Tolna Megyei Népújság, 1981. december (31. évfolyam, 281-305. szám)

1981-12-13 / 292. szám

2 ivÉPÜJSÁG 1981. december 13. lit hozta a hét a külpolitikában Hétfő: Tyihonov szovjet miniszterelnök Budapestre érkezik. — Helsinkiben ülésezik az Északi Tanács. — Nicosiában is­mét tárgyalnak a görög és török közösség képviselői. — A francia külügyminiszter Izraelben. Kedd: Brüsszelben megkezdődik a NATO szokásos, év végi tanácskozása: jóváhagyták Spanyolország csatlakozási kérel­mét, viták robbannak ki Görögországgal. — Heng Samrint választják meg a kambodzsai párt főtitkárává. — OPEC-érte- kezlet az olajárakról. — Általános választás Dániában: a szo­ciáldemokraták szavazatvesztesége. Szerda: A közel-keleti körúton levő Kreisky kancellár talál­kozik Arafattal. — Az Amerikai Államok szervezetének közgyű­lése megoszlik a salvadori junta támogatásának kérdésében. Csütörtök: A nicaraguai külügyminiszter moszkvai útja. — Indiai—kínai határtárgyalások. — Mitterrand Lisszabonban. Péntek: Líbia-ellenes intézkedések az Egyesült Államokban. — Puccs a puccsban: egy másik katonai vezetővel váltják fel az argentin elnököt. — Megoldódott az ENSZ „főtitkár-válsá­ga”: perui diplomatát jelölt a Biztonsági Tanács Waldheim utódául. — Belpolitikai feszültség Lengyelországban. Szombat: Berlin szomszédságában hivatalosan is kezdetét Veszi az NDK és az NSZK csúcstalálkozója. — Választások Málta szigetén. A hét 3 kérdése Szombat délelőtt megkezdődtek a hivatalos NDK—NSZK tár­gyalások. Képünkön: Helmut Schmidt nyugatnémet kancellár (balra) és vendéglátója, Erich Honecker, az NSZEP KB főtitkára. 1. Milyen eredményekkel zárult a NATO brüsszeli tanácsko­zássorozata? Ha a diplomataképzőkön külön tantárgyként szerepelne az önuralom megőrzése (vagy ez esetben nevezzük inkább kép­mutatásnak), a szemléltető anyagban alighanem egy Brüsszel­ben készült filmet is vetítenének. Haig amerikai külügyminisz­ter ugyanis olyan széles mosollyal búcsúzott Papandreutól, az új görög miniszterelnöktől, mintha kizárólag kellemes témák­ról csevegtek volna. (Az athéni kormányfő egyébként a had- ügyminiszteri tisztet is betölti, s ebben a minőségben képvi­selte országát a NATO eurocsoportjának ülésén.) Emlékezetes, hogy Athén több, mint hat esztendei tévollét után csak nemrég tért vissza a NATO katonai szervezetébe, az úgynevezett Rogers-féle kompromisszum alapján. Azóta azonban választásokra került sor Hellaszban és abszolút több­séget kapott Papandreu szocialista pártja, amelynek program­jában a katonai szervezetből történő ismételt visszavonulás is szerepelt. Ez ugyan nem vetődött fel most Brüsszelben, de görög részről több új követelményt támasztottak az atlanti ka­tonai együttműködéssel kapcsolatosan, például a görög NATO- kontingenseknek kizárólagos nemzeti irányítását békeidőben, s a nukleáris eszközökkel felszerelt amerikai flottaegységek tá­vol tartását a görög területeken levő támaszpontoktól. A vi­ták miatt az atlanti szövetség történetében először fordult elő, hogy a hadügyminiszteri eurocsoport ülése közös közlemény kiadása nélkül ért véget. A helyzetet bonyolítja, hogy a NATO- tagok egy része hajlamos lenne bizonyos taktikai engedménye­ket biztosítani Athénnak, bízva benne, hogy az idő múlásával elhalványodnak a választási program ígéretei. Török részről viszont tartanak minden részrehajlástól, s hangsúlyozzák, hogy Ankara a fontosabb szövetséges. Haig mosolya ilyen körülmé­nyek között nem a problémák megoldását, legfeljebb azt jel­zi, hogy az Egyesült Államok szeretné elkerülni az ellentétek további, látványos fokozódását. Brüsszelben jóváhagyták Madrid csatlakozási kérelmét is. A spanyol területen elhelyezkedő amerikai támaszpontok ed­dig is a nyugati katonai gépezethez kapcsolták az ibériai or­szágot, politikailag mégis komoly bonyodalmakat jelenthet a belépés, hiszen 1955 tavasza óta először bővül földrészünk va­lamelyik katonai-politikai szövetség. Nem teszi egyszerűvé a helyzetet az sem, hogy a spanyol repülőterek éppen félúton fekszenek az Egyesült Államok, illetve a Közel- és a Közép- Kelet között, jelentős állomást biztosítva így az amerikai gyors­hadtestnek. (1979-ben a spanyol kormány, arab kapcsolatait szem előtt tartva, elutasította az „átmenő forgalomra" vonat­kozó amerikai kérdéseket, de vajon miként fog cselekedni a NATO esetleges tagjaként?) Madridban hivatalosan azzal érvelnek, hogy a csatlakozás korszerű fegyverzethez és új katonai információkhoz juttathatja Spanyolországot. Nem hivatalosan érzékeltetni kívánják, hogy a csatlakozás fékezheti a hadsereg puccsveszélyes elemeit is, akik az év elején történt parlamenti behatolás után az elmúlt napokban egy államellenes memorandum aláírásával adtak hírt magukról. De vajon a NATO valóban gyógyírt jelentene ilyen esetekben? Erről leginkább a görög kormányfő tudna be­szélni: apját, aki ugyancsak miniszterelnök volt, csaknem tizen­öt esztendeje a „fekete ezredesek”, a görög hadsereg puccsista Hivatalos, baráti látogatáson hazánkban tartózkodott a szovjet miniszterelnök. Képünkön: Nyikolaj Tyihonov találkozott és tár­gyalt Kádár Jánossal, az [MSZMP KB első titkárával is. összeesküvői buktatták meg a NATO áltál küldött korszerűbb fegyverekkel, a NATO által kidolgozott, „Prométheusz” fedő­nevű terv alapján... 2. Mi áll a Líbia-ellenes amerikai lépések hátterében? Valóságos hisztériahullám öntötte el az Egyesült Államokat Líbiával kapcsolatosan. Bejelentések hangzottak el arról, hogy az észak-afrikai ország két „halálkommandót" küldött Ame­rikába az elnök és más magas rangú vezetők meggyilkolása céljából. Csupán a meggyőző bizonyítékok hiányoznak, már­pedig a,jnostani amerikai kormányzatot aligha tarthatjuk any- nyira szemérmesnek, hogy ilyen dokumentumokat — ha azok valóban léteznék — eltitkolna. Tripoliban nemcsak cáfoltak, de felajánlották, hogy hajlandóak akár a Biztonsági Tanács, akár az amerikai kongresszus vizsgálóbizottságát fogadni. Washington részéről már jó ideje folyik az ellenségeskedés Líbiával szemben, s több veszélyes lépésre került sor az anti- imperialista elveket valló tripoli rendszer ellen. Utalhatunk a szidrai incidensre, a líbiai repülőgépek lelövésére: a líbiai ha­tár körzetében folytatott hadgyakorlatokra; a csádi krízis éle­zésére. Most a „halálkommandók” körüli lélektani hadviselést ürügyként használva utazási tilalmat rendeltek el amerikai állampolgárok számára Líbiába, hazahívták az ott tevékeny­kedő olajszakértőket és meg okádják szakítani a gazdasági kapcsolatokat. (Ebben nemcsak a nyugat-európai szövetsége­sek nem követik az amerikaiakat, de számos hazai olajmono­pólium is félti pozícióit, s nyilván a Líbiában dolgozó amerikai szakemberek is megtalálták mindeddig számításaikat.) Washington el akarja szigetelni Líbiát, de néhányszor már sor került az elszigetelők elszigetelődésére... 3. Hogyan alakultak a 'közel-keleti események? A héten Izraelbe látogatott a francia külügyminiszter. Cheys- son nyilatkozatai némi visszalépést jelentettek a korábbi pá­rizsi állásfoglalásoktól: a francia diplomácia vezetője például lehetségesnek tartotta a fegyverszállítások felújítását is Tel- Avivnak. Ugyanakkor néhány mondat erejéig változatlanul síkraszállt egy palesztin állam kialakítása mellett, s megfigye­lők ezzel magyarázzák, hogy Bégin végül is nem fogadta a fontos vendéget. Igaz, az izraeli kormányfő lábtörése miatt kórházban fekszik, de a kormányüléseket azért megtartják be­tegágya mellett. Felvetődhetett tehát a kérdés: rosszul érezte magát, vagy inkább diplomáciai betegségről volt szó? Közel-keleti körúton járt az osztrák kancellár is. Kreisky útja során ArafattaT is találkozott. Megbeszélésük jelentősége ab­ban állt, hogy elsimították a kapcsolatokban jelentkezett ne­hézségeket: a palesztin mozgalom nevében elkövetett több ausztriai terrorcselekmény nyomán ugyanis törés következett a korábbi jó viszonyban. A PFSZ diplomáciájának újabb aktivi­zálódásáról nemcsak az osztrák kancellárral való találkozás, de Arafat holnap kezdődő athéni látogatása is tanúskodik. Közben szakértői szinten újra tanácskoznak a palesztin auto­nómiáról, de az egyiptomi—izraeli—amerikai eszmecserét hát­térbe szorítják a megszállt Gázai-övezetből érkező jelentések, ahol majd két hete folyik a palesztin lakosság kiterjedt sztrájk­ja. összeütközésekre került sor Ciszjordániában is. Sok minden történik a Közel-Keleten, de az események egy vonatkozásban közös nevezőre hozhatók: a palesztin probléma kikerülése nél­kül változatlanul elképzelhetetlen a rendezés. RÉTI ERVIN Bruno Kreisky a közel-keleti térség több országában folytatott tárgyalásokat. Képünkön: az osztrák kancellár a kuvaiti trón­örökös társaságában. Befejezte munkáját a mezőgazdasági szövetkezetek IV.1 . (Folytatás az 1. oldalról) Elmondotta, hogy a szövet­kezetek együttműködése tovább bővült. HétszáZhetvenhárom tár­sulás működik a mezőgazda­ságban, ezek közül 600-at a termelőszövetkezetek kezdemé­nyeztek, illetve vezetnek. Mind­össze 18 olyan közös gazdaság van az országban, amelyik egyetlen társulásnak vagy ter­melési rendszernek sem tagja, az összes többi gazdaság va­lamilyen integráló rendszerhez kötődik. Váncsa Jenő foglalkozott a kongresszuson felvetett több kérdéssel, egyebek között az­zal, hogy a tsz-ékkel kapcsolat­ban lévő felvásárló, feldolgozó vállalatok, üzemek előnyösebb helyzetben vannak a termelők­nél és ezt gyakran éreztetik is. Elmondotta, hogy a monopol­helyzet, illetve az esetenkénti kiszolgáltatottság miatt ugyan szükség van központi intézke­désekre, de egyre kevesebb számban, mert az agrár-, illet­ve a gazdaságpolitika újabb és újabb intézkedései mind­inkább olyan helyzetbe hozzák a termelőket, hogy egyenrangú társakká válnak. Kifejtette, hogy a termelőszövetkezetek és tár­sulásaik ilyen értelemben is ké­pesek a további megújulásra. foglalkozott a miniszter a gazdálkodásban lemaradt ter­melőszövetkezetek helyzetével, ezek az üzemek 1,5 millió hek­táron gazdálkodnak, árujuk nélkülözhetetlen a hazai ellá­tásban és az exportban, ezért megsegítésüket a mezőgazda- sági vezetés folyamatosan na­pirenden tartja. Arra van szük­ség, hogy ezekbe a gazdasá­gokba jól képzett szakembere­ket irányítsanak, segítsék a szakképzett munkaerő letelepe­dését, javítsák egymás közötti együttműködésüket és minden lehetséges módon felkarolják gazdasági felemelkedésüket. Az általában kedvezőtlen körülmé­nyek között tevékenykedő tsz-ek teljesítményét másként kell ér­tékelni, mint azokét, akikkel nem bánik mostohán a termé­szet, nemcsak a szuperteljesít­ményeket kell elismerni, ha­nem a kedvezőtlen területeken elért hozamnövelést is, még akkor is, ha ez nem olyan lát­ványos, mint más területeken. Váncsa Jenő ezután a mező- gazdaság helyzetéről, idei tel­jesítményeiről szólva elmondot­ta, hogy a termelés elmaradt a tervezettől, de meghaladja a tavalyi, különben magas szín­vonalat. Az elmaradás fő oka az, hogy a gabonánál kiesések voltak és a termőterület is. csökkent. A többi ágazat álta­lában teljesítette, sőt az elő­irányzatokon felül termelt, ám a gabonatermelésnek meghatá­rozó szerepe van. Az idei ered­mények is azt mutatják: az az üzem, amelyik ezen a területen lemarad, csak néhezen ellen­súlyozza a bevételkiesést. A mezőgazdaság összességében kedvező, zavartalan belső ellá­tást biztosított, és az elmúlt évhez képest 17 százalékkal nőtt a mezőgazdasági termékek, feldolgozott élelmiszerek ex­portja, ami" különösen figyelem­re méltó eredménynek számít. A gazdaságok nyeresége az el­múlt évihez hasonló színvona­lon alakult, viszont kevesebb a veszteséggel gazdálkodó üzem és a veszteségek maguk is fe­lére csökkentek. Mindez azt bi­zonyítja, hogy a mezőgazdasá­gi nagyüzemek a hatékonysá­gért többet tettek, mint ko­rábban. A gazdaságok dinamikusan növelték a beruházást, ezen a téren nem mutatkozik vissza­esés. A fejlesztésekre fordított összeg 10 százalékkal megha­ladja a tervezettet és az idén elérte a 20 milliárd forintot. Különösen kedvezően alakult az exportárualapokat növelő be­ruházások helyzete és sikerült előbbnelépni az energiagazdál­kodási programok megvalósítá­sánál. Az üzemek kétmilliárd forinttal többet költöttek gé­pekre, mint 1980-iban, 47 hő­energetikai létesítmény meg­valósításához láttak hozzá és félmillió tonna termény befo­gadására alkalmas speciális tenményraktárakat építettek. Mindezekkel megalapozták a jövő évi munkát. A feladatok jövőre nem kisebbek az idei­nél; a mezőgazdaságnak 4—4,5 százalékkal kell növelni a hoz­zájárulást a nemzeti jövedelem növeléséhez. A közös gazdasá­gok az előirányzat szerint 5,5 százalékkal növelik a termelést. Továbbra is fontos feladat a gabonatermesztés fokozása, er­re jó lehetőség, hogy az üze­mi érdekék ma egybeesnek a népgazdasági érdekekkel és a kedvezőtlenebb helyzetben lévő üzemek számára biztosított ösz­tönzőrendszer várhatóan növeli a termelői kedvet. Az állat- tenyésztés teljesítményét 2—3 százalékkal kell fokozni — az előirányzat — amint a minisz­ter rámutatott — reális, hiszen egyebek között kitűnő minősé­gű takarmány áll az állomány rendelkezésére és a genetikai munka is sokat javult. A továbbiakban kitért a mű- szaki-tedhnikai ellátás nehézsé­geire. Elmondotta, hogy az el­látás színvonala magasabb a korábbinál, hiszen néhány év­vel ezelőtt sok gépet nem tud­tak megvásárolni az üzemek, az idén viszont egyértelműen kínálati piac volt a gépforgal­mazásban. Gyakran azonban valóban alapvető alkatrészek és gépi felszerelések hiányoz­nak, amit a termelőik joagal tesznek szóvá. A lehetőség sze­rint igyekeznek megjavítani a gép- és műszakieszköz-ellátást. Kérte, hogy a mezőgazdasági nagyüzemek is kapcsolódjanak be — akár kooperációval, vagy más módon — az alkatrész- ellátásba, segítve ezze[ a közös gondok orvoslását. Elmondotta, hogy a gazdasá­gokban a munkaszervezés szín­vonala sokat javult, ovakran azonban még mindig a túlszer- vezés jelei mutatkoznak, s en­nek következménye, hogy a ve­zetők nem egyszer elszakadnak a mindennapos élet ügyes­bajos gondjaitól és az érdekelt­ség is eltávolodik a munkahe­lyektől, ami a termelés fejlesz­tésénél is hátrányos. Foglalko­zott a korrekt termelői kapcso­latok igényével, összefüggésben a kongresszuson is elhangzot­takkal: való igaz, hogy a szer­ződő felek gyakran nem partne­rei egymásnak, hanem egyene­sen ellenfelei. Az önállóvá váló élelmiszeripari üzemek azonban várhatóan jobb társai, partne­rei lesznek a termelőszövetke­zeteknek és megfordítva, íay hát kialakulhat egy korábbinál jobb viszony, amely a partneri együttműködés jegyeit hordozza magán — fejezte be beszédéta miniszter. A miniszter beszédét követő vitában, sok szó esett a fejlesz­tés tartalékainak feltárásáról és azokról a gondokról, amelyek jelenleg .akadályozzák a haté­konyabb gazdálkodást. A TOT elnöke .rámutatott, hog.y a mai nemzedék feladata nem kisebb a tsz-mozgalom alapítóiénál, hiszen nehezülő világgazdasági helyzetben tevékenykednek és az élet, az elmélet és a gyakor­lat kérdéseire viszonylag gyor­san, késedelem nélkül kell meg­adniuk a helyes választ. A kongresszus elfogadta a mezőgazdasági termelőszövet­kezetekről szóló jogszabályok módosítására kidolgozott ja­vaslatot, továbbá módosította a TOT alapszabályát, és o terü­leti szövetségek aló; za.bály- m in táját. A kongresszus megvc. __cotta a zt a/ 18 TOT-tagot, alkiJc ko­rábban a megyékben megvá­lasztott 107 taggal 125-re egé­szítik ki az országos tanácsot. Az új országos tanács megtar­tottal első ülését, ezen. tagjai sorából megválasztotta, a 21 ta­gú elnökséget, a TOT bizottsá­gait, valamint az Országos Szö­vetkezeti Tanácsiba delegált 9 TOT-tagot. Megválasztották a TÓT vezető tisztségviselőit is. A Termelőszövetkezetek Or­szágos Tanácsának elnöke is­mét Szabó 'István lett. Az or­szágos tanács új főtitkára. Ele- ki János, a főtitkár helyettese ismét Lehoczk'i Mihály. Az új tanács megköszönte az eddigi főtitkár, Czimbalimos Béla mun­káját, aki más területen, kapott beosztást. A kétnapos .kongresszus Sza­bó István zárszavával ért véget.

Next

/
Oldalképek
Tartalom