Tolna Megyei Népújság, 1982. március (32. évfolyam, 51-76. szám)
1982-03-17 / 64. szám
AÏVÉPÜJSÀG 1982. március 17. Két produkció a Várszínházkan Bizony ez a színház nemigen kényeztette el közönségét eddig, igazi, emlékezetes alkotás nem született, inkább az egyszerű újratermelés jellemezte. Pedig igencsak sokféle dologgal próbálkoznak, különböző ízléseknek kívánva megfelelni. De talán túlságosan is készséggel igyekeztek elébe menni egy- egy vélt ízléstípusnak, mintha pem bíztak volna önnön erejükben. És ámbár voltak vonzóbb előadások, amelyék feledtetni próbálták az átlagot, az igazi sikert mégiscsak a Csík- somlyói passió hozta. Egy passiójáték vagy talán úgy pontosabb a fogalmazás: egy reprodukált passiójáték, amely igyekezett beépíteni már a passiák, a népi dramatikus játékok tanulságait, naiv báját is. Mert Kerényi Imre rendezésében ennek az előadásnak csak részben története a sajátosan népire formált Krisztusélet, másrészt ugyanilyen történés benne a passiójátszás. És ez az előadás attól ad annyiféle embernek élményt, hogy mindenki megtalálhatja benne a maga ízlésvilágának megfelelő tartalmakat, ugyanakkor mindez mégis szerves és meg- bolygathatatlan egységben marad. A hívő örömmel fedezi fel hitvilágának alapköveit, a tétova romantikus példát és eszményi hőst lát maga előtt; az etnográfus a hiteles miliőt, de árad belőle a humor, a tanítás, de még a filozofikus parabola is megjelenik. Igen, tudomásul kell vennünk, hogy régebbi korok művészete — és miért ne lehetne egy passiójátékot művészeiként fölfogni? — átfogóbb világképre törekedett századunk legigényesebb művészi vállalkozásainál is, és hogy ez a világkép előbbre való volt szemében művészeténél, esztétikumnál. És milyen jó érzés látni, hogy ezt a rendezés az elmélyedt munkában pillanatig sem téveszti szem elől. Pedig a mai színrevitel korántsem olyan egyszerű, minta keletkezés idején (a 18. században jegyezték le), mivel aligha léhet a nézők meglévő bibliai ismeretére alapozni. Aligha tévedünk, ha kijelentjük: a mai nézők jelentős hányada vajmi keveset tud a bibliai történetekből, hogy újabb és újabb generációk nőttek és nőnek föl, akik semmilyen szándékkal sem veszik ké^be a bibliát. Akik egyszerűen nem tudják a neveket azonosítani, a történéseket összekapcsolni. Még azon a szinten sem, ahogyan — föl- tételezésünk szerint — akár a 18. századbeli vallásos paraszt- ember tudta. Kerényi erre is gondol: az ilyen néző számára elbűvölő népi tragédiát jelenít meg, amely — úgy tetszik — igen sok utalást tartalmaz korunkra is. A hatalmas szereplőgárdát mozgató játéknak igen jól funkcionáló színpadot teremtett Götz Béla díszlete, amely stílusos rokonságban van a csíki népi építészettel is. Krisztust kettős szereposztásban képzelte el a rendező: mi Ivánka Csabát láttuk, aki szuggesztíven idézte meg a reneszánsz Krisztusok alakját. Az Évát, majd Máriát alakító Hámori Ildikó eddigi pályájának talán legjobb alakítását nyújtja. Itt nincs mód mindenkit fölsorolni, de mindenképpen meg kell említenünk Ferenczy Csongort, Kézdy Györgyöt Papadimitriu Afhinát, Kubik Annát, Székhelyi Józsefet, Fonyó Istvánt. A színház újabb nagy vállalkozása egy olyan darabot választott, amely valaha igen nagy siker volt, ma azonban egyre ritkábban kerül színpadokra.. Gerhart Hauptmann művéről, a Naplemente előttről van szó. Az ember azt gondolná — kivált az első részben —, hogy mint annyi Hauptmann-írás fölött, e fölött is elszállt az idő, hogy a polgár helyzetének megváltozásával már-már a dráma értékei is megváltoztak. Mert az, ami benne „örök emberi", hogy tehát egy hetvenéves ember is szerelemre lobbanhat egy húszéves lány iránt és viszont, aligha érdemes önmbgáiban arra, hogy meg- említtessék. És nem is valószínű, hogy Hauptmann csupán ennyit akart volna. Persze, tudjuk, hogy megírásakor hasonló korban volt, mint a darab főhőse, Clausen tanácsos, de azért nem vezetne messzire, ha életrajzi kulcsművet keresnénk a Naplemente előttben. Hanem akkor mit? A kérdés éppen ez, és ezen is fordulhat meg a szí répád ráállítás sorsa. Mert ha gondosan végigelemezzük 'o darab problematikáját, ha fölelevenítjük a kort, amely megszülte, érdekes párhuzamokra akadhatunk, az pedig korántsem mindegy, aktualizálni lehet-e egy színpadi művet vagy sem. Hauptmann drámájának éppen az a nagy erénye — és ez a második részben már evidenssé válik —, hogy fájdalmasan tud beszélni egy értékvesztésről, amely — tudjuk — jó ideje tart, már a tizenkilencedik század legjobbjai is búsongtak fölötte, de amely ilyen rohamossá korunkban vált. Meczner János rendezése elsősorban arra vállalkozott, hogy hauptmanni színpadot és houptmanni világot állítson elénk és kevésbé érdekelte annak lehetősége, miként festenek az ott fölvetett kérdések mai szituációban. Ilyen értelemben az előadás inkább a filológiai hűséget, semmint a szellemiség hűségét mutatja, s ezért kissé unalmasnak tetszik. Ugyanakkor egyes színészi megoldások arra utalnak, hogy ugyanez az együttes az általunk magasabbnak vélt követelménynek, a szellemi hűségnek is meg tudott volna felelni. Bessenyei Ferenc Clausen tanácsosa meggyőző és erőteljes, szenvedélyessége igazán hauptman- nos. Inken szerepében Sára Bernadette méltó párja: színes és elragadó. Mellettük legkivált Árva János és Balogh Emese érzékelteti, hogy a darab él. Csányi Árpád díszlete korrekt. FÁBIÁN LÁSZLÓ Amerigo Tot Budapesten Amerigo Tot, a világhírű magyar származású szobrászművész alkotásaiból nyílik kiállítás március 18-án a Vigadó Galériában. A budapesti tavaszi fesztivál eseménysorozatának részeként megrendezett tárlaton több mint félszáz munkáját láthatják az érdeklődők. A művész, aki Budapesten személyesen készíti elő a bemutatót, interjút adott Császár Tibornak, az MTI munkatársának. Tükrözi-e majd ez a kiállítás munkásságának legújabb eredményeit, illetve mindazt, ami alkotóként ma iis foglalkoztatja?- Remélem igen, hiszen néhány régebbi szobor mellett elsősorban az elmúlt esztendőkben készült munkák kerültek ide. S ezek között plasztikák, domborművek, pirogránitlapok és grafikák egyaránt szerepelnek, megmutatni igyekezvén azt a műfaji és tematikai sokféleséget is, amelynek segítségével kifejezhetem magam. Egy téma azonban kétségkívül hosszú ideje, nagyon érdekel; ez a magok apotheózisa, amely végleges műalkotás formájában a Gödöllői Agrártudományi Egyetem auláját díszíti majd. A mű gondolata több esztendeje formálódik bennem, három évvel ezelőtt készítettem el a megvalósításhoz szükséges terveket, s azóta már dolgoznak rajta a Képzőművészeti Kivitelező Vállalat műtermeiben. Remélhetőleg két év múlva már fölállítható lesz a bronzrelief. Ezen a tárlaton néhány, eddig elkészült részlete szerepel. A