Tolna Megyei Népújság, 1982. február (32. évfolyam, 27-50. szám)
1982-02-28 / 50. szám
Képújság 1982. február 28. • • ON KERDEZ Helytelenül járt el a kalauz Németh Emil Bátaszékröl írta a levelet: „1982. január 21-én a Bátaszékröl induló gyorsvonattal Budapestre mentünk temetésre. Három koszorút vittünk magunkkal, olyan dobozokban helyeztük el, amelyek nem voltak túlságosan nagy mére^ tüek. Mivel élő virág volt bennük, igy az ülőtérben helyeztük el, noha bőven lett volna helyük a polcon vagy az ülés alatt is. Ezt azért tettük, hogy a meleg miatt a virágok ne menjenek tönkre. Ekkor jött az ellenőr és közölte velem, hogy 25 forint bírságot fizetek a csomagokra. Erre én azt feleltem, hogy tudomásom szerint sem azok terjedelme, s főként súlyuk nem indokolja a birság kiszabását. Az ellenőr felszólított, hogy vagy fizetek, vagy kizár az utazásból. Mi fizettünk, ám az eljárással nem értünk egyet." Olvasónk levelét a Magyar Államvasutak szegedi igazgatóságára küldtük, ahonnan Tóth Imre osztályvezető az alábbi választ küldte: „Megállapítottuk, hogy az 5207. számú vonaton ellenőrzést tartó alkalmazottunk helytelenül számította fel az utánfizetést. Ezért őt anyagilag is felelősségre vontuk, egyben intézkedtünk a beszedett ősz- szeg soron kívüli visszatérítésére.” T elefonszámunk : I2-284 Lesz autóbuszváró Sárszentlőrincen Kövesdi János az alábbi levelet küldte szerkesztőségünknek: „Sárszentlőrincen évek óta nincs buszváróterem. Nagyon sokan eljárnak a faluból más településekre dolgozni, jelentős azok száma, akik nap mint nap utaznak. Nagy gond, hogy akár esik az eső, akár fúj a szél, vagy hull a hó, nincs hová beállni az utasoknak. 1981. októberében a tanács végre intézkedett: elkészíttette a buszváróterem betonalapzatát. Eddig tartott a munka. Jó lenne, ha az ott lakók társadalmi munkájának igénybevételével is, de végre felépülne a váróterem.” A levélre a sárszentlőrinci Községi Tanács elnöke, Farkas Julianna válaszolt: „Kövesdi János panasza jogos. A falu központjában autóbuszváróval nem rendelkezünk. Ennek megépítését az elmúlt évre terveztük. A teljes kivitelezést a KISZ-szervezet társadalmi munkában vállalta. A szükséges anyagokat beszereztük, ám a KlSZ-szerve- zetben időközben jelentkező személyi problémák miatt vállalt kötelezettségüket nem tudták teljesíteni, de vállalásukat továbbra is fenntartották. A vázszerkezet elkészítése folyamatban van." Levélcímünk: 7101 Szekszárd, Postafiók: 71 Helyközi vagy Miért nincs helyi járati bérlettel ? csokoládés tej ? Tury Gézáné Faddról írta: „Arra a kérdésemre szeretnék választ kapni, hogy a vidékről Paksra járó dolgozóknak a havi bérletük érvényes-e a Pakson közlekedő helyi járatokra, vagy fém? Ugyanis van olyan autóbusz, amelyik csak a lakótelepig megy, vagy onnét indul, s igy csak a helyi járattal tudok munkahelyemre érni, ami a régi városközpontban — a Marx téren — van. Van, amelyik sofőr elfogadja a helyi járaton is a havi bérletet, de olyan is van, aki nem. Vállalatunk csak a havi bérlethez járul hozzá, munkahelyünkre azonban csak úgy tudunk eljutni, ha helyi járatra átszállunk.” A Volán 11. számú Vállalat igazgatója, Piegl Ferenc vizsgálta ki olvasónk panaszbeadványát: „A Fadd irányából a paksi városközpontig — Marx térig — utazó dolgozók csak egy helyközi és egy helyi járatú bérlettel tudják megoldani közlekedési lehetőségüket. Helyi járaton csak a helyi járatra érvényesített bérlet, vagy menetjegy fogadható el. Az olvasó által említett kettősség abból adódhatott, hogy dolgozónk az utazási igazolványok ellenőrzésekor felületesen látta el munkáját. Személyzetünknél intézkedtünk a kettősség azonnali megszüntetéséért." Völgyi Ferencné dombóvári olvasónk kérdezi: „Miért nem lehet Tolna megye területén 2 deciliteres pohárban csokoládés tejet kapni? Akár Baranyában, akár Somogy megyében jártunk, ott az üzletekben mindig van ilyen termék.’’ Olvasónk levelét a Tolna megyei Tanács V. B. keréske- delmi osztályára, Sólyom Zoltán osztályvezetőhöz továbbítottuk : „Csokoládés tejet megyénkben a minimális igények miatt nem gyártanak. A Tolna megyei Tejipari Vállalat ezt Budapestről, a kelenföldi tejüzemtől szerzi be. A csokoládés tej szavatossági ideje nyáron 1, télen másfél nap. Télen az áru Budapestről Szekszárd- ra, majd Szekszárdról Dombóvárra történő szállítása és értékesítése a másfél napos szavatossági idő alatt megoldható, nyáron azonban nem. A kereskedelem felmérése szerint Dombóváron a napi csokolá- téstej-igény 150—200 pohárnál nem több, ezért van az, hogy az alacsony igények, valamint a magas szállítási költség miatt Dombóváron csak télen kapható a termék. Ugyanakkor kakaós tej, karamellás tej korlátlan mennyiségben beszerezhető." Ml VÁLASZOLUNK ' A pályaválasztási ta- ; nácsadásról szól a í művélődési miniszter I 3/1982. (II. 10.) MM számú rendelete, J. amely megjelöli a pályaválasztási tanácsadás célját, valamint azokat a szerveket, amelyek a pályaválasztási tanácsadási tevékenységet el kell lássák. Ezt a tevékenységet az iskolákban az igazgató irányítja, a tanácsadás szervezése, az iskolán kívüli kapcsolatok gondozása pedig a pálya- választási felelős feladata, akit e munkájában a nevelőtestület valamennyi tagja, a szülői munkaközösség, az úttörő- és ifjúsági szervezet támogat. Kihangsúlyozandó, hogy a pályaválasztási tanácsadási tevékenység eredményessége érdekében nagy gondot kell fordítani a szülők sokoldalú tájékoztatására, és különös gonddal kell foglalkozni az egészségügyi vagy egyéb okból arra rászoruló tanulókkal. A rendelet — amely a Magyar Közlöny idei 7. számában jelent meg — kihirdetése napján, 1982. február 10-én hatályba lépett. A Magyar Közlönynek ugyanebben a számában :elent meg az egészségügyi miniszter 3/1982. (II. 10.) EüM számú rendelete, amely a terhesség- megszakítás iránti kérelem elbírálásáról szóló korábbi jogszabályt módosítja, s amely szerint a terhesség művi megszakítását a terhes nő írásbeli kérelmére engedély alapján lehet elvégezni, az egészségügyi Mnrlatokat ellátó szakigazgatási szerv vezetője pedig engedélyezheti, hogy a terhes nő az általa megjelölt bizottsághoz forduljon, hanem a lakóhelye szerint illetékes bizottságnál kívánja előterjeszteni kérelmét. Az egészségügyi miniszternek az Egészségügyi Közlöny idei 3. számában megjelent 7/1982 EüM számú utasítása módosítja a másodállás, mellék- foglalkozás és munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony keretében történő foglalkoztatósról szóló korábbi rendelkezést. Az utasítás szerint a dolgozó más munkáltatónál történő foglalkoztatásához az eddig is meghatározott feltételeken túlmenően — csak akkor adható engedély, illetve bejelentés csak akkor vehető tudomásul, ha az intézet feladatainak ellátását ez nem akadályozza, azaz a dolgozót a főálláson kívüli munkavégzéssel azonos időben helyettesítésre, túlmunka végzésére nem kötelezték, vagy külön megállapodás alapján nem foglalkoztatják. Megszabja az utasítás a másodállásból, mellékfoglalkozásból, helyettesítésből származó együttes jövedelem felső határát is. A kereskedelmi dolgozók figyelmét hívjuk fel a Kereskedelmi Értesítő idei 4. számában megjelent közleményre, amely a pénztárfelelősség abban az esetben történő érvényesülését tárgyalja, amikor a pénztárt több dolgozó kezeli. Itt csupán arra utalunk, hogy a bíróságok vizsgálhatják a pénzkezelés körülményeit és a helyi adottságokat, s ennek eredményeként a dolgozót mentesíthetik a felelősség alól. DR. DEÁK KONRÁD, a TIT városi-járási szervezetének elnöke Tűm pék kontra PJT Bencze József felolvassa a felolvasandót. Keszthelyi Szabolcs és Turnpek Ferenc eavütt indul a „bánatpénz" lefizetésére. Az asztalnál összeütköznek, zavarba jönnek, a közönség nevet. Az elnök két üres asztalihoz ülteti őket. A nézőközönség körében megindul a pusmogás, tudni vélik, hogy a PJT csak 2 millió 600 ezer forintig megy el, azt is sejtetik az összehajolások az asztaloknál, hogy Tumpek Ferenc nem hiába van már egy éve a boltban. Bencze József kijelenti, hogy a tétet 50 ezer forintjával lehet emelni. Witzl Román ismét az események középpontjába kerül. A PJT (polgári jogi társaság) asztalának sarkánál ül, Szinyá- kovics Lászlóval összehajolnak, tanácsokat ad a fiatalembernek. Mór hallani is a suttogásokat: „A Romi tudja, hogy mit léhet, több mint húsz évig volt vezetőije a vasútinak". Keszthelyi Szabolcsúk, miután Szinyákovics László befejezte a tanácskozást Witzl Románnal, paoírt, ceruzát vesznek elő, számolnak, írnak, tanakodnak. A közönség felhördül. Tudják, erre a játékra nincs szükség, mindegvik fél eldöntötte már, hogy meddig mehet el. Tumpek Ferenc rágyújt és nagy lelki nyugalommal várja, hogy a PJT mit mond. Tíz perc csend utón Keszthelyi Szabolcs szelíden, szinte hangtalanul szól oda a „zsűrinek”: 50 ezer. Tumpek Ferenc még halkabban mondja: „Tartom". — Tizenöt perc gondolkodási idő — mondja Bencze József. Tíz perc sem kell. Keszthelyi emel. 2 347 904 forintnál tartanak. Fél óra múlva : 2 497904. Tumpek Ferenc egyből válaszol: „Tartom". öt perc múlva Keszthelyi Szabolcs mondja: 50 ezer. Azonnal jön a válasz: „Tartom". IKét perc múlva: 2 647 904. Tumpek Ferenc összéhúzza a szemét, de rendületlenül válaszol a kihívásra: „Tartom”. Keszthelyi Szabolcs bejelenti: a PJT „megáll". Tizenöt perc gondolkodási idő. Kínosan hivatalos minden. De ne menjen olyan ember versenytárgyalásra, aki erre nem készül fel. A vendéglátós szakemberek rendületlenül tárgyalják az eseményeket, latolgatják az esélyeket. Ebben a szakmában nincs titok. Szekszárdon, a Garay étterem különtermében vagyunk, hétfőn délután. Szerződéses üzemelésre adnak ki néhány üzletet. Az első fordulóban nincs semmi izgalom. A duna- földvári 31-es számú büfére egyetlen egy jelentkező van. A szükséges dolgok elintézése után a versenytárgyalást vezető elnök, Bencze József, a vállalat főkönyvelője bejelenti, hogy három évre a büfét 347 284 forintért kiadták. A versenytárgyalás menete a következő: Az elnök elmondja, hogy a szóban forgó üzletet ekkor és ekkor meghirdették a Tolna megyei Népújságban. Az érdeklődőknek átadták a köz- gazdasági osztály által kidolgozott számításokat. Ezt követően bejelenti, hogy ki jelentkezett a tárgyalásra, és felkéri a jelenlevőket, hogy amennyiben van közöttük olyan, aki időben beadta jelentkezését és azt hitelt érdemlően bizonyítani tudja, jelentkezzen. Miután mindezeket elmondta, felkéri a pályázót, hogy a pénztárnál tegye letétbe a 10 ezer forintos bánatpénzt, majd személyi igazolványával bizonyítsa, hogy azonos-e a pályázóval. Ezzel legalább 5-6 perc el is telik. Azután megkérdezi a pályázót, hogy kívánja-e emelni a kikiáltási összeget, mivel egyedül van. nem kívánja. Akkor kihirdetik, hogy megnyerte és felhívják, kösse meg a szerződést. A szerződéskötés után visszakapja a 10 ezer forintját. Ennyi elég is a hivatalos versenytárgyalásról. A negyedik egységnél, a szekszárdi újvárosi italbolt tárgyalásánál csillannak fel először a szemek. Két pályázó van. Itt már lesz valami, mondják többen. Tévednek, de két perc múlva kárpótolja őket az egyik pályázó, Wiitzl Román. A szükséges elnöki bevezető és hivatalos felolvasás után felkéretnek a pályázók a bánatpénz lefizetésére. Kovács Lajos, a másik pályázó szépen komótosan keresi a pénzt, odaballag a pénztároshoz, lerakja az asztalra a húsz darab Adyt, megvárja az elismervényt, azután a személyi igazolványát mutatja be a közjegyzőnek. Felszólítják Witzl Románt, a jelenlegi üzletvezetőt az „aprópénz” befizetésére. Az ismert vendéglátós szakember ülve marad és a következőket mondja: — Nincs nálam tízezer forint, holnap reggel tudnám hozni. Egy pillanatra megáll a levegő, Bencze József elveszti az elnöki poszthoz dukáló nyugodtságát. Ez nem lehet, gondolhatja, mert pár pillanat múlva már mondja is:- A versenytárgyalás a mai napra van kiírva és nem holnapra! Kovács Lajos ezzel 427 436 forintért „megvette" az újvárosi italboltot, az összeget havonkénti részletekben kell fizetnie, az első évben havonta 10 ezer, az utolsóban pedig 13 726 forintot. Az első napon már nem történik semmi, csak még jó pár percig mosolyognak az emberek. Ki hiszi el, hogy Witzl Románnak nincs „bánatpénze". A meglepetés holnap lesz, azaz kedden, a második „versenynapon". Másnap délután már a Garay nagytermét kell kinyitni, több a pályázó, meg természetesen az érdeklődő is. Az első fordulóban nincs meglepetés. „Eladták" az első osztályú presszót 699 368 forintért, a szekszárdi Béla téri italboltot 544 768 forintért. És jön a meglepetés (a vendéglátósoknak egyáltalán nem az): Witzl Román — a tegnapi pénztelen — társával, Pusztai Imrével két- millió-lháromszázhúszezer- kilencszázhúsz forintért „megveszi" a szekszárdi Kadarka presszót. És jön a versenytárgyalás fénypontja, erre vár már egy órája több mint száz érdeklődő. A város legjövedelmezőbb (ezt mondják a szakemberek is) boltja kerül sorra, a vasúti vendéglő. Kikiáltási ára, öt évre: 2 247 904 forint. Két pályázó van. Tumpek Ferenc, a jelenlegi üzletvezető és a polgári jogi társaság: Keszthelyi Szabolcs, Szinyákovics László és Körmöcz János. — Megállunk! — A gondolkodási idő kötelező — mondja Bencze József. Negyedórái néma csend, sokan elmennek, már 17 óra 15 perc, közel két órája megy a licit. Lejár az idő. A PJT újból bejelenti, hogy kiszáll. Bencze József: — Mivel mindkét pályázó a saját dolgozónk, az nyer, akt több forgóeszköz-megváltásra tesz ajánlatot. A vasúti vendéglő forgóeszközértéke 609 900 forint, ebből 149 502 forint az árukészlet. Tumpek Ferenc: „Nem kívánok vásárolni". Három perc múlva: „A PJT sem kíván vásárolni”. 15 perc. Keszthelyi Szabolcs átszól Tumpek Ferencnek, de ez már vicc, a vesztes szól belőle: — Ha nyersz, fizetsz áldomást? — a válasz egy fejbólin- tás. Az idő letelt. Bencze József bejelenti, hogy Tumpek Ferenc, a bolt jelenlegi vezetője öt évre 2 647 904 forint átalánydíjért kibérelte a szekszárdi vasúti vendéglőt. Keszthelyi Szabolcs felugrik, nyújtja a kezét az ellenfélnek, mosolyognák. A közönség még legalább fél órát éldiskurálgat az eseményekről. A Tolna megyei Vendéglátó Vállalat a meghirdetett 19 üzletből 8-at a héten — hétfőn és kedden — bérbe adott. HAZAFI JÓZSEF Fotó: Gottvald Károly Versenytárgyaláson voltunk A szaktanácsadó, Witzl Román és az érdeklődő, Szinyákovics László A polgári jogi társaság: Keszthelyi Szabolcs, Szinyákovics László és Körmöcz László Bencze József betartja a formaságokat
