Tolna Megyei Népújság, 1982. március (32. évfolyam, 51-76. szám)

1982-03-16 / 63. szám

a Képújság

1982. március 16.

Moziban

Kabala

Rózsa János, Ragályi Elemér, Szörényi Levente — rendező, operatőr, zeneszerző —, ha más nem, e három név is elég ahhoz, hogy az ember különösebb fontolgatás nélkül üljön be a moziba. És akkor ott van még Nyakó Juli, Esztergályos Cecília, meg Garas Dezső. Velük merülhetünk a „valóság bugyraiba" —, így fogalmaz a film sillabusza. A valóság ezúttal szétbomló családot, menthetetlenül elkallódó gyerekeket, szomorú sorsokat jelent. A folyamat ez esetben törvény- szerű és egyediségében is tipikus. Kabala, a tizenhat esztendős középiskolás lány elvált szülei helyett maga akarja kézbe venni öccse sorsának irányítását. Otthagyja az iskolát, dolgozni kezd, megszökteti a tizenegy éves Facsigát az intézetből, alkalmi menedékhelyeken bújtatja, onnan járatja iskolába, kétségbeesetten próbálja irányítani életüket. Ez persze mind kevésbé sikerülj Védtelenül, magukra hagyva hányódnak és lassan felőrlődnek a részvétlen környezetben, a csak a maguk érdekeivel törődő felnőttek rideg világában. Nevetséges és ugyanakkor fölösleges lenne a filmen szá- monkérni a „vannak még hibáink, de az eredményeink le- nyűgözőek” sematikus megoldást, ám mégiscsak elgondolkodtató, hogy a másfél óra alatt jóformán egyetlen „pozitív” figurával sem találkozik a két gyerekszereplő.

Bűnös itt mindenki, leginkább talán a két szülő, aki a tehetetlenség álarca mögé bújva hagyja maaukra a gyerekeket, és az a sablonos szövegnél, megoldásjavaslatnál egyebet nem nyújtó hivatal.

Ez utóbbi két variációban is ábrázoftatik. Egyikben az ostoba, lélektelen gyámügyes, a másikban ennek rendőrségi változata, a mézesmázos, alattomos módon információkat kérő fiatal nyomozó. A néző legfeljebb azt döntheti el, hogy melyik a rosszabb. De mielőtt erre sor kerülhetne, máris jönnek az újabb „bugyrok": a

maszek kertészet, a talajt-vesz- tett, céltalan fiatalok társasága, a feketepiac, ahol még egy tizenegy esztendős gyerek is néhány perc vagy óra alatt megduplázhatja a pénzét. Mindez majdhogynem „ömlesztve”, anélkül, hogy a film alkotói túl sokat bajlódnának a mélyebb, árnyaltabb ábrázolással. Ők csak megmutatják,

fölvillantják a tényeket — elvégre az Objektív Stúdióban készült a film —, az ítéletet a közönségre bízzák. Csakhogy ez az egyértelmű ítélet már régen kész, és természetesen nem is lehet más, mint elmarasztaló.

E sorok írójának azért volt egy megdöbbentő élménye a film kapcsán. Az egyik epizód- szereplőben már réqes-rég nyugdíjas kedves tanítóját fedezte föl. Rá annak idején többek között az volt a jellemző, hogy érdekesen, az érzelmet sem titkolva próbálta fejünkbe tömni a geográfia tudományát, az óráit lehetetlen volt kívülállóként, egyszerű szemlélőként végigülni. Most, több mint két évtized múltán is csak azt mondhatom, neki volt igaza.

— gyuricza —

Rádió

Minőség és mennyiség

A címben szereplő filozófiai kategóriák már eddig is sok vitára adtak alkalmat. Tudjuk, a mennyiségi változások csak akkor idéznek elő minőségieket, amikor elérnek egy, minden egyes tárgynál meghatározott határt, mértéket. A mérték túl- haladása arra vezet, hogy adott tárgy, vagy jelenség megváltozik, minőségileg mássá válik. Mindezek akkor jutottak eszembe, amikor meghallgattam Bakonyi Pál Mennyiség és minőség az iskolában című rádiójegyzetét. A kérdés most, az ötnapos tanítási hét bevezetésének küszöbén különösen aktuális. Divatos téma lett a gyerekek túlterhelésének emlegetése. Nézetek csapnak össze nap mint nap. Egyesek a tananyag csökkentését követelik, mások azt hangoztatják, hogy a terhelés neveli a gyereket.

Ugyanakkor nyitott kérdés az is, hogy mit nevezünk korszerű műveltségnek. Sokan büszkék arra, hogy „régi érettségijüknek" köszönhetően ma is pontosan idézik Vergilius sorait, és arra is, hogy fogalmuk nincs a villanycsengő működési elvéről. Sokak számára még mindig mérce egy letűnt társadalom elit iskoláinak igaz, kevesek számára nyújtott, de széles és alapos humán műveltsége. Persze, a fentiekből nem következik a mentség azok számára, akik értetlenül néznek Homérosz, Szapphó, vagy Szophok- lész neve hallatára.

Egyetértek azokkal, akik nem számszerűleg, hanem minőségileg akarnak többet adni az iskolában. Még azokkal is, akik a jövő szükségletének, a reális igényeknek megfelelően akarják bővíteni a tananyagot. Azoknak adok igazat, akik hatékony segítséget akarnak nyújtani tanulóiknak az előrelépéshez. A cél lehet szakmunkás-bizonyítvány és lehet diploma is. De a hozzá vezető úton nem szabad elveszni a részletekben. Mert — és itt visszatérnék Bakonyi Pál rádiójegyzetéhez — többet adni csak mélyebb, megalapozottabb ismeretek nyújtásával szabad.

TAMASI

Vagyis: „laterna magica". Rég elporladt nézői tán valóban varázslatnak vélték a sötét szoba falán 'megjelenő halo- vány képeket. Ma ímese-diavetí- tőként a gyermekkuckók köznapi kelléke. Ki hitte volna, hagy a régi-régi eszköz napjainkban új varázslatra képes, felvéve az ismét idegen „dioporáma" inevet?

Mi a dioporáma? Technikailag két, pontosan egymást fedő képet adó diavetítő, néhány barkácsolt kiegészítő szerkezet, magnó. (Ámbár úgy hírlik, gazdagabb tájakon létezik 64 géppel vetítő, komputerrel vezérelt szuiperváltozata is.)

Egyébként nem a technika érdekes benne, 'hanem az élmény. Halk zene szól, a ragyogóan színes vagy pasztelíhalovány képek lágyan omlanak át egymásba, néha gyorsabban, néha olyan lassan, hogy nem érzékeljük az átváltozás 'határvonalát. Egyik-másik kép vibrálni kezd vagy elsötétül, van, amelyik váratlanul visszatér. Mindez nem véletlenszerűen, hanem azért, 'hogy részesítsen az érzelmi és gondolati hullámverésben, amelyet oz alkotó átélt például egy pirosió, napfényben fürdő, majd széltől tépett pipacsmező, egy viruló, később szirmát vesztett virág láttán.

A diaporámával tehát új művészi kifejező eszköz született, valahol a fényképezés és a mozgófilm között. Az előbbinél több, mert időbeli folyamatokat is ábrázol. Az utóbbitól eltér, mert állóképeket helyez egymás mellé, amelyek az elrendezés folytán kapnak új jelentést E képeket évekig lehet gyűjteni egy gondolat körül. Át lehet rendezni, cserélgetni, ha egy új kép kifejezőbbre sikerül. Az alkotónak egyben előadóművésznek is kell lennie, minden vetítésnél kézi eszközökkel rögtönzi az effektusokat. (Az említett számítógép híján.) Az így vetíthető képek minőségét viszont nem lehet amatőrfilmes eszközökkel elérni.

Azt ugyanis hangsúlyozni kell, hogy a dioporáma kifejezetten amatőr tevékenység. Nincs és nehezen is képzelhető el olyan 'bemutatási forma, amelyben eredménye áruvá válhat, ,pénzzé váltható át.

Miért vesződik hát vele bárki, miért áldoz rá időt, erőt, anyagiakat?

„'Elsősorban magamért csinálom. Én változom belülről, én látom másképpen, mélyebben a világot, amióta ezzel foglalkozom." Ilyesféleképpen fejtette ki ars poeticáját Tám László, az első Magyarországon, aki a „fotóművész" rangot kizárólag diaporámálért kapta meg a Magyar Fotóművészek Szövetségétől. Bár egyes képeit sokan ismerik az Új Tükör oldalairól, néhány szép és elgondolkodtató diaporámájának bemutatása így, 'belső indítékainak és indulatainak személyes feltárásával együtt, emlékezetes esemény marad azoknak, akik a Tolna megyei fotóklub tagjaiként vagy vendégeiként megtöltötték a művelődési központ nagy klubtermét egy közelmúlt vasárnap délelőttjén.

Többek közt láthattuk Urbanizáció című művét is, amelyért a franciaországi Angouleme- ben az elmúlt napokban kapta meg a nemzetközi fesztivál nagydrját:

— -Pécsi panelháztömbök, a modern építészet „büszkeségei". Házsorok, amelyek egyetlen ablakukat sem fordítják felénk. Házak, számtalan ablakkal, csak egyik-másikból tekint ki egy-egy magányos arc. Rács közé zárt játszóterek, rács a gyermeki jókedv körül. Roskadozó, tetőtlen házak, elhagyott baranyai faluban. A természet kezdi újra birtokba venni őket, de az ittfelejtett tárgyak több emberi vonást hordoznak, mint a betonkockák. Vízzel telt szekérnyom vezet a távolba, a panel négyzetek rémületet árasztó szürke geometriája felé. Szenvedő kutyák ... Zöldellő mező, szántás, a látóhatár peremén házszörnyetegek lesik ugrásra készen, .mikor vehetik birtákba ezt is ...

'Befejezésül ismét Tám László gondolatai. (A fiatal tanáré vagy a fotósé?) ,A turisták külföldre jutva róhanvást fényképezik a nevezetes épületeket, hogy itthon dicsekedhessenek, merre jártak. De aki többre törekszik, más országban, oz is csak a felületet ismerheti meg. Az ember csak saját hazájában tudja feltárni a rejtettebb összefüggéseket. 'És külföldön erre kíváncsiak, ezt értékelik. Ezzel tudom szolgálni a magyarságot"

CSONTOS KAROLY

Vándorkiállítás

Rendhagyó vándorkiállítás nyílik március 18-án Tatabányán, a Számítástechnikai és ügyvitelszervező Vállalat szervezésében. A vállalat minden évben sport- és kulturális napokat rendez, amelyre az ország megyei számítóközpontjaiból érkeznek a résztvevők. Az elmúlt évben megrendezett találkozó egyik vetélkedőjén a versengők azt a feladatot kapták, hogy kérjenek kölcsön városunkban élő képző- és iparművészektől zsűrizett alkotásokat. Az összegyűlt festményeket, rézkarcokat, fafaragásokat és egyéb műalkotásokat nyilvános vándorkiállításon, az ország 17 számítóközpontjában mutatják be.

Könyv

Kikötő

Két megyénkbeli szerző is szerepel a Debrecenben megjelent szép kiállítású, Kikötő című kötetben, mely az Alföld Stúdió antológiája. Ez természetesen a véletlen műve, Bali- pap. Ferenc és Csengey Dénes vagy hosszabb-rövidebb ideig a Hajdúságban dolgoztak, vagy ott voltak egyetemisták. Maga a kötet azonban joggal válthatja ki irigységünket, Tolna megyéből másfél évtizedre visszamenően se lehetne ilyen sikerült, értékes írásokat tartalmazó, majdnem 300 oldalas könyvet összeállítani. Csengey Dénes A cella címmel írt monodrámájával szerepel. Ebben a börtönbe zárt Villon elmélkedik 35 hosz- szú oldalon át, kissé terjengősen ugyan, de ha a nagy va- gabund helyébe a szerzőt képzeljük, akkor ez teljesen érthetővé válik. A középkorból mába szóló áttételek nyilvánvalóak. Balipap Ferenc hat hosz- szabb költeménye egytől-egyig szép, tehetségre, sőt, ami ritkább, a verselési szabályok ismeretére valló. A Kis történelmi képek gyűjtőcímű sorozatának egyik-másik darabja pompás. Például az Egy zsurnalisztára című is az, noha szakmánk művelői aligha teszik a kirakatba. Idézem:

„Múlt és jövő lakodalmán Napszámbérért forradalmár.”

A Konszolidáció-ban így vélekedik:

„Megvetettük a lábunkat.

Aztán egymást.”

Persze, az ilyen tömörített bölcsességeknek is van veszélye, ami olykor a szemtelenség határát súrolhatja. Ilyesmit érzek az Illyés Gyulának ajánlott Egy nemzedék címűben: „Fölültették egy nagy hajóra,

S a tengert kivették alóla."

(ordas)

Tévénapló

Építsünk házat!

Alighanem az utóbbi idők egyik legaktuálisabb, legszükségesebb s talán legnépszerűbb sorozatának első adását láthattuk szombaton, amikor „Építsünk házat!" címmel a KISZ KB székházából jelentkeztek a televízió munka'ársai, s az erre az alkalomra meghívott vendégek és szakemberek.

Már maga a cím is sokat mond. Nem arra buzdít, hogy építtessünk házat vagy — mint a műsorban is megfogalmazódott — nem így szól: hogyan várjunk lakáskiutalásra? S a színhely sem véletlenül volt és lesz éppen a KISZ KB székháza, hiszen elsősorban fiataloknak szánták e sorozatot. Ugyanis legfőképpen az ő gondjuk a lakáskérdés, s ők azok, akik kezdeményező energiájukkal, ifjúi erejükkel, munkájukkal tevőlegesen is hozzájárulhatnak gondjuk megszüntetéséhez.

Persze, ez a sorozat senkit sem tanít meg arra, hogy önmaga végezze majd a különféle építési munkákat, viszont hasznos tanácsaival megmutathatja: mit tud valaki saját két kezével megcsinálni, s mikor kell szakemberhez fordulnia. De segít eligazodni a különféle építési módokkal, formákkal, a telekügyekkel, a tervezéssel, a pénzügyi feltételekkel, a jogsegélyszolgálattal, az anyagbeszerzéssel, az építési és lakhatási engedélyek megszerzésével, s nem utolsósorban a vállalati támogatással összefüggő labirintusokban. Nem csekélység már maga ez a korántsem teljes felsorolás sem, s bizonyára sokan várják a beharangozott pénztárcakimélő ötleteket is. A szombati adás a lehetséges építési módozatokat vette sorba, filmriportokkal, fényképekkel, makettekkel illusztrálva, s a folytatás témája — két hét múlva — a telek lesz.

De addig minden bizonnyal állniuk kell a. sa rat e műsor készítőinek, közreműködőinek, mert az elhangzottak nyomán várhatóan igen sokan élnek a felkínált lehetőséggel, s telefonon vagy levélben kérnek választ konkrét kérdéseikre. A műsorhoz kapcsolódva egyébként cikkeket közöl majd a Magyar Ifjúság és az Ezermester című lap is, igyekezve segítséget nyújtani a fiataloknak.

Az első adásból korai még valamiféle tanulságot levonni, kivéve persze azt a megállapítást: igen hasznos és nagyon nagy vállalkozásba kezdett a televízió az Építsünk házat! műsorával. Ugyanis roppant bonyolult tényeket kell lehetőleg egyszerűen megértetni az érdekelt nézőkkel, hiszen a házépítés még egy rendelkezésre álló, jelentősebb összeg esetében sem egyszerű. Talán könnyebb dolguk lenne a tvsorozat készítőinek, ha a túlzott bonyolultság elmagyarázá- sa, megértetése helyett magát a bonyolultságot lehetne némiképp csökkenteniük. De hát ez végtére is nem az ő feladatuk.

V. 2.

Soma és dr. Agy

Tíz héten át nézhettük csütörtök esténként a tévében két rajzfigura vidám, de mégis hallatlanul komoly dolgokról szóló, magvas csevegését. A micisapkás telefon, Soma, látszólag együgyű, valójában nagyon is húsba vágó, valamennyiünket érintő kérdéseire adott magyarázatot tudós doktorunk, Agy, aki népgazdaságunk ütőerén tartja ujjait.

Mondandójukat megismételni nagyon nehéz, de felesleges dolog is lenne. Már csak azért is, mert a nyomtatott betűk bizonyosan nem tudnák hűen közvetíteni a bájos csevegést. Amit viszont le kell írnom, az az, hogy nagy szükség van ilyen könnyed magyarázatokra, vidám, szellemes eszmecserékre, amelyek nemcsak szórakoztatnak, hanem tanítanak is. És ez az volt. Mert aki csak fél szemmel, fél füllel figyelte a műsort, az is gazdagabb lett seregnyi közgazdasági, gazdaságpolitikai ismerettel. Amelyekre manapság egyre nagyobb szükségünk van.

Anélkül, hogy folytatnám Szabó Sipos Tamás rendező és Radványi Dezső szerkesztő témáját, el kell hogy mondjam: napról napra kötetlenebbé váló gazdálkodásunk kötelezővé teszi, majd mindenkinek, az ilyen ismeretek gyarapítását. S ezt a célt szolgálta példás sikerrel a rajzfilmsorozat, aminek egyebek között az is erénye volt, hogy mindezt úgy tette, hogy a nézőnek eszébe sem jutott, hogy most tanul. Szórakoztató műsorsorozat volt ez a javából, ami megnyerve a nézőt, észrevétlenül csempészte fejünkbe a nagyon is fontos tanokat. S egyben kritika is volt, melyben kifigurázta baklövéseinket, esetleges tehetetlenségünket, de tette ezt angyali humorral, kedvesen, okosan, kicsit sem bántón.

A sorozat most véget ért. Úgy hírlik, csak átmenetileg.

— szí —

Drakula

A MAFILM Stúdiószínháza bemutatta Hernádi Gyula Drakula cimű szuperblődlijét a Vigadó kamaratermében. Rendező: Jancsó Miklós. A képen: Kovács István, Maros Gábor, Szolnoki Tibor, Borbáth Ottilia és Sáfár Anikó.

Facsiga és Kabala