Tolna Megyei Népújság, 1982. február (32. évfolyam, 27-50. szám)

1982-02-28 / 50. szám

1982. február 28. ^fepÜJSÀG 3 Ajándék a mozgássérülteknek Létszámgazdálkodás II. Szőnek a betegek Hányán vagyunk, A harkányi gyógykórházban egészen más a hangulat, mint a kórházakban általában. A ha­talmas aulaszerű váróban ké­nyelmes fotelek, reprezentativ ivókút - természetesen gyógy­víz csordogál belőle -, megter­mett levelű növények. A nap bármely szakában itt beszélget­hetnek a környező megyék, sőt az ország legkülönbözőbb pont­jairól érkezett látogatók gyógy­kezelt hozzátartozóikkal.- Nálunk nem lehet megha­tározni a látogatási időt, hi­szen olyan messziről érkeznek ide a hozzátartozók, ismerősök... — magyarázza dr. Molnár La­jos, a rehabilitációs osztály ve­zető főorvosa, miközben a gyógykórház szociális szervező­jének irodájába kalauzol ben­nünket. Amint belépünk a csöp­pet sem nagyméretű irodába, a Dr. Molnár Lajos elégedett az újszerű terápiával főorvos látja meglepettségün­ket, azonnal szolgáltatja a ma­gyarázatot : — Osztályunkat alig négy esz­tendővel ezelőtt szerveztük. Pil­lanatnyilag helyiséggondjaink vannak. Pontosan ez indokolja, hogy a szövőszéket kolleganőm, Fekete Istvánné szobájában ál­lítottuk föl. Még ebben az esz­tendőben megépül a terápiás blokk, s akkor a mi osztályunk­nak is nagyobb helye lesz. Az 1898-ban készült szövő­széken sárközi szőttes készül éppen. A régii alkotmány olda­lán kis réztábla: „A Sárközi Né­pi Iparművészeti Szövetkezet ajándéka a Harkányi Gyógy­fürdőkórháznak''. — Tavaly, kora tavasszal volt egy Tolna megyei betegünk - mondja a főorvos. — Sokat be­szélgettünk. Említettük neki, hogy a nálunk gyógyuló bete­geknek milyen nagy szükségük lenne valami olyan munkaesz­közre, aminek használata jól kiegészítené a gyógytornát, megmozgatna szinte minden iz­mot. Akkor említette a szövő­széket, s ő javasolta, hogy ke­ressük fel a decsi szövetkeze­tét. A találkozás rövid időn belül létre is jött. A szövetkezet ve­zetősége, élén dr. Kalmár József elnökkel, azonnal és önzetlen módon felajánlotta támogatá­sát a kórháznak, illetve a rászo­ruló betegeknek. Hamarosan a kórházba szállították, majd fel­újították a szövőszéket, melyen nap mint nap dolgoznak, sző­nek a betegek. Sőt, a folyama­tos karbantartási munkákat is vállalták. Megtudtuk még azt is, hogy a decsiek és a kórház kö­zötti szocialista szerződés teljes mértékben egyoldalú. A szövet­kezet a hasznos és a gyógyulást segítő ajándékért ellenszolgál­tatást nem kért. — Sőt, a szövetkezet egyik szövőnője. Odor Ferencné Bö- röcz Éva is egy ideig itt volt, s megtanított szőni — mondja Fe­kete Istvánné. - Én pedig a tőle kapottakat tovább adom a he­geknek, - mutat a szövőszékre, amelyen éppen a Majlát-pusztai Csendes Pál dolgozik csende­sen. Komoly tekintettel és figye­lemmel nyújtja a vetélőt egyik kezéből a másikba, miközben már ügyesen használja törött lábát is. Figyelmét lekötő mun­kájában néhány percre megál­lítjuk: — Csöppet sem zavar, hogy férfi létemre szövök. Az orvosok pontosan elmagyarázták, hogy ez a tevékenység miért fontos számomra. Hamar megtanultam a szövéssel kapcsolatos leg­alapvetőbb dolgokat. — A szövőszéken aktív mun­kát és irányított, bontott moz­gást végeznek a betegek. Ilyenkor a munkára figyelnek, szemben a tornával, ahol csak a mozgásra. Véleményem sze­rint — s ebben az elmúlt hóna­pok igazolnak is — a szövés elő­segíti a gyorsobb gyógyulást - s a szövőszékben ülő villányi Boch Jánosnéra mutat Molnár főorvos. - Nézze csak reumás, ízületi gyulladásos betegünket, aki most csak (!) a szállal és a mintával törődik. — Ilyenkor el is felejtem, hogy fájdalmaim vannak — szól köz­be az asszony, majd ismét a fő­orvosé a szó: — A szövőszék egyaránt jól megmozgatja az alsó és felső végtagokat. Emellett szórako­zást, kikapcsolódást is nyújt a betegnek, nem is beszélve a sikerélményről. Elmondom még azt, hogy a gyógykezeléstől függően ültetjük a szövőszékbe a betegeket, akik ezidáig bol­dogan dolgoztak rajta. — Én úgy megszerettem azt a munkát, annyira tetszenek a sárközi minták, hogy ha lehetne kapni szövőkeretet, bizony ven­Csendes Pál három csíkmin­tát készít el nék magamnak - szól ismét Boch Jánosné. Fekete Istvánné pedig hozzáteszi: — Sok betegünknek lenne ilyen igénye . .. — Hova kerülnek az itt ké­szülő térítők, függönyök? — Természetesen a kórházat, azon belül pedig először a mi osztályunkat szépítjük velük - mondja dr. Molnár Lajos, és végigkísér a földszinti és az emeleti kórtermeken, beszélgető­sarkokon. Mindenütt sárközi szőttesből készült függönyök, szódák, az éjjeliszekrényeken pedig kis rojtos szélű térítők. Mind-mind meghittebbé, lakájosabbá és vidámmá teszik a helyiségeket, oldják a kórházi fehérséget. A délelőttnek vége. Az ápol­tak megebédeltek. Lassan meg­telik a kórházi büfé - elegán­san felöltözött férfiakkal, nők­kel. Megtudtuk, hogy a kávé, esetleg sütemény elfogyasztása után sétára indulnak a bete­gek, a kórház parkjába.vagy a községbe.- vhm ­A készülékem sunyitott. Nyugodtan tűrte, hogy a szakemberek bebizonyítsák róla: rossz a szintisztasága, a fókuszbeállitása, egyes csatornákon működésképtelen, a finomhangoló, a kézi sza­bályozó nem működik, ráadásul a gazdája azt sem tudja, hogy a csatornaváltót hogyan kell kezelni. Legalább jelentkezett volna: „Én tudom, melyik csatornán kell az egyesi, a kettest fogni! Nem jelentkezett, sőt, tűrte, hogy a GELKA embere a háta mögé nyúl­jon, csavarintson egyet a fókuszállitón és még az előzőnél is jobb képet adott. Jobbat, de nem olyant, amilyent a GELKÁ-sok kíván­tak tőle. Nem is adhatott, mert az antennája abba a lyukba volt dugva, amelyre ezt Írták: URH és nem abba, amire ezt: TV. A GELKÁ-sok diadalmasan felkiáltottak: „Uram! És még azt várja, hogy jó legyen a vétel! Miért nem a tv-lyukba dugta? Hebegtem: „Dugtam én oda is, sőt, ha iharminchárom lyuk lett volna a falon, mindbe beledugtam volna, de csak itt jött be valahogy elfogad­hatóan a tv műsora! Tehetek én róla, ha a tv-lyukból még olyan se jön?" Kipróbáltuk a lyukakat a GELKA Tünde készülékével is. Az is mindkettőn vette a műsort: az URH-lyukon is, a TV-lyukon is. Az enyém változatlanul csak az URH-lyukon. Egy szó, mint száz: ezen az estén alaposan leégetett a GELKÁ-sok előtt a készülékem. A televízióm és a magam nevében elnézést kérek — nem a GELKA egész kollektívájától, mert véleményem szerint csak néhá­nyon vettek részt a nagyközösségi antenna építésében — mind­azoktól, akiknek a munkáját semmibe vette az én készülékem, fittyet hányt és hány arra, hogy a régi rossz központi antenna he­lyett, kapott egy korszerű antennarendszert. Olyan antennarend­szert, amely kitűnően működik az én lakásomban is, ha nem du­gom bele annak az átkozott készüléknek az antennazsinórját. Ha beledugom, mindjárt elromlik. Nem érdemel az én készülékem mást, mint egy húszvalahány éves szobaantennát, ami megjárta már a fáskamrát, a garázst. Most mérgemben beledugtam a zsinórját a tv-készülékembe — és csodák csodája, azóta ez a vacak, szemétre való televízió ezzel fogja az egyes műsorát. Nem fekete-fehérben, hanem színesben. Nem túl jól, csak olyan közepesen, mint a Jókai utca két bér­házában megszavaztatott lakók többségének a készüléke a GELKA antennájáról. Magam sem értem, hogy történhetett mind­ez, mert a tv-vetélkedőben, ahol színes televíziót lehet nyerni, mindig azt mondja az Egri János a nyertesnek: „Kérem, mondja be a címét és a GELKA az ön lakásában beállítja a készüléket és felszereli a színes adás vételére alkalmas antennát is." Ez az öreg antenna eredetileg a színes vételére nem is al­kalmas, mégis veszi vele a készülékem ! Az anyját ennek a tech­nikának! Ismételten elnézést kérek a GELKA azon dolgozóitól, akiket megsértett az én rakoncátlan televízióm. ígérem, hogy a jövőben ilyen nem fordul elő, mert akkor sem dugom be többet a kábeljét a falon lévő lyukakba, ha a jövőben szobaantennával sem lesz hajlandó a műsor vételére. Inkább kivágom az ablakon, minthogy még egyszer ilyen megkövetésre kényszeritsen. Mindezt a magam nevében jelentem ki, mert sem a Jókai u. 10., sem a Jókai utca 12., sem a Jókai u. 2., sem a Jókai u. 4„ sem a Csokonai u. 11—13., sem a Csokonai u. 7. lakói közül senki sem hatalmazott fel arra, hogy ócsároljam a készülékét. A Jókai utca 2., 4., 10., 12. számú épületekben egy sokszorosított papíron a cikk megjelenése után megkérdezte a Jakókat a Szekszárdi Vá­rosgazdálkodási Vállalat: ki elégedett a vételi lehetőségekkel. Jó, közepes, rossz — ezek között választhattak. Az összesítések után kiderült — az egyszerűség kedvéért csak az 1-es műsor vételére vonatkozó véleményüket közlöm — hogy a Jókai utca 10—12-ben: öten húzták alá a jót, kilencen a közepest, tizenhármán a rosszat. A Jókai utca 2—4-ben: négyen a jót, tizennyolcán a közepest, ti­zen a rosszat. Akárhogyan is számolom a kilenc jót, a huszonhét közepest, huszonhárom rosszat, abból nem jön ki egy elfogadható, jó vételi lehetőség. A Csokonai u. 11—13. lakói legutóbbi lakógyűlésükön nem tudtak megegyezni abban, hogy szerződést kössenek-e az antenna- rendszerre, mert a tulajdonosok hatvanöt százaléka elégedetlen volt a vételi lehetőségekkel. Schubert Péter, Szekszárd, Csokonai u. 7. szám alatti lakos sem kért meg arra, hogy a nevében készü­lékéről nyilatkozzam. Ezt irta: „Amióta itt lakunk, még minden műsort tartósan, jó minőségben nem láttam a színes készüléke­men, illetve egyszer igen, amikor már azt hittem a tv-készülék a rossz és elvittem a Wosinsky lakótelepre, ahol szintén van kábeles tv, de az jó — és ott a képernyőn minden műsor kitűnő minőség­ben volt fogható...!" Remélem, hogy a felsorolt tv-tulajdonosok is előbb-utóbb magukba néznek, és elismerik, hogy készülékeik az én televízióm rossz társaságába kerültek és ezért nem hajlandók azt tenni, amit a tulajdonosaik és a GELKA szakemberei jogosan elvárhat­nának tőlük! SZALAI JÁNOS mit csinálunk? Pólyát választunk alig tizen­öt évesen, s lehetőleg minden­ki azt, ami egyéniségéhez, ké­pességéhez leginkább illik. Az­tán tovább tanulhatunk is, meg nem is; mindenképpen úgy szá­molnak velünk, mint munkaerő­vel, aki a termelés munkaigé­nyét szolgálja mennyiségben és minőségben egyaránt. így megy ez egészen a nyugdíjazásunkig, sőt még sokszor azon is túl . . . Tolna megye létszámgazdálko­dásáról Németh Józseffel, a me­gyei tanács munkaügyi osztá­lyának vezetőjével beszélget­tünk.- A kisvállalkozások és a pol­gári jogi társulások január el­sejétől szabad teret kaptak, és sokan attól félnek, hogy a leg­jobb munkaerő hagyja ott az ipari üzemet, a szövetkezetét. . .- Kétségkívül, ilyen előfordul­hat. De az az érzésem, hogy ezt a dolgot nagyon eltúlozzák so­kan. Tolna megyében tudomá­som szerint egyetlen kisvállal­kozás sem alakult eddig. De ha a vállalatok kihasználják a ré­szükre adódó lehetőségeket, a jó szakember kapun belül is megtalálja a számítását. Mint például a Tolna megyei Festő és Lakáskarbantartó Szövetke­zetnél, ahol igen sok iparos dol­gozik, és tavaly 16,5 százalék­kal növelték a létszámot. Tet­ték ezt akkor, amikor az állami építőipari vállalatnál öt, a TO- TÉV-nél pedig 4 százalékkal csökkent a létszám. A szövet­kezet új bérezési formát alkal­mazott, olyat, hogy a dolgozó megtalálja a számítását. Erre más vállalatnak is adott a le­hetőség, sőt, nem ritkán na­gyobb a felkészültségük s a hát­tér is jobb. Minden vállalatve­zetőnek érdemes törnie azon a fejét, hogy miképp tudja meg­tartani a dolgozóit. Az új mun­kaügyi jogszabályok azt is le­hetővé teszik, hogy a vállalat dolgozói - természetesen mun­kaidőn túl - más munkakört is ellássanak. Ha a vállalatok fél­nek attól, hogy a legjobbak el­mennek, akkor méginkább kell keresniük a megoldás, a meg­tartás módját. S talán ez nem is olyan rossz dolog.- Milyen lehetőségek vannak azoknak a nyugdíjasoknak a foglalkoztatására, akik fizikailag és szellemileg jól bírják még a munkát?- A megyében a munkaerő­kereslet dominál, így hát meg­ítélésem szerint a nyugdíj mel­letti elhelyezkedés nem okozhat gondot, főleg a szakmunkások­nak. Bár a megye speciális hely­zetben van: sok a bejáró dol­gozó, és ezért az a szakmun­kás, aki nyugdíjazása után ott­hon marad, a falujában is talál bőven munkát. Másrészt sok a kiskert-, a telektulajdonos, s fő­leg nyáron a szőlőben, a kert­ben van mit csinálni. Persze, a nyugdíjaskorú férfiak közül több mint ezren, a nők közül 2600- an tovább dolgoznak. Van aki azért, mert nincs meg a rész­nyugdíjhoz a szolgálati ideje, másoknak pénzre van szüksé­gük, ismét mások egyszerűen az idejüket akarják eltölteni, s akad, aki nem tud elszakadni a megszokott közösségtől, a sze­retett munkától.- Mennyi a megye munka­erő-tartaléka?- Megyénkben a munkaké­pes korú férfiak 90,6 százaléka, a nők 70 százaléka szervezetten dolgozik. A munkaképes korú­akhoz tartoznak azok, akik be­töltötték a 15. évüket, ők 3741- en vannak. A rokkantnyugdíja­sok száma 2897, s ebbe a ka­tegóriába tartoznak a szellemi és a testi fogyatékosok is, va­lamint az a csaknem ötszáz el­tartott férfi, aki nagyon fiatal, és még nem helyezkedett el. Munkaerő-tartalék férfiak ese­tében tehát nincs. A nőknél az a helyzet, hogy a munkaképes korúak közül 9274-en nem dol­goznak társadalmilag szervezett munkában. Hogy ők is dolgoz­hassanak. ahhoz olyan feltéte­leket kell teremteni, amelyek nem mindenütt vannak meg: bölcsőde, óvoda, napközi, olyan munkaelv, amely megfelel a képzettségnek, vagv könnven meatanítható. s a közlekedés­nek is iqazodnia kellene az em­berek igénveihez, a munkaidő­höz. Azok közül, akik csak ott­hon dolgoznak, sokan közel áll­nak már a nyugdíjkorhatárhoz, velük számolni tehát nem lehet. Sok nő találja meg a számítá­sát, ha a háztájiban dolgozik, főleg a kisközségekben. A nők­nek ez a rétege csak bizonyos mértékig tekinthető tartaléknak.- Azzal kell számolni, hogy az elkövetkező években a ren­delkezésre álló munkaerőforrás csökken, a nyugdíjba vonulók létszámát a munkába állók ép- pencsak pótolják. És egy saj­nálatos dolog is van még: a munkaképes korúakból évente 700-an halnak meg, ebből a férfiak 500-an vannak. Orszá­gos szinten az iparban csökkent, a mezőgazdaságban nőtt a foglalkoztatottak száma. Me­gyénkben az iparban növeke­dés van, a mezőgazdaságban összességében csökkenés ta­pasztalható, méghozzá úgy, hogy a téeszekben kevesebben lettek, az állami gazdaságok­ban meg többen. Valószínűsít­hető, hogy nálunk is az orszá­gos tendenciák érvényesülnek majd: a mezőgazdaságban csökkenés várható.- A mezőgazdaságban fog­lalkoztatottak aránya jelenleg a lakosság 26,9 százaléka ná­lunk, - az országos átlag mind­össze 18,5 százalék. A létszám valószínűleg csök­ken, de az arány nem biztos, hogy változik. Ha az összes fog­lalkoztatottak száma csökken, az arány még megmaradhat, - nem szükséges elmondanom azt, hogy Tolna megye mezőgazda­sága az országban az elsők kö­zött van, s jó a föld eltartóké­pessége.- Bonyhód város környéké­nek a foglalkoztatási színvona­la a megyében a legalacso­nyabb. Miért?- Itt van a legtöbb kistelepü­lés: az egy településre jutó la­kosok száma 962, ugyanakkor például Dombóvár város kör­nyékén 1187. Bönyhád környé­kén nem alakultak ki azok a feltételek, amelyek a foglalkoz­tatást megoldották volna. Aztán innen nagyon sokan járnak el dolgozni a Mecseki Szénbá­nyákhoz, a bányászok meg sze­retik, ha otthon meleg ebéddel várják őket. A közlekedési fel­tételek sem a legkedvezőbbek. De aki vállalja a bejárást, Bonyhádon talál bőven mun­kát: a cipőgyárban is és a zo­máncgyárban is egyaránt mun­kaerőgondok vannak.- Volt időszak, amikor a melléküzemági tevékenységet nem tekintették fontosnak, más­kor meg a gazdálkodó szerve­zetek kategóriába sorolásával akarták meghatározni a fog­lalkoztatottak létszámát. Mi az elfogadott gyakorlat ma?- Ez bizony így volt. Megha­tározták, hogy melyik üzem fej­leszthető, melyiket kell szinten tartani, hol kell a létszámot csökkenteni, illetve a tevékeny­séget megszüntetni. Az alapelv az volt, hogy a szellemi és az anyagi erőket a fő tevékeny­ségre kell koncentrálni. Vonat­kozott ez melléküzemágra, iparra, sőt áfészre egyaránt. Be­bizonyosodott, hogy ez a szem­lélet nem volt helyes. Ma a vál­lalat saját maga határozza meg a feladatait, és az ehhez szük­séges létszámot. Ez összhang­ban van a népgazdasági ér­dekkel, a vállalatok csak azt nem akarják tudomásul venni, hogy nincs több munkaerő. Pe­dig aki a létszámot akarja nö­velni, illúziót kerget. A nagyobb feladatokat kevesebb emberrel kell megoldani.- A teljes és hatékony fog­lalkoztatás elve ellentmondást is tartalmaz: akinek van mun­kahelye, az nem biztos, hogy nyereséget is hoz.- A teljes foglalkoztatás kö­vetelmény, viszont a vállalatok­nak a hatékony foglalkoztatást kell szem előtt tartaniuk, azaz csak annyi embert foglalkoztas­sanak, amennyire a feladatok ellátásához szükség van. A fog­lalkoztatások biztosítása érde­kében jó, ha a gazdálkodó egy­ségek versenyeznek a jó mun­kaerőért, mert ez a hatékony emelkedést, a szelektív fejlődést is szolgálja, s egyben biztosítja a megyében a foglalkoztatás magas szintjét. D. V. M. A kórterein

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom