Tolna Megyei Népújság, 1982. január (32. évfolyam, 1-26. szám)
1982-01-30 / 25. szám
1982. január 30. KÉPÚJSÁG 5 Belelátni a fejekbe Nőpolitikái meditáció három tételben CjcQ tét6l ’ Nem kell nőpolitika, mivel ■ „ .■ nincs is. Valószínűleg a kékharisnyák és a „nőmozgalmi agresszivitás” ellenében jött létre az ellenhatás. E szerint nem kell nőpolitika, mivel annak nincs is tere, lévén, hogy az alkotmány és a párt politikája minden magyar állampolgárra érvényes. Az intézkedések, határozatok egy része nem nő-, hanem családpolitika. Más területek a szociálpolitika hatáskörébe tartoznak. Van még ezenkívül közművelődés-, oktatás- és ifjúságpolitika: nemre való tekintet nélkül. Még szélsőségesebb vélemények szerint az egyenjogúságból már sok is, éppen a férfiaknak lenne szükségük külön érdekvédelemre, munkahelyükön éppúgy, mint otthon, a családban, mert a feleségek ma már nemcsak dolgoznak, hanem tanulnak, sőt olykor-olykor munkaidőn kívül is vállalnak társadalmi munkát, és ráadásul a válások nagyobb százalékát is nők kezdeményezik manapság. Vannak új összeütközések a társadalomban, a munkahelyen, és a családban is. A nők jogi egyenlősége és tényleges gazdasági felszabadulása új helyzetet teremtett a családon belül is, és az alkalmazkodás, az új helyzet megértése, elfogadása nem könnyű egyik félnek sem. Annyi ebből már látszik, hogy a nőpolitika sem általában, sem konkrétan nem irányul a férfiak ellen. Szükség van rá, de mi végre? Második tétel: A nőpolitika cél------------------------------------------------------------ ja önmaga megszüntetése, de addig is van mit tenni. A nőpolitika olyan a szocialista társadalomban, mint az állam — el fog halni. Végső célja nem egyéb, mint önmaga megszüntetése. Addig is van néhány tény, amely mellett nem lehet szó és tettek nélkül elmenni. Egyik ilyen tény, hogy a nők mai helyzete, összehasonlítva a felszabadulás előttivel — személyes tapasztalataim nincsenek, csak tanúk elbeszéléseiből, az irodalomból tájékozódtam — nem magától .valósult meg. A szocializmus építésének részeként éppen a nőpolitika következetes megvalósítása az, ami elvezetett idáig. Sőt, odáig, hogy egyesek már sokallják is az egyenjogúságot. Nem kell most olyan messzire. visszamenni, hogy tanulhat mindenki és a munkavállalással megszűnt a gazdasági függőség. Ezen már szerencsésen túlvagyunk. Tény viszont, hogy a tanulásban is vannak még különbségek, amelyek megszüntetése társadalmi érdek — még ha nőpolitikái cél is. Úgy tűnik, hogy egyes értelmiségi pályák elnőiesedtek, ami nem biztos, hogy jó, de az biztos, hogy felsőfokú végzettséget több férfi szerez, mint nő. Érdekes, hogy az általános iskolát lényegesen, körülbelül nyolc százalékkal magasabb arányban végzik el a lányok, mint a fiúk. Vezetnek a lányok a középiskolában is. Ezzel viszont nem sokra mennek — legalábbis fizetésben, mert így az adminisztratív állásokban kötnek ki. Ahol a legnagyobb a lemaradás, az a szakmaszerzés. Az iparban munkát vállaló férfiak mintegy hatvan százalékának van szakképzettsége, ugyanitt a nők legfeljebb 23 százalékának. A mezőgazdaságban még rosszabb a helyzet, az ott dolgozó nőknek legfeljebb kilenc százaléka rendelkezik szakmával. Többek között ezekből is következik, hogy a nők átlagkeresete kevesebb, mint a férfiaké. Ez az alap, amiről nem kerül annnyi nő vezető beosztásba, ahány kerülhetne. Sőt, még annyi sem, ameny- nyi már most, így is kerülhetne — de ez más kérdés. Harmadik tétel: A jogszabályok-■ ------------------- és az admin isztráció rendben van, de nem lenne jó belelátni a fejekbe. Van nőpolitikái párthatározat, amelynek végrehajtása a párttagok kötelessége. Meg is teszik. Disszkriminációs intézkedésekről nem tudunk, tehát csak ritkán fordulnak elő, akkor sem azzal indokolják, például a munkahelyi hátrányt, hogy az illető nő. A szabályokban minden rendben van. Nem így a fejekben, és éppen ezért a társadalmi közmegítélésben. Például: még mindig úgy illik, hogy a házasságban a férfi keressen többet, ő dolgozzon magasabb beosztásban. Előfordul, de nem gyakran, és legalább hallgatólagos meglepetést kelt egy „fordítva kötött” házasság, főleg falun. Mintha a mi társadalmunkban csak a beosztás és fizetés nagysága szerint rangsorolnák az embereket és ez határozná meg az egyes ember műveltségi szintjét és személyiségét. A nők sem angyalok és elfogadván ezt a társadalmi megítélést, nem tanulnak képességeik szerint és nem vállal mindenki magasabb beosztást, akinek felajánlják. Sok nő nyafog, ahelyett, hogy tenne valamit kifogásolt helyzetének megváltoztatására. Időnként ez még nőpolitikái fórumokon is előfordul. Nem könnyű, de nem is le- . hetetlen összeegyeztetni a családot, a munkahelyet a közélettel, annál könnyebb, minél inkább összeegyezteti ugyanezt a férj is. Következtetés : Bele kell tehát ■■■ --------------------------------------- látni a fejekbe, é s némely szemlélet felszámolására törekedni, férfiaknak és nőknek egyaránt. Ne feledjük azt sem, hogy a marxizmus klasszikusai az állam elhalásával kapcsolatban is hozzátették — addig még történelmi időnek kell eltelnie. A nőpolitika sem szünteti meg egyhamar önmagát. IHÁROSI IBOLYA ősi szakma. Utánpótlás nélkül... Kihaló mesterség. A rézművesek munkáját nem lehet gépesíteni, milliónyi kalapácsütéssel alakul az anyag. Pálinkafőző, kazán, tartály lesz belőle. Két szakember munkáját leste meg a kamera: Makrai Béla és Balogh Gábor rézművesek a hőgyészi vegyesipari szövetkezet dolgozói. Manapság már leginkább csak az öreg berendezések felújítását végzik. Készítenek rézbográcsot is, évente ötvenhatvan darabot. A zámolyi tsz-nek vadonatúj pálinkafőzőt kalapáltak. Rézművesek, az ősi szakma utolsó mohikánjai szeretik a fémet, alakítják szakavatott kézzel, a kalapács már fényes a sok-sok ütéstől... Figyeljük munkájukat és gyönyörködünk. Fotó: Gottvald Károly Erősen tartsd I Műemlék kalapácsok Készül a főzőüst * Pántpróba Kopp, kopp, kopp... kopácsol Makrai Béla
