Tolna Megyei Népújság, 1982. február (32. évfolyam, 27-50. szám)

1982-02-17 / 40. szám

1982. február 17. TOLNA \ __ NÉPÚJSÁG 3 Jó tapasztalatokat kínálunk Akik nem a földjükből élnek Bonyhád, városi pb Az agitációs és propaganda­munkabizottság „A pártbizottságok... az irányító munka segítésére állandó jellegű munkabizottságot választanak.” (A párt szervezeti sza­bályzatából) A kedvezőtlen °?ott:--------------------------------- sagok m ellett gazdálkodó kiskunmaj- sai Jonatán Mgtsz 400 kereske­delmi partnerének köszönheti évi 20 millió forintos nyeresé­gét. Ha csak szántana, vetne, ráfizetne a gazdálkodásra. Csak egy példa: a jelenlegi ár- és költségviszonyok mellett a szőlőtermelés akkor gazdasá­gos, ha legalább 70 mázsa a hektáronkénti átlagtermés. A kiskunmajsaiak eddig csak 67 mázsát tudtak szüretelni, omi önmagában 1 millió forint vesz­teséget okozna. Ám a szőlőt feldolgozzák, a palackozott bort pedig maguk értékesítik; ez évente 2,5 millió forint nyeresé­get hoz a gazdaságnak. Hogy a szőlőtermelés és -fel­dolgozás a szövetkezet úgyne­vezett vivőágazata legyen, kö­zös vállalkozásba fogtak a megyei pincegazdasággal. Több mint 70 millió forint értékben — 51:49 százalékos beruházási arányban — 300 hektár szőlőt telepítettek, 1000 hektárra bő­vítve ezzel a „boralapanyag"- ültetvényt. (Az 51 százalékot természetesen a tsz adta, ezzel a vállalkozás — szaknyelven szólva — gesztora lett.) A telepítéssel egy időben a szövetkezet bortároló pincéit is bővítette. A kooperációs szer­ződés értelmében a tsz a pin­cegazdaság helyi, 40 ezer hek­toliteres pincészetét is igénybe veheti — bő termés esetén. A szövetkezet — bár adottsá­gánál fogva kiszolgáltatottnak is érethette volna magát — egyenrangú félként tárgyalha­tott a nálánál nagyobb és erő­sebb vállalattal. A pincegaz­daságnak ugyanis szőlő kellett, és a térségben ennek legna­gyobb részét a tsz, illetve az ér­dekeltségi körébe tartozó terü­leteken termesztették. A bor­alapanyagon tehát meg kellett osztozni és ennek feltételei vol­tak. A pénzestárs megtalálásához nemcsak taktikai érzék kell. A kiskunmajsai gazdaság abból indul ki, hogy egy mezőgazda- sági üzem — sajátos adottsá­gai között — nem termelhet olyan terméket, amit ne lehet­ne gazdaságosan értékesíteni. S a partnereket nemcsak a ha­szonnal kecsegtető értékesítés­be, hanem már a termelésbe is be lehet vonni. A gondos aprómunka ered­ményeként „felfedezték" a meggyet és az édesipart. Azért e különös társítás, mert a konyakos meggy gyártásához az iparnak meggy kellett, a kis­kunmajsai tsz — ugyancsak 51 :49 százalékos arányban — 60 hektáron meggyet telepített. Ez azonban csak az első lépés volt. Menet közben kiderült, hogy a közös telepítésnél sok­kal nagyobb lehetőséget is kí­nál az együttműködés. Miért kellene elszállítani a gyümöl­csöt, mikor azt a tsz helyben is földolgozhatja? A tsz felépített egy üzemcsarnokot, ahol bér­munkában hozzáfogtak a ko­nyakos meggy készítéséhez; 1980-ban 400 tonnát adtak át a gyárnak. Ezzel 25 százalék­kal több nyereséghez jutottak, mintha csak meggyet adtak volna el. így oldották meg a zöldségtermesztés gondját is. Korábban csak a háztájiban és a részes művelésre kiadott terü­leteken termesztettek zöldséget, amit a szövetkezet vásárolt meg. Bő termés esetén lemen­tek az árak, ha viszont keveset termesztettek, — a kisebb ter­mésmennyiség miatt — a ma­gasabb átvételi árak sem tet­ték érdekelté az embereket a zöldségtermesztésben. 'Furcsa helyzet alakult ki. Hiába volt hagyománya a ker­tészkedésnek, hiába fűződött fontos népgazdasági érdek a zöldségtermesztéshez, az egy­szerre érő, gyorsan romló áru felvásárlása és értékesítése sen­kinek sem volt jó üzlet. Olyan megoldást kellett találni, ami még gyengébb minőség esetén is nagy nyereséget hoz. Ez volt a zöldségszárító! A kiskunmaj­sai tsz egy szomszédos közös gazdaság 30 százalékos tőke- részesedésével felépített egy 300 tonna kapacitású zöldség- szárítót. Az 50 millió forintos beruházás — amiből a 700 ezer dollár értékű importgépek már az üzembe helyezés első évében megtérültek — egy- csapásra megváltoztatta a zöld­ségtermesztés arányait. Egyszer­re kevés lett a háztáji zöldség ! Hogy legyen elég alapanyag, a tsz is hozzáfogott a kertész­kedéshez. A szárítással feldol­gozott, exportra kerülő zöldség 20 százalékkal ad nagyobb nyereséget, mintha frissen érté­kesítették volna. (Emellett per­sze lehetőség van arra, hogy az első osztályú termékeket friss áruként értékesítsék.) A sajátos adottságok miatt — 1000 tanya van a tsz hatá­rában —• különleges szerepe van a háztáji gazdálkodásnak. A szövetkezet évi 450 millió fo­rintos árbevételéből 120 millió a háztájiból származik: sertés, hízott bika, májliba, pecsenye- liba, tej, tojás, toll, fűszer- paprika formájában. A tsz a háztáji „gazdasá­gokkal" szabályos üzleti kap­csolatban áll. Saját feldolgozó­üzemei számára piaci áron ve­szi át a termékeket, s forgalmi értékén számolja el a háztáji­nak nyújtott szolgáltatásait. A szövetkezet ágazati elszá­molási rendszerben dolgozik. Az ágazatok nyereségtervét az eredmények több éves átlaga alapján határozzák meg. A gazdaságossági küszöb a 8 százalékos eszközarányos nye­reség. Az élelmiszeripari ága­zatokban a piaci viszonyoknak megfelelően ez a követelmény 10—25 százalék között mozog. Egyedül a növénytermesztésnek nincs nyereségterve, hiszen a rossz minőségű földek miatt e tevékenységnek szinte csak földhasznosító szerepe van. A kiskunmajsai sfövet­---------------------------1----- kezet­h ez hasonló természeti adott­ságú gazdaságok nagy ré­szének saját erőből még az egyszerű újratermelésre sem fu­totta. A Jonatán termelőszövet­kezet viszont az élelmiszer­feldolgozási és kereskedelmi tevékenységével alaposan „hiz­lalta" a mezőgazdasági alap- tevékenység önmagában szű­kös jövedelmét. BONYHÁDI PÉTER KÉT ÉVVEL ezelőtt, a városi pártértekezletet követő első pártbizottsági ülésen választot­ták meg a bonyhádi városi pártbizottság munkabizottsá­gait, köztük az agitációs és pro­pagandabizottságot. A bizott­ság tagjai zömmel pártbizottsá­gi tagok, elnöke dr. Péterfai Zsuzsa tanárnő — egyben a vá­rosi párt-vb tagja is — titkára Domokos József, a pártbizott­ság munkatársa. Tagjai közt vannak pedagógusok, fizikai dolgozók, művezetők, párttitká­rok. Szinte valamennyien foglal­koznak - e pártmegbízatásuk­tól függetlenül is — agitáoiós és propagandamunkával. A bizottság éves munkaterv szerint dolgozik. Munkaprog­ramja szorosan kapcsolódik a városi pártbizottság tervéhez, rendszerint olyan témákat vizs­gál, amelyeket a pártbizottság, vagy a végrehajtó bizottság tűz napirendre, de vannak olyan természetűek is, amelyek nem kapcsolódnak - legalábbis időbelileg nem - testületi ülés napirendjéhez. Tavaly az első félévben a propagandistaklub beindulásá­nak tapasztalatairól tájékozó­dott a munkabizottság. 1980. őszén kezdte meg működését a klub, amely a párt- és KISZ- propagandisták tevékenységé­nek segítésére, főleg a tartal­mi munka javítására alakult meg. Az oktatási év végén már lehetett tapasztalatokat értékel­ni és általánosítani. Megálla­pította a bizottság, hogy na­gyon hasznos munkát végzett a klub, amely havonta egy - a propagandisták számára kötele­ző — foglalkozást tartott, heten­ként pedig - főleg a KlSZ-pro- pagandisták részére — kötetlen foglalkozást. Kiderült, hogy ez utóbbi túlságosan gyakori, ele­gendő, ha kötetlen foglalkozás­ra kéthetenként jönnek össze a propagandisták. Abban is ál­lást foglalt a bizottság, hogy tervszerűbbé kell tenni a fog­lalkozásokat, alaposabban ele­mezni, hogy milyen témák sze­repeljenek azokon. Fel kell mér­ni a propagandisták fölkészült­ségét és igényeit, milyen té­mák érdeklik őket. Ennek alapján állította össze a klub vezetősége az 1981/82- es programot. Az első foglalko­zás nagyon is eredményes volt, a budapesti Színház- és Film- művészeti Főiskola egyik tanára tartott előadást „A beszéd sze­repe az agitációs munkában" címmel. Többször is megtapsol­ták. Egyes témák feldolgozásá­hoz is kért és kapott a klub központi előadót. A klub segíti a propagandistákat olyan for­mában is, hogy a szemléltető eszközök használatát nemcsak bemutatja, hanem szorgalmaz­za lis - 16 milliméteres kisfil- mek, színes diák vetítése, írás­vetítő használata stb. VIZSGÁLATOT végzett a bi­zottság - amelynek „eredmé­nye" aztán a végrehajtó bizott­ság elé került „Az információ helye, felhasználásának tapasz­talatai” címmel. A végrehajtó bizottság most februárban tárgyalja meg a vá­ros és városkörnyék közműve­lődésének helyzetét, a további feladatokat a Központi Bizott­ság 1974-ben, a közművelődés­ről hozott határozata alapján. A munkabizottság egy részterü­let megvizsgálását kapta fela­datul: Hogyan használják fel a kulturális alapokat a vállalatok és szövetkezetek. A kép meglehetősen vegyes, azonban általános következte­téseket is lehet levonni. A ko­rábbi ötletszerűséggel szemben most már az összehangoltság, a tervszerűség a jellemző. Az üzemi pártszervezetek minde­nütt ellenőreik az alapok fel- használását, fellépnek a kedve­zőtlen tendenciák, jelenségek ellen. A költségeken belül nőtt a tanfolyamok, a művelődési házak, az ifjúsági klubok, a ve­télkedők, a tömegsport támoga­tására, a színházbérietekre for­dított összegek aránya. A leg­több helyen anyagilag - a kö­telezőn felül is - támogatják az esti és levelező tagozaton tanu­lókat (bár van, ahol csak a jog­szabályokban elírtakat adják). Egy termelőszövetkezet kivételé­vel valamennyi gazdasági egy­ség támogat anyagilag művelő­dési házat, vagy együttest. Egy másik tsz kivételével mindenütt van üzemi könyvtár, sőt, a Bonyhádi Cipőgyárban műszak­váltáskor a könyvtáros a mun­kahelyre viszi a könyveket. Csökkent a társasutazásokra, kirándulásokra, külföldi utakra fordított kiadások aránya, ezen belül főként azoké, amelyekre „aki jelentkezik, az mehet" ala­pon adták a támogatást. Ám nőtt a jutalomként, szocialista brigádok országjáró kirándulá­saihoz nyújtott pénzbeli támo­gatás. Fölvetődött a bizottság ülésén, hogy jobban kellene tá­mogatni, ösztönözni, azoknak a tanulását, akik nem fejezték be az általános iskolát, esetleg olyan formában is, hogy a vizs­gára fölkészítő tanfolyamok iga­zodjanak a műszakokhoz. Az eddiginél jobban figyelembe kell venni, hogy sok a bejáró dolgozó, ez évtől általánossá vált az ötnapos munkahét - a heti két szabadnap — és egy- egy kulturális akciót a bejárók lakhelyére kellene szervezni. MÁRCIUSBAN a városi könyvtár vezetője számol be a bizottságnak a könyvtár város- környéki tevékenységéről, majd megvizsgálja a bizottság az út­törőtáborok helyzetét. Júliusban a viiágnézeti nevelés helyzete az általános iskolákban kerül napirendre. Októberben a fizi­kai dolgozók gyermekeinek a továbbtanulásra való felkészíté­sének segítésével foglalkozik a bizottság, decemberben pedig az oktatásban és a közigazga­tásban dolgozó nők helyzetéről élet- és munkakörülményeiről elvégzett vizsgálat tapasztala­tait összegezi. J. J. Tó a dombtetőn...? „Ma délelőtt a minisztériumban az ipar környezetvédelmi feladatairól tanácskoznak." (Rádióhír 1982. febr. 16. reggel) Aki Döbrököz irányából az országúton Dombóvárra tart, az nem sokkal Gunaras előtt már jó ideje felfigyelhetett a bal oldali dombtetőn dolgozó mar­kológépekre, egy téglatörme­lékekből készített provizórikus úton sürgő-forgó pótkocsis és nem pótkocsis teherautókra. Mi is így tettünk és Dávid Antal gépkezelőtől megtudtuk, hogy a Kapos-Koppányvölgyi Vízitár­sulás nehézgépei január 18 óta dolgoznak itt. „Sárga földet" termelnek ki a dombóvári tégla­gyár részére. A kitermelés pom­pás ütemben folyik, hétfői ott­jártunk alkalmával egy nagyjá­ból három méter mély, 30x30, de inkább 30x40 méter széles gödröt fényképezhettünk. Má­sodik fényképünk Dombóvárott készült, ahol kisebb domb mé­retű már a téglagyár mellett az oda hordott ipari alapanyag. Az újságíró azonban kiváncsi emberfajta, éppen ezért további, részletesebb felvilágosításokért Bérdi Józsefhez, a dombóvári Városi Tanács V. B. titkárához fordultunk. Bérdi elvtárs, a legjobb szán­dékkal, majdnem téves infor­A célállomás mációkat közölt. Úgy vélte, hogy a Téglaipari Egyesülés (mely a dombóvári kisvasút megszűnte óta súlyos alapanyaggondok­kal küzd, ugyanis ez a jelen­téktelennek vélt jármű szállí­totta ide az anyagot) megsze­rezte a szükséges engedélyt és a kitermelés befejeztével, a ter­mőföld védelmére hozott ren­delkezésekhez híven, hely­reállítja az eredeti állapotot. Mi voltunk a helyszínen, nem a vb- titkár, tehát közölhettük, hogy ez lehetetlen. Ha a kitermelés — állítólag február vége, vagy március eleje táján — befeje­ződik, az üdülőtelep tőszom­szédságában egy hatalmas bá­nyagödör éktelenkedik, melyből a csapadék alkalmilag majd ta­vat csinál. Ez a dombtetőn lét­rejövő tó kecskebéka tenyész­tésre épp úgy alkalmas Jehet, mint könnyűbúvárok edzésére, de természetvédelemre aligha. A vb-titkár ezek után telefonált a földhivatalhoz és a saját leg­nagyobb megdöbbenésére ki­derült, hogy 1982. február 15-ig a szükséges engedélyt nem kér­te, tehát nem is kapta meg senki. A szépen fejlődő Gunaras, tehát egy sokat ígérő gyógy­fürdő tőszomszédságában, ipar­szerű környezetrombollás, és ezzel párhuzamosan természe­tesen szabálysértés folyik. A meglepődés jogát senkitől nem akarjuk elvenni. Azoktól se, akik mindezt nem vették észre, pedig lakó- és munkahelyük egyaránt Dombóvárott van. Ordas Iván Fotó: Czakó Sándor Ésszerűbb energiafelhasználás A-Dél-Alföld — Bács, Békés, Csongrád és Szolnok megyé­ben — ipari vállalatai, mező- gazdasági nagyüzemei közül mind több tér át olajról, vagy más költséges energiahordozó­ról az olcsóbb földgáz és más tüzelőanyagok alkalmazására. Erre mutat az is, hogv az utób­bi egy év alatt — amióta erre lehetőség nyílt — százharminc- két vállalat és szövetkezet kért állami támogatást az Állami Fejlesztési Bank szegedi terü­leti igazgatósága útján. Pá­lyázatai alapján mintegy ki­lencven cég háromnegyed mil­liárd forintnyi hozzájárulást ka­pott ésszerűbb energiagazdál­kodást eredményező beruházá­sokra. A legnagyobb összeget — együttesen csaknem négy- százmilliót — azok a vállalatok kapják, amelyek olajtüzelésű berendezéseiket kívánják föld­gáztüzelésűre átalakítani. Ennél is fontosabb feladatot oldanak meg azok a gazdasá­gok, amelyek az olajat szal­mával, őrölt kukoricaszárral, csutkával, fagallyakkal és egyéb hulladékokkal kívánják pótolni. A vállalkozók e célra összesen százhatvanötmillió forint álla­mi támogatást kapnak. A leg­nagyobb beruházásba Szarva­son az öntözési Kutató Inté­zet és a Haltenyésztési Kutató Intézet kezdett, közösen: tizen­hétmilliós támogatás felhasz­nálásával erdei fanyesedék, rizsszalma és más hulladék el­égetésével működő tömbfűtő- művet helyeznek üzembe. A tiszaföldvári Lenin tsz negyven- három millió forintot kapott egy vegyes mezőgazdasági hulla­dékot hasznosító központi erő­műre, A napi kitermelés 500 köbméter

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom