Tolna Megyei Népújság, 1982. május (32. évfolyam, 101-125. szám)
1982-05-15 / 112. szám
Mai számunkból » AZ MSZMP TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XXXII. évfolyam, 112. szám. ARA: 1,80 Ft 1982. május 15., szombat. A FALUN ÉLŐ NŐK KÖZÉLETI TEVÉKENYSÉGE (3. old.) HÉTRŐL HÉTRE, HÍRRŐL HÍRRE (3. old.) KATONANÓTAK MELLÉKÜZEMÁGAK A MEZŐGAZDASAGBAN (7. old.) DISZNÓTOR FUTÓSZALAGON (8. old.) Újítok kongresszusa A gondolkodó ember legemberibb tulajdonsága az új megoldásokon való töprengés és kísérletezés, ha úgy tetszik, akkor az „újítás”. Őszintén szólva, sofha nem értettem, hogy miért „mozgalom” az újítómozgalom. S hogy lehet ebben az okoskodásban némi logika, azt — legalábbis számomra — az újítók és a feltalálók ma kezdődő kongresszusára készített néhány dokumentum bizonyítja. Sebői a „mozgalom" szó; ehelyett úgy fogalmaznak, hogy „újítási tevékenység”, ami jelzi a nagyon is lényeges szemléletbeli változást. És fontos változásokat jeleznék egyéb tények is. Hosszú évek reménytelennek tűnő vitája után, január elsejétől rendezték az újítások megvalósításában közreműködők anyagi ösztönzését. (Egy 1976-ban kelt rendelet értelmében „közreműködői díj” nem fizethető, mert ez visszaélésekre ad léhetőséget, s egyáltalán: maga a „közreműködők” kategóriája is eltörlendő az újítómozgalom szó- használatából. A törvényihozó okkal gyanakodott a visszaélési tehetőségre; ettől függetlenül képtelenség feltételezni, hogy egy valamennyire is jelentősnek ígérkező újítás műszaki kidolgozása, a I ka Ima zásteeh n ika i I ag is kifogástalan előkészítése megvalósulhat különböző közreműködők nélkül. Márpedig a közreműködőket is valami módon meg kell fizetni. Januártól már nincs ennek akadálya. Változott az újítási díjak pénzügyi elszámolásának rendje is, és talán ez a iegfontosabb intézkedés. A változás lényege, hogy az újítási díjakat ma már nem a mindenki között szétosztható részesedési alapból, hanem az úgynevezett adózatlan nyereségből fizetik. Úgy is mondhatjuk, hogy az újítók ma már nem mások elől viszik el — a kifizetett újítási díjaikkal — a pénzt, ugyanakkor újításaik remélhető gazdasági hasznával azt a pénzalapot is növelik, amely — például nyereségrészesedés formájában — mindenkinek kifizethető. Az újítások „remélhető" gazdasági hasznát említettem az imént, s csak azért az idézőjelek közé tett jelző, mert az újítások gazdasági haszna valójában egyre kevesebbéket érdekelt a vállalatoknál. Olyannyira, hogy az elfogadott újítások jó háromnegyed részénél egyáltalán nem vizsgálták a várható gazdasági hasznot. Következésképpen az újítóknak is csak úgynevezett eszmei díjat — magyarul: néhány ezer forintot — fizettek újítási díjként. A korábbi pénzügyi előírásokihoz igazodva ugyanis ez volt a legegyszerűbb, és legkisebb kockázattal együttjáró megoldás. Mert ha egyszer az újítási díjak a mindenkit megillető részesedési alapból fizetendők, akkor melyik vállalatnál kockáztatnák, hogy az újítási díjak jelentős mértekben megcsapolják ezt a részesedési alapot? S mert jószerével sehol nem kockáztatták, így fordulhatott elő — sókak szerint —, hogy az újítások kalkulált hasznából mindössze — és átlagosan ■— 3 százalékot fizettek ki az újítóknak. És így fordulhatott elő, hogy míg 1075 és 1980 között az elfogadott és bevezetett újítások gazdasági haszna 2,5 milliárd forintról jóval négymilíiárd fölé emelkedett, ugyanebben az időszakban a kifizetett újítási díjak összege 174 millió forintról csak 244 millióra növekedett. A szakemberek egy része sokáig vitatta — de végül is belátta —, hogy ilyen elszámolási rend mellett az újítás sem a vállalat, sem az újító számára nem üzlet. Más kérdés, hogy miért kellett ezen több mint egy évtizedig vitázni, s hogy miért kellett minden ésszerűsítési javaslatot — még a legutóbbi időkben is — mereven visszautasítani. Mindeddig a vállalatok legtöbbjénél jelentős gond volt az újítási díjakat fedező pénzalapok előteremtése, és most — egyszerű rendeletmódosítással — meg lelhetett teremteni a haszonnal arányos díjak fizetésének pénzügyi feltételeit. Hogy a pénzügyi szabályozás szempontjából hirtelenjében milyen fontossá vált az újítótevékenység, azt mi sem bizonyítja jobban, minthogy megváltoztatták — nagyon kedvező módon — az újítási díjat terhelő jövedelemadózást is. A korábbi 50 ezer forintról 70 ezer forintra emelkedett a jövedelemadó-mentesség összeghatára. Mindez csupa kedvező, régóta sürgetett, s végre megvalósult változás, rendeletmódosítás. De azért nem lennénk hűek önmagunkhoz, ha nem kezdtünk volna újabb vitákba. Az újítótevékenységgel — mondjam így: új ítámozg a lóimmal? — kapcsolatban most újabb két, s egymással homlokegyenest ellenkező nézet foglalkoztatja a szakemberéket Van aki úgy tartja — többnyire a vállalatvezetők körében —, hogy ahol csaknem hibátlan a vállalatvezetői munka, ott aligha van keresnivalójuk az újítóknak. Minden rendszer komplett és komplex, ha egy-egy részletébe „beteújítanak", akkor annak nem biztos, hogy kedvező következményei tesznek a rendszer egészére vonatkozóan. Mások meg úgy tartják, hogy gazdasági életünk irányításai, szervezeti és szervezési feltételei korántsem elégségesek ahhoz, hogy komplett, hibátlanul működő komplex rendszerekben gondolkodjunk. Vagyis: van mit újítani, ésszerűsíteni, racionalizálni ; mi több: kifejezetten ösztönöznünk kell az újításra, a racionalizálásra. iEz a vita pillanatnyilag csak elméleti jellegű. De máris figyelmeztet: még mindig vannak, akik megkérdőjelezik az újítóteVékenység célját, értelmét és hasznát. V. Cs. Újítók és feltalálók kitüntetése A Népköztársaság Elnöki Tanácsa az újítók és feltalálók V. országos tanácskozása alkalmából, eredményes munkájuk elismeréséül kitüntetéseket adományozott a mozgalomban végzett tevékenységükkel kiemelkedő dolgozóknak. A Parlament Munkácsy-termében pénteken rendezett kitüntetési ünnepségen részt vett Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke és Méhes Lajos ipari miniszter, a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának tagjai, valamint Marjai József, a kormány elnökhelyettese. A kitüntetéseket Losonczi Pál adta át. Beszédében hangsúlyozta, hogy az újítók, a feltalálók törekvéseit, ötleteit, újdonságait fejlődésünk zálogaként tartjuk számon. Jó néhány magyar találmányt és alkotóját méltán övezi széles körű elismerés - mondotta —, hiszen egyaránt elősegítik népünk életkörülményeinek javulását és hazánk jó hírének öregbítését is. De azt is jól tudjuk, hogy néha milyen rögös, keserves egy-egy újítás vagy találmány útja. A sikerért keményen meg kell dolgozniuk. Szerencse, hogy az új hívei rendszerint eltökélt, határozott, a jó érdekében egészségesen türelmetlen emberek, olyanok, akik céltudatosan, fáradhatatlanul és szenvedélyesen dolgoznak gazdasági, műszaki előrehaladásunk érdekében. Az egész társadalom feladata, hogy ebben az újítókat segítse. Az akadályokat munka közben fel kell számolnunk, hogy minden jót ötlet, jó elgondolás szabad utat nyerjen. Versenyben állunk a világgal. Termékeink minőségétől függ, hogy kivívott helyünket meg tudjuk-e tartani a világpiacon. Tapasztalt, magas színvonalon termelő, piacképes partnerek kihívásainak kell hasonló szinten és folyamatosan megfelelni. Bízunk újítóinkban és feltalálóinkban, hogy minden erejükkel segítenek méltó választ adni ezekre a kihívásokra. Bízunk bennük, hogy az itthoni gondok megoldásában, a termékszerkezet korszerűsítésében, az ésszerű anyag- és energiatakarékosság fokozásában és egyéb feladatokban is segítenek majd új megoldásaikkal — mondotta az Elnöki Tanács elnöke. (4. old.) HELYTÖRTÉNETI PARASZTHÁZ MAGYARKESZIN (4. old.) KÖRNYEZET- ÉS TERMÉSZETVÉDELEM = EMBERVÉDELEM (5. old.) HÉT VÉGI BESZÉLGETÉS (6. old.) MŰLTUNKBÓL (6. old.) CSÖNDES ROHAMMAL BEVETTÉK A SÁNCOT (7. old.) ARANYMOSÓ HAJÓK (8. old.) A ROBOTOK ROBOTOLNAK (9. old.) WAGNER-FILMET FORGATNAK MAGYARORSZÁGON (11. old.) GYÓGYÍTÁS LÉGNYOMÁSKAMRÁBAN (12. old.) Az utóbbi két évtizedben teljesen megváltozott az építési technológia. Az üzemszerű termelésnél, a középblokknál, a nagy* panelnél, vagy éppen az öntött eljárásnál bevált a három műszakos termelés. Éjszaka dolgozó építőket örökítettünk meg ötödik oldalon látható felvételeinken.
