Tolna Megyei Népújság, 1982. január (32. évfolyam, 1-26. szám)

1982-01-24 / 20. szám

1982. január 24.

Képújság 3

Az alapító parancsnok

A munkásőrség megalakulásának 25. évfordulója alkalmából, a munkásőrségben kifejtett tevékenysége elismeréseként a Vörös Csillag Érdemrendet kapta Palkovics István nyugdíjas munkásőr alezredes, a munkásőrség volt Tolna megyei parancsnoka.

Éppen elkészült az új egyenruha, amikor Palkovics István megkapta a meghívót: kitüntetésének átvételére január 15-én jelenjen meg a Parlamentben. Pár hónappal előtte értesítették, hogy a nyugdíjas munkásőrtisz- tek is kaphatnak új egyenruhát, ki-ki szociális helyzetének megfelelően ingyen, vagy féláron. Neki, a megyei munkásőrség nyugalmazott parancsnokának a költség felét térítik meg. Természetes, hogy „belement”. Most viselte először, amikor az Elnöki Tanács elnökétől átvette a ma- r gas kitüntetést.

Sok minden eszébe jutott. Többek között az is, hogy ő, aki munkásélete java részét egyenruhában töltötte, valamikor mennyire gyűlölte az egyenruhát. Amikor — 1946 őszén — Rapai Gyula, a tamási járási pártbizottság titkára közölte vele, országos toborzást hirdettek a demokratikus rendőrségbe, elsősorban őt vették Tamásiban számításba.

— Engem?. . . Aki még a kéményseprőt is elkerüli, mert egyenruhája, derékszíja van?

— Nem az egyenruha a lényeg, hanem amit szolgál a viselője — hangzott a válasz. — Különben is erre most nem a barátod kér, hanem a párt küld.

A fiatal kőműveslegény viszolygása az egyenruhától régi keletű. Akkor gyűlölte meg először, amikor a kakastollasok 1936-ban elvitték napszámos édesapját kommunista szervezkedés miatt. És miután leülte a nyolc hónapot, állandó rendőri felügyelet alatt állt. Aztán 1941- ben, amikor egy kora nyári éjszaka jöttek értük. Bent az őrsön a csendőr őrmester, néhány pofon után eléje tett egy kis füze- f tét.

— Te hoztad ezt?

— Igenis én.

— Honnét?

— Pestről, a nemzetközi vásárról. Ott osztogatták, a szovjet pavilonban.

— Hol a többi?

— Nincs több.

Pedig dehogyisnem volt. A szovjet pavilont valósággal megostromló tömegben ott volt ő is — a fővárosban dolgozott cikkor —, természetes, hogy kíváncsi volt, „mit hoztak az oroszok?" Fölkapott egy kötegnyi prospektust és hazahozta. Egyetlen példány került csendőrkézre.

Utálta az egyenruhát katonakorában is. A században ő volt az, aki a legtöbb fenyítést kapta és természetes, hogy az első adandó alkalommal — 1944 őszén Kiskunhalas mellett fél éjszakán át egy aknatölcsérben egymagában kuporogva várta meg, míg átvonul fölötte a front. Amikor egy szovjet patrull ösz- szeszedte a most már hadifoglyokat egy közeli tanyába, az első kérdések egyike az volt, hogy nem éhesek-e. És pár perc múl.. .amíg mozogni tudok

va meleg étel került a csajkákba, konzervdobozokba.

Hadifogság a földig lerombolt Sztálingrádban, kőműves- munka a város újjáépítésén, majd 1945 nyarán hazatérés, betegen. Itthon tudta meg, hogy édesapja a mauthauseni haláltáborban pusztult el.

Fölépülése után útja a párt- szervezetbe vezetett.

Hárman jelentkeztek akkor Tamásiból rendőrnek, közülük őt találta a szekszárdi bizottság alkalmasnak. Szolgálat — hadiakadémia — rengeteg tanulás, különböző beosztások. Őrnagy már, amikor 1956 őszén átvesz egy jóformán üres laktanyát, a szervezés alatt álló karhatalmi egység parancsnokává nevezik ki. Az október 23-a utáni napokban egy ideig még sikerül fönntartani a rendet, de amikor már nyilvánvaló az árulás, neki is bujkálnia kell. A november 4-e után dönt, hogy hazaköltöznek Tamásiba. Hivatalos igazolvánnyal, két géppisztollyal, tíz pisztollyal és egy láda lőszerrel. „Kell majd a fegyver otthon is.”

A téglagyár munkásai nem hódoltak be az ellenforradalomnak. Fütyültek a sztrájkfelhívásokra, ott lengett a gyár fölött a vörös zászló. A községben elsőként ott alakult meg az MSZMP-alapszervezet. Zömmel téglagyári munkásokból — „Tóth Istvánra, Kovács Miklósra, Palkovics Ferencre, meg a pártbizottságon dolgozó Papp Mátyásra emlékszem név szerint" — és még néhány párttagból fegyveres őrséget alakít. Fönntartják a rendet, plakátokat készítenek és ragasztanak, jelszavakat meszelnek a falakra. Még nem egyenruhában, csak karszalaggal, de Tamásiban, jóval a párt határozata és az Elnöki Tanács törvényerejű rendelete előtt, már működik, védi a szocialista rendet a munkásőrség.

És talán épp ezért természetes, hogy a munkásőrség hivatalos létrehozásakor a megyei parancsnoki tisztség betöltésénél Palkovics Istvánra esik a választás. A megyei pártbizottság titkára — ugyanaz, aki jó tíz évvel előbb „ráparancsolt”, hogy jelentkezzék rendőrnek — közli vele a döntést.

— öröm visszagondolni a huszonöt évvel ezelőtti napokra — mondja. — Hetek alatt sikerült a tervezett létszámot elérni. Főleg munkásemberek jelentkeztek, de jöttek a társadalom szinte minden rétegéből, akik fegyverrel akarták védeni a néphatalmat. Zömmel kommunisták, de szép számmal pártonkívüliek is. Akadt nem egy, aki már hatvanéves is elmúlt, egy fiatal legénykéről meg csak később derült ki, hogy füllentett: Tizennyolc éveshek mondta magát, pedig épp hogy betöltötte a tizenhetet.

Fegyvereket ű központtól kaptunk. A több száz kékesszürke szerelőruhát — ez lett az egyenruhánk — a Szabadságharcos Szövetség, az MHSZ elődjének megyei központja bocsátotta rendelkezésünkre. Meghatóan ünnepélyes percek voltak, amikor a megyei pártszékház udvarán a megyei pártbizottság titkára átadta a fegyvereket.

Demonstratív felvonulások a megyeszékhely főutcáin. Jó érzés volt látni, hogy egyre több az érdeklődő, a néző, a rokonszen- vet kifejező tekintet. Február végén — március elején még szállongtak hírek valamiféle újrakezdésről, ám az ellenforradalmárok már moccanni sem mertek. Járőreink cirkáltak éjszaka a városban, elejét veendő mindenféle ellenséges próbálkozásnak.

Aztán fokozatosan áttértünk a kevésbé látványos munkára, a kiképzésre. Egy pillanatig sem feledkezve meg arról, hogy a munkásőrnek nemcsak bánnia kell tudni a fegyverekkel, hanem tudni azt is, hogy mit véd. A következő évek alatt elértük, hogy minden poszton jól kiképzett parancsnokok, szakemberek állnak. »

Palkovics Istvánt ismerik az egész megyében. Elsősorban a munkásőrök, akik nemcsak a rendet és a fegyelmet, pontos munkát, tanulást megkövetelő parancsnokot tisztelték személyében, hanem a lelkes, csupaszív agitátort is.

Tíz évig tanított filozófiát az esti egyetemen. Ma is propagandista: a marxizmus-leniniz- mus esti középiskolák megyei irányításában vesz részt, néha előadást tart, rendszeresen segíti a propagandistákat. Gyakran van munkásőrök között. „Kevesen tudnak úgy lelkesedést kelteni az emberekben, mint Palkovics elvtárs" — hallottam róla legutóbb. Harmadik évtizede folyamatosan tagja a megyei pártbizottságnak és ellátja az ezzel kapcsolatos feladatokat is.

— Nyugdíjasság ide, nyugdí- jasság oda, nem tudnék meglenni aktív közéleti tevékenység nélkül — mondja. — Amíg mozogni tudok.

J.J.

........................................................................ luniiiniimiiiiimi

neheze

n összecsavargatott kép is.

A Gelka csodát művelt. Színes televíziómban nincs benne az a szerkentyű, amivel a készülék tudná fogni a jugoszláv hangot is. Korábban már tárgyaltam egy szerelővel : tegye

bele ezt az adaptert vagy micsodát. A Gelka anélkül, hogy hozzányúlt volna a készülékemhez, elintézte, hogy bejön a jugoszláv hang is. Igaz. nem tökéletesen, mert a képernyőn a magyar tévé egyes adását látom és valamelyik jugoszláv tévéállomás hangját hallom. Mondhatom : idegtépőén jó

szórakozás!

Nagy különbség van a színes és a fekete-fehér kép között. Ezt az üzletben úgy mutatják be: egymás mellett üzemel a fekete-fehér és a színes televíziókészülék. Az én készülékem egymaga képes bemutatni ezt a különbséget. Ha egy pillanatra félrenézek, máris meglep. Az előbb még színes kép fekete-fehér lesz, aztán mint a

szégyenlős lánynak, lassan pirulni kezd a bemondó arca, majd mintha tépkedni kezdenék a ruháját, az öltöny ron- gyoládni, illetve sallangosodni kezd. A kép fele elrongyolódik, a közepére bevág egy széles kék esik és megjelennek a félbevágott fejű emberek: középütt kék az arcuk, a foguk is kékesfehéren villog, a fülük meg mintha oszlásnak indult volna. De tud ez a készülék mást: megjelentet a képernyőn célkeresztet, aztán a norvég zászlót utánozza . . . Ha jó kedve van, akkor napokig úgy viselkedik, mintha normális lenne, aztán megint meghülyül, mert sok mindenre megtanította a Gelka. Sokat tud és mégis elégedetlen vagyok vele. Nem tud például olvasni. Hiába mutattam neki azt a kiírást, amit a Gelka függesztett ki a lépcsőházban, mely szerint a 4-esen jön be az 1-es adás, a 7-esen a 2-es. Többször mutattam neki, sőt szótagolva fel is olvastam, de annyira sem képes, mint egy félhülye papagáj. Megmutattam neki a városgazdálkodási vállalat értesítését is, mely szerint: a korábbi központi helyett korszerűbb antenná.- val látták el az épületet, éppen ezért, az eddigi nyolc helyett havi tizenkét forint használati dijat kell fizetni.

M

"" egvallom, időnként kijöttem a béketűrésből. Néha elhelyeztem egy-egy ökölcsapást a készülék tetején, az oldalán, de ettől csak még jobban megmakacsolta magát. Bebizonyosodott az a pedagógiai tétel, mely szerint veréssel csak vagy mindennel és mindenkivel szembenálló, vagy meghunyászkodó valakit lehet nevelni. Mostanában már nem verem. Kivettem alóla a lábakat és a sarokba térdepeltettem, kukoricára. Most ott térdel és várom, mikor kér bocsánatot, mikor lesz végre hajlandó úgy viselkedni, ahogy a Gelka előírta neki.

SZALAI JÁNOS

Képviselővel — látogatóban

Egy rendelőintézet első napjai

December 22-i lapszámunkban adtunk hírt arról, hogy teljes gőzzel folyik a bonyhádi rendelőintézet szerelése, berendezése, s ahány nap decemberben, annyivaj biztosabb, hogy megszűnnek a hibák, január közepén nyithat a 12 munkahelyes intézmény. Fogadás is köttetett a várva-várt nyitás tárgyában!, amit az újságíró — aki végig figyelemmel kísérte a beruházás sorsának alakulását — örömmel veszített volna el. Indoklás aligha szükséges. Az új rendelőintézet o felújítás előtt álló kánház tőszomszédságában több évtizedes álmuk volt a bonyhádiaknak és a városkörnyékieknek. Volt pedig azért, mert a szétszórtan, működő sza kire n de lése k eg yik- más i ka

minősíthetetlenül rossz körülmények között volt kénytelen állni a sarat. De hagyjuk a múltat most: Január 19-én kedden 8 óra helyett fél tíz körül elkezdte működését az új létesítmény. Nem jegyezték föl, ki volt az, aki elsőként lépte át a küszöböt. Annyi azonban bizonyos, hogy egészségügyi ellátásra várakozók soha még akkora türelmet nem tanúsítottak, mint akik e napon maguk is segítettek úgy, ahogy tudtak az áthurcolkodó osztályoknak.

Daradics Ferenc országgyűlési képviselő társaságában a „beüzemelés” harmadik napján jártunk a rendelőintézetben. Mondanom sem kell, hogy minden formaságot nélkülözött ez a futó vizit. De nem véletlen Daradics Ferenc nyomába szegődtünk, hiszen ha vaJaki, akkor ő sokat tud arról, hogy választókerületében mikor lett téma a kórház-rendelőintézet korszerűsítésének ügye a falugyűléseken, képviselői beszámolóikon. Ezért nagy öröm számára is, íhogy „felkerült a pont az i-ire”. Bekövetkezhetett volna éppen hamarabb ,is — mi úgy mondjuk: határidőre —, de fogadjuk el a szólásmondás igazát: Minden (jó, ha jó a vége.

A főbejárattal szemben kialakított parkolóban csak néhány gépkocsi lézeng. Tömegnek 'semmi -nyoma. Bent a széles folyosó közepén támlával összetolt széksor. Az ülőal-kaJmatos- ságokon többen is elférnének, mint -ahányain várakoznak.

— Itt várakozni is könnyebb dolognak látszik.,.,— véli a képviselő és nincs ok az ellenvetésre. A folyosó tágassága elnyeli tudniillik a sokadalmat. Hát persze, nem kizárt, hogy visszatér a betegek türelmetlen- kedbetnéklje, amikor teljes lesz már a rendelőintézet élete. Akkor, ha teljes gőzzel indulhat

az intézmény jól berendezett egységeiben a munka.

— Tán csak nem beteg Daradics eívtárs? — állítja le egy deresedé haijú férfi a képviselőt kézfogásnyi- időre.

— Csak látogatóba jöttem, de lehet, hogy kedvem lesz ide járni ezután — válaszolja nevetve.

— Hát bizony ezt össze se lehet hasonlítani a régi körülményekkel;

Aligha nevezhető összebeszélésnek, hogy akkor is ezt -mondják a várakozás köziben megszólítottak-, amikor a kórház-rendelőintézet igazgatója dr. Váczi József és Máthé Ru- dolfné gazdasági igazgató — házigazdáiként -r- átveszi -kalauzolásunkat. Igaz, olya-n vélemények is elhangzanak, hogy „szép, csakugyan szép ez az' új rendelőintézet, de nem lesz-e néhány év múlva kicsi?"

— Mekkorával lenne elégedett? — kérdezzük egyik, a szemészeti szakrendelésre érkezett középtermetű, középkorú asz- szonytól.

— Hát... ha legalább még egy emelettel nagyobb lenne!

Többen is reklamálják a több -szintet Van, aki érvel is, és azzal, hogy nem tudjuk-e, „IBon-y- hádon és környékén születik a -megyében a legtöbb gyerek."

Dr. Váczi József és Máthé Ru- dol-fné elmondják, hogy a részleges beüzemelés magyarázata nem egyéb, -mint az, hogy az utcdfrontról egyszintesnek látszó, valójában kétszintes épület jobb- és baíszárnyán nem működik a fűtés. Egyébként a szemészeten se olyan o hőmérséklet, hogy ablakot kellene nyitni. Van, ahol arra alkalmas sarokba állított hősugárzó segít

elviselhetővé tenni a hőmérsékletet.

— Ennél nagyobb bajunk ne legyen — közük a- fizikotherápiá- sok, akik úsznak a boldogságban. Hát Ihogyne! Raljztábíónyi ablaikiú, alagsori helyiségben dolgoztak, amikor nem -más célra használták éppe-n a pár négyzetméteres rendelőt.

A kérdésre, hogy „mibe került" a 12 munkahelyes rendelőintézet, a gazdasági igazgató mondta el, hogy a- 35 000 lakost ellátó egészségügyi létesítmény összköltsége 31 millió volt. (Ebből építési költség 20 millió 200 ezer forint.

— Még várható őszig további 1—1,5 milliós kiadás a pillanatnyilag hiányzó — de a régiekkel helyettesíthető - gépek és műszerek beszerzése,-Néhány pillanatig időzünk a sebészeti szakrendelés birodalmában, ahol akkor sincs idő kolléktív unatkozásra-, ha a tél nem ontja úgy o töréses megbetegedéseket, mint most.

— Úgy vettem észre, hogy itt mindenki mosolyog — súgja Daradics Ferenc, és diszkréten körbe mutat. (Figyelni kezdem az egészségügyieket, s a sorukra- várakozókat. 'Valóban derűs a legtöbb arc. leplezetlenül örülnek, amiért az is ímegha-r- colt, aki csak mondta-, mondta, hogy a ma- már -réginek'számító körülmények között nem lehet biztosítani korszerű betegápolást.

— És mi lesz a 112 ágyas- kórházzal? — tesszük föl azt a kérdést, amit a város és környék-ének -lakói is föltes-z-nek a rendelőintézet teljes „bela-kása” után.

INos

.. -Felújítással már a tavas

szal elkezdik a belgyógyászati osztály kialakítását, a,z

igazgatósági épületben. Az

igazgatás átmenetileg a régi röntgen és laboratórium helyén dolgozik, majd elfoglalja végleges helyét- a- ruházati (ktsz (kórházzal -szomszédos épületében. Ez csak a kezdet A -mostani belgyógyászat helyére kerül a szülészet úgynevezett -hotel -része. A részletesnél most fontosabb információ azonban,, hogy saját lebonyolításé lesz a felújítás-, így kivédhető a munkálatok elhúzódása-. Akár összefogással is.

A látoqatás végén -jó munkát kívánva búcsúzunk.

— Lesz — (mondták — jó is, sok is. De ilyen körülmények között nem lesz nehéz...

LÁSZLÓ IBOLYA Foto: CzaRó S.

A „csak egyszintes” épület

Nem lesz ez kicsi?

A képviselőnek a sebészek mut atják be a kisműtőt