Tolna Megyei Népújság, 1982. március (32. évfolyam, 51-76. szám)

1982-03-16 / 63. szám

e Hêpüjsàg 1982. március 16. Kosárlabda NB I ismét a Ganz-MA VAG bizonyult jobbnak Asztalitenisz NB i Tolnai VL-31-es Építők 13-12 Atlétika Iskolai futónapok A Tolna megyeii Atlétikai Szö­vetség egyetértésével a Szek­szárdi Dózsa szakemberei az atlétikára vonatkozó állásfogla­lás szellemében tefietségkutató iskolai futónapokat rendeznek. Az első, jól sikerült akciót a szekszárdi III. sz. Általános Is­kola felsőtagozatos tanulóinak szervezték. A közel 500 indulót a testnevelő tanárok és osztály- főnökök segítségével mozgósí­totta az iskolavezetés. Az edzők közel 20, eddig aktívan nem sportoló tanuló teljesítményére figyeltek fel. Az értékelés után az egyéni és csapathelyezettek v díjazásban részesültek. Az egészséges életmódra és a közösségi életre nevelést jól szolgáló versenyzéseket a ren­dezők hagyományossá kívánják tenni és - erre már néhány megyében van példa - az egész megyére kiterjeszteni. Ganz-MÁVAG-Szekszárdi Dó­zsa 76-67 (38-32). Kismartoni út. V. : Gergely, Harsányi. Ganz- MAVAG: Jankovics (16), Torma (13), Tarczy (8), Rajki (7), Gá­bor (20). Csere: Nagy (12), Kré- mer (—). Edző: Zsíros Tiibor. Szekszárd: Harsányi (16), Var­ga (13), Daróczi (3), Pártos (4), Támer (17). Csere: Rátvay (12), Fekete (2). Edző: Rátvay Zol­tán. Rosszul kezdődött a Dózsa számára a mérkőzés. Az első 10 percben kapkodó játékkal a dobásaik rendre célt tévesztet­tek, míg a gépgyáriak az ellen- támadásaikat eredményesen fe­jezték be. Az 5. percben 10-4, a 10. percben 20-12 volt az ál­lás a MÁVAG javára. A szek­szárdiak ebben az időszakban nem találták meg a kemény vé­dekezés ellenszerét. Az időké­rés és a cserék felhozták a dó- zsásokat, védekezésük egyre biztosabbá vált és a 16. perc­ben sikerült a hátrányt hórom pontra csökkenteni : 26-23. A 18. percben 30-26-ra alakult az eredmény, utána egy perc alatt három zíiccert hibázott a Dózsa. Ez felhozta az ellenfelet és 10 pontos vezetéshez juttatta. A második félidő két azonos képességű csapat fej-fej mel­letti küzdelmét hozta, Javult a színvonal, de egyúttal egyre ke­ményebbé vált a játék, sok sza­bálytalanság csúszott be mind­két oldalon. A lila-fehérek a második játékrészben 15 sze­mélyi hibát vétett, szerencsére egyik játékos sem pontozódott ki ennek ellenére. A szekszár­di együttes vereségét az okozta, hogy ellenfele ezúttal nagyobb dobóbiztonsággal rendelkezett, a lepattanó labdák megszerzé­sében iis a hazaiak jeleskedtek, akik érvényt szereztek magas­sági fölényüknek. Ezzel a győ­zelmével a Ganz-MAVAG az al­sóházban ismét az élre tört. A Dózsa számára biztató, hogy a két együttes egymás elleni há­rom találkozójának kosárkü­lönbsége minimális, így ha a március 27-i hazai mérkőzésen csak két pont különbséggel nyer a Szekszárd — amennyi­ben a rájátszás további mérkő­zései is kedvezően alakulnak-, az is elegendő lesz a 11. hely visszaszerzésére. A Szekszárdi Dózsa SE és a kosárlabda-szakosztály az el­múlt héten köszöntötte az NB l-es csapat játékosait a nőnap alkalmából. Az ünnepségen részt vett Varjas János, a váro­si pártbizottság titkára, dr. Ad­rián Zsigmond megyei rendőr- főkapitány és Villányi József, a TÁÉV igazgatója is. A köszön­tőt dr. Sólyom Bódog szakosz­tályelnök tartotta, majd rövi­den értékelte a csapat eddigi szereplését és a rájátszásban feladatokat határozott meg. A nőnapi ünnepséggel párhuza­mosan dr. Kálmán Gyula, a MÉSZÖV elnöke látta vendégül a Dózsa női kosárlabda-csapa­tát. Rátvay Zoltán vezető edző a ma este Kecskeméten sorra ke­rülő mérkőzéssel kapcsolatban a következőket nyilatkozta:- A kecskeméti találkozó döntő jelentőségű lehet a vég­ső helyezés szempontjából. Egy esetleges vereség minimálisra csökkenti csapatunk esélyeit a csoportelsőség megszerzésére. A fiatalokat szerepeltető KSC nem tart igényt az idősebb já­tékosokra a rájátszáson. Ennek ellenére nehéz mérkőzésre van kilátás, de a múltkori gyenge játék nem ismétlődhet meg részünkről. Bízom játékosaink harcosságában és győzelmet várok. NB II.: , Dombóvár-Pét 113-62 (59-28). Dombóvár: Tölgyes (6), Tamási (39), Pálvölgyi (19), Meszler (9), Kollár II. (10). Csere: Bá- lind (12), Haraszti ^6), Ruzics- ka (10), Kollár I. (2), Horváth (—). A jó formában lévő Dom­bóvár könnyedén nyert. Kitűnt Tamási (a mezőny legjobbja), Pálvölgyi és Bálind. A dombó­váriak szombaton Győrben a főiskolásokkal játszanak, vasár­nap Sopronban lépnek pályára. Sárbogárdi Videoton-Szek- 'Szárdi Dózsa 120-71 (58-30). Sz. Dózsa: Mészáros (12), Losoncz (8), Murel (13), Véqh (17), Stickel (2). Csere: Keszler (3), Heiman (-), Iváncsics (6), Kiss (4). A hazaliakkal szemben a dózsások csak az első tíz perc­ben tudtak komoly ellenállást kifejteni. Győri Közlekedési Főiskola- Atomerőmű SE 107-64 (53-27). Atom SE: Schmidt (20), Tóth (15), Schwarcz (4). Oláh (6), Polányi (5). Csere: Bettesch (1), Nagy (9), Gáspár (4). A ma­gassági fölényben lévő hazai­ak ellen a szétesően játszó Paks nem tudta szorossá tenni a végeredményt. A vártnál sokkal nehezebb feladat elé állította a tolnai lá­nyokat az év első NB l-es ta­lálkozója. Bolvári Ildikó hiányát i$ beszámítva ennél a számsze­rű eredménynél jobbat vártaka csapat rajongói. Hogy ez még­sem így alakult, abban — saj­nos — néhány a csapat gerin­cét alkotó játékos volt a ludas. Szerencsére, a kitűnő képessé­gű fiatal garnitúra ezúttal 'is átlagon felüli teljesítményre volt képes. Az első fordulóban a tolnai csapat még szerény vezetést szerzett, 3-2-re. Ebben a for­dulóban már nem várt vereséget könyvelhetett el Bízó Szép Zsu­zsától. A csapat győzelmeit eb­ben a fordulóban Bátorfi, Ba­logh és Kiss szerezték. Ekkor még senki sem gondolt arra, hogy Kissnek ez lesz az egyet­len győzelme. A második fordulóban már az ellenfél szerzett 3-2-es ve­zetést, és itt Balogh nem várt veresége volt a meglepetés, a védekező Galambos ellen. A harmadik forduló ugyancsak az ellenfél 3-2-es győzelmével végződött, és ezzel az Építők 8-7 arányban átvette a vezetést. A negyedik fordulóban megis­métlődött az előbbi eredmény, ismét 3-2-es hazai győzelem, és 11-9-re állt a mérkőzés. Ebben a fordulóban a nagy meglepe­tés, Balogh veresége az ugyan­csak gyenge képességű Engel ellen. Az utolsó, ötödik forduló előtt igen nehéz helyzetben volt a tolnai csapat. Á hagyományos küzdeni tudás azonban mint már sokszor, ezúttal is segített a kilátástalan helyzeten. Termé­szetesen ebben oroszlánrészt vállalt a két legfiatalabb ver­senyző, Bolvári Kati és Bátorfi Csilla, kitűnő teljesítménnyel. Balogh és Bízó győzelmeivel, illetve Kiss vereségével 12-12- re alakult a csapattalálkozó eredménye. Ekkor az utolsó mérkőzésre a sokszoros felnőtt­válogatott, Csik Márta és Bol­vári Kati állt asztalhoz. Csík óriási lendülettel kezdett, és 21-8-ra nyerte az első játszmát. Bolvári Kati azonban a máso­dik játszmában fordítani tudott, és 21-11-re győzött. A döntő játszma óriási küzdelmet és iz­galmakat hozott. 12-8-nál még Csik vezetett, de Bolváfi ekkor remek hajrával 21-16-ra meg­fordította az eredményt, mely a csapat végső győzelmét is je­lentette. Bolvári Kati, mint az utóbbi időben minden mérkőzésén, ki­tűnő teljesítményt nyújtott. Akár­csak a svédországi BEK-elő- döntőben ezúttal is a legkriti­kusabb helyzetben tudott ki­emelkedőt nyújtani. Hasonlóan jól vizsgázott Bátorfi Csilla is, aki nagyszerű játéka mellett ugyancsak kitűnő versenyzői adottsággal rendelkezik. Há­rom győzelme a rangadónak számító találkozón csak elis­merést érdemel. Sajnos, gyen­ge teljesítményekről is szólni kell. Ezek élére Kiss játéka kí­vánkozik, de nem sokkal ma­radt el Balogh sem a gyenge teljesítményben. Két olyan mér­kőzést veszített, melyet váloga­tott kerettag nem engedhet meg magának. Bízó azt a tel­jesítményt nyújtotta, amit vár­tak tőle. Győztesek: Bolvári K. 4, Bá­torfi 3, Balogh 3, Bízó 2, Kiss 1, illetve Galambos 5, Csik 3, Szép 2, Engel 2, Sárközi 0. Megyei labdarúgó-bajnokság I regszemcse a D. Vasast is legyőzte Iregszemcse-Dombóvári Va­sas 1-0 (0-0). Fornád, 250 néző. V.: Pesti. Iregszemcse: Vincze - Szuhai, Kajdi, Németh, Máté, Varga, Borzok, Kiss, Gyónó, Kránitz, Sztojka. Csere: Kova- csik, Viszló. Edző. Székely Jó­zsef. Dombóvár: Szalai — Ko­vács, Engert, Havasi, Csatári, Miikolics, Nagy, Banai, Lamm, Szieber, Pintér. Csere: Pákái. Ed­ző: Újvári Kálmán. Kitűnő já­tékvezetés mellett, hatalmas iramú találkozón az iregszem- csei együttes óriási küzdeni akarással ellensúlyozta a ven­dégek nagyobb tudósát. G. : Varga: Jók: Németh, Máté, Kránitz, lilletve a Vasasból sen­ki sem dicsérhető. Ozora-TAÉV SK 5-4 (3-2). Ozora, 300 néző. V.: May. Ozo- ra: Surányi — Veng, Rúzsa, Hor­váth, Cziráki, Papp, Kovács, Miklós, Pfeifer l„ Pfeifer II., Var­ga. Csere: Sárközi, Porga. Ed­ző: Kiss István. TAÉV SK: Hor- vai - Pápes, Bölcsföldi, Balázs, Both, Kauder, Klement, Dárdai, Kovács, Bakalár, Micskó. Cse­re: Pesti. Edző: dr. Freppán Miklós. Gólokban gazdag, mindvégig nyílt, érdekes 90 perc. G.: Papp 2, Miklós, Czri- ráki, Pfeifer I., illetve Micskó, Balázs, Kovács, Dárdai. Jók: az egész hazai csapat, illetve Kau­der, Balázs, Micskó, Both, Kle­ment. Bogyiszló—Pincehely 2-2 (1-1). Bogyiszló, 300 néző. V.: Ódor. Bogyiszló: Varga - Paksi, Lisz- kai, Györgye, Bajusz, Böröcz, Szekeres, Bogdanovics, Molnár F., Neihardt, Szántó. Csere: Waldarf, Molnár M. Edző: Pa­latínus János. Pincehely: Bük- kösi — Sütő, Kántor l„ Kajtár, Kántor II., Juhász II., Kersák, Veres, Kuvik, Petki, Gergely. Csere: Miszlaii. Edző: Bükkösi András. Sáros, mély talajú pá­lyán, küzdelmes 90 perc után, igazságos pontosztozkodás. A 2. percben Liszkai 11-est hibá­zott. G.: Szántó, Molnár F., il­letve Gergely, Petki. Jók: Györ­gye, Molnár F., illetve Sütő, Gergely, Juhász II. Nagymányok-Dunaföldvár 3-0 (0-0). Nagymányok, 300 néző. V.: Albert. Nagymányok: Sass- Egri, Németh, Lemle, Vadász, Nagy, Bíró, Bakó, Balogh T„ Szép. Csere: Jéhn, Tamás. Edző: Guth András. Dunaföldvár: Tóth — Pálinkás, Kiss, Jónás, Phincz I., Princz II., Dunai, Tilli, Frö­lich, Popovics, Góman. Csere: Varga, Szabó. Edző: Kővári István. A második félidei játé­ka alapján rászolgált győzel­mére a hazai csapat. G.: Túrós 2, Pálinkás (öngól). Jók: Va­dász, Lemle, Balogh T„ Németh, illetve Jónás. Tevel-Nagydorog 1-1 (0-1). Tevel, 200 néző. V.: Műdig. Té­véi: Braun — Bíró, Nagy I., Il­lés 111., Miklós, Denkinger, Ba­rabás, Szentes, Turbuk, Antal, Weidinger. Csere: Nagy II. Ed­ző: Fláding János. Nagydorog: Balogh - Gondos, Kovács, Bá­nyai, Kisgyörgy, Honti, Miklós, Kollár, Sörös, Ébert, Virág. Cse­re: Micskei. Edző: Domonkos János. Nagy iramú mérkőzésen igazságos döntetlen született. G.: Weidinger, illetve Ébert. Jók: Nagy II., Weidinger, illet­ve Balogh, Bányai, Honti. Dunaszentgyörgy-Hőgyész 2-1 (1-0). Dunaszentgyörgy, 350 né­ző. V.: Fülöp. Dunaszentgyörgy: Szlanyinka — Lencsés, Kovács, Nagy II., Kertész, MajSai, Péch, Horváth, Gyöngyösi, Somodi, Kiss. Csere: Henk, Szakács. Ed-1 ző: dr. Gyurovics László. A ha­zaiak nehezen tartották otthon a két pontot a lelkesen és jól játszó Hőgyész ellen. G.: Kiss, Somodi, illetve Stefán. Jók: Szlanyiinka, Lencsés, Somodi, Majsai, illetve Magyar edző va­lamennyi játékosát megdicsér­te lelkes játékáért. Aparhant-Zomba 2-0 (0-0). Aparhant, 200 néző. V.: Varga. Aparhant: Lipovszky - Dávid, Wáger, Sebestyén, Cseke, Zsók, Gáspár, Juhász II., Heidecker I., Heidecker III., Pechár. Csere: Váncsa, Farkas. Edző: Kozma József. Zomba: Bogos — Csibi, Orbán, Marsai I., Erős, Kerekes, Illés I., Jakab, Marsai II., Tur­buk, Nyári. Csere: Illés II., Bo­ros. Edző: Kláb József. A tarta­lékos hazai együttes csak a haj­rában lőtt gólokkal tartotta ott­hon a két pontot. G.: Pechár 2. Jók: Wáger, Sebestyén, Cseke, illetve Bogos, Marsai I. Tengelic-Bonyhádi Pannónia 1-0 (0-0). Tengelic, 150 néző. V.: Horváth. Tengelic: Bálint - Rikkers, Nagy, Hosnyánszki, Tóth, Pámer, Kovács, Junkuncz, Töricht, Barabás, Éberling. Cse­re: Gazdag. Mb. Edző: Gáncs Sándor. B. Pannónia: Donáth — Eisensehr, Weiszenburqer, Flas- kár, Szőnyi, Csoboth, Kiss, Baj- kaii, Incze, Zulauf, János. Csere: Varga, Vendég. Edző: Kovácsi Ferenc. Mély talajú pályán, ala­csony színvonalú, küzdelmes mérkőzésen a szerencsésebb csapat győzött. G.: Junkuncz. Jók: Bálint, Hosnyánszki, TótK, Nagy, illetve Szőnyi, Weiszen- burger, Flaskár, János. Edzősorsok (III.) Mellékvágányok csapdája Attól a legritkább esetben kell félni, hogy bármelyik edző is állás nélkül marad. Mindig akad oyan hely, ahol a menesztett edző elhe­lyezkedhet. Talán más volna a helyzet, ha az eddig képesítést szerzett szakemberek mind­egyike dolgozna. Sokakat azonban elriaszt a magánéletet szinte minimálisra szűkítő edzőtá­borozás, a hétvégekre és ünnepnapokra eső versenyek sora, a kétes biztonságú egziszten­cia; ezért a képesített edzőknek csak egy tö­redéke dolgozik. Ki főállásban (ezek vannak túl kevesen), ki pedig mellékállásban. Az eddigi mellékfoglalkozást vagy másodál­lást szabályozó rendeletek zöld utat biztosítot­tak az edzést vállalóknak. Mellékállásban 1200 Ft-tól 3000 Ft-ig terjed a fizetési határ. Már­mint a gyakorlatban ... Térjünk vissza oda, hogy a valahonnan ki- ebrudalt edző talál munkát. Kötnek vele szer­ződést, mondjuk két évre, de inkább egyre. Gondolkodik. Ha hosszabb ideig akar marad­ni, akkor neki bizonyítania kell. Eredményt fel­mutatni! ... Tudja azt is, hogy az előző helyén éppen a túlzott eredményre törekvés okozott gondot. A sok felkészítő munka nem tetszett a verseny­zőknek, az eredményes munkához szükséges feltételek megteremtéséért vívott harca nem tetszett a vezetőknek. Szerintük a nincsből nem lehet adni. Mostanában pedig szűkösek az anyagi lehetőségek. De az eredmény kell! Mire kényszerül tehát az edző? Új környeze­tében azonnal kapcsolatokat keres. Igyekszik olyan emberekkel jóba lenni, akik a „mellék- vágányokon" képesek támogatni munkáját. Nem egy edző panaszkodik, hogy alig ma­rad ideje szakmai munkára. Versenyzőinek ál­lásügyében rohangál, tárgyal iskolákkal az időegyeztetés érdekében, olcsó edzőtáborozási lehetőségek után futkározik, leszereli az átiga­zolási kísérleteket, felkeresi a más szakosztály­ban sportoló fiatal szüleit és hívja az ő szak­osztályába, vásárol szerelést és járja a szóra­kozóhelyeket, hazaparancsolni a magukról megfeledkezett sportolókat. Igyekszik megnyer­ni a részrehajlásra hajlamos bíró kegyét és tal­pal a bevonulás elhalasztásáért, a leszerelő versenyző visszahozásáért. A maradék energiá­jából pedig mindent igyekszik megtenni a sike­rért, ami szerződése megújításának alapja ... Töredéknyi szabad idejében pedig álmodo­zik arról, hogy milyen jó is lenne csak a szak­mai munkával törődni! Mennyi mindent tudna csinálni!?... Furcsa dolog, de az a tény, hogy a tényle­gesen eredményre törő edzőket mindenhol ne­héz embereknek tartják. Hadakozni kénysze­rülnek olyanokkal is, akiknek pedig kötelessé­gük lenne őket segíteni. Bele is fáradnak leg­többen. Ezért van az, hogy nálunk a nagy ed­zők „egy generációsok". Széchy Tamás ma már jóval szelidebb, mint amikor Hargitayékat felhozta. Nincs is hozzájuk hasonló, új gárdá­ja. Vigh László sem kezdett hozzá újabb, Ma­gyar Zolihoz hasonló klasszis kineveléséhez. Említhetnénk másokat is, akik persze továbbra is dolgoznak tisztességgel, nagy hozzáértéssel, de úgy látszik, a csúcseredményhez ez nem elég. Állandó ütközéshez pedig már nincs ked­vük. Egy-egy klasszis versenyző kinevelése, klasz- szis csapat kialakítása hosszan tartó folyamat, tervszerű, gondos szakmai munka eredménye. Egyáltalán gondolhat-e az edző ilyenre, ami­kor aláírja az egy- vagy kétéves szerződést? Neki a pillanatnyi eredményességre kell gon­dolnia. A jövőt megalapozó tudásgyarapltás átmeneti visszaesést is okozhat. Miért vállalja ő ezt az időszakot az edzői keringőben, amikor a hatását majd más élvezi? Neki éppen az eredményességi megtorpanása miatt kell men­nie, nem engedik kivárni a befektetett munka kamatozását. Ezért az edzőket sűrűn változtató szakosztályokban ritka a jelentős szakmai megújulás. Csak kétszer, háromszor kell belekerülni ilyen vállalkozókedvet kiölő helyzetbe és máris csak a fizetéséért dolgozik a sokra hivatott szakem­ber. Ekkor meg rásütik a bélyeget, hogy: nem tud lépést tartani. Ő, az edző. Nem pedig azok a vezetők, akik lehetetlenné tették az eredményes munkát, mert nem biztosították hozzá a feltételeket, az időt, az erkölcsi támo­gatást, a nyugodt munkalégkört. Vannak, akik az edzőséget szép hobbinak tartják. A közgazdasági egyetem cselgáncs­szakosztályának edzője jó nevű költő, műfordí­tó. Ragyogó szakember. A technika oktatásá­nak mestere. Azt vallja, hogy ő nem akar min­denkiből bajnokot nevelni, de aki bajnok, sőt világbajnok akar lenni, azt megtanítja min­denre, ami ehhez kell. Meg is tudja tanítani. De a gyakorlat azt mutatja, hogy ez az út sem járható. Sokat Ígérő tehetségként, nagy tudású reménységként vesznek bele a szürkeségbe a tanítványai. A külső körülmények nem kedvez­nek ennek a felfogásnak. Azaz bebizonyoso­dik, hogy a szaktudás csak egy kis töredéke az eredményes edzői munkának. Edzőnek és az egyesületi vezetésnek, az anyagi alapot biztosító gazdasági vagy intéz­ményi vezetőknek kell tökéletes összhangban dolgozni. Úgy, hogy mindenki azt csinálja, azt oldja meg, ami rá tartozik. És akkor az edzők hivatástudata sem törik meg. Márpedig a magyar sport eredményessé­gének ez az egyik legfontosabb teltétele. KASZÁS SÁNDOR (Vége)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom