Tolna Megyei Népújság, 1982. február (32. évfolyam, 27-50. szám)
1982-02-24 / 46. szám
1982. február 24. rtËPÜJSÀG 5 „Általánosságban ver- ■ sengés, vetélkedés, verseny. .. Kereskedők arra irányuló erőfeszítése, hogy elhódítsák egymás vevőkörét... (Üzleti) versenytársak összessége. Az egész konkurencia összefogott ellenem. Túljárt a konkurencia eszén. Legyőzte a konkurenciát.” (A magyar nyelv értelmező szótára.) Afésx kontra Népbolt Hanglemezkirakat Kinek-kinek füle szerint... Menjen a Schmalcz Jánoshoz! pedig a bolt kicsi. Szíves szó Pakson szép számmal vannak üzletei az áfésznek is, a Népbolt vállalatnak is. Ez egyébként néhány más településre is jellemző, például Szekszárdra, Bonyhádra, Tolnára. Megkérdeztem a Paks és vidéke ÁFÉSZ vezetőit, Rauth János elnököt és Jancsek László kereskedelmi főosztályvezetőt, mekkora és milyen Pakson a konkurrencia a két vállalat között? Egyáltalán: mit jelent ez számukra? Jancsek László először elmondta ennek a kereskedelmi vetélkedőnek a rövid történetét. 1962-ben kénytelen volt kiszorulni a belső területről azáfész (földművesszövetkezet), a nagyközség perifériáján lehettek csak boltjai. Aztán hat évvel később, amikor „bejött” az új gazdasági mechanizmus, megváltozott a helyzet, lehetett szabadon helyet keresni, boltot nyitni, sőt áruházat építeni. Nos, az áfész a következő esztendőben, 1969-ben már mégis nyitotta új áruházát, mégpedig a település központjában. Ez az áruház akkor nagynak számított. Meg is ijedt tőle a Népbolt. Féláron adta bizonyos termékeit, mert attól félt, hogy különben nem lesz megfelelő forgalma. Az áfész-áruház, mint újdonság, mint olyan hely, ahol mindent meg lehet venni egy úttal, egy keresgéléssel, nyilván vonzó volt a vevők számára. Egyezkedni is próbáltak akkor a népboltosok, hogy állapodjon meg az áfész és a Népbolt az árakban, már amiben lehet, hogy egyformán árusítsanak. Jancsekék azt mondták: erre nincs szükség és egyébként sem kell félni, megél Pakson mind a két kereskedelmi vállalat. így is történt, változatlanul ott vannak mihd a ketten. Illetve változás nagyon sok bekövetkezett, különösen az áfész- nél, rendkívüli mértékben fejlesztette üzlethálózatát a nagyközségben, majd a városban. 1969 óta 12 szakboltot, áruházát nyitott. A Népbolt csak átrendezéssel, felújításokkal tudott javítani a paksi bolthálózatán, de javított és a most épülő nyolc kereskedelmi épületből kap egyet a Kishegyen, az atomerőmű lakótelepén. Tehát gyarapodik, ha szerényebben is. Ellenségeskedés, harag nincs a két konkurrens cég között, éppen ellenkezőleg: jó a kapcsolat. Az áfész látja el nagyrészt a Népbolt régi városközpontban levő élelmiszer ABC- áruházát zöldségfélékkel, mert „minek szállítson a Népbolt Szekszárdról ebbe az egyetlen ilyen üzletbe, amikor itt vagyunk mi, feladatunk az egész lakosság zöldségfélével való ellátása, termeltetünk és szállítunk nagy tételekben”. Mégis, mit jelent maga a kereskedelmi konkurrencia, az, hogy a vevő a paksi főutcán bemehet vásárolni ide is, meg a másik vállalat boltjába íis, mert nagyon kicsik a távolságok? A kérdésre a kereskedelmi főosztályvezető úgy válaszol, hogy alapjában véve jó az egészséges verseny, mert a vevő mindenképpen jól jár. Igyekeznek nemcsak beszerezni az árut, a vevővel való foglalkozás, a kiszolgálás színvonala is sokat javult: meg akarják tartani a vevőket. Az a kellemetlen, hogy ha valamiből nem a legjobb árufajtát találja a vevő az áfész-áruházban, mert akkor átmegy a Népbolt üzletébe és ha ott is csak olyant talál, már nem megy vissza az áfész-áruházba. Persze ez fordítva is igaz. A konkurrenoia tehát eleven. Mióta I a világ világ A versengés nyilván egyidős az emberiséggel, hiszen az az ember természetéből fakad. A létért való küzdelemben örökké vetélkedni, harcolni kellett, erővel és ravaszsággal, kíméletlen eszközökkel és tudással. Konkurrencia tehát létezik, mióta a világ világ. Nagyban és igazán fondorlatoson, bonyolultan talán csak azóta birkóznak egymással az ellenfelek, amióta kialakult a világkereskedelem, aztán a kapitalizmus. Ki szállít gyorsabban és többet, aztán pedig ki melyik gyarmatot szerzi meg. Kinek van több pénze, ki tud nagyobb gyárat, vállalatot létrehozni, nagyobb profitot, extraprofilot kipréselni a vállalkozásából, korszerűen, aztán még korszerűbben termelni. Ma már ott tartunk, hogy a piac nagyon válogat. A piac már a világszínvonalnak sem mindig tapsol, eladhatatlannak bizonyul egy- egy kiváló termék is. Nagy a verseny. Ez a verseny nonstop. Évtizedekig tart egyfolytában. Nem mondhatjuk, hogy a végkimerülésig, mert kimerülni nem szabad, nem ajánlatos. Végső soron éppen az élet jobbá tételét, a kényelmet szolgálják az újabb, jobb, esetleg olcsóbb és jobb termékek. Elvérezni a világpiacon persze szabad, ennek a lehetősége fönnáll. A hatalmas cégek legyűrik, megsemmisítik a kisebbet, legalábbis egy-egy iparágban. De a kicsik is megnőhetnek. Ma már a japán autóipar többet és — nagy általánosságban — korszerűbbet gyárt, mint az USA autóipara. Éppen a napokban közöltek számokat a rádió híreiben. Valamikor elkéDzelhe- tetlen volt, hogy Amerikát lepipálják. Vagy gondoljunk az olasz—francia borháborúra. Ez már szinte vérre megy. Mi tulajdonképpen nem panaszkodhatunk. A lehetőségekhez képest elég jól álljuk a sarat a világpiacon. Más kérdés, hogy az itthoni, termelési lehetőségek lehetnének jobbak is: konkurrencia kellene mindenütt ahhoz, hogy magas színvonalon termeljen minden üzem. És akkor a világpiacon még több alkalmunk volna beleszólni a dolgokba, a kon- kurrencia-harcba. Mindenesetre építőink sokszor beleszólnak: rengeteg versenytárgyalást nyertek a legkülönbözőbb beruházások megvalósításához. A magyar építőket talán már annyira tisztelik, mit a Tokaj márkát. A Schmalcz név olyan fogalom Pakson, mint Székszárdon a Börcsök, a Borgula, vagy mondjuk a Titte Juliska. Schmalcz Jánosnak vegyeskereskedése van a régi központ bazársorában, ez a vegyesség azt jelenti, hogy a fapapucstól a szoknyáig, a gyertyatartótól az ajándék pohárig, a műanyag kardtól a babáig mindent megtalál a vevő, ami csak elképzelhető. Mégpedig válogatási lehetőséggel. Jómagam összesen talán háromszor vásároltam itt néhány év alatt, de akkor csak itt kaptam strandpapucsot, máskor megfelelő sapkát, megint máskor kívánt méretű és anyagú játékautót. Mondták az állami boltban: menjen a Schmalcz Jánoshoz! Olyan hangsúllyal, amiben benne van a jó kereskedőnek kijáró elismerés. Más szájakból meg ezt hallottam : a Schmalcz igazi, jó kereskedő. Most bementem hozzá, 'beszélgetni. Szívesen, sőt örömmel fogadott, mint mindig (köszönni, néhány szót váltani az utcán is szoktunk, még ha nem is vagyok vevő), de ez az udvariasság nem olyan, mint a begyakorolt, szívélyes szöveget ismételgető, régi típusú kereskedőé. SChmalcz János valóban örül a vevőnek. Szereti a vevőt. Nem műmosolyú ember, hanem derűs egyéniség. Beszélae- tésühk közben meg is említette: vannak, akik csak bemennek hozzá nézelődni, sőt melegedni, és ezt előre közük. Egyáltalán nem neheztel rájuk, val marasztalja a vendeget, mert nála mindenki vendég, Egyrészt vérében van a szívélyesség, másrészt pedig az, hogy „aki bejön a boltba, abból vevő lehet”. Mindenki ismeri, sokan kedvelik, őt is, meg a feleségét is. Az asszony hasonló jó tulajdonságokkal megáldott, beszédes, kedves. — A feleségemnek nagyon sokat köszönhetek — mondja a férfi, miközben kiszolgál néhány vevőt. — Nélküle semmit nem értem volna el. Egy féhér kosárral kezdtem. Tudja, olyan kosárral, amiben a ruhát vitték az asszonyok a Dunára, mosni. Egy kosárra való árum volt. Kaptam kölcsön egy kis pénzt és megkezdtük a vásározást. Tizenöt évig vásárokba jártunk és búcsúkba. Messzire is, az Alföldre. Csak tíz év óta van üzletem. Talán azért maradt meg a vevőköröm, mert én a búcsúban is csak annyiért adtam az árut, mint egyébként. Nem csaptam be soha senkit, nem használtam ki az egy napra szóló előnyt. Akkor is tudtunk eladni, amikor a vásárban negyven sátor állt. Engem megkeresték. —■ Most, hogy Pakson több olyan magánkereskedés van, ahol női ruhát és ajándéktárgyakat is árusítanak, nem csökkent erősen a vevők száma? —• (Érezni léhet, de nincs semmi baj. Az ember ne ijedjen meg a saját árnyékától. Nem félek a konkurrenciától. Hagy bolt - kis bolt A szekszárdi piactéren jól kiegészíti egymást a vállalati és a magánkereskedelem KAPÁK Szellemi vetélkedő Kakasuíadal A rotációssal könnyebb, de azért a kézi sem megy ki a divatból Ez a kifejezés az utóbbi években egyfajta vetélkedőt jelent, valójában pedig sokféle szellemi vetélkedő létezik. Az egyetemi fölvételi vizsgára való készülés például kemény konkurrencia-harc a szellemiség frontján. Pályázatok kiírása alkalmával is mindig elkezdődik valamilyen vetélkedés. Annak idején Arany Jánosnak aligha volt számításba jöhető vetélytórsa, amikor a Toldit benyújtotta, mint pályamunkát. A költő később is önmagával vetélkedett, megírva a Buda halálát, a naív hősi, népi eposzt „helyettesítő” művet. Ez persze nem tipikus eset, Arany János csak egy volt, vele soha nem lehet konkurálni. József Attilával sem, Babitscsal sem. De vajon a mai költők egyike-másika kivel konkurál, kinél akar különbet alkotni és kinek, amikor értelmetlenségekre is jócskán pazarolja a golyóstollát vagy az írógépét? Többen vannak ilyenek. Talán egymást igyekeznek túlszárnyalni. Nagy, igazi szellemi vetélkedőnek kellene megvalósulnia kutatóintézeteinkben, de a megvalósulás nem általános. Vannak eredmények, ám az összlétszámhoz viszonyítva soványak. Az kellene, hogy babra menjen a játék, akár szójabab-nemesítés a vetélkedés „tárgya", akár kukorica, vagy éppen vegyianyag. A bűvös kocka feltalálója kihívta maga ellen a világot. Egy játékszerrel. Na persze, ezzel a játékkal az agyat is birizgálni lehet, sőt, szükséges. El tudom képzelni, milyen sokan vannak a világban, akik rengeteg próbálkozással, töprengéssel, higgadtan vagy dühösen, megpróbálják lepipálni a bűvös kocka népszerűségét, eredetiségét. Akár a várható bevételre gondolva, akár csak becsvágyból. Bár a kettő ösz- szetartozik. Az oldalt írta és összeállította Gemenci József. A képeket Gottvald Károly, Kap- finger András és Czakó Sándor készítette. A győztesé a dicsőség meg a tyúkcsapat
