Tolna Megyei Népújság, 1982. február (32. évfolyam, 27-50. szám)
1982-02-27 / 49. szám
A ^fepÜJSÀG 1982. február 27. Külvárosunk, Decs Több mint ezren járnak Szekszárdra Az aktív keresők 15 százaléka dolgozik a községben Decs, Szekszárd külvárosának is tekinthető. Naponta 1100 személy jár a megyeszékhelyre dolgozni. Az aktív keresők száma több mint ötezer, 2450 férfi és 2600 nő. A község egy ugrásra van a várostól, vonzáskörzete mégis van, hiszen Sárpilis és Várdomb, a szőlőhegyek, s bizonyos értelemben Őcsény is figyel Decsre, a Sárköz „fővárosára”. A község működési területe 11 588 hektár. A lakosság száma az utóbbi években lassan, de nő. A község tiszta, rendezett, különösen az új részek vonzzák az embert, tavasszal virágba borult kiskertek, takaros házak sora és főként nagy forgalom jellemzi. A megyeszékhely vonzáskörzetébe tartozik, hiszen a Szekszárdra naponta bejáróknak mintegy ötödé Deesen él. Azt vizsgáltuk Máté József községi pártbizottsági titkárral, hogyan élnek itt az emberek, községüket magukénak ér- zik-e. Mindenekelőtt említsük meg, hogy 1980-ban fogadták el a községfejlesztési tervet, amely a centrumot a Rákóczi utca, Ady Endre utca térségében helyezi el. Itt van jó példa arra, hogy az új házakat lehet szépre, praktikusra is építeni - mindenféle „csodás-puccos" paloták helyett embermértékre. Az ötödik ötéves tervben 47 családi házat építettek és 28 lakásos társasházat, sorházat. Felépítettek - a lakosság segítségével, társadalmi munkájával — egy 18x36 méteres tornatermet, nyolc foglalkoztatási csoportot befogadó óvodát, az iskolának konyhát, ahol négyszáz adag ételt tudnak főzni. A lakosság magáénak érzi a községet, fejlesztésére áldozni is képes. A községfejlesztési versenyben az ötödik ötéves tervben minden évben dobogós helyen voltak, kétszer elsők, kétszer másodikak és egyszer harmadik helyezettekA község kapcsolata a „külvilággal" jó. Vonatok, autóbuszok járnak a községből, illetve a községen át. Szinte fél óránként lehet eljutni valamilyen járművel a megyeszékhelyre - még a három műszakosok sem panaszkodnak a közlekedésre, kivéve a reggeli második vonat menetrendjét — azt szeretnék megváltoztatni. A „külváros" mindennapi életéhez tartozik természetesen az is, hogy több mint hatvan kisiparos nyújt szolgáltatást különféle szakmákban. A község kereskedelme híres, az üzletek forgalma jelentős. 182 kereskedő 25 különféle kiskereskedelmi Máté József ______________ e gységben, vendéglőben fogadja a lakosságot. A szekszárdi áfészhez tartozik a kiskereskedelmi egységek nyolcvan százaléka. Kovács Frigyes főosztály- vezető adatai szerint évente mintegy millió forinttal nő az összes forgalom az üzletekben. Éppen az építkezések miatt igen dinamikus a forgalom- növekedés a TÜZÉP-telepen. A környékből, Szekszárdról, de még Bátaszékről is ide járnak építőanyagért, mert itt még akPukli László kor is volt mészhidrát például, amikor más telepeken a raktárt fölsöpörték. A háttér, tehát amely a bejáró - {illetőleg eljáró — doh gozók mögött van, megnyugtató. A fogyasztási szövetkezet nagy gondot fordít arra. hogy az üzletekben kifogástalan legyen különféle árukból a választék. S évente - az elhasználódás mértékében — egy-egy üzletet felújítanak. Az iparcikküzlet, a nagyvendéglő is városi színvonalú. Hiánycikk itt is van, természetesen éppen úgy, mint Szekszárdon, hol egyik, hol másik boltban fordul elő, hogy nem tudják a vevőt kiszolgálni. A községben a kenyér- és péksütemény-ellátás javítása van most napirenden. A termelőszövetkezet pékséget épít és a jövőben - március derekán nyitják az üzemet - időben, reggel is, este is lesz mindig friss kenyér. Azt tervezi a termelőszövetkezet vezetősége, hogy a kenyérbolt mellett, tehát a pékség épületében tej- órusító boltot is nyitnak, s ha az igény úgy alakul, akkor zöldséges standot is felállítanak. Tehát a termelőszövetkezet is segíti a városba eljáró dolgozók jobb közérzetének kialakítását. Nagy János, a szövetkezet elnöke elmondta, hogy a községi tanáccsal, a pártbizottsággal állandó, eleven a kapcsolatuk. Falugyűléseken, egyéb értekezleteken is a lakosság véleményét kérik egy-egy üzlet bővítése, korszerűsítése kapcsán. Pukli László tanácstaggal is beszéltünk, ő miként ítéli meg a falusiak hangulatát?- Jó a lakosság közérzete. Egy példát említek: körzetemben a lakosság társadalmi munkával — a tanács támogatásával — szilárd burkolatú utat épített, három utcában is. A villany minden helyre eljut, tervezzük a vízhálózat bővítését, és éppen a múlt héten határoztunk, hogy az újtelepen ismét huszonnégy házhelyet kiadnak — tehát aki akar, építkezhet. A 36 tanácstag igen aktív: a lakosság véleményét a községfejlesztésről, az üzemek, gazdasági egységek munkájáról elviszik a testület elé. így több alkalommal szóvá tették az üzletek korszerűsítését, járdák kiépítését az új telepekre, és azt is, hogy néhány randalírozó ember megfékezése mielőbb indokolt lenne — mondja Pukli László. A lakosság hangulatát több módon lehet lemérni. Végül említsük meg azt, hogy egy húsz évvel ezelőtt épített családi ház ára 320-400 ezer forint között van. Természetesen Ilyen rövid írásban csak utalni tudtunk a lakosság közhaogulatát befolyásoló tényezőkre. Oldalakat lehetne teleírni, dicsérő és panaszos szavakat is, mert az még nem mond sokat, hogy idén egyetlen házasságkötés sem volt - hiszen az esküvők, lakodalmak szezonja inkább az ősz. Viszont az 1666 háztartásban 1230 gázpalackot használnak. Évente valamivel több mint tízmillió forintot költenek községfejlesztésre... Sokan azt iis elmondták, hogy a községi sportról ne írjunk, mert csak rosszat lehetne. Inkább segítséget kérnek a decsiek, hogy a sportélet, most már az új sport- csarnok kihasználásával is fellendüljön, olyan színvonalat érjen el, mint húsz évvel ezelőtt. PÁLKOVÁCS JENŐ Fotó: CZAKÓ SÁNDOR M ár biztos, hogy ma sem akkor érek haza, amikorra ígértem, morogta magában Szalay. Eszébe jutottak a gyerekek, meg a felesége és elromlott a kedve. Ha Éva legalább panaszkodna, vagy felcsattanna néha, ahogy a feleségek általában. De inkább azon igyekszik, hogy minél többet magára vállalhasson, s ez sokszor nagyobb lelki gyötrelmet okozott Szalay Istvánnak, mintha veszekedett volna vele a felesége. Sietett hát, hogy minél hamarabb otthon legyen. Ha ez a mai délelőtt nem így alakul, már talán félúton járna. Legkevesebb százhúsz—százharminc kilométert megtett volna a háromszázból. De hát így alakult, s ennek Szalay valójában örült. A reméltnél is jóval hamarabb indult meg az új kísérleti vetőmag csírázása. Ott kellett lennie. Mindent el lehet mulasztani. Elmaradhat az "ember értekezletről, tanácskozásról, megbeszélésről, az mind pótolható, szokta magának mondogatni Szalay. De ha a kísérletekből mulasztok el egy fontos másodpercet, az soha nem pótolható. A növényekről csak akkor tudok meg valamit, ha ott vagyok köztük, ha minden percüket figyelem, ha minden szavukat lesem. Mert a növények beszélnek, bármilyen hihetetlen is ez. Csak nagyon kell annak ismernie őket, aki érteni akarja ezt a beszédet. Beszélnek a színükkel, a szagukkal, az illatukkal, a tartásukkal. . . Lehetetlen felsorolni. Ha valaki csak rájuk néz, annyit lát, hogy zöldek. No de csak zöldből hányféle van? Ugyanannak a növénynek a különböző zöld színei, vagy a virág színének az árnyalatai mindent elmondanak annak, aki tudja, hogyan hallgassa őket. Újra mosolygott magában, és a kísérlet lehetséges eredményeit latolgatta, szinte megfeledkezve arról, hogy még a csomagolást is be kell fejeznie. Idestova két hónapja élte a „szálláscsinálók" életét. Két hónappal ezelőtt, január közepén nevezték ki Szalay Istvánt, a II. Rákóczi Tsz elnökhelyettesét az alföldi város nagy hagyományú kutatóintézetének élére. Azóta él így, jóval rosz- szabbul, mint akármelyik vállalati szálláscsináló. Minden percét bent tölti az intézetben, s tulajdonképpen még magának sem csinált szállást, nemhogy a családjának. Egyelőre csak lézeng ebben a lakásban. Elég idegenül érzi magát benne, amikor néha hazavetődik; nem pihenni, aludni csupán. Kezdetben nem gondolkozott azon, hogy miért. Hiszen az otthoni lakásuk sem volt sokkal tágasabb, s az átlagos városi lakásokhoz képest ez a két és fél szobás elég nagy. Itt is fürdőszoba, ott is fürdőszoba. Itt is központi fűtés, otthon is központi fűtés. Igazából nincs különbség, és mégsem az igazi ez, morfondírozott egy este az ablaknál ülNem divat ilyeneket gondolni ve, s mihelyt kinézett, azonnal meg is kérdezte önmagától: mikor látok én az otthoni ablakból százesztendős gesztenyefát fölülről? Ezt is meg kell majd szokni. Hogy nem a földön élünk, hanem ilyen magasan. A gyerekeknek biztosan könnyebb lesz. Ök a nagyanyjuknál tölthetik minden nyarukat. Akár Évával együtt is, hiszen lényegében neki is szabad az egész nyara. Bár annak azért, hogy Éva is, a gyerekek is egész nyáron távol legyenek, nem nagyon örülnék, gondolta. Egy hét, két hét, hagyján. De egy hónap, meg két hónap, az sok. Az nagyon sok. Lám, ez a két hónap is. Milyen hosszúra nyúlt. Pedig azt hitte, amikor belevágott, hogy röpülni fog az idő, annyi dolga lesz. Dolga van is. Sőt, teljesen le is köti, de mégis mintha mindig az óráját nézné, bármit csinál is. És számolja, hány nap, hány hónap maradt még hátra. Mást nemigen tehet, hiszen mindenkinek így a jobb. A gyerekeknek nem a tanév közepén kell iskolát változtatniuk, azoknak a gyerekeknek pedig, akiket Éva tanít, szintén úgy a jó, ha Éva végigtanítja az évet. Jövőre megy ötödikbe az osztálya, úgysem tanítaná őket tovább. Az viszont nagyon rossz volna nekik, ha három és fél év után a negyedik osztály utolsó hat hónapjára kapnának új tanítónőt. Évának is rossz volna. Eddig mindig becsülettel végezte a munkáját. A falu kritikus és gyakran rosszindulatú szemei sem találtak benne hibát — és a szakfelügyelők sem. Ez sem utolsó szempont. Ha eddig nem találtak kivetnivalót, meg- szólnivalót az életükben, most se szólhassanak semmit. Úgy akar eljönni, hogy bármikor szívesen lássák viszont. Kinyitotta az ablakot, és beleszagolt a levegőbe. Nem érzett semmit, csak hideget. Otthon ilyenkor már megindul a szél, akadálytalanul szabadul rá a falura, hajtja maga előtt a havat, a hangjából száz évekkel ezelőtti farkasok üvöltését lehet meghallani, ha jól figyel az ember. Nyáron meg úgy csörög a szél a kukoricában, mint egy szerelmespár. Na, talán kiszellőzött valamennyire, mondta, és becsukta az ablakot. A piszkos ruhával telitömött bőröndöt a bejárati ajtóhoz állította, és végigment a lakáson, nem felejtette-e valahol égve a villanyt. A szobák még mind üresek voltak, csak ebbe a legkisebbe állított egy heverőt, meg egy kisméretű könyvespolcot. A konyhából behallatszott a hűtőgép árva zümmögése. De hiába erőlködött, hiába morgott az öreg masina, mély hangja sem tudta otthonossá tenni az üres lakást. Ráadásul nincs is benne semmi. Szalay odalépett és kihúzta a konnektorból, hogy ne fogyassza fölöslegesen az áramot.'Nem a pénz zavarta. Mibe kerül egy frizsider naponta? Pár fillérbe, gyakorlatilag semmibe. A fölösleges fogyasztás, a pazarlás elvi tényének tudata zavarta. Reggelente elnézte az útjába kerülő kukákból előbarnálló kenyérdarabokat. Neki nem állt rá a keze, hogy kenyeret dobjon el. A kicsi konyhaasztal egyik felét már teljesen ellepték a száradó kenyérdarabok, kenyérvégek. Nem tud mit csinálni, gyűlik-gyűlik a száraz kenyér. Hány ember munkája van csak egyetlen vekni szegetlen kenyérben — jut mindig az eszébe, akárhányszor odanéz. Mekkora csoda a hó alatt kitelelő mag. Aztán a zsendülő vetés, majd az izgalom, amint a kalászba kapó vetést figyelik. Az aratás, cséplés nehéz munkája. Utána malomba viszik a szemet, pékhez a lisztet, dagasztják a tésztát, kisütik a kenyeret, és viszik a boltokba, az üzletekbe. Talán nem is a sok és sokféle munkának a gyakorlati ismerete kötötte meg úgy a kezét, hogy ne tudjon kenyeret eldobni. Hiszen dolgozni mással is kell. Van, amivel még ve- rítékesebben. De az átváltozások sorozatára gondolva, amíg a búzaszemből kenyér lesz, a folytonosságnak, az emberi munka legyőzhetetlenségének, magának az életnek a titkához érezte közel magát. Bár erről nem beszélt még soha senkinek. Manapság ebben az idegeskedő világban nem divat ilyeneket gondolni. M ajdnem két reklámszatyor tele lett a száraz kenyérvégekkel. Egyik kezében ezekkel, másikban a bőrönddel elindult lefelé. A reklámszatyrokat gondosan eligazgatta a hátsó ülés alatt, nehogy kiszóródjanak, a bőröndöt meg csak úgy rádobta az ülésre. Most még rendben van, gondolta, valami majd csak megeszi a maradék kenyeret, de hogy mit fog velük csinálni, ha már az egész család bent lakik majd? Bár kidobni nem fogja akkor sem. Ennyire nem tud városiasodni. Talán nem is kell, gondolta, és elfordította az indítókulcsot. Városi színvonal az iparcikk-áruházban A Sárköz legjobban ellátott tüzelő- és épitöanyagtelepe
