Tolna Megyei Népújság, 1982. április (32. évfolyam, 77-100. szám)

1982-04-29 / 99. szám

2 Képújság 1982. április 29. f 'ï&ëà Béke - haladás - szocializmus, ______ ........—.......-....... _____i---­------------------------------------------------------------------. ««US/ I------------------­' ifi ■w— A kedd esti díszvacsora Kedden este Helmut Schmidt és Hannelore Schmidt asszony díszvacsorán látta vendégül Kádár Jánost és feleségét, vala­mint a többi magyar vendéget. A vacsorán pohárköszöntők hangzottak el. Helmut Schmidt pohárköszöntője Kádár János és felesége Helmut Schmidt kancellárral és fele­ségével a kedd esti díszvacsora előtt. Kádár János válaszbeszéde Szeretnék 'köszönetét mon­dani a meghívásért, a vendég­Kádár János befejezte NSZK-beli látogatását Mindenekelőtt az asztal kö­rül összegyűlt valamennyi né­met nevében még egyszer tel­jes szívből üdvözlöm önt, ked­ves Kádár úr, és valamennyi magyar vendégünket - kezdte pohárköszöntőjét Schmidt kancellár, majd így folytatta: Nagyon szívesen emlékezem vissza budapesti látogatásom­ra 1979 őszén, két évvel azt megelőzően — 1977-ben - láto­gatott ön ide. Bonnba, s emlék­szem Lázár miniszterelnök úr ta­valyi látogatására; de kivált­képp arra, hogyan ismerkedhet­tem meg önnel hét évvel ez­előtt Helsinkiben. Helsinki nagyon sok mniden jót indított el Európában, ami­ből még nagyon sok mniden jöhetne ki, ha mindkét oldal ra­gaszkodik Helsinki szelleméhez. Ma délelőtt kimerítően be­széltünk a világhelyzetről, an­nak legégetőbb problémáiról, s beszélgettünk azokról a meq- előző évekről és évtizedekről, amelyek a mai helyzet kialaku­lásához elvezettek. Nagyon is élénken élnek emlékezetemben az úttörő megállapodások Brezsnyev úr és Nixon úr kö­zött, valamint az is, amit mi magunk úttörő nyitással elér­tünk, hála a szomszédok nagy­vonalú segítségének, előbb Nyugaton és aztán Keleten, Moszkvában, Varsóban, Prágá­ban, Berlinben. Nagyon örü­lünk. hogy Magyarorszáq a het­venes évek elején csatlakozott azokhoz az európai népekhez, és államokhoz, amelyek arra törekedtek, hogy velünk jó­szomszédságot keressenek. S szeretném ma este elmon­dani: sok millió olyan német van, aki hálás azért, hogy önök magyarok is készségesek voltak. Joggal beszéltem milliókról, hi­szen minden esztendőben fél­millió azoknak a száma, akik tőlünk ellátogatnak önökhöz Magyarországra, és sok-sok tíz­ezer azon magyarok száma, akik évről évre ide látogatnak. Az érintkezés a két nép kö­zött olyan magától értetődő és olyan nyílt, amennyire ezt e pillanatban csak kívánni lehet. Nemcsak látogatók utaznak, hanem politikusok és gazdasá­gi vezetők is; utaznak a kü­lönböző bankok vezetői, szak- szervezeti emberek, utaznak szí­nészek, muzsikusok; kulturális heteket tartunk egymás orszá­gaiban. Különösén Helsinki óta, ami­óta ez a folyamat kiszélesedett, a magyarok nálunk igen nagy szimpátiának örvendenek, és mivel tudatában vagyok annak, hogy ez a magyarok, az ön sze­mélyes közreműködése nélkül, Kádár úr, nem következhetett volna be, szeretnék önnek sze­mélyesen, hivatalosan is köszö­netét mondani. Ami bennünket illet, ezt a kapcsolatot nemcsak tovább akarjuk ápolni, hanem el is kí­vánjuk mélyíteni. Biztosíthatom önt és kollégá­it, hogy nálunk kifejezett tisz­telet és nagyrabecsülés tapasz­talható a magyar munkaválla­lók és vállalati irányítók szor­galma és teljesítménye iránt. Az a törekvésünk, hogy kiépítsük a gazdasági együttműködést is, nemcsak abból az érdekből táplálkozik, hogy önök és mii gazdasági előnyhöz jussunk,' hanem nagyon mélyen gyöke­rezik egy politikai törekvésben is. Mélyen meg vagyunk győ­ződve arról, hogy a népgazda­sági együttműködés ugyanak­kor — messze túl a gazdaság területén - hozzájárul ahhoz, hogy megteremtsük és meg­őrizzük a politikai stabilitást. A jelenlegi világban mindkettőre szükség van. Mindnyájan a gazdasági stabilitás helyreállí­tására törekszünk, akár Buda­pesten, akár Varsóban, Ber­linben vagy Moszkvában, akár Rómában, Párizsban, London­ban vagy Bonnban, akár Wa­shingtonban vagy Dél-Ameri- kában, Fekete-Afrikában vagy Ázsiában - mondta Helmut Schmidt, majd így folytatta: Magától értetődő volt, és tudtuk egymásról, hiszen talál­kozások sora van mögöttünk, hogy teljesen nyíltan és minden fenntartás nélkül váltunk szót a világ dolgairól. Ily módon nap­világra kerültek félreérthetetlen egyet nem értések is - mlind az okok tekintetében, mind pedig a politikai válság leküzdésének lehetséges módszereiben. Eköz­ben önnek nem kellett hossza­san bizonygatnia nekem, hogy ön hű tagja az ön szövetségi rendszerének, és az is akar ma­radni. S hasonlóképpen nekem sem, hogy megfordítva ugyanez vonatkozik ránk és a mi szö­vetségi rendszerünkre is. Nincs szükségünk arra, hogy magá­tól értetődő dolqokat tisztáz­zunk egymással. De egyetértet­tünk mindketten abban, hogy sürgetően szükséges a nyílt ke­let-nyugati párbeszéd folytatá­sa és kiszélesítése. Egyetértet­tünk abban, hogy mérsékletet kell tanúsítanunk saját külpoli­tikánkban, s egyetértettünk ab­ban is, hogy készek vagyunk a dialógusra, a tárqvalásra és a megegyezésre. Kifejtettem ön­nek, hogy ez a készséq a tár­gyalásra és megegyezésre a Szovjetunióval és Kelet-Európá- val külpolitikánk egyik fele, s ugyanígy kifejtettem azt is, hogy a Szovjetunióval és Kelet-Euró- pával szemben folytatott politi­kánk másik fele a szilárd eltö­kéltség saját magunk megvédé­sére. Kitartunk ama elvünk mel­lett, hogy az egyensúly nem bomolhat meg egyoldalú fegy­verkezési előnyök révén. Hosz- szasan beszéltünk a közép-ha­tótávolságú rakétákról, a gen­fi tárgyalásokról, a SALT—ll-ről és a SALT—lll-ról amelyet most START-nak hívnak Amerikában; és magától értetődően nagyon is különböző véleményeket kép­viseltünk eközben. Abban vi­szont egyetértettünk, hogy a leszerelési tárgyalások a két nagyhatalom között lehetsége­sek és szükségesek; s kölcsönö­sen bízunk egymásban a tekin­tetben, hogy mindegyikünk a maga táborában, a maga szö­vetségi rendszerében azért fá­radozik, hogy megegyezések és szerződések jöjjenek létre, me­lyek a fegyverkezést csökken­tik. Egész biztosan igaz, hogy Magyarország nem nagyhata­lom, hogy o Német Szövetségi Köztársaság sem nagyhatalom, ám sem az önök, sem a ma­gunk befolyását nem becsül­ném le. önök egészen biztosan be akarnak számolni barátaiknak mindarról, amiről itt ma tár­gyaltunk, mint ahogy ezt mi is megtesszük a mi barátainknál. Szívből remélem, hogy önök a barátaiknak arról is be tudnak számolni, hogy ismételten meg­győződhettek komoly tárgyalá­si szándékainkról. Első titkár úr! Népének és országának továbbra is tartós haladást kívánok azon az okos úton, amelyre a magvarok az ön politikai vezetésével léptek. Itt iqen naqv tiszteletet vált ki az ön személyes teljesítménye, s egészen biztos vaavok abban, hogy népem iqen naqv többsé- ae szívből kívánja, hoqv az önök útja, az önök politikáia meqhozza népük számára azo­kat a avümölcsöket, amelyek el­érésére törekszenek. Befejezésül a kancellár po­harát emelte Kádár János és felesége eaészséaére. a Maavnr Né n köztársa són iövőiére a to­vábbra is eredményes és sze­rencsés envüttmnkëitésre néne- ink és államaink között, n kö­zös jövőre a béke jegyében. ■látásért és az imént elhangzott baráti szavakért — kezdte po- hánköszöntöjét Kádár János. — A kancellár úr meghívá­sának 'készséggel tettem eleget, erre két alapvető okom is volt. Az egyik a Német Szövetségi Köztársaság és Magyarország jól .fejlődő kapcsolatainak szol­gálata. A másik: a jelenlegi nemzetközi helyzetben fontos, hogy a Német Szövetségi Köz­társaság — a NATO tagálla­ma — és a Varsái Szerződés­hez tartozó Magyar Néplköztár- sfaság képviselői találkozzanak és emberi módon szót váltsa­nak azokról a gondokról, ame­lyek kormányainkat és népein­ket foglalkoztatják. A mi két­oldalú kapcsölatóinkról ebben íi körben részletesen ném kell beszélni, a folya'matot szinte minden jelenlévő ismeri. Azt azonban szeretném hangsúlyoz­ni, hogy mi minden, erre kész országgal gyümölcsöző, kölcsö­nösen előnyös kapcsol átok ra törekszünk, s ez nem utolsósor­ban vonatkozik Magyarország legjelentősébb nyugat-európai partnerére, a Német Szövetsé­gi Köztársaságra. Magyarorszáq népe, kor­mányzata a béke, a vitás nem­zetközi kérdések tárgyalásos megoldásának a híve. Mi az enyhülés hívei vagyunk; azt a szót, hogy enyhülés, én merem használni — mondotta. — Az utóbbi időiben Nyugaton az enyhülés éveit sokan kritikusan vizsgálják. E vitába itt nem akarok bele­bocsátkozni. De meggyőződés­sel állítom, hogy az enyhülés évei százszor jobbak voltak a kormányzatóknak,, a gazdasági élet területén dolgozóknak, és mindenekelőtt népeinknek, mint a hidegháború esztendei. Ez­úttal is szeretném hangsúlyoz­ni, hogy a helsinki folyamatot történelmi jelentőségűnek te­kintjük. És minden alkalommal arra is utalok, hogy Helsinkit nem befejezésként, hanem kez­detként értékeljük. Mély meg­győződésem, hogy az emberi­ség számára, Európa népei szá­mára nincs más út, mint a hel­sinki szellem folytatása és a világ más részeire való kiter­jesztése, Talán most hihetet­lennek tűnik, de én mély meg­győződéssel vallom, hoay erre az útra mindnyájain vissza fo­gú n'k térni, még azok is, akik ezt ma kritikus szemmel nézik, vagy vitatják. A józan emberi ész szerint nincs más járható út! A Német Szövetségi Köztár­saság kormánya, közéletének jelentős tényezői — kiemelke­dően Sdhmiát kancellár úr — nagyon sokat tettek a magyar— NSZK kapcso'lato'k fejlődéséért, konstruktívan segítették azt. 'Nagyra értékelem azt a ko­moly szerepet is, amelyet önök Helsinki létrehozásában ját­szottak. Tudom, hogy a népek­nek hosszú emlékezetűik van és nem felejtik el azokat, akik az enyhülés, a biztonság és a bé­ke ügyét szolgálták. A kancellár úr szólt mai tár­gyalásaink légköréről, az ott érintett kérdéseikről, eredmé­nyeiről. Természetesen az is tükröződött, hogy különböző szövetségi rendszerekhez tarto­zunk. Én mégis efölé emelem azt, hogy a népek barátsága, békés egymás mellett élése és gyümölcsöző kapcsolatainak fej­lesztése mellett foglaltunk ál­lást — mondta Kádár János. — A jelenlegi kérdések megvála­szolásának módozatait illetően bizony gyakori a hangsúly- eltolódás, de az igazi célt il­letően — nekem úgy tűnt — egyetértés volt közöttünk. Egyet­értőén mondottuk ki, hogy a 'kívánatos, közvetlen cél a né­pek számára: egyenlő bizton­ság a fegyverzet alacsonyabb fokán. A kancellár úr megemlítette, hogy egyikünk országa sem nagyhatalom. Nekünk van rea­litásérzékünk : Magyarország valóiban kis ország. Ámbár —■ megfigyelésem szerint — egy kis ország egyedül is tud olyan nagy bajt csinálni, amivel az egész világ foglakozik, de egy kis ország, vagy több kis or­szág, nem tudja a világ nagy gondjait megoldani. Viszont önöknek - én úgy mondom - egy középhatalom képviselői­nek, és nekünk, egy kis ország képviselőinek, kötelességünk a rendelkezésünkre álló lehetősé­gek szerint a jó ügy érdekében dolgozni. A mi országunk nem nagy, gazdagok sem vagyunk, a szó klasszikus értelmében is kevés a tőkénk. A mi tőkénk — erkölcsi értelemben —: nyílt, tisztességes, megérthető és kö­vetkezetes politika — az, hogy szövetségeseinknek hű szövet­ségesei alkarunk lenni, bará­tainknak jó barátai, szomszé­dainknak jó szomszédai és a partnereknek korrekt partnerei. Ehhez ragaszkodunk — hang­súlyozta Kádár János. — Sok­féle lehetőségen keresztül pró­bálunk hatni annak érdekében, hogy az ügyek jó irányba for­duljanak. Mi — egy kicsit fe­szültebb viszonyok közt is — a kapcsolatok, a kontaktusok meg ő rzésének, fe n nta rtásá nak hívei vagyunk, s az érdemi tár­gyalásokat támogatjuk. Tárgya­lásainkon a hangsúlybeli el­tolódást jól jellemezte a kancel­lár úr, amikor azt mondotta: úgy gondolja, hogy az Egyesült Államok a genfi tárgyalásokon megegyezésre törekszik és re­méli, hogy a Szovjetunió is. Ezt én így fogalmaztam meg: biz­tos vagyok benne, hogy a Szovjetunió Genfben megegye­zésre törekszik és remélem, hogy az Egyesült Államok is. Viszont abban megegyeztünk: váljanak valóra mindkettőnk reményei és e két, kiemelkedő szerepet játszó ország képvise­lői jussanak megegyezésre Genfben. Biztosítom önöket, hogy mi a két ország, a két nép további kapcsolatainak bővítésén, fej­lesztésén fogunk dolgozni, az­zal a mély meggyőződéssel, hogy nemts'ak e két ország né­pének teszünk kötelességsze- rűen becsületes szolgálatot, de más népeknek is. A Német Szövetségi Köztársaság népé­nek azt kívánom, hogy dolgoz­hasson és munkájának gyümöl­csét békében élvezhesse. Eme­lem pôharam a kancellár úr, 'kedves felesége, minden jelen­lévő egészségére — fejezte be póháfköszöntőjét Kádár János. (Folytatás az 1. oldalról.) közvéleménye is támogatja. Szándékainak találkoznak, reá­lis lehetőségeket látunk a jó­szomszédi viszony elmélyítésére. Szólt arról, hogy megbeszélé­seiken nagy figyelmet szentel­tek nemzetközi kérdéseknek is, kifejtették olykor egybeeső, oly­kor eltérő álláspontjukat. Egyetértés mutatkozott abban, hogy a nemzetközi helyzet éle­ződését mind Magyarországon, mind az NSZK-ban veszélyes­nek tarják, s közös volt az őszinte óhaj, hogy a vitás nem­zetközi kérdéseket tárgyalóasz­talnál oldják meg, a népek él­jenek békében, biztonságban. :— Hívei vagyunk a helsinki szellem folytatódásának, Hel­sinkit mi kezdetnek tekintjük — mondotta. — Magyarország — tette hozzá — minden állam­mal együttműködésre, jó kap­csolatokra törekszik, ez ré­szünkről nem napi, nem kon­junkturális politika. Ennek min­dig hangot adtunk, mostani tárgyalásainkon is. Végül Kádár János kijelen­tette: bármikor szívesen kész folytatni megbeszéléseit Helmut Schmidttel — Magyarországon. Schmidt kancellár a sajtó előtt tett nyilatkozatában ki­jelentette: nem sok hozzá­fűznivalója van a Kádár János által mondottakhoz, mert azok­kal messzemenően egyetért. Hangoztatta: nagyon örült a látogatásnak, mert nyíltan, min­den fenntartás nélkül tárgyal­tak egymással. A tárgyalások eredményével rendkívül elé­gedett — fűzte hozzá. Helmut Sdhmidt véleménye szerint mind a Magyar Népköz- társaságot, mind a Német Szö­vetségi Köztársaságot egyaránt érinti a világ kettős gondja: a gazdasági probléma, valamint a fegyverkezési verseny nyo­mán keletkezett bizalmatlan­ság. E két probléma megoldá­sához mind az NSZK, mind Magyarország hozzájárulhat. A nyolcórás, beható tárgya­lásokét megkönnyítette, hogy államaink között jó a kétolda­lú kapcsolat. Bár nincsenek kö­Lengyelországban a belső helyzet normalizálódása nyo­mán a Nemzeti Megmentés Ka­tonai Tanácsa több fontos in­tézkedést hozott. A többi kö­zött május 2-től feloldják az éjszakai kijárási tilalmat. és szabadon bocsátanak nyolcszáz internáltat. A katonai tanács egyidejűleg arra is utasítást adott az álla­mi szerveknek, hogy határozot­tan lépjenek fel az olyan sze­mélyekkel szemben, akik vissza­élnek a hatalom bizalmával, nem tartják meg a szükségál­lapot továbbra is kötelező elő­írásait. A Nemzeti Megmentés Katonai Tanácsa arról is intéz­kedett, hogy május 2-a után is vissza kell állítani a korlátozó intézkedéseket az olyan körze­tekben, ahol szélsőséges elemek rendbontást provokálnak. Ismertették a belügyminisz­térium közleményét, amely sze­rint véglegesen szabadon bo­csátanak nyolcszáz internáltat, továbbá feltételesen szabad­lábra helyeznek kétszáz olyan internált személyt, akiknek to­vábbi magatartása dönt majd arról, hogy elengedésük vég­legesnek tekinthető-e, vagy sem. PANORÁMA BUDAPEST Kulturális aktívaértekezlet 'kezdődött szerdán, az MSZMP Budapesti Bizottságának Okta­tási Igazgatóságán. A kétnapos tanácskozás bevezetőjeként Pozsgay Imre művelődési mi­niszter tartott előadást idősze­rű művelődéspolitikai kérdé­sekről. zös határaink — hangoztatta a bonni kormányfő —, a két or­szág között jószomszédi vi­szony áll fenn. Helmut Sdhmidt is aláhúzta: mivel a két or­szág különböző szövetségi rend­szerihez tartozik, a nehéz nem­zetközi helyzet által fölvetett kérdéseket a mostani tárgyalá­sókon is eltérő kiindulópontok­ról közelítették meg. Egybe­hangzóan megállapítottuk — mondotta —, hogy e kérdése­ket a kölcsönös biztonság szem előtt tartásával, de határozott együttműködési készséggel kell megközel íten i. Eg yetértettü n'k aban is, hogy a kölcsönös biz­tonságot a fegyverzetek ala­csonyabb szintjén kell megvaló­sítani. A feszültebb nemzetközi légkörben fontos, hogy tárgyal­junk egymással, meghallgassuk egymást. A kétnapos tárgyalást rendkívül jelentősnek tartom ■—■ fejezte be nyilatkozatát a kancellár. Kádár János bonni látogatá­sának utolsó hivatalos prog­ramjaként a külügyminisztérium vendéqházában találkozott Hans-Dietrich Genscherrel, a Szabaddemokrata Párt elnöké­vel. * Kádár Jánosné — Hannelore Schmidt asszony társaságában — délben megtekintette a köl­ni dómot, majd felkereste a világhírű 4711-es kölnivíz gyá­rat. * Kádár János és kísérete szer­dán a kora esti órákban visz- szaindult Budapestre. Kádár Jánost és kíséretét a Ferihegyi repülőtéren Lázár György, a Miniszertanócs elnö­ke, Havasi Ferenc, Korom Mi­hály, Németh Károly, Óvári Miklós, az MSZMP Központi Bizottságának titkárai, a Politi­kai Bizottság tagjai, Trautmann Rezső, az Elnöki Tanács helyet­tes elnöke, Berecz János, a KB Külügyi Osztályának vezetője, Horváth István belügy-, Púja Frigyes külügy-, Pullai Árpád közlekedés- és postaügyi mi­niszter fogadta. Jelen volt Jörg Metger, az NSZK budapesti nagykövetségének ügyvivője. A belügyminiszter ezenkívül elrendelte, hogy május 2-tól az egész ország területén megszű­nik a kijárási tilalom. A vajda­sági tanácselnökök az irányí­tásuk alá tartozó terület min­denkori helyzetének megfele­lően külön intézkedéseket hoz­hatnak. Ugyancsak május 2-től a belügyminiszter megszüntette a tavaly december közepén be­vezetett gyülekezési tilalmat az olyan gyűlésekre, rendezvé­nyekre, amelyeket a nemzeti újjászületés állampolgári bi­zottságai, a lakóbizottságok és más társadalmi szervezetek tar­tanak, ideértve a munkahelyek által szervezett csoportos tu- ristautakat is. Feloldotta a belügyminiszter azokat a korlátozásokat is, ame­lyeket több határátkelőhely for­galmára rendeltek el a szük­ségállapot bevezetésével. Május 15-tel enyhítenek a Lengyelországiban tartózkodó külföldi állampolgárók tevé­kenységét korlátozó intézkedé­séken is. Ugyancsak május kö­zepétől ismét bővül a külföldi konzulátusok jogköre beutazási POZSONY Púja Frigyes külügyminiszter — Bo'huslav Chnoupek cseh­szlovák külügyminiszter meghí­vására — 1982. április 27—28- án baráti látogatást tett a Csehszlovák Szocialista Köz­társaságban. A külügyminiszte­ri találkozóra Pozsonyban ke­rült sor. A miniszterek kölcsö­nösen tájékoztatták eqymást a szocialista építőmunkáról és országaik nemzetközi tevékeny­ségéről. Púja Frigyes és kísére­te szerdán este visszaérkezett Budapestre. Enyhítik a korlátozásokat virumok kiadasara.

Next

/
Oldalképek
Tartalom