Tolna Megyei Népújság, 1982. március (32. évfolyam, 51-76. szám)

1982-03-06 / 55. szám

1982. március 6. NÉPÚJSÁG 9 ■BBBKDHBB Egyesült erővel Számítógépgyártás a KGST-országokban 1969 decemberében hat szo­cialista ország: Bulgária, Cseh­szlovákia, Lengyelország, Ma­gyarország, az NDK és a Szov­jetunió, majd két évvel később Románia és Kuba is úgy dön­tött, hogy közös erővel fejlesz­tenek ki harmadik generációs számítógépeket, és fektetik le a szocialista tábor komputeripa­rának az alapjait. Néhány év múlva az Egységes Számítógép Rendszer, vagy az ismert rövidí­téssel ESZR-program égisze alatt már ezen a területen nagynak számító sorozatban készült hétféle, egymással ösz- szekapcsolható, egymáshoz il­leszkedő különböző teljesít­ménykategóriába tartozó számí­tógép. Első lépésként a tagor- | szágok elérték az alapvető célt: az R-számítógépcsaláddal meg­oldhatóvá váltak a legfonto­sabb adatfeldolqozási felada­tok. Közben azonban a technika rohamlépésben haladt, így a már megfelelő tapasztalatokkal felvértezve, korszerűbb alkatré­szekkel létrehozták az ESZR második számítógépcsaládját, és kidolgozták az automatizált ipari folyamatok komputerizált vezérlésre szolgáló. MSZR, Mini Számitógép Rendszert is. A tíz­éves együttműködés során a tagországok között körvonala­zódtak a munkamegosztás for­mái, szakterületei: Magyaror­szág például az ESZK-ben a legkisebb, az MSZR-ben a leg­nagyobb számítógépek gyártá­sára szakosodott. Ehhez hason­lóan a perifériák területén is kialalkultak a főbb együttműkö­dési irányok, a magyarok pél­dául a képernyős megjelenítők, sornyomtatók, a bolgárok a cse­rélhető mágnestárcsás tárolók, a lengyelek a nagy kapacitású sornyomtatók, az NDK szakem­berei pedig az optikai jelolva­sók gyártásában értek el jó eredményeket. Az ESZR-prog- ramban a nyolc ország 70 gyá­ra, 250—300 ezer munkása és 40 ezer fejlesztőmérnöke vesz részt. Amikor az ESZR-program be­indult, Magyarországon mintegy 80 számítógép működött, nap­jainkban mintegy 950. A jelen­leg működő gépek időbeli ki­használtsága már eléri a világátlagot, nem ilyen jó a helyzet a minőségi kihasznált­ság terén. A vállalati gazdálko­dás és az állami irányítás infor­mációs szükségleteinek az ellá­tásában a számítógép ma már nélkülözhetetlen segítőtárssá vált. Űj olaj-és földgázmezők a Vajdaságban Jugoszláviában is komoly erőfeszítéseket tesznek az olaj- és földgázlelőhelyek fokozott kutatására és feltárására. A Vajdaságban, különösen Észak- Bánatban és Bácskában folynak erőteljes munkálatok. A tervek szerint ebben az év­ben 10,9 millió tonna ásvány­olajat és 900 ezer tonna külön­féle párlatot importálnak. Ez je ­lentős, mintegy 3 milliárd dollár értékű devizakiadást jelent, ami rendkívül súlyos terheket ró a népgazdaságra. A belföldi kitermelés jelenleg mintegy 4,4 millió tonna, ebből a vajdasági olajkutak 1,3 millió tonnát, a horvátországiak 3,1 millió tonnát fedez­nek. A vajdasági - olajat főleg Észak-Bánátban és Észak- Bácskában (Velebit, Palics, Ke- lebia körzetében) bányásszák. lÉszak-Bánátban különösen Kikinda-Zrejanin és a román határ között folyik jelentős olaj­kitermelés. Itt van a legtöbb újonnan feltárt olajkút és ezen a területen végzik a legerőtel­jesebb kutatási és földtani munkálatokat is. A megelőző kutatások alap­ján a Tisza mentén, Csóka és Oroszlámos között már második éve folyik a kitermelés. Üjabb olaj- és föídgázkutakat tártak fel a mokrini és a különösen gazdag kikindai körzetben, amely a vajdasági ásványolaj­nak mintegy 60 százalékát biz­tosítja. Itt van a legjelentősebb földgázkitermelés is. Innen in­dul a keleti gázvezeték, amely ma már Szarajevóig és Közép- Szerbiáig a közeljövőben pedig Koszovóig szállítja az itt kibá­nyószott és az importtált föld­gázt. Egy másik körzetben, a Cser­nye—Csősztelek—Tamásfalva, határolta területen újonnan fel­tárt olajkutak termékeit korsze­rű gyűjtőállomáson koncentrál­ják és innen szállítják az újvi­déki finomitóba, a földgázt pe­dig csővezetéken az eleméri gázfinomítóhoz juttatják el. Az újonnan feltárt kutakból nyert ásványolajjal részben a koráb­bi, fokozatosan csökkenő hoza­mú kutak termelését pótolják. A Szovjetunióból 3 milliárd köbméter magas értékű földgázt importálnak, amelyet azonban a pancsovai vegyipari nagy­üzem jelenleg még csak kis részben képes feldolgozni. A beérkező földgáz nagyobb ré­szét így üzemanyagként értéke­sítik a beocsini cementgyárban, a városok fűtőműveiben, a sme- redovói vasművekben és számos kisebb ipartelepen. A tervek között szerepel gáz­vezeték építése a keleti föld- gázvezetéktől Szabadkáig és el­ágazás Szenttamástól a Duna— Tisza—Duna csatorna vonalá­ban, amely a bácskai ipartele­peket látná el földgázzal. A nagyarányú kutató- és fel­tárási munkák eredményeképpen arra számítanak, hogy a vajda­sági olajkitermelés 1985-ig el­érheti a másfél millió tonnát. <g> hW 1959 óta működik - mindkét ország hasznára - a tatabányai és a lengyelországi slaski bá­nyák közös vállalkozása a „HALDEX”, amely magyar el­járás hasznosításával a meddő­hányók addig füstölgő, szürke tömegéből értékes fűtőanyagot nyer vissza. A slaski meddőhá­nyókból eddig hétmillió tonna szenet nyertek ki, s az egykor kietlen, egészségtelen levegőjű tájon ma erdők sarjadnak, új lakótelepek épültek. A szénbányák hulladékanya­gának hasznosítására kidolgo­zott technológiát azóta tökéle­tesítették és egyre jobb hatás­fokkal dolgoznak a két ország szakemberei. Nem csupán a rá­fordításokon, de a haszon ösz- szegén is megosztozik a két fél. Közösen fáradoznak azon, hogy másutt is elterjesszék a több mint húsz éve alkalmazott med­dőkinyerési technológiát. Erre — a megfelelő gépek szállításával egyidejűleg — Eu­rópa és Amerika több országá­ban már sor került, így többek között Ausztriában és Törökor­szágban hasznosítják a „HAL- DEX" segítségét. Demokrácia az óragyárban A Minszki Óragyár az utóbbi években az iparág élvonalába került. „LUCS" márkájú karóráit ismerik külföldön is. Mongolia A sokszínű, szép szőnyeg va­laha a mongol jurták dísze volt. Az ősidőkben a szőnyegeket a háziasszonyok szőtték. Aki e munkának mestere volt, azt messze földön nagy becsben tartották. Ha manapság sző­nyegkiállításra kerül sor, még akadnak régi mesterek, akik egykori remekeiket hozzák el ezekre a bemutatókra^ Néhány évtizede el sem tud­ták gondolni ezen a tájon, hogy emberi kéz helyett géppel is lehet hasonló szépségű szőnye­geket készíteni. Mégis manap­ság a mongol könnyűipar leg­nagyobb és legkorszerűbb üze­me az ulánbátori szőnyeggyór. Az ősi mintáknak szimbolikus jelentősége van. Az úgynevezett „ulyzi utas" például a boldog­ságot, a jólétet, a hosszú életet jelképezi. Ezzel a mintával dí­szítették a középkortól kezdve a mongol buddhista templomok szőnyegeit. A lakosság körében a legnépszerűbb az „Alhan Ehe" szőnyeg volt, amelynek mintája az örök mozgást szim­bolizálta. Az „Alh" szó kalapá­csot jelent, a népi díszítőmű­vészet fontos eszközét, amellyel szüntelenül újat teremtenek. Az ulánbátori szőnyeggyár kollektívája számos kitüntetés­ben részesült az elmúlt évek fo­lyamán. A gyár technikai fej­lettségét - ugyanúgy, mint a darhani — az NDK szakembe­reinek köszönheti. A termékek miinőségéhez, sokféleségéhez azonban már a gyár dolgozói járulnak hozzá gazdag képze­lőerejükkel és szépérzékükkel. A hazai művészek tervei alap­ján az ulánbátori üzemben évente 450 ezer méter gyapjú- szőnyéget készítenek. A Minszki Öragyár az ipar­ág élvonalába került az utóbbi években. „EUCS" márkájú kar­órái híresek, s nemcsak a Szov­jetunióban, hanem külföldön is. A gyárban úgy vélik, hogy ez nem kizárólag a konstruktőrök és mérnökök érdeme. A mun­kásoké is. Sok függ tőlük egy- egy termék „arculatának” ki­alakításában. ÚJ TÍPUSÚ KVARCÓRA Nemrég kaptuk a .feladatot — mondja Alekszej Kazancev, a gyár igazgatója —, hogy kezdjük el egy elvileg új típusú kvarcóra gyártását. Sok műsza­ki problémát a termelési ta­nácskozások segítettek megol­dani. Az egész üzemből, a mű­helyekből 650 ember vesz részt ezek munkájában — mérnö­kök, konstruktőrök, technológu­sok és túlnyomó többségben nagy tapasztalattal rendelkező munkások. A konstruktőrök elkészítették az új órák mintadarabját. Ezt előbb a termelési tanácskozás tagjai nézték meg, majd meg­mutatták a műhelyekben a bri­gádoknak is. A megbeszélések során a munkások sok javasla­tot tettek az órák mechaniz­musának javítására, a techno­lógia és a sorozatgyártás mó­dosítására. Javaslataik alapján tökéletesítették a modellt, több mint 200 új technológiai folya­matot dolgoztak ki, az új ter­mék gyártásán dolgozó mun­kásoknak külön tanfolyamokat szerveztek. A konstruktőrök, mérnökök és a munkások közös összefogásával így oldottak meg egy bonyolult műszaki fel­adatot. A termelési értekezletek a szakszervezeti bizottságok irá­nyításával végzik munkájukat. Együtt dolgozzák ki a munka­tervet, amelynek készítése so­rán figyelembe veszik a mun­kások javaslatait és a vállalat­vezetőség kívánságait, a kollek­tíva egy-egy időszakra kitűzött feladatait. MILLIÁRDOT ÉRŐ JAVASLATOK Gyakran előfordul, hogy a vállalatvezetőség kéri meg a termelési tanácskozást az egvik vaay másik termelési problé­ma megoldására, de még gya­koribb, hogy maga a tanács­kozás áll elő ilyen kezdemé­nyezéssel. 1981 elején például a Minszki Óragyár termelési tanácskozásának tagjai kezde­ményezték az energiafelhasz­nálás ellenőrzését. Sorra vizs­gálták a műhelyeket, végül is 76 alaposan átgondolt, kidol­gozott javaslatot nyújtottak be az igazgatóságnak, és később gyakorlatilag minden javasla­tot hasznosították. A vállalat­vezetőség mindig figyelembe veszi a termelési tanácskozás ajánlásait és minden vezetőt kötelez azok megfontolására, érvényesítésére. 1980-lban például országos átlagban számítva a több mint 1,5 millió ilyen ajánlásból és javaslatból kellő mérlegelés után 800 ezret elfogadtak, a többit pedig figyelembe vették a termelési tervek és a kollek­tív szerződések kidolgozásánál. Kiszámították, hogy ezek gaz­dasági haszna pénzbe átszá­mítva megközelítően 1,5 mil­liárd rubel volt, tehát átlagban minden javaslat egyezer rubelt hozott a szovjet népgazdaság „konyhájára". Az említett minszki gyárban is mérhető az eredmény: a ter­melési tanácskozások javasla­tai révén az elmúlt egy, másfél év alatt az elektromos energia költsége 7, a fűtőanyagköltség 8 százalékkal csökkent, 9 szá­zalékkal nőtt a munka terme­lékenysége. Javaslatukra állí­tottak be a szerelőműhelyekbe automatákat és új szerelőszala­gokat, vezették be a vegyi fé­nyezés és nikkelezés legmoder­nebb technológiai folyamatait, javítottak több száz dolgozó munkakörülményein. A gyár mindenképpen csak nyer a ter­melési tanácskozások működé­sével. És a munkások? INGYEN ÜDÜLŐ MUNKÁSOK A Minszki Őragyárnak 1980- ban 20 millió rubel nyeresége volt, ebből 6 milliót használtak fel szociális célokra. Az ilyen összegekből épít a gyár laká­sokat a munkásoknak (éven­ként 230—240 család lakás- körülményei javulnak), bölcső­déket, óvodákat, úttörőtáboro­kat, bérel sportcsarnokokat és sportpályákat, ezekből épít to­vábbá szanatóriumokat és üze­mi üdülőket, fedezi az üdülte­tés költségeit. A gyár minden ötödik munkása ingyen üdül­het. Ami pedig a fizetéseket il­leti, évenként 3—4 százalékos növekedésről számolhatnak be. A legkiválóbb minőségi mun­káért és a terven felüli teljesít­ményekért a munkások havi prémiumot kapnak (az alap­fizetés 30—40 százaléka), az éves teljesítés után pedig az eredményektől függően az úgy­nevezett „tizenharmadik" havi bért. NATALIA BULDIK Környezetvédelem Bulgáriában A mindössze 110 ezer 911 négyzetkilométer területű Bul­gária természeti szépségekben gazdag ország. Növény- és ál­latvilága rendkívül változatos. Az országban 16 különböző szerkezetű és típusú hegység van, 795 történelmi emlékhelyét, 352 természeti emléket és sok védett területet tartanak szá­mon. Ma Bulgáriában 94 rezer­vátum, 46 természetvédelmi te­rület és 8 nemzeti park találha­tó. Az országban 3300 különböző fajta növény, köztük 64 ritka és kipusztulóban levő fajta él. Emellett 3000 féle vízinövény ta­lálható a tavakban. Változatos az állatvilág is: 13 ezer gerinc­telen és 620 gerinces állatfajt jegyeznek. Ezeket a természeti kincseket nemcsak a bolgárok becsülik nagyra, az ENSZ Nemzeti park- és rezervátum listáján 9 bolgár természetvédelmi terület talál­ható, köztük a pirini, a vitosai és a sztenetói nemzeti park. A Pirini Nemzeti Park csak­nem 27 és fél ezer hektár kiter­jedésű. A Vitosa Nemzeti Park pedig a legrégibb bolgár ter­mészetvédelmi terület, amelynek flórája 1500 növényfajtából áll. A Sztenetói Nemzeti Park mindössze 2850 hektár kiterje­désű, ennek ellenére az ország legnagyobb bioszférikus védett területe, amely főként ősi bük­kösökből és boróka-erdőből áll. A nemzeti park érintetlenül ma­radt vadonjaiban még ma is medvék tanyáznak, a százados fák felett sólymok és sasok kö­röznek. A tisztásokon, a fák tö­vében igen ritka virágok élnek. Az UNESCO listáján 17 bol­gár bioszférikus védett terület szerepel. Ezek közül bármelyik alkalmas lenne úgyevezett bá­zisállomás létesítésére. A pa- rangalizai rezervátumban az el­múlt években kezdte meg mű­ködését az első bolgár ökoló­giai állomás. Rövidesen több új, hasonló intézményt létesíte­nek az országban. Az ENSZ Környezetvédelmi Szervezetének, az UNEP-nek 1976, a szervezet igazgató ta­nácsának pedig 1977 óta tag­ja Bulgária. Ezenkívül számos más nemzetközi szervezetben, például, a talajvédelmi célokat szolgáló INFOTERRA-ban, a természetes vizek tisztaságát védő ECE-ben is tevékenyked­nek bolgár szakemberek. Tengeri kutatóintézet A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság keieti tengerpart­ján, Muncson megyében külön­leges kutatóintézet működik. Az itt dolgozók fő célja a tenger növény- és állatfajtáinak a ta­nulmányozása. A tenger botanikusai figyel­müket főleg a tengeri mosza- tokra, algákra fordítják. Az in­tézetben kidolgozott módszer révén e növények hozamát más­fél-, kétszeresére tudják növel­ni. A biológusok sokat foglalkoz­nak a halállomány szokásaival, életével. Az itt honos érdesfar- kú halnál (Seriola dorsalis) a nagy kísérleti akváriumban né­hány hónap alatt 400—500 grammos súlygyarapodást tud­tak elérni speciális tengeri cse­megékből összeállított „étrend"- del. Az intézetben kidolgozott módszereket jól hasznosítják az ország más tengerkutató labo­ratóriumaiban is. Bolgár számítástechnikai eszközök egy kiállításon

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom