Tolna Megyei Népújság, 1982. március (32. évfolyam, 51-76. szám)
1982-03-20 / 67. szám
1982. március 20. Képújság 11 Molnár Edit Nagy László-fotográfiái Szécsi Margit bal kezét Nagy László jobb vállára teszi. Páncélszerü pulóver van rajta, de fejét fölveti, mosolyog. Nagy László nyitott pólóingben ül, előre néz és mosolyog. Kezében hosszú hamus cigaretta. Nagy László fél feje látszik; órca gyűrött; a háttérben elmosódott angyalkép. * Anyja szemközt, arca frissé homályos. Nagy László profilban. Kezében hosszú hamus cigaretta. Csak néhány kép Molnár Edit fotóművész Nagy László- sorozatából. Ahogy a század első felében egy férfi, Székely Aladár, most a század második felében egy nő, Molnár Edit örökítette meg a legnagyobb kortárs írókat, költőket. Nagy Lászlóról rengeteg fotográfiát készített otthonában, szülőfalujában — az utókor szerencséjére. A versekhez a költő arca is hozzátartozik, szinte egymást igazolják. Molnár Edit fényképei méltók Nagy Lászlóhoz. Ennél többet aligha kívánhatunk. Gy. L. Simsay Ildikó kiállítása és Szily Géza Kölesden Az a szerencse ért, hogy tulajdonképpen pályafutásuk kezdetétől figyelemmel kísérhettem Simsay Ildikó és Szily Géza művészetének útját, egyre magasabbra ívelő fejlődését. Ismerve a mai művészpályákat, kivételesnek kell mondanom útjukat, ugyanis korán megtalálták azt a kifejezési formát, ami alkalmas arra, hogy egységbe fogja világukat. Aki ma szétnéz a kortárs művészet tájaiin, ugyancsak tarka képet lát. Még itt vannak a naturalizmus utóvédharcosai, akik némi elégedettséget is éreznek, mert ők maradtak mindvégi hűségesek az áldott természethez, a naturához. A közönség tekintélyes része úgy véli, hogy a posztimpressziomizmus befogadásával eljutott tűrőképessége határáig, mert itt még felismeri a valóságos és az ábrázolt világ azonosságát, közben pedig már végleg polgárjogot nyert az absztrakt művészet, sőt klasszikusait is mérni és értékelni tudjuk, épp úgy, mint a reneszánsz vagy barokk mestereket. A művészet itt sem állt meg, sűrűn váltják egymást az új irányzatok, amelyek legalább egy kiadós botrányig szeretnének eljutni. Fölállíthatjuk-e a művészet jövőjének valaminő prognózisát, eldönthetjük-e, hogy mi marad fenn az idő rostáján, s mi esik át rajta? Azt mindenképpen tudomásul kell vennünk, hogy a művészet forrná» is változnak, ahogyan változnak az idők, s változnak az emberek is, az emberi szituációk pedig - s ez a történelem egyetlen bizonyossága - új művészetet hoznak létre. A száz év előtti naturalizmusra ma már mindenképp úgy tekintünk, mint egy letűnt kor ideáljára, s az impresszinoz- musról is csak azt mondhatjuk, hogy legjobb eredményei rendkívül jelentős ösztönzést adtak a művészetnek, ami magában hordta új meg új eredmények lehetőségét. Azonban bármiként közeledjünk is múlthoz és jelenhez, egy dolog biztos. Az igazi mű szavát az idők falán át is meghalljuk, s nem veszhet el semmi, ami emberi értéket hordoz. Szükségesnek tartottam ezt a kitérőt, ugyanis Simsay Ildikó és Szily Géza művészetének kapuja nem nyílik meg mindig első szóra a néző előtt. Átértelmezett és átszellemült világ ez, ahol minden kilép a logikai azonosság tényéből, de ugyanakkor nem szakad el végképp a valóságtól, mert minden emlékeztet a látványra, de a világ tényei sajátos metamorfózison mennek át, mert a látvány látomássá változik, az, amit a valóság sugall, de az is, amivé válnia kell, s ennek a sugallatnak hatására új valóság jön létre, ahol elmosódnak a van és lehet határa». A művészetben tulajdonképpen mindig ez történik. Közeli és közismert példát idézet, a barokk művészetet. Akár az antik világ hősei elevenednek meg, akár a katolikus teológia angyalai és szentjei, minden a létező világot idézi, de van egy pont, ahol megnyílik a barokk templom mennyezete, kitárul a kastély fala, s a technikailag íis kimunkált illúzió új régiókba röpít. A gondolati kettősség a barokk óta van jelen a művészetben, de közben új kérdések merültek fel, amelyekre választ kellett adni. Jól tudjuk, mert tudnunk kell, hogy Cézanne után nem lehet úgy képet festeni, mint előtte, de még csak képet nézni sem lehet úgy. Simsay Ildikó és Szily Géza képeit végképp nem lehet úgy nézni, mintha Cézanne soha nem lett volna. Művészetük szerves folytatása annak a forradalomnak, ami Cazeanne-al indult el, s hat ma is és fogni is hat még nagyon sokáig. Simsay Ildikó és Sziily Géza képei egy olyan való világot idéznek, ami folyton váltja színét, úgy ábrázol, hogy az is, amivé válnia kellett, s titkába beavatja a nézőt is, aki mindig társszerzőként van jelen képeik világában. Útjuk egyenletesen, biztosan vezetett jelenlegi eredményeikig. Korszerű, de nem az élettől idegen művészet ez, mondanivalója van számunkra, csak meg kell hallanunk szavát. S ha elindulunk hívásukra, olyan világba vezetnek, amelyben mindenki otthonosan mozoghat. CSÁNYI LÁSZLÓ Megjelent a Jelenkor márciusi száma A Pécsett szerkesztett irodalmi és művészeti folyóirat új számának lírái rovatában többek között Ágh István, Bárdos! Németh János, Kalász Márton, Kiss Dénes, Szepesi Attila, Tamás Menyhért és Tűz Tamás verseit, a szépprózák sorában Esterházy Péter elbeszélését és Tatay Sándor Bakony-szociográ- fiájánák új részletét olvashatjuk. Az irodalmi tanulmányok között fiqyelmet érdemelnek Bé- ládi Miklós: Kisebbségi irodalom — nemzeetiségi irodalom, Rákos Péter: Hungarológia Közép-Európában c. írásai, Sza- kolczay Lajos Tűz Tamás portréja, valamint Varga Lajos Márton esszéje Tamás Menyhértről. Tüskés Tibor Nagy László- tan u írná nyária k harmadik részlete a költő felszabadulás utáni pályakezdő éveiről és a nép- költészethez való viszonyáról ad képet. A művészeti rovatban Miklós Pál írása a Magyar Művészet 1890—1919. c. kötetet értékeli, Bécsy Tamás budapesti színházi előadásokról számol be, Tarján Tamás most induló filmlevél- sorozata pedig a közelmúltban bemutatott új játékfilmeket elemzi. A számot Szabados Árpád rajzai illusztrálják. Kevés fordulatosabb, élvezetesebb könyvet olvastam, mint Vámbéry Ármin közép-ázsiai utazását. Vámbéry jó száz évvel ezelőtt — európai voltát eltitkolva — dervisruhába öltözve járta végig Közép-Ázsia hallatlanul elmaradott, zárt országait. Közép- Ázsia területe akkor még önálló kánságokból állt, amelyek szigorúan elzárkóztak az európaiaktól. Nélkülözések közepette, gyakran életveszélyben, karavánokhoz, zarándokokhoz csatlakozva, de kíváncsiságtól és tudásszomjtól hajtva minden nehézséget vállalt a .tudós utazó. „Az élő nyelvek gyakorlati tanulmányozása által óhajtottam meggyőződni a magyar és török-tatár nyelvek közötti rokonság tényleges fokáról, mely az elmélet gyönge világánál oly meglepőnek tűnt előttem” — írta Vámbéry. De Vámbéry igazi tudományos eredménye nem nyelvészeti. (Bár a magyar nyelv eredetének és rokonsági viszonyainak felderítése volt elsődleges célja. Hibás elképzelés alapján, mely szerint a magyar nyelv török eredetű.) Etnográfiai megfigyelései A török faj ethnológiai és ethnog- ráfiai tekintetben című munkájában elemzi a török nyelvjárásokat, népességi viszonyokat, szokásaikat. Filológiai munkássága a csagatáj és a mai ujgur, kirgiz, türkmén, üz- bég, szárt nyelvekkel kapcsolatos. Tudományos- és útimeq- figyeléseinek alapja középázsiai utazása volt. A 150 éve, 1832. március 19- én született Vámbéry szegénysorsú csalódból származott. A fél lábára béna fiú már korán maga kereste kenyerét, házitanítóskodással. Több európai pyelv mellett törökül is megtanult, s a keleti nyelvek elméleti tanulmányozása vonzotta őt a helyszínre. Néhány jóakarója adományából jutott el először török földre — ahol a szabadságharc magyar emigránsai támogatták. Tökéletes török és perzsa nyelvtudása révén bejutott az előkelő török körökbe, még a szultán is fogadta. A gazdag Hüszejn Dóim pasa — akniek házában taní- tóskodott — adta neki a Resid efendi nevet, amely hivatalos neve lett a mohamedán világban. „Az oszmánok írott és népnyelve közt lévő eltérésből indulva ki, hittem és reméltem, hogy az Oxuson túl élő pusztai és városi lakók beszédében föllelem a nyelvnek olyan elemeit, melyek határozottabb hasonlatosságot és rokonságot mutatnak a magyarok nyelvével, s hogy ennek következtében fontos felfedezéseket tehetek, és jelentékeny módon hozzájárulhatok eredetünk kérdésének tisztásához. A közép-ázsiai utazás gondolata tehát jókor belevette magát agyvelőmbe, szüntelenül csak véle foglalkoztam, s míg egyrészről kitartóan rajta voltam, hogy érintkezésbe léphessek Közép-Ázsia kán- ságaiból Sztambulba jövő mek- kai zarándokokkal, másrészről épp olyan hévvel szedtem magamba a csagatáj írások minden foszlányát..." Vámbéry elnyerte az Akadémia támogatását közép-ázsiai útitervéhez. 1862 tavaszán megkezdte vándorlásait Kis-Ázsián és Perzsián át Közép-Azsiába. Egy év múlva Teheránban csatlakozott egy Mekkából hazafelé tartó kelet-turkesztánokból álló zarándok-csoporthoz. FáradsáVámbéry Ármin Turkoman fejvadászok — (korabeli rajz) gos és életveszélyekkel teli tíz hónap után tért vissza Teheránba. A közép-ázsiai nomád és városlakó népek életét olyan időben figyelve meg, amikor még nem érintette e vidéket a civilizáció, amikor ezek a népek még a maguk hagyományos életmdját folytatták, az idegenektől szigorúan elzárkózva. „Vámbéry európai mivoltát mohamedán dervis inkognitóval cserélte fel — írja egy méltató ja —, ám ezt a látszatot a fanatikus és gyanakvó környezettel szemben kellett fenntartania. A nyelvek, a vallás, a népszokások milyen alapos és crprólékos ismeretére volt szüksége, hogy európai létére megállja helyét az emberrabló tur- kománok, a ravasz özbegek és afgánok között, a vadul fanatikus Közép-Azsiában! Mennyi nyelvi és tárgyi ismereten kellett alapulnia annak a dervisszerepnek, amit kutatásai érdekében magára vállalt! Menynyi lelkierőre volt szüksége ahhoz, hogy béna lábával sánti- kálva bejárjon óriási távolságokat, megmássza a zord hegyvidékeket, átkeljen a kietlen pusztaságokon, elviselje az éhséget, szomjúságot, hideget és a halálveszély állandó tudatát!” Utazásai után hazjában rideg fogadtatás, érdektelenség várta. Annál nagyobb tisztelet övezte Angliában, ahol először adták ki könyvét közép-ázsiai útjáról. Londonban tudományos előadásokat tartott, a legmagasabb körök rajongtak érte, a királyi család is bizalmasául fogadta. Vámbéry mégis hazatért, s a budapesti egyetem tanára lett. Több ízben járt még Angliában, Törökországban. Tudományos és gazdaságpolitikai írásokat publikált, a tudományos kutatásnak szentelte életét, egészen 1913-ban bekövetkezett haláláig. KADAR MARTA Tengerparti varos Durkó Gábor rajza Resid efend i utazásai Vámbéry Ármin emlékezete
