Tolna Megyei Népújság, 1982. január (32. évfolyam, 1-26. szám)
1982-01-31 / 26. szám
1982. január 31. Képújság 3 Ipari körjárat Tévét néztünk Kocsolán: A DÉDASZ szekszárdi üzemigazgatósága régen és ma A KEZDET Szekszárdon nyolcvan évvel ezelőtt gyulladtak ki az első villlanykörték, s közel hatvan esztendőt kellett várni Tolna megye utolsó két községének — Bátaapáti és Mórágy — villamosítására. Ez 1960-ban fejeződött be. A villamos hálózat kiépítése Pécsett már 1895-ben megkezdődött. Külföldi cégek által épített berendezésekkel, részvénytársasági formában üzemeltek ezek a hálózatok egészen 1945-ig. Ezután alakult meg az Országos Villamos Művek Rt, amelynek területi üzlet- igazgatóságait az Állami Villamosenergia Szolgáltató Vállalatban tömörítették, ez volt az ÁVESZ, majd a bánya és energiaügyi miniszter megalapította a Dél-dunántúli Áramszolgáltató Vállalatot A háború befejezése után megkezdődött Tolna megye falvainak villamosítása. Ez az időszak tizennégy esztendeig tartott. Az ÁVESZ, később a DÉDASZ szakemberei csoportokban állandó jelleggel, hétfőtől szombatig a területen tartózkodtak, nemritkán pajtákban töltötték az éjszakát. Az oszlopok állítása kézzel, olykor lovak segítségével történt. A villamoshálózat építéséből a lakosság is kivette részét, gyakran segítettek az osrlophelyek ásásában és a szállításban. A MA Az ötvenes években a hálózatkiépítésnél még 16 négyzetmilliméteres vezetéket alkalTóth István, a DÉDASZ villanyszerelője „ügyeletben” Az építőipar anyagi és szellemi erejének összehangoltabb hasznosítását segítik a gazdasági társulások. Az utóbbi években mintegy 40 társulást hoztak létre egy-egy feladat, — műszaki tervezés, gépgazdálkodás, termelékenységnövelés stb. — közös munkáinak összehangolására. Ám ennél jóval szélesebb körű együttműködésre fogott össze 16 megyei építőipari gazdasági társaságban több mint 300 vállalat, szövetkezet és más építési szervezet. A megyei társulások különösen eredményes együttműködést alakítottak ki az anyagellátásban. Ehhez a munkához messzemenő segítséget nyújtott az építőipari termelőeszköz-kereskedelmi vállalat, amely. 13 megyei társulásba lépett be, s közülük tíznél a legfontosabb anyagok kiszolgálására kihelyezett raktárot rendezett be. Ez a megoldás nemcsak az ellátást javítja, hanem a tagvállalatok és -szervezetek költségeit is csökkenti, mert az ÉPTEK nem számítja fel a kihelyezett raktárba történő szállítás költségeit. Az együttműködés különösen hasznos a kisebb építési egységeknek, mert most már a kistételű megrendelésekre is kapnak anyagot. maztak. Ma már nem ritka a 95 négyzetmilliméter keresztmetszetű alumíniumsodrony sem. Ma a DÉDASZ szekszárdi üzemigazgatóságán dolgozó szakmunkások előtt legnagyobb feladatként a paksi atomerőmű hálózatkiépítése áll. Vágh Mátyás 1948-ban, az ÁVESZ-nél kezdett dolgozni, 1958 óta a DÉDASZ hálózatszerelési osztályvezetője. A má- , ról így beszél: — Hat évvel ezelőtt, 1976- ban értük el a legnagyobb sikerünket. Ekkor készültünk el a paks—kalocsai 120 kilovoltos távvezeték építésével. A hálózat kiépítése rendkívül sok újszerű megoldást tartalmazott, elsősorban a technikai kivitelezésben, hiszen a vállalat addig illyen jellegű munkával még nem foglalkozott. Sokat dolgoznak szakembereink a paksi atomerőmű építkezésén, jelenleg is két szerelőcsoportunk végzi a hálózatépítési munkát az egyes reaktornál. A DÉDASZ szakemberei az ötvenes években, a községi hálózatok kiépítésekor a faoszlopok mellett még közönséges akácoszlopokra is szereltek transzformátorokat. A transzformátorok teljesítménye ekkor még mindössze negyven-hatvan kilovoltamper, míg a maiaké nem ritkán eléri a négyszáz- hatszáz kilovoltampert is. A faoszlopokat vasbeton- és vas- oszllopok váltották föl. A DÉDASZ szekszárdi üzem- igazgatóságán összesen kétszázötven ember dolgozik, sok A Tolna megyei társulás nemcsak tagjainak anyagellátását segíti, hanem bizományi árusításra a Népbolt szaküzleteinek is ad anyagot, tehát a sajátházépítők és a kisiparosok is köny- nyebben hozzájuthatnak. Tagvállalataikat egyébként tavaly az előző évinél 45 százalékkal több, összesen 110 millió forint értékű építőanyaggal látták el. A Tolna megyei társulás szoros kapcsolatot alakított ki a kapacitások és az anyagkészletek cseréjében a borsodi, a csongrádi, a somogyi és a Zala megyei társulásokkal. Két megye, Szabolcs-Szatmór és a Hajdúság területét fogja át a Kelet-magyarországi Építőipari Gazdasági Társaság, amely a műszaki fejlesztési eredmények elterjesztéséért is sokat tett. Egyebek között a szabolcsiak úgynevezett mikro- cölöpözési, alapozási módszerét meghonosították a Hajdúságban, s mindkét megyében elterjesztették azt a korszerű tetőszigetelési módszert, amelyet a Taurus Gumiipari Vállalat újfajta gumilemezével oldanak meg. Az összefogás tette lehetővé, hogy Debrecenben szakoktatási kombinátot állítottak fel, s így olyan szakmai tanfolyamokat, továbbképzést is tapasztalattal rendelkező szakmunkások, mérnökök. A „hőskor" szállítóeszközét, a lovaskocsit mindenütt felváltotta a terepjáró UAZ. A dolgozók étkeztetéséről, a munkavégzés utáni tisztálkodásról is gondoskodik az üzemigazgatóság. Schmidt János, az üzem- igazgatóság igazgatója mondja: — A vállalat elsődleges célja a zavartalan áramellátás. Míg az egyesült államokbeli Chicágóban vagy New Yorkban évente több alkalommal — a televízió jóvoltából — lehetünk tanúi az áramkimaradás okozta zűröknek, nálunk ez szerencsére csak nagyon ritkán fordul elő. Meggyőződésem, hogy ez elsősorban az itt dolgozók szakmai tudásának és lelkiismeretes munkájának köszönhető. A szekszárdi üzem- igazgatósághoz tartozik Tolna megye háromnegyed részének és Baranya egy részének áramszolgáltatása. összesen hetvenezer fogyasztónak, mintegy háromszázezer kilométeres hálózaton juttatjuk el a villamos energiát. A DÉDASZ szekszárdi üzem- igazgatósága előtt továbbra is nagy feladatok állnak. A hatodik ötéves tervidőszakban egyik legfontosabb feladat a paksi atomerőműhöz kapcsolt hálózat teljes kiépítése, valamint az egyre korszerűsödő és iparosodó megye zavartalan áramszolgáltatása. S. J. Fotó: B. J.—Cz. S. szervezhetnek, amelyet egy-egy vállalat saját háza táján a jelentkezők csekély száma miatt nem indíthatna. A megyei társulások tagszervezetei gyümölcsöző együttműködést alakítottak ki a szállítóeszközök és a gépek hatékony felhasználásában. Sok helyen megszervezték már kedvezményes gépkölcsönzési rendszerüket. A Győr-Sopron megyei társulás tagszervezetei megszervezték az építőipari gépeknek típusonkénti szakosított javítását is. A Zala megyei társulás két legnagyobb vállalata a munkásszállítás közös megoldásával egy év alatt 2,5 millió forintot takarított meg, s ugyancsak összehangolták a munkás- szállítást Heves, Nógrád, Somogy, Szolnok, Tolna és Vas megyében is. A megyei gazdasági társulások még korántsem használták ki az együttműködésben rejlő valamennyi lehetőséget. Az egymástól szervezetileg és technikai felszereltségben nagyon eltérő szervezetek közötti munka- megosztás elsősorban azokban a megyékben alakult kedvezően, amelyekben a nagy minisztériumi vállalatok is szorgalmazzák a kapcsolatok erősítését. (MTI) Megyei építőipari gazdasági társulások Máté Magda a képernyőn —r egész életében itt tanított. Kaposváron végeztem a tanítóképzőt. — Térjünk vissza a gyerekeire. Maga csak alsó tagozatban taníthat. Ha ők felső osztályba lépnék, emberi számítás szerint régi, azt is merném mondani, hogy sematikus metódusokkal találkoznak, vagy helyesebben találkozhatnak. Az iskolában van a hiba? — Hiba mindig a pedagógusokban van... Egy időre elhagyjuk a Máté- házat és bóklászunk a faluban. Ha kollektív tv-nézés nincs is, a műsorról mindenki tud. Egy harsány idős magyar, a Kossuth utcában: — Én ne nézném a tv-t? Amikor az unokám is szerepel a Magdus osztályában? A műsort egy jelzővel már méltattuk. Ez nem tv-kritika, a részletek nyugodtan mellőzhetők, azok számára pedig, akik nem látták az adást, feleslegesek is. — Sokáiq alkalmatlankodtak itt a tv-sek? — Három napot töltöttek itt. — Minden szavát pontosan adták vissza? — Talán csak az félreérthető, hogy almikor a „nincs kivel megbeszélnem szakmai problémáimat” mondom, én nem az általános pedagógusi tevékenységre gondoltaim, hanem csak a kísérlettel kapcsolatosakra. — Csakugyan el akar menni szülőfalujából? — Előbb-utóbb el kell mennem. Félek az elszürkülés lehetőségétől és az az igazság, hogy én nem tudok többet változtatni... Megegyezünk abban, hogy nem jó, ha egy hivatástudattal teli pedagógus elhagyja faluját. Inkább jönne még öt másik melléje... ORDAS IVAN Fotó: Bakó Jenő Alaposan változnak az idők, ami egyebek közt azon is mérhető, hogy egy kereken 1700 lelkes faluban egyetlen olyan helyet se lehet találni, ahol olyan nevezetes esemény alkalmából, mint a legutóbbi csütörtöki is volt, kollektív tv- nézésre gyűlnének össze az érdeklődők. Miért is jönnének, amikor minden negyedik ko- csolai lakosra jut egy televízió- készülék? Mátééknál éppen négyen vannak otthon, amikor kéretlen-hivatlan vendégként beállítunk. A nevezetes esemény — ezt valószínűleg nem kell mondani, hiszen a Rádió- és Televízió Újság jóvoltából az egész ország értesülhetett róla — a család ki tudja hányadik pedagógus tagjának, Máté Magdának szereplése a televízióban. Itt rögtön helyesbíteni kell egy keveset az újsághíren, hiszen a család első tanítótagja nem 1790-ben, hanem „csak” 1825 tájékán kezdte itt a prae- ceptorkodást, amiként akkor a „mester úr” munkáját nevezték. — Máté tanár „nénit" keressük — beköszöntésünkre gyorsan megkapjuk a választ a tv- szereplő édesanyjától: — Olyan nincs! Itt mindannyian tanítók vagyunk! Ami úgy is értendő, hogy nem kell idegen toliakkal ékeskedni, adjuk meg a hivatásnak azt a becsületet, ami csakugyan kijár néki. Vidám kis kísérőnk, az ötödikes Orsós Marika elbúcsúzik és széles ívben megkerüli a még mindig köszöntésünket zengő Tücsök nevezetű törpe- pulit. — Hogyan került egy fiatal kocsolai tanítónő a képernyőre? Kiderül, hogy az Országos Oktatástechnikai Központ egy nyelvi irodalmi kommunikációs kísérlete, még pontosabban dr. Zsolnai József docens jóvoltából. Az már nem derül ki, hogy Zsolnai József docens aligha a legrosszabb külső munkatársát javasolta erre a célra, de sejthető. — Mi ennek a kísérletnek a lényege? Máté Magda (akiről csak egy órával később, már a televízió előtt ülve állapítjuk meg, hogy az egyébként pompás műsor idején egy cseppet sem „szí- nészkedett”, hanem teljes egészében önmagát adta) pillanatok alatt valósággal átszellemül. Aki, mint e sorok írója is, sosem használ magnót, csak mondandóinak lényegét tudja az alábbiakban tömöríteni. — A mi gyerekeink nagyon nagy része hátrányos helyzetű. Ez nem feltétlenül anyagiakra értendő, hanem a helyes életvitel kialakításának nehézségeire. A bemutatkozás, gondolataik rendszerbe foglalása és másokkal történő közlése sokszor lebírhatatlan nehézségeket okoz nékik. — Ezeket hogyan lehet legyűrni? ■— Oldott, játékos oktatási formával, feltétlen demokratizmussal, tulajdonképpen azzal is, hogy az ember nemcsak az iskola falai között, hanem a nap minden órájában velük, értük van. — Hol kapott kedvet a tanítói pályához? — Természetesen itthon. Hiszen másról se hallottam, mint az iskoláról. Édesapám ennek az iskolának az igazgatójaként ment nyugdíjba, édesanyám — aki egyébként decsi születésű Orsós Marika kalauzolt bennünket Mátéékhoz „Én ne nézném meg a műsort?!” Máté Magda A Máté család a képerny&előtt Schatz Márton villanyszerelő áramtalanít a munkakezdés előtt
