Tolna Megyei Népújság, 1982. március (32. évfolyam, 51-76. szám)

1982-03-13 / 61. szám

2 ^NÉPÚJSÁG 1982. március 13. Lengyelországi jelentések Jaruzelski a nemzeti összefogásról Viták a szakszervezetek újjászervezéséről Varsóban csütörtökön kibőví­tett ülést tartott a Nemzeti Megmentés Katonai Tanácsa Wojciech Jaruzelski hadsereg­tábornok elnökletével. A ta­nácskozásra meghívták a nem­zeti újjászületés állampolgári bizottságainak aktivistáit, akik köpött a legkülönfélébb társa­dalmi rétegek, foglalkozási ágak képviselői találhatók. A találkozó részetvevői tájé­koztatást kaptak az ország tár­sadalmi-politikai helyzetéről. Az ülésen nagy figyelmet fordítot­tak arra, milyen szerepet tölte- ne(c be a helyzet további stabi­lizálásában az állampolgári bizottságok. Mint a PAP lengyel hírügy- nöcség jelentette, az ülésen beszédet mondott Wojciech Ja- rurelski. Hangsúlyozta, hogy a ne nzeti megállapodást nem le­het rendeletekkel megteremte­ni.; „A válság leküzdése nagy­mértékben attól függ, hogy mi, mint társadalom, megtaláljuk-e a közös nyelvet” — mondotta. A Nemzeti Megmentés Ka­tonai Tanácsa üdvözöl minden, a nemzeti összeforrottságot erő­sítő tevékenységet, ugyanakkor nem sugalmaz és nem kénysze­rít rá senkire semmiféle kész megoldást. A nemzeti újjászüle­tés, e hazafias mozgalom for­mája és tartalma magától a néptől függ. A megállapodás kidolgozásában való részvétel jogát nem lehet korlátozni semmiféle világnézeti és véle­ménykülönbség miatt. Elenged­hetetlen, hogy olyan, a lehető legszélesebb társadalmi platfor­mot határozzanak meg, ame­lyen a nép többsége, találkoz­hat és megértheti egymást. Et­től csak a szocializmus ellen­ségeit, a rendet és a nyugal­mat sértőket, a konfrontáció híveit kell távol tartani — je­lentette ki Jaruzelski. A szakszervezetek jövőjéről folyó vitában garanciákat kell találni rá, hogy a szakszerve­zetek jövőbeni modellje össz­hangba hozza a munkásosztály és a szocializmus érdekeit — jelentette ki Stanislaw Ciosek. A lengyel kormány szakszerve­zetügyi. minisztere a LEMP poz- nani vajdasági bizottsága mel­lett működő pártfőiskolán el­hangzott beszédében hangsú­lyozta, hogy a szakszervezetek jövőbeni formája, szervezeti felépítése nyitott kérdés, amely­ről a munkásosztálynak kell döntenie. A vita alaphangját a párttagoknak kell megadniok, a pártnak harcot kell folytatnia a szakszervezetek politikai jö­vőjéért — hangoztatta a mi­niszter. A továbbiakban rámutatott: el kell juttatni az emberek tu­datáig, hogy mi volt rossz a Szolidaritásban, s azt el kell vetni, ugyanakkor igazságosan kell értékelni ezt a mozgalmat, és alkotó módon folytatni kell azt, ami pozitív volt tevékeny­ségében. Szólt arról, hogy az országos vitában jelenleg igen eltérő, gyakran szélsőséges vélemények hangzanak el, de a dolgozók a szakszervezetek problémájá­nak megoldását a normalizá- ciós folyamat kiindulópontjá­nak tekintik. Semmi sincs elő­re eldöntve, tart ugyanis a ke­mény politikai harc, időről idő­re ellenséges röplapok jelen­nek meg, egyes körök igyekez­nek gyűlöletet szítani a párt, a hatalom ellen. Az országos vitában többnyi­re az az elv jut kifejezésre, hogy nem lehet visszatérés sem az 1980 augusztusa előtti, sem a szükségállapot kihirdetését megelőző helyzethez. Arról azonban már nagyon eltérőek a vélemények, hogyan lehet ki­alakítani a szakszervezetek po­litikai egységét, egy vagy több szakszervezet legyen-e, fenn­tartsák-e a sztrájkjogot. Az egyik katowicei kohóműben tartott gyűlésen például a résztvevők úgy foglaltak állást, hogy egyetlen ágazati szak- szervezet tömörítse a kohászo­kat, de a vállalatvezetés tagjai a vezető beosztásúakat tömö­rítő különálló szakmai szerve­zethez tartozzanak. Másutt vi­szont a szakszervezeti mozga­lom pluralizmusa mellett fog­lalnak állást, a szakszerveze­tek közötti egészséges vetélke­dés fontosságára hivatkozva. Varsóba érkező jelentések sze­rint elhangzanak olyan véle­mények is, hogy üzemi szinten a Szolidaritás nem politizált, az ilyen irányú hibákat a szer­vezet országos vezetősége kö­vette el. Vannak végül olyan hangok, hogy nem érdemes er­ről a kérdésről vitatkozni ad­dig, amíg érvényben van a szükségállapot. A lengyel külügyminisztérium határozottan tiltakozott Dánia varsói nagyköveténél amiatt, hogy a Dániához tartozó Born­holm szigetéről a napokban lengyelellenes propaganda­anyagokat szállító ballonokat bocsátottak fel. Mindez annak ellenére történt, hogy korábban felelős dán hatóságok biztosí­tották a lengyel szerveket: nem adnak engedélyt egy ilyen ak­cióra. A léggömböket mégis felbocsátották, s ezzel kirívóan megsértették a nemzetközi pol­gári légiközlekedésről szóló egyezményt, amelyet annak idején mind Lengyelország, mind Dánia aláírt. Lengyelor­szág fenntartja magának a jo­got arra, hogy adott esetben kártérítési igénnyel lépjen fel a dán kormánynál. A lengyel külügyminisztérium Franciaország varsói nagykö­veténél is tiltakozást jelentett be, mivel a . léggömbakciót Franciaországban készítették elő. Kadhafi sajtóértekezlete Nagy érdeklődéssel kísért sajtóértekezletet tartott Bécsben Kadhafi, a líbiai forradalom vezetője és vendéglátója, Kreisky kancellár. Kreisky felajánlotta közreműködését Libia és a nyu­gat-európai országok viszonyának javításában. (Telefoto - AP-MTI-KS) Ülést tartott a megyei képviselőcsoport Madridi találkozó Program novemberre . A semleges és az el nem kö­telezett országok képviselőinek a többi küldöttséggel folytatott, a találkozó további munka- programjáról szóló konzultá­cióiról tájékoztatta a résztve­vőket a svájci delegáció a madridi találkozó nagy fontos­ságú pénteki teljes ülésének kezdetén. Ennek alapján a semleges és el nem kötelezett országok javaslatot tettek a ta­lálkozónak az 1982. november 9-től 12-ig tartó időszakára ér­vényes munkaprogramjára. Az elnöklő Josip Vrhovec ju­goszláv külügyminiszter indítvá­nyozta, hogy a javaslatról a teljes ülés a szólásra jelentke­zett csaknem húsz küldöttség felszólalásának elhangzása után döntsön. A pénteki ülés első felszóla­lója Willibald Pahr osztrák külügymintiszter volt, aki saj­nálkozását fejezte ki amiatt, hogy a találkozót újra el kell halasztani anélkül, hogy egy tartalmas és kiegyensúlyozott záródokumentumot jóváhagyott volna. Rámutatott, hogy egye­sek állításával szemben ez nem csupán a lengyel eseményekre vezethető vissza. Arra szólított fel, hogy a madridi találkozó most kezdődő újabb szünetét a küldöttségek használják ki intenzív két- és többoldalú érintkezésekre. A plenáris ülés elfogadta a javaslatot. Meghiúsult puccs Suriname hágai nagykövet­sége pénteken hivatalosan is közölte, hogy Hawker őrmester és Ramibocus hadnagy által vezetett jobboldali államcsíny- kísérlet kudarcot vallott. A köz­lemény szerint Desi Bouterse, az országot irányító nemzeti katonai tanács vezetője teljes mértékben ura a helyzetnek. (Folytatás az 1. oldalról.) zsef, a Tolna megyei Tanács elnöke, István József, a megyei tanács elnökhelyettese, Szabó Géza, az MSZMP megyei bi­zottságának osztályvezetője, Dudás Antal, az OTP megyei Igazgatóságának vezetője és házigazdaként Csajbók Kál­mán, a Hazafias Népfront me­gyei titkára. Országgyűlési képviselőink­nek ezt a tanácskozásált a csoport vezetője, Daradics Fe­renc nyitotta meg, majd Csá­szár József, a megyei tanács elnöke tájékoztatta a jelenlé­vőket a lakásépítés Tolna me­gyei helyzetéről, különös te­kintettel városainkra és kiemelt nagyközségeinkre, a telekbizto- sítás és az építési hitelek egyes kérdéseire. A tájékoztatóhoz az OTP megyei igazgatója, Dudás Antal fűzött szóbeli kiegészí­tést, aminek elhangzása után a csoport számps tagja kért szót. Valahányon a választó- kerületükben élők témába vá­gó gondjait mondták el, meg­állapítva azt is, hogy a taná­csok — együttműködve az OTP-vel — elismerésre méltó erőfeszítéseket tesznek a la­kásépítési program középtávú tervünkre érvényes részének teljesítéséért. Az ülés résztvevőit ezt kö­vetően István József, a megyei tanács elnökhelyettese tájékoz­tatta az 1976-ban megalkotott közművelődési törvény végrehaj­tásáról, illetve szűkebb ha­zánk, Tolna megye közművelő­dési helyzetéről. Ez a napirend az előbbihez hasonlóan ösztö­nözte élénk eszmecsrére a kép­viselőcsoport tagjait. Az országgyűlési képviselők Tolna megyei csoportjának tag­jai soros ülésük végeztével a Szekszárdi Nyomdában tettek látogatást. *.o f A Kodály-emlékbizottság felhívása Killián­emlékülés IKillián Györgyre, a KIMSZ titkárára, az illegális kommu­nista mozaalom kiemelkedő személyiségére emlékeztek pén­teken, születésének 75. évfordu­lója alkalmából Szolnokon és Budapesten. A nevét viselő szolnoki repülő műszaki főiskola emlékülést rendezett az év­forduló tiszteletére a Szigligeti Színházban. Brunszvik Pálnak, a tanintézeti pártbizottság titká­rának megnyitója után Godó Ágnes történész, a hadtudomá­nyok kandidátusa méltatta Kil- lián György életét és munkás­ságát. Ezt követően Fodor Zol­tán nyugalmazott nagykövet idézte személyes emlékek alán­ján az egykori harcostárs és barát alakját, végül pedig Do­bó Kocsis Gábor, a főiskola hallgatója felolvasta azt a le­velet, amelyet Mária Reisch- mannak, Killián György Berlin­ben élő özvegyének küldenek az évforduló alkalmából. Az ünneoséqen Varga Sabján László, a KISZ Közoonti Bizott­ságának titkára átadta a főis­kolának a Magyar Úttörők Szö­vetségének Elnöksége által ado­mányozott „Gyermekekért” emlékérmet. Budapesten koszorúzási ün­nepséget rendeztek Killián György emléktáblájánál a Me­ző Imre úti temető munkásmoz- aaími panteonjában. A Magyar Szocialista Munkáspárt Közpon­ti Bizottsága nevében Herczeg Károly, a Vas-, Fém- és Villa- mosenergia-ipari Dolgozók Szakszervezetének főtitkára és Horváth József, a Cseoel Autó- qvár szerelője koszorúzott. A Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség képviseletében Bá­nyász Judit, a központi bizott­ság tagja és Nyitrai István, a központi bizottság titkára he­lyezte el a keqyelet virágait. A Honvédelmi Minisztérium részé­ről Tersztenyák András és Ró­zsa Lajos vezérőrnagyok, a Ma­gyar Ellenállék, Antifasiszták Szövetsége nevében Rostás Ist­ván, az elnökség tagja és Se­bes Sándor, az országos bizott­ság tagja koszorúzott. Kodály Zoltán születésének 100. évfordulója alkalmából, a közelgő centenáriumi esemény- sorozat előtt felhívást tett közzé a Kodály-emlékbizottság. Az ünnepi megemlékezések, ren­dezvények összehangolásával foglalkozó testület az egyete­mes zeneművészet és a magyar kultúra kimagasló alakja iránti méltó tiszteletadásra, a kodályi életmű alkotó hasznosítására, gondozására hívja fel közvéle­ményünket. A dokumentum szö­vege a következő: Ez év december 16-án ünnepeljük Kodály Zoltán születésének századik évfordulóját. Alkotói és emberi nagysága előtti tisztelet- adásra készül hazánk és a nagyvilág. Emlékezzünk rá mindenekelőtt, mint a huszadik századi zene történetének kimagasló egyéniségére, aki Bartók Bélával együtt megteremtette és nemzetközi rangra emelte az új magyar zenét. Alkotásai a hangversenyek immár klasszikus darabjai a világ min­den táján, s valahányszor felhangzónak, nemcsak szerzőjüknek, hanem hazájának a tekintélyét is öregbítik. Mert a Psalmus Hun- garicus és a Budavári te Deum, a Galántai és a Marosszéki tán­cok, a Fölszállott a páva és a Concerto csakúgy, mint a Háry Já­nos és a Székelyfonó, vagy a kamáraművek, dalok, kórusok bár­melyike félreismerhetetlenül a magyar népi, nemzeti hagyomá­nyokban gyökerezik, s ugyanakkor eltéphetetlen szálakkal kötődik Európáihoz. Kodály művészete azért válhatott az egész emberiség egyete­mes kincsévé, mert saját népe és kora igazságait fejezte ki egyéni módon. A század elején, s a két világháború közt egy pusztulásra ítélt társadalom legjobbjainak gondolat- és érzésvilágót öntötte zenébe. Már 1905-lben felismerte a magyar népdal kettős arcát: hagyományőrző, s egyben jövőt építő szerepét. Ezért vált egész életművének alapjává, gerincévé népzenekutató tevékenysége. Er­re épült nagyszabású művelődéspolitikai-pedagógiai koncepciója is: a népzenén alapuló egységes és általános, nemzetközi szín­vonalú és hatású nemzeti zenekultúra megteremtése. Hazánk fel- szabadulása tette lehetővé eszméinek társadalmi méretű érvé­nyesülését. A szocialista fejlődés útjára lépett ország szerencséjé­re több mint két évtizeden át folytathatta még tevékenységét, mint a szellemi megújulás egyik irányítója. Az évforduló arra is kötelez bennünket, hogy jobban meg­ismerjük, s a maga teljességében értékeljük sokrétű munkásságát. A művészetek történetében ritka az ilyen — összetettségében is egy tömbből faragott — életmű. Egységét nem csupán Kodály szintézist teremtő ereje, rendkívüli műveltsége, széles látóköre biz­tosította, hanem mindenekelőtt elhivatottsága, népe iránti elköte­lezettsége. £s mert gondolkodásától idegen volt a szűkkeblű na­cionalizmus, a kicsinyes provincializmus, eszméi világszerte egyre jobban terjednek napjainkban is. ünnepeljük ezért születésének századik évfordulóján a kultúra­szervező, közösségformáló művészt is Kodályban, aki küldetésé­nek tekintette, hogy hazájában minél nagyobb tábort teremtsen az értékes művészetnek, a világban pedig minél több hívet sze­rezzen a magyar kultúrának. Vállaljuk fenntartás nélkül meggyőződését, hogy „a zene az élet szépségét, s ami benne érték, azt mind meghatványozza", mert igaz, hogy „zene nélkül nincsen teljes ember”. ünnepeljük hót az évfordulót azzal a felelősséggel, ami őt mindvégig áthatotta, mert így szolgálhatjuk legjobban törekvé­seinek meavalósulását: hazánk javát, s „az emberiség hőn óhaj­tott testvérré válását". PANORAMA BUDAPEST Elutazott Saly Vongkhamsao Saly Vongkhamsao, a Laoszi Népi Demokratikus Köztársa­ság Minisztertanácsának elnök- helyettese, a magyar-laoszi gazdasági és műszaki tudomá­nyos együttműködési bjzottság társelnöke, aki a bizottság V. ülésszakán vett részt és tárgya­lásokat folytatott Borbándi Já­nos miniszterelnök-helyettessel, a bizottság magyar társelnöké­vel, - pénteken elutazott Bu­dapestről. Saly Vongkhamsao ipari és mezőgazdasági szövet­kezeteket is meglátogatott és találkozott a hazánkban tanuló laoszi diákokkal. A Magyar Vöröskereszt újabb segélyszállítmányt indított Len­gyelországba. A szállítmány többek között tejport, gyermek­tápszereket és konzervételeket tartalmaz. * Pénteken elutazott Budapest­ről az Olasz Köztársasági Párt küldöttsége, amely a Hazafias Népfront Országos Tanácsának meghívására tett látogatást Magyarországon, élén dr. Adol­fo Battagliával, a párt parla­menti csoportjának elnökével. * — A magyar orvosoknak is kötelességük — a világon má­sutt dolgozó társaikkal együtt —, hogy síkraszálljanak a fegy­verkezési hajsza megfékezésé­ért, a nukleáris háború veszé­lyének elhárításáért. Ezt hang­súlyozták pénteiken a Magyar Tudományos Akadémián tartott orvosgyűlés résztvevői. A ta­nácskozáson a nukleáris hábo­rú megelőzéséért küzdő hazai o rvos m ozg a I om ki'bo nta koztatá - sáról határoztak. SZEGED Korom Mihály, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára pén­teken Csongrád megyébe láto­gatott, ahol részt vett a Csong­rád megyei és a Szeged városi pártbizottság együttes ülésén. MISKOLC Pénteken a Miskolci Nehéz­ipari Műszaki Egyetemen meg­kezdődött a megalakulása 90. évfordulóját ünneplő Országos Magyar Bányászati és Kohá­szati Egyesület 70. közgyűlése. A kétnapos tanácskozáson az egyesület csaknem kilencezer tagját mintegy háromszázötven kohászati és bányászati szak­ember képviselte. Az ülésen részt vett és felszólalt Méhes Lajos, az MSZMP Politikai Bi­zottságának tagja, ipari minisz­ter is. Retúr a Concorde-ra Péntek esti kommentárunk. Három óra, száznyolcvan perc aligha elegendő arra, hogy az amerikai—francia csúcstalálkozón minden témát alaposan meg­vitassanak. Am Mitterrand elnök és házigazdája, Ronald Reagan számára mindössze ennyi idő állt rendelkezésre. A Concorde pén­tek reggeli járatára, retúrjeggyel a zsebében fölszállt francia ál­lamfő washingtoni villámlátogatása ennek ellenére rendkívül nagy érdeklődést váltott ki. Érthető: amikor az USA meglehetős fenntartásokkal fogadta a szocialista párti politikus beköltözését az Elysée-palotába, s a francia államosítások nem titkait rosszallásra találtaik az óceánon túl. Az pedig egyenesen felbőszítette Reagant, hogy Párizsban négy kommunista is helyet kapott a kabinetben. Szemrehányásokra aligha marad ideje a Fehér Ház lakójá­nak. Vendégével ugyanis — alighanem washingtoni sürgetésre tett eleget a meghívásnak — roppant fontos ügyéket kellett áttekinte­nie. Reagan feltehetően elsősorban arról szeretett volna tájéko­zódni — amire egyébként a világ más részén is választ várnak —, hogy Párizs miként vélekedik a szovjet- és lengyelellenes szank­ciókról. Szóba került ezzel összefüggésben minden bizonnyal a szovjet—nyugat-európai gázvezeték is, amelynek megépülését az amerikai „héják” minden áron szerették volna megakadályozni. Az eszmecsere középpontjában ugyan kétségkívül a kétoldalú kapcsolatok álltak, de feltehetően nem tévednek a párizsi megfi­gyelők, akik Mitterrand közvetítő szerepét latolgatták. Az elmérge­sedett USA—Nyugat-Európa viszonyban ugyanis a francia politikus bizonyos egyensúlyozó szerepet próbál magára vállalni, növelve ezzel Párizs tekintélyét a több fontos katonapolitikai és gazdasági ügyben Washingtonnal vitatkozó Bonn rovására. Nem túloznak azok a washingtoni források, amelyek szerint a villámcsúcs egyik legvitatottabb témája alighanem a Nicara­guával és Salvadorral kapcsolatos francia álláspont volt. Párizs ugyanis Mexikóval ért egyet a salvadori polgárháború megszünte­tése ügyében, Managuának pedig hajlandó fegyvereket szállítani, sőt, nicaraguai pilóták kiképzését is vállalta. Amikor Charles Hernu francia hadügyminiszter januárban Washingtonban járt, emiatt már alapos fejmosást kapott tárgyalópartnereitől. Mitterrand ér­vei viszont aligha bírták jobb belátásra házigazdáját. Félő, hogy sem a Fehér Ház dolgozószobájában, sem a munkaebéd élfogyasztása közben nem jutott elegendő idő bizo­nyos alapvető kérdések tisztázására. Ezt az aggodalmat már a csúcstalálkozó előtt napvilágot látott kommentárok érzékeltették. Várhatóan a Concorde magas rangú utasának hazatérte után sem csökken a bizalmatlanság Washington és szövetségese között. Tegyük nyomban hozzá: nem az utóbbiak hibájából. CYAPAY DÉNES

Next

/
Oldalképek
Tartalom