Tolna Megyei Népújság, 1982. január (32. évfolyam, 1-26. szám)

1982-01-16 / 13. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek ! AZ MSZMP TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Hány és 'hány példát ismerünk, amikor drága gépet vet­tünk, s csaik itthon derült ki, hogy hiányoznak működtetésük­höz a műszaki teltételek. De megvettük, mert automatika, mert 'külföldön, is automatizálnak. iDehát miért is volna' más­képp? A kampány nem pótolja a belső kényszert, s nem is feledtetheti azt, hogy az automatizálás nem egyedül pénz­kérdés. Fogadókészség is, amelyet éppúgy jellemez aiz ököl- lel-verés, mint az o tény, hogy automata berendezéseink ki­használásában, korszerűségük pénzzel mérhető hasznosítá­sában 'jóval alatta maradunk az elvárható színvonalnak. MEGYESI GUSZTÁV Január 9-én a tengelici vadásztársaság éíőnyúl-befogást hajtott végre. Közel 160 nyúl került a hálóba, majd onnan rész­ben ft fácánkerti vadvédelmi állomásra, illetve Csámpára. Erről szól képes riportunk, amely lapunk 5. oldalán található. Mai számunkból XXXII. évfolyam, 13. szám. ÁRA: 1,80 Ft 1982. január 16., szombat. Emberek és automaták Elromlik a.z automata mosógép a fürdőszobában. Nedves­séget kap, elkopik valamelyik érintkezője, a gép megzava-- rodik, leáll, vagy ha tovább dolgozik, összekeveri a műve­leteket, előbb öblít, s csak aztán adagol forró vizet. Bizony ez bosszantó eset. Ennél már csak akkor lehet nagyobb baj, ha' a gazdája' akarja megjavítani a gépet. Mert ez a javítás az esetek többségében nem áll másból, mint szentségélés­ből, ököl lei-verésből, végkifejletként pedig ruqdosásból. Az elromlott gép ingerli a tulajdonost, a beidegződések ökölbe szorítják a finom munkához szokott kezeket is — ó, szegény gépek. Érdemes lenne egyszer megfigyelni — mondja mérnök is­merősöm —, 'hogy mit művelnek az emberek otthon, a ház­tartási gépeikkel, készülékeikkel, ha-azok elromlanák és nem jön azonnal a szerelő. 'Mert a legkorszerűbb, legmegbízha­tóbb tévé is felmondhatja a szolgálatot, mondjuk szaladni kezd ernyőjén a kép, és semmi pénzért se hajlandó meg­állni. Mit tesz a, tulajdonos? Odamegy a készülékhez és rá­ver kettőt az oldalárai. Gondoljam csak el, ma már egy ház­tartásban 5—10 gép is található, közülük több fél- vagy tel­jesen automatás mindenesetre gombnyomásra működik, és eléggé igényli a korszerűségéhez illő bánásmódot. De épp ez az: háztartásunk automata vagy nem automata, gépei egyelőre hiába várnak okos működtetésükhöz szükséges megfelelő műszaki kultúrára. Nem is csoda'. Egy mai nyugdíjas esetleg akkor voll; gye­rek, amikor még az egyszerű 'hangszórós rádió is ritka volt, nemhogy az automatikusan működő hűtőszekrény. Hogyan is válhatott volna beidegződéssé, kultúrája részévé az aato- matikák értésének, kezelésének ismerete. 'Nemrégiben egy autcmatizálási-oktaiási konferencián haj­lottam a következő történetet. Az egyik mosoda vezetői kül­földön jártak és megvásároltak egy drága, de teljesen auto­matizált mosó gépsort. A gépsor termelékeny, kézi erőt nem is igényel, az egyik végén beadagolják a szennyes ruhát, a másik végén pedig szolagra kerül a centrifugált tiszta ruha: öltönyben, nyakkendőben is lehetne a gépet kezelni. A gép meg is érkezett a' -hazai mosodába; jöttek a, külföldi szere­lők, két napig próbálgatták a különféle technológiákat, ta­nították az itthoni személyzetet. A szerelésnél persze jelen volt a -mosoda műszaki vezetése is, élén a harminc-egyné- hány éves, és -kiváló szakember hírében álló mérnökkel. Nos, egy reggel, megakadt valami hiba folytán a gép prog­ramkártyája', villogni -kezdett a hiba-jelző lámpa. Mit tett erre a- -mosoda műszaki vezetője? Odalépett a géphez és * c-múgy istenesen ököllel oldalba verte. A külföldi szerelők meg bámultak, egyrészt a műszaki vezető munkamódszerén, másrészt meg azon, hogy a gép megjavult. A csodák or­szága — gondolhatták. A lényeg persze az, hogy ugyanaz játszódott le az üzem­ben, -mint otthon a háztartásban. S éppen mert üzemi tör­ténet, más megítélés alá esik. Nem mintha elmarasztalnám a mérnököt, ő sem tett mást, mint amit a legtöbben tenné­nek — a beidegződéseket nem lehet vezényszóra átalakíta­ni. Hanem ez az ököllel-verés jelzi, hogy milyen is a- viszo­nyunk hétköznapi munkánk során az automatizáláshoz. Azon a konferencián úgy fogalmaztak szakembereink, hogy a mai na-pig nem sikerült beépíteni műszaki 'kultúránkba, oktatási rendszerünkbe az automatizálás fontosságát. Nem alakult ki az a reflex, ami korunk -követelményei szerint ké­pes számításba venni az automatizálással szemben támaszt­ható igényeket. Az oktatás terén például az eddig tapasz­talt kezdeményezések, reformintézkedések az automatizálás tanításában nem vezettek áttöréshez, sőt, kifejezetten ha­tástalannak bizonyultak. Elég csak a gépészmérnökök auto­matizálási oktatására gondolni. Pedig éppen ők azok, akik­nek mun-ká'jai nyomán testet ölt az automata berendezés, a gépészmérnök aíkotlja rendszerré a különféle elektronikus, elektromos és gépészeti egységeket, ő -is tervezi, irányítja ® termékek gyártását, ő választja ki, s programozza az auto­mata eszközöket. A NÖVEKEDÉS INTENZÍV TÉNYEINEK KÖSZÖNHETŐEN (8—9. old.) AZ EOCÉNPROGRAM SZOVJET SEGÍTŐI (9. old.) Huszonöt éves a munkásőrség Ünnepség a Parlamentben HÉTRŐL HÉTRE, hírről hírre (3. old.) A ZÁRSZÁMADÁS POLITIKAI ELŐKÉSZÍTÉSE (3. old.) Kitüntetési ünnepséget ren­deztek pénteken a munkásőr­ség megalakulásának 25. év­fordulója alkalmából a Parla­ment Kupolacsarnokában. Az ünnepség elnökségében foglalt helyet: Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke, Lázár György, a Minisztertanács el­nöke, Németh Károly, az MSZMP KB titkára, a Magyar Szocialista Munkáspárt Politi­kai Bizottságának tagjai; Bor- bándi János, a Minisztertanács elnökhelyettese. Pontosan délben kürtszó har- sant, majd a kinevezésre és ki­tüntetésre felsorakozottak előtt Nagy György, a munkásőrség országos parancsnokának első helyettese tett jelentést. Ezt kö­vetően felcsendült a Himnusz, majd Losonczi Lói, az MSZMP Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa és a Minisztertanács nevében köszöntötte a munkásőröket. Egyebek között szólt arról, hogy hazánk történelmében az el­múlt negyedszázad sorsdöntő időszak volt. E korszakkal el­választhatatlanul egybeforrott a munkásőrség megszületése és (Folytatás a 2. oldalon.) JELEN ÉS JÖVŐ MOSZKVA KÖZLEKEDÉSÉBEN (9. old.) OSZTÁLYFŐNÖKI ÓRA AZ l/B-BEN (10. old.) BARÁTOK KOZOTT TAMBOVBAN (4. old.) HÉT VÉGI BESZÉLGETÉS (6. old.) TORZSGÁRDATAGOK A MEGYEI TANÁCSNÁL (7. old.) Együttes ülés " ' ' ’ Pénteken délelőtt Szekszár- don, a megyei pártbizottság épületében együttes ülést tar­tott a Magyar Szocialista Mun­káspárt Tolna megyei Bizottsá­ga és a Tolna megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága. Az ülé­sen megjelent Ballai László, az MSZMP Központi Bizottsága gazdaságpolitikai osztályának vezetője. Első napirendi pontként az együttes ülés résztvevői meg­vitatták a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsá­gának és a Minisztertanácsnak a lakásépítés, a lakásfenntar­tás, a lakásgazdálkodás és el­osztás fejlesztésére vonatkozó irányelveit. Az ülésen számo­sán mondták el véleményüket és javaslataikat. Az ülés második napirendi pontjaként a megyei pártbizott­ság tagjai megvitatták, majd elfogadták a megyei pártbi­zottság 1982. évi munkatervét. A MAGYAR FOTOGRÁFIA TÖRTÉNETE (11. old.) FAJDALOM NÉLKÜL (12. old.) A PUSZTA (MŰVELŐDÉSI) HELYZET / PUSZTAHENCSÉN (7. old.) AHOL A NAP GYÓGYÍT (8. old.) AZ „U FLEKU"-BAN (8. old.) SZEMÉTBŐL KOMPOSZT (12. old.) A VILÁGÍTÓESZKÖZÖK TÖRTÉNETE (13. old.) NAPKÖZIS RENDSZERBEN ALAPOZNAK A DVMSE LABDARÚGÓI (14. old.) Uadaszok, puska nélkül *

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom