Tolna Megyei Népújság, 1982. március (32. évfolyam, 51-76. szám)

1982-03-20 / 67. szám

1982. március 20. NÉPÚJSÁG 3 Veteránok köszöntése Vöröskatonaként kezdte 1919-ben a mozgalmi munkát, majd börtönbüntetésének kitöl­tése után külföldre ment, Né­metországban lett 1922-ben a kommunista pátr tagja a duna- földvári Abelovszki Gáspár. A bonyhádi özvegy Szabó Albert- né 1930-ban Franciaországban kezdte munkásmozgalmi tevé­kenységét, majd 1932-ben Ro­mániában lett a kommunista párt tagja. Németh Gyula — aki jelenleg Tamásiban él — 1926-ban Csehszlovákiában kapcsolódott be a munkás-ifjú­sági szervezetbe, 1932-ben vet­ték föl a Csehszlovák Kommu­nista Párt tagjainak sorába. A három veteránt — párt­tagságuk hatvan, illetve ötven éves jubileuma alkalmából — a megyei pártbizottságon kö­szöntötte K. Papp József első titkár és átadta nekik a megyei pártbizottság ajándékát. KISZ-szervezetek kitüntetése A Forradalmi iifjúsági napok keretében megyénk ifjúsága rendezvények sorával emléke­zik a Tanácsköztársaság 63. és a KISZ zászlóbontásának 25. év­fordulójára. Ezek közül is ki­emelkedik a legjobb alapszer­vezetek elismerése, köztük a KISZ Központi Bizottsága Vörös Vándorzászlajának átadása. Tegnap két ilyen ünnepségre került sor Dombóváron. Mind­két megemlékezésen részt vett a város vezetőinek képvisele­tében Gyuricza István, a városi pártbizottság első titkára, Bér- di József, a városi tanács vég­rehajtó bizottságának titkára, és Gyimesi György, a városi KISZ-biizottság titkára. A Gőgös Ignác Gimnázium ifjúkommunistái immár negyed­szer kapták meg ezt a magas kitüntetést, tartósan jó munká­jukért. Élen járnak a tanulás­ban, a mozgalmi munkában, és jól szervezik a politikai oktatást •is. A KISZ KB vándorzászlaját Kari Imre, a megyei KISZ-bi- zottság titkára nyújtotta át - rövid ünnepi beszéd után —, az iskola KISZ-bizottsága titkárá­nak Seemann Erikának, majd délután az Unió Ipari Szövet­kezetben Pongrácz Józsefnek, a KISZ-bizottság titkárának. Az Unió KISZ-szerveztei elő­ször kapták meg a vándorzász­lót. Az indokolásban, a jó gaz­dasági munka mellett a szerve­zettség ugrásszerű emelkedése szerepel, öt szakmában évente versenyt rendeznek és sport- programjaik is ismertek az egész városban. Az Uniónál, ünnpei KISZ-küldöttgyűlesen — ahol jelen voltak a szövetke­zet vezetői is -, vették ót a fiatalok a kitüntetést, megemlé­keztek a Tanácsköztársaság év­fordulójáról, a KISZ zászlóbon­tásáról, és a KISZ-bizottság be­számolt az elmúlt évi munkáról is, valamint ismértették az idei akcióprogramot. A városi KISZ-bizottság szer­vezésében délután fogadást rendeztek, ahol a 25 éve KISZ- tagokat és aktivistákat köszön­tötték, kitüntetéseket adtak át. Tanácsköztársaság! emlékek nyomában (V.) Az úttörőcsapat névadója: Cséby László Hatvanhárom esztendővel ezelőtt kiáltották ki a Magyar Tanácsiköztársaságot, amely a proletárdiktatúra második győ­zelme volt a világon. A munkás—paraszt hatalom dicsőséges 133 napjának számtalan emlékezetes eseménye zajlott le me­gyénkben is. Közülük epizódszerűen emlékezünk meg ezút­tal néhányról. Ezek az események epizódok voltak ugyan, de egyben jellemzőek is, s fontosságukkal meghatározó szerepet játszottak a szocialista forradalom egészében. — Iskolánk — a szekszárdi Zrínyi utcai általános iskola — első traktusa 1969-ben épült fel. Az úttörőcsapat 19711-ben vette fel Cséby László nevét, aki József nevű testvérével együtt 1918-ban kapcsolódott be a m u nká smozga I ómba — mondja Csöngedi Gyula, az is­kola igazgatóhelyettese. — Amikor a megyeszékhelyen megalakult a Tolna megyei Katonatanács, Cséby Lászlót választották meg elnökévé. A tanácshatalom idején a Szék- szó rdon állomásozó vörös zászlóalj parancsnoka volt... A proletárhatalom leverése után az ellenforradalmárok — test­vérével együtt — Cecén agyon­lőtték. A fizikateremlben ülünk. A jól ismert történelmi tényeket Csöngedi Gyula elbeszélésében szinte megbabonázva Hallgat­ják az úttörők, akik pedig be­téve tudják a Tanácsköztársa­ság történetét és a Cséby fiúk hőstetteit... azokét, akik „Ér­tünk élték, értünk haltak”. Hogy honnét? Részben a történelem- könyvekből, részben olvasmá­nyokból, részben pedig: — A mi iskolánkban minden úttörő és kisdobos ismertetőt kap a Cséby fiúk életéről — mondja Blaskovits Lajos nyol­cadikos. — Az ismertetőből tanulnak is a gyerekek, no és a minden esztendőben megrendezésre kerülő „Cséby-próbán” fel is használják a tanultakat —egé­szíti ki Morhauser Adóm né úttörőcsapat-vezető. — Máso­dik osztályban van a próba el­ső fordulója, harmadikban pe­dig a második. Ezenkívül éven­te Cséby-oklevelet adunk azok­nak a pajtásoknak, akik a mozgalmi munkában élen jár­tak és persze, a tanulmányi eredményük is példás... Minden év március 21. nopján megren­dezett ünnepségen jutalom- aratást tartunk. Minden rajból egy kisdobost, illetve úttörőt e napon avatunk föl. — Engem is a Tanácsköztár­saság évfordulóján avattak — szól Takács Györgyi, aki szin­tén nyolcadik osztályba jár, és ő az úttörőcsapat titkára. — Én pedig tavalv Cséby­oklevelet kaptam a közösségi munkámért — mondja Czvenk Andrea. — Szintén a Tanácsköztársa­ság kikiáltásának évfordulóján rendezett ünnepségen koszo- rúzzuk meg a Cséby-emlékfalat — folytatja az igazgatóhelyet­tes. — Micsoda meghitt és em­lékezetes ünnepség volt nálunk 1973-ban... Akkor eljött a Cséby fiák öccse, Lajos és két nővé­rük: Gizi néni és Ida néni. A találkozásikor nemcsak a gyere­kek, hanem a tanárok is láz­ban égtek. A kapcsolatot to­vábbra is tartottuk... A testvé­rek ajándék okát vásároltak a csapatnak, illetve az iskola könyvtárának. Mi pedig Cséby László születésének 75. év­fordulóján fölmentünk Buda­pestre, s megkoszorúztuk a Ke­repesi temetőben a sírját... La­jos bácsi és Gizi néni azóta már meghalt. Ida néni tavalyi ünnepségünkre — betegsége miatt — nem jöhetett- el. Ko­szorút küldött... Talán az idén... talán el tud jönni! VHM—MZ Fotó: CzS Márciusi ífjakkaI találkoztam Borjádon 1'5-én, a legnagyobb márciusi ifjú, Petőfi Sándor mé­hesénél. Mint hírül adtuk a másnapi lapban, középiskolás lányok és fiúk gyűltek össze az egy házsornyi falu végén, ahol a felújított mé­hes őrzi a költő emlékét. Énekeltek, verset mondtak, koszorúztak a fiatalok. De nemcsak ünneplés volt Borjádon, és nékem ez talán még jobban tetszik: délután is ott maradtak a szép dombók között, akiket nem sürgetett az idő és szalonnát szütöttek, sétáltak, labdát rúgtak, azon a helyen, ahol hajdan Petőfi áb­rándozott, búslakodott, vagy éppen dühös in­dulattal írt verset. (A magyar nemes.) A nagy ősök, forradalmi emlékek tisztelete, becsülése nemcsak hivatalos megemlékezéssel léhetséges. Egyszerűbb, közvetlen módon is ki lehet fejezni a ragaszkodást. Ezen a borjádi hellyel és mindez csakis termőföldön, véletle­nül sem silány talajú környezetben. Persze, tudom, hogy egy-egy vidéki város, sőt nagy­község iparosítása közvetlenül a település mellett valósul meg, hogy minél könnyebb és olcsóbb legyen a közművök kiépítése, már­pedig a termőföld a faluvégen, a városszélen kezdődik. Tény, hogy jobban óvhatnák ezt a nemzeti kincset, a földet, ami kenyeret is ad meg exportra való árut is, mégpedig bőven. Meglepetéssel és igen nagy örömmel ér­tesültem arról, hogy több mint fél héktárnyi területet visszaadnak a mezőgazdaságnak a Tolnáról Dombodba vezető út faddi elágazá­sánál. A KPM Szekszárdi Közúti Igazgatósága teszi lehetővé, megfelelő kialakítással, föld­munkával, hogy ez a terület ismét hasznosít­ható legyen. Fél hektár nem sok. Ha jó föld és jól termelnek, hozhat egy évben például 30 mázsa búzát. Kétszáz mázsa cukorrépát. Szó­val mégiscsak sokat ér. Ha takarmányt ter­meszt valaki ekkora területen, már vígan tart­hat jószágot. Hizlalhat sertést eladásra, ameny- nyit csak akar. A tsz-tagok egy-egy hold (ma­radjunk ennél a számításnál) háztáji kukori­cája sem sokkal több, mint egy bő fél hektár. Rengeteg hasznot hoz az egész népgazdaság­nak, hogy a háztájiban sók a sertés. A félhektárok segítségével 'Ennek a politikának, vele együtt a gazdák szorgalmas és modern otthoni munkájának köszönhető, hogy teljesíteni tudta a felvásár­lási tervét tavaly a Székszárdi Húsipari Vál­lalót: sertésből a tsz-éktől 174 ezret vett, a kisgazdaságokiból pedig 141 ezret. Ehhez nem is kell magyarázat. Legfeljebb még a termőföld-ügyben annyit hadd mondjak: szerintem ma is érvényes a törvényerejű jelszó, hogy a föld azé legyen, aki megműveli. Pontosabban: maradjon meg azoknak. Ne vehessék el a mezőgazdaságtól, csak létfontosságú esetben. 'És szaporodjanak a visszaadott, visszahódít­ható területek! Kamatmentes kölcsön Fél hektár Elképesztően nagy számokat hallunk időn­ként, mennyire fogy a termőföld területe. Nem is értem. Mintha minden hónapban egy új vállalat alakulna Magyarországon óriási telep­A megye 3400 hektár nagyüzemi szőlőjében és gyümölcsösében a metszésben ezen a hé­ten már túljutottak a 300 hektáron. Képünk Alsópélen készült. Diákok a borjádi méhesnél találkozón, március 15.-i emléktúrán a lengye- li iskolából érkezett diákok és tanárok már jó­val a meghirdetett időpont (délelőtt 11 óra) előtt ott voltak és bejárták a költő egykori sétaútjait. Délután sem siettek elhagyni Bor­júdat. A méhes környéke egyáltalán nem szép. Kopár udvar. De maga a település, a hegy­oldalból látható Sió, az erdős-szőlős kis dom­bok nagyon vonzóak. Romantikusak. Egy 16— 17 éves ifjú ember könnyen megérzi a roman­tikát, főleg ha tudja a tanáraitól, a vele ernlé- kezőktől, hogy egykor Petőfi barangolt itt és szeretett egy leányt, szerelmes verset irt Bor­júdon. A forradalmi ifjúsági napok megyebeli ren­dezvényei sók szépséget, tartalmat adtok az ünnepléshez, már az elején. Pireusz megtisztítása Rokonszenves intézkedésről olvashattunk egy rövid hírben a múlt pénteken. Hagyo­mánytisztelet ez is, mégpedig a javából. A hí­res görög színésznő, Melina Mercouri, aki a mostani görög kormányban a kulturális és tu­dományos ügyek minisztere, utasítást adott: meg kell tisztítani, részben eredeti formájában helyreállítani a pireuszi kikötőt. Eltávolítják például az engedély nélkül épült kis étter­meket. Igazat adok Melina Mercourinak. Ne enni járjanak oda a turisták, hanem nézelődni, gyönyörködni és tanulni, legalább valamit a görög történelemből, az emberiség ókori tör­ténetéből. Enni máshol is lehet. A híres kikö­tőben restaurálják és az ókori Athén épület- együtteséhez csatolják a Thémisztoklész által az időszámítás előtti 5. században épített erő­dítményt. A Balaton mellett hány engedély nélkül épí­tett és összecsapott, hivalkodó vagy csúnyán éktelenkedő házat bontottak le? Időnkénti tv- riportokból sejthető: sokkal kevesébbet, mint kellene. Büntetik az oda nem illő épületék tu­lajdonosait és ezzel elintézettnek vélik a dol­got. Arról nem is szólva, hogy szemetelhet, kocsit moshat a Balaton szélén, aki akar, aki­nek ehhez van bőr a képén (finoman fogal­mazva). Hovatovább nagyobb küzdelmet kell vívni egy tó vizének és szép partvidékének megmentéséért, mint évezredes műemlékek megmaradásáért. Na, persze rendelettel, ké­réssel, sőt még pellengérezéssel sem lehet ráncba szedni azokat, akiknek csak a súlyos büntetés használna. Én például öt évre elven­ném a jogosítványát annak, aki a Balatonban autót mos. Az engedély nélküli építkezésekkel kapcsolatban pedig tanácsot kérnék Melina M írcouritól. Harminc évre kamatmentes kölcsönt adni nemcsak nagy segítség, de nagy bizalom is. Aki erre képes, az erős lábakon áll és a kap­csolatai szilárdak. Nos, a kölcsönadó a decsi termelőszövetkezet, eddig negyven tagjának segítette a lakásépítését. El kellett jutnia idáig. Nemcsak az anya­giak megteremtésével, hanem a hitben is. A szövetkezet hiszi, hogy sok olyan tagja van, aki ott akarja végigdolgozni az életét, tehát nyugodtan adható számukra a pénz, még­pedig kamatmentesen. A tagok nyilvánvalóan érzik, tudják, hisznek benne, hogy ez a szövet­kezet az életük elválaszthdtatlan része. A kenyéradójuk, a biztos támaszuk. Ez a kap­csolat véleményem szerint több annál, amit munkaadó és munkavállaló viszonyának is­mernék. mondanak. Ez a kölcsöndolog túllép a jogi kereteken. Ez már magas rendű erköl­csi viszonyt, megbecsülést jelent. Mert ne feléjtsük el, séhol nem volt akkora bizalmatlanság az emberek között, anyagi kér­désekben, mint falun. Séhol nem volt olyan kétségbesett és sokszor kíméletlen önzés, a régi világban. Most meg az összetartás, a segítségnyújtás válik jellemzővé, különösen házépítésben. És van-e nagyobb, fontosabb anyagi természetű cél, mint hogy lakása, háza legyen minden családnak? GEMENC! JÓZSEF K. Papp József az ajándékok átadása után beszélget a vete­ránokkal. Seemann Erika átveszi a vándor zászlót Kari Imrétől Beszélgetés a fizikateremben

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom