Tolna Megyei Népújság, 1982. február (32. évfolyam, 27-50. szám)

1982-02-24 / 46. szám

1982. február 24. NÉPÚJSÁG 3 összességében kedvező irányú változások követték az ésszerű energiafelhasználást és ta­karékosságot szorgalmazó központi intézkedé­seket. A kormány gazdasági bizottsága elé terjesztett jelentés a népi ellenőrzésnek az energiagazdálkodási program előkészítésénél és az időarányos végrehajtásnál végzett fo­lyamatos vizsgálatainak tapasztalatairól és ja­vaslatairól számolt be. Az utóbbi két évben népgazdaságunk a ter­vezettnél kevesebb energiát használt fel. Ta­valy az ipari termelés és a nemzeti jövedelem növelése mellett abszolút mértékben is csök­kent az energiafelhasználás és az egységnyi nemzeti jövedelem termeléshez viszonyított faj­lagos fogyasztás is. Az eredményekhez jelen­tősen hozzájárultak az ésszerű energiagazdál­kodás érdekében hozott konkrét szervezési in­tézkedések, s nem kevésbé hatott a takarékos­ságra az energiastruktúra célszerű módosítá­sára ösztönző energiaárakkal kialakított érde­keltség, a gazdasági körülmények kényszere. A felhasználás csökkentésében nagymértékben közrejátszott az energiaigényes ágazatok — és termékek — termelésének mérséklése, ami részben a világpiaci helyzet alakulásának kö­vetkezménye, részben pedig a gazdaságpoliti­kai céljainkkal összhangban álló tudatos és szervezett cselekvés hatása. Az energiagazdálkodási programban elő­irányzott fejlesztési célok elérése érdekében széles körben megélénkültek a vállalati kezde­ményezések, s a bankok is meggyorsították az állami támogatást vagy hitelt igénylő beruhá­zási javaslatok elbírálását, a döntéseket. A jóváhagyott beruházások — kevés kivételtől el­tekintve — elérik, sőt meghaladják a kívánt hatékonyságot. Egyebek között az úgynevezett hulladékhő hasznosítását célzó fejlesztéseknél a számítottnál mintegy 30 százalékkal na­gyobb megtakarítás várható. A benyújtott be­ruházási javaslatokból azonban még sokat el kellett utasítani, mert a jelzett műszaki fejlesz­tési megoldásoktól várható megtakaritások nem érték el a kívánt eredményt, s túlzott költ­ségeik miatt nem szolgálnák eléggé a fejlesz­tési források, köztük az állami támogatás ha­tékony felhasználását. A vállalatok a kis ráfordításokkal megvaló­sítható műszaki és szervezési intézkedésekkel érték el a leggazdaságosabb eredményeket. Ezekhez a sikerekhez a népi ellenőrzés is hoz­zájárult azzal a mintegy négyezer javaslatával, amelyet a két évvel ezelőtti vizsgálatok során ajánlott az érintett 500 vállalat, intézmény és a felügyeleti szen/ek figyelmébe. A tavaly rjjegismételt ellenőrzésekből kitűnt, hogy ezek­nek a javaslatoknak túlnyomó többségét be­építették energiagazdálkodási terveikbe, s je­lentős részét már hasznosították is. Egyebek között a vizsgált ipari üzemekben előterjesz­tett mintegy 1200 javaslatból csaknem 900 már megvalósult. A villamosenergia-gazdálkodás fejlesztésé­re tett mintegy 100 javaslatuk találkozott leg­jobban a vállalati szándékokkal. Csökkentet­ték a csúcsidei fogyasztást, növelték az éjsza­kai olcsóbb áram felhasználását a vállalatok, a szövetkezetek, a mezőgazdasági üzemek és az egészségügyi intézmények is. Az akcióprog­ram szerint a különböző szervezési intézkedé­sekkel a tervidőszak végére évi 200 ezer ton­na olajjal egyenértékű energiamegtakarítást kell elérni. A vállalatok saját kezdeményezése­ik és a népi ellenőrzés javaslatai alapján vi­szont már a múlt évben 45 ezer tonna olajnak megfelelő megtakarítást könyveltek el. A ta­pasztalatok szerint tehát — amint a gadzasá- gi bizottság megállapította — a csekély rá­fordítást igénylő szervezési intézkedések to­vábbi tartalékainak feltárására is reális lehe- hetőségek vannak, amelyeknek kihasználását még jobban szorgalmazzák — segítve ezzel beruházási erőforrásaink hatékonyabb felhasz­nálását is. Állandó feladat, hogy újabb és újabb erőfeszítésekkel gyorsítsák a VI. ötéves terv energiagazdálkodási programjának vég­rehajtását, s ugyanakkor következetesen gaz­dagítsák a programot a megtakarítások új le­hetőségeinek felkutatásával és kihasználásá­val. A továbbiakban rugalmasan, a változó kö­rülményekhez kell igazítani az egyedi célokat. Céltudatosan keresni kell a fajlagos energia- megtakarítást és a szénhidrogén-kiváltást eredményező új megoldásokat. A feilesztések összehangolásában fontos követelmény, hogy az energiatakarékos berendezéseket gyártó háttéripar beruházásait megkülönböztetett fi­gyelemmel kísérjék. Indokolt az is, hon y a ter­vező és fejlesztő intézetek szellemi kapacitása­it jobban hasznosítsák az energiaveszteségek feltárásában és a takarékos meqoldások ki­dolgozásában. Ezért célszerű ösztönzés lehet, hogy az elért megtakarítási eredményből ré­szesedést kapjanak ezek az intézetek. Az energiatakarékosság az egész társada­lom érdeke, nemzeti ügy. A tapasztalatok sze­rint eredményesen kéovjselik ezt a felfogást a társadalmi szen/ezetek óz ésszerű és takarékos megoldások kezdeményezésével. A társadalmi összefogásban rejlő erők jobb kihasználása szükségessé teszi azt is, hogv a helyi céloknak és feladatoknak körültekintőbb és konkrétabb meghatározásával adjanak értelmes progra­mot a kezdeményezéseknek, a társadalmi erőknek. Magyar kiállítók Kuvaitban Harmincöt magyar külkereskedelmi és iparvállalat nagy­szabású rendezvényen mutatja be exporttermékeit Kuvait­ban. A HUNG EXPO rendezésében sorra kerülő magyar gaz­dasági kiállítás február utolsó napján nyílik meg ünnepé­lyes keretek között a kuvaiti fővárosban, a Hilton szállóban. Jó néhány vállalatunk első ízben próbálkozik átfogó ki­állítás keretében kiállítani Kuvaitban. E vállalatok közé tar­tozik a hűtőgépgyár, az Intercooperation Rt., a Skála-Coop, a Taurus és a Metripond is. A gazdasági kiállításon kívül idegenforgalmi szakemberek magyarországi utazási lehető­ségeket kínálnak, főleg a gyógyüdülőhelyekre. Az érdeklő­dők munka közben ismerkedhetnek meg egy kalocsai pin- gálóval, és egy mezőkövesdi babakészítővel. A kuvaiti Hil­tonban a Budapest Hilton főszakácsa gondoskodik az ízes magyar falatokról, a talipalávalót pedig Lakatos Mihály né­pi zenekara adja. A tudomány a mezőgazdaság szolgálatában A Heves megyei Növényvédelmi és Agrokémiai Állomás fel­adata a megye mezőgazdasági nagyüzemeinek növényvé­delmi és agrokémiai előrejelzése, illetve a szaktanácsadás. Külön gondot fordítanak a szőlőtermesztés segítésére, mi­vel a megye egyik legfontosabb növénye a szőlő. Felada­tuk a környezetkímélő, gazdaságos és hatékony szőlővédel­mi technológia kidolgozása is. A laboratóriumban korsze­rű műszerek állnak a kutatók rendelkezésére a kísérletek végrehajtásában. Új iskolatáskák Praktikus, egészséges, köny- nyű és biztonságos — ezek a fő jellemzői azoknak az új tí­pusú iskolatáskáknak, amelyek­ből májusra készül el az első mintasorozat a Rákosoalotai Bőr- és Műanyagfeldolgozó Vállalatnál. A hazai kínálatból régóta hiányoznak a mai követelmé­nyeknek megfelelő iskolatás­kák, a jelenleg forgalomban lévők többsége ugyanis első­sorban túlságosan nehéz, orto­pédiai szempontból kifogásol­ható, de befogadóképessége, tartóssága sem kielégítő. Az új típusú iskolatáskák kifejlesztése a SZOT munkavé­delmi tudományos kutató inté­zetben kezdődött meg, az Or­szágos Közlekedésbiztonsági Tanács kezdeményezésére. A megbízás eredetileg a kisisko­lások közlekedési baleseteinek megelőzése érdekében a fény­visszaverő anyagok alkalma­zásának kidolgozására szólt. A fejlesztő munkába bekap­csolódtak a Rákospalotai Bőr­és Műanyagfeldolqozó Vállalat formatervezői is. Az évente 80 ezer iskolatáskát gyártó válla­lat régóta törekszik e termé­kének megújítására. A legna­gyobb akadályt azonban a megfelelő alapanyag hiánya okozta, amelyet a múlt év vé­gén a győri Graboplastnál — több esztendeje folyó közös fejlesztési munka eredménye­ként — sikerült előállítani. A poliamidbó! szövött, PVC-vel kent műanyag legfontosabb előnye, hogy könnyű és erős, súlya négyzetméterenként 300 gramm körüli. (A korábban is­kolatáskához használt műbő­rök 600—1000 gramm súlyúak voltak. Tartóssága, szakítószi­lárdsága is megfelelő, s jól tisztítható. Az alapanyaghoz illő könnyű poliamid hevede­rek, valamint műanyag szerelé­kek járulnak. Két ember egy napja Szirmok és tüzek Dolgozunk, szakadatlan. Egyik munkahét kergeti a má­sikat. Évek, az éveket. Házaso­dunk, gyermekeink születnek, lakást vásárolunk, eltemetjük szeretteinket, munkánkkal érvé^ nyesülünk vagy életvitelünk mi­att zsákutcába jutunk. A napokat nem szokás szá­molni. „Az csak kis idő", mind­össze huszonnégy óra. Most mégis egyetlen napról lesz szó, hiszen nem közömbös senkinek sem, milyenek sorsalakító nap­jai. MOST MÁR KÖNNYEBB Strelicia-, authorium-, szeg­fű-, hóvirág-, Írisz-, jácint-, tu­lipán- és orchideatengerben nyolc nő dolgozik. A nagyko­„Az elején kínlódtam...” vácsi Rozmaring Kertészeti Ter­melőszövetkezet szekszárdi üz­letében ügyes kezek kötik, menyasszonyi és temetési dísz­csokrokba, koszorúkba és ike- banákba a költői nevű virág­csodákat. A szekszárdi Rozmaring-bolt gazdag virágkínálatán túl az üzletvezető személye is megle­petés. Barna Istvánná csak há­rom évvel lépte túl a második ikszet. — Egész más pályáról kerül­tem ide — mondja a Rozma- ring-jelvényes munkaruháiba öltözött üzletvezető. - A szek­szárdi hatos számú bölcsődé­ben voltam gondozónő. Orso­lya lányom, 1978-ban született. A gyes után még visszamentem a bölcsődébe dolgozni, de ke­vés volt az 1500-1600 forintos fizetés. Akkor hirdetett a Roz­maring Téesz a Népújságban. Jelentkeztem. Hetven jelentke­ző közül hetet vettek fel. Míg Barna Istvánná beszél, addig a „kötözőműhely-öltöző­pihenőben” kolléganője, Ra­dies Zsuzsanna ördögi ügyes­séggel egy szép szegfűcsokrot állít össze. Mozdulataiból, ahogy a virággal bánik, látom, hogy szereti munkáját. Egyéb­ként a dolgozók között van var­rónő, sőt szőlész-borász szak- képzettségű is. — Hogyan telik egy munka­napja? - kérdezem az üzlet­vezetőtől. — Reggel hatkor kelek. Ne­gyednyolcra viszem a kislányt az Arany János utcai bölcsődé­be, fél nyolckor már nyitom az üzletet. Egyeztetem a napi ren­delést és még sok minden egye­bet. üzletünket sok vásárló ke­resi fel. A valóságos roham a „nagy” névnapokon, a Zsu­zsanna, Júlia, Éva, Katalin na­pon van. — Ilyenkor „látástól-vakulá- sig” dolgoznak? — Valóban, áll a bál — ne­vet. A vevőket sohasem utasít­juk vissza, ez nálunk alapelv. A csokrokat, a finomabb mun­kákat az itteni kis műhelyben, a koszorúkat pedig a másikban csináljuk. Két adat tájékozódásképpen: az üzlet raktárkészlete a szállí­tásokkal együtt 338 ezer forint. Január hónapban 208 ezer fo­rintot forgalmaztak.- A bolt este hétkor zár - folytatja, miután kiszolgált egy hölgyet Barna Istvánné. - Ne­kem ekkor jár le a munkaidőm. Egyébként ilyenkor már csak Orsolya van egyedül a csoport-, ban. Aztán irány haza, otthon a napi mosás, vasalás, vacsora­készítés. Férjem a benzinkútnál három műszakban dolgozik. Ha nagyon sok a munka az üzlet­ben, akkor a papírmunkát ott­hon végzem el.- Önök ötnapos munkarend­ben dolgoznak. Ismerek asszo­nyokat, akik még így is ország- nak-világnak panaszkodnak, hogy az égvilágon semmire se jut idejük.- Én az időt megpróbálom úgy beosztani, hogy mindenre jusson. A hétvégeken olvasni, hímezni szoktam. Megy a csa­lád az uszodába, és kirándulni is.- Fiatalon lett üzletvezető. Nem nehéz.- Az elején bizony az volt. Különösen, hogy egy új és ilyen nagy forgalmú boltnak lettem a vezetője. De, ahhoz, hogy meg tudjak felelni, minden se­gítséget megkaptam a főnö­keimtől kezdve a férjemig. Nem nyűg a munkám, szeretem. Per­sze állandóan figyelni kell. Mert ha nincs meg a tízfajta vágott virág, akkor már megy a reklamáció a központba. Ha netán sokat rendelek, akkor se- lejtbe kerül az áru. Az elején kínlódtam, hogy a vevők is elé­gedettek legyenek, s jól végez­zem a munkámat. Most már könnyebb. a híradópult mögött Ritmikusan kattognak az automata telefonközpont reléi. A Tolna megyei Tűzoltópa­rancsnokság eseménytelen per­ceit éli, az irodában a napi munkát végzik, a „vonulás ál­lomány" a tantermekben tanul. Pintér Baranyi Zoltán tűz­oltó őrmester, az egyik szolgá­lati csoport híradósa ma reg­gel fél nyolckor „csengette lé" a tegnapi huszonnégy órás szolgálatot, egyúttal jelezve, az új szolgálat kezdését. (A váltá­sokkor ellenőrzik a technikai berendezéseket. Ilyenkor hallhat­ják a tűzoltaóautók próbaként megszólaló szirénáit. „Paks van vonalban...” — hal­lom. — Riasztáskor...? — Minden a fejemben van. Lámpát, csengőt, magnót be­kapcsolni, felvenni a káreset­felvételi lapot. Egyúttal meg­nyugtatni a telefonálót, hogy ne idegeskedjen, megyünk. — Megadják a kivonuláshoz szükséges adatokat az embe­rek? Pintér Baranyi Zoltán kény­szeredetten mosolyog : — Általában, de nagyon ke11 figyelni a szavakra. Van, ami­kor csak annyit mondanak az izgatottságtól, hogy tűz van. De, hogy hol, arra rá kell kérdezni. — És az esztelen telefonálók? — Rájuk pokoli mérgesek va­gyunk - folytatja. - Az ilyen ember nem tudja, hogy mit mű­vel. Nem volt egyedi, hogy amikor kérdeztük a jelentő ne­vét, mert az is kell az adatok­hoz, beleböfögtek, vagy belerö­högtek a kagylóba. Ilyenkor természetesen nem megyünk ki. — De folytassuk a napját... „Igen, értettem, kapcsolom” — hallom a másik híradós hangját. — Miután elmennek a hiva­tali munkaidőben dolgozók, ki­csit könnyebb a munkám. De a figyelmem nem lankadhat. Más­nap reggel én „csengetem fel” a szolgálatot. Utána negyven- nyolc óráig szabad vagyok. A vonulás tűzoltók között van­nak iparosok. Pintér Baranyi Zoltánnak könyvkötő a szakmá­ja. — Hazamegyek, befűtök és kezdem a munkát otthon a mű­helyben. Feleségem most fog vizsgázni könyvkötészetből. — Szereti a könyvet? — Olvasni és kötni is. Elég komoly könyvtáram van, de ol­vastam is mindegyiket. Szabad időmben kirándulunk a család­dal. Három gyermekünk van, két „nagylány" és egy kisfiú. Sajnos eddig még nem volt rá alkalom, hogy mind az öten együtt nyaraljunk. Tavaly a vá­rosi-járási parancsnokságtól kaptunk feleségemmel jutalom- utat Jaltába. Tűzoltóságon vagyok. Várom a riasztást, hátha... Nies. Szeren­csére. „Nem bántam meg, hogy tűzoltó lettem.”- Váltáskor mindenkivel köz- lik az aznapi beosztását - mond­ja a tűzoltó őrmester a reléte­remben. A beszélgetés idejére váltótársa helyettesíti őt a pult mögött. — Átveszem a műszere­ket, a technikai felszereléseket, meggyőződöm a működőképes­ségükről, majd ellenőrzőm a rá d ióösszeköttetéseket.- Még csak tíz perce beszé­lünk, de már a telefon vagy nyolcszor csöngött...- Ez így megy egész nap — mosolyog. — Az ötvenedik kife­lé menő hívást már nem is szá­molom. Veszem az üzeneteket, továbbítom. Sokan mondják, könnyű munkája van a híradós­nak. Ez nem igaz. ülnének csak ide !- Jól érzem magam. Nincs okom panaszra. Se itt a tűzol­tóságon, se otthon a mellék- foglalkozásommal. Ha dolgoz­hatok, akkor nincs baj. Nem bántam meg, Rogy eljöttem tűzoltónak. A beszélgetés után másfél órával szirénázó tűzoltóautó robog át a megyeszékhely köz­pontján. Ugróm a telefonhoz, a vonal végén Pintér Baranyi Zol­tán: — Tolna újtelepi részén egy- húsfüstölő ég. Hát, ilyen az élet, és benne két ember egy napja. SZŰCS LÁSZLÓ JÁNOS Fotó: CZAKÓ SÁNDOR

Next

/
Oldalképek
Tartalom