Tolna Megyei Népújság, 1982. január (32. évfolyam, 1-26. szám)

1982-01-06 / 4. szám

1982. január 6. Képújság 5 Munkakezdés az ipari szövetkezetekben Ötnapos munkahét Saláta a fólia alatt Szintetikus selyemfonalak Sopronból Megkezdődött o próbaterme­lés a Soproni Szőnyeg gyár ve- gyisrálgyáró üzemének új be­rendezésein, amelyek a Tiszai Vegyi korribinát pol i propilén-gra­nulátumából állítják elő a sziia. tetikus selyemfonalat. Az üze­met az előző tervidőszakban építették, s o tawoly megkez­dett, több mint 430 millió fo­rintos fejlesztéssel teljesítmé­nyét megkétszerezték. A bőví­tés eredményeként az üzem évente 1000 tonna, fonal gyár­tására vált képessé. A fonal mi­nősége azonos a korábbiakban tőkés piacról beszerzett fonalé­val, s a. belőle szőtt szőnyeg is hasonlóképpen tartós. Az üzem termékével már tavaly mintegy 2,5 millió dollár értékű import­árut pótoltak. A vegyiszálgyártó teljes ter­melését saját maguJc használ ják fel; több padlószőnyeget gyár­tanak, s egyre kévésébb külföl­di fonalat használnak föl. A tisztán hazai alapanyagból készült szőnyegek választékát néhány újdonsággal gazdagít­ják. A fejes saláta az egyik leg­régebben termesztett, legrövi­debb tenyészidejű zöldségfajok egyike, ezért foto alatti hajta­tásra. kiválóan alkalmas. Az ás­ványi sók közül elsősortban, fosz­for-, vas- és mésztartalmai je­lentős. Százgraimmonkéntt 30— 40 mg C-vitamint tartalmaz, de 6-vitamin- és karotfimtartalma is számottevő. A fejes saláta jól bírja az alacsony 'hőmérsékletet, ha palántáit gondosan edzet- tüfc, azok «még —4, —5 C fokon sem pusztulnak el: Tavasszal, ha hűvösebb oz időjárás és ke­vés a napfény — mivel kis gyö- 'kérzete igen nagy lombfelület­tel párosul — gyakori öntözést igényeli. A salátát jól trágyázott, nit­rogénben. gazdag talajba cél­szerű ültetni. A nagyobb lombú fajtákat, mint pl. a VENTURÁT 20x20 om-re, a kisebb lombúa- kat a SOROKSÁRIT vagy a MÁJUS KIRÁLYÁT T5x20 cm-re telepíthetjük. Ha esőztetőszerűeni, .felülről öntözzük a növényeket, a leve­lek közt megrekedhet a víz és rothadást okozhat. A fejes saláta, egyik legvesze­delmesebb betegséae a saláta, peronoszpára (BREMIA LAC­TUGAE) már palántakorban megtámadhatja a zsenge nö­vényeiket. Mivel a gomba fertő, zéséhez bőséges vízre van szük­ség, ezért az alsó levelek fer­tőződnek meg legelőször. A megtámadott leveleken erektől határolt, nagy világos- sárga, majd enyhén bámuló fol­tok keletkeznek. Gyakran ész­lelhető, hogy e foltok szinte hó­lyag szerűen kiemelkednek. A foltokkal szemben, a fonák! ré­szen megjelenik a károkozó, fehéres színű penészgyepe, ami a spórák tömegét tartalmazza, s ha nem védekezünk azonnal, súlyos kártételre számíthatunk. Jó hatású készítmény gyenge fertőzés esetén 0,2 százalékban, erős fertőzés esetén 0,25 száza­lékban, o „gyakorlatilag nem mérgező ORTHO-PHALTAN”. Az ORTHO-PHALTAN Okkor biztosítja o leghatékonyabb vé­delmet, ha ködszerűen perme-- tezün.k vele, mert így o permet- lé egyenletesen foaja béborí- taini a meavédendő felületet. Az ORTHO-PHALTAN Tolpet hatóanyagú szer, élelmezés. eaészségüqyi várakozás! ideje 14 nap. Ennek letelte után a 'kezelt növények szedhetők és értékesíthetők. sz. cs. Az Unióban ebben az évben is gyártanak tollaslabdákat Tolna megye huszonhárom ipari szövetkezetében január elsejével áttértek az ötnapos munkahétre. Az Ipari Szövet­kezetek Tolna megyei Szövetsé­géhez beérkezett jelentések alapján valamennyi ipari szö­vetkezetnél gond nélkül kezdő­dött meg az új esztendőben a munka. A szövetkezetek egész évi kapacitásának nyolcvan százalékát már lekötötték a megrendelők. Ami az anyag­hiányokat illeti; egyetlen szö­vetkezetnél sem kell számolni ezzel. * A BONY—KS Cipész Szö­vetkezetnél 1982-ben nem ter­veznek új termékeket. Az év első munkanapjától kezdve gyártják a lábbeliket, elsősor­ban a szocialista országok megrendeléseire. A szövetke­zetnél aktívaértekezletet is tar­tottak az év első munkanapján, ahol áttekintették az elmúlt esz­tendő utolsó negyedéve terme­lésének alakulását, s megálla­podtak 1982. első negyedévé­nek termelési tennivalóiról. Az 1981-es évet a BONY—*KS vá­rakozáson felüli eredménnyel zárta, ami elsősorban a techno­lógiai fegyelem, a jó munka- szervezés, valamint az ésszerű anyag- és energia-felhasználás­nak köszönhető. * A megye' legnagyobb ipari szövetkezetében, a dombóvári Unió Ipari Szövetkezetben az építőipari részleg kivételével, valamennyi egységben január harmadikán kezdődött meg a munka, az építők január negye­dikén kezdtek, mivel egy mun­kanapot már az elmúlt évben ledolgoztak. A gumiüzem rekonstrukciója a szövetkezetnek mintegy hu­szonötmillió forintjába kerül, de ha elkészül az új üzemrész, tő­kés importot pótló termékeket gyártanak majd itt. * A tavalyi esztendőben gon­dokkal indult meg a munka a Bonyhádi Vasipari Szövetkezet­ben. Az év második felére azonban elsősorban a dolgo­zók lelkiismeretes munkája eredményeként sikerült „hozni” a terveket. A szövetkezetnél eb­ben az esztendőben nem ter­veznek semmiféle profilvál­tást: ami újszerű lesz 1982-ben, az az üzemrészek és az irodák fűtési rendszere. A raktárakból előkerülnek a szilárdtüzelésű kályhák, felújítják valamennyit, s így a korábbinál jóval ol­csóbb tüzelési móddal fűtik a helyiségeket. * A Hőgyészi Vegyesipari Szö­vetkezetben néhány egységnek sikerült túlteljesítenie a tervét. Közöttük vannak az építők, a szállítok és vasasok is. Csupán az építőipari lakossági szolgál­tatásnál tapasztalható némi le­maradás. A szövetkezet 1982-re, az el­múlt évihez képest szerényebb értékesítési árbevételt tervez. A tervek elkészítésénél már figye­lembe vették az új gazdasági szabályozók várható hatásait is. ♦ 'Hatvanhaton betegség miatt nem tudtak megjelenni a ja­nuár Harmadik! munkanapon a Tamási Vegyesipari Szövetke­zetnél. Háromszáznegyvenhat dolgozó azonban megkezdte munkáját, zömük két műszak­ban. A szövetkezet mindhárom üzemrészében már az elmúlt év decemberében olyan készültsé­gi fokra helyezték az induló termékeket, hogy január első munkanapiján már valamennyi műhely egyszerre tudott bekap­csolódni a gyártási folyamat­ba. Az anyagok és az alkat­részek ellátását jó előre bizto­sította a szövetkezet, így emiatt nem történhet kiesés. A szövet­kezet az idén nem tervez új típusokat, csak az 1981-ben ter­vezett 12 típus gyártásának felfuttatását. * Zavartalanul kezdődött meg a munka a Bonyhádi Ruházati Szövetkezetnél is, csupán a bőr­díszmű szabászat! egységben van kis tételekben anyaghiány. Az üzemek egy részénél új fa­zonok gyártását kezdték meg. A szövetkezet termelési terve 1982-re 120 millió forint, árbe­vételi terve 125 millió forint. Az év első munkanapján a szövetkezet vezetői valamennyi üzemrészt meglátogatták és eredményekben gazdag, boldog új esztendőt kívántak a dolgo­zóknak. Óriás termoszok A Budapesti Vegyipari Gépgyárban bitumen és fűtőolaj szállítására alkalmas tartálykocsikat készítenek. A különleges dupla falú tartályokban a 180-190 fokos bitumen a szállításkor csu­pán 5-10 Celsius-fokot veszít hőmérsékletéből. Képünkön; Az elemeket összeállítás előtt kö­szörülik. Nyugdíjasok és járadékosok falun Vitathatatlan tény, hogy a magyar falvak társadalma na­gyon mélyről jött, a változás itt a legszembetűnőbb. Külö­nösen .büszkén emlegetjük a mezőgazdaság átalakulását, korszerűsödését, amelynek elő­nyeit az egész ország élvezi. Arról azonban egy pillanatra sem szabad megfeledkezni, hogy a változást, a korszerű­södést alapvetően az a pa­raszti generáció valósította meg, amely ma nyugdíjban van, vagy holnap kerül oda. Viszont, ha őszinte választ akarunk adni arra a kérdésre, hogy milyen ma falvainkban a nyugdíjasok és járadékosok helyzete, életkörülménye, a ve­lük való intézményes törődés, távolról sem lehet a megelé­gedés hangján szólni. A különböző statisztikai ada­tok és faluszociológiai vizsgá­latok egyértelműen jelzik, hogy falvaink egy részében rohamo­san növekszik a nyugdíjasok aránya. Különösen jellemző ez az agrárjellegű falvakra, ahol a lakosság egyharmada — egyes falvakban fele — nyug­díjas korú. A faluban élő nyugdíjasok anyagi helyzete, életnívója természetesen távolról sem ho­mogén, számos tényező alakít­ja. Mindenekelőtt az aktív ke­reső korban kialakult anyagi bázis és a fizikai állapot. Vizs­gálati tapasztalataink arra utalnak, hogy bár nem egyfor­mákba falusi nyugdíjasok kö­rülményéi, mégis van néhány tényező, amely a nyugdíjasok csoportjára jellemző. Falvaink­ban ma két népességcsoport van meglehetősen szűkös anya­gi helyzetben. Az egyik az alacsony jövedelmű fiatal csa­ládok. A másik a mezőgazda- sági nyugdíjasok és járadéko­sok. Megállapításom érzékelte­tésére idézem egy falu szocio­lógiai vizsgálatának (1977) idevonatkozó eredményét. Ezek szerint a faluban élő — túl­nyomóan mezőgazdasági — nyugdíjasok havi jövedelme (háztáji nélkül) átlagban 1500 Ft körül volt. Különösen prob­lematikus a helyzete azoknak, akik már régebben mentek nyugdíjba. A nyugdíjasok többsége, amíg fizikailag bírja, igyekszik különböző módon kiegészíteni bevételeit. Munkát vállalnak a termelőszövetkezetben, és dol­goznak a kisgazdaságokban. Az idős, fizikailag legyöngült embereken azonban a munka- lehetőség, a kistermelés ke­vésbé segíthet, és a nyugdíj összegének emelkedése is leg­feljebb kompenzálja az árszín­vonal emelkedését. De nem­csak erről van szó. A terme-' lőszövetkezeti nyugdíjasok jö­vedelmébe a háztáji gazdaság jövedelmét is bekalkulálták. A háztáji azonban többnyire ha­gyományos eszközökre, első­sorban kézi munkára alapozott gazdaság. Az egyre idősebb, néha fizikailag is leromlott nyugdíjasok viszont egyre ke­vesebb erőt képesek kifejteni. Gyakran a ház körüli munkát sem képesek elvégezni, nem­hogy a háztáji gazdaságot rendben tartani. Mindezeket figyelembe véve, felmerül az a jogos itjény, hogy valami­lyen intézményes formában se­gítsék a nyugdíjasok háztáji termelését, vagy valamilyen módon kárpótolják őket a ház­tájiért. Nincs felkészülve a társada­lom az idős embereket sújtó, elmagányosodási veszélyek el­hárítására. Intézményesen sem; jóllehet magányos embereket másképpen is sújt a betegség, az időjárás, erőfeszítést igé­nyel tőlük a napi gondok meg­oldása is. A tanácsok által foglalkoztatott gondozónő csak a legsúlyosabb helyzetűeken segíthet. Egyes helyeken ugyan már működtetnek szociális ott­honokat az öregek számára, az esetek többségében azon­ban a falusi öregek nem szí­vesen mennek oda. Vannak olyan törekvések, hogy úttörők vállalnak bizonyos gondosko­dást egy-egy idős emberről; fát vágnak, vizet hordanak, ki­takarítják a lakást, esetleg be is vásárolnak. Ez a továbbiak­ban is kedves segítség lehet, de nem az intézményes meg­oldás helyett, hanem mellette. Nincs felkészülve a társada­lom a szolgáltatásokkal sem. Amennyiben egy magányos erhber megbetegszik, vagy egy idős házaspár akárcsak átme­netileg, hosszabb-rövidebb időre fizikai állapotában le­romlik, s nem tudja a ház kö­rüli munkát vagy a legegysze­rűbb napi tevékenységet sem elvégezni, nem tud intézmé­nyes szolgáltatáshoz jutni, a házak leromlanak, elmarad a tatarozás, sőt, néha a takarí­tás is. Ki kell alakítani azo­kat az intézményeket, amelyek elsősorban saját környezetük­ben gondoskodnak az öregek­ről. S ennek éppen olyan ter­mészetesnek kell lennie, mint ahogyan a gyermekgondozás­nak és -nevelésnek megvan­nak a maga intézményei, a csecsemőgondozás, az óvoda, az iskola. Az egyénnek is meg kell változtatni szemléletét és egész értékrendjét az idősebb em­berekkel szemben. Jelenleg a közvéleményben, különösen a falusi közvéleményben azt tart­ják természetesnek, ha a nyug­díjasok „visszavonulnak”, erő­sen csökkentik igényeiket, nem szórakoznak, nem költenek ak­kor sem, ha van pénzük, nem házasodnak. Elvárják tőlük, sőt, megkövetelik, hogy kevés nyugdíjukból, megtakarított pénzükből gyermekeiket, uno­káikat ajándékozzák meg. Rit­kán enyhíti egyedüllétüket egy- egy „nyugdíjasok klubja", amit maguk igazgatnak. Pedig aki­nek nem az anyagiak jelentik a fő gondot, az leginkább ép­pen a magányosságtól szen­ved. A nyugdíjasoknak ma szük­ségük van gyermekeik segítsé­gére is. E téren is különböző gyakorlattal, gondokkal lehet találkozni. Sokszor ózonban a kioktató hang élessége — amelyet a „hálátlan gyerekek­hez" intéznek — kívánja fe­ledtetni a társadalom mulasz­tását is. Nem teljesen korrekt dolog ugyanis a szülők iránti érzelemmel visszaélni. Akkor, amikor a falusi nyug­díjasok és járadékosok helyze­téről szólunk, mindig szem előtt kell tartani egy lényegbevágó strukturális tényezőt, melyet rö­viden a következőkben lehet összegezni. A tőkés rendszer­ben a generációk által fel­halmozott, az idősebb generá­ciók által gyarapított vagy megőrzött magántulajdon, a parasztoknál a családi tulaj­don (vagyon) volt az alapja az őregekrőT való gondosko­dásnak. Más volt a sora a nincstelen mezőgazdasági munkásnak, aki néhány pengő „öregségi járadékot” kapott. Gyermekei is másként látták el azt a — rendszerint valame­lyik gyermekénél lakó — sze­gényparasztot, aki legfeljebb egy falusi házat és 1—2 kh földet hagyott rájuk. A szocialista típusú társa­dalmakban minden nemzedék az előző nemzedék által fel­halmozott és megőrzött javak­kal kezdi meg életét, tevé­kenységét. Ezekben a társadal­makban a felhalmozásnak csak kis hányada személyi tulajdon. A felhalmozás mindenekelőtt az állami és szövetkezeti vál­lalatok körében történik. Ilyen körülmények között, amikor a dolgozó ember munkájának terméktöbblete elsősorban nem a családi, hanem az állami, szövetkezeti tulajdon felhalmo­zását szolgálja, más alapokra kell helyezni az öregekről való gondoskodást is. Növeli a gon­dokat, hogy a faluról városba szakadt — többnyire segéd­munkát végző — fiataloknak az egzisztencia megteremtése sem könnyű. Gyakran inkább ők vannak rászorulva a szülők támogatására, semmint ők tudnák segíteni azokat. Elképzelhető, hogy országos méretekben, intézményesen ol­danák meg mind az „alapellá­tást", mind a „fizető" ellátást, szolgáltatásokat is. Bizonyos életkorú rétegeknek sajátos szolgáltatásokra van szüksége mind a falun, mind a város­ban. Lehetséges, hogy a köz­ségi-városi költségvetés kere­tében számos megoldási variá­ció alakulhat ki, amelyek egy későbbi időben országos intéz­ménnyé fejlődhetnek. Akár a községek, városok, valamint a népfront, a szakszervezetek és a TOT, a SZÖVOSZ „szövetke­zésében" is. MÓDRA LÁSZLÓ

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom