Tolna Megyei Népújság, 1981. december (31. évfolyam, 281-305. szám)
1981-12-08 / 287. szám
2 ^fepÜJSÄG 1981. december 8. Budapestre érkezett Nyikolaj Tyikonov (Folytatás az 1. oldalról) záruk és a Szovjetunió gyümölcsöző ‘kapcsolatairól, ezen belül különös figyelmet fordítottak a szerteágazó gazdasági együttműködés eredményeire és a kapcsolatok fejlesztésének lehetőségeire. Szót váltottak a nemzetközi helyzet időszerű kérdéseiről, különös tekintettel kontinensünk békéjének és biztonságának megőrzésére, a fegyverkezési hajsza megfékezésére, egy új nukleáris világégés megelőzésének fontossógára. A vendéglátók este díszvacsorát adtak a szovjet kormányfő tiszteletére a Parlamentben. Lázár György pohárköszöntőjében többek között hangsúlyozta: a nehéz külső feltételek között most térünk át a XII. kongresszus határozatai nyomán az intenzív gazdasági fejlődésre. Ilyen körülmények között kiemelkedő fontossága van a szovjet—magyar kapcsolatok további fejlesztésének, a qyár- tásszakosítás és kooperációs program megvalósításának. Elismerően szólt a szovjet nép sikereiről és a szovjet béke- politika nemzetközi jelentőségű kezdeményezéseiről. Nyikolaj Tyihonov válaszbeszédében először is átadta a jelenlévőknek, s az egész magyar népnek Leonyid lljics Brezsnyev szívélyes üdvözletét és jókívánságait. A mostani tárgyalásokról szólva megállapította: behatóan foglalkoznak a gazdasági kérdésekkel. Figyelmüket nemcsak a napi feladatokra fordítják, hanem a távlatokat is szem előtt tartják. Ezután a nemzetközi kérdésekre áttérve hangsúlyozta: Mi arra törekszünk, hogy a 80-as évek az enyhülés elmélyülésének évei legyenek, s azokat a fegyverkezési hajszáról a leszerelésre való áttérés jellemezze. Erre törekszik a Szovjetunió a napokban Genfben megkezdődött szovjet—amerikai tárgyalásokon is. Tyihonov kormányfő kiemelte: a Szovjetunió részéről megvan mind a politikai akarat, mind a készség arra, hogy konkrét eredmények szülessenek a béke érdekében. Befejezésül a szocialista Magyarország boldogságára és felvirágzására, a testvéri magyar népre és a megbonthatatlan szovjet—magyar barátságra emelte poharát. PANORÁMA Lengyel kormánynyilatkozat Elkészült a szakszervezeti törvény tervezete Súlyos politikai helyzetet teremtett a Szolidaritás országos bizottságának múlt heti állás- foglalása, ám a lengyel kormány továbbra is mindent megtesz a nemzeti egyetértés frontjának létrehozásáért. Ez a fő gondolata a lengyel kormány szóvivője által vasárnap éjszaka közzétett nyilatkozatnak. A dokumentum megállapítja: a Szolidaritás elnöksége a regionális szervezetek vezetőivel együtt előre elutasította a nemzeti egyetértés eszméjét, illetve anncrk megvalósítását ultimativ feltételekhez kötötte. „A tények azt mutatják, hogy ellenzéki politikai *erő pozíciójából nyílt harcba indulnak a hatalomért a szocialista állam- hatalommal szemben. Ezzel új szakasz kezdődik a válságban s csökken a remény arra, hogy tárgyalásokkal, kompromisszumokkal végre lehet hajtani a gazdasági reformot, hogy tovább lehet haladni a szocialista megújulás útján — hangsúlyozza a nyilatkozat, majd leszögezi: Egyvalami bizonyos: senkinek sem sikerülhet a szocialista államiság megdöntése”. A dokumentum rámutat: A Szolidaritás vezetőinek állításai ellenére a kormányt éppen azért kell felhatalmazni bizonyos különleges jogkörökkel, mert a szejm és a miniszterelnök többszöri felhívása ellenére sem szűntek meg a sorozatos sztrájkok, tovább lazult a fegyelem. A különleges jogkörök egyébként is csak a téli időszakra, vagyis jövő év március végéig szólnának, s céljuk éppen az, hogy elkerülhető legyen a konfrontáció, s ezzel a végső eszközök alkalmazása. A nyilatkozat rámutat arra, hogy a szakszervezeti törvény tervezete ügyében a Szolidaritás vezetői nyíltan kétségbe vonták az államtanács és a szejm jogkörét, idő előtti tanácsi választásokat követelve pedig olyasmibe avatkoztak bele, ami nem a szakszervezetek dolga. Különösen úgy nem, hogy a Szolidaritás már előre bejelentette: saját listával kívánna indulni egy ilyen választáson. * A lengyel parlament illetékes bizottságai kidolgoztak a szak- szervezeti törvény tervezetének végleges szövegét. A több mint egy éve megvitatás alatt álló tervezet a szejm legközelebbi ülése elé kerülhet. A bizottságok úgy döntöttek, hogy — a Szolidaritás követelésével ellentétben — nincs szakszervezet-alakítási joguk a tényleges, vagy ideiglenes katonai szolgálatot teljesítő személyeknek, továbbá rendőröknek és a büntetés-végrehajtó intézmények személyzetének. A tervezet biztosítja a sztrájkhoz való jogot, ugyanakkor kimondja, hogy a sztrájk végső eszköz, amelyet csak akkor szabad alkalmazni, ha a konfliktusok rendezésének minden más lehetősége kimerül. Sztrájkot a munkahelyek szakszervezeti szervei hirdethetnek akkor, ha az alkalmazottak többsége titkos szavazáson emellett foglal állást. A sztrájkjog felfüggesztésével kapcsolatban hosszas vita után végül is azt a változatot fogadták el, hogy a szejm évente egy alkalommal, három hónapos időtartamra felfüggesztheti a sztrájkokat. Az eredeti változat szerint a szejm korlátlan időre is felfüggeszthette volna a sztrájkjogot. A Szolidaritás évente egyszeri, kéthónapos felfüggesztést tartott elfogadhatónak. BRÜSSZEL Tíz európai NATO-tagország és az Egyesült Államok béke- mozgail maiinak 300 képviselője vgsárnaip Brüszelben megvitatta az elmúlt hónapok fegyverkezés- és háborúéi lenes tömeg- megmozdulása inak ta pasztó la - taiit és a jövő feladatait. Az „Alternatívák aiz elrettentéssel szemben — az atomfegyver-ellenes szövetségért'1 jelszóval megrendezett fórum résztvevői további tötnegakciókat sürgettek Nyug at-Európában a leszerelésért és a háborús veszély elhárításáért. 'Több békéménél megtartásáról döntötték: így a nyugat-európai országokban tevékenykedő „INők a békéért” mozgalom képviselőije bejelentette, hogy Amszterdamtól Bé. csig vonuló békemenetet szerveznek. BECS Az osztrák kormány keddtől visszaállítja a beutazási vízumkötelezettséget a lengyel állampolgárok számára —■ jelentette be hétfőn az osztrák kül- és belügyminisztérium hivatalos közleménye. Az intézkedéssel, amely egyelőre 1982. június 30-ig marad hatályban, az osztrák kormány felfüggesztette a lengyel kormánnyal 1972. július 18-án aláírt megállapodást. Kommandók Reagan ellen? Kadhafi líbiai elnök vasárnap az ABC televíziónak adott nyilatkozatában kategorikusan cáfolta azokat a képtelen amerikai vádakat, hogy Líbia „ha- lálikomm an dókat” küldött az Egyesült Államokba Reagan elnök és más amerikai vezetők meggyilkolására!. Kadhafi felszólította' az dmerikai hatóságokat: indtísanak vizsgálatot a Líbiát sértő hazugságok eredetének felderítésére'. A Fehér Ház vasárnap nem nyilatkozott az ügyiben, így szóiba d utat adva a legkülönbözőbb híreszteléseknek. A vasárnapi Lapoik és a televíziós állomások újabb és újabb elképesztő merénylettervekről számolnak be, amelyek előkészítésére, úgymond, két, öt emberből álló csoport érkezett az Egyesült Államokba1. A Magyar Nemzeti Bank hivatalos deviza- és valutaárfolyamai Érvényben: 1981. december 8-tól Devizanem Vételi Közép árfolyam 100 egységre, Eladási forintban Angol font 6 655,43 6 662,09 6 668.75 Ausztrál dollár 3 948,49 3 952,44 3 956,39 Belga frank 91,47 91,56 91,65 Dán korona 480,65 8411,13 481,61 Francia frank • 614,05 614,66 615,27 Holland forint 1 415,79 1 417,21 1 418,63 Japán yen (1000) 154,93 155,09 155 25 Kanadai dollár 2 921,29 2 924,21 2 927,13 Kuvaiti dinár 12 297,20 12 309,51 12 321,82 Norvég korona 602,52 603,12 603,72 NSZK márka 1 539,15 1 540,69 1 542,23 Olasz líra (1000) 28,90 28,93 28,96 Osztrák schilling 220,71 220,93 221,15 Portugál escudo 53,42 53,47 53,52 Spanyol peseta 36,14 36,18 36,22 Svájci frank 1 849,21 1 851,06 1 852,91 Svéd korona 627,34 627,97 628,60 Tr. és cl. rubel 2 597,40 2 600,00 2 602,60 USA dollár 3 439,53 3 442,97 3 446,41 Ar államközi megállapodásokon alapuló hivatalos árfolyamok változatlanul az 1981. október 20,-i közlésnek megfelelően vannak érvényben. VALUTA (BANKJEGY ÉS CSEKK) ÁRFOLYAMOK Érvényben: 1981. december 8-tól Pénznem Vásárolható legmag. Vételi Eladási bankjegycímletek árfolyam 100 egységre, forintban Angol font 50 6 462,23 6 861,95 Ausztrál dollár 50 3 833,87 4 071,01 Belga frank 5 000 88,81 94,31 Dán korona 1 000 466,70 495,56 Finn márka 100 775,12 823,06 Francia frank 500 596,22 633,10 Görög drachma 500 53,43 56,73 Holland forint 1 000 1 374,69 1 459,73 Japán yen (1000) 10 000 150,44 159,74 Jugoszláv dinár 1 000 76,00 80, ZŰ Kanadai dollár 100 2 836,48 3 011.Pl Kuvaiti dinár 10 11 940,22 12 678,80 Norvég korona 100 585,03 621,21 NSZK márka 1 000 1 494,47 1 586,91 Olasz líra (1000) 50 000 28,06 29,80 Osztrák schilling 1 000 214,30 227,56 Portugál escudo 5 000 51,87 55,07 Spanyol peseta 5 000 35,09 37,27 Svájci frank 1 000 1 795,53 1 906,59 Svéd korona 100 609,13 646,81 Török líra 1 000 25,65 27,23 USA dollár 100 3 339,68 3 546,26 Emlékek, találkozások A bolgár állam megalakulásakor Nagy Károly francia birodaj- ma és a bizánci birodalom után a harmadik szervezett politikai hatalom volt Európában. A képen az első bolgár főváros: Pliszka bazilikájának romjai. Bakó szüle, amikor meglátta a zárt sorokban vonuló katonákat, a zászlójukat, a sapkájukon a háromszínű pajzsot, közéjük ment és csókolgatta őket. — Drága fiaim! Drága fiaim! Voltak, akik figyelmeztették: — Ezek nem magyarok! — Pedig olyanformák! A zászlójuk is hasonlít a mienkre. — Hasonlít, persze, hogy hasonlít. Van benne piros is, fehér is, zöld is, de a sorrend más. Bakó szüle a sorrenddel nem törődött. Fiaiként fogadta a messzi országból érkezett katonákat, akik a felszabadító szovjet hadsereggel jöttek Villány felől. A harcok ekkor már a Dráva környékén folytak. A bolgár katonák nem sokáig voltak a falunkban, mégis belopták magukat az itt élő emberek szívébe. Megszokták, hogy fordítva bólintanak, mondták is: „Olyanok, mint mi, mindent úgy csinálnak, csak az igenre nemet, a nemre meg igent bólintanak”. Amikor o frontra indultak, a falu lakói már Boriszlávtól, Georgitól, hajlótól, Kordámtól, Aszparuhtól... búcsúzott. A neveket furcsán ejtették, arról pedig sejtelmük sem volt, hogy Aszparuh óbolgárul azt jelenti: „Tüzes paripa". Az óbolgárok- ról éppenséggel semmit sem tudtak, sokan még a térképen sem tudták volna megmutatni, hol van az az ország, ahonnan ezek az emberek jöttek, akikért aggódnak, akikről talán soha nem tudták meg: győztesen tér- nek-e haza, vagy csak a halálhírük jut el a távoli országba. Másnap messziről hallani lehetett az ágyúk dörgését, a bombák becsapódását. Sokan imádkoztak: segítse az isten haza ezeket az embereket a családjukhoz. Nekem is voltak ismerőseim. Az egyiket Boriszlávnak hívták, ő adott cigarettát: Szloncét, Rodopét, a másikat Nikolának, tőle kaptam egy pár bolgár bocskort. Lyukas volt a sarka, de szalmát tettem oda és így elviseltem benne a hideget. A Dráva menti csatában győztek a szovjet és bolgár csapatok, de ma sem tudom, hogy a barátaim hazatértek-e, vagy örök álmukat alusszák a bolgár hősök harkányi temetőjében. A háború elmúlt, de az emlékek nem fakultak. Sőt, egyre inkább érdekelt e nép élete, történelme, országa. Minél többet olvastam Bulgáriáról, annál jobban vágyódtam oda. Turistaként jártam először a Napos-parton. Később Bulgária más tájain kóboroltam magánemberként. Újságíróként is kétszer voltam Bulgária vendége. Legutóbb abban a szerencsében volt részem, hogy tagja lehettem annak a világ sok részéből ösz- szegyűlt újságírócsoportnak, akiket a bolgár állam megalapításának 1300. évfordulója alkalmából hívtak meg: a saját szemükkel lássák egy Jcis nép megtett útját, a világ csodálatát kiváltó tetteit. Beszélgettem magas rangú állami vezetőkkel, munkásokkal, parasztokkal, diákokkal... és megértettem azt is, amit Bakó szüle csak sejtett. Pliszka falain állva, a romjaiban is fenséges első bolgár főváros egykori életét próbáltam képzeletemben felidézni: milyenek lehettek azok az emberek, akik a VII. században letelepedtek itt és felépítették e hatalmas kőfalakat, a nagy palotát, a bazilikát, a pogány templomokat, a lakó- és gazdasági épületeket. Az építkezés arról tanúskodik, hogy ekkor létezett egy ősi, fejlett, sajátos kultúra, mely a trák, a görög és a római kultúrára épült. Képzeletem vetítővásznán nemcsak ők jelentek meg, hanem elődeik is, akik az Azo- vi- és a Fekete-tenger fölötti térségekben éltek, ott, ahol a mi őseink is. Egyik águk pedig szintén a Duna alsó folyásának vidékén jutott el mai hazájába, a Duna-medencébe. Ezen az úton jöttek be a honfoglaló magyarok. Hogy találkoztak, arra bolgár—szláv források is utalnak. E.források I. Nikoférosz bizánci császár és Krum bolgár fejedelem közötti háború kapcsán szólnak az ugorokról, illetve magyarokról is, mint a bolgárok segítőiről. Szókincsünkben is vannak nyomai a magyar—bolgár érintkezésnek: a kereszt, a mezsgye, a rozsda, a mostoha bolgár- szláv szó. Veliko Tirnovó, a második bolgár királyság fővárosa romjaiban is a bolgárság szimbóluma, a nemzeti öntudat és remény támasza volt. A Cárevec- dombon a király és a pátriárka palotájának romjai láthatók. Veliko Tirnovó falai néma tanúi mindannak, ami 1187-től lejátszódott itt. E falak között jöt létre a híres tirnovói irodalmi iskola, itt bontakozott ki a középkori sajátos bolgár írásbeliség, innen indult el az az irodalmi áramlat, amely az egész szláv irodalmat befolyásolta. Aki e falak között barangol, önkéntelenül is Cirillre és Metódra gondol. Rájuk, a bolgár, a szláv írásbeliség megteremtőire, akik megalkották azt az irodalmi nyelvet, amelyet kis- sebb változtatásokkal sok országban ma is használnak. Tevékenységük nemcsak a szlá- vokra volt nagy hatással, hanem egész Európa kulturális fejlődésére. Legfőbb törekvésüket, hogy minden nép saját nyelvén ismerkedjék meg az emberiség szellemi örökségével ■— Európa-szerte támogatták. Ez a tanítás, abban az időben, amikor az egyház és az irodalom számára csupán három nyelvet — héber, görög, latin — írtak elő, forradalmi gondolat volt. Az ilyen gondolat terjesztőire máglyahalál várt. Tisztában voltak ezzel ők is, mégsem tagadták meg elveiket, sőt, védelmére keltek. Cirill így védelmezte a támadókkal szemben: „Isten egyformán küldi az esőt mindenkire, nemde? És a nap nem mindnyájunkra süt-e? Nem lélegezzük-e be valamennyien a levegőt? Nem szégyellitek magatokat, hogy csupán három nyelvet -ismertek el, s minden más néptől és törzstől azt kívánjátok, hogy legyenek vakok és süketek? Magyarázzátok meg nekem, oly erőtlennek tartjátok az istent, hogy nem tudja mindezt megadni, vagy oly irigynek, hogy nem kívánja?” A bolgár kultúra, a bolgár irodalom és írásbeliség megszületése óta nemcsak a bolgár népet szolgálta, hanem az általános emberi eszményeket is. Talán éppen ezért sikerült fennmaradnia az egyenlőtlen küzdelmekben. Kezdettől fogva azt hirdették ezen a Földön: a Föld minden népének joga van az élethez az égbolt közös Napja alatt. E közös égbolton azóta szputnyikok száguldoznak. A szputnyik szó pedig bolgár. De, amíg eljutott az emberiség idáig, addig a bolgár nép is nagyon sokat szenvedett. A romok néma tanúi annak a drámának is, amikor az oszmán hadak 1393-ban elfoglalták a fővárost, lerombolták a bolgár építészet remekeit, elpusztították azoknak a képző- művészeti értékeknek nagy részét, amelyek joggal tekinthetők a reneszánsz előhírnökeinek Európában, öt évszázadig gyújtogattak, mészároltak itt a janicsárok, de azokat a gondolatokat, amelyek itt fogantak, soha, nem tudták megölni. E gondolatok hordozói, a könyvek, a legnagyobb elnyomás idején is megjelentek. A bolgár nép nemzeti öntudatra ébresztésében, a nemzeti megújulásban nagy szerepet játszott az a hetven könyv is, amelyet a XVIII. század második felétől magyarországi nyomdákban nyomtattak. (Folytatjuk.) SZALAI JÁNOS
