Tolna Megyei Népújság, 1981. december (31. évfolyam, 281-305. szám)

1981-12-10 / 289. szám

A^lÉPÜJSÁG 1981. december 10. Bemnlaljuk a Gyári Leánykart Tizennégy hanglemezfelvétel — közülük kettő elnyerte a fran­cia Charles Cross akadémia nagydíját. Ezt az amatőr kóru­sok között egyedülálló teljesít­ményt a Győri Leánykar mond­hatja magáénak, amely 1958 óta Szabó Miklós karnagy ve­zetésével a kórus'kultúra kima­gasló színvonalú művelője, s egyre ismertebbé válik itthon is, külföldön is. Szabó Miklós 1953 óta tanít Győrött. A mai zeneművészeti szakközépiskola és a zenemű­vészeti főiskola győri tagozatá­nak elődjében tanuló 15—21 éves fiatalokból szervezte meg énekkarát, s szervezi azóta is évről évre újra. Az állandó tag csupán az a néhány volt nö­vendék, aki a városban vagy környékén tanít, s máig vissza­jár a kórusba. (Szabó Miklós felkészültsége, művészi igényes­sége és szuggesztív egyénisége évről évre magasabbra emelte az együttes teljesítményét: 1961-ben már nagy sikerrel sze­repeltek a debreceni nemzet­közi kórusfesztiválon.) 1968-ban Dijonban nemzet­közi zenei konferenciára került sor, ahol a Kodály-módszerről hangzottak el előadások, az Illusztrációt a Győri Leánykar adta. Azóta szinte évről “ évre történik valami jelentős ese­mény a kórus életében: külföl­di vendégszereplés (Prága, Bécs, Strassbourg, Opole, Mi­lánó — önálló koncert az 1970- es párizsi Bartók-ünnepsége- ken) vagy pedig hanglemez- felvétel. A kórus a győri nemzetközi zenei nevelési konferenciákon éppen úgy fellép, mint fővárosi és vidéki koncerteken, szakmai bemutatókon. Fő céljuk azon­ban felkészülni a tanítási év végén tartandó győri és buda­pesti hangversenyre: fellépé­sük a budapesti Zeneakadé­mián igazi zenei eseménynek számít. Ennek egyik titka — a zeneileg, technikailag rendkívül pontos muzikális előddáson kí­vül — a kórus műsora, amely sajátos koncepció szerint készül. Szabó Miklós úgy látja: a sok apró, különböző stílusú műből összeállított koncert­program nehezebben fogható meg mind az előadó, mind a hallgató számára, ismeretter­jesztő szerepe is kisebb. Ezért egy-egy koncerten — vagy an­nak egyik részében '— igyekez­nek egyetlen szerzői életművet bemutatni (így került sor Bar­tók összes gyermek- és női kó­rusának bemutatására), vagy műsorra tűznek egy teljes cik­lust: például Palestrina, Mon­teverdi egy-egy motettagyűjte­ményét. Máskor valamely zene- történeti korszakot (romanti­ka), vagy egy ország kórus- irodalmait (francia est) állítot­ták a középpontba. De kipró­bálták az ellentéteket is: egy- egy Palestrina-, illetve Sztra- vinszkij-blokk került egy mű­sorba. Már ez a rövid névsor is jel­zi a kórus „kapacitását” De Dufay, Monteverdi, Rossini, Mendelsohn, Rimszkij-Korsza- kov, Schumann, Verdi, Liszt mellé oda kell írnunk Kodály Zoltán, Lajtha László, Szőnyi Erzsébet, Kocsár Miklós, Mihály András; Petrovics Emil nevét is: közülük sokan egyenesen a Győri Leánykarnak írták művü­ket. A külföldön már ismert, de itthon szokatlan műsorkompo- nálási gyakorlat — a színvonal mellett — felkeltette a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat fi­gyelmét is. Az első nagy siker a Bartók-sorozatban való rész­vétel volt — ezt újabb és újabb felkérések követték. A zenei és műszaki szakemberek szívesen dolgoznak együtt a kórussal, mert felkészültsége, megbízha­tósága minimálisra csökkenti a felvételek fárasztó munkáját. A nemzetközi hanglemezpiac ér­deklődését és elismerését jelzi a francia hanglemezakadémia két nagydíja: az első Liszt Via Crucisának felvételéért, a má­sodikat Esterházy Pál Harmónia Caelestié-ért kapták. Szabó Miklós karnagy, főis­kolai tanár munkásságát előbb a Liszt-díj, később az érdemes művész cím is minősítette. Ta­nárai közül Kodály Zoltánt, Szabolcsi Bencét említi külö­nös tisztelettel, de rá is — mint tanárra — sok száz diák emlé­kezhet már vissza hasonló sze­retettel csaknem harmincéves pályáján. Mégpedig nemcsak itthon, hanem külföldön is. Ber­linben, Várnában, Angliában járt előadókörúton, Kaliforniá­ban, a finnországi jyvöskylöi egyetemen egy-egy szemesztert tanított. Tudományos munkás­sága is jelentős, rendszeresen publikál zenei folyóiratokban. G. B. (TUDÓSÍTÓNKTÓL) A dombóvári Hunyadi János úttörőcsapat kilenc szakrdja vetélkedett Dombóvár felsza­badulásának évfordulóján. A vetélkedőre vendégeket is hív­tak, olyan felnőtteket, akik va­lamilyen formában kötődnek a városhoz, s részük volt a fej­lődésben. A verseny teljes anyagát a város; felszabadulásának körül­ményéiről, s az eltelt évek fej­lődéséről állították össze a csa­patvezetőség tagjai. A szoros küzdelemben a Herman Ottó természetkutató raj csapata győzött. MAGYARSZÉKI ENDRE Rajvetélkedő Dombóváron Szerencse Két ismerős találkozik Szek- szárdon az utcán. Az egyik járógipszben kocog. — Mi törént? Azt hitted, hogy az emeleten van a föld­szint...? — Áh! Tiltott helyen men­tem át Szekszárdon, a köz­pontban, a Garay táncos elől a fodrászok oldalára. — És? — Láthatod az eredményt! — Rendőr nem volt a kö­zelben? — Nem! — Szerencséd volt! — Méghogy szerencsém? Éltört a lábam és te azt mon­dod: „Szerencséd volt!” — Hát hogyne lett volna szerencséd. Ráadásul ő meg is büntethetett volna. Boruzs Barnabást, az Állami Biztosító vezetőjét „faggatja" a szemfüles riporter Szovjet lapokból SZOVJETUNIÓ Moldávia korántsem az a természet adta eldorádó, mint aminek némelyek tartják, ere­deti mezőgazdasági adottságai távolról sem olyan kedvezőek -— állapítja meg Mihail Lupas- ku, a Moldáviai SZSZK mező- gazdasági minisztere. A termé­kenyítő tudomány című interjú­ban. Számos esztendő során át­gondolt, kemény munkával meg­valósított intézkedéseknek kö­szönhetők az agrárágazat jó eredményei. Egyebek között az, hogy a Szovjetunió területének mindössze 0,15 százalékát el­foglaló köztársaság az első he­lyen áll az államszövetségben a száz hektáronkénti élelmiszer- -alapanyag-termelés, és a ha­todik helyen a mezőgazdasági össztermelés tekintetében. Je­lentős termelő Moldávia do­hányból, gyümölcsből, cukorré­pából, és a most záruló aszá­lyos esztendőben is viszonylag magas termésátlagot ért el bú­zából. Mindez nagy mérték­ben a tudományos-termelési egyesülések javára írható. 13 ilyen szervezet van a köztársa­ságban, amely a tudományos kutatást párosítva a föld szak­képzett, gépesített megmunká­lásával eredményesen gazdálko­dik. Tekintélyes nyugat-európai cégek vezetőinek nyilatkozata alapján alkothatunk képet a Mikrominiatürizálás ipari mére­tekben című összeállításban an­nak az iparágnak szovjetunió­beli helyzetéről, amely különö­sen jól érzékelteti a műszaki fejlettséget. Egy jóval kevésbé ismert mű­szaki és tudományos terület tit­kaiba avat be a Szilikonkutatók összefogása című cikk. Magyar és szovjet szakemberek együtt­működésének ismertetése kap­csán olyan anyagféleségekről is olvashatunk, amelyek az épü­letkarbantartástól a sebkezelé­sig rengeteg helyen alkalmaz­hatók. A leningrádi kertbarátok cí­mű színes írás egy távfűtő köz­pont kertbarát-közösségének példáján keresztül tájékoztat a hétvégitelek-kiutalós lehetősé­geiről és a telkek jellemzőiről. Megtudhatjuk, hogy az idén csak Leningrádban újabb száz­ezer embernek utalnak ki tel­ket kertészkedésre. Kísérlet a dadogás gyógyí­tására címmel ismerteti a fo­lyóirat „Újdonságok az orvos- tudományban" című rovata Ju­lija Nyekraszova munkásságát. A kandidátus asszony csoporto­san, közönség előtt tanítja ke- zeltjeit a folyamatos beszédre. Az ökölharc embereinek is lehet gazdag a gondolatvilá­guk — bizonyítja be Andrej Ba- tasov sportújságíró a Nincsenek kedvenc ütéseim című portréjá­ban, amelyet a Viktor Ribakov háromszoros ökölvívó Európa- b.ajnokról, az „Európa legjobb bokszolója" cím négyszeres tu­lajdonosáról írt. LÁNYOK,ASSZONYOK A folyóirat decemberi számá­ban az olvasók megtalálják Bányás Béla Vadászok, építők és vasutasok földjén című írá­sát. A szerző hét évvel ezelőtt már járt a Bajkál—Amur vas­útvonal építkezésének színhe­lyén, és idén ismét felkereste a távoli vidéket. írásában az ott tapasztalt változásokról számol be. B. Leonyidova Gizella és társ­női című cikke a Kárpáton túli területre kalauzolja el az ol­vasót. Ott, a beregovói járás­ban működik a Pobeda Kolhoz, amelynek Hajdú Gizella vezette brigádjával ismerkedhetünk meg közelebbről. A Pobeda Kol­hoz és a palotási Május 1. Ter­melőszövetkezet között most van kialakulóban a testvérkapcsolat. Érdekes, aktuális témát tár­gyal T. Panyina Karrier című cikke. Bemutat egy olyan asz- szonyt, aki — mint mondani szokták — „karriert csinált". Az ő sorsán keresztül bepillantha­tunk a szovjet dolgozó nők gon­dokkal, nehézségekkel terhes, de a siker lehetőségeivel gaz­dag életébe. Halida Gaszilova Anya című elbeszélése meghatóan szép történet egy idős asszonyról, aki tizenkét fiút nevelt föl. Mindből becsületes, az életben sikerrel helytálló férfi lett, akik mély tisztelettel és szeretettel övezik anyjukat. Holott egyiküket ’ sem Rejhan néni szülte... Két fiatal szülő tanácsot kért a laptól, hogyan neveljék aka­ratos kislányukat. Erre a kér­désre válaszol T. Hrabrikova és M. Szmirnov főiskolai docens cikke. írásuk sokat mondó címe: Akaratos a gyerek. Ki tehet róla? Művészi témájú írások, divat­rovat és sok érdekes olvasni­való található még a lapban, amelynek melléklete kézimunka­leírásokkal és különleges étel­receptekkel igyekszik segíteni a háziasszonyok gondjain az ün­nepi készülődés idején... SZOVJET IRODALOM 160 éve született, 100 éve halt meg Dosztojevszkij. A ket­tős évfordulóról a Szovjet Iro­dalom című folyóirat Doszto- jevszkij-emlékszámmal emlé­kezik meg. Új fordításban — melyet Rab Zsuzsa készített — közli a fo­lyóirat az író Jámbor teremtés című hosszabb elbeszélését. Megjelenteti néhány eddig le nem fordított regénytervét és a Jámbor teremtés vázlatát is. Mindezek betekintést nyújtanak az írói munka műhelytörléne- tébe. A Dosztojevszkij-emlékszám nagy terjedelemben foglalkozik az író művészetének jelenkori visszhangjával. Tamara Motil- jova részletekbe menően elem­zi az utóbbi hat évben megje­lent nyugati — főként amerikai, nyugatnémet és farncia — Dosztojevszkij-monográfiákat, valamint a nyugati és a szov­jet kutatások viszonyát értékeli. A téma szovjet kutatói kerek- asztal-beszélgetés formájában nyilatkoznak az orosz klasszikus író világirodalmi szerepéről. A magyar irodalom képviselői is megszólalnak. Gereben Ágnes­nek az 1856—1972 között meg­jelent kritikákból készíteti ösz- szeállítása a magyar irodalom­történészek véleményét, vallo­másait ismerteti. Lendvai L. Fe­renc Lukács György Doszto- jevszkij-képét elemzi. Az évforduló alkalmából a mai magyar írók közül Annus József, Baráth Lajos, Bor Amb­rus, Császár István, Hegyi Béla, Jókai Anna, Marosi Gyula, Rácz Olivér, Somogyi Tóth Sándor, Spiró György, Sükösd Mihály, Szentmihályi Szabó Péter, Vá­mos Miklós, Végh Antal és Vészi Endre emlékezik Doszto­jevszkijről. Művészeti rovatban olvasha­tó Dalos Gábor Petrovjcs Emil­lel készített interjúja, a Bűn es bűnhődés című operáról. Ba­kács Bernadett a színház vilá­gába kalauzol. Valló Péterrel, Száraz Györggyel és Tordy Gé­zával készített interjút a Dosz- tojevszkij-művek színpadi válto­zatának rendezési, színészi ér­dekességeiről és problémáiról. szputnyik A Szputnyik decemberi szá­ma közli Leonyid Brezsnyev rö­vid életrajzát abból az alka­lomból, hogy az SZKP Központi Bizottságának főtitkára, a Szov­jetunió Legfelsőbb Tanácsa El­nökségének elnöke ez év de­cember 19-én tölti be 75. élet­évét. Ugyancsak ebben a számban olvashatjuk Leonyid Brezsnyev Korunkról és önmagunkról című memoárját. A folyóirat folytatja a korát# ban elindított, A Szovjetunió megalakulásának 60. évfor­dulójára című sorozatát. A de­cemberi fejezet az ország egyik közép-ázsiai köztársaságát, A kirgiz-csoda titkai címmel mu­tatja be. Száz évvel ezelőtt Kirgizia a külvilág számára szinte isme­retlen volt — meséli- a riport egyik szereplője, Aali Tokom- bajev, kirgiz költő. Nem így ma, amikor a köztársaság virág­zik és ipara, mezőgazdasága lendületesen fejlődik. Közismert, mekkora a szerepe a Szovjetunióban a halászat­nak és az élelmiszeripar azon ágának, melynek fő alapanya­gát a halászat biztosítja. Ebből a szempontból és más vonatko­zásban is érdeklődésre tarthat számot Mihail Ivin riportja: Ho­gyan mentették meg a fehér la­zacot? Az orvostudományi témák iránt érdeklődők figyelmébe A sokarcú láthatatlan és a Sport és egészség című írásokat ajánljuk. Gavril Ilizarov profesz- szor Sport és egészség című tanulmánya legfőképp azzal foglalkozik, hogy civilizált ko­runkban az emberek megle­pően keveset mozognak. Ugyan­is nagyon sokan ülőmunkát vé­geznek, majd utána végignyúl­nak a heverőn, vagy elhelyez­kednek a kényelmes fotelben a televízió képernyője előtt. Ez az életmód újfajta betegséghez ve­zet. Nos, mi a teendő? Erre igyekszik választ adni a szerző: A sakkról a Szputnyik ha­vonta rendszeresen közöl anya­got. Ám ezúttal a rovatot bő­vítették a szerkesztők. Iszaak Lindner sakktörténész. A sak­kozás pszichológiai párbaj cím­mel mélyebben szánt e soka­kat érdeklő témában. r Bem utat ju k Szovjet-Észtországot •Mh j # A Szovjet Kultúra és Tu­domány Házában a napok­ban nyitották meg a Szovjet- Észtország életét bemutató kiállítást. Kultúrájukról, nép­művészetükről ipari fejlettsé­gükről átfogó képet kaphat­nak a látogatók.

Next

/
Oldalképek
Tartalom