Tolna Megyei Népújság, 1982. március (32. évfolyam, 51-76. szám)

1982-03-06 / 55. szám

1982. március 6. NÉPÚJSÁG 7 Beruházás, felújítás - saját erőből Tapasztalatok a Bonyhádi Zománcárugyárban Aki gépi és épületberuhá­zás témában érdekelt, s -néhány jó tapasztalat birtokába akar jutni, keresse fel a Bonyhádi Zománcárugyárat. Itt bőségesen van példa arra, hogy a gépe­ket, épületeket miként lehet gyorsan a termelésbe vonni. Most, amikor beruházás-szűké­ben vagyunk, külön érdemes ar­ra is odafigyelni, hogy drága gépek helyett régieket újítanak fel, amelyek majdnem olyan ér­tékűek, mint a vadonatúj. Ez a gondos javító munkához, a szer­vezett tmk-hoz vezethető vissza. No és persze az emberekhez, -akik nagy lelkiismeretességgel, többet is vállalva magukra, te­hát áldozatkészséggel dolgoz­nak. Erről beszélgettünk a zo- -máncárugyár két prominens em- I bérével: Baumgartner László lé­Ez a présgép a felújítás után olyan munkát végez, mint egy új. testíményi főmérnökkel és Ma- tulai Ferenc központi szolgálta­tási főosztályvezetővel. — Mindenekelőtt azt kell megállapítanunk — kezdi a be­szélgetést a főimérnök —, hogy a beruházás és karbantartás -nálunk nincs elválasztva. Amikor még a ZIM-hez tartoztunk, hosszabb időt vett igénybe egy elgondolás megvalósítása, most itt folyik az előkészítés, ennek adminisztrációja és a téma gya­korlati megvalósítása, saját em­berekkel. — Valamivel több mint húsz jó képességű, különböző szak­mákban igen jártas emberünk van, s még alkalmanként négy­öt mérnök is e csapathoz tarto­zik — egészíti ki az információt Matulai Ferenc. — Megvalósí­tottuk a különböző osztályok szoros együttműködését. S ha szükséges volt, a munka úgy szorított, hogy mi nem bírtunk vele, igazgatónk újabb erőket irányított ide. Úgy, azzal a fel- világosító munkával, hogy min­denki megértette, miért kell az átcsoportosítás, -az új gépre, be­rendezésre miért van sürgősen szükségünk. Évék óta külső segítség nél­kül történik a beruházás, most is napirenden van az edény­gyártó kapacitás növelése, egy osztrák gépsor üzembe állítása. És ezzel egy időben elkezdték a harmadik égetőkemence építé- sét-szerelését is. S feljegyzésre -méltó az is, hogy eddig egyet­len kisebb, nagyobb beruházás­nál, gép -felállításánál ,nem kés­tek, tehát határidőre átadtak mindent. Sőt: a költségkeretet sem lépték át. A munkák túlnyomó többsé­gét a -gépek szerelése adja. Hi­szen itt eléggé nagyfokú a gé­pesítés, kézi munkára alig van szükség, éppen csak a gépek felügyelete, és a munkadarabok -formához való helyezése nincs -még teljesen gépesítve. Matulai .Ferenc Baumgartner László A beruházás-fejlesztés sajá­tossága miatt kevés tapasztala­tot tudnak gyűjteni más válla­latoktól, hiszen a fentebb már említett osztrák berendezéshez hasonló nálunk nincs, mint ahogy a harmadik kemence építését-szere-lését is a két má­sik építéséből szerzett tapaszta­latok alapján lehet még haté­konyabbá tenni. Az is jó hatás­sal van a beruházói munkára, hogy a tervezőkkel közvetlen a kapcsolat. Tehát, ha egy gép felállításakor probléma van, a gyárban lévő tervező mérnökök egy -perc alatt elérhetők. Természetesen a mérnöktől, a szakmunkástól megkövetelik a technológiai, a szerelési -pontos­ságot, a szigorú fegyelmet. A szigorúság mellett azonban megfigyelhető egyfajta demok- ratiztmus. A szerelők ugyanis azonnal szólnak, ha észrevéte­lük van. Módosításra, az érvek alapos mérlegelése-értékelése után minden alkalommal sor kerülhet, ha az ötlet arra érde­mes. Példaként említik Szabó Elemér művezetőt és csoportját. Rájuk hárul a legtöbb munka, érthető, ha van véleményük, s azt menet közben közük mérnö­keikkel. A tízmillió forintot érő savazó'üzemrész építésénél a műszaki fejlesztési tervet több alkalommal is módosították, az eredmény a határidő előtt vég­zett munka, és a kevesebb költ­ség. A fejlesztéssel, beruházással kapcsolatos munkáról az érde­keltek elég gyakran részletes jelentést adnak az igazgató ta­nácsnak. A gyár legmagasabb vezetői fóruma az igazgató előtt mondja el érveit, véleményét, s az alapos elemző munka után már könnyebb az egyszemélyi vezetőnek dönteni, mert új in­formációk birtokába jutott. — Az ütemtervet rendszerint visszakérdezik tőlünk — mondja Matulai Ferenc. —- Ez annyiban jó hatással van ránk, hogy érez­zük vezetőink támogatását, a naprakészségre éppen úgy fi­gyelnek, mint mi, akik a terve­ket megvalósítjuk. — Éppen a tervszerűségre va­ló törekvés, a pontosabb határ­idő-tartások érdekében hosz- szabb időre élőre tervezünk. Most van egy olyan tervünk, amelyik 1984-ig szabja meg' tennivalóinkat. Ez a fejlesztő munka természetesen párhuza­mosan fut a tervszerű, megelőző karbantartással. A gépeket, amint lejár üzemórájuk, vagy idejük, azonnal küldjük a javí­tóba — de ott már felkészülten várják a szakemberek, tehát Van pótalkatrész —, s ha valami hiányzik, akkbr a városban lé­vő vasas üzemek valamelyikétől kérünk, vagy az ott lévő külön­leges vasmegmunkáló géppel legyártatjuk. S ebből következik, ha a MEZŐGÉP, vagy a cipő­gyár, esetleg a termelőszövetke­zet hasonló gonddal küzd egy- egy munkájánál, -nálunk is nyi­tott kapukat találnak. A főmérnök fentebbi szavai szinte összefoglalják a zománc- árugyár tapasztalatait. Követen­dő példaként fogadhatjuk el a saját erőből végzett komplex beruházási-felújítási-karban- tartási munkát. PÁLKOVÁCS JENŐ Fotó: Kapfinger András Nyúl, csirke és nutria Divatok az istállóban Január végén két idős, lábán járni alig tudó asszony állított be a kisállattenyésztő szövet­kezethez: látták a tévében, hogy jó üzlet a nutria, s mint­hogy nekik pénzre lenne szük­ségük, hát ezzel az állattal fog­lalkoznának. Mint kiderült: ilyen állatot még nem láttak, csak azt tudják, hogy szereti a sár­garépát és jól jövedelmez. Az­tán az is előfordult, hogy a honpolgár százezer forintot tett az asztalra: ezért a pénzért anyaállatot kért. A vállalkozó kedvű ember mindenre képes, s valami hetedik érzéktől vezéreltetve szagolja ki, hogy miben van az üzlet. A nutria évenként és anyán­ként a háztájiban 3500 forint tiszta jövedelmet hoz, ami vi­szonyítva a többi állat jövedel­mezőségéhez pillanatnyilag igen jónak számít, különösen ha azt vesszük figyelembe, hogy na­ponta kevés időt kelt rájuk for­dítani, s ami egyáltalán nem lényegtelen: a betegségek elő­fordulása viszonylag ritka. Ez hihetetlen nagy előny, hisz a csirke, galamb és nyúlhúster- mesztéstől azért ódzkodnak leg­inkább a nagyüzemek, mert ha egyszer egy betegség elkezd terjedni, akkor az egész állo­mány veszélyben van, — már­pedig nagyüzemben csak nagy tételben éri meg állatokkal foglalkozni. Tolna megyében a kisállat- tenyésztés — más állatfajokhoz képest — alárendelt szerepet játszik. Az előző évben 11 nagy­üzem foglalkozott baromfitar­tással, tojást termeltek, meg brojler csirkét Faddon meg li­bával foglalkoznak igen rég óta. A tojótyúk-állománynak 80—85 százalékát a háztáji gazdaságokban tartják, igaz. tyúkonként majd száz tojással kevesebb az éves tojáshozam, mint a nagyüzemekben. Ez az ágazat, mint annyi más, hol fel, hol pedig lefelé ívelő tenden­ciát mutat, attól függően, hogy a piacon a kereslet-kínálati arány hogyan alakul. A vágó­baromfi 90 százalékát a terme­lőszövetkezetek iparszerű telepei adják. A bogyiszlói Dunagyöngye szövetkezetben a hatvasan évek közepén tojóházakat építettek. A tojás ebben az időben jól jö­vedelmezett, s így ment ez né­hány évig. Egészen addig, míg nem lett kifizetődő, amikor is azonnal felszámolták az állo­mányt, s az épületeket kiadták a Gödöllői Kisállattenyésztő Ku­tató Intézetnek. Ez a cég négy évig tojótelepet tartott itt fenn, úgy látszik, nekik megérte. Ez­után a szövetkezet a baromfi­tartásra berendezett épületeket a TITÁN-nak adta bérbe, ille­tőleg ott tárolták a vetőmagot, és a szemesterményt. Igaz, idő­közben egy esztendeig pulyka is volt Itt: ez azonban „nem jött be”. Mit lehet egy Ilyen épülettel csinálni? Például sertésteleppé átalakítani, ez azonban sokba került volna. Szétnéztek hát a szövetkezet szakemberei, s úgy döntöttek, hogy a csirke mellett maradnak. Vettek hasz­nált olajkályhákat, etetőket, a szövetkezet építőbrigádja ta­valy ősszel munkához látott, s dolgozott egészen február kö­zepéig az épület felújításán. Mindez 1,5—2 millió forintba került, s a munkának még ko­ránt sincs vége. Az első napos­csibe-szállítmány decemberben érkezett Szolnokról, de azóta már napóscsirke vásárlásra szerződést kötöttek a baksai szövetkezettel, az értékesítés pedig a kiskunhalasi feldolgo­zóval kötött szerződés alapján történik. A csibék átlagosan 53 napig vannak a termekben, egy-egy helyiségben 20 ezren híznak több mint másfél kilós súlyra. A technológia adott. Az olajfűtésű kazánokhoz igazítot­ták a nevelés módját, azt, hogy az adott körülmények között hány napig, milyen hőmérsék­leten és relatív páratartalom mellett kell tartani az állatokat ahhoz, hogy a lehető leggyor­sabban érjék el az 1,6—1,8 ki­logrammos leadási súlyt. A jövedelmezőség mindenek­előtt attól függ, hogy a techno­lógia mennyire megbízhatóan fog működni, a gondozók mi­lyen gyorsan tanulják meg az új szakmát, s hogy állategész­ségügyi problémák fellépnek-e vagy sem. A bogyiszlói téeszben Marosi János, a szakértő, s egy világos színű, érté­kes nutria egyébként a közelmúltban fog­lalkoztak a háztáji csirkehizlalás integrálásának gondolatával1. A kisállattenyésztés zöme a háztáji gazdaságokban van. A kisállattenyésztő szövetkezet szervezője Marosi János: nem véletlenül, hisz szereti ezeket az állatokat, s mestere a velük való foglalkozásnak. Mi is a helyzet a nyulakkal, a galambokkal és a csali, azaz pézsma patkányokkal? A nyúltenyésztés divatja 10— 12 éve volt a csúcsponton, az elmúlt évben ez a mélypontra csökkent, elsősorban azért, mert a táp csapnivalóan rossz volt. Hol zöld, hol sárga, hol sós, hol meg sótlan. Korábban egy állatöt 2,5 hónap alatt lehetett készre hizlalni, de ez az idő egy hónappal több lett. A táp­reklamációra a válasz: nincs elegendő lucernaliszt. Ez igaz, azonban a termelőknek nem vi­gasz. Az eredmény: tavaly a húsnyúltenyésztés a kisüzemek­ben 25 százalékot visszaesett. Még az sem igen segít — ilyen tápellátás mellett —, hogy a múlt hét végén emelték a hús­nyúl átvételi árát. A nutrialáz körülbelül két éve tart, s úgy látszik, -még jó ideig. Miért? Mert a Sárszentmihályi Állami Gazdaság vállalta a gesztorságot, s a termelőknek nem kell maszek szűcs után fut­kosniuk. Mert az állat valóban igénytelen, igaz, hogy a prém minőségét, a szőrme hosszúsá­gát, finomságát a takarmány: a búza, a kukorica, a borsó, az olajos magvak, a lucernaszéna etetésének aránya és mennyisé­ge határozza meg, de ezek az állatok szívesen megeszik a ré­pát, a kenyeret, a káposztát, az uborkát, a hullott gyümölcsöt. Az állat természetes igénye a fürdés, ezért mindenekelőtt ezt kell biztosítani a számukra. Ahol van kihasználatlan, üresen álló istálló, némi pénz, és per­sze kockázatvállalási készség, ott érdemes ezekkel az állatok­kal foglalkozni. Betonozott is­tálló, vízmedence, a négy nős­tény és egy bak tartására al­kalmas box, ezenkívül pihenő- és etetőrész szükséges. A te- ínyészanyagot a szövetkezet ak­cióban biztosítja, törleszteni a szaporulatból kell. Persze a szövetkezet szakem­berei azt, is megnézik, hogy hova kerül a nutria: ahol nem biztosítottak a feltételek, ott kár a nutriát elhelyezni. A tar­tástechnológiát, aki eddig eh­hez nem értett, megtanulhatja abból a 25 oldalas kiadvány­ból, ami a szövetkezetnél be­szerezhető. Ami üzlet a ház körül, nyilván a nagyüzemben is az. Végleges elhatározásra ugyan még nem jutottak, de már érdeklődtek a nutria iránt a decsiek, a sióagárdiak, s fog­lalkozik a tenyésztés, a tartás gondolatával a Szekszárdi Ál­lami Gazdaság is. Hiába, a biznisz az biznisz. Egyetlen mo­gyoró színű prémért, ami per­sze első osztályú, 750 forintot lehet kapni. A hazai piac ebből a prém- -féleségből még nem telített, s a külpiacon is van bőven ke­reslet. Finom holmi*a nutria- bunda, s egyetlen közepes mé­retű bundához 15—16 állat prémje kell. Tolna megyében jelenleg 120—130 kistermelő foglalkozik nutriatartással, s minden bi­zonnyal ez lesz az a kisállat, amivel a nagyüzemek is szíve­sen foglalkoznak majd, elsősor­ban azért, mert a kézimunka­igénye minimális, s mint már említettük, viszonylag ritkán for­dul elő tömeges megbetegedés. S az érdeklődés? Januárban a nutria-akció meghirdetése, valamint a tévében látott riport után naponta ötven-hatvan ér­deklődő jelentkezett a kisállat­tenyésztőknél, s százhúsz levél­re kellett válaszolni. DVM Fotó: BJ A kemencét falazzák a munkás ok Csirkefarm Bogyiszlón Éjjel ébren vannak, nappal pihennek a nutriák

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom