Tolna Megyei Népújság, 1982. január (32. évfolyam, 1-26. szám)

1982-01-30 / 25. szám

2^ÍÉPCUSÁG 1982. január 30. PANORÁMA Eltemették Mihail Szuszlovot Leonyid Brezsnyev gyászbeszéde Leonyid Brezsnyev és az SZKP vezetői búcsúzitatták el pénteken, a Vörös téren meg­tartott gyászünnepségen Mi­hail Szuszlovot, az SZKP KB Politikai Bizottságának most elhunyt tagját, a Központi Bi­zottság titkárát. Szuszlovot a Lenin-mauzóleum mögött, a kommunista párt és a szovjet állam kimagasló vezetőinek so­rába temették etl. A nyolcvanadik életévében elhunyt kiváló kommunista ve­zetőtől csütörtökön és pénte­ken délelőtt tízezrek vettek bú­csút a Szakszervezetek Házá­nak oszlopcsarnokában felállí­tott ravatalnál. A ravatalra el­helyezték a megemlékezés ko­szorúit, köztük az MSZMP Köz­ponti Bizottságának koszorú­ját is. Röviddel déi előtt a szoviet hadsereg magas rangú tisztjei Mihail Szuszlov koporsóját pán­célautó által vontatott ágyú­talpra helyezték. Katonai tisz­teletadással — a családtagok, a temetésre alakult bizottság tagjai, valamint a moszkvai dolgozók képviselői kíséretében — vitték át a koporsót a Vö­rös térre és ott a Lenin-mau­zóleum előtt felállított ravatal­ra helyezték. A gyászünnepséget, amelven a moszkvai dolgozók ezrei Lengyelország nehéz és bo­nyolult társadalmi-gazdasági helyzetét kihasználva a Köz­ponti Hírszerző Hivatal (CIA) közreműködött különféle ellen­zéki, államellenes csoportosu­lások létrehozásában, pénzelé­sében, műszaki felszerelésében. A politikai és erkölcsi támo­vettek részt, Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára nyitot­ta meg. Felidézve az elhunyt kommu­nista vezető életútjának főbb állomásait, majd így folytatta: — Mihail Szuszlov egész tu­datos életét, elejétől végig kommunista pártunk áldozatos szolgálatának szentelte. Még Lenin életében lépett a párt soraiba, amelynek több mint hatvan éven át volt tagja. Fel­becsülhetetlen szolgálatokat tett a pártnak az eszmei nevelő munkában, a legfontosabb el­méleti dokumentumok kidolgo­zásában, az SZKP nemzetközi politikájának kidolgozásában és megvalósításában. — Sokat tett azért, hogy fejlesszük és erősítsük testvéri kapcsolatainkat a szocializmus országaival, a külföldi kommu­nista és munkáspártokkal, a nemzeti felszabadító, forradal­mi mozgalmakkal, a gyarmati igát ledobott fiatal felszaba­dult országokkal. A szövetségi tanács külügyi bizottságának elnökeként eltöltött hosszú évek során nagymértékben já­rult hozzá a más társadalmi rendszerű országokkal kialakí­tott békés együttműködés fej­lődéséhez, hozzájárult ahhoz, hogy megvalósuljanak a bé­gatás mellett az Egyesült Ál­lamok hírszerzői az ellenzékkel fenntartott kapcsolataik révén nagy mennyiségű titkos infor­mációt gyűjtöttek össze. Ezt mondták el többek között azon a csütörtöki varsói sajtótájé­koztatón, amelyet a Lengyelor­szág ellen irányuló hírszerző kés egymás mellett élés lenini elvei. — Amikor e percekben bú­csút veszünk elvtársunktól, sze­retnénk ezt mondani neki: nyu­godj békében, kedves bará­tunk! Nagy és dicső életet él­tél, sokat tettél a pártért és a népért. Emléked örökké élni fog. Leonyid Brezsnyev után Vik­tor Grisin, az SZKP KB Politi­kai Bizottságának tagja, a moszkvai városi pártbizottság első titkára és Pjotr Fedoszejev akadémikus, a Szovjetunió Tu­dományos Akadémiájának al- elnöke — mindkettő a teme­tésre alakult kormánybizottság tagja —, valamint Viktor Zem- nyov, az uljanovszki terület „lljics útja” nevű kolhozának elnöke, Mihail Szuszlov szülő­helyének képviselője vett bú­csút az elhunyttól. Mihail Szuszlov koporsóját a családtagok, valamint a szovjet párt és állam vezetői, élükön Leonyid Brezsnyevvel, kísérték a Lenin-mauzóleum mögötti sírhelyhez. Felcsendült a Szov­jetunió állami himnusza, és a koporsót tüzérségi díszsortűz mellett bocsátották a sírba. A gyászünnepség a szovjet fegyveres erők alakulatainak díszmenetével ért véget. és diverzáns tevékenységről tartottak a lengyel belünymi- nisztérium, az elháríás, a nyo­mozó főosztály, valamint a ka­tonai ügyészség képviselői. A belügyi szervek képviselői közölték, hogy Lenavelország- ban kémkedés miatt több mint tíz embert ítéltek el, BUDAPEST Gyenes András, az MSZMP Központi Bizottságának titkára pénteken fogadta és megbeszé­lést folytatott Volker Junge-val, a Nyugat-berlini Szocialista Egységpárt elnökségének tag­jával, a Karl Liebknecht Szocia­lista Ifjúsági Szövetség elnöké­vel, aki küldöttség élén a KISZ Központi Bizottság meghívásá­ra érkezett Budapestre. * Az ipar múlt évi teljesítmé­nyéről és idei feladatairól ta­nácskoztak pénteken az Ipari Minisztérium felügyelete alá tartozó 403 vállalat vezetői. Az igazgatói értekezleten - ame­lyen részt vettek a párt- és ál­lami szervek, a társminisztériu­mok, országos főhatóságok, és az ágazati szakszervezetek ve­zetői, képviselői is. Méhes La­jos ipari miniszter tartott tájé­koztatót. NEW YORK Javier Perez de Cuellar, az ENSZ főtitkára csütörtökön fo­gadta Rácz Pál nagykövetet, a Magyar Népköztársaság állan­dó ENSZ-képviselőjét. A főtitkár és a nagykövet a világszervezet munkájáról és Magyarország­nak az ENSZ-ben kifejtett tevé­kenységéről folytatott eszme­cserét. HAVANNA Carlos Rafael Rodriguez, a kubai államtanács alelnöke megerősítette, hogy november 23-án Mexikóban találkozott Haig amerikai külügyminiszter­rel. A Prensa Latina kubai hír- ügynökségnek adott nyilatkoza­tában Rafael Rodriguez hang­súlyozta, hogy a találkozót kö­zös megállapodás alapján tar­tották eddig titokban és Kuba betartotta a megegyezést, bár soha semmilyen okok nem kész­tették arra, hogy eltitkolja azt. Lengyelország Leleplező sajtóértekezlet Roosevelt születésének centenáriumán A Lánchíd pesti -oldalán, a város egyik legforgalmasabb terét még a hidegháború legsötétebb éveiben is egy modern amerikai elnök neve jelezte, Burzsoá politikusról, a tőkés rend általa legjobbnak tartott formáját elszántan védő és az Egye­sült Államok politikai befolyását globálissá szélesítő állaim- férfiről volt a szocialista magyar főváros kellős közepén elne­vezve egy fontos közlekedési csomópont. Az ellentmondás hí­ven fejezte ki az elnök személyének és politikájának máig ku­tatott és vitatott jellemzőit, az egy síkú értékelés lehetetlenségét. Az egyik legelőkelőbb amerikai család sarja volt, a másik ág már adott századunkban elnököt az Újvilágnak. Nevelte­tése ennek megfelelő volt. Nevelőnő, mély vallásosság, Boston környéki középiskola, a Harvard egyetem, az elengedhetetle­nül szokásos jogi tevékenység. A korán felébredt politikusi ambíció és a hagyományok demokrata szenátorság'hoz segítik New York államban, majd államtitkárságot vállal a tengeré­szeti minisztériumban. Az I. világháború után alelnökjelölt, majd a kudarc után újra ügyvédi irodát vezet. Közben súlyo­san megbetegszik, felnőtt korban gyermékparalízist kap, és gyakorlatilag megrokkan. A 20-as évek közepén megkísérel be­hajózni az üzleti életbe is, ám elsősorban politikus marad, és különböző szervezeteikben vállal elnöki tisztséget. Az 1928-as választások New York állam kormányzói tisztségére emelik. Ekkor már a Fehér Ház jár a szeme előtt, és az álom nem túl­ságosan távoli. Nem annyira egyéni erőfeszítéseinek, hanem az 1929—1933 közötti nagy gazdasági világválság amerikai hatásainak köszönhető, hogy a liberális alapindításon túlmutató progresszív programja, és ennek alapján kifejtett korfriányzói működése az 1932-tes választásókon elhozta az elnöki tisztséget számára. A NEW DEAL Elnöki tevékenységének legalábbis két világtörténelmi vo­natkozása van. Áz egyik az Egyesült Államoknak a tőkés fej­lődés további kibontakoztatására alkalmatlanná vált struktúrái­nak megújításához fűződik; a másik pedig a világháborúban győztes antifasiszta koalíció győzelméhez, a megegyezéses szovjet—amerikai viszony (önérdektől természetesen nem men­tes) fejlesztéséhez vagy legalábbis fenntartásához. Roosevelt tizenkét elnöki éve alatt Amerika legyűrte a nagy válság kö­vetkezményeit, a nyugati félteke vezető államából a kapitalista világ politikai és katonai abszolút hatalmává vált. A roosevelti elvek a fogyasztóra próbálták alapítani a kapi­talista fejlődést. Az elnök környezete és tanácsadói felismerték azt az óriási szakadékot, amely az Egyesült Államok gazdasági potenciája és a tömegek vásárlóereje között tátongott. Az in­tézkedések elsődlegesen az osztályellentétek csökkentésére, a szélsőjobboldali és a baloldali fenyegetések elkerülésére, a túlzott tőkekoncentráció ellen, a kisvállalkozások és főleg a farmerek megmentésére irányultak. „Megfogadom önöknek, megfogadom magamnak, hogy úij irányt (new deal) nyitok meg az amerikai nép számára". A kifejezés azóta egy egész gaz­daságpolitikai korszakot jelöl. Egy San Franeisco-i 1932-es kortesbeszédében ennek politikai filozófiájáról is beszámolt; „A mi feladatunk jelenleg nem új erőforrások feltárása és fel- használása vagy több áru termelése. Hétköznapi, egyáltalán nem drámai munkára van szükség: a meglévő erőforrások és vállalatok felhasználásának biztosításáról, felesleges termé­keink külső piacainak visszaszerzéséről, a nem kielégítő fo­gyasztás problémájának megoldásáról, a termelés és a fo­gyasztás összhangjának megvalósításáról, a javak és áruk igaz­ságosabb elosztásáról, a meglevő gazdasági szervezetnek a nép szükségleteihez való idomításáról." Elnöksége idején a bankok és a mezőgazdaság szanálásával, nagyvonalú segély- politikával, közmunkákkal, progresszív adóztatással, a társa­dalombiztosítás bevezetésével és a munkaügyi törvényhozás fejlesztésével, trösztellenes intézkedések kierőszakolásával bi­zonyította a forradalmat elkerülni hivatott reformprogramjának komolyságát. Az Egyesült Államok gazdagságát teljesen a háborús termelésre való áttérésnek a gazdasági potenciált ki­használó és a munkanélküliséget eltüntető lehetőségei sza­nálták. AZ ANTIFASISZTA KOALÍCIÓ EGYIK VEZETŐJE A két háború között az USA vezető külpolitikai irányvonala az úgynevezett izolacionizmus volt. Ennek lényege, hogy az I. világháborús rossz tapasztalatok és illúziók után az Egyesült Államok — politikailag és katonailag — kivonult a világpoli­tika színpadáról. Ezt az alapállást a 30-as években a belső probémák felé fordulás, a New Deal, a fasizmus előretörése és általában a nemzetközi helyzet élesedése még erősítette is. A konzervatív körök bigott pacifizmusa és egysíkú háború­ellenessége szállítási tilalomhoz, különböző semlegesség! tör­vények elfogadásához vezetett. Ez pedig az adott erőviszonyok között egyértelműen a fasiszta agresszorok, Japán, Olasz­ország és főként a hitleri Németország malmára hajtotta a vizet. Roosevelt felismerése — hogy tudniillik a tengelyhatal­mak sikerei veszélyeztetik az Egyesült Államok biztonságát — csak nehezen tört utat magának a közvélemény tudatában. Ám a fokozatosan adagolt erkölcsi elkötelezettség az agresz- szió áldozatai mellett, az embargópolitika lassú enyhítése, a közvetett majd egyre inkább közvetlen felkészülés a háborúra lassan felolvasztotta a közöny és ellenérzés jegét. Lengyelország megtámadása után bekövetkezett a semle­gességi törvény módosítása (nem utolsósorban a hatalmas ke­reskedelmi előnyök miatt). Roosevelt egyre inkább hangot adott „az erőszak ellenségei” melletti elkötelezettségének, intenzív hadseregfejlesztés indult meg, majd az úgynevezett kölcsön­bérleti szerződések lehetőségének törvénybe iktatásával meg­valósult az elnök elképzelése: az Egyesült Államok a polgári demokráciák fegyvertárává vált. A Szovjetunió megrohanása- kor Roosevelt rokonszenve egyértelműen a megtámadott, az új szövetséges felé irányult, és a Pearl Hafbour-.i japán táma­dás teljes egészében felsorakoztatta az immár hadviselő Egye­sült Államokat Anglia és a Szovjetunió mellé. Az ezután következő időszak eseményei ismertek. Az 1940- ben, majd 1944-lben újraválasztott amerikai elnök őszinte el­kötelezettje volt a három nagyhatalom háborús együttműködé­sének, és az összhangot a győzelem után is, a béke idején is fenn kívánta tartani. Felismerte a felemelkedő Szovjetunió világpolitikai jelentőségét, és elismerte (erről Sztálinnal foly­tatott levelezése is tanúskodik) azt az egyedülálló erőfeszítést, amelyet a Szovjetunió hozott a közös győzelem érdekében. A szovjet érdekek elismerését ugyanakkor összekapcsolta az Egyesült Államok és a világkapitalizmus általa fontosnak tar­tott érdekeinek érvényesítésével. Magyarán: az ésszerű komp­romisszumok, a nagyhatalmi konszenzus elérésére törekedett. 1945-ben bekövetkezett halála nagyban hozzájárult a hideg- háborús eljegesedés szubjektív feltételeinek kialakulásához. Franklin Delano Rooseveltet négyszer választották meg az Egyesült Államok elnökévé. Ez a páratlan siker is jelzi, hogy a reálisan gondolkodó amerikaiak milliói ismerték el teljesítmé­nyét békében és háborúban egyaránt. DERER MIKLÓS Gáz 6a politika Péntek esti kommentárunk. Mostanában — válaszul az óceánon túlról érkező jeges fuvallatokra — ismét gyakran szó esjk arról, hogy Kelet- és Nyugat-Európát a gazdasági kapcsolatok ezernyi szála fűzi egymáshoz. Kooperációs szerződéseknél és közös kutatások­nál is jelentősebb lesz az a sok ezer kilométeres csővezeték, amely a távoli Szibériából kígyózik majd Európa nyugati és déli felébe. A földgázüzlet az évszázad legnagyobb szabású üzleté­nek Ígérkezik. Előzetes számítások szerint a teljes hosszá­ban megépült vezetéken át évente negyvenmilliárd köb­méter földgáz áramlik Európa tőkés államaiba: a Német Szövetségi Köztársaságba, Ausztriába, Spanyol- és Francia- országba, Belgiumba, Hollandiába és Olaszországba. Újab­ban Svájc is érdeklődik, de a tárgyalások még nem jutottak túl kezdeti szakaszukon. Hogy mennyire összefügg a földgáz és a politika, jellem­ző rá a nyugatnémetekkel kötött szerződés. Valószínűleg mindkét fél közös elhatározásából azzal adtak különös nyo- matékot az ügyletnek, hogy a szerződést Leonyid Brezsnyev múlt év novemberében tett bonni látogatása előestéjén írták alá. Franciaországban nagy vita előzte meg a döntést. Végül is január 23-án a Szojuzgazexport és a Gaze de France, a polgári ellenzék dühödt támadásai közepette megkötötte a szerződést. 1984-től a Szovjetunió 25 éven át évi nyolcmil- liárd köbméter földgázt szállít, aminek ellentételeként a franciák részt vesznek az ötezer kilométeres csővezeték épí­tésében. Itáliában egyelőre halogatják a már Rómába érkezett szerződés aláírását. Spadolini kabinetje az amerikai nyo­másnak engedve — a lengyelországi eseményekre hivatko­zással — felfüggesztette a tárgyalások folytatását. Ám az iparügyi tárca aggódik a késedelmes döntés esetleges kö­vetkezményei miatt. A legfrissebb hírek Madridban szintén megerősítették: Spanyolország is csatlakozik a földgázvevőkhöz. Rövidesen megkezdődnek a kétoldalú tárgyalások: a spanyolok előre­láthatóan évi két-három milliárd köbméterre nyújtják be igényüket. A nyugat-európai országok rendkívül jelentősnek tartják a földgázüzlet révén adódó szovjet megrendeléseket is, amelyek lehetővé teszik a szorongató munkanélküliség csök­kentését. Az NSZK-ban például a Mannesman és a Thyssen cçg kapott nagyarányú megrendelést a csőhálózat elkészí­tésére, s ezzel mentesült a tömeges elbocsátások rémétől. Napjaink feszült nemzetközi légkörében a nagyszabású földgázüzlet hírei rendkívül megnyugtatóan hatnak. A hosz- szú távú, 25 évre szóló szerződések önmagukban is azt bi­zonyítják, hogy a józan megfontolások alapján igenis van létjogosultsága a kölcsönösen előnyös kelet—nyugati együtt­működésnek. Még egy tanulság levonható belőlük. Neve­zetesen: Nyugat-Európa szavakban ugyan nem mondott el­lent az Egyesült Államoknak, csatlakozott Reagan elnök lengyel- és szovjetellenes kampányához, tetteiben azonban a sajátos érdekeinek megfelelő úton jár. Nem értelmetlen szankciókkal, hanem bölcs megfontoláson nyugvó gazda­sági megállapodásokkal. ' GYAPAY DÉNES Párizs és Bonn nem boj kottái Franciaország és az NSZK nem alkalmaz gazdasági szank­ciókat a Szovjetunió ellen — ez a legfőbb eredménye Pierre iMauroy francia miniszterelnök és Helmut Schmidt kancellár pénteki bonni tárgyalásainak. A megbeszéléseket követő sajtóértekezletén a francia kor­mányfő kijelentette: ha Francia- ország nem kötötte volna meg a Szovjetunióval a földgáz­szerződést, az egyet jelentett volna az árukereskedelem meg­szakításával, a Szovjetunió gaz­dasági bojkottálásával. Francia- ország ellenzi az ilyen, feszült­séget fokozó politikát. Helmut Schmidt közölte: a pénteki tárgyalásokon megálla­pították, hogy nincs különbség Párizs és Bonn között a Len­gyelország, illetve a Szovjetunió iránt folytatott politikát illetően. Mindkét kormányfő bírálta az amerikai kormány magas ka­matpolitikáját, amely súlyos ká­rokat okoz o nyugat-európai or­szágoknak és döntő szerepet játszik a munkanélküliség ro­hamos növekedésében. Mivel Schmidt és Mauroy megbeszélésein csak a Közös Piac vonatkozásában merültek fel bizonyos nézeteltérések, az egynapos csúcstalálkozó min­den bizonnyal hozzájárult a Párizs—Bonn tengely megerősö­déséhez, s ezzel a ténnyel az Egyesült Államoknak is számol­nia kell a jövőben. Dozier sajtóértekezlete James Dozier, az olasz „Vörös brigádok" 42 napos fogságából csütörtökön kiszabadított amerikai NATO-tábornok pénteken sajtóértekezleten mondott köszönetét visszanyert szabadságáért. Képeinken: a tábornok elrablása előtt és kiszabadulásakor. (Telefoto — AP—MTI-KS)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom