Tolna Megyei Népújság, 1982. április (32. évfolyam, 77-100. szám)

1982-04-23 / 94. szám

a Képújság 1982. április 23. Tudósítóink írjak Karnagyváltás, bncsúhangverseny Hangversenydobogón a felnőtt fúvósok Mosg*—Ini— Avagy elmélkedés ruhavásárlás Jubileumi hangverseny volt Dombóváron hétfőn este a mű­velődési otthonban a városi út­törő- és felnőtt-fúvószenekar közreműködésével. Ezen a hangversenyen kö­szöntötte a közönség és a zene­kar Hemerle János karnagyot abból az alkalomból, hogy 30 éven át a Dombóváron műkö­dő fúvószenekarok vezető kar­mestere volt 1952 tavaszán vet­te át az akkori vasutaszenekar vezetését Dombóváron, amely később átalakult munkásőrzene- karrá, s jelenleg, mint a Dom­bóvár városi fúvószenekar mű­ködik. A ma már nyugdíjas kar­nagy elévülhetetlen érdemeket szerzett Dombóváron több fiatal generáció zenei nevelésében. A fúvószenekar az elmúlt 30 év alatt a város szinte vala­mennyi állami és társadalmi ünnepélyén szerepelt, s több­ször szórakoztatta Dombóvár közönségét önálló hangver­sennyel is. Nagy része van ab­ban, hogy a város lakossága megszerette a zenekart, hisz mindig fiatalokat is igyekezett megnyerni a zene szeretetére. Pontosan nem tudni, hogy mennyien, de nagyon sokan kö­szönhetik Hemerle Jánosnak ze­nei alapműveltségüket, hisz a valamikori zenekari tagok kö­zül többen élethivatásuknak vá­lasztották a fúvószenét. Hemerle János a színvonalas műsort nyújtó hangverseny kö­zönségének ünneplése közepet­te végleg átadta karmesteri pálcáját Pápai István zeneta­nárnak. MAGYARSZÉKI ENDRE Divat a nosztalgia. Én eddig ellenálltam mindenféle új­hullámnak, a különböző irány­zatoknak, törekvéseknek, még a nosztalgiának is. Úgy hittem, hogy ez így van még ma is, de tévedtem, mert a hatalmába kerített. A sors kényszerítette rám. A történet úgy kezdődött, hogy szabad szombat lévén, ruhavásárlást programoztam be magamnak. Engedelmeskedve a reklámnák, elkezdtem a Skálá­nál! Széles mosollyal vettem tudomásul, hogy bőven van öl­töny, lesz miből válogatnom. Kétszer körbejártam, a ke­zemmel értékeltem a szövetek finomságát, és latolgattam, hogy melyik hogyan állna raj­tam. Az udvarias eladónak el­mondtam, hogy mi a tervem. Nyugodtan meghallgatott, majd egy lépést tett hátra, végigmért a szemével, és mondja: T­mödell. — Nem S-modellt akart mon­dani? — érdeklődtem. — Nem kénem, T-modell a megfelelő. Lehúzza a nyaká­ban lógó centit, méri a csípő­met. Igazát ad önmagának. A fügqeszkedő öltönyök közül vágy tízet közrefog két kezével. — Ezek az ön méretei. Tel­teknek! — Iqeri! Már értem! — bó­logatok nagyokai Csak a megmutatottakat né­zem, a többi már a látótere­men kívül van. Nocsak, ez mind szürke. Éppen ilyen már kettő is van. De ez a csíkos nem is rossz! Leakasztom, próbálok. Közben a fülkébe ketten be akarnak jönni. A zakó jó, a nadrág — csipőnbdrág — szűk. — Tessék gyakrabban érdek­lődni. Hetente kapunk árut! így hát, keserű szájízzel tá­voztam a Skálából és a Korzó­ból is. Sebaj, lesz még szabad szombat. Próba, szerencse — nyugtatgattam magám. A hato­dik héten már ismerősként kö­szöntem az eladóholgynek a Korzóban. — Ezek most jöttek, tessék! — ká lau zol udvariasan. A nekem való T-modellek kö­rül egy barna nyeri meg tet­szésemet. 'Ezúttal sem járta'm szeren­csével ! Nagyon passzentos, jó lenne egy számmal nagyobb! „De sajnos nincs” — tárja szét a kezét. A mellette lévő szürke csíkos tetszik meg másodszorra. A zakója kényelmes, kellemes — de a nadrág ismét szűk. Majd matatok tovább céltalanul. S mint a villám, nyilall belém a gondolat. — Asszonyom! Ha megkap­hatnám az előbb felpróbált öl­töny zakóját, örömmel elvin­ném..., meg egy sötét szóló­nadrágot is csak találnék hoz­zá... lemondanék az öltöny­ürügyén ről... majd máskor., makogom zavartan. — De uram, mit gondol, hol él maga?... kérdezi erélyesebb, de még mindig kedves hangon. Majd csendesen folytatja: Nem vagyunk maszekok... 'Egy pillanatra meghökken­tem. Irulva-pirulva eltűntem a sok a d al ómb a n. El széq yel l tem magam. Hogyan is juthatott eszembe, hogy egy öltönynek csak a kabátját kérjem. És végignéztem magamon. Ami ru­ha van rajtam, az is mind kon­fekció, és mégis kényelmes! A külsőm átlagos, méreteim, mint a legtöbb emberé, nem sokát változtak egy év alatt, ugyanis akkor vettem öltönyt utoljára. Méq a pocakom sem lett na- qyobb, csák akkora, ami 42 éves koriban megengedett! Ezért kerített hatalmába a nosztalgia, a vágyakozás. Hol van már oz az idő, amikor egy­szeri nekifutásra vehettem ma- qámnak öltönyt. Erről véglege­sen lemondtam... Vagy talán mégsem?... Az igazsághoz hoz­zátartozik, hogy a nyolcadik héten sikerült egy galambszürke nadráqot találnom, naqysáqa: T—176—50. Finom is, kellemes is, kényel­mes is. Egy sötét kabát is csák beugrik valamikor. Fő a türe­lem. Addig átadom magám a nosztalgiának! KONRÁD LÁSZLÓ Nőtt a felelősségérzetük Egy település arculatának, közérzetének mindig is megha­tározója volt, hogy a fiatalság mennyire érzi „otthon" magát, miként veszi ki részét a társa­dalmi, a politikai, a kulturális teendőkből. A németkéri kiszista fiatalok a múltban szerényen meghú­zódtak, alig hallattak magukról, amikor tevékenységeikről számot kellett adniok valahol. A sze­rénység nem afféle szép emberi tulajdonságból fakadt, hogy nem akartak dicsekedni, hen­cegni produktumaikkal. A való igazság az, hogy nem volt mi­vel előhozakodniok, büszkél- kedniök. Az eltelt néhány hónap ör­vendetes változást idézett elő. Valami megmozdult a fiatalok­ban. Hogy felelősségérzet nőtt-e meg, vagy a tespedés, a tétlen semmittevés ellen keres­ték meg a gyógyszert, nem tu­dom. Egy biztos, a korábbinál sokkal jobban figyelnek a köz­életre, s nem maradnak tétle­nek, ha megoldásra váró fel­adatokkal találkoznak. Régi tapasztalat, hogy csak ott alakul ki tartalmas, színvo­nalas KISZ-élet, ahol megfelelő, lelkesedéstől átfűtött a fiata­lok gondjait, bajait ismerő, az ő nyelvükön értő és beszélő ve­zető van. Azt hiszem, hogy eb­ben is előbbre léptek, Gungl Fe­renc személyében — a legutób­bi választáskor - megtalálták ezt a vezetőt. Tagadhatatlan, hogy az atom­erőmű és egyéb üzemek, válla­Az MHSZ tamási járási veze­tősége mellett működő agitá- ciós és propagandabizottság április 15-én tartotta kibővített ülését, amelyen áttekintették a helyi klubókban folyó munkát. A jelenlévő aktívák beszámol­tak az ellenőrzési tapasztala­tokról, s megállapították, hogy megfelelő szintű murika folyik valamennyiben. Célul tűzték ki — a további színvonal emelése latok fiatalokat elszívó hatása ezen a településen is nagyon érződik. Sok fiatal a nagyobb kereset reményében elhagyta a falut. Az itthon maradottakra kimondtuk, hogy velük nem le­het mit kezdeni. Az élet azon­ban rácáfolt az efféle ítélkezé­sekre. őket „hasznosítani" nem szellemi vetélkedőkön lehet és kell elsősorban, hanem ott és abban, ahol tudnak produkálni, nyújtani valamit. Ilyen lehető­ség pedig számtalan adódik minden településen. Az itteni fiatalok néhány hó­napos akcióprogramjuknak ed­dig elismerést érdemlő cseleke­detei: beton pinponqasztolok készítése iskolaudvarra és ját­szótérre, a játszótér bekerítése, KISZ-úttörő kapcsolat megte­remtése, vetélkedőn való ered­ményes szereplés, sárszentlőrinci koszorúzás, rendszeressé vált taggyűlések. Gyökeres változást elérni egyik napról a másikra az élet egyetlen területén sem könnyű. Az eltelt néhány hónap azt sej­teti - és joggal -, hogy elmoz­dult holtpontjáról a németkéri KISZ-fiatalok felfogása, a köz iránit érzett felelőssége. Sport­ban, MHSZ-ben, tűzoltó egye­sületben sokszor bizonyítottak már a falu fiataljai. Éppen a KISZ-ben lennének képtelenek ugyanerre? Nem hisszük! Re­ménykedünk abban hogy hal­latni fognak magukról még so­kat. Azt sem bánjuk, ha igazi szerénységből hallgatják majd el eredményeiket. NAGYFALUSI ALBERT mellett —- a taglétszám növe­lését, a klubmurika kiszélesíté­sét, az „igazi” klubélet kialakí­tását, a patronáló kapcsolatok, a pártoló tagoík számának nö­velését, egyszóval kijelölték az előbbre lépés útját. Az aktív munkaértekezleten hasznosítható ötletek, jó taná­csok, gondolatok cserélték gaz­dát, s ez biztosítéka léhet a további előrelépésnek. ÉKES LÁSZLÓ György-napkor Koppányszán- tón a libaleaelőn (egykor hí­res volt a tömérdek libáról) a kis „zsibák" őrzése közben az iskolás gyerékek, fiúk, lányok kórusban énekelték: Süss föl Nap, Szent György- nap, kertek alatt a kisbárány majd megfagy! Bárány ugyan nem volt a közelben, mert a juhász a bir­kákat a téglavető felé, a bir- kakút irányába hajtotta. De azért a versikét állandóan is­mételték, ugrándoztak, futká- roztak, kergetőztek, labdáztak, „iskolát" ugráltak. Az ügye­sebb fiúk fűzfasípot csináltak. De a versikét állandóan ismé­telték. Közben a közeli két rét­nek a szélén gyermekláncfüvet szedtek. Ennek hosszú szárából láncot fűztek és nyakukba akasztva forgolódtak. A nagyobb iskolás lányok le­ültek a gyepre, piros cérnával fehér vászonra szép kivarráso­kat tanultak, kötöttek, horgol­tak. Ha megláttak a gyalog­ismeretesek azok a gondok, melyek országszerte az óvodai elhelyezéseket nehezítik. Jágó- nakon húsz gyermek jár óvodá­ba, mindenkinek jut hely. Az aprócska falu egyik pa­rasztházában - két szoba, konyha, előtér - alakította Idi Valter Éva 32 esztendős óvónő a kis meseszobákat, üdítő kö­rülnézni. Az étkező egyik falát általa festett tányérok díszítik. Ragasztott tarkababból néger­lányt, pattogatott kukoricából, préselt virágokból faliképet állí­tott össze. Készített faintarziás falvédőt, születésnapi jelzőszí­vet, bábukat (köztük egy igen megnyerő külsejű szalmaembert) hungarocell lapokra rajzolt szí­úton átmenni egy „ünneplő is­kolás” leányt, azaz egy nagy lányt, nyomban összedugták fe­jüket, valamit suttogtak és va­lami régies dallammal rázen­dítettek: Kosár Panni mondja megesett a gondja, ő maga se tudja ki lesz a galambja ki lesz a galambja? Utána: Szőke Pali mondja meqesett a gondja ki lesz a galambja ki lesz a galambja? Ö lesz a galambja. Ő lesz a galambja. Mármint a Szőke Palinak, Kosár Panni lesz a galambja. A lányok így párosították őket. A lányok persze tudták, hogy melyik le­gény melyik lányt szereti, így a „kidaloló vers”-ben mindiq a szerelmeseket párosították össze. A valóságban a szerel­mes fiatalok a legritkább eset­ben keltek egybe. Ezt a verset nemcsak Szent György napján, hanem máskor is énekelték. Koppányszántón a főutca belső sorainak kertjei a Kop­pány folyó malomárkára dől­nes filctollal... Sorolhatnám még az ötletek gazdagságát! Amíg az apróságok érkeznek, az ágyakat lefekvésre szedik elő a másik teremben. Csupa szív ez a helyiség is. Műbőrből ki­vágott tarka állatok sora néz ránk a fekvőhelyek körül, s ezt gyermekképeslap-gyűjtemény szalagja keretezi.- Édesanyám festette — mond­ja Valter Éva egy képre, amely a Hófehérkét és a hét törpét ábrázolja.- Nem panaszkodhatom - folytatja -, van televíziónk, rá­diónk, vetítőnk, sok könyvünk. Vágyódnék egy tornakészletre. Am ami ennél sokkal fontosabb lenne, az egészséges víz.- Ez - reméljük — hamarosan megoldódik, törpevízművet kap tek. Az árok túlsó, déli partja a rétre simult. A szorgalmas' asszonyok erre a gyepre tere­gették Szent György napjától kezdve a végvásznakat. A még nem túl erős nap sütötte vászna­kat a Koppá nyból merített vízzel öntözőkanna „rózsáján" keresz­tül locsolgatták. így „fehérítet­ték” a hosszú végvásznakat. Szent György napjához fűző­dik Tamásiban egy legenda is. A néhai Kántor Ignácné így mondotta el nekem. Amikor még a törökök Tamásiban vol­tak, elfogtak egy magyar ka­tonát. Ki akarták végezni. De a magyar katona nagyon ri- mánkodott az életéért. Erre a törökök feje azt mondotta: megkegyelmezek, ha megátko­zod a maayarokat. Erre a ma­gyar katona letérdelt és fenn- szóval- ezt mondta: Verje meg az Isten Tamási határát szent- györgyi harmattal, pünkösdi zá­porral. Kántor néni szerint mindkettő nagyon jó a földre. DR. KOPPÁN JÓZSEF birodalma a falu - szól közbe Szlobodics Gyuláné, a dada és mindenes. A nagycsoportosok foglalkozási ideje alatt ő játszik a többiek­kel, s nyáron a kiskertben szor­goskodnak közösen. Megfigyel­hetik a gyermekek, hogy nőnek, fejlődnek a növények, s uzson­nára jól jön néha a saját ter­mésű paprika, paradicsom. A tiszta, illatos levegő, a természet közelsége mindenkinek egész­séges, a fejlődő szervezetnek pedig különösen. A kicsinyek óvó nénije két éve szerezte képesítését Kecskemé­ten, nem kívánkozik el innen. Nem is csoda, ügyes keze, akarata és hivatásszeretete mo­solyt varázsol a termekre s a gyermekarcokra egyaránt. JAKUSNË BOGNÁR P. IRÉN Csányból jöttek „Nincs édesebb a kesri diny- nyénél" — mondja a nóta, de vajon milyen lesz a keszi diny- nye? Erről már Hídvégi And­rás kertész és családija tájékoz­tat, akik a Heves megyéi Csány községből jöttek Magyarkeszire. — Amikor erre jártunk, meg­tetszett a magyarkesziek földje, akkor gondoltunk arra, hogy ré­szes alapon dinnyét termeszt­hetnénk. A gondolatot tett kö­vette, megkerestük a termelő- szövetkezet vezetőit és felaján­lottuk munkánkat. Az egyezség és a szerződés létrejött. A magyarkesziben termesztett sárga- és görögdinnye, vala­mint a főzőtök jól illeszkedik majd a zöldség- és gyümölcs- program'ba, ugyanis a tsz és a vállalkozók szerződést kötöttek a Tolna megyei ZÖLDÉRT Vál­lalattal, amely majd nagy mennyiségben átveszi a termést. Ugyanakkor a termelőszövetke­zet helyi zöldségboltjában bár­ki vásárolhat majd naponta az ízletes dinnyékből. A termelőszövetkezet tégla­házi majorjának szérűsikertjén fólia sátor-erdő fogod, minden melegágy felett fólia. A szorgal­mas család az utolsó meleg­ágyat rakja be több ezer gyep- kockába, bámulatos ügyesség­gel és gyorsasággal. Naponta 13—15 órát dolgoznak, hogy a paióntázás idejére készen legye­nek. Egy-egy gyepkockába egy magot tesznek és majd a pa­lánta a gyepkockával együtt ke­rül a termőhelyre. Hagy a diny- nye egy részének az érését elő­rehozzák, illetve a tenyészldőt lerövidítsék, egy darabon sík- fóliás ültetést alkalmaznak, ez a dinnye minőségét nem be­folyásolja. A kiültetést géppel végzik, 120x120-as kötésiben. Naponta 3—4 hektárt tudnak így kiültetni. A dinnye kényes növény, de HídVégiék nem ma kezdték a szakmát, gondoskodtak a me­legágy és a szabadföldi talaj­fertőt lenítésről, valamint a gyo­mok irtásáról egyaránt. Mint elmondták, ha az idő­járás nem lesz túl kegyetlen, ak­kor hektáronként 300 mázsa jó minőségű dinnyét tudnak majd a termelőszövetkezettel közösen értékesíteni. MINÁRIK LAJOS A tamási MHSZ-klubok mérlege A jágónaki apróságok

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom