Tolna Megyei Népújság, 1982. február (32. évfolyam, 27-50. szám)
1982-02-03 / 28. szám
1982. február 3. NÉPÚJSÁG 3 Jó ivóvíz lesz Lápafőn A megyei tanács pénzét a szövetkezet egészíti ki Lápafő lakói nem dicsekedhetnek azzal, hogy jó ivóvizük van. Naponta hordják Tamásiból lajtkocsival a vizet a gyermekintézményekbe elsősorban, és azokhoz a családokhoz, ahol kisgyermek van. Azt is mondhatjuk, hogy a lápafőiek „rákaptak" a lajtos, egészséges vízre. A helyi termelőszövetkezet - a várongi hatáskörébe tartozik Lápafő is — évekkel ezelőtt Vá- rong község lakóinak úgy adott jobb vizet, hogy a gazdasági célra fúrt kutat bekötötték a faluba. A hegyre telepített víztartály jó nyomással adja a vizet, a kút teljesítménye pedig elégséges, így „két legyet ütöttek egy csapásra”. Akkor is a megyei tanácsi pénz egészítette ki a szövetkezetét. Most kutat fúrtak Lápafőn is, majdnem kétszáz méter mélyről hozzák fel a jó ivóvizet. A két kút- ból ellátják a két községet, illetve a gazdasági épületeket is, a több ezer lábasjószágot vízzel. A kút tehát kész, most szervezik a további munkát. Ehhez már a tanács is ad pénzt, és a csöveket a szövetkezet iparosai fektetik le a földbe. Átalakítottak egy árokásógépet, hogy minél kevesebb kézi munkára legyen szükség. Úgy tervezik, hogy az idén elkészítik a vízmüvet. E vízművel, a jó ivóvízzel kapcsolatban érdemes néhány tanulságot levonni: 1. A területen működő gazdasági egységnek jól felfogott érdeke, hogy tagjai, dolgozói jól érezzék magukat, ehhez a jó víz is hozzájárul. 2. A két kút nagyobb biztonságot ad. 3. Az állami pénzeszközök helyi forrásokkal való kiegészítése, társadalmi munkával, a gazdaság gépeinek munkájával, előbbre viszi egy-egy közösség fontos ügyét, jelen esetben a vízellátás megjavítását. 4. Ha a szövetkezet nem nyúl saját pénztárcájába, csak három-négy év múlva, esetleg a következő tervidőszakban vált volna lehetővé a vízmű teljes kiépítése. 5. A vórong-lápafői példa másutt is követhető.- Pj Több műtrágya Az elmúlt években a mező- gazdasági műtrágya-felhasználás rendre elmaradt az előirányzattól, a talajok sokfelé nem kapták meg a szükséges tápanyag-utánpótlást. Igaz, egy részükben nem is volt szükség erre, a tavaly kötelezővé tett talaj-vegyielemzések szerint ugyanis a földek sokfelé még mindig kellő meny- nyiségű nitrogént és más fontos anyagot tartalmaznak. Az idén azonban mindenképpen eljött az ideje annak, hogy a mezőgazdászok ismét erőteljesebben fokozzák a talajok „vegyi kezelését". Ennek megfelelően a terv a tavalyinál legalább 15 százalékkal több műtrágya felhasználásával számol. Véradás a A Tolna megyei Állami Építőipari Vállalat szekszárdi központjában az elmúlt hét végén — a hagyományoknak megfelelően - térítésmentes véradást A kereskedelmi raktárakban megfelelő mennyiségű készlet vár majd a megrendelőkre. Ugyanígy fokozhatják az üzemek a növényvédő szerek fel- használását is; ezekből a nagy hatású anyagokból az idén 6 százalékkal többet hoznak forgalomba. Valamennyi műtrágyaféléből többet kapnak az üzemek. Az egy hektár mezőgazdasági területre jutó hatóanyag egy év alatt mintegy 40 kilogrammal növekedhet. Néhány speciális összetett műtrágyából nincsen elegendő, ezek gyártását csak nemrégen kezdték meg, illetve egyes új típusú kémiai anyagok előállítására most készülnek fel a hazai üzemek. TÁÉV-nél szerveztek. Évek óta minden év elején a vállalat dolgozóinak tömege segíti ily módon a rászorulókat. Fotó: GOTTVALD KÁROLY Lakásgazdálkodás Lezárult a tanácskozássorozat, amelyen a megyei párt- bizottságok és a tanácsok végrehajtó bizottságai közösen vitatták meg a lakásépítés, -fenntartás, -gazdálkodás és -elosztás fejlesztésének irányelveit. Az MSZMP Központi Bizottsága és a Minisztertanács tervezetéről felelősségteljes, mélyreható eszmecserét folytattak az együttes üléseken, sokoldalúan elemezve a lakáshelyzet javításának módjait, azt a több irányú — gazdasági, szervezési, társadalom- politikai — intézkedéssorozatot, amely az irányelvekben foglaltak megvalósítása érdekében szükséges. A testületi vitákat mindenütt az otthonteremtés nehézségeivel és a meglévő lakásalap megóvásával, elosztásával kapcsolatos problémák reális, önkritikus feltárása jellemezte. Az együttes üléseken elismeréssel szálfáik a lakásépítésben eddig elért eredményeinkről. A mai feszültségek jó része — mutattak rá — a tanácsi szervek, valamint az építő és fenntartó vállalatok, a szövetkezetek munkájának szervezési és irányítási hiányosságaira is visszavezethető. Az ésszerűbb, fegyelmezettebb munka, a gazdálkodásban rejlő tartalékok kihasználása tehát az igényekhez képest szűkösebb anyagi lehetőségeket nagyban ellensúlyozhatja. Több ülésen felvetették a jogi szabályozás bizonyos elemei módosításának a szükségességét. Az egyenlő esélyek megteremtésének igényével, szóltak a tanácskozásokon a fiatal családok, a pályakezdők lakás- helyzetének javításáról. Egyetértettek a megyei vezető testületek tagjai abban, hogy az állami bérlakások és a személyi tulajdonban lévő otthonok lakóinak teherviselése az eddigieknél jobban közeledjék egymáshoz, különös tekintettel arra, hogy vidéken eddig is a magánerős építési formák aránya volt a nagyobb, s a tervek szerint szerepük tovább növekszik. Ezzel összefüggésben azt is javasolták, hogy a magánlakás-építést, illetve -vásárlást támogató hitelkedvezmények indokolatlan különbségeit szüntessék meg, általában egyszerűsödjék az OTP-kölcsönfor- mák rendszere. Ne az építési formát, hanem az építkezésre vállalkozó államipolgárt támogassák — fogalmazták meg az egyik tanácskozáson, utalva arra, hogy az eltérő települési sajátosságok miatt esetenként a némileg költségesebb építési módot célszerű választani. Több megyében felvetődött az aprófalvak elhagyott, üresen álló házainak sorsa: szervezett hasznosításuk is hozzájárulhatna a feszültségek enyhítéséhez. Általános véleményként fogalmazódott meg: a falvak népességmegtartó képességének fokozása, az arányosabb, kiegyensúlyozottabb tele pü lésfej lesztés követelménye elválaszthatatlan a lakáshelyzet javításától, az ésszerűbb gazdálkodási rendszer kialakításától. Mindennek megvalósításában nagy felelősség hárul a megyei vezető testületekre, népképviseleti szervekre, s jelentős szerepük van a helyi kezdeményezéseknek. Munkában a laboránsok Sokszoros véradók éppúgy jelentkeztek a segítségnyújtásra, mint azok, akik először nyújtották karjukat. Téli gépjavítás Kotrók, lánctalpasok a szerelőműhelyben A gépkezelőket is bevonták a munkába Kifogytak a szekszárdi vízi- társulat gépei a földből. Próbálkoztak néhány helyen a földmunkával, de a rendkívül mélyen lefagyott talaj inkább tönkreteszi a gépet, mintsem engedjen a nagy erőnek és „hagyja" hogy lehessen forgatni, a terepet rendezni. A csermelyek, patakok és egyéb vízfolyások mellől is védett helyre állították a kotrókat. 4 A társulat központi műhelyébe vontatták a nagy teljesítményű gépeket és folytatják a karbantartást. Ugyanis nem mondhatjuk azt, hogy csak télen javítják a lánctalpasokat, kotrókat, hanem az év minden napján, folyamatosan. De így télvíz idején mégis sűrűsödik a munka. Hiszen a terveket is készítik,'hogy többen tudjanak a műhelyben dolgozni — a gépek kezelőit is bevonják például a saját, egész évben hajtott masina javításához. Úgy, mint a hajó kapitányának, nékik is a „sólyán" kell állni, amíg javítják a gépet. Itt Keresztes István a műhelyvezető. — Nehezebbé vált a munkánk, hiszen nagy a hideg, és a gépekbe csak úgy látunk, ha szétszedjük. A csapágyak, görgők és a motor mind külön szakembert kíván, bár a szerelőket különféle posztokra tudom állítani, mégis van, aki egyikmásik munkát jobban szereti. A hibafelvétellel kezdődik a munka. Az már a mi belső dolgunk, hogy fölkészülten várjuk itt, most például a két T—135- ös lánctalpast. Tehát a kicserélésre szoruló fődarabból mór előre megjavítottunk néhányat, s ha szükséges a csere, akkor kidobjuk a rosszat és berakjuk a javítottat. jgy, ha a műhely- munkásoknak nyáron kevesebb a munkájuk — látszólag —, akkor a fődarabokat újítják fel. (gy rövidebb az átfutási idő. A központi műhelyben ötven szerelő dolgozik — mondja a műhelyvezető. Javítani való gép egész évben van. Nem kevesebb, mint 41 dózerlapos traktor, tizenhat különféle kotró-, hét rakodógép Az árokpartok mindenes gépe ez a „holdjármü". Füvet vágnak vele, de a náddal is megbirkózik. A lánctalpas inditószerkezetét is felújítják és hetven rendszámos gépjármű vár javításra. Mert a rendszámos gépeket általában évente viszik műszaki vizsgára, a nehézgépek pedig 2500 üzemórát, azaz alig több mint egy évet tudnak javítás nélkül dolgozni. Ezt már a gépészeti főmérnöktől, Kalocsai Endrétől tudjuk meg. És azt is, hogy bármennyire is előrelátóak — több évtizedes tapasztalatok vannak arról, egyikfajta gép melyik alkatrésze hibásodik gyakrabban — mégis van alkatrész- hiány. Úgy segítenek tehát magukon, hogy jól felszereltek egy szerszámműhelyt, s ha szükséges, az alkatrészt maguk elkészítik. A javítás szervezett: tehát a hibafelvételtől, a gépészeti munkán át a villamossági szerelésig, majd pedig a festésig beosztása, rendje van minden embernek és munkának. Ha a festésre kerül a sor, akkor a műhely eay részében, egészség- védelmi és munkavédelmi okok miatt, megszüntetik a szerelést. Az idén befejezik a szerelő- műhely folytatásaként a festőműhely építését, a váza már áll. A társulat emberei meglehetősen sok kisgépet is használnak, hiszen az árokpartok, a rézsűk karbantartása is az ő dolA görgők, csapágyak cseréje a legnehezebb munka guk, a vizek partján pedig — jói tudjuk — igencsak nő a különféle fűz, ki kell vágni, gazdag a fűtenmés, be kell takarítani és a víznek szabad folyást kell adni a mederben. És akkor még mindig ott van a rengeteg nád, amely talán a legnagyobb ellenfele a vízfolyások karbantartóinak. Igaz, ezekhez a munkákhoz is vannak kifogástalan munkagépek. Javításuk, tervszerű megelőző karbantartásuk — tmk—- éppen úgy része a szerelőműhely programjának, mint a 420- as nagykotróé. Ha elromlik a döngölő, ha a vibrátor nincs kéznél a csatornaépítő munkáknál, akkor a töltés, a betonhíd és egyéb műtárgy lassabban készül el, mert az emberek nem szívesen döngölik kézzel a földet és a betont. A vízitársulat gépei állnak — dolgoznak viszont a szerelők. Néhány gépkezelő fagyszabadságát tölti. Mire kitavaszodik, s a földek járhatók lesznek, ismét ott találjuk őket a termelőszövetkezetek szőlőtelepein, földforgatásnál, csatornák hídjainak építésénél, a patakok vízfolyásainak rendezésénél. PÁLKOVÁCS JENŐ Fotó: K. A. Szalagrendszerben folyik a T—135-ösök nagyjavítása
