Tolna Megyei Népújság, 1982. január (32. évfolyam, 1-26. szám)
1982-01-08 / 6. szám
1982. január 8. KÉPÚJSÁG 3 Vizsgálatok téeszekben HL Miért nagy a differenciálódás ? VARSÁDON, a Dózsa Termelőszövetkezetben a szántóföldi növénytermesztés szerkezetében az elmúlt évek során bizonyos átrendeződés következett be. Az idén növekedett a kukorica aránya a napraforgó és a lucerna rovására, valamint először vetettek 33 hektáron őszi árpát. A búza és a kukorica termésátlaga a megyei átlag körül alakult. A napraforgó hozama erőteljes ingadozást mutat, ami valószínű, hogy összefügg a vetésváltás be nem tartásával. A hozamok alakulását befolyásoló agrotechnikai műveletek végrehajtásához szükséges erőgépállomány rendelkezésre áll. Az állattenyésztési főágazat összetétele az elmúlt években lényegesen megváltozott. A sertéságazatot, amely 1978-ban és 1979-ben is veszteséges volt, felszámolták. A veszteség fő oka a vásárolt takarmány és hízóalapanyag többletköltsége, valamint a tartási, takarmányozási körülményekből adódó minőségi problémák. A tehénlétszám fokozatosan csökkent. Jelenleg mindössze 71 tehenük van, igen rossz tartási körülmények között. A juhászat alacsony létszámú, évek óta stagnál, ezen belül az anyaállomány 20 százalékkal csökkent az utóbbi évben. Az ágazat jövedelmi helyzetét befolyásolja, hogy az állomány minősége rossz. A sertésférőhelyekre, vásárolt alapanyagból, hízómarhát állítanak be, a juhállományt fejlesztik, az alaptevékenységen kívüli tevékenységet bővítik. Indokoltnak látszik a lucerna területének csökkentése — az állattenyésztés és a háztáji gazdaságok ellátásához szükséges nagyságig. A növénytermesztési ágazatoknál a ráfordítás — hozam — jövedelem- viszonyok optimális összhangját igyekeznek megkeresni. GYÜNKÖN, a Petőfi Termelőszövetkezetben csökkent a takarmánytermő terület, viszont új ipari növényekkel — olajlennel, mustárral — bővült a vetésszerkezet. A strukturális változásokat csak részben követi eredményváltozás. A gabonafélék termésátlaga jóval elmarad a megyei átlagtól, a kukoricáé közepesnél gyengébb, a napraforgó a megyei átlag körüli, a lucerna e fölötti. A termésátlagnövelés főbb tényezői sincsenek kihasználva, a műtrágya-hatóanyag felhasználás lassú ütemű visszaesést mutat. Nincs szárítójuk, a kombájnpark gyenge. A műszaki háttér az 1978—1979-es években megfelelő volt, viszont 1980- ban már sok volt a nulla értékű gép. Sertéstenyésztésnél az állománycserét nem sikerült megvalósítani, pedig a kocaállomány többszörösen átkeresztezett. Az anyajuhlétszám 200-al nőtt, de az ágazatnak még így sincs megfelelő súlya, volumene. A területi adottság akár 4—5-szörös létszámot is elbírna. A tenyészállat-előállítás valamennyi ágazatnál csak pótlást, szintentartást szolgál, mivel létszámfejlesztési lehetőség a juh kivételével nincs. A férőhelyek feltöltöttek. A növendékistállók, juhhodályok, hizlaló épületek korszerűtlenek, elhasználódtak. A korszerűsítéseket korlátozták az épület adottságai és az anyagi eszközök hiánya. A takarmány nem biztosított, saját készlettel nem rendelkeznek. A vásárolt tápok jó minőségűek — 1980-ban 152 vagonnal vásároltak. Az egy kocára jutó mala.cszapo- rulat alacsony, az állomány alacsony tenyészértékű, az állategészségügyi helyzet és a tenyésztés alacsony színvonalú. A szarvasmarháknál nincs szaporulati probléma, a tejtermelés egy év alatt 36 százalékkal emelkedett. Mindehhez hozzájárul az a tény, hogy a szakember-ellátottság a szövetkezet egészében, ezen belül az állattenyésztésben sem megoldott. Annak érdekében, hogy a kiegyensúlyozott, jövedelmező gazdálkodás feltételei megteremtődjenek, a jövőben szükséges a növénytermelés agrotechnikai feltételeit javítani, szigorítani a technikai fegyelmet. Végre kell hajtani a sertéságazat tenyészállomány- cseréjét. A juhállomány jelentős növelésével pedig biztosítani lehet a területi adottságok kihasználását. Rekonstrukcióval vagy új férőhelyek létesítésével pótolni kell az elhasználódott állatférőhelyeket. Meg kell oldani a tömegtakarmóny- betakarítás gépesítését, biztosítani a saját termelésre alapozott takarmánybázist. íme, Tolna megyében a gazdaságilag gyenge helyzetű szövetkezetek számtalan gondja, problémája. Ezek megoldása mindenekelőtt az ésszerű, az adottságokhoz igazodó gazdálkodáson, a tagok és szakvezetők szorgalmán, odaadó munkáján múlik. népék és országok felemelésére. De amikor ezek o népek és országok elérik a gozdasági fejlettség egy meghatározott fokát, a szocializmus már képtelen a továbbfejlődésre, mert szerintük: o szocializmus konzerválja a szegénységet, nem oldja, meg a politikai demokráciát az emberi jogokat.. Ezért a fejlődés egy adott fokán túl ezen népek és országok számára az egyetlen lehetséges út, a szabad versen yen alapuló gazdálkodás, a tulajdon demokráciája stb. Következésként, szerintük a civilizációs fejlődés egyetlen üdvözítő útja a kapitalizmus. Úgy gondoljuk, hogy éhhez a felfogáshoz, ennek tarthatatlanságához nem kell kommentár, hisz itt ÓM előttünk példaként o szocializmus építésének megtett útja. Úiszerű fennek tapasztall- __!------------ hatók a marxizmus—leninizmus elméleti rendszere elleni támadásban is. Míg a hagyományos antikommunista propaganda általában támadta és visszautasította a társadalmi haladás forradalmi elméletét, ma e tekintetben is árnyaltabb. (Maga vázolja' fel a marxizmus kialakulásának és fejlődésének forradalmi útiját, de kimondja, hogy a jelenlegi civilizációs fejlődés túlhaladta 'Marxot és Lenint, ezért a marxzim u s—l en i n izmus romjain már új, egységes elméleti rendszer nem jöhet létre, helyette a fejlődő országokban o „maoizmus”, a fejlett országokban az „eurokom műn izmus" elméleti rendszere a fő tényező. A ma rxizmus-Jlenin izmus elleni ilyenfajta támadásnak kimondott fő célja a kommunista világmozgalom egysé- f gének megbontása, osztagainak zsákutcába kényszerítése, közöttük a bizalmatlanság állandó fenntartása. 'Mive l az antikommunista propaganda fő feladata a mindenkori imperialista politika szolgálata* napjainkra a megváltozott világhelyzetben új agressziós elemek is fellelhetők. Magyarázata a 70-es évek folyamataiban keresendők, amelyre jellemző : a) az enyhülés, b) a világforradalmi folyamat együttes jelenléte. Az imperializmus fő célja a két folyamat leválasztása egymásról, majd kűlön-külön a visszaszorítása. Ez pedig ma csak a katonai erőegyensúly felbontásával lehetséges. Ezért a propaganda eszköztárában megjelennek az olyan tételek, amelyek szerint a Szovjetunió döntő katonai fölényre tett szert és -katonailag fenyegeti a világot. 'Ennek alapján azt akarják elhitetni az emberekkel, hogy a jelenlegi nemzetközi politikai légkör .romlásának okozója is a Szovjetunió. Szerintük az enyhülés fenntartásának egyetlen eszköze a szovjet katonai fölény fegyverkezési programokkal való kiegyenlítése. Az antikommunista propaganda fő feladata ebből a megközelítésből ma az, hogy a tőkés világ dolgozó tömegei számára elfogadhatóvá tegyék a fegyverkezést, a fegyverkezés okozta szociális feszültségek elfogadását. De nem mellékes szempont a különböző fegyverkezés elleni fellépések, a nagymértékben kibontakozó háborúéi lenes béke- mozgalmak leszerelése. Hisz az antikommunista propaganda azzal vádolja őket, hogy nemze- tietlenék, 'külső hatalmi (szovjet) erők szolgálatába állva 'bizonytalanná teszik saját nemzetük védelmét, szuverenitását. A következő ilyen tételük a nemzetközi terrorizmusról szóló felfogás, amely szerint nincs különbség az elnyomott népek jogos nemzeti felszabadító harca és az ultrobalos-fasiszta terrorakciók között. Mivel a Szovjetunió és a szocialista országok egyértelműen támogatják az elnyomott népek jogos mozgalmait, kinyilatkoztatják, hogy mindenfajta terrorizmus mögött a szocializmus és a kommunisták állnak. Fő törekvésük a tőkés országok munkás- mozgalmának, de főként a- kommunistáknak a lejáratása, szem- beállítása a dolgozó tömegekkel. Ugyanakkor a tényleges terrorista diktatúráik támogatását saját részükről a demokrácia jótéteményének tüntetik fel. Ha tehát ma., a társadalmi haladás ellenségei példátlanul nagyarányú hadjáratot indítottak a marxizmus tanításai ellen, ennek legfőbb okát, valamint a hadjárat néhány új elemét, a mai történelmi helyzet sajátszerűségében kell keresnünk. A mai nemzetközi helyzet- --------------- ben az ellenpropagandánk feltételei bonyolultabbá váltak, ennék ellenére fő feladatunk az offenzív propaganda. E propagandában építeni tudunk közösségünk erejére, amely óriási erköcsi, politikai tőkénk. Támaszkodhatunk továbbá az egész haliadó emberiség békevágyára, akikben egyre jobban felismerődik a szocializmus békére való törekvése. El- lenpropaqondónkban teljességgel és hűen kell ábrázolnunk a szocializmus valóságának nagy történelmi érdemeit, a szocializmus politikai rendszerének ma- qasabbrendűségét, a- tényleges demokrácia1, az emberi jogok valóságos érvényesülését a szocializmusban. összehangolt, széles körű ideológiai harcot kell folytatnunk az antikommunista propaganda ellen, ezzel 'is elősegítve a szocializmus világméretű forradalmának ügyét. DR. GYURKOVICS LAJOS tanszékvezető Ó évi tapasztalatok az új esztendőre Beszélgetés Faluvégi Lajos miniszterelnök-helyettessel, az Országos Tervhivatal elnökével Az 1981-es gazdasági év a VI. ötéves terv első esztendeje volt. Tapasztalataink összegzésére ezért különösen nagy figyelmet fordított .legutóbbi ülésén az MSZMP Központi Bizottsága, majd az országgyűlés téli ülésszaka. Faluvégi Lajos miniszterelnök-helyettest, az Országos Tervhivatal elnökét is a VI. ötéves terv első évi tapasztalatainak összefoglalására, valamint az 1982. évi teendők körvonalazására kértük. — A Magyar Közgazdasági Társaság legutóbbi közgyűlésén a VI. ötéves terv gazdaságpolitikai lő céljait ön három pontban határozta meg: a külgazdasági egyensúly javításában, az elért életszínvonal megőrzésében, s végezetül, az egészséges növekedés közérzetének megteremtésében és fenntartásában a gazdaság minden területén. Mit értünk el e három gazdaságpolitikai alapcél teljesítésében 1981-ben? — A külgazdasági egyensúlyunk javult: év végi adósság- állományunk a tervben számítottnál kisebb. A rosszabbodó Világgazdasági helyzetben a javuláshoz néhány kedvezőbb tényező is hozzájárult, miközben külkereskedelmi egyenlegünk 1981-ben majdnem a tervezettnek megfelelően alakult. Hadd mondjam azonban meg: miközben türelmetlenül sürgetjük a gyorsabb fejlődést, néha hajlamosak vagyunk lebecsülni azt, amit elértünk. Az 1979—1981 közötti időszakban a magyar ipar mintegy 6, a magyar mezőgazdaság 9 százalékkal növelte exportját a konvertibilis valutájú piacokon. Ebben a világgazdasági helyzetben ezt kevés ország tudta felmutatni. De belső dolgainkban nem tudtunk olyan rendet teremteni, amilyent szerettünk volna! A belföldi felhasználást kevésbé sikerült korlátoznunk. — Mi jellemzi a második gazdaságpolitikai cél teljesítését? — Röviden szólva: az életszínvonal puszta megőrzésének követelményét tulajdonképpen nem teljesítettük. Régebben hasonló helyzetben bizonyára azt mondtuk volna: „túlteljesítettük" —, mivel a lakosság fogyasztása valamivel gyorsabban nőtt a tervezettnél. Ezt pedig — megfelelő teljesítménytöbblet híján — nem engedhetjük meg magunknak! — Miként alakult a gazdasági növekedés üteme? — A beruházások 1981-ben ugyancsak meghaladták a tervezett szintet, ezért folytatnunk kell a beruházások átrendezésének politikáját és bizonyos fokig mérsékelni kell a beruházások ütemét. Ezen a téren a régebbi, igen gyors növekedés okozta egyensúlyi zavarok máig is érzékelhetők. Alig javult a kivitelezés üteme és minősége, a tervezők, a kivitelezők és a h áttérszá 11 íták együttm üköd ése, az egész beruházási folyamat szervezettsége. Az elmúlt évben tapasztalhatók voltak olyan pozitív folyamatok, amelyek kibontakozását a növekedés jelenlegi lassú üteme szolgálja. Megmutatkozik ez az iparági termelésnek az eddiginél sokkal differenciáltabb növekedési ütemében, de megmutatkozik a vállalatoknál is. 1981-ben az ipari termelés átlagosan 2—2,5 százalékos növekedésén belül dinamikusan, 10 százaléknál gyorsabban nőtt a termelés a műszeriparban, a háztartási és kozmetikai vegyiparban és a növényolajiparban. Ugyanakkor csökkent a termelés a vaskohászatban, a cementiparban és más iparágakban. Nem csekély a vállalatonként! szóródás egy- egy ipari ágazaton belül — ez a termelés 20 százalékos csökkenésétől az 50 százalékos növekedésig terjed —, különösen a textilruházati iparban, a cipőiparban és a bútoriparban. Az eredmény abban is érzékelhető, hogy valamelyest csökkent a gazdaságtalan termékek aránya a kivitelben, s részben ennék következményeként tőkés viszonylatban javultak a külkereskedelmi cserearányok, ezzel enyhítve a gazdasági egyensúlyra nehezedő nyomást. — A VI. ötéves terv eddigi teljesítéséből milyen tapasztalatok vonhatók le és ezek hogyan hatottak az 1982-es teendők meghatározására? — Az 1981-es terv teljesítésének négy legfontosabb tapasztalata közül az első az, hogy az egyensúly további javításának külső feltételei 1982- ben még nehezebbek lesznek, mint amilyenre ötéves tervünk kidolgozásakor számítottunk. Egyrészt tovább szigorodnak a KGST tagországaiból származó energia- és nyersanyag-behozatalunk feltételei. Ezért meg kellett gyorsítani az energia és a másodnyersanyagok takarékos felhasználására kidolgozott programok végrehajtását, s e célok végrehajtására állami és más hitélforrásokból további 4—5 milliárd forintot csoportosítottunk át. Másrészt a tőkés piacokon az áruértékesítés és a hitelfelvétel lehetőséaei is elmaradnak várakozásainktól. Versenyképességünk tehát meghatározóvá válik a gazdasági növekedés élénkítésében. — Gondolom, az 1982. évi szabályozóváltozásnak ezért egyik súlyponti kérdése a gazdaságos export ösztönzése? — Igen, méghozzá az árképzés, az exportfejlesztő hitelezés, és a bérszabályozás módosításával. Vállalataink jobb export- lehetőségeit kívántuk megalapozni azzal is, hogy kértük felvételünket a Nemzetközi Valutaalapba és a Nemzetközi Fejlesztési és Újjáépítési Bankba. Azért tettük ezt, hogy nagyobb hátteret építhessünk az export- képességet fokozó beruházási kezdeményezéseknek és a fo- rintvalutánk erősítését szolgáló törekvéseink mögé. A második — nagyon fontos — tapasztalatunk az, hogy a magyar társadalom megértéssel fogadta el az életszínvonal megőrzésének politikáját. Ez arról tanúskodik, hogy belső politikai helyzetünk szilárd, társadalmi viszonyaink kiegyensúlyozottak. Arra is föl kell azonban figyelnünk, hogy 1981-ben a kereseteket nem követték a teljesítmények. Ez azért lehet veszélyes, mert a gazdaságot arra késztetheti, hogy a fogyasztói piac egyensúlyát az árak további emelésével teremtse meg, ez pedig társadalmi feszültségeket ókozna. — A már említett szabályozó- módosítások, amelyek tulajdonképpen a mindenkori tapasztalatok következményei, a vállalati beruházásokat is „tűz alá" vették. Miért? — Az élmúlt évben a beruházásokat ugyan sikerült visszafognunk, de — s ez a harmadik tapasztalatunk — ez önmagában kevés. Az 1982. évi szabályozóváltozásoknak ezért nem titkolt indítéka, hon« mérsékeljük a vállalati beruházási kedvet, s főképp megakadályozzuk, hogy 1983-ra beruházási csúcs alakuljon ki. Ez mindenképpen segíti javítani az egyensúlyt, de a kiegyensúlyozott fejlődést csak akkor, ha az alacsonyabb beruházási színvonal más beruházási szerkezettel párosul. Pontosabban a műszaki fejlődést, a korszerűsítést, a termékszerkezet átalakítását mozgató, előrehajtó beruházási politikával. Ehhez — egyebek között — a feldolgozóiparnak több forrásra lenne ^szüksége, de világosabb és ^célratörőbb iparfejlesztési koncepciót is ki kellene alakítanunk. Végül pedig negyedik tapasztalatunk az, hogy a termelés szerkezetének, szervezeti rendszerének átalakítása — az 1981- ben elért kezdeti és az 1982- ben várható további eredmények ellenére — lassabban halad előre, mint ahogyan vártuk. Azt, hogy a szerkezetváltozás lassú, nem kérhetjük számon kizárólag egyik vagy másik szabályozótól, kisebb vagy nagyobb állami szervezettől, még a vállalatoktól sem. Irányítási és gazdálkodási rendszerünkön kell folyamatosan javítani, mégpedig annak tudatában, hogy még abból sem valósítottunk meg .mindent következetesen, amire vállalkoztunk. ANDRÁSSY ANTAL Mezőgazdasági továbbképzés, 1982 Az élelmiszeripar, és az erdészet területén mintegy 15 ezer embert — vezetőket és szakembereket — képeznék tovább. A MÉM mérnök- és vezetőtovábbképző intézete 1982-re változatos programot állított össze. Az állaimi gazdaságok és a tsz-ek szakemberei újszerű képzési rendszerekben, sajátos oktatási formák segítségével viszonylag rövid idő alatt sajátíthatják majd el o legújabb ismereteket. Kiemelt feladatot szánnak a vezetői ismeretek oktatásának, az idén több tanfolyamot indítanak ebben a témakörben, törlesztve ezzel o szakimat oki- tatás egy régi keletű adósságát. A képzésiben és továbbképzésben mintegy 400—500 üzemi, vezető beosztásban alkalmazott dolgozó vesz részt majd. Ebben az esztendőben mintegy 1500- 1600 művezetőt is kiképeznek. Azért ilyen nagy számú középvezetővel sajátíttatják el a szükséges ismereteket, mert a gazdaságokban különösen nagy hiány mutatkozik a közvetlen munkahelyi 'irányítókban. Szakképesítést adó tanfolyamokat is szerveznek, ezekre mintegy 5—6 ezer jelentkezőt várnék. Igyekeznek elérni, hogy a tanfolyamok résztvevői minél kevesebbet 'hiányozzanak a munkahelyükről, ezért a bentlakásos oktatást a levelezőképzéssel kombinálják, és minden eddiginél szélesebb körben szervezik meg az úgynevezett irányított egyéni tanulást. A továbbképzési hálózat igyekszik alkalmazkodni aiz üzemi 'igényekhez. Számos új tanfolyamformát Indítanak ebben az évben. Külön előadássorozaton ismerkedhetnek meg újszerű tennivalóikkal o kedvezőtlen termőhelyi adottságú üzemek vezetői és szakemberei.. A gazdálkodás hatékonyságát javítja majd aiz az ismeretanyag, amelyet az értékelemzés gyakorlati alkalmazásával kapcsolatos előadássorozaton sajátíthatnak el. Intenzív szervezésfejle s z tési továbbképzést is indítanak, és a különböző mezőgazdasági tájkörzetekben tevékenykedő üzemek vezetőit szintén speciális képzésben részesítik. Az idei tananyagot részletesen egyeztették a tsz-területi szövetségekkel, a termelési rendszerekkel is, ' azért, hogy megelőzzék a párhuzamos kép. zést. A kukoricát sok helyütt prizmában tárolják