Tolna Megyei Népújság, 1982. március (32. évfolyam, 51-76. szám)
1982-03-06 / 55. szám
XXXII. évfolyam, 55. szám. ARA: 1,80 Ft 1982. március 6., szombat Mai számunkból KOORDINÁCIÓ A FÖLDGÁZVEZETÉKEK PÁRTMUNKABAN VÉDELME (3. old.) (8- old) HÉTRŐL HÉTRE, HÍRRŐL HÍRRE GAT V*DI A VÁROST (3. old.) I8- «Id ) Elmaradt haszon Az ulti játékszabályaiban, akárcsak a bridzsében szuny- nyad egy magatartásforma, ami leginkább megfog engem. Az, hogy a játék célja nem csupán nyerés, hanem az, hogy bármilyen leosztásból a llehető legjobb eredményt hozzuk ki. Egy ultipartiban előfordulhat, hogy valakinek 2 forintos nyerési lehetősége van, de aztán túlságosan is fél a kockázattól, vagy éppen figyelmetlen, s végül csak egy forintot nyer lapjaival. Nyert, ám az ultisok, kibicek mégis kórusban szidják ilyen nyerés után: uram, maga egy balek, ebből a lapból sokkol1 többet lehetett völina kihozni! A nyereséget a kórus veszteséggé degradálja. Holott nem az. Vagy mégis? Egy tanácskozáson hallottam nemrégiben, hogy egyik vállalatunk remek üzletet kötött: késztermékeit egy nyugati cég vásárolta meg, sok milliós haszonnal kecsegtetve. Nagyszerű akció volt, rázták egymás kezét külkereskedők és termelési, műszaki vezetők annál is inkább, mert fél évvel a szerződéskötés előtt a vállalat majdnem leült. Aztán megkezdték a termékek szállítását. Az első sorozattal nem volt baj, hanem a második után már érkeztek a reklamációk: hibás csomagolás, gyenge szállítóanyagok, s egyéb apró, de végül is minőségrontó kifogások szerepeltek a listán. Végül a tervezett árbevétel tíz százalékkal csökkent; jókora összegtől esett el a vállalat. Ez pedig legalább a lehetőségekhez képest — veszteség. A tíz százalékkal csökkentett árbevétel végül is nyereség volt, főként, ha a fél évvel korábbi helyzetet vesszük alapul. Mondani se kell, a vállalat a tényleges bevételt rögzítette, s remek üzletről számolt be a sajtónak. Nincs nap, hogy ne értesülnénk valamilyen jó hírről. Az egyik vállalat százmilliós üzletet kötött, a másik sok hasonló értékű megtakarító technológiát vezetett be, másutt a milliós anyagtakarékosság a hír magva. Ha ezeket a haszonözönöket összeadná valaki, talán a nemzeti jövedelemnél is nagyobb összeget kapna végeredményül! Az elmaradt haszonrák a megköthető, de meg nem kötött üzletekről, a bevezethető, de be nem vezetett technológiákról, újításokról, az így kidolgozott milliókról azonban nem születnek kimutatások. Az eredménypropaganda, amellyel vállalataink, szövetkezeteink a jó hírűket igyekeznek megalapozni, eltörpíti az elmaradt haszon jelentőségét. Fiatal közgazdászjelöltek már képzésük első felében meg-, tanulják, mi az a „G”-mutató. Ezzel mérik a népgazdasági munka hatékonyságát az elméleti szakemberek. Az eredményt hasonlítják össze a ráfordításokkal. Pofon egyszerű számításnak látszik: a tört számlálójába kerül az eredmény, a nevezőjébe pedig a ráfordítás. Csakhogy a valóság bonyolultabb, így a képlet is az: a nyereséget nemcsak a tényleges ráfordításhoz hasonlítják, hanem ahhoz az elmaradt haszonhoz is, amely azért maradt el, mert az erőforrásokat nem ott használták fel, ahol azt a legcélszerűbb lett volna. Mást gyártottak, mint ami nagyobb hasznot hajtott volna. Az elmaradt hasznot nem lehet mérni a gyakorlatban — mondhatná erre valaki, s igaza van. És ki tehet szemrehányást a meg nem kötött üzletekért, a középszerű munkáért? A minisztérium, vagy egy tervszámonkérés semmiképpen. A vállalatnál senki sem tudja jobban, hogy mit lehetne tenni vállalaton belül; kívülről csak sejteni lehet A szemlélet sem utasítások nyomán változik meg. Egyedül a belső kényszer vezethet el az önvizsgálathoz, amikor nemcsak azt nézzük, mit tettünk, hanem azt is, hogy mit tehettünk volna! Az ultis kényszerhelyzetben van. Ha vállalta a játékot, akkor más választása nincs, mint hogy győzelemre tör, nyerni akar. Lapjaival a legnagyobb nyereséget igyekszik elérni, ez az ulti lényege. így épül fel szabályrendszere, s ennek tudatában ülnek asztalhoz a partnerek. Kell-e érzékeltetni, hogy mi a közös az ulti és a piac törvényében? A hazai vállalattörténetben még nemigen akadt arra példa, hogy egy vállalat igazán nagyot bukjon. Nálunk a bukás folyamata a következő: néhány vezetőt leváltanak, a vállalatot szanálják, újrahitelezik az induláshoz szükséges tőkét (nemegyszer még akkor is, ha fenntartásához nem fűződik komoly népgazdasági érdek). A mai gazdasági helyzet, s mostanában a kisvállalkozások szele azonban már sejteti, hogy olyan időszak kezdődik, amelyben lehet nyerni, dp bukni is. Ha a vállalat irányítóinak egzisztenciális jövője attól függ, hogy miként dolgoznak, miként préselik ki munkahelyük adta lehetőségeikből a legnagyobb hasznot — és csakis ez az elv érvényesül —, akkor szükségképpen mozgásba lendülnek a belső hajtóerők. A lecke változatlan: eldönteni, hogy a lapleosztásban melyik az a licit, ami még nyerő az asztalon, aztán megjátszani a tétet. Az asztal túlsó oldalán komoly kártyások ülnek, s a kibicektől egyre kevesebbet várhatunk; nem az ő zsebük bánja az elmaradt hasznot. Il T J. ' T fl" rr| r g az ipari szövetkezetekben A héten folytatódtak az ipari szövetkezetek mérlegzáró közgyűlései. A vezetőség és a felügyelő bizottság beszámolója alapján megvitatták az elmúlt évi gazdálkodást, döntöttek a mérleg és a nyereségfelosztás jóváhagyásáról, valamint elfogadták az 1982-es tervre vonatkozó javaslatot. Szekszárd, építők Nagymértékű termelés- és nyereségnövekedés A szekszárdi Szakály testvérek Építőipari Szövetkezet péntek délután a megyei művelődési központban tartotta közgyűlését. A tagság előzetesen írásban kapta meg a beszámolókat, javaslatokat, ezekhez Hussy Károly elnök fűzött szóbeli kiegészítést. A szövetkezet árbevétele 84,5 millió forint, nyeresége 17,3 millió forint volt, ami húsz, illetve negyvenhat százalékkal haladta meg az előző évit. öt évvel korábban még veszteséges volt a szövetkezt, és évről évre növelve eredményességét, fokozatosan ért el a mostani kiugró teljesítményhez. Jelentős változás állt be a termelésben a legnagyobb volument adó építőipari tevékenységben, a karbantartás, felújítás meg(Folytatás a 2. oldalon.) Marjai József Mexikóba utazott Marjai József, a Miniszter- tanács elnökhelyettese pénteken Mexikóba utazott, ahol a kapcsolatok fejlesztésének lehetőségeiről folytat tárgyalásokat a politikai, gazdasági, kereskedelmi és pénzügyi élet vezető személyiségeivel. KEBELTANC (4. lold.) TENGERSZEMEK A LAKÁSOK ALATT? (4. old.) SZÁMÍTÓGÉPGYÁRTÁS A KGST-ORSZÁG OKBAN (9. old.) DEMOKRÁCIA AZ óragyArban (9. old.) TAKARÉKOSSAG A HÁZTARTÁSBAN (5. old.) AZ ELHATÁROZÁSTÓL AZ OKLEVÉLIG (5. old.) HÉT VÉGI BESZÉLGETÉS (6. old.) KUBAI FOTÓKIÁLLÍTÁS (10. old.) DÉLSZLÁV NEMZETISÉGEK KÖZMŰVELŐDÉSE (11. old.) HADITECHNIKA ÉS FEGYVEREXPORT (12. old.) BERUHÁZÁS, FELÚJÍTÁS — SAJÁT ERŐBŐL (7. old.) ÉârÔT/fî DIVATOK AZ ISTÁLLÓBAN (7. old.) SIKLÓVAL A MAGASBA (12. old.) HOLNAP: ASZTALITENISZ BEK-DONTŐ TOLNÁN (14. old.) ÖREGEK Megyesi Gusztáv Serényen dolgoznak, tesznek-vesznek az öregek napközi otthonában az attalai idős emberek. Róluk és a hozzájuk hasonló szorgalmas idős embertársainkról szól az 5. oldalon látható képriportunk
