Tolna Megyei Népújság, 1982. február (32. évfolyam, 27-50. szám)

1982-02-19 / 42. szám

1982. február 19. I TOLNA \ — _ 2 NÉPÚJSÁG PANORÁMA Józef Czyrek beszéde a lengyel külpolitikáról Lengyelország külpolitikájá­ban ellensúlyozni kívánja az ország elszigetelésére irányuló minden próbálkozást, és meg­engedhetetlennek tartja, hogy a lengyel kérdést nemzetközi jellegűvé változtassák — hang­súlyozta Józef Czyrek, a LEMP KB Politikai Bizottságának tag­ja, a központi bizottság titká­ra, külügyminiszter egy lódzi párta ktíva-értekezleten. Czyrek rámutatott, hogy az ország kül­politikájának legfontosabb ele­me a szocialista közösség or­szágaival való testvéri együtt­működés és gazdasági kapcso­latok fejlesztése és erősítése. Belgrád A nemzetiségek viszonya A múlt évi koszovói esemé­nyek következményei igen súlyo­sak, s oyan nyomokat hagytak az emberek - főként a fiatalok - tudatában, amelyeket nem le­het gyorsan eltüntetni, hanem csak a jugoszláv szocialista közösségért, nemzetei és nemze­tiségeinek egyenjogúságáért és az önigazgatásért folytatott kö­vetkezetes, kitartó és hosszú tá­von folytatott harccal. Ezt állapí­totta meg belgrádi ülésén a Szerb Kommunisták Szövetsége KB Elnökségének a nemretek és nemzetiségek közötti viszony problémáival foglalkozó bizott­sága. A bizottság élesen elítélte a múlt vasárnapi pristinai albán nacionalista és irredenta jelle­gű megmozdulást, s határoza­tában megállapította: „a tör­téntek azt bizonyítják, hogy a koszovói helyzet igen bonyolult, s az ellenség még széles fron­ton tevékenykedik”. A lengyel külügyminiszter ki­fejtette, hogy míg az elmúlt év­tizedben a partneri viszony, az erőegyensúly volt meghatározó, addig most —• az Egyesült Ál­lamok jobboldali kormányzatá­nak tevékenysége révén — az ideológiai és katonai konfron­táció kerül előtérbe. Mindez nyilvánvaló fenyegetést jelent a békére. Mindazonáltal az erő­viszonyok a világban még nem bomlottak meg és a szocialis­ta országok minden erejüket megfeszítik fenntartásuk érde­kében. Kedvezően segíti ezeket az erőfeszítéseket az álláspon­tok egyre mélyülő különböző­sége az Egyesült Államok és a A Német Szövetségi Köztár­saság minden korábban meg­kötött szerződést végre fog haj­tani, így a szovjet—nyugatné­met földgáz-acélcső szerző­dést is — jelentette ki Bonn­ban Otto Lambsdorff gazdasá­gi miniszter, aki csütörtökön tíz­napos egyesült államokbeli lá­togatásra indult. A Szovjetunió bírhat abban, hogy a nyugatnémet fél meg­tartja a gazdasági szerződé­seket — hangsúlyozta nyoma­tékosan Lambsdorff. Az NSZK szempontjából Lambsdorff el­fogadhatatlannak nevezte, hogy az Egyesült Államok az ameri­kai cégek alkatrészszállításai­nak megszüntetésével akadá­lyozza a szovjet—nyugatnémet földgáz-acélcső szerződés meg­valósítását, hiszen ezt a szer­ződést még a lengyelországi események előtt kötötték meg. A nyugatnémet gazdasági miniszter kételyét fejezte ki az Eayesült Államok által követelt gazdasági szankciókkal kapcso­nyugat-európai országok kor­mányai között. Az amerikai politika a len­gyelországi helyzetet régóta a szocialista tábor erejének és egységének gyengítésére pró­bálja felhasználni. A lengyel helyzet alaíkulása a szükségál­lapot bevezetése óta a wa­shingtoni politikusok számára egyáltalán nem kedvező. Az Egyesült Államok emiatt hoz megtorló intézkedéseket és eb­ből erednek mindazok a lépé­sek, amelyeknek az a céljuk, hogy lehetetlenné tegyék, vagy legalábbis jelentősen megne­hezítsék Lengyelország kilába­lását a válságból. latban, mivel véleménye sze­rint az ilyen intézkedések nem tudják hátráltatni olyan fejlett ország előrehaladását, mint a Szovjetunió. Lambsdorff szükségesnek ne­vezte az enyhülési, azon belül az európai biztonsági és együtt­működési folyamat továbbvite­lét. A nyugatnémet politikus ugyanakkor közölte, hogy az NSZK a jövőben rendkívül gon­dosan megvizsgálja a kereske­delmi kapcsolatok fejlesztését és új szerződések megkötését. Pírálta a Szovjetuniót és —• Afganisztánra, Lengyelország­ra hivatkozva — azt mondta, hoqy „az enyhülési folyamat­nak is megvannak a határai”. Az NSZK és az Egyesült Ál­lamok viszonyát — Lambsdorff szerint — súlyos félreértések terhelik. Az Atlanti-óceán túlsó partján elsősorban a nyugat­német békemozgalmat értéke­lik — elhamarkodottan —gyá­vaságként. BUDAPEST Losonczi Pál, a Népköztár­saság Elnöki Tanácsának elnö­ke csütörtökön fogadta Vla­gyimir Nyikolajevics Bazovszkij rendkívüli és meghatalmazott nagykövetet, a Szovjet Szocia­lista Köztársaságok Szövetsége új magyarországi nagykövetét, aki átadta megbízólevelét. A megbízólevél átadásánál jelen volt Roska István külügyminisz­ter-helyettes. * Jancsik Ferenc vasesztergá­lyos, vörösgárdista, az Orosz- országi Kommunista (bolvse- vik) Párt magyar csoportjának tagja, a Kommunisták Magyar- országi Pártjának egyik alapító­ja születésének 100. évforduló­ja alkalmából koszorúzási ün­nepséget rendeztek csütörtökön a Mező Imre úti temető Mun­kásmozgalmi Panteonjában el­helyezett emléktáblájánál. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága nevében Berecz Frigyes és Juhász Lajos- né koszorúzott. Az évofrduló al­kalmából emléktáblát lepleztek le a XIX. kerületi Jancsik utca 2-4. számú ház falán. * Csütörtökön Budapesten be­fejeződött az Egészségügyi Vi­lágszervezet (WHO) háromna­pos szakértői értekezlete, amely a nők és az egészségügyi fog­lalkozási ártalmak témakörével kapcsolatos kérdéseket vitatta meg.. A tanácskozásra — amely­nek az _ Országos Munka- és üzemegészségügyi Intézet volt a házigazdája - 12 európai or­szágból érkeztek kutatók. SALISBURY Joshua Nkomo tárcanélküli minisztert, a Hazafias Front el­nökét és a ZAPU két másik mi­niszterét menesztették a délke­let-afrikai Zimbabwe kormányá­ból. Nkomót és pártját, a haj­dani ZAPU-t (Zimbabwe Afrikai Népi Unió) Mugabe kormányfő államcsínykísérlet szervezésével és tiltott fegyverrejtegetéssel vádolja. A nyugatnémet fél megtartja a gazdasági szerződéseket Otto Lambsdorff nyilatkozata Választások Írországban Csütörtök reggel az Ir Köztár­saságban megkezdődtek az ál­talános választások. Az alsóház 164 mandátumán reális számítás szerint elsősor­ban a két nagy polgári párt, a Fine Gael és a Fianna Fáil, va­lamint a náluk kevésbé je­lentős Munkáspárt fog osztoz­ni. Az elsőrendű kérdés az, va­jon a szavazatok megoszlása is­mét a Fine Gael-munkáspárti koalíciót segíti-e hatalomra, vagy e kettő kénytelen lesz a kormányzást a Fianna Fáilnak átengedni. A köztársaság legnagyobb pártja története során még so­ha kétszer egymás után nem veszített választást. Ha ez most bekövetkezne, súlyos csapás lenne számára. A riválisainál nacionalista színezetűbbnek és demagó­gabbnak tetsző Fianna Fáil ve­zére, Charles Haughey szerdai, utolsó sajtóértekezletén sugár­zott a magabiztosságtól: még csak fontolóra venni sem haj­landó, mi lesz, ha pártja elve­szíti a választásokat. Haughey mögött valóban Ír­ország legerősebb politikai gé­pezete áll, de ő maga megle­hetősen népszerűtlen a távozó miniszterelnökhöz, dr. Fitzge- raldhoz képest. Az ellenfelek stabil és kényel­mes többség után áhítoznak, amely majd négy éven át za­vartalanná teszi számukra a kormányzást és végrehajtható­vá elképzeléseiket — függetle­nül attól, hogy műt ígértek a vá­lasztási kampányban. Libanoni ENSZ-erők De Cuellar javaslata Nyilvánosságra hozták Pérez de Cuellarnak, a világszerve­zet főtitkárának a Biztonsági Tanács elé terjesztett beszá­molóját a Libanonban állomá­sozó EN'SZ-békefenntartó erők­ről. Ebben a főtitkár megállla­pítja, hogy az Izrael által tá­mogatott szeparatista fegyveres akciók miatt az ENSZ-csapatok nem képesek teljesíteni felada­tukat, azaz nem tudják előse­gíteni az 1978-lban Izrael által elfoglalt dél-libanoni területek kormányellenőrzés alá helye­zését. A beszámolóban Pérez de Cuellar állástfoglalt a li­banoni ENSZ-csapatok létszá­mának 1000 fővel való növelé­se mellett. lllllllllillllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllMllllllllllllllllllllllllinillllllllllllllllllllllllllllMllllllliMllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllliiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii'iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii Propagandatrükk Genfben Amerikai „nulla megoldás” Napjaink egyik legéletbevá­góbb közös tennivalója a föld­részünkön békeidőben példát­lanul magas szintű katonai szembenállás csökkentése, a rakéta-nukleáris háború kirob­bantásának minden erővel való megakadályozása Európában és másutt a világon. Az utóbbi időben a nemzetközi légkör fe­lettébb megromlott. Ennek oka kizárólag a NATO, mindenek­előtt az Egyesült Államok ve­zetésének kalandorpolitikájá­ban, agresszivitásának fokozó­dásában keresendő. A jelenlegi mélyponthoz olyan fejlemények vezettek el, mint például a ha­dászati fegyvereket és fegyver- rendszereket korlátozó SALT—2 szerződés amerikai ratifikálásá­nak elmaradása, a NATO-ta- nács 1979. decemberi döntése az úgynevezett eurorakéták nyugat-európai telepítéséről, majd a Reagan-kormány min­den eddiginél átfogóbb kato­nai fölényszerzési programjá­nak meghirdetése és végül, a „korlátozott" európai atomhá­ború megvívására vonatkozó washingtoni nézetek hivatalos rangra emelése. SZOVJET KEZDEMÉNYEZÉSEK Ennek az eseményláncolatnak szerves része mindaz, ami a SALT-folyamattal eddig nem érintett európai közepes (1000 —4500 kilométer) hatótávolsá­gú rakéta-nukleáris harceszkö­zök tárgyában történt a szov­jet—amerikai genfi tárgyalások múlt év november 30-án történt felújítása előtt és után. Csupán emlékeztetőül: a Szovjetunió már a SALT-megbeszélések idő­szakában felhívta a figyelmet e probléma fontosságára. Az SZKP XXVI. kongresszusán jóvá­hagyott békeprogram egyik pontjában ugyancsak szóba ke­rült a megoldás halaszthatat­lansága. Az előterjesztett ja­vaslat szerint „már most mora­tóriumot kell elrendelni a NA- TO-országok és a Szovjetunió új közép-hatótávolságú nukleá­ris rakétáinak európai telepí­tésére, azaz mennyiségileg és minőségileg be kell fagyaszta­ni az ilyen eszközök meglévő szintjét, beleértve természete­sen az Egyesült Államok ebben a térségben található előretolt telepítésű nukleáris eszközeit. Amikor a múlt év őszén Brezs- nyev Bonnban járt, megismé­telte az indítványt, sőt — a Szovjetunió őszinte megegyezé­si szándékának jeléül — azt a készségét is kinyilvánította, hogy a moratórium idején Moszkva hajlandó lenne akár több száz­zal csökkenteni közepes ható- távolságú rakétáinak számát. (A szovjet fél —! jóakaratát bizonyítandó - korábban már hasonló egyoldalú lépést tett: 20 ezer katonáját és 1000 harc­kocsiját kivonta az NDK terü­letéről.) Azt lehetett volna várni, hoav a nyílt és becsületes gesztust Washington fiqyelembe veszi majd genfi álláspontiának ki­alakításánál, szem előtt tartva az egyenlőség elvét, és a má­sik fél jogos biztonosági érde­keit. De ennek éppen az ellen­kezője történt. Reagan elnök négypontos javaslattervezeté­nek első helyén az ultimátum jellegű követelés szerepelt, hogy a Szovjetunió teljesen szerelje le valamennyi SS—20­as és a régebbi telepítésű SS— 4-es, SS—5-ös rakétáját. (Az „SS” NATO-kódjelzés: a „sur- face-to-surface", vagyis a föld­felszín—földfelszín rendelteté­sű, 1800—4500 kilométer ható- távolságú szovjet rakétaharc­eszközöket jelölik ezzel a rövi­dítéssel.) REAGAN-FORMULA A másik fél rovására egyol­dalú előnyökre törekvő ameri­kai elnök még ennél is tovább ment: szerinte a szóban forgó rakétákat nemcsak a Szovjet­unió nyugati körzeteiből kelle­ne eltávolítani. Moszkvának ar­ra is garanciákat kellene adnia, hogy az SS-eket az Uralon túli területekre sem helyezi át. Eb­ben az esetben az Egyesült Államok — amint ezt az óceá­non túl ígérik — lemondana a közel 600 darab Pershing—2 tüzérségi rakéta és robotrepü­lőgép (szárnyasrakéta) 1983-tól tervezett nyugat-európai elhe­lyezéséről. Ezt a Reagan-féle formulát — hangzatoson — „nulla meg­oldásnak” nevezték el. Olyan benyomást igyekeztek kelteni a nyugati közvéleményben, mint­ha ezzel Washington elfogad­ható és „ésszerű” ellenjavasla­tot tett volna a szovjet tár­gyaló partnerének. Holott a valóságban az úgynevezett nul­la megoldás amerikai változa­tának realitása egyenlő a nul­lával. Azt tételezné fel, hogy a szovjet fél önkéntes elhatáro­zással tegye védtelenné magát, s olyan arányú egyoldalú le­szerelést hajtson végre, ami szinte felérne egy háborúban legyőzött állam kapitulációjá­val. A nyugatnémet Der Spiegel egyik múlt évi számában meg­jelent Brezsnyev-interjúban azt mondta a szovjet vezető: „Bi­zonyos, hogy azok, akik az USÁ-ban ilyen javaslatokkal állnak elő, egy pillanatig sem tételezik fel, hogy a Szovjet­unió egyetérthet velük". Mégis, Reagan elnök legutóbb is, ami­kor kereken visszautasította a szovjet kormánynak a közepes hatótávolságú rakéták 1985-ig, illetve 1990-ig való szakaszos csökkentésére irányuló kezde­ményezését, megint csak a tel­jesen irreális saját „nulla meg­oldásával” hozakodott elő. Jo­gosan merülhet fel a kérdés: a Szovjetunió számára miért el­fogadhatatlan ez a formula? TÉNYEK, TÉNYEK... Egyszerűen azért, mert sú­lyosan károsítaná saját és szö­vetségesei elemi biztonsági ér­dekeit. Abból kell kiindulni, hogy a kölcsönös biztonságot továbbra is a hadászati egyen­súly, vagy az egyensúly közös és azonos alacsonyabb szintje szavatolhatja. A számok nyel­vére lefordítva: 1975 végén a Szovjetuniónak és a NATO-nak 1020—1020 darab közepes ha­tótávolságú rakéta-atomfegy­vere volt Európában. Később bizonyos csökkenés következett be, s a paritás megtartásával beállt a 975—986-os számbeli arány. Ha már most a Szovjet­unió hozzájárulna ahhoz, hogy az új amerikai „eurohadászati" fegyverek telepítéséről történő Az amerikai és a szovjet tárgyaló delegáció vezetőjének, Nitzé- nek és Kvicinszkijnek (jobbra) az első kézfogása Genfben. A kézfogás azonban nem azonos szándékokat fejez ki... A két legesélyesebb jelölt: Fitzgerald és Haughey. Kísérleti kilövés a nyugat-európai telepítésre szánt robotrepü­lőgép (szárnyasrakéta) egyik szárazföldi állomásoztatású típu­sával

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom