Tolna Megyei Népújság, 1982. április (32. évfolyam, 77-100. szám)

1982-04-15 / 87. szám

1982. április 15. A KÉPÚJSÁG Ifjú Gárda szakrajok megyei versenye Suliújság Böngészde FIATALOK FIATALOK FIATALOK FIATALOK Vendégek Bezons-ból Tizennyolc francia diákot lá­tott vendégül közel két hétig a KISZ szekszárdi városi bizott­sága. A 14—16 éves fiatalok Szekszárd testvérvárosából, Be­zons-ból érkeztek. A vendégek az itt töltött tizenkét nap alatt megismerték a várost, annak kulturális, történelmi nevezetes­ségeit. Ellátogattak iskolákba, üzemekbe, de a legmaradan­dóbb emléket az a délután je­lentette nekik, amit egy-egy, korábban már Bezons-ban járt fiatal családjánál töltöttek. A testvérvárosi delegáció ki­lencedikén utazott haza. Az új hullám előretörése mel­lett az idei évben is népszerű­ek a sikerlistákon és a diszkók­ban az elmúlt 10-15 év sikere­it feldolgozó összeállítások. Az egész elindítója a magát Star- son 45-nek nevező csoport volt. A dalok címe is ennyi, hogy Starson 45. (Vol 1., Vol 2; stb.) Minden lemezűk egy ál­landó szignállal kezdődik és fe­jeződik be, közben pedig tíz­tizenöt világsláger jól ismert refrénje is elhangzik, természe­tesen diszkóritmusban. A holland csoport hatására jó néhány már hasonló váloga­tás lis napvilágot látott. Nem ritkán az együttesek saját nagy slágerekből készítenek egyvele­get, de feldolgozták már a Beatles együttes, az Abba szu­percsoport zenéjét is. Érdekes a diszkóéletben, hogy az egyeduralkodó NSZK- diszkózene kezd háttérbe szo­rulni. Egyre több belga, olasz, és holland diszkósiker kerül fel a listára a sikerek közé. A rockzenében nincs különö­sebb változás. Jól tartja magát az elmúlt évek néhány kedven­ce az AC/DC, a Police. Ehhez még hozzájönnek a régi „na­gyok” sikeres új programjai — Who, Rolling Stones. Minden­esetre a rockzene jelenlegi helyzete egységesebbnek tű­nik, mint a könnyűzene többi irányzata. A reggae-király, Bob Marley halálával az irányzat egy kicsit visszaesett, de muzsikusai egy­séges csoportot alkotnak. Per­sze, az igazi csemegét az jelen­ti, amikor a reggae-zenészek egymás között zenélnek. Órá­kon keresztül játsszák, éneklik a sokszor monoton, mégis lenyű­göző ritmusaikat. Egészségügyi okokból hosz- szabb időre kénytelen leállni a színpadi szerepléssel az ének­léssel Deák Gyula, a Hobo Blues Band tagja. A leállásra akkor kerül sor, amikor már Bili lehetőséget kapott egy ön­álló album elkészítésére. Ugyancsak egészségügyi okok miatt álltak le az aktív zenélés­sel az utóbbi évek népszerűbb zenekarának az Edda együttes tagjai : Csapó György dobos és Zselencz László basszus gitáros, akik helyét miskolci tagokkal pótolja. KINDL GABOR AZ ELMÚLT hét második felé­ben, hetedikétől kilencedikéig tartották meg Dombóváron az Ifjú Gárda szakrajok I. Tolna megyei versenyét és találkozó­ját. Első alkalommal volt együtt a megye minden járásából va­lamennyi szakterület képviselő­je. Erre a találkozóra azok jöt­tek, akik elmúlt évi munkájuk alapján járásukban a legjobb­nak bizonyultak. A százhetven fiatal, aki részt vett ezen a seregszemlén, hat szakterületet képvisel. Itt vol­tak a polgári védelmi, a tűz­oltó, a munkásőr, a rendőr, a vízirendőr és a katonai ifjúgár­disták. Szerdán délután kettőkor a város központjában, a városi pártbizottság előtt felsorakozott fiatalokat Kiss Magdolna, a megyei KISZ-bizottság első tit­kára köszöntötte. Az ünnepélyes megnyitó után megkezdődtek a versenyek. A vasutas sportpá­lyán a váltófutás, a tanuszodá­ban pedig az úszóverseny részt­vevői küzdöttek a leggyorsabb­nak járó első helyezésért. Este pedig a fiatalok a Hotel Dom­bóvár éttermében megtartott Ifjú Gárda bállal zárták a na­pot. A találkozó csütörtöki prog­ramja harci túra volt, amin min­den raj részt vett. A csapatok a túra útvonalán felállított ál­lomásokon elméleti és gyakor­lati feladatokat oldottak meg. Itt a versenyzők azt is megmu­tathatták, hogyan értenek a többi szakterülethez, mert, min­den szaknak volt egy-egy állo­Programok, nyárig Bár ma a nemrég véget ért tél miatt a sátoros táborozás még igencsak bizarr vállalko­zásnak tűnik, gondolni kell ezeknek a találkozóknak az előkészítésére. Teszik is ezt a megyei KISZ-bizottságon, s már meghatározták a helyét és az időpontját több, a tavasz- szal, vagy a nyár elején sorra kerülő tábornak. A sort a Barátaink sportta­lálkozója elnevezésű három­napos tábor nyitja: május 14- től 16-ig rendezik meg Dombo­dban, a KISZ területén, illetve, ha itt nem lesz elég hely a sátrak felverésére, igénybe ve­szik a közeli nyári üdülőket is. Amatőr zenészek, táncosok, énekesek mutatkoznak majd be, filmvetítések lesznek, s ter­mészetesen szellemi vetélkedők és sportversenyek. Két héttel később, május 27-e és 30-a között lesz az ország­járó diákok megyei találkozó­ja, melyre háromszáz iskolást hívnak meg. A kétévenként megrendezendő tábort elvileg mindig más helyen tartják, de most a fiatalok visszatérnek a tavalyelőtti színhelyre, a váral­jai parkerdőbe. Az ok nagyon egyszerű: ehhez hasonló szín­vonalú, és ilyen kellemes kör­nyezettel rendelkező része ez ideig nincs még egy a megyé­nek. Itt is vetélkedők, verse­nyek sora várja a fiatalokat. Bizonyíthatják tudásukat, ráter­mettségüket a táborban, lesz­nek sport-, tájékozódási verse­nyek, túrák a könyéken. És még egy program. Június elején — várhatóan negyedi­kétől hatodikáig — rendezi meg a megyei KISZ-bizottság a hagyományos vándortábort, amelynek résztvevői a szekszár­di Sötétvölgyből indulnak, s Váralján keresztül Öbányáig mennek. mása, ahol a terület ismerői egy nehezebb feladatot kap­tak, de a többi csapatnak is bi­zonyítani kellett jártasságát a társismeretekben. Tulajdonkép­pen ez volt a legfontosabb ver­seny, ahol az Ifjú Gárda-talál­kozó résztvevői a legtöbb pon­tot gyűjthették. Délután Kapospula határá­ban az MHSZ, a munkásőrség, a rendőrség, a honvédség és a tűzoltóság a korszerű technikát mutatták be az ifjúgórdiisták- nak. Kiállítottak itt rádió adó­vevőket, fegyvereket, különféle járműveket, s a Tolna megyei Tűzoltóparancsnokság egy tűz­oltási bemutatót tartott. A TALÁLKOZÓ harmadik napján folytatódtak a verse­nyek. Először alaki bemutató volt az Apáczai Csere János szakközépiskola sportpályáján. Ezt a lövészet követte, ennek helyszíne az MHSZ lőtere volt. S ezzel le is zárult a versenyek sora. A részeredmények ösz- szegzése után délután tartották meg a díjkiosztó ünnepséget. A háromnapos találkozón legtöbb győzelmet a vendég­látók szereztek. Pataki Rezső megyei Ifjú Gárda-parancsnok az első helyezetteknek járó ok­levél átadásakor legtöbb alka­lommal a dombóváriakat szólí­totta. így a polgári védelmi szakrajok vetélkedőjéből győz­tesként került ki a Gőgös Ig­nác Gimnázium raja. Ök egyébként már országos első helyezést is elértek. A tűzoltó- szakrajok versenyében szintén ennek a gimnáziumnak a csa­Baranya, Somogy, Tolna és Zala megyei szakmunkásképző intézetek diákszínjátszóinak részvételével rendezi meg ápri­lis 17—18-án Szekszárdon — a Babits Mihály művelődési központban — az 505. sz. Ady Endre Ipari Szakmunkásképző Intézet a diákszínpadok területi döntőjét. Az esemény inspirá­tora a Művelődési Minisztérium Szakoktatási és Továbbképzési Intézete volt a diákszínjátszók­hoz szóló fölhívásával. A terü­leti döntő tétje: itt dől el, hogy mely együttesek érdemesek az országos seregszemlén való be­mutatkozásra. Somogy megyét négy együttes képviseli a te­pata bizonyult legjobbnak, s nem kellett szégyenkezmi az is­kola katonai Ifjú Gárda szak­rajának sem, ők is elsők lettek. S hogy tovább szaporítsák a legjobbaknak járó díjakat, meg­nyerték a délelőtt megtartott lövészetet, s elsők lettek a vál­tófutásban is. Szintén a városban maradt a rendőr Ifjú Gárda szakrajok versengéséből győztesnek járó első helyezés is. Ezt az Apáczai Csere János szakközépiskola ra­ja vehette át. A munkásőr ifjú­gárdisták közül a legjobb a dombóvári 516-os szakmunkás- képző iskola csapata lett. A megye minden részéből ér­kezett rajoknak csupán egy el­ső helyezést sikerült elhódítani a vendéglátók elől. A vízirendőr szakrajok közül a paksi gimná­zium diákjai vitték el a győz­tesnek járó oklevelet. A ZÁRÓÜNNEPÉLYEN Hiká- di Attila, a megyei KISZ-bi- zottság honvédelmi és sportfe­lelőse Feil Máriának, a szek­szárdi egészségügyi szakközép- iskola és Dobos Ferencnek, a dombóvári Gőgös Ignác Gim­názium diákjának a KISZ KB dicsérő oklevelét adta át. A dombóvári Ifjú Gárda-parancs­nok, Boda István pénzjutalmat kapott, Vida János az 516-os szakmunkásképző 'intézet tanára' és Leipold Mátyás, a lengyeli mezőgazdasági szakmunkás- képző intézet szakoktatója ed­dig végzett odaadó, lelkiismere­tes munkájáért, az Ifjú Gárda segítéséért, külföldi jutalomutat kapott a megyei KlSZ-bizott- ságtól. rületi döntőn, Baranyát, Tolna megyét két-két együttes. Zala megye „színeiben” a zalaeger­szegi 407. sz. Ipari Szakmun­kásképző Intézet fiataljai vesz­nek részt a* legalább annyira izgalmasnak, mint színesnek ígérkező találkozón. Az esemény ünnepélyes meg­nyitására április 17-én, délelőtt fél 10-kor kerül sor. Tízkor már kezdődik a nemes versengés, amit ismerkedési est zár. Más­nap a diákegyüttesek tagjai megtekintik Szekszárd neveze­tességeit, majd még a délelőtti órákban megtörténik az ünne­pélyes eredményhirdetés. A mondatokká formált gon­dolatok kikívónkoznak az em­berből. Ezeket elmondjuk, de van úgy, hogy papírra vetjük. S ez a „grafománia" nemcsak minket fertőzött meg, akiknek dolgunk, hogy nap mint nap írásban, sőt, nyomtatásban tu­dassuk másokkal, mit láttunk, mit gondoltunk, de így vannak a diákok is. És ennek a belső kényszernek az eredménye jó néhány iskolai lap — suliújság — a megyében. Most egy, az év elején újjáéledt, stencilezett diákújságot mutatunk be, a Böngészdét, az Apáczai Csere János Egészségügyi, Közlekedé­si és Postaforgalmi Szakközép- iskola lapját. A borító után — amit Nagy Mária készített — a szerkesztő- bizottság mutatkozik be: Hor­váth Henriette, Káposztás Ju­dit, Nagy Mária, Todero Zsu­zsanna, Reith Katalin, Helme- czi Mihály, Ellenberger József, Sárosi Tivadar. Nincs viszont itt a szerkesztő bizottság vezető­jének neve, de megtudtam: a négy elsős, két másodikos és két harmadikos amatőr újdon­dász tevékenységét tanárnőjük, Horváthné Kutnyánszki Zsuzsa irányítja. Az első szám az ifjúsági par­lamentekről szóló véleménye­ket, kritikákat, javaslatokat közölte. Tucatnyi oldalon meg­szólaltatták az iskola igazga­tóját, több tanárát, s termé­szetesen a diákokat is. A kö­vetkező szakmai oldalakon a leendő postások, vasutasok, és egészségügyi dolgozók beszél­getése következett a szakma már felnőtt képviselőivel. A többi oldalon pedig sport, slá­gerlista, diákhumor, s termé­szetesen a diákok verseiből is néhány. A második szám már rutino­sabb szerkesztésről tanúskodik. Reith Katalin az álmokat, ter­veket, s a valóságot rakta egymás mellé a diákokkal, ta­nárokkal készített interjú-füzé­rében. Helyet kapott a lapban a szakma is. Már az, amit a diákok most sajátítanak el. Ér­dekes, még a laikusokat is minden bizonnyal érdeklő tu­dománytörténeti összefoglaló a föld alatti vasutak fejlődését mutatja be. A szakközépiskolában sok a lány, de bizonyára a fiúk is elolvasták titokban a kozmeti­kai tanácsokat. Ami pedig a könyvismertetőt illeti, jól sike­rült kedvcsináló az iskolai könyvtárban megtalálható új könyvek elolvasására. A dombóvári suliújság leg­sikerültebb írása eqy terjedel­mes interjú Eck Imrével, a Pé­csi Balett koreográfusával, akit a diákok akkor ismertek meg, mikor a városi művelődési köz­pontban bemutatták az Othelló című balettet. A humor című oldalon olvas­tam: Szobatársam mondja — csak járkálva tud tanulni. Csak­hogy, járkálni nem szeret. Azt viszont már én tanúsítom jó pár éves tapasztalatom alapján, hogy írni állva, de még inkább ülve lehet. A dom­bóvári diákok lapja alapján gyanítom, e célból ők szívesen állnak vagy ülnek. S nem is teszik rosszul. — sz I — A diáklap első két példánya Csillanó jel Csak egy pillanatra láttam; a fiú elfordult hirtelen, végtére is már felnőtt embernek tudta magát, s szégyellte, hogy az el­rontott munkadarab miatt — még ha méregből is — a szemébe könny szökik. Mestere, az idős szaki, akivel beszélgettem, szin­tén láthatta ezt a csillanást, mert nem hordta le a gyereket, hanem biztatóan és sután vállon veregette, s nekem az volt az érzésem, hogy legszívesebben megölelné. * Sokféle érzés munkál bennünk, emberekben, amelyekről rit­kán beszélünk. Könnyet válthat iki belőlünk a harag, a részvét, a keserűség, és örömünkben is könnyezhetünk. Érzékenységünk egyre nő, s emberi szükségleteink gyarapodásával mind több érzelmi szál köt bennünket környezetünkhöz, s lesz ez a kör­nyezet egyre tágasabb. Úgy gyűlik bennünk az emóció, ahogy éveink múltával szo­rongásunk is halmozódik a percnyi lét miatt. Egy könnycsepp csillant az imént a fiatal munkás szemében. Ö szégyellte, én meg — embermivoltunk e ritkán felfénylő jelé­nek — jobban örültem, mint a kincskereső, ha gyémántra bukkan. * Miért szégyelljük érzelmeinket? Miért restellkedünk magunkat megmutatni, s ami rosszabb: miért vélik úgy sokan, hogy akkor élnek okosan, ha érzékeny­ségük felületét a lehető legkisebbre zsugorítják? Miért igye­keznek néhányon érzékenységük köréből kirekeszteni a részvé­tet, a szégyent, a megrendülést, a felindulást, mindent, ami ésszerűnek vélt életvitelükhöz feleslegesnek tartanak? A munka közben hibázó fiút mesterének talán meg kellett volna rónia, ám ő is Játta az önmagára haragvó gyerek szemé­ben a ikönnyet, s bölcs intelem helyett meghatódott, szinte a fiúval együtt szenvedett. Tény: az érzékeny ember sebezhetőbb. * A belső páncél, a látszólag tudatos közöny talán valóban megvéd a szenvedéstől. Talán valóban egyszerűbbnek, köny- nyebbnek tűnik az élet e lelki páncél viselőinek, felelősség­tudatuk terhe minimális; nem él különbül náluk a hal a vízben. Az ám: a hal! Lehetséges, hogy akadjon ember, aki valóban olyan gond­talanul akarna élni, mint a hal? A halnak valóban nincsenek érzelmei, szükségletei táplálkozásra és ívásra korlátozódnak, s a biológiai szükségletek egyeduralma alól nem képes meg­szabadulni, igaz, nem is akar, és nem Is szenved emiatt. Ám az ésszerű érzéketlenség veszélyesebb a hal közönyénél. Ez a védekezés nem egyszerűen passzivitás; nem is olyan túl régen fasiszta egyenruhába bújtatott gyilkosok e racionális szemtelenség birtokában fényképezték szakszerűen felakasztott áldozataikat. Esetlenül, sután veregette meg a szégyenkező fiú vállát mes­tere az imént..., * A célkitűző, célmegvalósitó munka tette képessé az embert, hogy állati közönyétől megszabaduljon, hogy szenvedjen, hogy szemedését érző szenvedélyes lény legyen, s hogy a világra fogékonyan, egyetemesen reagáljon. Ám a munka, az emberi érzékenység megteremtője gátat is emelt e képességének, amikor az ember a termelésben eltűnni érezte önmagát, amikor munkaerejét eladni kényszerült, s a számára közömbös célú termelés eleven tartozéka lett. Vajon lerombolható-e ez a gát, megszüntethető-e a közöny történelmi, társadalmi fundamentuma a mi termelési viszo­nyaink között, amikor még mindig árut termel a munkás, és jól tudjuk, hogy a modern ipar terméke a szocializmus építése so­rán is annál tökéletesebb, minél inkább nélkülözi készítőjének megkülönböztető kézjegyét... Az a hibázó fiú az imént azért szenvedett, mert elrontott egy munkadarabot... * A szocializmus építésének, társadalmi rendszerünk fejlődésé­nek feltétele, hogy mind fokozottabb mértékben legyen képes megteremteni a személyiség kibontakozásának feltételeit. A személyiség kibontakozását semmi sem segíti jobban, mint amikor az ember a ftözös eredményekben megvalósulni látja a saját céljait. Mert ha már nem pusztán a fizetésért, hanem a közös munka eredményéért, annak öröméért is dolgozunk, ez feltételezi kapcsolataink teljesebbé válását, s annak tudatát, hogy kötelezettségeink nem csonkítják meg, hanem gazdagít­ják érzelmeinket. Történelmileg kialakuló képességünk, hogy magunkénak érez­zük azt is, ami nem a sajátunk, hogy mindenhez, ami emberi, közünk van: a mienk. Nemcsak a tárgyak, hanem az erő, a tudás, a haladás. Az a könnycsepp is. ACZÉL GÁBOR Szekszárd, április 17-18. Diákszínpadok területi versenye

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom