Tolna Megyei Népújság, 1982. január (32. évfolyam, 1-26. szám)

1982-01-23 / 19. szám

1982. január 23. / ÏVËPÜJSÀG3 Szemléletünk realitása Mindazoknak, akik valame­lyest ismerik hazánk és a világ új és legú-jabbkori történelmét, és ma is (figyelemmel kísérik szűkebb és tágabb környeze­tünk változásait, szükségszerű­en értékelniük kell népünknek azokat az erőifeszítéseit, amely­ikei pártunk vezetésével a vi­lágfejlődés élvonalába küzdötte fel magát. A nyitott szemmel járók előtt nem kell hoíszcin ecsetelni azt a folyamatot, melynek során az elmaradott agrárországból fejlett mezőgaz­dasággal rendelkező ipari or­szág lett. ‘Ugyanilyen világos mindannyiunk előtt az a pozi- tiVirányú társadalmi átalakulás, melyet az elmúlt néhány évti­zed alatt tettünk meg. Ide kell sorolnunk a politikai, az ideo­lógiai és kulturális élet terén elért sikereket, valamint az élet­mód és életszínvonal terén be­következett fejlődést. Ugyan­úgy magasra kell értékelni azt a nyugodt belpolitikai légkört, melynek közepette eredménye­inket elértük, amely egyben to­vábblépésünk záloga. Hazánk nemzetközileg elismert sikerei közül ki kell emelni azt a tevé­kenységet, amelyet a szocialis­ta közösség országaival és a haladó, a békét szerető embe­riséggel karöltve végez a hábo­rúmentes világért. Az eredményeket nem ingyen kaptuk, nem hullottak az ölünk­be. Áldozatos és komoly erőfe­szítést követelő munka követe kezményei voltak ezek. Gyakran súlyos társadalmi és egyéni konfliktusokon keresztül, nehéz körülmények közepette tudtuk csak valósággá tenni a szebb jövőre vonatkozó elképzelésein­ket. Előrelépésünk egy-egy moz­zanatának megvalósítása így ellentmondásos körülmények közepette történt meg és hozta felszínre az úljabb — más jelle­gű — ellentmondásokat. Társa­dalmunk fejlődése ma és a jö­vőben is ilyen lesz, hisz ez a fejlődés általános törvénye. Mindezek természetesen még inkább követelik sikereink meg­becsülését önmagunktól és má­soktól egyaránt. Éppen ezért válunk sokan elgondolkodóvá, amikor látjuk és halljuk az olyan kritikusainkat, akik csak a hibáinkról, egyes területeken való elmaradásunkról, megol­datlan problémáinkról és ne­hézségeinkről beszélnek. Fő­ként gondolkodásra késztet ben­nünket az olyan vélemény, amely nem is tartja hosszabb távon sem lehetségesnek a fen­tiek leküzdését. Az vetődik fel bennünk, hogy mi'hozza létre az ilyen elképzeléseket. Az okok közt. sok tényező szerepelhet, ezek közül néhányat említek meg. A köznapi gondolkodás haj­lamos ciz elhamarkodott, felü­letes ítéletekre. 'Ez összefügg azzal, hogy a konkrét jelensé­geket elszigetelten, csak a na­pi gyakorlathoz kötődve vizsgál­ja. Miután nem veszi figyelem­be a lényeges összefüggéseket, így könnyen osztogatja a külön­böző pozitív és negatív jelző­ket. Itt tehát olyan szemlélettel van dolgunk, ami egyoldalú és felületes. Az ilyen megállapítá­sok nem fejezik ki az igazságot, messze esnek a valós kente’ Ehhez párosul egy olyan típusú emberi szemlélet, amelyre az a jellemző, hogy észreveszi a hi­bás jelenségeket, a íját meg természetesnek tartja. Ez gyak­ran úgy jelentkezik, hogy a megoldott fő problémákat ve­szi természetesnek, a megol­datlan,, kisebb horderejű kérdé­seket helyezi előtérbe és ennek, alapján tesz elmarasztaló meg­állapítást. A véleményalkotásnak ezzel a módjával több szempontból is vitatkozni kell. Először is azért, mert lebecsüli az elért ered­ményeket, nem látja, vagy nem is akarja látni ezek értékét és az értük végzett munkát. Ese­tenként a fejlődésünk eddigi út­ját minden társadalmi 'körül­ménytől függetlenül megvalósít­hatónak tartja. Az ilyen felfo­gást a történelmi tapasztalatok tanúságai miatt is vissza kell utasítani- A másik, amit kritizál­nunk kell, az eljárási mód. ösz- szekeveri a lényegest és a lé­nyegtelent, felcseréli azokat, végül ennek alapján tesz meg­állapítást az eaészre vonatko­zóan. így sikerül jelentős ered­ményeink értékét kisebbíteni. Az ilyen gondolkodás nem veszi figyelembe a társadalmi hala­dás nagyon fontos sajátossága­it sem. Mint említettem, a fejlő­dés ellentmondásos. Problémás helyzeteket old meg, és éppen ennek következtében újabb, más jellegű gondokat hoz lét­re. Persze ez nem jelenti azt, hogy ciz ellentmodás meg­oldása minden vonatkozásban fejlődés- Ez a megoldott és a keletkezett ellentmondás minő­ségétől függ. Tudnunk kell, hogy „tiszta állapot”, amelyben nincsenek szemben álló olda1- lak, eltérő helyzetek, sohasem jpn létre. A fejlődés meneté­ben gyakran előfordul az is, hogy lényeges problémák meg­oldása után, vagy éppen ennek következtében a korábban, már meglévő, de akkor még lényeg­telennek mutatkozó, nem szem­betűnő gondok megoldása vá­lik fontossá. Ezen utóbbiak ilyen jellegű változása az előző folyamat eredménye, megoldá­suk is csak ennek alapján le­hetséges. Fontos, hogy a társa­dalomról kialakított kép mind­ezt felölelje, mert így reális, így segíti elő a haladást. A téves gondolkodás fakad­hat szemléleti hibából, de azért nem egyszer a szándékot is ér­demes vizsgálat tárgyává tenni. Tudjuk azt, hogy az előrelépés­hez a hibákat fel kell tárni, hisz azok ellen csak így lehet harcolni. Azonban azt tudni kell, hogy a hibák leküzdésé­nek, a fejlődésnek mindig az elért eredmény az a'cipja. így annak bemutatására nemcsak a valós kép miatt van szükség, hanem a kivezető út megtalálá­sa szempontjából is. Nyilván más a megítélés akkor, ha a szándék nem a jobbítás, ha­nem csupán a negatív kép ki-, alakítása. Vannak olyanok, ckik eleve az effajta kritizáfás­ra helyezik a hangsúlyt és kiút­talanságot sugalncik. Ha eleve az utóbbi a cél, akkor persze ez már nem a helytelen gon­dolkodás következménye, ha­nem a társadalmunktól idegen érdekeké. Folytatva a hibás szemléleti módok vizsgálatát, megállapít­hatjuk', hogy a tisztán kritikára való beállítottság, sokunkból to­vábbi megjegyzéseket vált ki. Sokszor könnyebb a hibát fel­fedni, mint a helyes utat meg­találni. Pedig ez utóbbi a fon­tosabb, mert ez vezet ered­ményre. A kizárólag csak bírá­latra törekvés úgy hat, mint a kívülállók véleménye. Az ilyen kritikusok a megoldást másoktól vánják, felülről és a társadalom többi tagjától.. Világosan kell látni, hogy a társadalmi hala^ dás egyes lépcsőfokain csak úgy léhet egyre feljebb jutni, ha mindenki' a maga területén a képességének legjavát nyújt­va tevékenykedik.1 Csak az ilyen pozícióból és a fentiekben vá­zolt módon kinyilvánított észre­vételek segítik elő mindenki boldogulását. A mindenben és mindenáron hibát kereső bírá­latok a kilátástalamságot és a közömbösséget erősítik, még az esetleges jó szándék ellenére is fékező hatásúak az előbbi fo­lyamat vonatkozásában. A helyes szemlélet akkor is csorbát szenved, ha csak a po­zitívumokat vesszük számításba. Ezzel akaratlanul a hibákat, nehézségeket takarjuk el. Ez még akkor is helytelen, ha ki­sebb horderéjű dolgokról van szó. Az ilyen módon kialakított kép összefüggő gyakorlati ve­szélyeket rejt magáiba, mivel gátolja a problémás helyzetek felismerését, így akadályozza megoldásukat. Ezt tetézi azzal, hogy elbizakodottságot, meg­elégedettséget szül, azt a lát­szatot kelti, hogy mindig csak eredményeket érünk el1, módsze­reink, gondolkodásunk csalha­tatlan. A helytelen szemlélet ilyen formája nem érti a moz­gás és állandóság összefüggé­sét, tagadja a változások szük­ségességét, elősegíti a tevé­kenység megmerevedését. Külö­nösen az új — eddig nem ta­pasztalt — helyzetéki, bonyolul­tabb körülmények esetén ókoz problémát, mivel akadályozza a felismerést és a megoldást. Te­hát megnehezíti a továbblépést. Az eredmények túlértékelése azért sem jó, mert nem ad va­lós képet küzdelmeinkről, áldo­zatos munkánkról, feladataink­ról. Elvezethet egy olyan hie­delemhez, hogy a sikerek köny- nyen elérhetők, sőt kötelezően és gyorscin megvalósíthatók. Ha mégis nehézségek támadnak, akkor értetlenül áll azok előtt. A hatás tehát a szándékkal el­lentétes lesz. A helytelen gondolkodásmód összetevőit, következményéit le­hetne még 'kutatni. Itt csak né­hány fontosnak tűnő vonását próbáltam kiemelni. A cél nem a kritikus szemlélet általában vett elítélése volt, hiszen az ál­landóan „egyetértő bírálat" is komoly veszélyeket rejt magá­ban. A kritikára szükség van, de ennék a reális gondolkodás legyen az alapija.. A helyes szemlélet a pozitívumokat és negatívumokat egyaránt számí­tásba veszi:, azokat differenciál­tan — súlyuknak megfelelően — kezeli. Ugyanakkor feltárja a körülményeket, a sokféle össze­tevőket, a problémák megoldá­sának a lehetőségét is. Csak a dialektikus materialista szemlé­let visz előre bennünket, mert egyedül az érvényesíti követke­zetesen a fenti módszeréket. A marxizmus— leninizmus az egyet-' len olyan elmélet, amely végig a munkásosztály és a dolgozó tömegek érdekeit képviseli, a társadalom változásait ennek megfelelően értékeli. Minden­kinek törekednie kell ezen gon­dolkodásmód elsajátítására, az elméleti, világnézeti felkészült­ség fokozására, mert társadalmi és egyéni céljaink csak így vál­hatnak valósággá. FEHÉR GYULA, az MSZMP Oktatási Igazgatóság tanára Küldöttgyűlés Ozorán Ozorán pénteken kezdetét vette a zárszámadási munkának az a része, amely minden me­zőgazdasági termelőszövetke­zetben ezekben a hetekben le­zajlik. Pénteken délelőtt Ozo­rán, az Egyetértés Mgtsz kül­döttei — 50-en — küldöttgyű­lést tartottak. Klemencz József általános elnökhelyettes meg­nyitó beszéde után, Katona Ist­ván előterjesztése alapján, a részközgyűlések elé kerülő, az üzemi demokráciával, a tsz-tör- vénnyel kapcsolatos helyi fel­adatokat beszélték meg. Hatá­rozatot is hoztak. Eszerint hét­főn és kedden tartják a rész­közgyűléseket. Minden alka­lommal 4—4 munkahelyi kö­zösség és az ezekhez tartozó nyugdíjasok zárják le a vezető­ség jelentése alapján az 1981- es évet. A tél folyamán egyéb­ként — a törvények szerint — megtartották a szövetkezetben a munkaértekezleteket, s így a hétfői, keddi tanácskozással le­zárják az 1981-es évet. „Meg­nyitják" a tervek elfogadásával az 1982-es gazdasági évet, amely minden bizonnyal olyan sikeres lesz, mint a tavalyi volt, amely időben a nyereség meg­haladta a 17 millió forintot. HÉTRŐL hírről Nézzék el nekem, hogy az 1982-es esztendő harmadik hetének — természetesen szubjektív válogatás alapján történő — hirösszefoglalá- sát az időjárással kezdem. Ezt nem a téma hiányában teszem, hiszen téma mindig és min­denütt akad bőven, de az utcán biztosan és „csak le kell hajolni érte”. No, és időjárás... Az úgyszintén van mindig és mindenütt, s még csak egyetlen mozdulatot sem kell tenni érte. Persze, e választásban nem a kényelmi szem­pontok vezéreltek, hanem az, hogy szó nélkül nem lehet „elmenni mellette”. Ezen a héten is kijutott nekünk a hidegből, beszéltünk is róla eleget. Volt rá ok, hiszen egyre gyakrab­ban dönti meg a tél saját, korábbi rekordjait. Ezen a héten hidegcsúcsot „állított föl”. (A rekordokról, csúcsokról még ezeken a hasá­bokon teszünk említést.) De a témánál ma­radva, a következő címben tesszük fel a kér­dést: Okozott-e kárt a mezőgazdaságban 7 Jégpáncél borítja a földet, a havat és szőlő­tőkéket a szekszárdi domboldalon Bizony, a mezőgazdászokat a korábban le­hullott jeges, ónos eső megrémisztetté. Ve­szélyben voltak a szőlők, gyümölcsösök. A jég­réteg viszonylag hamar leszaladt a szőlővesz- szőkről, faágakról, tehát az nem valószínű, hogy jelentősebben károsította a rügyeket. Viszont a kemény tél késlelteti a gyümölcsfák metszését.. . Az idei kenyérnekvalónk pedig, reméljük, békésen telel a földben. Csöppet sem „telelnek" a mezőgazdaság dolgozói. ItNott állatokkal, sőt, gépekkel tö­retik fel a jeges havat, közben íejtrágyáz- nak; a szerelőcsarnokokban pedig a gépeket készítik elő a szezonra; s mint már hírt ad­tunk róla, 19 termelőszövetkezetben serényen tanulnak a munka mellett szervezett, kihelye­zett tagozatokon azok, akik felnőtt fejjel sze­retnének szakmunkásokká válni. Mindenütt ké­szülődnek a zárszámadásra. Pontosan ennek jegyében rendezte meg a tsz-szövetség és a PM Tolna megyei Ellenőrzési Igazgatósága 21-én, a megyei művelődési központban a tsz-ek főkönyvelőinek immár hagyományos ta­nácskozását, ahol szakemberek adtak tájékoz­tatót az új szabályozókról, az önköltség­számításról. . . Röviden a rekordokról A hideg ellenére is forró hangulatot idézett elő megyénkben egy sporthír, mely két — a héten történt — esemény kapcsán alakult ki. Röviden a hír: NSZK nemzetközi bajnokságra utazott a magyar asztaliteniszcsapat. Nem hír, de tény: a Bolvári—Balogh páros ismét ma­radt. A két esemény: a hét végén az említett páros elnyerte a Budapest-bajnok címet; Bol­vári Kati pedig a napokban vette át szerkesz­tőségünkben „Az év legjobbja" megtisztelő címet, mégpedig olvasóink szavazatai alapján. A Bolvári—Balogh páros az elmúlt — egy­mást követő — három esztendőben büszkén tudhatta magáénak az országos felnőtt­bajnokság győzelmeit. Ilyen töretlen sorozatra a felszabadulás óta nem volt több példa. Sőt, legutóbbi sikerpk is pontosan illeszkedik a diadal-láncolathoz. Nem soroljuk föl a tehet­séges páros többi sikerét (van belőle jó né­hány), hanem lejegyezzük Juhos Józsefnek, az asztalitenisz-szövetség szakfelügyelőjének sza­vait, mely lényegében válasz ama kérdésünk­re, hogy miért nem menedzselik a kiváló tol­nai lányokat: HÉTRE HÍRRE — A válogatott vezető edzője dönt és az elnökség hagyja jóvá, hogy kik legyenek az utazó csapat tagjai. Most öt leány mehetett az NSZK-ba. Tény, hogy Bolvári Ildikó és Ba­logh Ilona kitűnő páros, csakhogy a nemzet­közi versenyeken való részvételben az egyéni produkció dönt. Az csak plusz jó, ha páros­ként is jeleskednek. Ezek alapján jelenleg sem Bolvári I., sem pedig Balogh nincs a legjobb öt között. Biztos vagyok benne, hogy egy-két év múlva ők is bekerülnek a legjobbak közé. . . (A választ el kell fogadnunk. S hogy mégis sajnálkozunk, mégis értetlenül nézünk: termé­szetes.) Szabad szombat az iskolákban Hanga Mária művelődési miniszterhelyettes szerdán délelőtt sajtótájékoztatót tartott a Művelődési Minisztériumban az ötnapos taní­tási hét bevezetéséről; amire minden oktatási és nevelési intézménynek át kell térnie. Az óvodák folyamatosan — szeptember 1-ig — térnek át az új ritmusra, az alsó- és középfokú nevelési-oktatási, valamint a felsőoktatási in­tézmények pedig az 1982—83-as tanévtől. Az áttérés általános feltételei közé tartozik, hogy azt minden esetben önerőből tkell megvalósí­tani, és ügyelni kell, hogy ezzel együtt se csökkenjen a dolgozók munkabére. Arra vi­szont lehet számítani, hogy a pedagógusok óraszáma módosul, azaz a korábban megszo­kott számú túlórát nem tudják biztosítani nekik. A téli, a tavaszi és nyári szünidő természe­tesen néhány nappal megrövidül, viszont a heti tanórák száma néhánnyal növekszik az érvényben lévő tanóraszámhoz képest. Mind­emellett az iskolai követelményeket nem eme­lik, tehát az egészségtelen terheléstől nem kell tartaniok sem a pedagógusoknak, sem pedig a diákoknak. Nyilvánvaló, hogy hogy az áttérés kapcsán számtalan zökkenő adódik, és ugyancsak szám­talan — tán megoldhatatlannak tűnő — kér­dés, probléma merül fel. Ezeket felsorolni kép­telenség lenne. Csupán egyetlent említünk: Vajon az ötnapos tanítási hét bevezetésével több lesz az utcákon csellengő gyerek? Re­mélhetően nem. Persze, a szombati napokra az iskoláknak sporttelepekkel, művelődési in­tézményekkel kooperálva kell programot szer­vezniük, azoknak a tanulóknak, akiknek szülei az idő hiánya miatt, vagy „csak úgy" nem tudnak időt szentelni gyermekeikre. Persze, a lakótelepek, kisebb közösségek is sokat tehet­nek. . . El tudom képzelni, hogy felváltva egyr egy szülő elvigye az őrsöt kirándulni; netán a lakótelepek üresen álló helyiségeiben torna­szobát, klubot alakítsanak ki, ahol szintén — de alkalmanként — felnőttek felügyelnek a játszó csemetékre. Úgy gondolom, csak az át- térés első időszaka okoz majd nehézségeket, aztán mindannyian belejövünk az új rendbe — persze akkor, ha azt valamennyien úgy 'is akarjuk. A vers szeretete ötven versmondó érkezett tegnap este Szek- szárdra, akik öt megye — Baranya, Fejér, Pest, Somogy és Tolna — szövetkezeteit kép­viselik. Ök nyerték megyéjükben az elődöntő­ket, ma pedig a területi döntőn versengenek azért, hogy ki jut tovább a Szegeden — feb­ruár 13—14-én — megrendezésre kerülő IV. országos szövetkezeti szavalóversenyre. Ver­seny ez a javából.. . De tegyük hozzá, hogy az ilyen és hasonló vetélkedőknek a haszna egészen más! A versenyzők számtalan költővel, csodálatos versekkel kerülnek meghitt kapcso­latba. Úgyszintén a közönség, amelynek a so­raiból többen felüdülni mennek a versmondó­versenyre. Bízunk benne, hogy ma is sokan lesznek olyanok a megyei művelődési központ­ban, akik azt várják, hogy a népköltészet és a világ minden táját képviselő költők művei nyújtanak gyönyörűséget. Tart a tői Visszakanyarodva a bevezetőhöz, még csak annyit, hogy tegnap — sokak örömére — megnyílt megyeszékhelyünkön, a Dózsa-sport- telepen egy korcsolyapálya. Azok, akik még nem tudnak korcsolyázni, hát szánkóznak, vagy járkálnak a havon, mert — mint Móricz Zsigmond írta: — „Gyalogolni jól”. S bizony, ezekben a téli napokban sokan lettünk ismét gyalogosok, mert a csúszós utakon gépkocsiz­ni indokolatlan vakmerőség lett volna. Hát gyalogoltunk reggel és délután. És nagyon jó volt. Frissen, üdén tehettük a dolgunkat. Bolvári Ildikó és Balogh Ilona V. HORVÁTH MÁRIA

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom