Tolna Megyei Népújság, 1982. április (32. évfolyam, 77-100. szám)
1982-04-25 / 96. szám
/ Képújság 3 1982. április 25. Éljen a magyar és a szovjet nép megbonthatatlan barátsága! Kitüntetett kollektívák Dombóvár, MÁV Építési Főnökség A hatodik ötéves terv első • évének feladatait Dél-Dunán- túl legnagyobb vasútépítő főnöksége kiváló szinten teljesítette. A termelési érték meghaladta a 350 millió forintot, az anyagmentes termelés pedig a tervezett 162 millióval szemben 168 millió kilencszázezer forintot ért el. Jelentős volt a készletgazdálkodás eredménye, úgyszintén az üzemanyaggal való takarékosság. A MÁV dombóvári építési főnökségét a MÁV vezérigazgatósága és a vasutasok szakszervezete Kiváló Főnökség címmel tüntette ki. Pénteken délután tartották az ünnepséget a vasutasok sportcsarnokában. Rácz János, a főnökség szakszervezeti titkára fogadta, s köszöntötte a főnökség dolgozóit képviselő legjobb gépkezelőket, mérnököket, munkásokat és a vendégeket, köztük Gyuricza Istvánt, a városi pártbizottság első titkárát, Vi- dóczy Lászlót, a városi tanács elnökét és Moró György alezredest, a vasútépítő főnökséggel kapcsolatban lévő katonai egység képviselőjét. Geresdi István igazgató szép eredményekről! adhatott jelentést, a fentebb említett számok is ezt bizonyítják, s ezen belül részletezve is látványos, szép munkát végeztek. Kurd—Döbnö- köz között a vasúti felépítményt kicserélték, ugyanilyen munkát végeztek Ráca Imás—Du n aú j vá-' ros és Sárbogárd—Rétszilas vasútállomások között. Három biztosító berendezési épületet is felépítettek, Gyékényesen szociális épületet, másutt egyéb vasúti 'berendezéseket. A feladatok végrehajtása .során 255 ezer köbméter földet mozgattak meg, összesen 35,7 kilométer vágányt és 44 kitérőcsoportot építette^. A múlt évi eredményes munkában hathatós segítséget adtak néphadseregünk katonái is, akikről ugyancsak elismeréssel szólt az igazgató. A Kiváló Főnökség címet igazoló oklevelet Szatmári József, a MÁV-vezérigazgatóság szakosztályvezetője és Gyuris József, a vasutasók szakszervezetének munkatársa adta át Geresdi István igazgatónak. Az ünnepség alkalmából több dolgozót, szocialista brigádot megjutalmaztak, kitüntettek, a brigádmozgalom különböző jelvényeivel. Vágner János brigádja a MÁV Kiváló Brigádja címet nyerte el a vasutas szocialista brigádok között folyó versenyben. Az ünneplő vasútépítőket meleg szavakkal köszöntötte Gyuricza István, az 'MSZMP városi bizottságának első titkára. — Pj — ez — Szolgáltató szövetkezet A már hétszer kiváló szövetkezet címet elnyert Tolna megyei Szolgáltató Szövetkezet dolgozóiinak bensőséges ünnepség keretében —• amelyet a szakszervezeti székházban tartottak — adta át Fodor Tibor megyei KISZÖV-elnök a KfSZÖV Vörös Vándorzászlóját, tavalyi eredményes gazdasági és politikai munkájukért. A kitüntető zászlót Pálinkás István elnök vette át és ígéretet tett a további eredményes munkára. Az ünnepség keretében hét dolgozót Kiváló címmel és jelvénnyel tüntettek loi, 23 szocialista brigád, pedig a brigádcím különböző fokozatát kapta. Közülük a dombóvári Molnáí György szocialista brigád Vidó- czy Lászlótól, Dombóvár város tanácselnökétől, a Társadalmi Munkáért kitüntető jelvényt vehette át. Az ipar kiváló vállalatai Az ipari miniszter és az illetékes ágazati szakszervezetek központi vezetősége 1981. évi eredményeik alapján vállalatokat tüntetett ki „Kiváló Vállalat” címmel, köztük a Bonyhádi Cipőgyárat és a Szekszárdi Bútoripari Vállalatot. A testvérvárosok napja Ilyenkor áprilisban Európa számos városában és kontinensünkön kívül is sokleié megemlékeznek a testvérvárosok napjáról. A szocialista országok közössége és ezen belül hazánk különösen sokat tett a testvérvárosi mozgalom, eszme terjesztéséért. Az intézmény, a Testvér- városok Világszövetsége az ENSZ égisze alatt működik. A mozgalom az ötvenes évek közepe táján tette első lépéseit, azzal a rokonszerves céllal, hogy az emberiség békéjének szolgálatában segítse különböző országok települései között a barátság kialakulását és elmélyítését, mégpedig olyan fórumokat teremtve, amelyek javíthatják az együttműködés, a tapasztalat- csere lehetőségeit a városfejlesztés, a vóros- politika kommunális, városrendezési, kulturális és egyéb területein. Csaknem negyedszázados dokumentumok beszélnek arról az úttörő szerepről, amelyet első szocialista városunk, Dunaújváros ebben betöltött. Az alkalom valósággal kínálta magát: új városunkra sokan voltak kiváncsiak külföldön is, volt olyan időszak, amikor alig múlt el nap anélkül, hogy ne érkezett volna küldöttség külföldi városokból. 1958-tól kezdve a szovjetunióbeli Kommunarszk, a lengyelországi Nowa Huta, a bulgáriai Dimitrovgrád, az NDK-beli Eisenhüttenstadt, az angol Coventry, az olasz Terni, s a franciaországi Villejuif városával hoztak létre testvérvárosi kapcsolatot a dunaújvárosiak, ami azt jelentette, hogy nemcsak fogadták az onnan érkező vendégeket, hanem maguk is viszonozták a látogatásokat. A mozgalom természetesen nem merült, s nem is íme- rülhetett ki a küldöttségcserékben, külön gondot fordítottak a lakosság között a közvetlen kapcsolatok erősítésére: kiállítások, baráti estek rendezésével, az iskolások közötti levelezés bővítésével és sokféle más módon táplálják a barátkozás gondolatát. Rendszeressé váltak például az építészeti, környezetvédelmi -szakemberek tanácskozásai, az egyetemi, főiskolás diákok tanulmányútjai, amelyek mind a népek közötti testvériség szellemében fogantak, s közvetve a béke megőrzésének ügyét szolgálták. A béke védelmének gondolata vezette a többi, hazai városunk képviselőinek lépéseit is a testvérvárosi mozgalomban. Ott vonnak 1962-ben Drezdában, az európai városok várospolitikai kollokviumának résztvevői között, és 1967-ben részt vesznek a testvérvárosok párizsi világkongresszusán ... Jelen vannak később a varsói, a leningrádi kongresszuson, a firenzei, a bulgáriai tanácskozáson, ahol napjaink városlakóinak gondjai adják az eszmecserék alapját. A hazai mozgalmat a hatvanas évektől a Hazafias Népfront Országos Tanácsa támogatja. Magas szinten fogadták 1964-ben a Testvérvárosok Világszövetségének főtitkárát s azóta is eredményesen fejlődnek a közös kapcsolatok. Igen jellemző napjainkban is, amit *Tapolczai lenő, Dunaújváros egykori tanácselnöke — halála előtt nem sokkal megjelent emlékirataiban — írt a testvérvárosi mozgalomról: „Amikor első külföldi utamra elindulhattam — írja —, úgy éreztem, kitárul előttem a világ. A messzeség hívása mögött a munkával összefüggő megannyi kérdés keresett választ bennem. Az a meggyőződés vezetett, hogy lehetőség szerint mindent aprólékosan megfigyeljek, úgy gondoltam, a városfejlesztésben mindany- nyian okulhatunk. A testvérvárosi mozgalomban is ezért láttam, látok ma is fantáziát. Sokat foglalkoztat a gondolat: bár megérhetném, hogy az utánam következők, a közigazgatás minden szintjén, életük természetes tartozékának tekinthetnék a testvérvárosokkal való rendszeres találkozásokat.” Tapolczai Jenő és a testvérvárosi mozgalom többi, hazai úttörője nem hiába fáradt annyit: napjainkban valóban rendszeressé válnak a testvérvárosok találkozásai. Maradandó jelképek beszélnek erről országszerte: például új lakótelepek neve. Szélesedett a mozgalom a testvérmegyei kapcsolatokkal is. Mindez együtt és külön-külön az alkotó békevágyat fejezi ki, már csak ezért is érdemes ápolni, fejleszteni. K. I. Tanfolyam a gabonaiparinál Minden műszakban lesz elsősegélynyújtó... — A gyűrűt, órát tessék levenni! A tárgyak pillanatokon belül az asztalra kerülnek. — Az ütőeres vérzésnél a legfontosabb a jó leszorítás. .. Úgy. Most alaposan kötözzék át. . . Várjon, nem lesz jó. . . [gy, most folytassa. És közben beszéljenek a sérülthöz! Tereljék el a figyelmét a balesetről. Egyébként könnyen sokkot kap... Hiszen vérzik... A teremben mindenki végzi a maga feladatát. A tanfolyam egyik hallgatója társának az alkarját köti be — gyakorlásképpen. Nagyréti Miklósné védőnő, a Vöröskereszt szekszárdi városi vezetőségi tagja pedig szakszerűen magyaráz. Szavait egyre tökéletesebb, magabiztosabb mozdulatok követik. A Tolna megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat elsősegélynyújtó tanfolyamán vagyunk. Helyesebben a tanfolyam egyik „felén”. Ugyanis a Vöröskereszt-alapszervezet és a vállalat gazdasági vezetése közösen rendezett tanfolyamát két részletben és ugyancsak két tanfolyamvezetővel tartják. A megye távolabbi településein élők és dolgozók délelőtt járnak be a szekszárdi központba, hetenként egy alkalommal, hogy még időben haza tudjanak térni. A megye- székhelyen és a környéken lakók pedig a „délutáni műszakosok" — már ami a tanfolyamot illeti. De nézzük a munkát! Minden hallgató elmerülten dolgozik, innét-onnét már hallik is a megvalósult tanács: — Ne nyugtalankodj! Azonnal elkészülünk. Már üzentünk gépkocsiért.. . hamarosan az orvosnál leszünk. .. Látod, már el is állt a vérzés. Fiatal nő alkarját kötözi az asztalok túloldalán a „tanulópárja". Barna Józsefné (Nagy- dorogról) hevesen vitatkozik, és a nem „sérült" kezével próbál besegíteni a kötözés műveletébe, majd a géz szakszerű felcsavarásába. — Nem jártam még elsősegélynyújtó tanfolyamra. Viszont^ vannak munkatársaim, akik már elvégezték. Ök mutatták meg nekem, hogyan kell kötözni, vagy a törött végtagot sínbe helyezni. Nagyréti Miklósné végignézi a bekötözött karokat, majd újabb utasítást ad : — Most tessék leszorítani! Hol a nyomópont? Persze. . . A felkaron. . . — Vezérlőpult-kezelő vagyok Dombóváron — mondja Simon Lajos. — Fontosnak tartom a tanfolyamot, hiszen az elsősegélynyújtás elsajátítása üzemeinkben igen fontos. Gyakran történik kisebb baleset. Jó, ha ezeket az ember el meri és el tudja látni. „Alapfokú és munkahelyi elsősegélynyújtási ismeretek” a címe az asztalokon lévő könyveknek. Most még szabad akár „puskázni” is belőlük... Viszont kedden, a vizsgán már „Tanulópárok” mindennek a fejben kell lennie. — Minden tanfolyamot úgy kezdünk, hogy megkérdezzük a hallgatóktól, hogy ki lesz rosz- szul, ha vért lát. Akik igenlő választ adnak, azok máris „lemorzsolódtak" — szól a tanfolyam vezetője, majd a munkahelyi kurzusokról beszél: — Először összeszedjük az illető munkahelyeken leggyakrabban előforduló sérülési fajtákat... Azokkal valamivel többet foglalkozunk. Viszont hallgatóinkat az életben, az utcán, autóbuszon előforduló rosszullétek, sérülések ellátására is felkészítjük. Ezen a tanfolyamon az ujj- sérülések, derékrándulósok kerülnek gyakrabban szóba, mivel ezek úgymond a „szakmai ártalmak" sorába artoznak. * A Minisztertanács munkavédelmi rendelete — amely 1979- ben látott papvilágot — előírja, hogy minden műszakban, minden munkahelyi egységben legyen egy szakképzett elsősegélynyújtó. — Eddig jórészt csak üzemenként volt egy-egy elsősegélynyújtónk — mondja Pajor Józsefné, a vállalat Vöröske- reszt-alapszervezetének titkára. — Az elmúlt évben ugyan már szerveztünk e-y tanfolyamot, s hozzá kell tenni, hogy nagyon jól sikerült. De azzal csak szépítettünk a helyzeten. Idén két csoport indult tizenötös-tizen- ötös létszámmal. Az öt héten át tartó tanfolyamot 'heti egy alkalommal, négv-négy órában tartjuk. — És vállalati költségen, munkaidőben — teszi hozzá Mátyás Ignác, a vállalat munkavédelmi előadója. — Mivel vállalatunk behálózza az egész megyét, arra törekedtünk, hogy majd minden munkahelyről egy valaki vegyen részt rajta. Mivel sokan jelentkeztek, az szerint válogattuk ki a hallgatókat, hogy olyan településekről, olyan munkahelyekről jöjjenek leginkább, ahol például nincs, illetve távol van csak orvos, vagy problémás a telefonösszeköttetés. .. Egyébként a következő esztendőkben is tartunk egy-egy tanfolyamot. — A végzettek pedig évenként egynapos továbbképzésen Nagyréti Miklósné Fejsérülések esetén... vesznek részt — mondja Pajor Józsefné, majd Mátyás Ignác folytatja : — Feladataikat a munkavédelmi szabályzatban rögzítjük. A tanfolyamot elvégzettek önálló gazdái lesznek az elsősegélynyújtásnak. Azon kívül, hogy segítséget nyújtanak a balesetet szenvedettnek, ők vásárolják meg a szükséges kötszeréket, azaz ők töltik fel az-^ elsősegélynyújtó ládát. Rójuk a balesetek kivizsgálásánál is számítunk. Ebben is fontos feladatuk lesz, hiszen gyakorta nem könnyű eldönteni egy-két hónap után jelentkező probléma esetén, hogy üzemi baleset történt-e vagy nem. * Az elsősegélynyújtó tanfolyamok kapcsán feltétlenül szólni kell a vállalat vöröskeresztes tevékenységéről, mely néhány esztendeje „felvirágzott". — Sokan adnak rendszeresen vért vállalatunk dolgozói közül — kezdi a felsorolást Pajor Józsefné, aki 1980-tól látja el a titkári teendőket. — Ruhagyűjtést is szerveztünk. Tavaly több zsák ruha jött össze, amelyet a Vöröskereszt városi aktívái juttattak el a nagycsaládosoknak. Nagyon örülök annak is, hogy az elsősegélynyújtó tanfolyamok is ilyen sikeresek, a résztvevők pedig igen aktívak. És néhány szóban a tervekről. A vállalatnak idén január óta van üzemorvosa: dr. Frank Mária. Vállalta, hogy a vállalat központja és szekszárdi üzeme dolgozóinak május elején két előadást tart az érrendszeri megbetegedésekről és a vérnyomásról. Ezt követően a 280 dolgozót leszűri vérnyomásró, cukorra, és mindannyiu'knál elvégzi az általános belgyógyászati vizsgálatot, azaz „feltérképezi' a dolgozókat, majd pedig mindegyikőjükről kartont vezet, amely nagy segítséget nyújt a továbbiakban. — Én pedig remélem, sőt, biztos vagyok benne, hogy rövid időn belül minden műszakunkban lesz elsősegélynyújtó — mondja Mátyás Ignác. — S akkor kevesebb lesz talán a baleset, hiszen a tanfolyamot végzetteknek nemcsak a balesetek esetén van tennivalójuk, hanem fontos a szerepük a megelőzésben. V. HORVÁTH MARIA Fotó: Kapfinger András Az oklevél átadásának ünnepéi yes pillanata Dombóváron.
