Tolna Megyei Népújság, 1982. január (32. évfolyam, 1-26. szám)

1982-01-08 / 6. szám

1982. január 8. KÉPÚJSÁG 3 Vizsgálatok téeszekben HL Miért nagy a differenciálódás ? VARSÁDON, a Dózsa Ter­melőszövetkezetben a szántó­földi növénytermesztés szerke­zetében az elmúlt évek során bizonyos átrendeződés követ­kezett be. Az idén növekedett a kukorica aránya a naprafor­gó és a lucerna rovására, va­lamint először vetettek 33 hek­táron őszi árpát. A búza és a kukorica ter­mésátlaga a megyei átlag kö­rül alakult. A napraforgó ho­zama erőteljes ingadozást mu­tat, ami valószínű, hogy össze­függ a vetésváltás be nem tar­tásával. A hozamok alakulását befolyásoló agrotechnikai mű­veletek végrehajtásához szük­séges erőgépállomány rendel­kezésre áll. Az állattenyésztési főágazat összetétele az elmúlt években lényegesen megváltozott. A ser­téságazatot, amely 1978-ban és 1979-ben is veszteséges volt, felszámolták. A veszteség fő oka a vásárolt takarmány és hízóalapanyag többletköltsége, valamint a tartási, takarmányo­zási körülményekből adódó minőségi problémák. A tehén­létszám fokozatosan csökkent. Jelenleg mindössze 71 tehenük van, igen rossz tartási körül­mények között. A juhászat ala­csony létszámú, évek óta stag­nál, ezen belül az anyaállo­mány 20 százalékkal csökkent az utóbbi évben. Az ágazat jövedelmi helyzetét befolyásol­ja, hogy az állomány minősé­ge rossz. A sertésférőhelyekre, vásárolt alapanyagból, hízómarhát állí­tanak be, a juhállományt fej­lesztik, az alaptevékenységen kívüli tevékenységet bővítik. Indokoltnak látszik a lucerna területének csökkentése — az állattenyésztés és a háztáji gazdaságok ellátásához szüksé­ges nagyságig. A növényter­mesztési ágazatoknál a ráfor­dítás — hozam — jövedelem- viszonyok optimális összhangját igyekeznek megkeresni. GYÜNKÖN, a Petőfi Terme­lőszövetkezetben csökkent a ta­karmánytermő terület, viszont új ipari növényekkel — olaj­lennel, mustárral — bővült a vetésszerkezet. A strukturális változásokat csak részben követi eredmény­változás. A gabonafélék ter­mésátlaga jóval elmarad a megyei átlagtól, a kukoricáé közepesnél gyengébb, a nap­raforgó a megyei átlag körüli, a lucerna e fölötti. A termés­átlagnövelés főbb tényezői sin­csenek kihasználva, a műtrá­gya-hatóanyag felhasználás lassú ütemű visszaesést mutat. Nincs szárítójuk, a kombájn­park gyenge. A műszaki hát­tér az 1978—1979-es években megfelelő volt, viszont 1980- ban már sok volt a nulla ér­tékű gép. Sertéstenyésztésnél az állo­mánycserét nem sikerült meg­valósítani, pedig a kocaállo­mány többszörösen átkereszte­zett. Az anyajuhlétszám 200-al nőtt, de az ágazatnak még így sincs megfelelő súlya, volume­ne. A területi adottság akár 4—5-szörös létszámot is elbír­na. A tenyészállat-előállítás va­lamennyi ágazatnál csak pót­lást, szintentartást szolgál, mi­vel létszámfejlesztési lehetőség a juh kivételével nincs. A fé­rőhelyek feltöltöttek. A növen­dékistállók, juhhodályok, hiz­laló épületek korszerűtlenek, elhasználódtak. A korszerűsíté­seket korlátozták az épület adottságai és az anyagi esz­közök hiánya. A takarmány nem biztosí­tott, saját készlettel nem ren­delkeznek. A vásárolt tápok jó minőségűek — 1980-ban 152 vagonnal vásároltak. Az egy kocára jutó mala.cszapo- rulat alacsony, az állomány alacsony tenyészértékű, az ál­lategészségügyi helyzet és a tenyésztés alacsony színvonalú. A szarvasmarháknál nincs sza­porulati probléma, a tejterme­lés egy év alatt 36 százalékkal emelkedett. Mindehhez hozzá­járul az a tény, hogy a szak­ember-ellátottság a szövetke­zet egészében, ezen belül az állattenyésztésben sem meg­oldott. Annak érdekében, hogy a kiegyensúlyozott, jövedelmező gazdálkodás feltételei megte­remtődjenek, a jövőben szük­séges a növénytermelés agro­technikai feltételeit javítani, szigorítani a technikai fegyel­met. Végre kell hajtani a ser­téságazat tenyészállomány- cseréjét. A juhállomány jelen­tős növelésével pedig biztosí­tani lehet a területi adottsá­gok kihasználását. Rekonstruk­cióval vagy új férőhelyek léte­sítésével pótolni kell az elhasz­nálódott állatférőhelyeket. Meg kell oldani a tömegtakarmóny- betakarítás gépesítését, bizto­sítani a saját termelésre ala­pozott takarmánybázist. íme, Tolna megyében a gaz­daságilag gyenge helyzetű szö­vetkezetek számtalan gondja, problémája. Ezek megoldása mindenekelőtt az ésszerű, az adottságokhoz igazodó gazdál­kodáson, a tagok és szakve­zetők szorgalmán, odaadó munkáján múlik. népék és országok felemelésé­re. De amikor ezek o népek és országok elérik a gozdasági fej­lettség egy meghatározott fo­kát, a szocializmus már képte­len a továbbfejlődésre, mert szerintük: o szocializmus kon­zerválja a szegénységet, nem oldja, meg a politikai demokrá­ciát az emberi jogokat.. Ezért a fejlődés egy adott fokán túl ezen népek és országok számá­ra az egyetlen lehetséges út, a szabad versen yen alapuló gaz­dálkodás, a tulajdon demokrá­ciája stb. Következésként, sze­rintük a civilizációs fejlődés egyetlen üdvözítő útja a kapita­lizmus. Úgy gondoljuk, hogy éh­hez a felfogáshoz, ennek tart­hatatlanságához nem kell kom­mentár, hisz itt ÓM előttünk pél­daként o szocializmus építésé­nek megtett útja. Úiszerű fennek tapasztall- __!------------ hatók a marxiz­mus—leninizmus elméleti rend­szere elleni támadásban is. Míg a hagyományos antikommunista propaganda általában támadta és visszautasította a társadalmi haladás forradalmi elméletét, ma e tekintetben is árnyaltabb. (Maga vázolja' fel a marxizmus kialakulásának és fejlődésének forradalmi útiját, de kimondja, hogy a jelenlegi civilizációs fej­lődés túlhaladta 'Marxot és Le­nint, ezért a marxzim u s—l en i n iz­mus romjain már új, egységes elméleti rendszer nem jöhet lét­re, helyette a fejlődő országok­ban o „maoizmus”, a fejlett or­szágokban az „eurokom műn iz­mus" elméleti rendszere a fő tényező. A ma rxizmus-Jlenin iz­mus elleni ilyenfajta támadás­nak kimondott fő célja a kom­munista világmozgalom egysé- f gének megbontása, osztagai­nak zsákutcába kényszerítése, közöttük a bizalmatlanság ál­landó fenntartása. 'Mive l az antikommunista pro­paganda fő feladata a minden­kori imperialista politika szolgá­lata* napjainkra a megváltozott világhelyzetben új agressziós elemek is fellelhetők. Magyará­zata a 70-es évek folyamatai­ban keresendők, amelyre jel­lemző : a) az enyhülés, b) a világfor­radalmi folyamat együttes je­lenléte. Az imperializmus fő cél­ja a két folyamat leválasztása egymásról, majd kűlön-külön a visszaszorítása. Ez pedig ma csak a katonai erőegyensúly fel­bontásával lehetséges. Ezért a propaganda eszköztárában megjelennek az olyan tételek, amelyek szerint a Szovjetunió döntő katonai fölényre tett szert és -katonailag fenyegeti a világot. 'Ennek alapján azt akar­ják elhitetni az emberekkel, hogy a jelenlegi nemzetközi po­litikai légkör .romlásának okozó­ja is a Szovjetunió. Szerintük az enyhülés fenntartásának egyetlen eszköze a szovjet ka­tonai fölény fegyverkezési prog­ramokkal való kiegyenlítése. Az antikommunista propaganda fő feladata ebből a megközelítés­ből ma az, hogy a tőkés világ dolgozó tömegei számára elfo­gadhatóvá tegyék a fegyverke­zést, a fegyverkezés okozta szo­ciális feszültségek elfogadását. De nem mellékes szempont a különböző fegyverkezés elleni fellépések, a nagymértékben ki­bontakozó háborúéi lenes béke- mozgalmak leszerelése. Hisz az antikommunista propaganda az­zal vádolja őket, hogy nemze- tietlenék, 'külső hatalmi (szov­jet) erők szolgálatába állva 'bi­zonytalanná teszik saját nemze­tük védelmét, szuverenitását. A következő ilyen tételük a nemzetközi terrorizmusról szóló felfogás, amely szerint nincs kü­lönbség az elnyomott népek jo­gos nemzeti felszabadító harca és az ultrobalos-fasiszta terror­akciók között. Mivel a Szovjetunió és a szo­cialista országok egyértelműen támogatják az elnyomott népek jogos mozgalmait, kinyilatkoz­tatják, hogy mindenfajta terro­rizmus mögött a szocializmus és a kommunisták állnak. Fő törek­vésük a tőkés országok munkás- mozgalmának, de főként a- kom­munistáknak a lejáratása, szem- beállítása a dolgozó tömegek­kel. Ugyanakkor a tényleges ter­rorista diktatúráik támogatását saját részükről a demokrácia jó­téteményének tüntetik fel. Ha tehát ma., a társadalmi haladás ellenségei példátlanul nagyará­nyú hadjáratot indítottak a marxizmus tanításai ellen, en­nek legfőbb okát, valamint a hadjárat néhány új elemét, a mai történelmi helyzet sajátsze­rűségében kell keresnünk. A mai nemzetközi helyzet- --------------- ben az ellenpropa­gandánk feltételei bonyolultab­bá váltak, ennék ellenére fő fel­adatunk az offenzív propagan­da. E propagandában építeni tudunk közösségünk erejére, amely óriási erköcsi, politikai tő­kénk. Támaszkodhatunk továb­bá az egész haliadó emberiség békevágyára, akikben egyre jobban felismerődik a szocializ­mus békére való törekvése. El- lenpropaqondónkban teljesség­gel és hűen kell ábrázolnunk a szocializmus valóságának nagy történelmi érdemeit, a szocializ­mus politikai rendszerének ma- qasabbrendűségét, a- tényleges demokrácia1, az emberi jogok valóságos érvényesülését a szo­cializmusban. összehangolt, széles körű ideológiai harcot kell folytatnunk az antikommu­nista propaganda ellen, ezzel 'is elősegítve a szocializmus világ­méretű forradalmának ügyét. DR. GYURKOVICS LAJOS tanszékvezető Ó évi tapasztalatok az új esztendőre Beszélgetés Faluvégi Lajos miniszterelnök-helyettessel, az Országos Tervhivatal elnökével Az 1981-es gazdasági év a VI. ötéves terv első esztendeje volt. Tapasztalataink összegzé­sére ezért különösen nagy fi­gyelmet fordított .legutóbbi ülé­sén az MSZMP Központi Bizott­sága, majd az országgyűlés téli ülésszaka. Faluvégi Lajos mi­niszterelnök-helyettest, az Or­szágos Tervhivatal elnökét is a VI. ötéves terv első évi tapasz­talatainak összefoglalására, va­lamint az 1982. évi teendők körvonalazására kértük. — A Magyar Közgazdasági Társaság legutóbbi közgyűlésén a VI. ötéves terv gazdaságpoli­tikai lő céljait ön három pont­ban határozta meg: a külgaz­dasági egyensúly javításában, az elért életszínvonal megőrzé­sében, s végezetül, az egészsé­ges növekedés közérzetének megteremtésében és fenntartá­sában a gazdaság minden te­rületén. Mit értünk el e három gazdaságpolitikai alapcél tel­jesítésében 1981-ben? — A külgazdasági egyensú­lyunk javult: év végi adósság- állományunk a tervben számí­tottnál kisebb. A rosszabbodó Világgazdasági helyzetben a ja­vuláshoz néhány kedvezőbb té­nyező is hozzájárult, miközben külkereskedelmi egyenlegünk 1981-ben majdnem a tervezett­nek megfelelően alakult. Hadd mondjam azonban meg: miköz­ben türelmetlenül sürgetjük a gyorsabb fejlődést, néha hajla­mosak vagyunk lebecsülni azt, amit elértünk. Az 1979—1981 közötti időszakban a magyar ipar mintegy 6, a magyar me­zőgazdaság 9 százalékkal nö­velte exportját a konvertibilis valutájú piacokon. Ebben a vi­lággazdasági helyzetben ezt kevés ország tudta felmutatni. De belső dolgainkban nem tudtunk olyan rendet teremteni, amilyent szerettünk volna! A belföldi felhasználást kevésbé sikerült korlátoznunk. — Mi jellemzi a második gazdaságpolitikai cél teljesíté­sét? — Röviden szólva: az élet­színvonal puszta megőrzésének követelményét tulajdonképpen nem teljesítettük. Régebben ha­sonló helyzetben bizonyára azt mondtuk volna: „túlteljesítet­tük" —, mivel a lakosság fo­gyasztása valamivel gyorsabban nőtt a tervezettnél. Ezt pedig — megfelelő teljesítménytöbb­let híján — nem engedhetjük meg magunknak! — Miként alakult a gazda­sági növekedés üteme? — A beruházások 1981-ben ugyancsak meghaladták a ter­vezett szintet, ezért folytatnunk kell a beruházások átrendezé­sének politikáját és bizonyos fokig mérsékelni kell a beruhá­zások ütemét. Ezen a téren a régebbi, igen gyors növekedés okozta egyensúlyi zavarok máig is érzékelhetők. Alig javult a kivitelezés üteme és minősége, a tervezők, a kivitelezők és a h áttérszá 11 íták együttm üköd ése, az egész beruházási folyamat szervezettsége. Az elmúlt évben tapasztalhatók voltak olyan po­zitív folyamatok, amelyek ki­bontakozását a növekedés je­lenlegi lassú üteme szolgálja. Megmutatkozik ez az iparági termelésnek az eddiginél sok­kal differenciáltabb növekedési ütemében, de megmutatkozik a vállalatoknál is. 1981-ben az ipari termelés átlagosan 2—2,5 százalékos növekedésén belül dinamikusan, 10 százaléknál gyorsabban nőtt a termelés a műszeriparban, a háztartási és kozmetikai vegyiparban és a növényolajiparban. Ugyanakkor csökkent a termelés a vaskohá­szatban, a cementiparban és más iparágakban. Nem csekély a vállalatonként! szóródás egy- egy ipari ágazaton belül — ez a termelés 20 százalékos csök­kenésétől az 50 százalékos nö­vekedésig terjed —, különösen a textilruházati iparban, a cipő­iparban és a bútoriparban. Az eredmény abban is érzékelhető, hogy valamelyest csökkent a gazdaságtalan termékek ará­nya a kivitelben, s részben en­nék következményeként tőkés viszonylatban javultak a külke­reskedelmi cserearányok, ezzel enyhítve a gazdasági egyen­súlyra nehezedő nyomást. — A VI. ötéves terv eddigi teljesítéséből milyen tapaszta­latok vonhatók le és ezek ho­gyan hatottak az 1982-es teen­dők meghatározására? — Az 1981-es terv teljesíté­sének négy legfontosabb ta­pasztalata közül az első az, hogy az egyensúly további ja­vításának külső feltételei 1982- ben még nehezebbek lesznek, mint amilyenre ötéves tervünk kidolgozásakor számítottunk. Egyrészt tovább szigorodnak a KGST tagországaiból származó energia- és nyersanyag-behoza­talunk feltételei. Ezért meg kel­lett gyorsítani az energia és a másodnyersanyagok takarékos felhasználására kidolgozott programok végrehajtását, s e célok végrehajtására állami és más hitélforrásokból további 4—5 milliárd forintot csoporto­sítottunk át. Másrészt a tőkés piacokon az áruértékesítés és a hitelfelvétel lehetőséaei is el­maradnak várakozásainktól. Versenyképességünk tehát meg­határozóvá válik a gazdasági növekedés élénkítésében. — Gondolom, az 1982. évi szabályozóváltozásnak ezért egyik súlyponti kérdése a gaz­daságos export ösztönzése? — Igen, méghozzá az árkép­zés, az exportfejlesztő hitelezés, és a bérszabályozás módosítá­sával. Vállalataink jobb export- lehetőségeit kívántuk megala­pozni azzal is, hogy kértük fel­vételünket a Nemzetközi Valu­taalapba és a Nemzetközi Fej­lesztési és Újjáépítési Bankba. Azért tettük ezt, hogy nagyobb hátteret építhessünk az export- képességet fokozó beruházási kezdeményezéseknek és a fo- rintvalutánk erősítését szolgáló törekvéseink mögé. A második — nagyon fontos — tapaszta­latunk az, hogy a magyar tár­sadalom megértéssel fogadta el az életszínvonal megőrzésé­nek politikáját. Ez arról tanús­kodik, hogy belső politikai hely­zetünk szilárd, társadalmi vi­szonyaink kiegyensúlyozottak. Arra is föl kell azonban figyel­nünk, hogy 1981-ben a kerese­teket nem követték a teljesít­mények. Ez azért lehet veszé­lyes, mert a gazdaságot arra késztetheti, hogy a fogyasztói piac egyensúlyát az árak to­vábbi emelésével teremtse meg, ez pedig társadalmi feszültsé­geket ókozna. — A már említett szabályozó- módosítások, amelyek tulajdon­képpen a mindenkori tapasz­talatok következményei, a vál­lalati beruházásokat is „tűz alá" vették. Miért? — Az élmúlt évben a beru­házásokat ugyan sikerült vissza­fognunk, de — s ez a harma­dik tapasztalatunk — ez ön­magában kevés. Az 1982. évi szabályozóváltozásoknak ezért nem titkolt indítéka, hon« mér­sékeljük a vállalati beruházási kedvet, s főképp megakadá­lyozzuk, hogy 1983-ra beruhá­zási csúcs alakuljon ki. Ez min­denképpen segíti javítani az egyensúlyt, de a kiegyensúlyo­zott fejlődést csak akkor, ha az alacsonyabb beruházási színvonal más beruházási szer­kezettel párosul. Pontosabban a műszaki fejlődést, a korsze­rűsítést, a termékszerkezet át­alakítását mozgató, előrehajtó beruházási politikával. Ehhez — egyebek között — a feldolgo­zóiparnak több forrásra lenne ^szüksége, de világosabb és ^célratörőbb iparfejlesztési kon­cepciót is ki kellene alakíta­nunk. Végül pedig negyedik ta­pasztalatunk az, hogy a terme­lés szerkezetének, szervezeti rendszerének átalakítása — az 1981- ben elért kezdeti és az 1982- ben várható további ered­mények ellenére — lassabban halad előre, mint ahogyan vár­tuk. Azt, hogy a szerkezetválto­zás lassú, nem kérhetjük szá­mon kizárólag egyik vagy má­sik szabályozótól, kisebb vagy nagyobb állami szervezettől, még a vállalatoktól sem. Irá­nyítási és gazdálkodási rend­szerünkön kell folyamatosan ja­vítani, mégpedig annak tudatá­ban, hogy még abból sem való­sítottunk meg .mindent követke­zetesen, amire vállalkoztunk. ANDRÁSSY ANTAL Mezőgazdasági továbbképzés, 1982 Az élelmiszeripar, és az erdé­szet területén mintegy 15 ezer embert — vezetőket és szakem­bereket — képeznék tovább. A MÉM mérnök- és vezetőtovább­képző intézete 1982-re változa­tos programot állított össze. Az állaimi gazdaságok és a tsz-ek szakemberei újszerű képzési rendszerekben, sajátos oktatási formák segítségével viszonylag rövid idő alatt sajátíthatják majd el o legújabb ismerete­ket. Kiemelt feladatot szánnak a vezetői ismeretek oktatásá­nak, az idén több tanfolyamot indítanak ebben a témakörben, törlesztve ezzel o szakimat oki- tatás egy régi keletű adósságát. A képzésiben és továbbkép­zésben mintegy 400—500 üzemi, vezető beosztásban alkalmazott dolgozó vesz részt majd. Ebben az esztendőben mintegy 1500- 1600 művezetőt is kiképeznek. Azért ilyen nagy számú közép­vezetővel sajátíttatják el a szük­séges ismereteket, mert a gaz­daságokban különösen nagy hi­ány mutatkozik a közvetlen mun­kahelyi 'irányítókban. Szakképe­sítést adó tanfolyamokat is szer­veznek, ezekre mintegy 5—6 ezer jelentkezőt várnék. Igyekeznek elérni, hogy a tanfolyamok részt­vevői minél kevesebbet 'hiányoz­zanak a munkahelyükről, ezért a bentlakásos oktatást a levele­zőképzéssel kombinálják, és minden eddiginél szélesebb körben szervezik meg az úgyne­vezett irányított egyéni tanu­lást. A továbbképzési hálózat igyekszik alkalmazkodni aiz üze­mi 'igényekhez. Számos új tan­folyamformát Indítanak ebben az évben. Külön előadássoroza­ton ismerkedhetnek meg újsze­rű tennivalóikkal o kedvezőtlen termőhelyi adottságú üzemek vezetői és szakemberei.. A gaz­dálkodás hatékonyságát javítja majd aiz az ismeretanyag, ame­lyet az értékelemzés gyakorlati alkalmazásával kapcsolatos elő­adássorozaton sajátíthatnak el. Intenzív szervezésfejle s z tési továbbképzést is indítanak, és a különböző mezőgazdasági táj­körzetekben tevékenykedő üze­mek vezetőit szintén speciális képzésben részesítik. Az idei tananyagot részlete­sen egyeztették a tsz-területi szövetségekkel, a termelési rendszerekkel is, ' azért, hogy megelőzzék a párhuzamos kép. zést. A kukoricát sok helyütt prizmában tárolják

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom