Tolna Megyei Népújság, 1982. április (32. évfolyam, 77-100. szám)
1982-04-18 / 90. szám
1982. április 18. Képújság 3 Tanácskozás és gyakorlati bemutató Megismételheti a rekordtermés (TUDÓSÍTÓNKTÓL) Százötven mezőgazdasági szakember részvételével tanácskozást és gyakorlati bemutatót tartott a KSZE a nagykónyi Koppány menti Egyesült Termelőszövetkezetben. A tanácskozáson szó esettárról, hogy az idén is nagy feladatok várnak a mezőgazdaságra. Különösen fontos kérdés a megye szántóterületének mintegy hatvan százalékát kitevő kukorica elvetése. Nem éppen optimális a környezeti Szántás nélküli talajelökészítö gép munka közben A vegyszer egyenletes kijuttatásának fontos feltétele a gépek porlasztási nyomásának megh tározott nagysága. Ezt méri a KSZE által szerkesztett műszer. Ez a gép már az energiatakarékosság jegyében született. Ta- lajelőkészités és vegyszerezés egy menetben. adottságunk. Hazánk a kuko- licateimesztés északi határán fekszik. Sem meleg, sem a megvilágítás, sem a csapadék eloszlása nem a legkedvezőbb. Ennek ellenére kukoricatermesztésben a világ élcsoportjához tartozunk. Tolna megye kukoricaterületének fele a KSZE-hez tartozik. A nagykónyi művelődési házban Kovács Béla, a KSZE területi központjának igazgatója tájékoztatta a megjelenteket az elmúlt évi eredményekről és a feladatokról. A tavalyi rekord- teimést annak ellenére értékel a gazdaságok, hogy az indulás kedvezőtlen volt. Az őszi mélyszántás jelentős részét a gazdaságok az időjárás miatt nem tudták elvégezni. Az optimális tőszám is csak a terület 73 százalékán volt meg. E két kedvezőtlen tényező ellenére érték el a rekordtermést. A KSZE és a partnergazdaságok szakembereinek véleménye szerint a nagy termés betakarítását a következők tették lehetővé: A fajtaválaszték eltolódása a Pioner fajták felé, az optimálist közelítő tőszámbe- állitás, a kedvező virágzási periódus, a jó termékenyülés és szemképződés. Javult a növény- védelem hatékonysága, az érési szakban kedvező volt az időjárás, ez lehetővé tette az alacsonyabb víztartalommal történő betakarítást, csökkentek a betakarítási, tárolási veszteségek, javultak a technikai feltételek. A tavalyi és az előző évi tapasztalatok figyelembe vételével, ha az időjárás is a gazdaságok mellé szegődik, megismétlődhet az 1981. évi rekord- termés. Persze ehhez az is kell, amivel Kovács Béla befejezte tájékoztatóját. Azt mondta: a kukoricát korán kell vetni, de nem túl korán, hanem idejében. E megállapítással minden szakember egyetértett, mint ahogy egyetértett dr. Szél Sándorral, a Szegedi GKI tudományos munkatársával is, aki a fajtaoldalról közelítette meg a termesztést, hangsúlyozva, hogy a középkorai és középérésű fajtákból már van elegendő választék. Ezek a fajták nemcsak bőtermők, hanem energiatakarékoson is termeszthetők. Végül a házigazda tsz elnöke Molnár János emelkedett szólásra. Bemutatta a közös gazdaságot, ismertette a termelési szerkezetüket, eredményeiket, vezetési módszerüket, amelyekkel az átlagosnál nagyobb eredményeket, jövedelmet értek el. A tájékoztató után a vendégek ellátogattak a termelőszövetkezet kijelölt tábláira, ahol a gyakorlatban mutatták be a kukorica talajelőkészítését, a vegyszeres gyomirtást és a vetést. Kód és szöveg: SIMON FLÓRIÁN Tejet vagy tejport Nem azért mondom, mintha az energia- takarékos termelési módszerek egyet jelentenének a régen jmegszüntetett termelési eljárások felelevenítésével, hiszen például az abraktakarmányok nedves tárolása, vagy a szántás nélküli földművelés napjaink találmánya. Már- csak azért sem lehet egyenlőségjelet tenni a régi fogások és az energiatakarékos megoldások közé, mert ennek többek között biológiai okai is vannak. Bármennyire is ésszerűnek tűnik például a betakarított kukoricát mesterséges szárítók helyett a nappal és \a széllel gó- rékban szárítani, a jelenleg használt lajtákat természetes körülmények között képtelenség megszárítani. Mindezek ellenére nagy merészség lenne a hagyományos mezőgazdasági termelési és tartási módszerek mindegyikét gazdaságtörténelmi kategóriává minősíteni. Csak egy példa: az itatásos borjúneveldékben úgyszólván már sehol nem használnak valódi tejet. A borjúneveldék melletti tehénistállókban vagy lejőházakban frissen lejt tejet elszállítják, tejporrá szárítják, majd visszaluva- rozzák a gazdaságokba, ahol meleg vízzel tejjé ,,keresztelve" megitatják a borjakkal. Pedig ha egy fölözőgépet beállítanának, s a borjakat tejpor helyett fölözött tejjel itatnák, állatonként 800—900 forintot takaríthatnának meg. A baj csak az, hogy nem lehet ilyen fölözőgépet kapni — mert nem gyártják. Ha pedig nincs fölözőgép, akkor nincs lmás hátra, mint a tejpor etetése. Tény, hogy a hazai mezőgépipar az itthon szükséges gépeknek is alig felét gyártja. A mezőgazdasági gépimport sem zökkenőmentes. A nagyüzemi termelést alapvetően meghatározó berendezések, gépsorok időszakos hiánya olykor súlyos gond elé állít egy-egy üzemet. Mindezek mellett persze eltörpül, hogy nincs fölözőgép. Egy-egy berendezés értékét azonban nem annak bonyolultsági foka, hanem o termelésben betöltött, illetve be nem töltött szerepe és annak következményei határozzák meg. Egy egyszerű, sok évtizedes konstrukció hiánya (mint amilyen a lölözőgép), százmilliókkal drágítja a szarvasmarha-ágazat termelési költségeit. De ha számba vennénk a nagyüzemi leltételek mellett is alkalmazható egyszerű, „divatjamúlt" eszközöket, eljárásokat, ez a többletköltség talán milliárdos nagyságrendet is elérne. Éppen ezért jó lenne a mezőgazdasági technológiák fejlesztése során nemcsak előre, hanem a gazdaságossági érdekek ligyelembe- vételével olykor hátra is nézni. B. P. Esti gyorsfotók Szekszárdról 0 Csak egy taxi áll benn a standon, Werner Jenő, a sofőr, a kocsi ablakát tisztítja. — Csendes lesz az éjszaka? — kérdem, bár tudom, ha a taxis hosszú műszakos is, délelőtt tizenegy után már jön ki a placcra kuncsaftot várni. A sofőr vállat von, igaz, honnan is tudná, a hajnali pirkadatig még több mint tíz óra van vissza. — Nemrég behívtak bennünket a rendőrségre kihallgatni, valaki balhét csinált. Csak valamilyen autóval juthatott el a helyszínre. De egyikőnk sem találkozott vele. Biztosan valamelyik maszek vitte el. — És ők sem tudták? Csak ketten vannak! — Legálisan lehet, hogy ketten. . . _ ? — Itt a Garay téren mostanában van belőlük bőven. Ha nincs benn taxi, viszik a kuncsaftot. ♦ A színházból — pontosabban a művelődési központból — most tódulnak ki az emberek, Feydeau Tökfilkóját játszották a kaposváriak. Valaki Básti Juli játékát dicséri, szemmel láthatóan tetszett neki a darab. A „művházban" még próbál az új jazz-együttes. Még pár perc, és elcsendesedik a ház. csak Prométheusz vigyázza az éjszakát,' mögötte fél falunyi ember egy épületben. Csendes a városközpont. Az ötvenes bolt előtt rendőrkocsi. Két ügyeletes rendőr, Kovács István főtörzsőrmester és Kéri Gyula őrmester ülnek a kocsiban. — Milyen a szolgálat? — kérdezem. — Eddig csendes. Egy nyolcéves kisfiút találtunk itt az utcán. Sírt, nem talált haza. Nemrégen költöztek új lakótelepre, elcsellengett, eltévedt — mondja a volán mögött ülő Kéri őrmester. — Csak annyit tudott, hogy telefonfülke van a házuk előtt. Azt hiszem, mindegyik lakótelepen van telefonfülke. Beültettük a kocsiba és végigjártuk vele a várost, a Mérey-től a Baktáig. Mondanom sem kell, hogy az utolsó lakótelepen, a Tartsayn laktak — teszi hozzá a főtörzsőrmester. — Sa szülők? — Amikor az anyuka ajtót nyitott, a fiával együtt sírtak. * A Garay-szállóban négy-öt férfi ül a tévé előtt. A Buddenbrook ház családtagjainak viszontagságos életét követik nyomon. Újvári János, a portás fellapozza a „kisokost". — Már csak négy üres szobánk van — mondja. — A többi hatot előre lefoglalták. A KSZE rendezvényére érkeztek a kedves vendégek. A Szász sörözőben vágni lehet a füstöt. Minden asztal foglalt. Az asztalon korsók, félig telt poharak, frissen sült, még párolgó klumplispogácsák. A piactéren az árusítópadokra kötözött fólián kopog a megeredt eső. Az IBUSZ-iroda kirakata előtt kicsit szédelgő férfi próbálja kibetűzni az ajánlatokat. — Hát mondja, szabad ezt csinálni? — lehel rám. — Eny- nyi pénzt elutazni! Van annak maga szerint fogalma arról, aki ennyi pénzt kifizet, hogy ezért mennyi sört ihatna meg? Meg sem próbálok vitatkozni, a férfi is legyint rám, aztán elindul a Táncos felé. * Mindjárt fél tizenegy. Tíz perc múlva elmennek az utolsó autóbuszok a pályaudvarról. Egyszerre mindegyik kocsiállásról. Az eső egyre jobban esik, a központ sárga fényeiben most nem látni egyetlen lelket sem. A Gemenc-presszóban és étteremben is alig néhányon ülnek. A tévében Zorán énekel. A bár előtt kisebb csoport szívja rendületlenül a cigarettát. A csendbe vonatfütty hasít. Most húzzák föl a sorompót. * Friss kenyérillat terjeng a Bogyiszlói út fölött. A gyárban éjjel tizenöten dolgoznak. Kilencven mázsa kenyér és negyvenezer péksütemény sül ki még ma éjjel. Az első teherkocsi hajnali háromkor indul, kiflit és zsemlét visz majd. A kenyeres csak négy után szállít. De az még messze van. Odabenn fehér kötényekben, csákókban dolgoznak az emberek. Hatalmas gépekben dagad a kenyér. * öt sípjel a Kossuth adón. Éjfél van, híreket mondanak. Erős fényszóró világít be ablakomon. Daru csörgése hallik. Újabb ház épül a Bottyán-he- gyen, éjjel sem áll a munka. Reggelre készen lesz már a harmadik emelet. Reggelre. Milyen érdekes! Ha az ember alszik, milyen gyorsan megy az idő. Még olvasok egy-két percig, aztán lekapcsolom a ilámpát. SÁRKÖZI Fotó: Kapfinger Színházi szünetben A központ — éjjel
