Tolna Megyei Népújság, 1982. január (32. évfolyam, 1-26. szám)
1982-01-14 / 11. szám
1982. január 14. ( TOLNA \ KÉPÚJSÁG 3 Atomerőmű-építkezés flz emberi agy és a számítógép Szabálytalan tudósítás a blokkvezérlőből A címben jelzett 'mondandó előtt Iha'Ugaissun'k meg egy történetet: iFa® bácsi, a szövetkezet elnöke (valahol Magyarországon) nyugdíjba ment. Az új elnök átvette a vezetést. Szokatta n u I sokan keresték fel dpró-cseprő ügyekkel. Egyszer aiz új elnök elutazott o fává rosba egyhetes továbbképzésre, vagy 'lehet, hogy tárgyalássorozatra). Hétfőn székása szerint körbejárta az üzemet. Az egyik művezető már idegesen várta. — Főnök, hova tegyük az új esztergagépet? — kérdezi a meglepett elnöktől. — Honnét tudnám én! — válaszolt méltatl'ainkodvci a szokatlan kérdésre. Aztán megtudta', hogy az előző elnök idejében az irányítás ilyen volt. Ezt 'mindenki jogosnak tartottal, húsz évig ez volt a módi. Az új elnöknek kellett egy év, mire 'leszoktatta erről az embereket. — Mindenki a maga területén szakember — szokta volt mondani. — Én o műhelyek 'berendezéséhez nem értek, arra ott vannak a műszakiak. iHogy miiként ikerül a csizma az asztallá? Az előbbi történet az atomerőmű-építkezésre? Megm ag yfclrázom. A blokkve zén ylőben jutott eszembe o történet, amikor láttáim, hogy Kardos Imre reaktoroperátor gondban van., egyszerre több helyre kell 'Utasítást ad- niai, tehát jól jött volna ai főnöki segítség. Erre föl a művezető, Ra#ay György, o főművezető, Kecskés László csak állt nyugodtan, nézelődött, de nem nyúlt semmihez. — Van lehetőség a közbeavatkozásra — mondja o főművezető —, de csak úgy, hogy az ügyeletes, vagy bz irányító mérnök odaáll aiz operátor helyére irányítani,. Ilyenkor a leváltott személy félreáll', s nem tesz semmit. Amennyiben ez nem történik meg, akkor mindenért az operátor felel. Később, ha rosz- szul intézkedett, vagy az ő hibájából leáll a rendszer, felelősségre lehet vonni, de menet közben nem lehet beledumálnii a munkájába. (Majd elfelejtem; az operátor főnöke is tudja irányítani a reaktort.) CSAK ÁLLUNK ÉS NÉZÜNK .'.. Még mindig nem tartunk a számítógépnél és az emberi agynál. Egyébként erről nem is esik sOk szó. A számítógép — itt Pakson is - sök mindent tud. Mérni, jelezni, de gondolkodni nem. így hiába a' csodálatos technika, mégis a kezélőfcre vagyunk utalva. Ez a kijelentés nem a számítógép ellen szál, az emberi agy dibsérete akar lenni. Egyébként a számítógép segít az embernek. Sokat segit. De nem ő irányít. Jelen piilanatbain még nem tartunk itt. A milliónyi herkentyűvel (jobb 'ilyen szavaikat használni, 'mert o szakkifejezéseket nem is értjük), felszerelt ölokk- verénylő egyik satkában állunk. Kecskés László megrpól'bálja magyarázni a magyaráz hatatlant. Ne feledjük: az itt dolgozó embereik általaiban 10 hóna1- pot töltötték külföldi kiképzésen és gyakorolták ezt a> munkát szimulátoron, amely megszótaKARDOS IMRE, JELENTKEZZ! — Kardos Imre, jelentkezz! Vétel — szól a falakból a hang. Erre Kardos Imre gombokat nyomogat, 'jeelntkezik. Mérges.. — Sainyikámn, nem mondjátok honnan beszélték! — Nyomd be o zöld gombot — hallik ismét a falaikból. — A 139-iről beszélek. Az operátor megnyomja a zöld gomibot, s beleszól a mikrofonba : — Közöld, mit akartál az előbb. A falból a hang 'közli, hogy felkészültek az indításra. Ekkor Tasnádi Ferenc üzembe helyező veszi át a mikrofont. 'Ezután már semmit sem értünk. A főművezető adja a magyarázatot: — Kapott egy utasítást a kolléga, hogy a hőhordozó elvonó szivattyú útvonalát állítsa ösz- sze. Ezt jelentette. Az útvonal kipróbálására délután Ikerül sor, most azt beszéli meg vele az üzembe helyező, Tasnádi Ferenc. Egy pillámáira magunkra ma>- radunk. Nekem eszembe 'jutnak Simon Péter üzemviteli főosztályvezető szavai. — A fiatalok váltak be erre a munkára. Gyorsan tudnak reagálni, s nem nyomja őket a felelősség. Nézelődünk. Az arcokat figyelem. Kardos Imre reaktor- operátor huszonéves, szőkésbar- nós, mosolygás fiatalember. (Azt hiszem, máshol, egy gyárban még csoportvezető sem lehetne, annyira fiatal szakinak tartanák.) A művezető, Raffa-y György munkás ruháiban áll a teremben. Talán egyidősek Kardos Imrével. Fekete hajú, villogó fekete szemékkel és harcsdbajusszal. Kecskés László főművezető kevés szavú, szerény ember. (Egyébként ez áll o többire is.) Eddig két hónapot 'az NDK-ban, öt hónapot a Szovjetunióban, két hónapot pedig Csehszlovákiában töltött. Az elmúlt évben december Ik'özepéiq 11 vizsgát kellett letennie. Egyébként ő mondta': — A számítógép információt ad, de helyettem nem avatkozik be. IH'át csak ennyit „Az emberi agy és a számítógép” címről. Egyébként a 'blókkverénylőben napokig lehetne nézelődni . . . HAZAFI JÓZSEF Fotó: Gottvald Károly. lésig hasonlít o valódi blökkve- zénylőhöz. Az egyik pótszivattyú 72 órás mechanikai próbájának kellős közepébe csöppentünk. Kardos Imre reaktoroperátor a pultnál ül, telefonál, aztán feláll, az egyik gombot megnyomja1 a kezelőn, visszajön és a- mikrofonba mond valamit. Kecskés László köziben a falitáblára .mutat. Ott kigyulladt egy lámpa — 'hibát jelez. A kis paketten a következő olvasható: IO GA 04-05 SZÍV Attapcs. out. Ihlíbás. iNékünlk ez nem mond semmit, a szakember leolvassa1 róla, hogy hol, mikor és milyen automatika ihíbásodott meg. így csak állunk és nézünk. Kellemes érzés figyelni az embereket. Vannak itt o PAV-tál, az ER BE-tél, a VERTESZ-től. Javában tart az üzembe helyezés. Raffay György művezetővel beszélgetnénk, de nem sok az esélyünk. Körülbelül úgy néz ki o dolog: mi kérdezünk, Raffay György gondolkodik, aztán arrébb lép, valamit valakivel beszél, később visszajön hozzánk és válaszol. — A felelősség? - kérdezem, s következik a szokásos tánc, a fiatal művezető öt perc múlva ér vissza hozzánk. — Felelősség, az van! - mondja, s ezzel le is zárná az ügyet: — 80 imlilíiárd - vetem közbe, újabb öt perc múlva. — Néha gondol rá ok ember, de el Ikell felejteni a míUiiórdo- kat... Kardos Imre operátor és Tasnádi Ferenc üzembe helyező a mikrofonnál Teljes az üzem a blokkvezénylőben Raffay György primerköri művezető Kecskés László főművezető Több brikett Várpalotáról A Népi Ellenőrzés megvizsgálta Gyorsabban váltani A Veszprémi Szénbányák Vállalat 144 milliói forint hitelt kap a Nemzeti Banktól a lakosság jobb szénellátását szolgáló brikettgyártás fejlesztésére. A gyártás alapanyaga elsősorban a várpalotai lignit lesz, de itt hasznosítják a ba- linkai bánya szénporát is. A brikettgyártáshoz szükséges berendezéseket a várpalotai bánya mellett működő úgynevezett kis erőműben helyezik el, mert a szomszédos inotai November 7. Erőmű rekonstrukciója ezt az erőművet fölöslegessé tette. A beruházást még ebben az esztendőben megkezdik, s 1985-től Várpalotán évi 400 ezer tonna brikettet készítenek. Nyomdászvetétkedő A Kner Nyomda alapításának 100. évfordulója alkalmából országos nyomdászvetélkedőt hirdet az Ipari Minisztérium, a Nyomda-, a Papíripar és a Sajtó Dolgozóinak Szak- szervezete, a KISZ KB és a Kner Nyomda. A vetélkedő célja a fiatal szakemberek elméleti és gyakorlati ismereteinek növelése, felfrissítése, az új műszaki, technikai eljárások, berendezések megismerése, valamint a politikai tájékozottság bővítése. A verseny elsősorban elméleti ismereteket követel meg, de lehetővé teszi a gyakorlati és elméleti ismeretek átfogó értékelését is. A nyomdászvetélkedőn részt vehet minden 35 éven aluli, legfeljebb középfokú végzettséggel rendelkező szakmunkás. A versenybe 5 főből álló csapatok nevezhetnek, célszerű a különböző szakterületek — egyebek közt a szedés, reprodukciós fényképészet, a magas- és ofszetnyomtatás, könyvkötészet ismerőit bevonni a csapat munkájába. A verseny meghirdetői javasolják a résztvevőknek, hogy tavasszal helyi elődöntőkön válasszák ki az országos vetélkedőn indulókat. A vállalati elődöntőkre a csapatok felkészítésébe vonják be a Fiatal Műszakiak, Közgazdászok Tanácsát, a fiatal mérnököket, üzemmérnököket. Az országos döntőt Békéscsabán a Kner Nyomda 1982. október 15—16- án rendezi meg. Tizenöt éveseknek lenni az embereknél fiatalságnak, a termékeknél öregségnek számít. 'Márpedig a Központi Statisztikai Hivatal felmérései szeritn 15 év a Magyarországon előállított termékek átlagos életkora. Az egészen fiatal, három esztendősnél fiatalabb gyártmányok aránya mindössze 17 százalék. Egy-egy esztendőben az utoljára gyártott termékek aránya csupán egy százalék alatt van, a változatlan kivitelben előállított gépek, berendezések, fogyasztási cikkek részesedése ezzel szemben 92 százalékos. Az exportra gyártott termékek korösszetétele valamivel kedvezőbb, de ezen a körön belül is csupán 11 százalékos az új, a korszerűsített és egyéb módosításokkal előállított termékek aránya. Az említett adatok is alátámasztják a Központi Népi Ellenőrzési Bizottságnak a kormány által is tárgyalt jelentését, ami szerint a termelési és termékszerkezet korszerűsítésében csak kismértékű előrehaladás tapasztalható. Az általános megállapítás azonban differenciáltan érvényes az egyes ágazatokra, egyes vállalatokra. Akadnak olyan cégek, ahol rendkívül dinamikus a termékváltás: 10—20 százalékos az új termékek részaránya. Az említett KNEB-jelentés példatára szerint a gyártmányait marson, időről időre korszerűsítő vállalatok sorába tartozik többek között az Elektroakusztikai Vállalat, az Elektromobil Ipari Szövetkezet, a Ganz-MÁVAG, a Sopiana Gépgyár, a Mosonmagyaróvári Fémszerelvénygyár, az Alumíniumipari Gépgyár. Némelyik gazdálkodó szervezet új termék kifejlesztése és bevezetése nélkül, a gyártási arány megváltoztatásával, a stratégiai gyártmányok részarányának növelésével javította termékszerkezetét. E tekintetben a Csepel Vasmű, a Járműkonfekcióipari Gyár, a Csepel Autógyár, a Zalai Kőolajipari Vállalat, az Almásfüzitői Timföldgyár, a Répcelaki Szénsavtermelő Vállalat és a Magyar Viscoza Gyár példája érdemes említésre. A lassú változás nem kizárólag a 'termékek életkorában, hanem a munkaerőmozgások alakulásában is tetten érhető. Erőteljes termékszerkezet-korszerűsítés ugyanis a jelenleginél markánsabb, nagy horderejű vállalaton belüli és vállalatok közötti átcsoportosítást feltételez. A munkaerőmozgás jogi-közgazdasági korlátainak megszüntetésével (feloldották a toborzás és hirdetés tilalmát, a munkaerő-közvetítés szolgáltatássá vált, egyszerűsödött a felsőfokú végzettségű pályakezdők pályázati rendszere és így tovább) egy akadály elhárult a termékszerkezet gyorsabb korszerűsítése elől. Ezzel azonban korántsem elenyésző a gátak száma. Sok vád éri a bérszabályozást: a gazdasági vezetők úgy vélekednek, hogy a termékszerkezet-váltásból adódó nyereségtöbbletet (és -követelményt) nem mindig kíséri bérfejlesztési lehetőség. A bérszabályozásban is érvényre jutó bázisszemléíet szintén visszafogja a fejlesztési törekvéseket, ugyanakkor a felesleges létszám leépítésére sincs kellő ösztönzés. Igaz, a vállalatok többsége is inkább a dolgozók megtartására, mint a létszám leépítésére törekszik. A váltást nehezíti, hogy az élen járó technológiákról, termékekről a vállalatok kétharmada alig rendelkezik megfelelő ismeretekkel. így az összehasonlítás, a továbblépés is lassú. Kétségtelen: a gazdaságirányítási gyakorlat néhány lényeges rövidtávú gondolkodásra, rövidtávú cselekvési és fejlesztési program kidolgozására készteti a vállalatvezetőket. Noha az 1980—81-es szabályozóváltozások nyomán megélénkültek a vállalati kezdeményezések, kevés helyen próbálkoznak hosszú távú, műszaki, piaci, jövedelmezőségi megfontolással alátámasztott termék- és termelés- fejlesztési stratégiákkal. A felsorolt hiányosságok egyúttal körvonalazzák a teendőket is. A termékszerkezet-váltásnak például az egyik alapvető feltétele, hogy az irányító szervezetek és a vállalatok az eddiginél nagyobb súlyt helyezzenek az információszervezésre: a műszaki, hatékonysági, piaci körülmények elemzésére, a változó feltételek vizsgálatára, a piackutatásra. A szabályozók közt mind kevésbé kaphatnak teret olyan előírások, amelyek mankót nyújtanak a gyengébb gazdálkodóknak, és ezzel életben tartják az elavult, réqi termékeket. MOLNÁR PATRICIA Új halfeldolgozó A gyomai Viharsarok Halászati Termelőszövetkezet nyolcvankétmillió forintos költséggel, ezerötszáz négyzetméter alap- területű, kétszintes, új halfeldolgozó üzemet létesített. A két gyártóvonal közül az egyiken az exportra kerülő fagyasztott halat dolgozzák fel, a másik vonalon pedig a körösi halászlét, valamint a fél- és konyhakész halszeleteket készítik. Hulladékgyűjtés a mezőgazdaságban A hatodik ötéves terv hulladékhasznosítási programjának megfelelően a MÉH Tröszt az idén is meghirdette a mező- gazdasági üzemek és állami gazdaságok számára a vas- és színesfémhulladék begyűjtési akciót. A mezőgazdasági üzemek területén évről évre jelentős mennyiségű hulladék halmozódik fel, elsősorban a kiselejtezett gépekből, járművekből. Az eddig már bevált gyakorlathoz híven a MÉH a gyűjtési akciót az év első negyedében rendezi meg, éppen azért, mert ekkor kevesebb a mezőgazda- sági munka, s kisebb a fuvareszközök igénybevétele is. A MÉH-vállalatok a vas- és fémhulladékok ellenértékét az átvétel után nyolc napon belül átutalják, s amennyiben a gazdaságok saját járműveikkel vállalják a szállítást, a fuvardíjat is visszafizetik. Az akció március 31-ig tart. Természetesen a MÉH-vállalatok ez idő alatt is megvásárolják a papír- hulladékot, a teher- és személyautók elkopott vagy újra futózható gumiabroncsait — beleértve a traktorok hátsó nagyméretű gumijait is —, az elöregedett akkumulátorokat, a már nem használt műanyagfóliákat, a melléküzemágban keletkező műanyag hulladékot, a palackozó állomásokon kiselejtezett üvegeket, üvegtörmelékeket is. Ezek folyamatos átadására, átvételére a gazdaságokkal szállítási szerződést is kötnek.
