Tolna Megyei Népújság, 1982. április (32. évfolyam, 77-100. szám)
1982-04-20 / 91. szám
Képújság 1982. április 20. Falkland- (Malvin-)szigetek Folytatódnak a katonai előkészületek Puerto Malvinas egy erődítmény látványát nyújtja — kezdi helyszíni tudósítását az ANSA olasz hírügynökség munkatársa, akinek kivételes szerencsével sikerült eljutnia az április 2-án Argentína által megszállt Falkland- (Malvin-)szigetek fővárosába. Mint írja, a tízezer argentin .katona láthatóan felkészült a védelemre: légvédelmi ágyúk, lövészárkok és aknamezők vannak mindenütt. Az ANSA tudósítója, akii Puerto Malvinasból, azaz a volt Port Stanleyből keltezte riportját, az első külföldi tudósító, akinek a szigetek argentin megszállása óta lehetővé tették a látogatást. A tudósítás szerint a szigetek és Argentína között légihíd biztosítja az összeköttetést. Erre a célra nemcsak a légierő szállítógépeit vesziik igénybe, hanem az argentin légitársaság egy Boeing 737-es gépét is, mégpedig az utánpótlás szállítására. De ily módon biztosítják a lakosság ellátását is. Az olasz tudósító katonai forrásból szerzett értesülése szerint több hónapra elegendő élelmiszert tartalékoltak már. Mint a tudósításból kiderül, a lakosság fél mind a várható támadástól, mind az esetleges nélkülözésektől. Az olasz tudósító szerint Puerto Malvinas 800 lakosából mintegy ötszázan elmenekültek, a sziget belsejében húzódnak meg, mert meg vannak győződve arról, hogy a britek támadást intéznek a szigetek ellen. A szigetlakok zöme nagyjából megszokott életét éli és a tudósító szerint „ellenséges közönyt” tanúsít az argentin katonákkal szemben. Az olasz újságíró beszámol arról is, hogy az erődítési munkák éjjel-nappal folynak, és a főváros, Puerto Malvinas repülőtere katonai támaszponttá változott. A helikopterek innen viszik a hadianyagot a szigetek más pontjaira. A Falkland- (Malvin-)szigetek körüli válság ügyéről folytatott tárgyalások, amelyekkel Alexander Haig külügyminiszter Buenos Airesben kísérletezik, amerikai sajtójelentések szerint gyakorlatilag eredménytelenek. A CBS rádió úgy véli, hogy „Haig mór csak időnyerésre törekszik, s nem a megegyezés elfogadható alapjainak kidolgozására. Ilyen alapok ugyanis nincsenek, mert Argentína Haig nagy meglepetésére nincs halálra ijedve sem a brit hajóhadtól, sem az amerikai diplomáciától”. Tartja magát ez a nézet annak ellenére is, hogy Howard Baker, az amerikai szenátus republikánus többségének vezetője, a CBS televízióban kijelentette: a Fehér Ház arról tájékoztatta, hogy Haig külügyminiszter közvetítő missziójában „új dimenziók” mutatkoznak, s „van bizonyos lehetőség a haladásra". Az amerikai vélemények inkább arra hajlanak, hogy a krízis fokozatosan az amerikai diplomácia válságává válik. Az amerikai sajtóban az eddigi szkeptikus hangokat ijedt figyelmeztetések váltották fel. Haig közvetítő missziójával kapcsolatban a lap kénytelen ilyen kérdéseket feltenni: „vajon Haiget a megoldás keresésének vágya ösztönzi, vagy csupán az a vágy, hogy olyan globális államférfiúi erényeket csillogtasson, mint Henry Kissinger?”. Az idilli kép megtévesztő. A fiatalemberek ugyanis nem valamelyik tengerparti strandon, hanem a Hermes repülőgép-anyahajó fedélzetén napoznak. A brit flotta nagy része teljes sebességgel a Falkland- (Malvin-)szigetek felé tart. (Telefotó: AP-MTI-KS) A Maavar Nemzeti Bank hivatalos deviza- és valutaárfolyamai Érvényben: 1982. április 20-tól Devizanem Vételi Közép Eladási árfolyam 100 egységre, forintban Angol font 6 175,60 6 101,78 6 187,96 Ausztrál dollár 3 676,64 3 680,32 3 684,00 Belga frank 76,73 76,81 76,89 Dán korona 424,46 424,88 425,30 Francia frank 555,91 556,47 557,03 Holland forint 1 306,49 1 307,80 1 309,11 Japán yen (1000) 141,22 141,36 141,50 Kanadai dollár 2 841,12 2 843,96 2 846,80 Kuvaiti dinár 12 190,11 12 202,31 12 214,51 Norvég korona 571,06 571,63 572,20 NSZK márka 1 451,16 1 452,61 1 454,06 Olasz líra (1000) 26,41 26,44 26,47 Osztrák schilling 206,51 206,72 206,93 Portugál escudo 48,30 48,35 48,40 Spanyol peseta 32,79 . 32,62 32,85 Svájci frank 1 778,51 1 780,29 1 782,07 Svéd korona 588,49 589,08 589,67 Tr. és cl. rubel 2 597,40 2 600,00 2 602,60 USA dollár 3 494,77 3 498,27 3 501,77 Az államközi megállapodásokon alapuló hivatalos árfolyamok változatlanti! az 1982. február 9-i közlésnek megfelelően vannak érvényben. VALUTA (BANKJEGY ÉS CSEKK) ÁRFOLYAMOK Érvényben: 1982 április 20-tól Pénznem Vásárolható legmag. Vételi Eladási bankjegycímletek árfolyam 100 egységre forintban Angol font 50 5 996,33 6 367,23 Ausztrál dollár 50 3 569,91 3 790,73 Belga frank 5 000 74,51 79,11 Dán korona 1 000 412,13 437,63 Finn márka 100 735,51 781,01 Francia frank 500 539,78 573,16 Görög drachma 500 53,99 57,33 Holland forint 1 000 1 268,57 1 347,03 Japán yen (1000) 10 000 137,12 145,60 Jugoszláv dinár 1 000 65,52 69,58 Kanadai dollár 100 2 758,64 2 929,28 Kuvaiti dinár 10 11 836,24 12 568,38 Norvég korona 100 554,48 • 588,78 NSZK márka 1 000 * 1 409,03 1 496,19 Olasz líra (1000) 50 000 1 ooó 25,65 200,52 27,23 Osztrák schillinq 212,92 Portuqál escudo 5 000 46,90 49,80 Spanyol peseta 5 000 31,84 33,80 Svájci frank 1 000 1 726,88 1 833,70 Svéd korona 100 571,41 606,75 Török líra 1 000 23,00 24,42 USA dollár 100 3 393,32 3 603,22 PANORÁMA BUDAPEST Sarlós Istvánnak, az MSZMP Politikai Bizottsága tagjának, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa főtitkárának vezetésével hétfőn küldöttség utazott Jugoszláviába, a Jugoszláv Dolgozó NéfJ Szocialista Szövetségének meghívására. * A volt koncentrációs táborok felszabadításának 37. évfordulója alkalmából a Magyar Ellenállók, Antifasiszták Szövetsége, a Nácizmus üldözöttéinek Bizottsága vasárnap emlékünnepélyt rendezett a Magyar Néphadsereg művelődési házában. Sebestyén Nándorné, az Országos Béketanács elnöke mondott ünnepi beszédet. SZOLNOK Az MSZMP Szolnok megyei Bizottsága kibővített ülést tartott, amelyen részt vett és felszólalt Németh Károly, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára. A megyei pártbizottság Andrikó Miklóst más, fontos állami beosztására való tekintettel, érdemei elismerésével felmentette megyei első titkári tisztségéből, valamint pártbizottsági és végrehajtó bizottsági tagsága alól. Ór. Majoros Károlyt, a pártbizottság titkárát pedig megválasztotta a megyei pártbizottság első titkárának. MÜNCHEN „Az enyhülési politika nem vallott kudarcot, véget kell vetni a fegyverkezési versenynek, a genfi tárgyalások sikerre vitelével és a hadászati támadó fegyverzet korlátozásáról folytatandó tárgyalások újrafelvé- telével csökkenteni kell a nemzetközi feszültséget és biztosítani kell a világbékét" — jelentette ki Willy Brandt, a Német Szociáldemokrata Pánt elnöke Münchenben, az SPD hétfőn megkezdődött 83. kongresszusán. POZSONY A Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kulturális Szövetsége, a CSEMADOK vasárnap Pozsonyban befejezte kétnapos országos közgyűlését, amelyen a nemzetiségi szervezet 80 ezer tagjának képviseletében csaknem 350 küldött megtárgyalta a legutóbbi közgyűlés óta végzett ötéves munkát és a következő időszak tennivalóit. Találkozni, de hogyan? Hétfő esti kommentárunk. A legfrissebb washingtoni jelentés szerint a szovjet—amerikai csúcstalálkozóval foglalkozó, a Pravdának adott Brezsnyev-interjú az amerikai lapok figyelmének középpontjában áll. A legtekintélyesebb napilap, a New York Times, meglehetősen szkeptikus: „Bár mindkét fél találkozót javasolt, nincs jele annak, hogy Reagan és Brezsnyev a közeljövőben valóban találkozik.” A lap — és. néhány további amerikai újság — nem titkolja, mire alapozza kételkedését. Arra, hogy Ronald Reagan nem tűnik igazán érdekeltnek egy jól előkészített csúcstalálkozó megtartásában. Nem érdektelen e fenntartás előtörténete. Reagan néhány nappal ezelőtt azt mondotta, hogy júniusban Leonyid Brezsnyev beszédet mondhatna az ENSZ-iben, ő maga is megtehetné ugyanezt és — nem szó szerint, de lényegében így hangzott a különös indítvány —, ha már mindketten ugyanabban a városban vannak, akár találkozhatnának is... iNem csoda, ha Brezsnyev a Pravdának adott interjúban ezek- utón úgy nyilatkozott, hogy „Reagan kijelentései eléggé homályos benyomást keltettek”. A továbbiakban a szovjet államfő kifejezte messzemenő egyetértését egy gondosan előkészített és ennél fogva csak 1982 őszére esedékes csúcstalálkozót illetően. „Olyan leqmaqasabb szintű szovjet—amerikai találkozó megtartásáért szabunk síkra — mondotta Brezsnyev —, amely... igazolná a hozzáfűzött reményeket." Ez a doloq lényeqe. Egy „melléktermékként” összehozott, előkészítetlen találkozó könnyen okozhatna csalódást, és ez a mai kényes nemzetközi helyzetben túlságosan kockázatos lenne. A kiélezett, veszélyekkel terhes helyzetre különben jellemző, hogy a nyugatnémet SPD most megnyílt kongresszusát szinte mindenki világpolitikai aspektusból szemléli. Bár a közismert euro- rakéta-ügyben a párt csak a jövő évi kongresszusán dönt, a párt további döntése — a balszárnnyal való bánásmódtól kezdve a szabaddemokratákkal kapcsolatos koalíciós feszültség kezeléséig — befolyásolhatja az európai és a nemzetközi helyzetet. Ha ehhez hozzávesszük, hogy — a földkerekség nagy részéhez hasonlóan — az NSZK-ban folytatódik a politikai következményektől nem független qazdasápi lanyhulás, hogy a munkanélküliek száma megközelíti a kétmilliót, akkor világos, hogy az NSZK számára az enyhülés, a kelet—nyugati kapcsolat fontosabb, mint valaha. Nem kétséges, hogy a Brezsnyev-válasz érezteti hatását a müncheni kongresszusi teremben. Világosnak látszik, hogy Münchenben, illetve Bonnban és a nagy húsvéti békemeneték után minden nyugat-európai fővárosban a közvélemény, sőt a politikusok jelentős része igazi szovjet— amerikai csúcstalálkozót akar. Igazi előkészítéssel és igazi reménnyel. HARMAT ENDRE Lengyelország és a KGST Lengyelország a kölcsönös előnyök alapján törekszik a KGST-tagországokkal való együttműködés bővítésére a lengyel ipar szabad kapacitásainak kihasználásában. Az együttműködés Lengyelország számára azt jelenti, hogy munkát tud adni sok ezer embernek, nyers- és alapanyagokat kap, tehát nem kell egész vállalatokat leállítani. A partnerok viszont a leszállított nyersanyagért cserében exportminőségű késztermékeket kapnak. Mint Stanislaw Dlugosz, a lengyel minisztertanács mellett működő tervbizottság elnök- helyettese közölte: Lengyelországnak a Szovjetunióval szembeni adóssága mintegy három- milliárd rubelre rúg, ennek visz- szafizetését azonban a Szovjetunió alacsony kamatú hitel formájában a következő ötéves időszakra halasztotta. A többi európai szocialista országgal szemben Lengyelország adósságai 70-80 millió rubelt tesznek ki. A szocializmus „modellje” iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiir ♦ nincs. Tény az is, hogy meg kellett fizetnünk a tandíjat, amire teljesen kiviláglott, mit jelent a marxizmus—leninizmus általános érvényű tanításainak alkalmazása a sajátos viszonyokra. Márpedig a sajátos nyei, hanem nagyon is földrajzi, adottságok nem óhaj szülemé- történelmi, néprajzi stb. meghatározottságúak, s ezeken erőszakot tenni nem lehet. De hát ki akar ma erőszakot tenni rajtuk? fi{ CÍITI e9y'l< szavában sze-------------- replő idézőjelből a t apasztaltabb olvasó már tudja, hogy alább nem a szocializmus modelljéről még csak nem is úgynevezett modelljéről lesz szó. Ilyen ugyanis nincs. Van azonban politikai ellenségeinknek és az időnként akarva- akaratlanul őket támogató barátainknak p ropa g a nd ó j óba n. Szerintük a szociallizmusnak létezik valamiféle egységes modellje — éspedig ne hímezzük- hámozzuk: a szovjet „modell” —, amelyet ez idő szerint a létező szocializmus országaiban egyenruhaként húznak magukra (alkalmasint éppolyan muszájból, mint a frissen bevonult újonc a katonagúnyát.) Márpedig — folytatódik ez a gondolatmenet — ez a rójuk erőltetett „modell” nem felelhet meg a más-más történelmű, társadalmi és kulturális előéletű, gazdasági adottságú országoknak, sőt a Szovjetunióban sem felel meg igazán. Következésképpen a szocialista országok nehézségei ebből adódnak. Ezzel a gondolatmenettel sokkal könnyebb leszámolni, mintsem gondolnánk. Nem szükséges vele szemben tudományos elemezés — persze, ha a vita tudományos síkra terelődnék, erre is szükség lenne —, elég felfrissíteni emlékezetünket, és szertenézni a világban. Rátérve a dolgok érdemi részére, vegyük előbb az idősíkot. Ha, tegyük fel, a szovjet „modell” a kötelező, akkor óhatatlanul föl kell tenni a kérdést: ugyan melyik? Vagy talán a hatvanöt év alatt semmi, semmit sem változott? A hatalom megragadása, kiépítése, a hadikommunizmus, a NEP-korszak, a szocialista építés menete, a második világháború és az azóta eltelt idő csakugyan ugyanaz a „modell”? Ami a hatalom megragadá--------- sónak kérdését illeti, em lékeztetni lehet arra: 1917 nyaráig Lenin még bízott benne, hogy az a törvényhozás útján végbemehet. Ezt a lehetőséget a burzsoázia konok ellenállása foszlottá szét; Lenin tehát nem általában, mindenhol és mindörökké érvényes jelleggel beszélt „parlamenti kreténizmus- ról", hanem éppen ő követelte meg a konkrét helyzet konkrét elemzését. Arra is helyénvaló emlékeztetni, hogy a Téli Palota ostroma, amely a hatalom átvételének jelképévé lett, úgyszólván vértefen, a hatalmas ország méreteihez képest jelentéktelen erőszakkal végrehajtott roham volt. Ami aztán tengernyi vért követelt, az a reakció és a külföldi intervenciósok háborúja volt. De ez már nem a hatalom megragadásának, hanem megvédésének történetéhez tartozik. Ismeretes az is, hogy 1919- ben, a Magyar’Tancásköztársa- sáq győzelméről szólva, Lenin újólag kiemelte a proletárforradalom vértelen győzelmének jelentőségét, egyszersmind eleve hangsúlyozta, hogy minden nép — miközben éljut, mert okvetlenül eljut a szocialista forradalomhoz — sajátos jelleggel, új meg új tapasztalatokkal gazdagítja a közös forradalmi eszmetárat. Ezt a megállapítást később fényesen igazolta a történelem: a második világháború után kialakult népi demokratikus országok a dolgozó nép hatalma megragadásának, a szocializmus fejlesztésének megannyi színét festették töl a történelem palettájára. Ez az óriási fordulat alátámasztotta az SZKP XX. kongresszusának időszerű- sítétt megállapítását, hogy tudniillik, adott történelmi körülményektől függően, a polgár- háború nem elengedhetetlen tényezője a hatalom kivívásának, hanem az osztályerők helyzete dönti el, hogy lehetséges-e a parlamentet a burzsoázia szervéből a néphatalom eszközévé tenni. Forradalom és polgárháború ‘tehát nem azonos, nem egymást feltételező és kiegészítő fogalmaik. Nos, ennyire tartotta és tartja a szovjet testvérpárt saját múltját kötelező „modellnek". És ahogyan másként győzött a proletárforra'dalom, mondjuk, Bulgáriában és Kubában, másként Kínában és Magyarországon, az azóta eltelt évtizedek is sok érdekes és értékes tanulsággal szolgálnak. Ennek Vizsgálata már át- ----------- vezet a térbeli tényezők felvázolásához. De előbb egy kis kitérő. Való igaz, hogy a dogmatikus felfogás, a szovjet fejlődés gépies másolására törekvés jellemző volt egy időben. Am ez — hogy például Magyarország a vas és acél országa legyen — nem valósulhatott meg, azon egyszerű okból, hoay sem vasércünk, sem elegendő kokszolható szenünk A mi mármost a külön'bsége--------- két illeti, elég néhány té nyre utalni saját helyzetünkből és másokról szóló ismereteinkből. Tudjuk például, hogy a gazdaságirányítás tökéletesítésének időszakát éljük Vlagyivosztoktól az Elbáig. Igen sokszínűek a kísérletezések és a már kiforrott struktúrák. Igaz, annyiban valóban egyforma a „modell”, hogy a döntő termelőeszközök társadalmi tulajdonban vannak — Lengyel- országban még ez sincs pontosan így, a föld zöme magán- gazdaságoké —, de hogy a két alapvető tulajdonviszony, az állami-össznépi és a szövetkezeti, továbbá a kisárutermelés hány százalékot tesz- ki, ebben igen nagy eltérések vannak. Úgyszintén abban, hogy — noha mindenütt tervgazdálkodást folytatnak — mit, milyen fajta előírásokat tartalmaznak a tervek, esetleg a kötelező érvényű tervutasítások, és hoqyan kombinálják őket közgazdasági szabályozókkal, terelőkkel és ösztönzőkkel, adó-, hitel- és árpolitikával stb. Ahány orszáq, annyiféle kezdeményezés. És készség arra, hoayha az élet mást tesz szükségessé, akkor módosítsanak. Tehát még egy- egy ország önmagának sem „modellje": ma így, holnap úgy, alkalmazkodva, töprengve,
