Tolna Megyei Népújság, 1982. január (32. évfolyam, 1-26. szám)
1982-01-12 / 9. szám
A^nIÉPÜJSÀG 1982. január 12. Jubileumi szám Moziban Mindent egy musztángért íme egy egészen jó western- film, amely nem biztos, hogy tetszeni fog a kalandokat kedvelő mpzinézőknek. Hogy ez a megállapítás nem lehet helytálló a vadnyugati cowbayfilmek esetében? Anthony Hervey angol filmrendező Sasszárny című filmje pedig erre példa. Nézzük csak, mi is történik általában egy átlagwestern- ben? Vannak a jók (leggyakrabban izzadságszagú, mégis jólfésült szépfiúk) és a rosszak (züllött, whiskyvedelő banditák, vagy mohikán, apacs, kiowa és irokéz indiánok). Az utóbbiak a westernfilmek zömében az eredendő gonosz megtestesítői, akik nem hagyják azt a szerencsétlen gyarmatosító telepest, farmert, vagy aranyásót az érvényesülés mezejére, helyesebben prérijére lépni, hogy ott zavartalanul meggazdagodhasson. Mindebből mi következik? Többnyire győz a szép, a jó. Az nem fordulhat egyszer elő, hogy a happy end egy iszákos kiowa indiánnak kedvezzen? Miért ne járhatna egy- szer-kétszer pórul a fehér ember, amikor történelmi példák bizonyítják, hogy ilyen is előfordult vele? A Sasszárny című film tehát rossz irányba szárnyal velünk. Jól, izgalmasan, kevés beszéddel — mert ugye, egy mukknál is kevesebbet beszélnek az indiánok —, de mindvégig feszes tempójú történetben. Végre (!) egy film a több ezerből, amely őszintén megengedi, hogy számos bonyodalmon keresztül az INDIAN kerekedjen felül, ö legyen a győztes, részint; mert a film logikája így kívánta meg, részint azért, mert valaha így is történhetett a Vadnyugaton. Bármilyen szép és intelligens is a fehér Pike (Martin Sheen), bármennyire is akar a küzdelemben felülkerekedni, bármennyire is vérzik és fázik, lovagol vagy zihál, akkor is a részeges, de kemény akaratú, s talán barátságra is kész Fehér Bikáé (Sam Waters- ton) ez a film. Nem árulom el a kétórás izgalmat ígérő, s azt maradéktalanul;. be is osztó film tartalmát. Ott a mozi! De a film főhőséről, a Sasszárny névre hallgató hófehér musztángról szólni illik. Ez a ló, huszonhá- romszor ráver a lipicaira, bánatos-bús szemével szinte beszél. Lehet őt imádni, mert sebesvágtája garantáltan életet ment. A hősöknek többet jelent, mint az ital, az ékszer, a gazdaság, a szerető feleség. A hófehér paripa a sebesség és a biztonság záloga egy XVII—XVIII. századi Vadnyugaton. Hihető, hogy egy ilyen csodaménért mindenét feláldozza indián és fehérember egyaránt? A Sasszárny meggyőzött erről. Bár tudom, hogy csak egy mesét láttam. SZŰCS LÁSZLÓ JÁNOS Megjelent a Nemzetközi Szemle □nnepi külsőben jelent meg januárban a Nemzetközi Szemle új száma: a kedvelt havi folyóirat, amely sajátos, fontos szerepet tölt be a hazai külpolitikai ismeretterjesztésben, ebben a hónapban ünnepli első megjelenésének 25. évfordulóját. A januári szám tartalma — az elmúlt negyedszázad hagyományaihoz hűen — most is igen sokrétű. Kiemelkedik a fegyverzetcsökkentés témaköréről közölt összeállítás, amelyben interjút olvashatunk az amerikai hadügyminiszterrel és megvilágítódik a nagyhatalmak szembenálló fegyverzetének eltérő számbavétele is. Nyugati forrásokból értékeléseket találunk az európai békemozgalmakról, amelyek az elmúlt hónapokban egyre meghatározóbb erővel szólnak bele kontinensünk politikai légkörének alakulásába. Terjedelmes elemzéseket közöl a folyóirat Nagy-Britanniá- ról, a „Thatcher-kísérlet" céljairól és a valóságos helyzet lényeiről. A latin-amerikai ősz szeállítós többek közt az egyházak ottani speciális szerepével foglalkozik. Magyarországnak a Nemzetközi Valuta Alapba és a Világbankba történt felvételi kérelme kapcsán a Nemzetközi Szemle ismerteti e két szervezet felépítését, feladatait. Rádió Azt hiszem, nem egyedüli vagyok ebben az országban, aki a szilveszter éjszakát a televízió előtt töltve a rádió szilveszteri kabaréját csak az ismétléskor, múlt hétfőn hallgatta meg. Ennek az utólagos odafigyelésnek megvan az az előnye, hogy a szilveszteri — eleve feldobott — hangulattól mentesen reálisabb véleményt mondhatok a több mint négyórás műsorról. Igen, több mint négy óra. Nagyon hosszú idő, #s ezt víc- cekkel, tartalmas viccekkel, humoros jegyzetékkel, jelenetekkel megtölteni, még akkor Is nehéz lenne, ha a rádió kabaré- színházának teljes szereplő- és szerzőgárdája, egész évben erre készülne. De tudjuk, számukra ott volt például az októberi közéleti műsor, megcsappanja a mostani aktuális, témákat. Bár ennek ellenére elmondhatjuk, hogy a szilveszteri kabaré is nagyon sokat említett, szellemesen gúnyolt, vagy csak fricskázott napi életünk eseményeiből, aktuális témáinkból. Néhol kissé szabadszájú, de őszinte, nyílt, humoros jegyzetek, jelenetek szóltak a család- tervezésről, az ötnapos munkahétről és természetesen a foci jelenlegi kérdései sem maradhattak ki. Úgy tűnik, a szilveszteri kabaré összeállítói is ismerik a szólást, miszerint egy újszülöttnek minden vicc új, mert műsoruk egy részét az újszülötteknek szánhatták. Sok ismert, többször elsütött poén, vicc hangzott el. Persze ez meqintcsaik a négy órát meghaladó műsoridővel mag ya rá zható. Viszont ez nem menti a „feledékenynek” tűnő Moldova Györgyöt, akitől nem egy olyan történetet hallottunk, amit alig egy hónappal előbb az Új Tükör hasábjain sütött el. Jómagam még emlékeztem rá. Moldova talán nem? Ha már a szerzőknél tartunk. A szerkesztőik — Farkasházi Tivadar, Kaposy Miklós, Marton Frigyes és Sirtkó Péter — mindenkit felsorakoztattak, aki nálunk kabaréműfajban labdába rúghat Mégis alig találkoztunk ismeretlen nevekkel. A Peter- di—Somogyi szerzőpáros ártatlan malackodásait már megszoktuk (Moldova vaskos kiszólásait kevésbé), a máskor is kitűnő Verebes István az idei kabaré szóvivőjeként is az est egyik csúcspontja volt. Kellemes meglepetésként ért a ritkábban hallható Koltay Róbert száma, az időközben egyszemélyesre kopott, illetve Boncz Gézával megerősített egykori Gúnya-együttes öregbeat paródiája pedig meg sem közelítette Sass József táncdalfesztivált parodizáló műsorát. Szepesi György és Marton Frigyes kettősén is csak akkor tudtam igazán nevetni, amikor Szepesi egykori felvételeit, meccSközve- títéseit idézték. összegezve: a nagy humor- erőket felvonultató nonstop műsor sokszor megmosolyogtatott, néha még nevettem is. Viszont a műsort hallgatva többször gondolkodtam azon, hogy a rádióbeli nézők, hallgatók vajon most miért nevetnek? Pedig úgy érzem, van humorérzékem, értem a viccet. Tamási PAKS Folytatódik a rock-mozi sorozat A paksi murikásművelődési központban folytatódik a tavaly ősszel elkezdett rock-mozi sorozat. Akikor a Kopaszkutya, az üvegtörők, az Utolsó valcer és a Koncert című filmeket láthatta a közönség. A második sorozat filmjeit a Fi l'm tudományi Intézet és a fiímarchívum anyagából válogatták. Január 2ó-án lesz Richard Lester 1963-ban, a Beatles együttessel forgatott filmjének, az Egy nehéz nap éjszakájának a vetítése. Fébruár 9-én nézhetik meg az érdeklődők A rock nagy évtizede című filmet. Február 23-án ismét a Beatlesek következnek Help! (Segítség!) című filmükkel. A sorozatot Tony Richardson alkotása, a John Osborne drámájából készülő Dühöngő ifjúság zárja. Az előadások hat órakor kezdődnek, tanuló- vagy felnőtt- bérlettel látogathatók. ■c — . A hét új filmjei Új magyar, szovjet, bolgár, román és csehszlovák filmeket mutat be ezen a héten a MO- KÉP. Vészi Endre azonos című elbeszélése alapján készült Gábor Pál színes magyar filmje, a Kettévált mennyezet. A társadalmi dráma Jakab Júlia szövőnő és Széli Árpád mérnök tragikus kapcsolatát idézi fel. A női főszerepet Básti Juli, a férfit Jan Nowicki alakítja. A film zenéjét Selmeczi György szerezte, fényképezte ifjabb Jancsó Miklós, a rendező: Gábor Pál. Gyenyisz Vasziljevics Davidov költőről, a cári hadsereg huszártisztjéről szól A vágtató huszárosztag című színes szovjet, feliratos, kétrészes történelmi kalandfilm. A filmet Sztyepan Sztyepanov és Nyikita Hubov rendezte, a főszerepben Andrej Rosztockijt láthatja a közönség. A hasonmás című színes, feliratos bolgár filmvígjáték a csupán tudományos munkájának, kísérleteinek élő fiatal ku- tató-biológusról, Denev docensről szól, aki hasztalan próbál elmélyülni a jelentős problémák analízisében, mert örökké megzavarják. Két mesefilm-összeállítás is szerepel a heti kínálatban. A Boldog új évet című román mesesorozatot háromtól hatéves gyermekeknek ajánlják. A címadó rajzfilm mellett ebben az összeállításban az alábbi rajz- és bábfilmeket láthatják a kicsinyek: A kis elefánt, akinek nem volt ormánya; A tücsök és a tyúk; Ugrifüles ugrócsoport; Rexi, a megmentő. A macskafalviak című színes, csehszlovák mesesorozat a héttől tízéves korosztálynak szól. Ebben az alábbi filmex láthatók: Ahogy a macskafalviak megbüntették a verebet; Pam- palini és a zsiráf; Rübezahl és a kakukkos óra; Hogyan segítettek a kozákok a négy muskétásnak? Néprajzi gyűjtemény Gazdag néprajzi gyűjtemény talált otthonra egy Somogy megyei községben, Mesztegnyőn. Társadalmi munkában felújítottak egy épületet, ahol közös gyűjtésüket, a község írásos és tárgyi emlékeit mutatják be. TV-NAPLÓ Darvas Iván vallomása Két estén át vallott életéről, művészetének forrásairól Darvas Jván, a mai magyar színház egyik legnagyobb egyénisége. A tv áldásai közé tartozik, hogy ez a kivételes művész gyakori vendégünk, s azok is személyes ismerősükként üdvözölhették, akiknek nem adatik meg, hogy színpadon láthassák. Jól emlékezem: 1947 körül messze sugárzó vita bontakozott ki arról, hogy a színésznek mennyire van szüksége műveltségre, vagy elég, ha ösztöneire bízza magát. Gyermekded vita volt, s ahogy most Danras Iván választékos szavai nyomán fölmerült bennem a régi emlék, újra arra kellett gondolnom, hogy a betanított munkás is jobban végzi dolgát, ha olvasta Pántét vagy legalább Aranyt, a színész pedig, aki egyformán társa Írónak és közönségnek, csak hiánytalan világirodalmi tájékozottság birtokában állhat ki a „világot" jelentő deszkákra, föltéve, hogy hivatását komolyan veszi, oly komolyan, mint mondjuk Petőfi. Danras Iván ezek közé tartozik, s ezért jelentett fokozódó élményt két estén át elhangzó vallomása. A művészet erkölcs kérdése is, ami soha nem jelenthet kispolgári helyezkedést, mert állandó, konok szembenézés szándékainkkal és remélt eredményeinkkel. ^ Darvas Iván nem fél önmaga árnyaitól, s tisztessége itt művészi erényt is jelent, mert mindig az a kérdés, hogy botlásainkat vagy akár életünk irracionális, tényeit később mennyire tudjuk, s mennyire vagyunk hajlandók javunkra fordítani. A művészetben „az ember a bőrét viszi a vásárra", mondta önérzetesen, s ezen nincs mit vitatkozni, legföljebb azt tehetjük hozzá, hogy mindenki, legyen cipö- felsőrész-készitő vagy ktsz-elnök. Ám munkája minősége egyformán függ szakértelmétől és tisztességétől, vagy Darvas Iván szavaival, attól a szigorúságtól, amit elsősorban magára nézve tart kötelezőnek. Mennyivel könnyebb lenne az életünk — higgyék el nekem —, ha ez az erkölcs kormányozná tetteinket, akár színházról van szó, akár épitőiparról, vagy fagylaltkészítésről. Erre figyelmeztetett Darvas Jván két estén át, élete keserű megpróbáltatásaival és sikereivel. CSÁNYI LÁSZLÓ Vádindítvány Azt sajnos nem tudom megmondani, hogy a csa k néző mit szólt az elmúlt hét szerdáján és péntekjén vetitett kétrészes „képzelt dokumentumgyűjteményhez", melynek alkotói a V ádinditvány címet adták. Ez a fogalmazás már önmagában sántít. Ugyanis Bárczy János, a nagy sikert aratott „Zuhanóugrás" cimű könyv szerzője imponáló őszinteséggel, becsületességgel mondta el egy m. klr. honvédtiszt emlékeit, aki történetesen ejtőernyős volt. Könyve dokumentumértékű. Az emlékei alapján „képzelt" dokumentumgyűjtemény fából vaskarika, így aki Bárczynak olvasója is volt, nézőként előbb kiábrándul, aztán unatkozik. Unatkozik, mert előre tud mindent. Mellékesen szólva, ha nem olvasta volna a könyvet, akkor is előre tudná, hogy a nagy garral beharangozott ejtőernyős bevetés eleve kudarcra van ítélve. Ehhez csak alapfokú tv-nézöi rutin szükséges. Unalma abból ered, hogy a képernyőn papírmasé figurák mozognak. Ilyenekre is gondolhatott „Szerkesztő és regényhős" cimű Írásában Illés Endre, amikor így irt: „...a hamis hangoktól elirtózva vattacsomókat tömhetünk a fülünkbe: ezek az alakok sokszor még megszólítani sem tudják helyesen egymást, nemhogy eljátszhatnák és feltárhatnák önmagukat." Bárczy könyvéből megismerhettük egy hús-vér katonatiszt erkölcsi dilemmáit. Itt egy ostoba parancsnok gátlástalan karrierizmusa ötvöződik némi, de legalább ilyen gátlástalan, katonapolitikai machinációkkal, egy alapjában még az egyáltalán nem túl erős magyar királyt honvédség életében is periférikus jelentőségű balfogás ürügyén. Minderre 30 percet talán érdemes lett volna áldozni. 110-et pénzkidobás volt. Hogy mekkora összegű pénzé, azt a néző természetesen nem tudhatja. Sőt sejteni se meri...-s. -n. Ideiglenesen Szombaton, a kora esti órákban riportfilmet láthattunk a tv 1-es programján Albérletből albérletbe címmel. Majd egy tucat — kizárólag budapesti — albérletben lakó családdal hozta ismeretségbe a nézőt a képernyő. A bemutatottak sorban ecsetelték kilátástalan helyzetüket, s megtudtuk, hogy az albérlet miatt egyikük „másodrendű állampolgárnak" érzi magát; egy másik nem is hajlandó lakásigénylést beadni; egy asszony két kislányával tengődik albérletben, mivel férje megunta az ideiglenességet, s vette a kalapját; a fiatal lány pedig a lakástulajdonos öregasszonnyal, majd másik két leánnyal osztozkodott egy fekhelyen. Mindezek felsorolása azért szükséges, hogy kitűnjön: milyen szélsőséges és milyen szomorú példákat válogatott ősz- sze az albérletezőket bemutató film alkotógárdája. Tény, hogy a „nemzetközileg elfogadott lakáshasználati jogcím", az albérlet egy bizonyos életforma kialakítására kényszeríti szenvedő alanyait, csakhogy a riport nem átlag-albérletező- ket, hanem extrém eseteket vonultatott fel. Tény, hogy egy nagyvárosban mindig nehezebb lakáshoz jutni, mint vidéken. Viszont a filmben megszólalók többségénél még csak fel sem merült, hogy kisvárosba, netán faluba költözzön. Amennyiben a kilátástalanság vállalóit szándékozták bemutatni a riportfilmben, akkor ezt sikerrel tették. Viszont, ha az albérleti életmódról kívánt volna képet adni a film, akkor bizony melléfogott. — vhm — Következő heti filmjegyzetünket a Hurrikán című színes amerikai filmről Írjuk
