Tolna Megyei Népújság, 1982. március (32. évfolyam, 51-76. szám)

1982-03-12 / 60. szám

1982. március 12.

/ toÏnaX

ÏnËPÜJSÀG 3

Közüggyé vált Paks fejlesztése

Interjú Varga Imre tanácselnök-helyettessel

— Most „sok" a pénz a fejlesztéshez. Amióta tudja ezt Varga elvtárs, jobban alszik?

— Nem. A gond is több. De nem is pénzkérdés elsősorban a városfejlesztés. Szóval nem ezt teszem az első helyre. A Kródi Jóskának szoktam mondani, mint vb-tagnak, hogy itt nem érvényes a Mantecuccoli- elv. A városfejlesztéshez főleg három dolog kell: türelem, türelem, türelem. Mondok egy példát. Ha most kapnánk egy- milliárd forintot, hogy radírozzuk le a régi városrészben mindazt amit körülbelül húsz év alatt akarunk átépíteni, a terv szerint, nem tudnánk megtenni ezt a leradírozást. Nem tehetnénk meg. Csak humánusan és nagyon körültekintően lehet megvalósítani ■ a szanálásokat. Az emberek többsége érzelmileg annyira kötődik a régi házához, hogy megviseli a kiköltözés, még ha egyébként talál is jó megoldást új otthon teremtésére. Másrészt nem lehet meggondolatlanul bontani. Talán nem nagyképű kijelentés, ha azt mondom, dialektikuson kell vizsgálnunk és megvalósítnunk a régi város átalakítását. Az értékek, a jellegzetes hangulatos házak, utcák, domboldalak megmentése nyilvánvalóan kötelességünk. Ahol foghíjat kell beépíteni a réqi központban, ott olyan épület legven az új, ami feltétlenül odaillik.

— A tervezők mind.en esetben figyelembe veszik ezt?

— Általában igen. Van általános rendezési terve a városnak, és van három területre részletes rendezési terve. Sokan ismerik, vitatták, kifejthették ezzel kapcsolatos véleményüket. Országos fórumon, megyei és helybeli vitán formálódtak a tervek. Mégis előfordul, már most, hogy újra kell terveztetni valamit. A főutca mellett, a Duna utca sarkánál lévő üres telek beépítésére olyan tervet adtak, amit nem fogadtunk el. Paks óvárosának központja ez, nem engedünk ideépíteni valamiféle kockaházat. Most négy helyről kértünk tervjavaslatot, elkéozelést. Majd kiválasztja a bizottsáq a legjobbat. Szóval állandó egyeztetésre, koordinálásra van szükség.

— Tanácsülési anyagokból tudom, hogy évek óta rengeteg megbeszélésen, tárgyaláson vesznek részt a tanács tisztségviselői, előkészítik a fejlesztést, személyesen szervezik a megvalósítását. Tehát nemcsak papírmunkával, hanem személyes közreműködéssel. Gondolom, nem ez a kényelmesebb megoldás, de eredményesebb, mint mondjuk várni egy-egy válaszlevélre, és tudomásul venni, hogy majd valamikor sor kerül a tervezésre, az építésre, a megvalósulásra.

— Igen, az idő sürget bennünket, sok mindent kell a lehető leghamarabb megcsinálni Pakson. Soron kívül is. Erre majd mondok példákat. A tárgyalásaink valóban gyakoriak. Nincs olyan hét, hogy személyesen ne tárgyalnánk valahol vezetőkkel, vezető szakemberekkel. A múlt héten például a Vízkutató és Fúró Vállalatnál voltunk, meg kell oldani a paksi új kutak rendszeres vizsgálatát, ehhez figye- lőkutakat akarunk fúratni. A víztisztító művet pedig át kell alakítani, automatikus berendezésre van szükség. Nem részletezem. Rövidesen a Baranya megyei Tanácsnál tárgyalunk, a paksi és a gerjeni komp sorsáról.

— Mindig együtt mennek ilyen megbeszélésre az elnökkel?

— Nem. Úgy osztjuk el az erőket, ahogyan a legcélszerűbb. Szakterületek vannak és a tanács apparátusa ma már jó szakemberekből áll. Kilenc önálló szakigazgatási szerve van a városi tanácsnak. Például bizonyos ügyekben a műszaki osztály vezetőjével és még más szakemberekkel együtt közösen tárgyalunk valahol, máskor a tervosztály vezetőjével együtt és így tovább. Kétségtelen, elterjedt Magyar- országon az a rossz szokás, hogy csak az első számú vezetőkkel akarnak találkozni, értekezni. Pedig akik a részlet- kérdésekkel foglalkoznak, akik gazdái egy-egy témának azok illetékesek leginkább tisztázni, amit kell. Egy biztos, mi igyekszünk közös erővel dolgozni itt a tanácsnál.

— Budapesten vagy máshol, megyén kívül, hogyan fogadják Paks város 'Tarrácsának vezetőit? Lehet érezni, hogy Paks különleges helyzetű? Miben nyilvánul ez meg?

— Ezeken a személyes tárgyalásokon nagyon sokat számít, hogy Paksról jöttünk. Súlya van ennek. Segít a hírnév, a néoszerűség, nem vitás. De a kölcsönös bizalom megteremtésével boldogulunk igazán. Mert az érdekeket egyeztetni kell. A vállalatokat is számtalan teher, qond nyomja. Az ő kéréseiket lehetőség szerint teljesítenünk kell, akkor várhatunk azonnali be nem tervezett munkát is Paks számára.

— Tehát arról van szó, megértik a vállalatvezetők: Paksnak sürgős és sok segítségre van szüksége, s a fejlesztés csak Így lehet megfelelő Ütemű?

— Lényegében igen. Megértik, támogatják. Ismétlem, kölcsönösségi alapon.

— Erre példát szeretnék.

— Sok példa van. Egyik sem jelent kivételezést, a város többi lakójának rovására nem megy semmi. Viszont a gyorsabb ütemű fejlesztés mindenkinek jó. Tehát, olyan kérésekkel jönnek a Pakson dolgozó országos vállalatok, hogy a megépítendő szakmunkás- képző intézetben legyen például csőszerelő szakmaoktatás is. Ezt konkrétan a CSŐSZER kérte. Az erőműépítés befejezése utón tovább akar Pakson dolgozni, telephelyet létesíteni, és szüksége lesz szakmunkásutánpótlásra. Ez természetes. Mindenkinek jó. Persze, ilyen példa több is akad, a leendő iskolával kapcsolatosan. Vagy kérés, hogy a Pakson már letelepedett vállalati dolgozó feleségét segítsük munkához jutni, a gyerekek óvodai elhelyezését tegyük lehetővé, vagy valamilyen tanfolyamhoz biztosítsunk helyet a munkásművelődési központban.

— Ezek nem különleges igények. És „cserébe" mi mindent kap a város?

— Kezdjük ott, hogy az idei fejlesztési pénzek miből tevődnek össze. A 118 millió forint fejlesztési összegből ötmillió a hitel. Tavaly kértünk először állami hitelt, hogy gyorsabb legyen a városfejlesztés, és ezt a gyakorlatot folytatni kívánjuk. Továbbá: lényeges összeg,

amit úgy jelölünk, hogy átvett pénzeszközök a nem tanácsi szervektől, közös beruházásokra. Útépítésre például. A Nyárfa utcában az útépítéshez a következő vállalatok adnak pénzt: az ERBE, a KPM Közúti Igazgatóság, a Gyár- és Gépszerelő Vállalat, a sütőipar. A tanács annyival egészíti ki, amennyi jut. Az autóbusz-pályaudvar is közös beruházással valósul meg: Volán, Utasellátó Vállalat, tanács. Újabban nagy összefogás alakul ki városunkban a munkáslakás-építéshez. Húsz vállalat édekelt ebben. Az OTP is beruházó lett a Kishegyen, így épül tovább a lakótelep, most már nem mint az erőmű lakótelepe, hanem annak folytatásában egy ina- gycbbcdó, modern városrész. Az idén összesen 260 OTP- lakást adnak át a Kishegyen. Ezek lakóit, lakásvásárlóit részben a tanács jelöli ki, részben a vállalatok saját dolgozóik közül.

— Paks város fejlesztése tehát közüggyé vált, szívesen segítenek a nem paksi vállalatok is.

— Az erőműépítésnél dolgozó vállalatok közül harminccal írásban rögzített együttműködési megállapodásunk van. Akkora építőipari kapacitás gyűlt össze ebben a kisvárosban, hogy kivételes helyzetbe került: az erőmű építőmunkái mellett jut kapacitás, tenniakarás a városfejlesztésre is, önkéntes alapon. Éppen ma reggel beszéltem — sok egyéb mellett — az atomerőmű szakszervezeti intéző bizottságának titkárával, Csizmadia Endrével. Egyik témánk az volt, hogy a társadalmi munkatervből ők konkrét feladatokat ajánlanak vállalatoknak. Társadalmi munkában az idén is sok minden megvalósulhat Pakson, remélem, meg is valósul. A PAV és az ERBE mindennapos egyeztetőpartnerünk, millió a közös munkánk. A legnagyobb segítő- készségről beszélhetek. Aztán hadd említsem meg, hogy kiemelkedően jó kapcsolatot sikerült kialakítani a DÉDÁSZ- szal. A munkák átütemezésével, soron kívül, mindent megtesz a város falusias közvilágításának modernizálásáért. Megkerestük őket. Semmi levelezés. Segítsenek. Azonnal tisztáztuk, mit kell tenni: a tanács építtet egy trafóházat és a DÉDÁSZ megcsinálja a világi^ táscserét. Egyszerre rendeltük meg a tervet ehhez is, ahhoz is. Megy a dolog... Egyébként nem akarok sorolni ilyen példákat, mert rengeteg van, nem lehet mind elmondani, akkora a segítőkészség sok helyről. De nehogy kifelejtsük: a felsőbb

tanácsi szervektől kapott segítség, anyagi és erkölcsi támogatás ugyancsak nagyban hozzájárul a város szükséges átformálásához. Az így kapott pénzzel együtt tehát már városi léptékű a fejlesztési összeg, amivel gazdálkodunk. Persze, ez a pénz csak viszonylag sok.

— Miben lesz az idén döntő változás a fejlesztést illetően?

— Az útépítésben. Már reménytelennek látszott a helyzet, nyolcvan burkolatlan, sáros utcája van a városnak. Most körülbelül négy kilométer be- tonutat építünk, az annyi, mint az előző három év eredménye összesen. Tervezzük hat utca burkolatépítését és négy csomópont rendezését. Buszpályaudvar, iskola, óvoda, két kis ABC-áruiház, utak, szóval sok minden épül az idén. És az áthúzódó beruházás nagyságrendje is jelentős: 30 millió

forint. Például új posta és szolgáltatóház.

GEMENCI JÓZSEF

Ötödször kiválóak

Alkotás, öntevékenység,

becsvágy

A műanyag-üzemrészben Kovács Gézáné, Balogh Dánielné és Kovács Rozália az öntőgépről lejövő alkatrészeket rakják öszsze

Februárban a BHG szekszárdi gyárában a szakszervezeti bizalmiak, brigádvezetők, gazdasági vezetők együttes tanácskozásán döntöttek az 1981-es munkaversenyben elnyert szocialista címekről. Ennek alapján a szerelvénygyártó üzem ötödször nyerte el a Kiváló üzem címet. Az üzem mindössze ötéves, ezért ez a közlés gondolkodóba ejt. Az első kérdéseim, csak úgy magamnak: „Ki a patrónusa a gyárban ennek az üzemnek? Vajon, hogy dolgoznak a többiek? Vagy talán a szerelvénygyártók jól tudják adminisztrálni magukat?"

Ne folytassuk, de hagyjuk a kisördögöt motoszkálni . . . Kezdjük a műszaki konferencia értékelő anyagával, itt így írnak róluk:

„A szerelvénygyártó üzem fegyelmezett, minden vonatkozásban rendhez szokott, jól kézben tartott termelő egység. A vezetésben megfelelő az együttműködési készség az elért termelésirányítási színvonal továbbfejlesztésére, a gyárvezetés elképzeléseinek megvalósítására."

Morvái János csoportvezetővel beszélgetek. Több okból is érdemes őt kérdezni: nincs

„hasra esve” a kitüntetésektől, örökké elégedetlen, szerintem fél óráig tudná sorolni, hogy még mit kellene változtatni a szerelvénygyártóban . . .- Semmivel nem teszünk többet, mint, amit kell! — mondja Morvái János. - Nálunk, ha van egy munka, nem keresünk kifogásokat. Miért keresnénk? Amit a szerelvénygyártónak kell megoldani, azt $£nki sem csinálja meg helyettünk!

A továbbiakban hagyjuk a műhelybelieket, nem szívesen beszélnek önmagukról. „Amúgy is van elég ember, aki ferde szemmel néz ránk.”

Legjobb lesz olyan embereket kérdezni, akik kapcsolatban állnak velük, akik néha mérgelődnek miattuk, vitatkoznak velük, meg szidják vagy dicsérik őket.

Tam Ferenc párttitkár:- Magas fokon szervezett üzem. Gazdasági feladataikat maradéktalanul teljesítik, ösz- szekovácsolódott társaság van a szerelvénygyártóban, brigádjaik jól dolgoznak. Gyorsan reagálnak az új technológiák bevezetésére, rámozdulnak mindenre. Tavaly az AR-kisszerel- vényt telepítettük Szekszárdra, égett az egész „vonal", tehát nagy lemaradás volt ebből a szérelvényből vállalati szinten. Három hónap alatt pótolták a lemaradásokat, úgy, hogy közben meg is tanulták a gyártását.- De mégis elgondolkodtató, hogy mindig ők a kiválóak?- A munkaverseny-szabályzat minden üzemnek egyforma lehetőséget ad. Vannak gyáron belül is viták, de végül mindenki elismeri, hogy ők a jobbak. Panaszkodnak, hogy a Forgó Ferivel (üzemvezető) nehéz együtt dolgozni. Igazuk van. Ez abból adódik, hogy igényes és jár a dolgok után, veszekszik, vitatkozik és keményen tartja az üzemben a fegyelmet.

Menjünk egy „házzal” odébb. Pákái László a szerszámüzem vezetője :

— Jó velük dolgozni. El kell ismerni, hogy még az ellenségük sem tud rájuk jogosan rosz- szat mondani. Én inkább az üzemvezető munkáját ismerem, meg a közvetlen munkatársait. Forgó Ferenc naprakészen vezet nyilvántartást, hogy mit, mikor és kinek csinált meg. ügyesen kiválasztotta munkatársait. Az Idősebb asszonyokat válogatta a műhelybe, és még lehetne sorolni tovább. Nagyon igényli, hogy elismerjék a munkáját. Talán erre a legkényesebb.- A szerszámosokkal nem veszekednek?

— Vannak vitáink, de ez mindig a munka érdekében történik.- De, hallom, hogy a szerelvénygyártók hozhatnak olyan rajzokat, amit ők készítettek és nem a mérnökök, technikusok, és megrendelőlap nélkül is dolgoznak nekik.

— Igen. Mindig keresik az újat, ezért kell, hogy néha gyorsan dolgozzunk nekik. De ez is kölcsönös, még nem fordult elő, hogyha elkészültünk egy szerszámmal, ők ne adtak volna gépet vagy lehetőséget a kipróbálására.

Beszéljünk a közvetlen főnökkel, a termelési vezetővel. Tamás II. István a következőket mondja:

— Forgó Ferenc üzemvezető becsvágyó, hiú, ad magára, de bosszantóan rosszul tűrí a kritikát. Mindent egybevetve alkalmas arra, hogy gond nélkül létezzen ez az üzem. Most az én szempontom szerint nézem: tehát csak az lehet jó vezető, aki becsvágyó és hiú, mert az mindig többet akar. Sokszor félek, ha le kell ülni vele vitatkozni, de, ha egyszer meggyőztük egymást, akkor az szentírás, később arról már vita nincs.

— Lassan odajutunk, hogy az üzemvezetőt dicsérgetjük . . .

— A vezető minden esetben meghatározója az üzemnek. Ha rendetlen, akkor az emberei is azok, ha nem foglalkozik a dolgokkal, akkor a többiek sem. Egy apróságot, most jut eszembe, hogy hintázok a széken, egyszer a műhelyben tárgyaltunk, és egy munkatársa is hintázott a széken, odament, halkan mondta neki, hogy így a szék egy hét alatt tönkremegy. Apróság, látszólag. Tekintélye és becsülete van a műhelybeliek előtt. Rendkívül ügyesen tud élni az anyagi és erkölcsi elismerésekkel.

— A műhelyben beszélgettem és sokszor hallottam az alkotás szót.

— Egy kicsit fura manapság az alkotásról beszélni, megmosolyogjuk, de ők tényleg alkotnak. Jellemző erre a műhelyre az öntevékenység, a mozgósít- hatóság.

— Azt is mondják, hogy nem dolgozhat akárki az üzemben.

— így van. Az újonnan felvettekkel mindig az üzemvezető találkozik először, és ez nyomot hagy az emberekben.

Valakit kellene találni, aki nem dicséri az üzemvezetőt, meg a szerelvénygyártó üzemet. Talán a szereidében ... Ők sok esetben függnek attól, hogy miképp szolgálják ki őket. Itt sem jutunk igazán előre. Megvallom, szeretnék rosszat is hallani erről az üzemről. Miért? Mert az emberek értékítélete nem egyezhet mindenben. Tehát a szerelde vezetőinél kérdezősködünk:

— Vannak gondjaink. Ez abból is adódik, hogy a gyár feladatai évről évre nőnek. Ennek eleget tudtunk tenni. De, úgy kell eleget tenni, hogy a vállalat más gyárait ne akadályozzuk. Tehát feltétlenül fontos, hogy itt Szekszárdon a szereidét hogyan szolgálják ki. Most csak a szerelvénygyártóról beszéljünk: voltak minőségi eltérések, néha nem tudtak ütem- szerűen termelni, de (rengeteg a de ebben a cikkben) összességében ezek a gondok minimálisak.

— Tehát a szerelvénygyártó a legjobb üzemrész?

— Ők a „bajnokok"!

Ehhez meg nincs mit hozzátenni.

Szándékosan nem írtam számokat, normaóra-megtakarításokat, társadalmimunka-órákat, meg arról sem, hogy hány brigád dolgozik ebben az üzemben. A többiek véleményére voltam kíváncsi.

H. J.

Fotó: Farkas János.

A rugógyártó műhelyben Keserű Józsefné ellenőrzi a kész alkatrészeket