mag apotheózisa nemcsak Európában, hanem talán az egész világon a legnagyobb belsőépítészeti kompozíció lesz. A dombormű 13 méteres hosszmérete lényegében egy négyemeletes ház magasságának felel meg, szélessége pedig 12,5 méter. Ahogyan tudom, ilyen nagyságú bronzrelief még sehol sem készült. — Ami pedig az ábrázolás módját íilleti: sokakban elvont, absztrakt kompozíció benyomását kelti, pedig a tárgya közvetlenül a természetben gyökerezik, egy természeti folyamatot örökít meg. Azokat a pillanatokat kívántam ábrázolni, amikor az elvetett mag feltöri a földet, 5 a felszínre akar jutni. Azt, hogy az életre, a napfényre kívánkozik. Fogalmazhatunk úgy is: az erős mag felszínre kerül, megtalálja az utat az élethez. S jelképes értelemben érvényes ez az igaz emberi gondolatra, a megszülető, fejlődő, terebélyesedő eszmére is. Miként e tárlat anyaga is érzékelteti: figurális művek és absztrakt alkotások egymásutánja, egyidejű jelenléte jellemzi munkásságát. Miért? — Lehet, hogy némelyek azt mondják: nem vagyok fegyelmezett, nem tartok egy határozott művészi irányt. A művészetnek azonban ezer iránya van. S ha az ember képes megvalósítani mindazt a kezével, amely benne gondolatként megszületik, akkor — úgy érzem — meg kell tennie. Természetelvű és absztrakt formák között számomra nincs minőségi különbség, mindkettőt fontosnak tartom a kifejezéshez. Ezt a tudatosan vállalt sokrétűséget viszont igyekszem a tőlem telhető legmagasabb színvonalon megvalósítani. Azt vallom tehát: a művész egy, de kifejezésmódja ezerarcú - mondotta Amerigo Tot. Szovjet lapokból SZOVJETUNIÓ 1960-ban a Szovjetunió gázmezői 45 milliárd köbméter földgázt adtak, 1985-re a gáztermelést 630 milliárd köbméterre kívánják növelni. Miként fejlődött ez az iparág — ott, ahol a többi e téren élen járó államnál később kezdtek a gázipar fejlesztéséhez — olyan színvonalra, hogy ma Nyugat- Európa innen fedezi szükséglete jelentős részét? Milyen új technikai megoldásokkal javítják a csővezetékes szállítás hatékonyságát, hogyan szaporodnak a légnemű nyersanyagot továbbító csőországutak? — erről tájékoztat Kirill Privalov, a Szovjetunió kőolaj- és gázipari vállalatépítési minisztere a Gáz, amelyért csövet kapunk című cikkében. „Csak eleinte képzeltem, hogy ezek a tervezetek csupán kedves és lényegében komolytalan technikai fantazmagóriák. .. De tévedtem. Minden pályamunkát gyakorlatiasan, tudományosan és műszakilag meg kellett alapozni” — írja az Iskolások interkozmosza című összeállítás szerzője. A képes riport hét szocialista ország 9—17 éves korú gyermekeinek versenyét ismerteti, amelyen űrkutatási eszközök és eljárások tervezésében mérték össze erejüket. Száridzsasz — sárga tavasz — az elnevezése annak a tervnek, amelynek célja, hogy az azonos nevű folyó medrének elterelésével az Isszik—Kul-tó vidékét nagy energiatermelő, állattenyésztő, bányászati és üdülőkörzetté alakítsák át. Az érdekes program részleteiről számol be A Száridzsasz-terv című írás. 224 ezer tagot számlál az Oroszországi Horgász és Vadász Társaságok Szövetsége. Csak társadalmi munkában 13 ezer vadász és 66 ezer ellenőr segít megőrizni a köztársaság gazdag hal- és vadállományát. A zsákmányejtésnek, valamint az élővilág újratermelésének fogásaira számos szakosztályban tanítják a fiatalokat. Egyebek közt erről adtak számot a szervezet legutóbbi kongresszusán, amint azt a Modern aranyszabály című cikkből megtudhatjuk. Az utóbbi években minteqy száz, különféle hatású készítményt állítottak elő a Szovjetunió Gyógynövény Intézetében. Az ország területén körülbelül húszezer olyan növényfajtát ismernek, amelyek feltételezhetően biológiailag aktív anyagokat tartalmaznak. Az intézet munkatársai keleti és nyugati országok ilyen irányú gyakorlatát is tanulmányozzák, s re- ceptúráikat hasznosítják Európa, Amerika és Ázsia több országában — közli a Gyógynövények nagy keletje című írás. LÁNYOK,ASSZONYOK A Lányok, Asszonyok márciusi száma részleteket közöl Leonyid Brezsnyev Visszaemlékezések című írásából. A szovjet államfő gyermekkorát, szülei, családja emlékét idézi föl ebben a fejezetben. A lap folytatja a nők prágai világkonferenciájáról szóló riportsorozatát. Az Országjárás című rovatban ezúttal Nyikolaj Gogol-, nak, a nagy orosz írónak a moszkvai emlékmúzeumáról olvashatunk. Sok képpel illusztrált, színes, hangulatos írás számol be egy érdekes kezdeményezésről, Kropotkin város ünnepéről, amelyet minden évben megrendeznek a család tiszteletére, és amely a vidámság, a humor és a tréfás vetélkedések jegyében zajlik. T. Jarmolovics Mindenki tanulhat című írása azokat a lehetőségeket mutatja be, amelyeket az Észt SZSZK-ban élveznek a tudásukat fejleszteni kívánó dolgozó nők. A cikk szerzője tallinni üzemek munkásnőivel beszélgetett a továbbtanulási lehetőségekről. L. Bogopölszkaja Emléke él című cikke egy magyar internacionalista, Hollander Sándor életútját és családját mutatja be. Szaltikovszkaja településen működik a szovjet szakszervezeti főiskola kihelyezett tagozata. Tavaly nyáron magyar szakszervezeti csoport tanult itt egy hónapig. A hasznos és egyben érdekes tanfolyam tanulságairól, eredményeiről szól L. Taraszova Iskola Moszkva közelében című írása. Négyéves a március 8-án született budapesti Katika és a moszkvai Nataska. Mint minden évben, most is beszámol a lap a két kislány fejlődéséről. Divatrovat, mese, állathistóriák, a Mellékletben kézimunka- leírások, ételreceptek és keresztrejtvény egészíti ki a márciusi számot. SZOVJET IRODALOM A Szovjet Irodalom márciusi száma a mai szovjet dráma- irodalomból ad válogatást. A számban közölt négy dráma szerzői közül kettőt már jól ismernek Magyarországon: Alek- szej Arbuzovna több színműve aratott megérdemelt sikert színházainkban. Ignatyij Dvoreckij műfajtörténetileg is figyelemre méltó darabját, Az idegent pedig éppen a Szovjet Irodalom előző dráma-száma közölte először. A mostani számban olvasható darabjaik ismét méltán tarthatnak számot érdeklődésre: Abruzov váratlan vendége a jellemábrázolás árnyalatnyi finomságaival emelkedik ki, Dvoreckij: Veranda az erdőben című színműve pedig új oldaláról mutatja be a szerzőt: a természet és az ember kapcsolatának a mai szovjet prózában előtérbe került témája fogalmazódik meg benne. Alekszandr Borscsagovszkij színműve a nagy érzelmi töltésű, jellegzetes orosz színműformában a második világháború nehéz éveinek állít emléket. A zsidóság sorsa, szenvedései idéződnek fel benne. A színmű alapvető feszültségét a borzalom hihetetlensége adja. Van olyan sors, vannak olyan események, amelyeket akkor sem tartunk megtörtén- hetőnek, amikor már rajtunk a sor, hogy velünk is megtörténjenek. A márciusi számban olvasható negyedik színmű, Alekszandr Hmelik És mégis forog a Föld? című vígjátéka, ifjúsági témát dolgoz fel. A folyóirat „dráma-száma” a négy dráma közlésén kívül Anna Sztyepanova tollából áttekintést ad a hetvenes évek szovjet drámairodalmáról. A Műhely rovatban Zappe László Szovjet drámák magyar színpadokon című tanulmánya olvasható. Érdeklődésre tarthat számot a Színészportré című összeállítás: Vlagyimir Viszockij. három dala olvasható itt Marina Vlady bevezetőjével, valamint Natalja Krimova szovjet színikritikus írása a nemrég elhunyt, világhírű — magyarországi vendégszereplése során is nagy sikert aratott — színészről, Vlagyimir Viszockijról. szputnyik „Akarnak-e az oroszok háborút?” — Jevtusenko szovjet költő szavait idézi a szerző A szerkesztő noteszából című nyitóanyagban. A kérdés napjainkban sajnos, egyre aktuálisabbá válik. A tőkés világ legagresszívebb körei a fegyverkezésre és a fenyegetésekre építik politikájukat. A Szovjetunió nem akar és nem akarhat háborút. Hiszen a legutolsó világégésben húszmillió ember életével fizetett azért, hogy magát szabadnak tudhassa, és azért, hogy Európát és a világot megszabadítsa a fasiszta szörnyetegtől. Nehezen hozzáférhető levéltári anyagok felhasználásával készítette írását Nyina Pavlova, amelyet a folyóirat Szövetségesek címmel közöl. A cikk tárgya: az az együttműködés, amely a Nagy Honvédő Há-, ború kezdetén jött létre a Szovjetunió, Anglia és az Amerikai Egyesült Államok között. Mi a magyarázata annak, hogy a Szovjetunió számára rendkívül fontos hadianyagszállítások késlekedtek? Kik és miért késleltették a második front megnyitását? Ezekre és sok hasonló kérdésre adja meg a választ a szerző. Bármennyire bonyolult is a nemzetközi helyzet, az együttműködés előtt most is nyitottak a kapuk. Ezt hivatott igazolni egy másik Szputnyik-publiká- ció, amely egy különös, tömör címet visel: Intor. A szerző, Borisz Kadomcev akadémikus, egy nemzetközi összefogással felépült atomreaktorról számol be, amelynek tervezésében részt vettek a Szovjetunió, az USA, Japán és az Euratom szakemberei. Márciusban világszerte megemlékeznek a nemzetközi nőnapról. Ez kölcsönöz különös aktualitást A dolgozó nő című publicisztikának. A tudomány és a technika rovata ezúttal is sok érdekességet kínál. Sugárövezet címmel Igor Tindo, jeles fizikus írását közli a lap. A szibériai új olajlelőhelyekről napjainkban rendkívül sokat ír nemcsak a szovjet, de a külföldi sajtó is. A Szputnyik ezúttal olyan lelőhelyről tudósít, ahol a folyékony fekete arany az agyagrétegből tör fel. Ivan Nyesztyerov akadémiai levelező tag tanulmányának cím: Olajjal átitatott szivacs. Valentyin Taratorkin riportjának című Rendhagyó szülés. A szerző arról számol be, milyen új módszereket alkalmaznak a szovjet orvosok azokban az esetekben, amikor súlyos betegségben szenvedő anyák hozzák világra gyermekeiket. A Könyvespolc publikációjához szorosan kapcsolódik egy interjú, amelyet Montsrrat Royge, spanyol írónő adott az egyik Leningrádban megjelenő ifjúsági lap munkatársának. A gyermekeknek A gyöngyszem címmel egy tadzsik mesét, a felnőtteknek pedig egy varázslatos italt ajánl a Szputnyik. Nem hiányzik persze a szokásos sakk-rovat sem, ahol ezúttal a többi közöt egy érdekes Csiburdanidze-jásztmá- val ismerkedhetünk meg. Bessenyei Ferenc és Sóra Bernadette a Naplemente előtt című Hauptmann-színműben
