Tolna Megyei Népújság, 1982. április (32. évfolyam, 77-100. szám)
1982-04-21 / 92. szám
1982. április 21. Képújság 5 Nagyüzem és háztáji. a termelőszövetkezetek kisegítő gazdasága, melynek alapvető célja a tagok és családtagok háztartási szükségleteinek kielégítése, munkamegosztás útján a szövetkezeti termelésben való közreműködés. A háztáji léte a termelőszövetkezeti tagságon alapul, a tagsági kötelezettségek teljesítésé- hez kapcsolódik, s némely vonatkozásban saját jogállással rendelkezik. A háztáji és a közös gazdaság munkamegosztáson alapuló szerves egységben van.” (Gazdaságpolitikai kisszótár) Munkaidő után Először részes művelés, aztán háztáji Fűszerünk; a paprika „Tolna megye konyhakertié" — így emlegettük hosszú ideig Mözs, Tolna és Fadd közös gazdaságait, mert főleg ezen a területen termelték meg a megye boltjaiba kerülő zöldségféléket, a burgonyát, a paprikát, paradicsomot, karfiolt, káposztát. Nagyrészt innen kapja a Paksi Konzervgyár is a nyersanyagot mind a mai napig. Tavasztól tavaszig mindig jutott elegendő zöldségféle az üzletekbe, volt a vitaminszegény 'időkben primőr, s az előző évi termésből leveszöldség újig. Azokat a kultúrákat, amelyeknek valamennyi munkája gépesíthető, szívesen termelik ma is az üzemek: van bőven zöldborsó, zöldbab és a burgonya, a hagyma sem hiánycikk. Nincs viszont primőr, illetőleg ami van, azt az ország más vidékein, főleg az Alföldön állítják elő. Ez nem lenne olyan nagy baj, az viszont már kissé furcsa, hogy Szekszárdon az elmúlt hét végén csak a piacon lehetett sárgarépát kapni: negyven forintért árulta kilóját a magánkereskedő. A Kertészeti Gazdasági Társulás nyolc üzeméből mindösz- sze kettőben — Mözsön és Ten- gelicen - fűtik a fóliát, másutt fűtetlen fólia alatt termelik egyelőre a palántákat. Az üzemek zömében a háztáji gazdaságokat szolgálják ki, mert hisz a közgazdasági helyzet ennek kedvez: olcsóbban lehet fóliához, kisgépekhez jutni, a palántákat a gazdaság adja. s gondoskodik a termés értékesítéséről is. A téeszek dolaozói szívesen fóliáznak, az aprólékos és nem kevés kézi munkát késő este és kora reggel is el lehet végezni, s ha kell, besegít a naqymama és az unoka is . .. így van ez Faddon, a Lenin szövetkezetben is, ahol idén a téeszben 25, a háztájiban pedig 10 hektáron termelnek fűszer- paprikát... Pedia 1973 előtt, amikor palántáról ültették, és részes művelésben termelték a fűszerpaprikát, csak a téesz területe 50—80 hektár között volt évente. Ezután kezdtek helvben vetni maaot, s a gyomokat Gyomlálják a palántákat a faddi téesz kertészetében vegyszerrel irtották. A fejlesztő- mérnökök elkészítették a betakarítógépet is, ami nem éppen a legjobb konstrukciónak bizonyult. A fűszerpaprika utóérő növény, ezért fűzték fel és szárították a napon annak idején. Aztán jöttek a gépek, és volt olyan esztendő is, amikor a Paksi Konzervgyár nem vette át a gépi betakarítású paprikát, csak azt, amit kézzel szedtek. A betakarítógép ugyanis felsértette a bogyókat, amelyek azonnal erjedésnek indultak, s a színük iis gyakrabban volt félpiros, bronz, mint piros színű. Egyértelmű tehát, hogy visz- sza kell térni a kézi szedéshez, s ez kizárólag a háztájiban oldható meg. S nemcsak a fűszer-, hanem az étkezési paprikánál is hasonló a helyzet. Úgy tűnik, a téesztagok nem járnak rosz- szul, hisz az elmúlt évben miindössze két és fél hektáron termeltek a háztájiban fűszer- paprikát, s ez a terület idén megnégyszereződött. A szövetkezet tagjai közül százan vállalkoztak arra, hogy paprika- szedés idején Tolna megye konyhakertjében a földön hajladozzanak, felfűzzék, és az eresz alatt szárítsák az őrölni való piros paprikát. dBíró Balek gazdasaga Úgy szép, ha a háztáji-agro- nómus maga is példát mutat a tagoknak... Bíró Pál, a felső- nánai tsz háztáji-agronómusa igazán példaképe lehet az állattartóknak. A negyvenkilenc éves férfit munka közben találjuk otthon, építkezik, az új ház falai már ablakszintig állnak. A hátulsó épületben most egy parányi szobácskába költöztek be, az épület elejét az új miatt le kellett bontaniok. — Amióta eszemet tudom, mindig voltak állatok a házunk körül — emlékezik vissza Bíró Pál. — Édesapámat korán elveszítettem, édesanyámtól maradt rám a jószágszeretet. Bíró Pálnak hat tehene_ van az istállóban, nemrégiben adott le nyolc hízót, így a disznóólban most csak malacok vannak. — Megéri ma jószággal foglalkozni? — Szerintem mniden állattal megéri dolgozni. Legyen az anyakoca, hízó, bika, vagy tehén. Jómagam eddig életemben huszonhét bikát neveltem föl és adtam le, disznót meg tehenet nem is számoltam. Ha valaki hízót nevel, az számíthat egyenként öt-hétszáz forint haszonra, ám akadnak, akik keveslik ezt a pénzt a munkájukért, de hát azok magukra vessenek. Persze, az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy ha a tsz-ek, a gazdaságok nem segítenének, ez sokkal nehezebb lenne. A mai tápárak már olyan magasak, hogy abból hízót vagy akármilyen jószágot nevelni elég bajos. így mi csak a takarmányféléket etetjük föl. Az ajtó előtt hangosan fölcsipognak a pár napos kiscsirkék, érzik a rossz időt, az imént még nap sütött, most havas eső esik. A kiskosár a „szükség- lakásba” kerül, nehogy elpusztuljanak a kis állatok. Bíróék- nál nagy becsben van a jószág. Hogy miért? — Azt is mondhatnám, szükségből. .. De ez így nem igaz. Mi szeretjük ezt a munkát. Csak a pénzért csinálni nem hiszem, hogy lehet éveken keresztül. Nézze, nekem háromezerhat- száz forint a fizetésem, van három gyerekem, egy főiskolán, Kaposvárott, egy a dombóvári postaforgalmi szakközépiskolában, egy a bonyhádi gimnáziumban. Mindegyik kollégista. Ruházni, etetni, útiköltségeket kifizetni. . . Aztán meg itt az asszony és én. Mindezt ebből a fizetésből... Hát ezért kell a háztáji. Aztán, ha augusztus végén beköltözünk, lebontjuk a régi épületet. — Az istállókat is? — Hogyisne! Most itt vannak az óriási lehetőségek. Az állatforgalmi jó kedvezményeket ad. litt van például egy olyan lehetőség, hogy előhasi üszőt vásárolhatunk OTP-hitel- re.. . A hitel kamatait az állatforgalmi fizeti. Hát nem jó? Aztán tehenenként szép pénzt kapnak a gazdák. Ha első tehén, két és fél ezret, minden többi tehén után hatezret fizet az állam. S mindezért négy évig kell tartani. Bíróék napi nyolcvan liter tejet adnak le a csarnokba. Tulajdonképpen négy és „fél” tehéntől. A „fél” tehén azért fél, mert már hathónapos vemhes. A hatodik tehén nemsokára elleni fog. Bíró Pál a borjakat mindig eladja, azt mondja, nincs ideje fölnevelni. Az istállóban a vöröstarkák között egy Holstein is kérődzik. — Úgy vettem egy gazdától, vágóba akarta vinni. Tizenötért odaadta, annyiért nekem is megérte. Ad naponta huszonöt liter tejet... Bár ha selejt is lenne, most olyan súlya van, hogy kapnék érte tizennyolcezret. Ahhoz meg hozzáteszek öt-hatezret és veszek egy előhasi üszőt. Az meg leborjad- zik... Bíró Pál takarékos ember, így is ismerik a faluban. Ő nem aprózza el a dolgokat. Év elején megveszi az egész évre való takarmányt. Kétszázötven mázsa kukorica, nyolcvan mázsa széna, százhatvan mázsa takarmányrépa... És ez mind elfogy egy év alatt. — Kifizetek kilencvenezer forintot, egy összegben. Aztán levan a gond. Ez a pénz másutt is elmegy, csak apránként. Ügy talán nem tűnik soknak, de higgye meg, így jobban járok. A háztáji-agronómus panaszkodik. Hiába is éri meg a tehén-, meg a bikatartás, csökken a háztáji gazdaságokban a tartásuk. Hogy miért, erre így válaszol: — Sok minden közrejátszik, de a legfontosabb — szerintem — a kiöregedés. A fiata- labbja nem szívesen veszi kézbe a vasvellát, s hiába van itt is a faluban megadva minden segítség, hiába a pétisózott, fogasolt legelő, a sok munka riasztja a fiatalt. Bár van közöttük már olyan, aki rájött, megéri, csak ők még kevesen vannak. Volt idő itt Felsőná- nán, hogy százötvenen vitték a csarnokba a tejet, ma már alig vagyunk ötvenen. Hót így megy ez... így megy, de meddig? A háztáji-agronómus nem pesszimista, észrevette azt is, hogy a faluban új házak épülnek, átalakítanak régieket. De a gazdasági udvar majdnem mindenütt megmaradt, mégha jószág nincs is benne. De ki tudja, talán jövőre... A gazda a kapuig kísér. Még beszélgetünk a házépítésről, mit hova szeretne. — Ha minden kész, belefogok a nutriatenyésztésbe. Már tudom azt is, hogy hova kerülnek. Talán hoz annyi pénzt még az ef-egyes, hogy megvegyem belőle a tenyészállatokat. . . Biztosra veszem, Bíró Pálnak hoz annyit. SÁRKÖZI Fotó: B. Bíróék gazdasága, elöl az épülő ház A megyében : 58 902 kisgazdaság A nagyüzem és a háztáji egymást kiegészítik Japán agrárszakemberek járták nemrég az országot, s a mai magyar mezőgazdaság állapotát, fejlettségét tanulmányozták. Mint csaknem minden ilyen programban, ezúttal is szerepelt háztáji gazdaság megtekintése. Olyan portán jártak, ahol a hízó bikától a galambig csaknem minden háziállatot megtaláltak, „fölmentek" a zöldségeskertbe, majd a szőlőbe, ahol a rusztikusán berendezett tanyaszobában megkóstolták az idei borokat. Mondani sem kell, röpködtek a kérdések: „Mennyi állatot tarthat egy család?”, „Mivel és honnan szállítják a takarmányt?”, „Hogyan győzi az üzem a háztáji gazdaságok kiszolgálását?” ... és még számtalan egyéb dologra voltak kíváncsiak. Sok mindenre számítottak, csak arra nem, ami a válaszokban megfogalmazódott: mindenki annyi állatot tarthat, amennyinek a munkáját győzi, az üzemben pedig külön ágazat intézi a háztáji ügyes-bajos dolgait. így hasznosul aztán a porták melletti gazdasági épület, a család apraja-nagyja részt vesz a mindennapi munkában, betakarításkor minden tag 25 mázsa kukoricát visz haza, a faluban van tápbolt, a majorban alomszalma korlátlan mennyiségben, lehet lucernaterületet bérelni, a leadásra kész állatokat pedig" elviszi a tsz. Sőt: a Téli esték előadássorozat keretében a kistermelők rendszeresen tájékoztatást kapnak az új termelési módszerekről, a szabályozók változásáról és a kedvezmények módjáról. A kisgazdaságok termelése döntően attól függ, hogy milyen segítséget kapnak a központi szervektől, s hogy a helyi gazdasági vezetőktől a felszerelés-ellátásban, a termékértékesítésben. A helyi szövetkezet, gazdaság szervezi a más nagyüzemekkel és szocialista szervezetekkel az integrációt, segíti a termelést, a gazdálkodást. Nos, nézzük csak, hogyan is áll Tolna megyében a háztáji gazdálkodás, miképp kapcsolódik a kistermelés a nagyüzemhez, ahhoz a termelési formához, amelynek jelenlegi fejlettségi szintje olyan, hogy a mellette működő kistermelést gazdálkodási modellként emlegetik világszerte. Megyénkben az integrált kisüzemekre elsősorban a szakosodás és a szervezettséa jellemző. Növekedett a termelési értékük, fokozódott árutermelő jellegük, emelkedett árufelkínálásuk. A termelés tárgyi feltételei tovább javultak, van elegendő kisgép, szerszám, jó az anyagellátás, s az apróbb, a háztájiban nélkülözhetetlen dolgok is ritkán szerepeinek a hiánycikklistán. A termelés fejlesztésére kedvezően hatott az állami támogatás, az, hogy hiteleket nyújtanak, bővült az adókedvezmény és az adómentességek köre. A központi és a megyei intézkedések hatására javultak a gazdálkodás feltételei, a termelést koordináló szervek munkája is jó. Vannak azonban olyan dolgok is, amelyekén miélőbb változtatni kellene: jmár több helyütt felvetődött, hogy a háztájiban használatos gépek javítása mén nem teljesen megoldott, s olcsóbb gazdasági abrakokra is lenne igény. Országosan a kisüzemek a mezőgazdaság bruttó termelésének egyharmadát adják, több mint hatvan milliárd forint értékben. Megyénkben a fejlett és országosan is élenjáró nagyüzemi gazdálkodás térhódítása miatt ez a szám 26—27 százalékra tehető, azonban az igénybe vett földterülethez viszonyítva a háztáji 10,6 százalék, s ez a szám eredményes háztáji gazdálkodásra utal. A kistermelés a közgazdasági szabályozókra és az értékesítési lehetőségekre érzékeny ágazat. A siker forrása, hogy az anyagi érdekeltséget sikerült létrehozni, méghozzá embercentrikusan. Ma az emberek a háztáji gazdaságokban szívesen dolgoznak, hisz hasznos és jövedelmező munkát végeznek. Körülbelül 5—6 évvel ezelőtt kialakult az a szemlélet, hogy a nagyüzemnek a saját termelése mellett segítenie kell a kistermelést is, mert így a munka termelékenységét a kézi munka igényes, nehezen vagy egyáltalán nem gépesíthető ágazatokban is fokozni tudják. A tapasztalat azt mutatja, hogy a fejlődés érdekében nem korlátozni, hanem a jelenlegi szintről továbbfejleszteni szükséges a háztáji és kisegítő gazdaságok termelését. Ma Tolna megyében a téeszek háztáji, az egyéb szövetkezeti tagok, valamint a kisegítő gazdaságok száma 54 015, ezek földterülettel is rendelkeznek. A földdel nem bíró, csak állattartó gazdaságok száma 4887, mely együttesen 58 902 kisgazdaságot jelent, és a megyében a családtagok több mint 67 százalékát foglalkoztatja. A kisgazdaságok több mint 90 százaléka állattartással is foglalkozik, s ma már nemcsak az idősebbek, nyugdíjasok és járadékosok, hanem tekintélyes számmal fiatalok is. A kistermelés részesedése a megye mezőgazdasági bruttó termelési értékéből közel 26 százalék, a megtermelt értékből 37 százalék a növénytermesztés és 63 százalék az állattartás hozama. A háztáji kisegítő gazdaságok a megye mezőgazdaságilag művelt földterületének 10,6 százalékán, ezen bélül a szántó 6 százalékán, a kert 94 százalékán, a gyümölcsös 15,4, a szőlőterület 54 százalékán gazdálkodnak. Megyénkben az áfészek által szervezett és működtetett szakcsoportok száma 123, s 4420-an foglalkoznak többek között nyúl-, baromfi-, liba-, galambtenyésztéssel, szőlőműveléssel, zöldségtermeléssel. A mezőgazdasági szövetkezetek, az állami gazdaságok, valamint a Kisállattenyésztők Beszerző és Értékesítő Szövetkezete által integrált kistermelők száma tavaly 19 550 termelőre emelkedett. A háztáji gazdaságok integrálását, koordinálását az üzemeken kívül a partnervállalatok is végzik, ígv a Szekszárdi Húsipari Vállalat. A kistermelők tenyészállat-ellátása megoldott, a hízóalapanyagot saját szaporulatból vagy vásárlás útján szerzik be. A kihelyezett kocasüldő----------------------------------------------------------------------------------------1 Háztáji „galambdúc” Marosi János sióagárdi kisállattenyésztő udvarán akció eredményesnek bizonyult, bár az igények kielégítése esetenként késik. A háztáji gazdálkodásban megjelent egy új forma: a bértartás és a bérhizlalás; nagyobb tételben sertéséknél ez Zombán és Kapos- szekcsőn található, Szakoson és Nagyszékelyben pedig a tehén- tartással foglalkoznak szívesen. Megyénkben az árutermelő kisgazdaságok szaporodásával lehet számolni, de ehhez biztosítani kell a megfelelő nagyüzemi hátteret is. Csak így érhető el, hogy a már-már üzemi szintű háztáji gazdaságokból mind több tej, tojás, hús, zöldség, bor, szőlő és méz kerüljön mind- annyiunk asztalára. dvm Hízók lesznek...
