Tolna Megyei Népújság, 1982. április (32. évfolyam, 77-100. szám)

1982-04-01 / 77. szám

1982. április 1. InîHPÜJSÀG 3 Mérlegátvétel után EGY-EGY ÉV eltelte utón a vállalatok és szövetkezeték mérleget készítenek gazdálko­dásukról. E mérlegben szereplő adatok egyrészt az adott gaz­dálkodóegység vezetésének munkájához adnak hasznos támpontokat, másrészt fontos információkat szolgáltatnak a pénzügyi vezetés számára, me­lyeket számos esetben fontos kormányzati döntések megala­pozásához használnak fel. A pénzügyi információk hasz­nosítását illetően az állami pénzügyekről szóló 1979. évi II. törvény 60. §-a a következő­képpen rendelkezik: „A mérlegbeszámolót, a költ­ségvetési beszámolót és a pénz­ügyi információrendszer egyéb elemeit össze kell hangolni az állami statisztikával és a nép- gazdasági tervezés információ- rendszerével, s alkalmassá kell tenni népgazdasági számítások­nak az elkészítésére is.” Az előzőekben leírtakból is kitűnik, hogy a vállalatok és szövetkezetek által a pénzügyi információrendszer keretében szolgáltatott adatok megbízha­tósága, pontossága nagy jelen­tőséggel bír. Ezek után lássuk, milyenek is valójában a gazdálkodók által összeállított mérlegek és adó­bevallások. , A vállalatok és szövetkezetek mérlegeiket és adóbevallásai­kat — egy kis számú gazdál­kodói létszámtól eltekintve — viszonylag nagy hibaszázalék­kal nyújtják be a PM Ellenőr­zési Főigazgatóság megyei igazgatóságához. Iqazaatósá- gun'k revizorai .az elmúlt hó­napban 173 mérleget és 159 adóbevallást vettek át. Az előb­biek 80. az utóbbiak 70 száza­léka volt, ezért dolgozóink a mérleaekben 1499, az adó­bevallásokban pedig 1160 ja­vítást eszközöltek. A miniszté­riumi vállalótoknál általában alacsonyabb, a tanácsi és a szövetkezeti szektorban több­nyire magasabb volt a hiba­százalék. Bár a feltárt hibák számát változatlanul soknak tartjuk, mégis szólnunk kell arról, hogy e téren bizonyos fokú javulás tapasztalható, ha az elmúlt évekre tekintünk vissza. Az 1978. évi éves mérlegek­ben még 1707, két évvel később 1671, az 1981. évi éves mérle­gekben viszont már csak 1499 javítást kellett elvégezni. A ja­vulás mértékét azonban cse­kélynek tartjuk, annál is in­kább, mivél a mérlegbeszámoló rendszerében, az adatok tartal­mában az utóbbi néhány év­ben nem történtek lényeges vál­tozások. Az általunk viszonylag sok­nak ítélt hiba ellenére számos gazdálkodó hibátlanul adta be mérlegét és bevallását. A hi­bátlan bizonylatot leadok na­gyobb része abból a gazdálko­dói körből került ki, melyek mérlege és bevallása kevesebb mellékletet (pl. vízműtársula­tok), vagy az átlagosnál keve­sebb adatot tartalmaz (pl. ta­karékszövetkezetek). A szóban forgó gazdálkodók hibátlan munkáját elismerve úgy gondo­lom, mégis a viszonylag bonyo­lultabb, nagyobb fokú kitöltött- séget igénylő hibátlan mérlege­ket leadókat kell elsősorban kiemelnünk. AZ IPARVÁLLALATOK közül 1981. évi éves mérlegét és be­vallását hibátlanul adta le a Paksi Atomerőmű Vállalat és a négy minisztériumi élelmiszer- ipari vállalat (Szekszárdi Hús- ioari Vállalat, Tolna megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat, Tolna megyei Tejipari Vállalat, Paksi Konzervgyár). Mindössze két javítást kellett elvégezni a Bonyhádi Vasipari Szövetkezet és a Tolna megyei Építőanyag-ipari Vállalat mér­legében. Nem találtak hibát a revizo­rok a Volán 11. sz. Vállalat és az AGROKER Vállalat mérle­gében és bevallásában sem. Az előző évekhez kéoest lénye­gesen javult a dombóvári áfész, a Dunaföldvár és Bölcs ke Egyesült ÁFÉSZ, valamint a Tolna megyei Kéménysearő és Tüzeléstechnikai Szolgáltató Vállalat adatszolgáltatása. Az előbbi gazdálkodók mérlegé­ben és bevallásában csak 2—3 hiba fordult elő. A mezőgazdasági mérleg- beszámoló nem tartozik az egy­szerű mérlegek közé és az évenként egyszeri mérlegkészí­tési kötélezettség miatt a nagy­üzemi gazdaságok pénzügyi- számviteli munkakörben dolgo­zóinak begyakorlottsága sem olyan, mint azon gazdálkodók­nál foglalkoztatottaké, melvek eqv évben háromszor készíte­nek mérleget. Ennék ellenére a mezőgaz­dasági nagyüzemek között is voltak hibátlan adatszolgálta­tók. Hibátlanul nyújtotta be mérlegét és adóbevallását a Dalmandi Állami Gazdaság, a kapospulai Ezüstkalász, a mö- zsi Új Élet és a szekszárdi Aranyfürt Mgtsz. Csak két ja­vítást kellett eszközölni az apathanti Búzavirág Mgtsz mérlegében és bevallásában tíznél kevesebb javításra került sor. A hibák számosságától füg­gően ugyanakkor figyelmeztetés, vagy szabálysértés jár azon gazdálkodóknak, illetve a hi­bákért felelőknek, „mélyek” mérlegüket és bevallásukat is­mételten magas hibaszázalék­kal nyújtották be. A hibák száma tekintetében egy szövetkezét áll a negatív rangsor élén. Mérlegében és bevallásában száznál több ja­vítást kellett elvégezni, és ezzel a szóban forgó gazdálkodó —■ kosárlabdanyelven szólva —ki­pontozódott, amiért — tekin­tetbe véve a korábbi ilyen irányú hiányoságokat is —- szabály- sértés jár. Hasonló sors vár ar­ra az ipari és kereskedelmi gaz­dálkodóra, illetve tsz-re is, ahol több mint 80 javításra került sor. Tekintettel arra, hogy közel 10 szabálysértésre és kb ugyan­ennyi figyelmeztetésre van kilá­tás, így a fentieken kívül még néhány vállalat és szövetkezet számíthat arra, hogy a közel­jövőben nem dicsérőlevelet visz nekik a postás. Az elkövetett hibákból okul­ja, nem szabad megfeledkez­nünk arról sem, hogy kevesebb hibával másók munkáját köny- nyífhetjük meg. Amely hiba fe­lett azonban a naphosszat a számok tömegére figyelő em­beri szem elsikkad, annak a számítógép megálljt parancsol. A jelentős számú hiba miatt azonban nemcsak a szem fá­rad, hanem a számítógép mun­kája is lelassul. Hibalisták készülnek, azok ja­vításra kerülnek, a feldolgozá­sokat átfuttatják a drága szá­mítógépen... Mindez az ország­nak — és így végsősoron való­mén nyiünknék — nem kevés pénzbe kelül. A MÉRLEGEK éves feldolgo­zásának költséae több millió forintot tesz ki. Van tehát jócs­kán miből lefaragni, amit pon­tosabb adatszolgáltatással, a hibák számának csökkentésével élhetünk el. Ilyenkor, eqy fárasztó mérleg- készítés után gondoljunk erre DR. GÁL JÓZSEF közgazdász: PM Ellenőrzési Főigazgatóság Tolná megyei Igazgatósága Korszerűsítik a bányát Új korszak nyitányának elő­készületei kezdődtek el a kom­lói Zobák bányán: nágy telje­sítményű jövesztőgépekkel ösz- szekapcsolt korszerű fejtésbiz­tosító berendezéseket állítanak munkába, s ezzel hetvenöt szá­zalékra növelik az üzem gépe­sített széntermelésének arányát. A mecseki szénbányászatban ekkora mértékű gépesítésre még soha nem volt példa, mi­vel a hegység gyűrt földtani szerkezete miatt a kokszolható feketeszén-kincset a hagyomá­nyos módon lehetett a legjob­ban feltárni és kitermelni. A Mecseki Szénbányák és a len­gyel bányagépgyártók együtt­működésével a közelmúltban olyón önjáró, hidraulikus fejtés- biztosítókat fejlesztettek ki, ame­lyék a mecseki viszonyok között is kiállták a próbát. A bányász­kodás biztonságát javító beren­dezéséket Zabákon most olyan jövesztőgépekkel kapcsolják össze, amelyék számottevően megkönnyítik a nehéz fizikai munkát, és felváltják a mecseki bányászok szinte mindmáig ha­gyományos munkaeszközét, a légkalapácsot és a lapátot. A SOW—50-es típusú fejtés­biztosítót marótárcsával szerel­ték fel, s a próbaüzemelés so­rán kifejezetten nehéz viszo­nyok között gyakorolják működ­tetését. Megérkezett Zobák- bányára a szomszédos Kossuth Bányaüzemben sikerrel kipró­bált SOW—80-as fejtésbiztosító is, amely százhúsz méteres hom- I oklh os szú ság ú f ro n tfejtése ken alkalm'aZható. r Építőipari aktívaértekezlet A hét elején Tolna megyébe látogatott dr. Szabó János, az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium államtitkára, ho.gy találkozzék Tolna megye párt- és állami vezetőivel, illetve az építési szervezetek képviselőivel. A tárca és a megyei vezetés szokásos évi megbeszélése idén bővült: fél napig építőipari aktívaértekezlet volt, fél napig pedig a tárca és a megyei vezetők tanácskoztak. A Tolna megyei Állami Építőipari Vállalat könyvtártermében volt az aktívaértekezlet, amelyen részt vett Császár József, a me­gyei tanács elnöke is. Ott voltak az összes építőipari tevékenység­gel foglalkozó állami, tanácsi vállalatok, költségvetési üzemek, ipari szövetkezetek képviselői. A TÁÉV és a TOTÉV — mint a megye két legnagyobb építőipari egysége — a tömegszervezetek vezetőivel is képviseltette magát. Az államtitkár több mint egyórás előadást tartott, amelyben értékelte a megyei helyzetet, a beruházások, különösen a kiemelt beruházások építésénél tapasztalható fejlődést. Szólt az országos és helyi gondokról is. A feladatokról szólva felhívta a figyelmet arra, hogy a beruházó és kivitelező szervek közötti kapcsolatot szorosabbra kell fűzni. A vita során felszólalt és a termelési egység munkáját, terveit értékelte többek között Kobra József igazgató, (TOTÉV); Villányi József igazgató, (TÁÉV); Orbán György igazgató, (Szekszárdi Városgazdálkodási Vállalat); Paszler József igazgató, (Tervező Vállalat); Ordas József igazgató, (Tolnaber); Kappel Károly elnök, (Tolna megyei Lakáskarbantartó Ipari Szövetkezet). * Az építőipari aktívaértekezlet után került sor a tárca és a megyei vezetés egyeztető tárgyalására. Ezen részt vett dr. Gyugyi János, az MSZMP megyei bizottságának titkára, Császár József, a megyei tanács elnöke és az ÉVM szakértői, élén dr. Szabó János államtitkárral. A múlt évi megállapodások teljesítéséről esett szó, így nyug­tázhatták, hogy előreléptek a fővállalkozói tevékenység terjesz­tésében. Ebben részt vett a TÁÉV és a Vízgépészeti Vállalat. Előrehaladt az ozorai vár rekonstrukciójának ügye, a grábóci műemléktemplom helyreállításának pénzügyi támogatása is jó úton halpd. A Tolna megyei nagyberuházásokon a munka üteme felgyorsult, minősége javult. A településfejlesztés tervét is egyez­tették, tudomásul vették az építőipari kapacitásmérleget, és a szolgáltatás fejlesztésére vonatkozó terveket, melyek elsősorban építőipari tevékenységre terjednek ki. A Tolna megyei Tanács épületében tartott értekezlet után az államtitkár városnézésen vett részt, a baktai és más lakótelepek megtekintése után a Kilátóról megszemlélte a várost, majd a központban nyilatkozott elismerően arról, hogy a városépítésért megérdemelt a magas kitüntetés; a Hild-érem. —Pj— A tomerömü-építkezós Fiam, akkar menjél el A területi főgépész, Szita Ká­roly szeretne a munkáról beszél­ni. Megértem. Neki az a fel­adata, hogy a 22-es Állami Építőipari Vállalat paksi egy­ségeit kiszolgálja jó és mindiig működő gépekkel. Ez az első számú probléma, a többi - ami­ről én érdeklődöm - fontos, kell is, de „nem lőnek vele nyulat”. Szita Károlynak elöljáróban adjunk igazat, s vágjunk a té­mába. Van egy brigád, a Bán­ki Donát nevezetű, amelynek tagjai fiatalok, meg középkorú­ak, de linkább fiatalok. Túl már a harmadik ikszen, de nem kö­zelítve a negyvenet. Ezt a brigádot dicsérik, a KISZ-titkár, Dombi Imre, a mű­vezető, Papp Sándor és a fő­gépész, Szita Károly. A brigádvezető tájékoztat. A munkáról, a társadalmi tevé­kenységről, a politikai oktatás­ról. Mindent tud „csapatáról”. Feljegyzem a számokat, a tan­folyamok mennyiségét és minő­ségét, s aztán legragadunk — nem kevés energia kell hozzá — az egyebeknél. Tehát megegyezünk: a mun­káért pénzt kap mindenki — 20 —21 forint órabért és 38 száza­lék atomos pótlékot —, tehát, ha egy brigád jól dolgozik, az még nem érdem... Nehezen haladunk előre. Kész szópanelek hangzanak el. Különféle tanácskozásokon hal­lották, meg a politikai oktatá­son felszedett szakkifejezések. Érzem mögötte a tartalmat is, de kifejezni nem tudják. A kö­zösség szónál többször „felka­pom a fejem”, de idegenül hat, kellene valami konkrétum. A vita négy betűjénél is csak any- nyi a válasz: „Megvagyunk elé­gedve egymással." Pedig van vita közöttük. „Hiszen olvasunk újságot, benne élünk a világ­ban" — mondja a brigádveze­tő. De emlékezetes vita nem akad. A lengyel kérdésről szok­tak beszélgetni, voltak is egy­mással ellentétes vélemények, de „lezárták” az ügyet. — Valamit csak megvitattak keményen? — mondom. S tu­dom, hogy van ilyen, azt is ér­zem, hogy idegen vagyok, s meg kell gondolni, miit adnak ki a brigádból.- Hát azon vitatkoztunk, hogy ha mi kapunk valamit, akkor a havi átlagfizetést szá­molják. Ha mi fizetünk valami­ért, akkor pedig az éves átla­got...- Egy példát szabadna kér­nem? — Az egyik kollégánk most kapja meg a 25 éves jubileu­mi pénzt — 4400 forintot. Ugyanakkor előtte való héten íratták alá vele, hogy a múlt évben hatezer fölött keresett, s így megemelkedett a szakszer­vezeti bélyeg ára. A GYŐZTES ÚJÍTÓ A beszélgetésbe Tölli Imre kapcsolódik. Megoldotta a vil­lamos motorok ellenőrzésének mérését egy saját készítésű di­gitális kijelzésű műszerrel. Tölli Imre tud műszert gyár­tani, nem tudnak mutatni ne­ki olyan gépet, amit ő nem ja­Hajpál József brigádvezető Tölli Imre, az újító Seres István, az „öreg" vit meg. De beszélni, az nem az ő „kenyere”. így aztán elkönyveljük, hogy Tölli Imre lett a legjobb újító, megkapta érte a jutalmat, be­került a neve a brigádnaplóba, a többiek büszkélkednek vele, s kész, erről nincs mit mondani. A Tölli Imre szeret bütykölni, hát csinálja, legyen hozzá sze­rencséje. A főgépész említi: „Azért sze­retem ezt a brigádot, mert nincs olyan túlmunka, amit ők ne vállalnának.” Tehát megvan az újabb kér­dés: — Miért lehetséges, hogy a Bánki Donát brigád tagjai ak­A hármas-négyes blokk. Itt is dolgoznak a brigád tagjai, ha kell betonoznak, ha kell liftet kezelnek, vagy gépet javítanak. gyufáért! kor is vállalnak túlmunkát, ami­kor mondjuk délben szólnak: maradni kell délutánra, de ha a munka tart, akkor éjszakára is? A pénzért? — Azért is - mondja Tölli Imre -, de mi ehhez a válla­lathoz tartozunk. Ezt megint felfoghatjuk frá­zisnak, de Tölli Imre nem olyan, aki tudatosan frázist pufogtat. Tehát a brigád szereti ezt a vállalatot. — A vállalat gondja a mi gondunk is — mondja a brigád­vezető. Seres István a betongyárb-11 jön be a műhelybe. Egy pilla­natra lehorgonyoz mellettünk. Csak úgy kíváncsiságból. Gyor­san felméri, kik vagyunk, mik vagyunk. Hogy mit állapított meg, nem mondta. Seres Istvánt mostanában vették fel a bri­gádba. Kiskunfélegyházán la­kik, az egyetlen munkásszállá­son élő. Az idősebb korosztály­hoz tartozik. — Mennyivel idősebb? - kér­dezem. — Mikor születtél — szól le a brigádvezetőhöz, lévén két fej­jel magasabb. — '51-ben. — Fiam, akkor menjél el gyu­fáért! - Ezen jóízűt kacagunk. - Akkor egy tízessel vagyok több - mondja ki az „ered­ményt" Seres István. Jó húsz évvel ezelőtt érvényes is lett vol­na ez a mondat. Seres Istvánt még elküldték gyufáért az öreg szakik... Mára meg úgy alakult a világ, hogy ezek a „tacskók" vették át a brigádba s még örült is neki. Mert - ne vegye senki tiszteletkörnek - a bri­gádba kerülni érdem, az már annyit jelent, hogy meghonoso­dott az ember. Említettem, hogy az egyebek­ről beszélgetünk. Tehát jó len­ne tudni, mit kérdeznek, miről beszélgetnek az idősebbekkel, vagyis Seres Istvánnal a „tízes­sel" fiatalabbak. — Erkölcsiekben jelent többet a brigádhoz tartozni - mond­ja Seres István. Ez az utolsó mondat még kikívánkozott be­lőle. — Tehát miről kérdezik? — Szó esik itt mindenről. - Ez a kérdés megkerülése. Ak­kor konkrétizáljunk: — Mostanában sok az ün­nep... — Megemlékezünk róluk. Beszélgettek az életkörülmé­nyekről, a történelemről, az 1848-as, az 1919-es események­ről, a felszabadulásról is. Az internacionalizmus is többször szóba került. De így mint inter­nacionalizmus, talán egyszer sem. Ők egyszerűen csak fel­ajánlottak 10 óra munkát a len­gyel árvízkárosultaknak... EBBEN A TÁRSADALOMBAN... Szóba kerülnek az új rendel­kezések, a vállalkozások, a kis­vállalatok. — Ebben a társadalomban mindenki boldogulhat — mond­ja a brigádvezető. Nem a leg­újabb megfogalmazás, de mit is mondhatna mást és igaza van. — S milyen módon? — kérde­zi a főgépész. — Munkával, csakis munká­val! — jelentik ki a többiek. Aztán sorra elmondják, hogy ki mivel próbálkozik. Tölli Imre újít, Hajpál József brigádvezető bérhizlalást vállal, mások is a háztájiban tevékenykednek, vagy a szakmájukban tesznek szert mellékjövedelemre. A 22-es Állami Építőipari Vállalat Bánki Donát szocia­lista brigádjában 11-en dől* goznak, szakmunkások. Közü- lük hatan érettségizettek, s legalább két szakmához mindegyikőjük ért. Egyébként ma kommunis­ta műszakot tartanak a len­gyel árvízkárosultak megsegí­tésére... HAZAFI JÓZSEF

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom