Tolna Megyei Népújság, 1982. január (32. évfolyam, 1-26. szám)

1982-01-05 / 3. szám

u Képújság 1982. január 5. Uj „szerepkörben” a pénzügyőrség Amióta áHam lé‘ezik ­________ márpedig eleg rég­óta hordjuk áldásait és ter­heit —, azóta mindennemű szabályok közé szorították éle­tünket. Ennek egy része, nem egészen kis része, amelyet a pénzügyőrség ellenőrzött és ellenőriz napjainkban is. Va­lamikor volt a dohány, a szesz, a bor, meg még sok minden más, a tűzkőig bezárólag, de most ilyen részletekbe ne men­jünk bele. A legfontosabb volt a dohány nagyon sokáig, még tovább a bor és legtovább a szesz, amely mindmáig a pénzügyőrök felügyeleti körébe tartozik. V annak emlékeim a régi időkből, el nem mulasztom hát, hogy föl ne elevenítsek néhányat. Egyik: apám arra oktatott, régi bortermelő létére, hogy néhány literrel mindig többet jelentsek be, mint a fejadag. Azt tudomásul veszi a felmé­rést végző finánc és megfizet­teti velem a különbözetet a kedvezményes és a nem ked­vezményezett bormennyiség kö­zött. így volt — most már be merem vallani utólag, hiszen a borügy már nem a pénz­ügyőrség dolga. Másik: Rég volt, azóta tra­gikus körülmények között el­halt pénzügyőr barátom me­sélte, hogy egyszer a sióagárdi Leányváron tartottak ellenőr­zést. Föltűnt barátomnak, hogy a pincének két szellőzője .van, de a pincébe csak egyik tor­kollik. No, egyéb dolgát vé­gezvén, kiballagott a pince fö­lé és a hátsó szellőzőkürtőbe göröngyöket hajigáit. Belőlük, később, a pincében egyet se talált. Megfejtődön a titok, csak néhány téglát kellett el­mozdítani a pince hátulján... — Te, Béla — kérdeztem —, nem sajnáltad azt a szegény gazdát? — Nem, öregem. A pincéjé­ben, bevallottan, volt hatvan hektó, az eldugott részben pe­dig másik negyvenhárom. És mindehhez alig egy kishold szőlő... A harmadik: A negyvenes évek végén, valamely okból Szedresen, pontosabban Hidja- pusztán töltöttem néhány he­tet. Persze, hogy cigarettáztam már akkor is. Többé-kevésbé nyíltan, hiszen tizenhat évem múltán amolyan fél-felnőtt let­tem ekkorára. Hanem azóta se szívtam olyan finomat, mint amilyen a Bezerédj Mária Ot­tilia földjéről származó szűz­dohány volt. Áldásom Totó nagysága emlékének... De félre a lírát és a tréfát, hiszen amiről eddig beszél­tem, mára mind a múlté, in­kább a jelenre vessük szemün­ket. Pénzügyőrség ma is van, s munkája talán még fonto­sabb, mint eddig volt. Erről beszélgettünk Matus György századossal, a szekszárdi sza­kasz parancsnokával. Nem akarom elsorolni azt, amire a bevezetőben utalni szándékoz­tam, tehát a múltbeli tenni­valókat, hanem azért hadd idézem Matus századost: — Borügyben még ma is sokan keresnek bennünket. Ta­nácsot kérnek, miként intézzék ügyes-bajos dolgaikat. Sőt, olyan kérdés is elhangzott: „Igaz, hogy az ősszel megint maguk veszik föl a bort?” Megmondtuk, nem mi, tovább­ra is marad az eddigi rend­szer. A szeszfőzdék «fllenôr­_________________ zese vál­tozatlanul a pénzügyőrség fel­adata. Szemléket tartanak an­nak ellenőrzésére, hogy be­tartják-e a törvényes előíráso­kat. Ennek adóvonzata is van, természetesen államunk igényt tart- erre a bevételre. A későbbiekben nagyon fi­gyelemre méltó tényezőt hoz szóba a szekszárdi parancs­nok. És ez mór a gazdasági szempontokon túl, egészség- ügyi vonatkozású. Magyarán, arról van szó, hogy a zugfő­zést nemcsak anyagi vonatko­zásai miatt kell visszaszoríta­ni, hanem mindenekelőtt azért, mert a zuqfőzdékből olyan fő­zetek kerülnek ki, amelyek az egészséqre fokozottan ár­talmasak. Ugyanakkor céi, hogy ne vesszen el, ne men­jen bitangba semmi alap- anyaa, amelyből fogyasztható terméket lehet előállítani. Ne csodálkozzék tehát senki amiatt, hogy eaves területeken éooen a pénzügyőrség szor­galmazza ellenőrzött, steril kö­rülmények között működő pá- linkafőzdék üzemeltetését. Az is érdekes, amit megtud­tunk: a zugfőzés valamikor eavesek megélhetési forrása volt. Manaoság már kevésbé. Inkább a könnyű pénzszerzés lehetősége egyesek részéről, sokaknak pedig hobbi, amo­lyan virtuskodás. De ha egész­ségügyi kárát nézzük, inkább még egyszer azt kell ajánlani: hagyjuk abba. Ha valaki mindenáron pálinkát akar in­ni, igya a legális főzdében fő- zöttet. A beszélgetés során meg­említi Matus százados, hogy felkérésre közreműködnek en­gedély nélküli italmérések fel­derítésében is, amelynek első­sorban a városi üzemek köze­lében van jelentősége. Tulajdonképpen 1964. szep­tember elsejétől változott meg alapvetően a pénzügyőrség munkaköre. Innen kezdve már meghatározott vámszaki fel­adatokat is el kellett látniok. — Viszonylag rövid idő alatt meg kellett tanulnunk olyan munkát, amelyet azelőtt a vám­őrség végzett. Ma már mun­kánk legjelentősebb részét a külkereskedelmi áruforgalom­ban szállított áruk ellenőrzése jelenti, meghatározott körben végezzük az utasforgalomban behozott és az ajándékba be­küldött áruk vámkezelését is — mondja a szekszárdi sza­kasz parancsnoka. Arra nincs terünk, hogy rész­letesen ismertessük ezt a te­vékenységet, az érintettek úgyis tudják, miként történik, hiszen szinte naponta talál­koznak a zöld egyenruhások­kal. Inkább hadd adjunk né­hány tanácsot az állampolgá­roknak, segítve ezek fiqvelem- bevételével elkerülni a későbbi bonyodalmakat. Ha valaki kiutazni szándé­kozik, tájékozódjék a pénz- ügvőrségen, mi az, amit kivi­het és milyen mennyiségben. Legyen az árucikk, vagy valu­ta. Ha valaki külföldi ismerő­sével, rokonával olyan kapcso­latban van, hoav tőle vala­mely ajándékra számíthat, szintén tájékozódjék a vámfel­tételekről. A vám- és deviza- szabályok meqsértése* legtöbb­ször a tudatlansáa miatt törté­nik, a tájékozódással viszont mea lehet előzni a bekövet­kező hüntetést. És már csak azért is érdemes előzetesen táiékozódni. mert az ide vo­natkozó jogszabályok, újab­ban, elég gyakran változnak. A szakasz: P°™cs"°k° ____________ elmondta, hogyha nem is túl gyakoriak a szabálysértések, de nem is ritkák. A lényeg azonban az, hogy előzetes tájékozódással ezek elkerülhetők lennének. A bűncselekmény az más, de ott már nem a törvény nem ismeréséről van szó. Végezetül hadd búcsúzzam azzal Matus századostól: Ba- rátilag minél többször, „hiva­talosan” minél kevesebbszer találkozzunk a jövőben, LETENYEI GYÖRGY Sokan tanúsíthatják, hogy van egy bizonyos kor, vagy szellemi szint, melyben és melyen az ember szívesen olvas tömör idézeteket, aforiz­mákat. Ez még nem lenne baj, hiszen derülni szabad rajtuk, csak éppen bedőlni nem kell a szerzőknek. Valamikor én is hódolhattam ilyesmik gyűjtésének, mert nemrégiben egy iiókrendezésnél előkerült néhány tucat lap, nagy emberek vegyes méretű gondolataival. Hadd idézzek néhányat: „Azt hiszem az embert legjobban ezzel jel­lemezhetjük: olyan lény, aki mindent meg­szokik." (Dosztojevszkij) Történelmi tény vi­szont, hogy hosszú távon a zsarnokságot so­sem szokta meg. „Látom, hogy a formák embere vagy.,. Ezzel Magyarországon még sokra lehet vinni." (Mik­száth: A Noszty-fiú esete). Igaz, de azért mun­kával is előfordult... Például Mikszáth eseté­ben. „...a föld nem menny ugyan, de nem is egé­szen pokol." (Vörösmarty: Dramaturgiai la­pok). Nem hát! Még csak nem is tisztítótűz. Egész egyszerűen csak: »— föld. „Általában jellemző korunkra, hogy a leg­természetesebb alapigazságokat meglepő újí­tásként kell hangoztatni." (Bálint György). És ez magában is alighanem egy alapigazság... „Ami kezdetben nagyot ígér, végül tragédiá­ba, vagy komédiába torkollik." (Oswald Speng­ler: A döntés évei). Es ha sikert hoz? „Az embernek nincsenek barátai, csak a szerencséjének." (Napoleon). Akit Szent llona- szigetére a hű barátok sora kísért el önkéntes száműzöttként... I V arra „Húszéves korban az ember mélyen és hi­básan gondolkodik." (Jules Renard). Meg fe­lületesen és szellemesen, netán lassan, bi­zonytalanul, de okosan... Persze, van egy sereg olyan vélemény is, mellyel bajos lenne vitatkozni. Gróf Széchényi István 1821. július 24-én ezt irta naplójába: „Hol van az az ország, ahol a házassághoz kevésbé értenének, mint Magyarországon?" Ezzel kapcsolatban a mai válási statisztika is szolgál némi bizonyságul, bár maga Széchényi hosszú évekig epekedett, amíg feleségül ve­hette — más asszonyát. Gogol így irt: „Ne a tükröt átkozd, ha a képed ferde." Ami csak­ugyan helyes, de azért gondolhat valaki a loncsorozóra is. Sok értekezleten ki kellene ír­ni viszont G. B. Shaw véleményét, mely sze­rint: „Sohasem szabad figyelmen kívül hagyni azoknak a véleményét, akik hallgatnak." Ugyanő mondta, hogy „Ne tedd azt másnak, amit magadnak kívánsz; lehet, hogy egészen más az Ízlése." Ez majdnem biztos. Éppúgy, mint Miroslav Krlezának Az ész határán című művében kifejtett véleménye: ....a magányos­ság korántsem annak a bizonyítéka, hogy az embernek nincs igaza." Végül egy Thomas Mann-i gondolat a József és testvéreiből: „Legjobban az olyan vádak keserítenek el bennünket, amelyek hamisak ugyan, de nem egészen." Főleg, ha az ember számolni se képes eze­ket, mert annyi akad belőlük! O. I. Gasztrofol ételek A mélyhűtött gasztrofol készételekből mintegy húszezer adagot gyártanak naponta a Pest-Buda Vendéglátó Vállalat legna­gyobb üzemében, a Maglódi úton. A háziasszonyok által oly közkedvelt, gyorsan tálalható ételekből több, mint tízfélét ké­szítenek. Főzéshez készítik elő a húsanyagot. Naponta húszezer adag. VISSZHANG Paprikafüzérek (TUDÓSÍTÓNKTÓL) — Tessék megnézni, ilyen az 'idei paprikánk. 'Friss őHletés. Piros, nem erős, szépen színez és ízesít. Amennyire szép és jó, annyira sok munka is van ben­ne — ‘mondják szinte egyszerre Kövecses János és felesége, kö- lesdi paprika termesztők. — Kapcsolatunk a földdel már nagyon régen kezdődött, így minden csínját-bírtjót ismerjük a munkának. Kellő szakértelem­mel és hozzáértéssel még az időjárás mostohaságát is ki le­het némileg ‘igazítani. A 'papri­ka termesztése tulajdonképpen a melegágy készítésével kezdő­dik. Kissé homokos, tápdús, er­dei föld a ‘legmegfelelőbb. Eb­be kerülnek azok a magok, me- lyéket az első szedésű, nagyra nőtt, egészséges, szépen 'beérett és megszáradt 'hüvelyekből szedtünk. Időnként a 'boltból is vásárolunk magokat. Az 'időjá­rásnak megfelelően, de május 10. körül feltétlenül ki kell tűz­delni a palántákat. Ez a bizto­sítéka annak, 'hogy a korai őszi fagyok előtt meg piros lónak a hüvelyek. Jó termés pedig csak ott várható, ahol erős, trágyás, „kövér” a föld. Ezt az erőt még pétisówa/l és vuxál 'permetezésé­vel is növelni léhet. — A régi öregéktől azt tanul, tarn - mondja- Kövecses János­áé jMargií néni” —, hogy a* kertet minden -piaci nap kapál­ni kell. Ahhoz azonban, hogy az apró növénykék fejlődésnek induljanak, kell az eső is. Érvnek hiányában bizony meg kell fog­ni az öntözőkanna fülét. A fris­sen szedett paprika a zsákok­ba ‘kerül két-három napig fony- nyadni, majd a fűzésre kerül sor. Általában egy méter hosz- szú füzéréket készítünk, majd szellős, száraz, napos helyre akasztjuk. ‘Ezt már évek óta a férjem végzi. A további feldol­gozása csak akkor léhetséges, ha a hüvelyek szárazok. No. vember vége körül begyújtom a kis -házi kemencét, melyben valamikor kenyeret -is sütöttünk, és két-három kéve rőzse elége­tése után, újból zsákba rakva kerülnék a melegre. Ha nem fi­gyel oda az ember, akkor bi­zony megpörkölődhet, sőt -meg ' is éghet a paprika és egy év mu-nká-jo -ment veszendőbe. Két- három .n-alp'i száradás utáni meg­tapossuk, kiválogatjuk, a csut­kákat eltávolítjuk. ‘Durván ösz- szetöilve, de megtisztítva újból kemencébe kerül. Ezek után ‘ké­szülhet belőle a liszt finomsá­gú őrlemény. — Milyen is az igazi ,paprika? — Finomsága olyan mint a liszté, az illata kellemes, tartal­mazzon sok színezéket, és ne legyen túl erős. KONRAD LÁSZLÓ Lapunk november 10.-i szá­mában Nem elég hatvanmillió forint címmel cikket közöltünk a Vetőmag Vállalat dombóvári raktárainak építésérő1. A cikk­re Tirpák Endre, a MEZÖPANEL igazgatója válaszolt: „Vállalatunk 10 éves fennál­lása alatt — mint a MÉM fel­ügyelete alá tartozó gazdálko­dó egység — elsődleges fel­adatának tekinti a mezőgazda­ság korszerű épületszerkezetei­nek gyártását. Felsőbb szer­veink és megrendelőink elisme­réssel nyilatkoznak a már le­gyártott és termékeinkből fel­épített, több mint 2 millió négy­zetméter alapterületű, több ezer épületről. Gyártmányaink sokcélúan fel­használhatók, kedvező árfekvé- sűek és korszerűségüket a szakemberek elismerése is bizo­nyítja. A szegedi, a pécsi, a győri ipari vásárokon vásári nagydíjat, a budapesti mező- gazdasági kiállításon arany­érmet nyertek termékeink. Nem véletlen műve tehát az a nagy kereslet, amely a mezőgazda­ság, az ipar vagy a népgazda­ság bármely ágazata részéről jelentkezik. Az önök lapjának előbbiek­ben idézett cikkében az állt, hogy: „...abban az időben a nyék- lád'házi betonelemgyár majd­nem a csőd szélén volt, ter­mékeit forgalmazni kellett, lav utasították a vállalatot, hogy a M'EZÖiPAN'EL épületelemeket vegyék meg és abból építsék föl á dombóvári (!) raktárot.” A tény a következő. A szállítási szerződés érvé­nyességének évében, 1978-ban a gyár életében még nem ta­pasztalt mértékű érdeklődést mutattak üzletfeleink termékeink iránt. Ezt bizonyítja az a dina­mikus fejlődés, melyet gyárt­mánystruktúránk korszerűsítése terén évről évre biztosítunk és a termelés jelentős felfutása. A bruttó gyári termelés ér­téke: 1976- ban 112,2 millió forint, 1977- ben 141,0 millió forint, 1978- ban 173,4 millió forint. Ebben az évben csak úgy tudtunk eleget tenni a piaci igényeknek, hogy gyártási koo­perációba vontunk be 5 part­ner vállalatot az ország külön­böző pontján és a fenti szá­mokon felül termelési kooperá­cióban gyártottunk le 63,2 mil­lió forint értékű vasbeton ter­méket. Ezen állításunkat bizonyítja az AGROBER vezérigazgatójá­nak, Kazareczki Kálmánnak vál­lalatunk igazgatójához írott, 1978. július 31,-i levele, mely­ben többek között ez áll: „Ismerve és megértve üze­mük túlzott leterhelését, anyag- ellátási nehézségeit, mégis ar­ra kérem az Igazató elvtársat, hogy a vetőmagtárolók szerke­zeteinek szállítási ütemezését megnyugtatóan rendezze úgy, hogy az augusztus 10,-i szállí­tási határidőkre vonatkozó vál­lalásaik az ez évi megvalósulá­sok tervezett ütemeit biztosít­sák." Az sem véletlen, hogy az idé­zett levélben több tárolóról van szó, ugyanis a dombóvári 560 vagon tárolási kapacitású ter­ménytároló épületelemeivel egy időben az alább felsorolt tá­rolóépületek szerkezeteit gyár­tottuk le: Kunszentmárton 200, Nyíregyháza 200, Tápiószele 400, Szarvas 200, Kál 400, Szombathely 300, Lepsény 300 vagon kapacitású terménytá­roló. A cikk alábbi kitétele ellen egyértelműen tiltakozunk: ....pocsékolós volt pénzzel, a nyaggal, idővel az ilyen ME­ZÖPANEL felépítése...” A hozzáértő és vállalatuk, va­lamint a népgazdaság érdekeit szem előtt tartó szakemberek nemcsak a Vetőmagtermeltető Vállalatnál, de a Gabonafor­galmi és Malomipari Vállalat­nál is a MEZÖPANEL épület- szerkezetek mellett döntöttek, így épült fel az alábbi helye­ken a dombóvári szállítások idején a Gabonaforgalmi Válla­lat részére: Kápolna 1125 négy­zetméteres, Pannonhalma 4275 négyzetméteres, Derecske 2160 négyzetméteres, Mátészalka 2160 négyzetméteres, Fehér- gyarmat 2160 négyzetméteres, Nagyigmánd 1125 négyzetmé­teres tárolóépület. Téves az a megállapítás is, hogy: „...ezek a raktárak sok te­kintetben nem korszerűek. Az oldalfalakhoz nem lehet ter­ményt önteni..., mert a termény kinyomná a néhéz betonfala­kat (Ml)” A tárolóépületek teherhordó szerkezeteit a célnak megfele­lően szakemberek tervezték. Az épület belső falsíkja a fent fel­sorolt tárolóépületek többségé­nél 4,80 méter magassági mé­terenként 1,52 megapond nyo­másra méretezett. A szállítás­sal kapcsolatban kívánjuk meg­jegyezni, hogy a példaképpen megemlített „300x130x25 centi- méteres” vb.-elemet nem gyár­tottuk, de a szállított 300x120x20 centiméteres Vb. falpanel ele­mek súlya 1170 kg, melyből egy vagonban minimálisan 17 da- , rab szállítható, téhát szállítása gazdaságos."

Next

/
Oldalképek
Tartalom