Tolna Megyei Népújság, 1982. április (32. évfolyam, 77-100. szám)
1982-04-06 / 80. szám
XXXII. évfolyam, 80. szám. ARA: 1,40 Ft 1982. április 6., kedd. Mai számunkból DECENTRALIZÁLÁS — DEMOKRATIZÁLÁS (3. old.) A HÉT (4. old.) EGY PONT VÁLASZTJA EL A LISTAVEZETŐTŐL (5. old.) KIÁLLÍTÁS BUDAPESTEN (4. old.) Békét akarunk, békére készülünk Aczél György ünnepi beszéde (Elhangzott április 3-án a rádió Kossuth adóján és a televízióban.) A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa, kormánya nevében köszöntőm hazánk valamennyi állampolgárát. A bányászokat, a gyárak munkásait, a földek művelőit, a szellemi alkotókat — mindazokat, akik részesei szocialista építőmunkánknak. Köszöntőm az idősebb nemzedékek tagjait, akik annak tudomásával élhetnek, hogy a társadalom igényli ma is tapasztalataikat. Köszöntőm azokat a fiatalokat, akik felnőtt felelőséggel, elfogulatlan szigorral, önmagukkal is igényesen vállalják, keresik az értelmes feladatokat. Köszöntőm a nőket, az anyákat, több mint egyenjogú — egyenrangú társainkat. Köszöntőm nemzetiségi állampolgárainkat. Véletlen, hogy legnagyobb sorsfordulóink idején Magyarországon tavasz van. Mintha a nép ismételten bizonyítani akarta volna, hogy a történelem legzordabb, legtéliesebb korszakai után is új életre kel, új erőre kap. Nemrég emlékeztünk' 1848-ra, 1919-re. Most fölszabadulásunk évfordulóját köszöntjük. Ezzel az áprilissal tartozott nekünk a történelem, hiszen két szép márciusi forradalmunkat idegen erőszak tiporta el. 37 évvel ezelőtt jutott végre olyan erő történelmi szerephez sorsunk formálásában, amely fölszabadítani jött, békét hozott. A szovjet hadsereg — s a vele küzdő bolgár, jugoszláv, román harcosok, szövetségben az antifasiszta erőkkel — a külső és belső fasiszta erőszak megsemmisítésével a magyar nép legsajá- tabb érdekeit segítette érvényre jutni. Tisztelettel és hálával emlékezünk a hazánk szabadságáért harcoló katonákra. Az azóta eltelt emberöltőnyi idő sem törölhette el a fájdalmat azokért a hősökért, akiknek síremlékei a mi földünkön emelkednek. Felszabadítóink olyan ország határát lépték át, amelyet fél évezrede csak vesztes háborúk nyomorítottak, s amely a II. világháborút is elvesztette. A háborút elvesztettük, a békét megnyertük. 37 esztendő a bizonyság rá. A szocialista rendszerben páratlanul rövid idő alatt vált valóra a magyarság számára a több évszázados elmaradottság, megkésettség fölszámolása, a felemelkedés. Ez is bizonyltja a szocializmus történelmi fölényét. 1945-ben a messzebbre látók már fölismerték, hogy szövetségünk a Szovjetunióval történelmünk fordulatát jelentette, új távlatokat nyitott Magyar- ország előtt. De tudták az is, hogy a fölszabadulás — lehetőség, amelyet csak a nép válthat valóra. Április 4-e ezért nem csupán emlékezésre, hanem önvizsgálatra is késztet. Nemcsak mi tekintünk vissza, hanem hozzánk is lordul a történelem, hogy vallasson: éltünk-e a lehetőségekkel? Igen. Eltakarítottuk az úri Magyarország fojtogató örökségét, megszüntettük a kizsákmányolást. A szocializmus adott először méltóságot, emberséget az embernek. Milliók szabadultak meg a létbizonytalanság lidércnyomásától, a kiszolgáltatottságtól, a gyűlöletet szító torz ideológiák rémuralmától. Most birtokolja a nép az országát, ahol azelőtt nem lelhette hazáját. Itt a holnap, a jövő is érdekli az embereket, többé nem a maradiság- nak, hanem a haladás maradandóságának, az állandó megújulásnak van növekvő becsülete. 1945 tavaszán még az is csak remény volt, hogy kenyerünk, munkánk legyen, fedél a fejünk felett, ha több nemzedék szorong is alatta. Lassan írott történelemmé válik, hogyan tette meg ez & nép a hősies országépítés első lépéseit, hogyan vívta meg drámai küzdelmét a kemény osztályharcokban rázúduló új feladatokkal, hogyan járta végig az úttévesztések és útvesztések keserveit és hogyan újitotta életerejét, bizakodását — immár negyedszázada — a szocialista haladás iránti elhivatottságban. Évszázadok vágyai váltak valóra. Nemzeti múltunk nagyjai olyan erős, szilárd, független, gazdag országról álmodtak, ahol a népakarat érvényesül. — Megvalósult. Kossuth Lajos fél életét annak előmozdítására szentelte, hogy az ipar alkossa a nemzetgazdaság gerincét. — Valóra váltottuk. Széchenyi István a korszerű, termelékeny mezőgazdaságban a leiemelkedés útját látta. Valósággá lett. Munkánk eredménye békítette meg vitájukat. Hányán hirdették mindkettőjükkel együtt azt, hogy kiművelt emberfők sokaságát kell teremteni ahhoz, hogy megbecsült tagjai lehessünk a népek közösségének! Történelmünk utóbbi évtizedei ebben is sorsfordulót hoztak. A háború sebeit begyógyitottuk. Erős, sokoldalú ipart teremtettünk, elindítottuk korszerűsitését, a munka termelékenységét meghatszoroztuk, kezdtünk megtanulni kereskedni. Végbement mező- gazdaságunk szocialista átalakítása, igazi felvirágzása. A harmadára csökkent lélekszámú földművelő lakosság teljesítménye megduplázódott, miközben az emberek életszínvonala, életkörülményei az évszázados változatlanság után gyökeresen megjavultak, átalakultak. A Magyarországon élő emberek biztonságának, jólétének, kultúrájának és méltóságának azelőtt nem ismert szintre való fölemelése olyan tett, amelyet a magyar nép most már véglegesen és visszavonhatatlanul történelme legfényesebb lapjaira ir. Ez az alkotó nemzedék átlendítette az országot a fejletlenség és a fejlettség küszöbén, s ez biztos alapul szolgál a jövő nemzedékek számára a további országépitéshez. Bízvást állíthatjuk, hogy a legutóbbi negyedszázad történelmünk legnyugodtabb, s egyben a legdinamikusabb korszaka. Népünknek igaz eszméi, eszményei vannak: gondolatokra, cselekvésre éhes társadalom vagyunk. Az állampolgárok nemcsak érzik, hanem tudatosan nagyra értékelik az eredményeket, de tudják és ismerik az ország gondjait is. összefognak az új feladatok végrehajtására és a nehézségek leküzdésére. Ez a nép védi, amit elért, ami már tulajdona, amit gyarapítani akar. Számolhatunk terveink egyik legfőbb biztosítékával, a társadalom szocialista összefogásával. Egy egész ország érdeke, történelmi akarata, hogy előbbre lépjen alkotásban, munkában, tartalmas művelődésben, az anyagi és szellemi javak gyarapításában, gazdasága korszerűsítésében, az emberi kapcsolatok építésében, a család, a kis és nagy közösségek összekovácsolásában, a szabadság rendjének gazdagításában. Ez együttesen szocialista jelenünk és jövőnk nagy vállalkozása, egymástól elválaszthatatlan, megoldandó és megoldható feladata. Az ebben való cselekvő részvétel jelenti ma az azonosulást a haza ügyével. Vállalni a szocializmust, az országot, vállalkozni arra, hogy nemcsak többet teszek érte, hanem jobban, és nemcsak jobban, hanem gondolkodva, okosabban is. Bármilyen nehezek a külső körülmények, hivatkozhatunk rájuk, de nem változtathatunk rajtuk. A valóságban a saját szorgalmunk, tudásunk, akaratunk, teljesítményünk a fontos, gyakran a döntő tényező. Kedvezőtlen világpolitikai, világgazdasági feltételek között is lehet eredményesen dolgozni, a kínálkozó és lelismert lehetőségekkel élni, vagy azokat elmulasztani, és felkészülni a gyorsabb haladásra. Az egyéni és közös célok parancsolóan követelik a szocialista társadalmi viszonyok erősítését, a demokrácia fejlesztését, és azt, hogy ne csak általában legyen jó az ország közérzete, hanem minden munkahelyen, üzemben, iskolában és intézményben munkára, alkotásra serkentő, jó légkör legyen. A gyorsan változó körülmények közepette lépéseink józan, céltudatos mérlegelésével, a részletekre is figyelő érzékenységgel kell érvényt szereznünk bevált politikai elveinknek. Növekszik a gazdaság, a társadalom különböző irányitó posztjain dolgozók döntési, cselekvési önállósága, de felelőssége is. Azért, hogyan hasznosítják mindannyiunk munkájának gyümölcseit népünk vagyonát, az emberek tehetségét. Meg kell szabadulnunk az elavult szokásoktól, a tehetetlenségtől, az újtól visszariadó félelemtől, az önhittségtől, a felelősség és az értelmes kockázat elhárításától, az önigazoló szűklátókörűségtől is. Így szabadíthatunk löl minden termékeny gondolatot, alkotó kedvet, minden tehetséges tetterőt, a közösért perelő szenvedélyt. Csak így tanulhatnak meg a szükségből is erényt kovácsolni, úgy foglalkozni gondjainkkal, hogy azokból nagyobb tettekre, gyorsabb haladásra ösztönző erő váljék. Csak így építhetünk szocialista távlati céljaink érdekében okosan takarékos, ésszerűbb, még otthonosabb, szebb társadalmat. A szemlélet, a gondolkodásmód ígéretes megújulását jelzi a fölismerés, hogy nehéz, de értelmes küzdelmek időszakát éljük. Az eredményekért ma nemcsak többet, hanem gyakran másként és mást is kell tennünk, mint eddig. 0 Amit elértünk, azt megbecsüljük. Elutasítunk minden megállást sugalló önelégültséget, de minden pesszimizmust is, amely népünk szocialista (Folytatás a 2. oldalon.) Felszabadulásunk évfordulóján Koszorúzások, ifjúsági nagygyűlés Budapesten Hozónk felszabadulásának 37. évfordulója alkalmából a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa és a Hazafias Népfront Országos Tanácsa szombat délelőtt koszorúzási ünnepséget rendezett Budapesten, a szovjet hősök emlékművénél, a Szabadság téren és a magyar hősök emlékművénél, a Hősök terén. A Szabadság téren, ahol a zászlódísszel övezett emlékművel szemben csapatzászlóval felsorakozott a Magyar Néphadsereg díszszázada, kürtszó harsant, amikor Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke — Czinege Lajos hadseregtábornok, honvédelmi miniszter kíséretében — a koszorúzás színhelyére érkezett. A díszszázad parancsnoka jelentést tett az Elnöki Tanács elnökének, aki ezt követően a honvédelmi miniszterrel együtt ellépett a díszszázad sorfala előtt, és üdvözölte a katonákat. A magyar és a szovjet himnusz elhangzása után a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa nevében Losonczi Pál és Trautmann Rezső, az Elnöki Tanács helyettes elnöke helyezett koszorút az emlékmű talapzatára. Az MSZMP Központi Bizottságának koszorúját Kádár János, a Központi Bizottság első titkára és Németh Károly, a Központi Bizottság titkára, a Politikai Bizottság tagjai helyezték el. A Minisztertanács nevében Lázár György, a Minisztertanács elnöke és Aczél György, a Minisztertanács elnökhelyettese koszorúzott. A Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége budapesti nagykövetsége részéről Vlagyimir Nyikolajevics Bazovszkij nagykövet, Valerij Leonyidovics Muszatov követ-tanácsos és Nyikolaj Konsztantyinovics Krasznyikov ezredes, katonai és légügyi attaséhelyettes helyezte el a kegyelet és a megemlékezés koszorúját. Az emlékmű talapzatán elhelyezték a hála és a megemlékezés koszorúját a tömegszervezetek képviselői. Koszorúztak a magyar fegyveres erők vezetői is. A Magyarország felszabadításáért elesett hősök emléke tiszteletére megkoszorúzták az emlékművet az ideiglenesen hazánkban állomásozó szovjet Déli hadseregcsoport parancsnokságának képviselői. Ezután a fővárosi tanács vezetői, majd a budapesti vállalatok, hivatalok, intézmények dolgozói kollektíváinak és b fővárosi fiataloknak a képviselői adóztak tisztelettel a szovjet hősök emlékének, s virágokkal borították az emlékmű talapzatát. A koszorúzási ünnepség az Internacionálé hangjai után — a katonai díszszázad elvonulásával ért véget. A Hősök terén a Himnusz hangjai után a Népköztársaság Elnöki Tanácsa képviseletében Losonczi Pál és Traut- mann Rezső, az MSZMP Központi Bizottsága nevében Kádár János és Németh Károly, a Minisztertanács részéről Lázár György és Aczél György koszorúzott. Koszorút helyeztek el az emlékműnél a budapesti diplomáciai testület képviselői. Megkoszorúzták az emlékművet a tömegszervezetek nevében. Koszorút helyeztek el a magyar fegyveres erők képviseletében is. Ezután az ideiglenesen hazánkban állomásozó szovjet Déli hadseregcsoport parancsnoksága részéről koszorúztak. Végezetül a fővárosi tanács, majd a budapesti dolgozók, a fővárosi fiatalok képviselői helyeztek virágokat az emlékmű talapzatára. A koszorúzási ünnepségeken részt vett Benke Valéria, Gáspár Sándor, Havasi Ferenc, Korom Mihály, Maróthy László, Méhes Lajos, Óvári Miklós és Sarlós István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, továbbá a Központi Bizottság, az Elnöki Tanács és a kormány számos tagja. Ott volt politikai és társadalmi életünk sok más vezető személyisége. (Folytatás a 2. oldalon.) Túl az ezer tonnán Fonalkikészítés Bátaszéken A Fonalkikészitő Gyár 1. számú bátaszéki gyáregységében az elmúlt év szép sikert hozott: a termelés minden korábbinál nagyobb volt, s meghaladta az ezer tonnát. Az 1979-es 930 helyett tavaly 1027 tonna volt a termelési eredmény, s ebben az évben 1100 tonna szövő- és kötőcérnát akarnak készíteni. Az alapanyagok az ország számos fonodájából, így Kaposvárról, Szegedről, Bajáról, sőt Miskolcról lis érkeznek ide, s a bátaszéki termékek a kötő- és szövőgyárakba kerülnek. A bátaszéki gyáregység 174 dolgozójának munkáját dicséri, hogy az ezer tonnás „bűvös” határt az egy évvel korábbinál 8-cal kevesebben, a termelékenység növelésével, munkaát- szervezéssel, ösztönző prémium- rendszer kialakításával lépték túl. Az idei feladatnak a munkafolyamatok tökéletesítését, további „csiszolását" tekintik, amitől-a termékek minőségének javulását is várják. A nagycsarnokban
