Tolna Megyei Népújság, 1982. május (32. évfolyam, 101-125. szám)

1982-05-16 / 113. szám

2 tÆPÜJSÀG 1982. május 16. Az újítók és feltalálók országos tanácskozása Ezt hozta a hét a külpolitikában Hétfő: Élénk visszhangot váltott ki világ­szerte Reagan elnöknek a stratégiai fegyve­rek csökkentéséről folytatandó amerikai— szovjet tárgyalásokra tett javaslata. — Pe- kingben kínai—thaiföldi külügyminiszteri tár­gyalások kezdődtek. — Haig amerikai külügy­miniszter fogadta a Washingtonban tartózko­dó Marjai József miniszterelnök-helyettest. Kedd: Ellentmondó jelentések a Khorram- shahr körzetében folyó heves harcokról. — Púja Frigyes Cipruson tárgyalt. — Kreisky osztrák kancellár fogadta Bécsben Rakowski lengyel miniszterelnök-helyettest. Szerda: Az ENSZ-főtitkár bizakodóan nyi­latkozott a Falkland-válság ügyében folytatott tárgyalásairól. — Lemondott a holland kor­mány. — A lengyel szejm az idei költségve­tést vitatta meg. — Guatemalában meggyil­koltak egy ENSZ-diplomatát. — Merényletet kíséreltek meg .a pápa ellen Fatimában. Csütörtök: Kisebb összecsapások a Falk- land-szigetek körül. — Haig amerikai külügy­miniszter Ankarában tárgyalt. — Bécsben megnyílt a haderőcsökkentési tárgyalások 27. fordulója. — Magyar—bolgár külügyminiszteri tárgyalások Szófiában. Péntek: Reagan elnök sajtóértekezletén el­utasította a SALT—2 ratifikálását, ezzel szem­ben a START-tárgyalások megindítását szor­galmazta. — A Brazília quatemalai nagykö­vetségét megszálló geri lilák követeléseinek eleget tettek a guatemalai hatóságok. Szombat: Belgrádban az új szövetségi par­lament megválasztotta Jugoszlávia új vezetőit. — Nagyszabású béketüntetés Bécsben az ál­lamszerződés aláírásának évfordulóján. — Vé­get ért Hamburgban a Schmidt—Mitterrand találkozó. — Haig Athénban tárgyalt. A hét két kérdése 1. Hogyan reagált a világ Reagan amerikai elnök új javaslatára? Meglepetést semmi esetre sem okozott az a hír, hogy a washingtoni Fehér Házban új javaslatot fogalmaztak meg a stratégiai fegy­verzet csökkentésére: politikusok és .diploma­ták, katonai szakértők és publicisták Keleten és Nyugaton egyaránt számíthattak arra. hogy első nagy, nyugat-európai körútja előtt Ro­nald Reagan „a tárgyalások emberének" kí­ván majd mutatkozni. Egyébként is már hó­napok óta ismert volt, hogy a SALT helyett egy új rövidítést fognak emlegetni Ameriká­ban: a START-ot. Ez a betűszó a hadászati, tehát a legnagyobb hatótávolságú ballisztikai fegyverek („ST" és ,,A") csökkentését („R") célzó tárgyalások („T") megjelölésére szol­gálna. Reagan vasárnap az Illinois állambeli egy­kori iskolájában, Eureka College-ben elmon­dott beszédében, majd a hét folyamán egy sajtókonferencián részletezte a főleg a száraz­földi indítású interkontinentális rakéták csök­kentését célzó javaslatát. A Szovjetunióban súlyos kifogásokat hangoztattak az első hír- magyarázatok, mondván, hogy az amerikai javaslat egyoldalú és nem vonatkozik a le­vegőből és a tengerről indítható rakétákra, amelyeknél köztudomás szerint amerikai fö­lény mutatható ki. Az elnök sajtókonferenciá­ján már valamelyest módosított álláspontján, mondván, hogy semmi sincs kizárva az általa Palesztin fegyveresek Nabatijeh közelében. Riadókészültségbe helyezték a palesztin ellen­állás dél-libanoni egységeit az izraeli légitá­madások után. Húszezres tömeg tüntetett Athénben Haig amerikai külügyminiszter látogatása ellen és az amerikai támaszpontok megszüntetéséért javasolt START során megtárgyalható témák közül. Mint várható volt, az USA szövetségesei siettek üdvözölni a washingtoni kezdeménye­zést. Az NSZK alkancellárja és külügyminisz­tere, a szabaddemokrata Genscher azt han­goztatta, hogy ez a javaslat megmutatja az Egyesült Államok készségét az enyhülési po­litikára. .'. A római kormány biztosítékot lát abban, hogy Washington „új lendületet akar adni -a kelet—nyugati párbeszédnek", brüsz- szeli hivatalos körökben pedig úgy nyilatkoz­tak, hogy kedvező lélektani hatása lesz az új amerikai javaslatnak még a genfi „eurostra- tégiai rakétatárgyalásokra" is. A svájci vá­rosban a jövő héten folytatódnak a tárgyalá­sok a közép-hatótávolságú nukleáris rakéták- róil, Bécsben viszont már most csütörtökön ül­tek össze újra az európai haderőcsökkentés­ről tárgyaló küldöttségek. Ök a 304. ülésnél tartanak, a 27. fordulónál — 1973. októbere óta. (Fordulónak neveznek egy-egy tárgyalás-, sorozatot, amely után hosszabb-rövidebb szü­net áll be. A genfi szovjet—amerikai rakéta­tárgyalásnál így most a harmadik forduló kezdődik, de a szovjet sajtó úgy tudja, hogy tavaly november óta még tulajdonképpen nem is kerültek az asztalra amerikai részről konk­rét javaslatok.) A START akkor vehet júniusban eredményes startot, ha az USA szép szavak helyett rész­letes és tényleges tárgyalási javaslatokat ter­jeszt elő. 2. Mi magyarázza az újabb megmozdulá­sokat Lengyelországban? Minden hónap 13. napját a külföldi reak­ció és a lengyel! belső ellenzék maradványa láthatóan fel akarja használni egyfajta „hó- napforduló" megrendezésére: tiltakozó ak­ciókra, tüntetésekre, sztrájkok szervezésére., így volt ez ezen a héten is, de — amint a PAP lengyel hírszolgálati iroda jelentéseiből kitűnik — a december 13-án meghirdetett szükségállapot „ötödik hónapfordulóján" csak kisebb csoportok hagyták abba egy negyed­órára a munkát és csupán Varsó egy-egy ut­cakereszteződésében próbálták meg-megza- varni a forgalmat és a gépkocsikürtök kon­certjével felhívni magukra a figyelmet. A lengyel hírügynökség úgy értékelte, hogy a társadalom kifejezésre juttatta érettségét és nem hagyta magát belevinni újabb provo­kációkba. Megfigyelhető ugyanakkor, hogy a külföldi rádióadók és az országba becsempészett ké­szülékekkel működtetett illegális kis, helyi rá­dióállomások főként a lengyel ifjúságot pró­bálják a kormány és a párt ellen uszítani. Viszont még Józef Glemp, a lengyel katolikus egyház prímása is azt hangsúlyozta Krakkó­ban, hogy „az ifjúságnak bölcsnek kell len­nie és hazafiságóban a távolabbi jövőt, a lengyel hazát és a benne játszott szerepét kell figyelembe vennie. Ellenkező esetben csak já­tékszer lehet olyan manipulációban, amelyet nagyon felelőtlen emberek kezdeményezhet­nek". A lengyel ügyekbe való beavatkozás címén két lengyelországi amerikai diplomatát kiuta­sítottak, az USA hatóságai megtorlásként két lengyel diplomatát szólítottak fel távo­zásra. PÂLFY JÓZSEF Marjai József beszéde Szojuz-T-5-Szaljut-7 Hétvégi program az űrállomáson Viszonylag kevés feladatot irányzott elő a program szom­batra, az új szovjet űrkomp­lexumon töltött első teljes nap­ra a kéttagú személyzetnek. Anatolij Berezovoj és Valentyin Lebegyev az űrállomás külön­böző berendezéseit és műsze­reit helyezte fokozatosan üzem­be. Mivel az első napokban szervezetük számára fokozott megterhelést jelent az átállása tartós súlytalanságra, több pi­henőidőt kapnak. A Szojuz—T—5 űrhajó, mint jelentettük, pénteken délután kapcsolódott össze sikeresen az új szovjet űrállomással, a Szal- jut—7-tel. Ez az űrállomás a „második nemzedék” korszerű­sített változata. Külsőleg ha­sonló jelenleg is keringő előd­jéhez, a Szojuz—6-lhoz, belsejé­ben azonban szinte minden új­szerű, korszerűsített. Az űrhajók kikötésére szolgáló kapcsoló­szerkezet alkalmas az eddigiek­nél nagyobb terhelésre, más­fajta űrhajók kikötésére is - bár az űrállomásra továbbra is a T-típusú személyszállító és a Progressz típusú teherűrhajók juttatják el az utánpótlást. Ana­tolij Berezovoj, a személyzet parancsnoka még a rajt előtt elmondotta, az űrállomáson nem kell majd takarékoskodni a vízzel: a „rodnyik” (forrás) vízellátó rendszer Berezovoj szerint „szinte úgy működik, mint a városi lakások vízveze­téke". Az űrállomás tisztán tar­tása könnyebb, világítása jobb, a műszerek, berendezések mű­ködéséből származó zaj szintje alacsonyabb. A technikai-tech­nológiai kísérletek elvégzésére új műszerek kerültek az űrállo­más belsejébe. Az új expedíció űrhajósai az eddigi kötelező menü helyett áttérnek az a la carte étkezés­re: szabadon választhatják ki, hogy aznap éppen milyen me­nüt akarnak elfogyasztani és a választék is sokkal gazdagabb lesz. Az egyetlen feladat ezzel kapcsolatban az, hogy rendsze­resen közöljék, mi van fogytán az „éléskamrában” - a Föld­ről a legközelebbi Progresz- szal elküldik az utánpótlást. Mint Berezovoj elmondotta, a szakács ő lesz, mivel Lebegyev igencsak édesszájú és ez eset­leg „aránytalanságokat” okqz- na a napi menü megválasztá­sában. (Folytatás az 1. oldalról.) esziközök és módszerek széle­sebb körű alkalmazásával, ezen kívül a nemzetközi együttmű­ködés eredményeinek fokozott felhasználásával egyszerűsíti a szabadalmi eljárást. Végül arról szólt, hogy a tár­sadalmi szervek milyen segítsé­get nyújthatnak az újítók és feltalálók mozgalmának fellen­dítéséhez. Pusztai Gyula beszéde után Gál László, a SZOT főtitkár- helyettese mondott korreferátu­mot. — Heteken át nagy figye­lemmel kísértük a vállalatoknál, szövetkezetekben, intézmények­nél lezajlott tanácskozásokat, amelyeken meggyőző erővel bontakoztak ki az újítók és fel­találók nagyszerű eredményei és további alkotószándékai — mondotta, s hozzáfűzte, hogy a szakszervezetek odafigyelték a jogos bírálatokra is, amelyeket megszívlelnek saját munkájuk­ban és a hibák kijavítására sarkallnak más illetékeseket is. Manapság még gyakran elfe- cséríődik a tetterő, mert az újí­tóknak, feltalálóknak egy része nem ismeri a kiemelkedően fontos műszaki-gazdasági prob­lémákat, amelyek megoldásra várnak. Elsősorban ez az oka annak, hogy a benyújtott ja­vaslatoknak csaknem a felét elutasítják, nem hasznosítják. A szakszervezetéknék fontos feladatuk, hogy a vállalati ve­zetőkkel együttműködve segít­sék széles körben megismertet­ni: a hatékonyság, a korszerű­ség, a takarékosság, a szerve- jettség, a munka- és környezet- védelem melv konkrét területein várja a vállalat az újítók köz­reműködését. Az érthetően meg­fogalmazott célok teremthetnek szilárd alapot az újításokhoz és találmányokhoz. Különösen A vitában felszólalt Marjai József, a Minisztertanács elnök- helyettese. A miniszterelnök-helyettes rá­mutatott : gazdaságpolitikánk­nak határozott törekvése olyan légkört, közgazdasági környe­zetet létrehozni, erősíteni, amely fegyelmezett, gondos al­kotó munkára ösztönöz, sőt 'kényszerít. Be kell azonban is­mernünk — mondotta —, hogy a szorító körülmények ellenére sem sikerült még ezt a környe­zetet kielégítő mértékben meg­teremteni. Még mindig sok olyan vállalat működik az or­szágban, látszólag zavartaila- nul, amelynek gazdálkodása, vezetésének színvonala nem­csak a mai, hanem a tegnapi követelményeknek sem felel meq; A változáshoz feltétlenül szükséges az emberek alkotó- energiájának hatékonyabb fel- használása. A vállalatok több­sége már felismerte, hogy előre­jutni, boldogulni csak az ösz- szes rendelkezésre álló ^szellemi erőforrá's hasznosításával lehet. A puszta felismerés és jó szán­dék azonban önmagában ke­vés, olyan feltételeket kell te­remteni a vállalatokon belül, a vállalatok közötti eqyüttműkö- désben és az irányításban egy­aránt, amely lehetővé teszi, hogy a kollektívák valamennyi tagja ereiének és képességé­nek megfelelő munkát végez­hessen. Ahhoz, hoqy vállalataink biz: tonsáqosan tervezhessenék, fej­leszthessenek, szélesebb anya- qi önállóságon és vállalkozó felelősségen alapuló döntési hatáskörre van szükség. Csak ígv lehet elvárni a vállalati ve­zetőktől, hoqy tevékenységük túlnőjön a napi rutinmunkán, merjenek kockáztatni. Ehhez a jogszabályok és a qazdasági szabályozók komplex módosítá­sa is szükséges, amely kiterjed a jövedelemszabályozás és a hitelezési qvakorlat korszerűsí­tésére csakúgy, mint sokrétű vállalati formákra, a vállalati gazdálkodás rugalmasságának növelésére, a néoqazdasági és a vállalati tervezés korszerűsí- tésére_A módosításoknak egyik alapvető célia, hoqy a társa­dalom innovációs képességében a munkásújítók esetében az is szükséges, hogy ne magányo­san küzdjenek az esetleges ér­dektelenség, közömbösség el­len. Álljanak melléjük, bátorít­sák őket a szakszervezeti szer­vezetek, a munkahelyi vezetők. A bonyolultabb követelmények­nek ma már egyébként is alig­ha tud önmagában megfelelni az egyes dolgozó, ezért a szak- szervezetek azt ajánlják, hogy ahol az szükséges, az egyéni kezdeményezésen alapuló újító- tevékenység. alakuljon át tár­sult újítói munkává, amelyben részt vesznek a műszaki-gazda­sági szakemberek és a kiváló qyakoríati ismeretekkel rendel­kező munkások egyaránt. To­vábbra is szükséges azonban az újítók és feltalálók egyéni munkája, még akikor is, ha ezek kisebb lépésekkel viszik előre a vállalati fejlődést, hiszen ösz- szességükben lényegesen segít­hetik a takarékosságot, a szer­vezettséget, a minőség javítá­sát — mondotta. A továbbiakban hangoztatta: a szakszervezeteiknek követke­zetesebben kell segíteniük szervező- és propagandamun­kával a tapasztalatcseréket, a jó alkotások, módszerek terjesz­tését, jobban harcolni a moz­galomban részt vevők megbe­csüléséért, anyagi elismerésé­ért. A szakszervezeteknek köte­lességük eloszlatni azt a tév­hitet, hoay az újítók és felta­lálók csak saját anyagi érde­keiket nézik és munkájuk ered­ményéből kizárólag nekik van hasznuk. Valójában az újítók és feltalálók olvan .emberek, akik munkaköri kötelezettségü­ket messze meghaladó tevé­kenységet végeznék, s ennék hasznából az egész vállalati kollektíva, a társadalom része­sedik. Ezt követően megkezdődött a vita. rejlő többletenergiák felszaba­duljanak. Az előkészületben lévő intéz­kedések egyebek között éppen az újítói és feltalálói tevékeny­ség gazdasági és szervezeti fel­tételeinek erőteljes javítását hi­vatottak szolgálni, s ezt célozza a mai tanácskozás is. A kormányzat törekvése az is, hogy még öbjektívebbé vál­janak azok a szempontok, ame­lyek alapján az újdonság hasz­nosságát jobban meg lehet ítélni. Ez a mérce nem más, mint a válalat többlethaszna, illetve az újítások, a találmá­nyok hasznosítása nyomán lét­rehozott értékek növekedéséből, a költségek csökkentéséből, a hulladékok, vagy melléktermé­kek hasznosításából származó többletbevétel. Jogszabályi korszerűsítések tehát szükségesek, de a legtö­kéletesebb szabályozási és ösz­tönzési rendszer bevezetése sem elegendő a kezdeményező­készség tokozására, ha a köz­felfogás, a szemlélet ném ked­vez az újítóknak, a feltalálók­nak. A továbbiakban arról szólt, hogy a vállalatoknál az újítá­sok és a találmányok kezelése ma még hosszadalmas. Azért természetesen egyetlen újító, vagy feltaláló sem neheztelhet, ha a vállalat alaposan megné­zi, hoqy az újítás elfogadásá­val mire vállalkozik. Ez mind- annyiunk érdeke. Az újító, a feltaláló érdekeit védi, ha al­kotását alapos -iparjogvédelmi eljárásnak vetik alá. Kétségte­len, hogy jobb munkaszervezés­sel, tökéletesebb technikai ap­parátussal az újítások ügyinté­zése és az iparjogvédelmi el­járás folyamata is rövidíthető. Alapvető baj azonban, ha a hozzá nem értés, az érdektelen­ség, a lelkiismeretlen ügyinté­zés állít akadályokat az újítók és a feltalálók ügye elé. A kormányzat szükségesnek tart­ja az ipariogvédelem és a sza­badalmi eljárás féltételeinek ja­vítását, a leqtöbbet azonban a vállalatok tehetik. Ezért fontos, hogy mindenütt jól felkészült emberek foglalkozzanak az újí­tásokkal, akik ösztönözve is vannak arra, hogy felkutassák és felkarolják a kezdeményező­kész embereket és — a válla­lat jól felfogott érdekében is — megrövidítsék a hasznos al­kotások bevezetésének útját. A kormányzat az újítóktól, a feltalálóktól nemcsak azt kéri, hogy újat alkossanak, arra is számít, hogy javaslataikkal hozzájárulnak a mozgalom hatásosabb szervezeti, érde­keltségi rendszerének megte­remtéséhez. Az újítók üzemi tanácskozásain sok javaslat hangzott el, s ezeket csakúgy, mint a mostani országos ta­nácskozáson felvetődő kezde­ményezéseket tanulmányozni fogjuk, és ugyanezt követeljük meg a vállalatoktól is — mon­dotta a miniszterelnök-helyet­tes. Végül rámutatott: a kormány fokozott figyelemmel kíséri az újítók és a feltalálók munkáját, nagyra értékeli azt, és mindent megtesz azért, hogy a mai ne­héz gazdasági helyzetben biz­tosítsa az alkotás feltételeit. Az újítók problémáit megoldani azonban csak együttesen ké­pesek az újítók, a vállalatok és a kormány, ahogyan az újítások és a találmányok hasznán is maguk az alkotók, a vállalat és az ország egésze osztozik. A párt 25 éves, következetes politikája olyan légkört terem­tett - s ezt elhatározott szán­dékunk tovább javítani -, munkát, tisztelettel veszi körül amely inspirálja az alkotó az alkotó embert, és a gazda­ság és a társadalom fejlődésé­ben alapvető szerepet szán az emberi tényezőnek, legnagyobb kincsünknek. Marjai József a párt Központi Bizottsága és a kormány nevé­ben sok sikert kívánt az újítók és feltalálók munkásságához. A küldöttek közül sokan tet­ték szóvá az újítások hossza­dalmas elbírálását, az élhúzó- dó adminisztrációt. Néhányon jó példákkal is szolgáltak, s azok elterjesztését javasolták. Mások az újítási ötletnapok eredményességét emelték ki. Jó néhányon az újítómozga­lom érdekeltségi rendszeréhez kapcsolódóan szólaltak fel. Gondként említették a na­gyobb újítások pénzügyi fede­zetének hiányát, és olyan meg­oldást kértek, amely lehetővé teszi az ilyen ötleteket, szélle- mi értékék megvalósítását a beruházási keretekből. A vitában több vállalat kül­dötte a kisvállalkozások szere­péről szólt; sok gyárban olyan m u nkakö zö s sége k a lakul nak, amelyék a beadott és elfoga­dott újításokat a vállCilat ter­melőeszközeivel, gépeivel és szerszámaival valósítják meg. Pusztai Gyula a vitát össze­gezve bejelentette, hogy a fel­vétett javaslatokat, ajánlásokat megvizsgálják, és ahol szüksé­ges, kezdeményezni fogják a változásokat. Ezután az országos tanács­kozás résztvevői felhívást fo­gadtak el: az ország dolgozói, különösen a kutatásban, a fej­lesztésben tevékenykedőik aktí­vabban kapcsolódjanak be az újító- és feltalálómozgalomba, újításaikkal, találmányaikkal növeljék a társadalmi termelés hatékonyságát és járuljanak hozzá a magyar gazdaság nem­zetközi versenyképességéhez. Az újítók és feltalálók alkotó erő­feszítései mindenekelőtt a jobb termelési szerkezet kialakítását, a technológiák korszerűsítését, új, korszerű anyagok alkalma­zását, az álló- és forgóeszkö­zök kihasználását, a termelé­kenység emelését, a munka­védelem javítását, az export bő­vítését, természeti kincseink és energiaforrásaink jöbb haszno­sítását, az alap- és szerkezeti anyagok tulajdonságainak ja­vítását, gazdaságos felhaszná­lását, a hulladékok és másod­lagos nyersanyagok újrafeldol­gozását, a környezetvédelmi, a mezőgazdasági és a szállítási feladatok megoldását szolgál­ják. A tanácskozás Juhász And­rásnak, a KISZ Központi Bizott­ság titkárának zárszavával ért véget.

Next

/
Oldalképek
Tartalom