Tolna Megyei Népújság, 1982. január (32. évfolyam, 1-26. szám)

1982-01-07 / 5. szám

1982. január 7. NÉPÚJSÁG 5 FcC7PI*MCÓo A log'kus gondolkodás, az ész törvé­nyej szerint való, a józan ész által he­lyesnek tartott, okszerű cselekedet, gondolkodás, munka. 0 ' Szinonimái az okosság, racionális gondolkodás. Ésszerű do­log a sok egyéb közt az újítás, az adminisztráció csökken­tése, az ügyintézés gyorsítása, a jobb munkaszervezés. Vegytiszta megoldás nem létezik Dolgozunk, tesszük a dol­gunkat. Némelyek évtizedes avitt sablonokban, mások ke­resik az ésszerű megoldáso­kat. Hogy ez sokszor ütköző­pont lesz környezetünkben? Ez természetes, hiszen nem gon­dolkozunk, s nem is dolgozunk egyformán, hasonló intenzitás­sal, a problémákra is másként irányítjuk figyelmünket. Foko­zott kívánalom mindenkivel szemben, hogy ne csupán a végcél mielőbbi elérése vezes­se kezét és agyát, hanem a munkafolyamatok intenzitásá­val próbálja elérni azt. Ez az állapot egy irodai dolgozónál, egy népművelőnél nehezen látható, hiszen munkájának eredménye csak jóval később mérhető, de más a helyzet a „reál" területen dolgozó mér­nököknél, számítógépeseknél, matematikusoknál. * Ezekről, s más kérdésekről beszéltünk Árky László okleve­les villamos-üzemmérnökkel, a Szekszárdi MEZŐGÉP Vállalat számítógép-vezérlésű forgá­csoló- és esztergagépeinek karbantartójával. — Főiskolai évei alatt tanul­takat miként tudja hasznosíta­ni a hétköznapi munkában? — Az én szakmámban külö­nösen igaz, hogy a szakma ro­hamosan fejlődik. Nap mint nap új ismeretek kerülnek a felszínre, mások pedig pillana­tok alatt elavulnak. Hat éve végeztem, és bevallom, hogy a gyakorlatban a tanultakból tisztán keveset tudtam haszno­sítani. Amit a napi munkában tapasztaltam, szakfolyóiratok­ból tanultam, az közel olyan fontos. A főiskolán szereztem akkora szakmai rutint, aminek birtokában gyorsabban meglá­tom a szakmai problémákat. El tudom választani a lénye­gest a lényegtelentől. — Az ésszerűség ezek sze­rint különösen fontos munkájá­ban? — Az ember kitűz maga elé egy célt, legyen az bármilyen léptékű. Először gondolkodik, hogy milyen alternatívák lehet­nek. Nekikezd a munkának, s kiderül, hogy az egyik megol­dás nem megfelelő, a másik viszont nagyon. Ezt kell kisak­kozni alkalmanként. — Ilyenkor létrejön a komp­romisszum? — Igen. Nem lehet kompro­misszumok nélkül dolgozni, mert a gyakorlatban nincsenek vegytiszta megoldások. — Tud erre példát monda­ni? — A napokban lesz kész egy terv, amit Herzog Antal okleveles villamosmérnök mun­katársammal készítettünk, a számítógép-vezérlésű gépek karbantartására. Itt is renge­teg ésszerűsítési problémát kellett összeegyeztetni és kompromisszumokat alkalmaz­ni. Mi a célunk? Egyrészt, hogy a drága gépek minél keveseb­bet álljanak, ugyanis több ezer forint kiesést jelentenének az állások. Ugyanakkor a gép is megköveteli a magáét. Amit el kell végezni rajta, azt szi­gorúan be kell tartani, be kell tartamú Esetleg egy gép élettar­tamát tíz évről lecsökkentenénk nyolcra. Ez megengedhetetlen és felelőtlenség is lenne. Nagy élettartamú, különös gondozást igénylő gépekről van szó. — Úgy tűnik, szívesen be­szél erről a tervről. — Való igaz, ez egy kísérlet. Gazdaságosabbá kívánjuk tenni az üzem munkáját. Sa­ját szervizt szeretnénk létre­hozni. Ezt azért engedhetjük meg magunknak, mert nagyón jelentős gépparkunk van. Sze­rencse az is, hogy itt fiatql mérnökökből álló garnitúra dolgozik. Ez a fiatal gárda pró­bál együttesen valami teljesen újat, ésszerűt létreho'zni. Az oldal anyagait írták Szűcs László János és Sze­pesi László. Ml UGRIK BE ? Illli jut eszébe e szóról: ésszerűség? Évszázadok okossága Az ésszerűség nem „új" dolog. Eleink évszázadokon, év­ezredeken keresztül összegyűjtött bölcsessége segít ma is némileg minket, hogy okosan tegyük dolgainkat. Ezeket a jó tanácsokat azok a szólások, közmondások tartalmazzák, amelyeket ránk hagytak. Ezekből gyűjtöttünk össze egy csokorra valót. Az élre illik: Többet ésszel, mint erővel. Majd: Ésszel indulj, okosan járj. Nem úgy, mint az, aki „addig járt a maga esze után, míg nekiment a falnak". De a gondolkodás dicséretéről szól a következő is: Több­ször győz az okos, mint a bátor. Azon már lehetne vitatkozni, hogy mindig jót tanácsol-e az, aki azt mondja, hogy „járt utat járatlanért el ne hagyj!" De nem ésszerűtlen megfogadni a következőt: „Okos em­ber nem botlik kétszer egy kőbe". Vagy: „Kinek van esze, annak van pénze". Persze, a pénz nem minden. Erre utal, hogy „ószekeret vasáért, asszonyt pénzéért el ne vedd!" Hasonló értelmű jó tanács, hogy „ésszel, ne szemmel fogj a házasságba". De befejezem, mielőtt valaki azt mondaná, hogy „ki-ki okosabb más dolgában", vagyis könnyebb másoknak jó ta­nácsot adni, mint saját dolgainkat bölcsen intézni. TELEFON A iközös bölcsesség kamatoz, tartása céljából felhívtam több ismerősömet, pedagógust, or­vost, jogászt, közgazdászt, mér. nököt, tervezőt, gyógyszerészt, tévészerelőt, kérve, hogy így te­lefonon, hirtelenjében mondja el, mi jut eszébe a szóiról, vagy­is a fogalmat hallva, mi ugrik be. íme a válaszok: A jogász, dr. Deák Konrád, a megyei főügyészség osztályve­zetője így fogalmazott: Az adott szituációban a legcélravezetőbb intézkedést megtenni, meleg szívvel, de hideg fejjel. Indula­toktól, érzelmektől mentesen, de nem érzéketlenül. A pedagógusi Kaszás Imre, aki évtizeden át tanárember­ként készítetté fel a fiatalokat az életre, köziben három válasz, tási cikluson át országgyűlési képviselő volt, és jelenleg nyug­díjasként a megyei pártbizott­ság oktatási igazgatóságán fi­lozófiát ad elő: — Tulajdon kép. pen az ész irányító szerepe. Jellem, érzelem és akarat függő. A oedagógusnál, hogy két láb­bal álljon a szakmájában, de kell, hogy szeresse is azt, mert ha nem, a munkája' nem lesz, nem lehet ésszerű. És dönteni is kell, okosan, arról1, hogy mit csi­náljon a gyerekkel. Hogy a zse­niket emelje ki, vagy, hogy azo­kat is beszürkítse az átlagba. Ez egyébként már lelkiismereti kérdés is, és hogy mi az éssze­rű, az az utóbbi néhány évti­zedben sokat változott. Koráb­ban a szegény, nehéz körülmé­nyek között nevelődött gyereke­ket kellett szellemi színvonal, ban is felemelni a módosabbak mellé. Ma pedig tudomásul kell venni, hogy van egy csomó fia­tal, aki nem akar, de nem is tudna tudós lenni. így most a tehetségeket kell úgy segíteni, hogy azzá légyének, amire ké­pességeik szerint legalkalma­sabbak. iDr. lEgry Tibor, paksi gyer­mekorvos: — Ha a betegnek, il­letve az én praxisomban a be­teg gyerek szülőjének eszébe jutna, hogy az ügyeletes orvos egy város valamennyi tokosának egészségét vigyázza, s erre gon­dolva', a‘könnyen mérsékelhető, megszüntethető láznál nem rög­tön a telefonért kapnai, hanem adna a gyereknek egy lázcsil­lapítóit, vagy inkább priznicet... Mert a vizes törölközővel borí­tás o bárányhimló kivételével minden lázas betegségnél hasz­nos. Ettől legtöbbször gyorsan javul a kis beteg állapota', s a szülő o csemetét már rendes rendelési időben vihetné az or­voshoz. Persze, most nem láz­görcsre vagy negyven fok fe­letti lázra gondolok. Akkor ok­vetlen kell a gyors segítség. De, most az o gyakorlat, hogy sok szülő enyhe láznál is „sürgősen, azonnal” az ügyeletes orvost hívja, aki emiatt esetleg a sú­lyosabb beteghez késve jut el. iSchwemmer László közgaz­dász, a szekszárdi Városi Ta­nács elnökihelyettese: — Annyit jelent, hogy másként gondol­kozni, vagyis alkalmazkodni a megváltozott környezethez. A sémák, a rutinos megoldások el­vetésével a korlátok túlhaladá- sa. Vagyis, hogy ne a körülmé­nyeket kényszerítsük a hagyo­mányos formákba, hanem a te­vékenységet irányítsuk o meg­változott feltételekhez. A to­vábbhaladásnak, az ésszerűség­nek egyik legfontosabb felté­tele o helyes probléma-felisme­rés. Egyébként a fogalom szép közhellyé vált, értekezleteken, bizottságok ülésein beszámolók­ban, dobálóznak vele. A gya­korlati tevékenységbe kellene legalább annyira bevinni, mint amennyit beszélnek róla. Az ésszerűség ellensége az óvatos- kodás, szubjektívizmus, presztis- kérdés, amire példa — sóik egyéb közt — az újítások meg­valósulásának göröngyös útja is. Schmidt János, villamosmér­nök, a DÉDÁSZ szekszárdi üzemigazgatóságának vezetője: — Néha jó lenne, ha a józan észt szabadjára engednék. Mert ma sokan salját kis szemét­dombjukat védik paragrafussal, szabályzatokkal, s egyáltalán nem ésszerűen, vagy mondjam úgy, olcsóbban^ 'Például sokkol ésszerűbb módszer az, ahol ugyanaz a távvezeték-oszlopsor tartja o villamos vezetékeket és a telefonvezetékeket, /gy van ez több fejlett országban és be­vált. Nálunk is olcsóbb lenne, ugyanis még a földkábel-háló­zatunknak 20—25-szöröse a lég­vezetékek hossza. iBaksai Ervinné korábban egy másik megyében az egyik leg­nagyobb gyógyszertár vezetője volt, most a megyei gyógyszer­tár központ gyógyszergazdálko- dó gyógyszerésze: — Sok, és egyre több orvosság fogy ná­lunk.1 Esszerű lenne-, ha a páti-: káliban a gyógyszerek mellé több humánumot, emberséges szót -adnának. -Ez is segítene a gyógyulásban, mint az orvos­ság. Itt lelhetne még sokat ten­ni. És ez is elősegítené az ott­honokban felhalmozott felesle­ges gyógyszerek mennyiségének csökkenését. Németh Antal mérnök, a SZÖVTERV szekszárdi irodájá­nak vezetője : — 'Hogy a funkció és a tervezett létesítmény össz­hangja megvalósuljon, méqpe- diq minél olcsóbban. Ésszerű lenne, ha <a kötöttséaek csök­kennének. s o tervezők, termé­szetesen felelősséqqei, de a mostaninál sokkal szabadabban alkothatnának. Tarr János tévészerelő, aki kábeltelevízió-hálózatot alaki, tott kr Szekszárdon.., Ezen a há­lózaton egyelőre még két an­tennával, több mint ezer szek­szárdi lakásban biztonságosain, egyenletes jminőséqgel vehető hat tévéadó műsora. S ezen a rendszeren még aliq fordult elő hiba* <5 ezt mondja.: — Egy vá­ros egy tévéantenna, ez a bo- qaram, mert ez sok szempont­ból ésszerűbb a ’hagyományos­nál, s tehetővé teszi aizt is, hoqy akár képmagnóról helyi műsort közvetítsen. Emellett ezer más célra is jó ez o hálózat. Példá­ul a távfűtés hőközpontjainalk ellenőrzésére és millió más hi­bajelzésre. Fehérváron már ilyen kábelhálózaton működik — a tévé vételének legkisebb za­varása nélkül —, aiz áramszol­gáltató, a vízmű és a. qázszol- náltató d i szpécse rbálózát is. Ésszerű lenne, ho Szekszárdon sem én csinálnám csak ezt, ma­gányosan, hanem tehetném ezt eqy, vagy több vállalattal1, közö. sen. Az ésszerűnek mondható megoldások egész seregét tes­tesíti meg a telefon. Abraham Bell és Puskás Tivadar találmá­nya nélkül ma már elképzelhe­tetlen lenne életünk. Mert, természetes dolog, hogy fel­vesszük a kagylót, tárcsázunk ■— gyakran több száz kilomé­terre lévő másik készülék hívó­számát — és beszélhetünk, úgy, mintha partnerünk kar­nyújtásnyira lenne tőlünk. Hajdan a ,dugós központ vi­lág csodájának számított. Az­tán az ember kitalálta a Ro- taryt, ahol megállás nélkül körbe forgó karok kapcsolták egymáshoz a kívánt készüléke­ket összekötő érpárokat. Ma a crossbar-központok terjednek, itt a réginél sokkal fürgébben mozgó jelfogók végzik ezt a munkát. S már nem számít új­donságnak az elektronikus központ, ahol félvezetők, dió­dák, tranzisztorok, integrált áramkörök, s az emberi agy, az ésszerű fejlesztő szellem lérehozta elektromos elemek működnek. Okosság, tudás ter­méke mindez. S megvalósításá­ban alapvető szempont az ész­szerűség. Ezt láthatta a láto­gató, amikor végignézte né­hány éve a szekszárdi telefon- központ szerelését. A sok ezer villamos vezetőt a legracioná­Képünk azt mutatja, amint szigorú rend szerint szerelték az ezernyi érből álló kábe­leket lisabb elrendezésben helyezték el. A szennyvíztisztítás is A tevelieknek készülő szennyvíztisztító befejező szerelését vég­zik Szekszárdon. £ téma éppúgy az ésszerű­séghez tartozik, mint ezernyi más. Mert racionális és korunk­ban már életünk viteléhez el­engedhetetlenül hozzá tartozik, hogy 'háztartásokból, üzemek­ből bőven csordogáló piszkos vizet tisztítsuk. Egy éve újszerű módon állt be ennek az ügynek harcosai sorába a Tolna megyei Kommu­nális Szolgáltató Vállblajt, mely a palánki új üzemében hozzá­látott szennyvíztisztító berende­zések készítéséhez. Ezek a szerkezetek — mére­tüktől függően. — a! ka i masak or­ra, hogy megtisztítsák az akár egy óvodából, iskolából, vagy egy közepes üzemből kifolyó szennyezett vizet. S ami szintén lényeges: igen megbízhatók, minimális felügyeletet igényel­nek. A megyében eddig néhány darabot rendeltek a vállalattól, de segítségével még több he­lyen meg tehetne szüntetni a környezet szennyezését. Néhány hete ünnepség Bonyihádon, ahol ott voltak a ország minden részéből azok, akik a no-fines technológiával készítik a házakat. A találkozó­ra abból az alkalomból került sor, hogy a kétezredik ilyen ott­hon átadása alkalmával egy finom ívű ezüstserleget adtak át annak a cégnek, amelyik, sok szempontot figyelembe véve, a legjobban végezte ezt a mun­kát. A vándorserleg a mérlege­léskor most a Bonyhádi Építő­ipari Szövetkezethez került. S a szempontok között szerepelt az ésszerűség is! Hogy ezt az eredményt a bonyhádiak csak okos szerve­zéssel és szorgos munkával ér­hették el, felesleges bizonygat­ni. Tevékenységük 83 százalé­kát ugyanis a lakásépítés teszi ki, s ezen a munkán az építő­ipari vállalatok, szövetkezetek nem szoktak meggazdagodni. Itt pedig tíz százalék felett volt a nyereség. A dolognak nehéz lenne kulcsfontosságú pontját kivá­lasztani. Inkább az jellemző, hogy itt az egész munkára nagy gondot fordítanak. Kezdve az előkészítéssel, amikor műszaki és közgazdasági szakembereik komoly vitákat folytatva a meg­rendelőkkel, közösen munkálják ki a legokosabb megoldásokat. Aztán, bár ebben már a ta­pasztalat is jócskán segít, ha­sonlóan fontos az anyag-, al­katrész-szükséglet összeállítása: Épületenként készül egy vo­nalas ütemterv, ehhez igazod­nak az anyag-, alkatrész-, sze­relvényellátók és természetesen a gépek is. A brigádok terv szerint dol­goznak. Órára meghatározták, mit kell tenni. Az már talán más téma, hogy a brigádok­nak kiadják az egy összegű utalványt, vagyis a munkáért kapják a pénzt, s nem a mun­kaidő eltöltéséért, s ha gyor­sabban dolgoznak, az újabb munkáért hamarabb kapják meg az újabb összeget. Egyébként a szakemberek mondják, hoqy bármilyen éssze­rű az előkészítés, minden a ki­vitelezésnél dől el. A no-fines technológia, lehe­tővé teszi, hogy a többszintes blokkszerű lakóházakon kívül, készítsenek segítségével sor­házakat is. És Bonyhádon is épülnek hamarosan ilyenek. A szövetkezet a Mónus Illés ut­cában az ésszerűség és a szük­ségszerűség követelmén-einek eleget téve száz lakást épít, sorházakban. Itt kétféle lakások épülnék, s a tervezés során már úgy igyekeztek, kialakítani a lakásokat, hogy az öntősablo­nokat, amelyekkel a falak ké­szülnék, használni tudják mind­két fajtához. S szintén az ésszerűség ja­vára írható, hogy a szövetkezet a sorházak egy részénél az épület szerkezetét készíti csak el, s a leendő lakók, saját munkával, tehát olcsóbban, és saját ízlésüknek megfelelően alakíthatják ki a helyiségek végső képét. Több éves statisztika szerint a megtermelt kukorica értéké­nek egyharmadát teszi ki az előállítás során felhasznált gáz­olaj ára. Az olajárak emelke­désével ez az arány nő. Vi­szont mérséklése érdekében is dolgoztak, többek között a Tolna megyei Építőanyag-ipari Vállalatnál. Itt a kukorica — s természe­tesen a többi mezőgazdasági termék — szárításához felhasz­nált tüzelőolaj mennyiségét csökkentették, mégpedig úgy, hogy a szárítótornyok hőlevegő- csatornáját beborították egy olyan hőszigetelővel, amihez hasonló a hőtárolós villamos kályhák több száz fokos mag- nerittégla magját veszik körül. A megoldás eredményeként átlagban 12—15 százalékkal kevesebb fűtőolajat keltett el­égetni azokban a mezőgazda- sági nagyüzemekben, ahol ezt a burkolatot felszerelték. Ésszerű, hát persze. Megfog­ni az elszökő meleget, okos dolog. S gazdaságos is, mert egy ilyen beruházás 40—50 ezer forint, s ez az összeg egy szárítási időszak alatt megtérül. Eddig az országban nyolcvanöt terményszárítót láttak el ilyen burkolattal. S a hőszigetelő anyagukra felfigyeltek más ioaráqak is. Már használják a dunaújvárosi, diósgyőri kohók hőszigetelésénél, s többek kö­zött a Láng Géogyár dombó­vári gyárában is beépítik a ka­zánok ajtajába. Ezüstserleg volt Felöltöztetett szárítók

Next

/
Oldalképek
Tartalom