Tolna Megyei Népújság, 1981. december (31. évfolyam, 281-305. szám)
1981-12-01 / 281. szám
A ‘népújság 1981. december 1. Moziban Sátáni fogadás Ölünk a nézőtéren, figyelmünk egy pillanatra se lankad. Megszűnt a külvilág, most nem számít d hideg terem, és az egyik székben ülő fiatal idétlen köz- benyihogásai. Úgy meredünk a filmvászonra., mint az első osztályos nebulók a tanítás első napján a táblára. Amit nézünk, krimi. Amit átélünk, sátáni játék. Amit látunk; remekmű. A szabad idő jelentős részét kitölteni hivatott krimitenger láttán, felvetődik a kérdés: megőrizhetjük-e még nyitottságunkat az e műfajban művészi igénnyel készített filmek iránt? Avagy a rengeteg, minden alapvető stílusjeggyel ellátott, de jelentésében egyszerűen minősíthetetlenül pocsék munka olyan közeget teremthet, melyben a többi hazugságán keresztül ér. téktelenedik el oz igazi? Az ötvenegy éves, német származásé színész-rendező, Maximilian Schell, A bíró és a hóhér című alkotását nézve ezek a kérdések fel se merülnek. A középszerhez szoktatott visszaeső mozi- (krimi-)néző ezúttal teljes élményt kap. Olyan jelentős színészegyéniségek formálták meg A bíró és a hóhér szereplőit, mint Martin Ritt (a Norma Rae rendezője), Jon Voigt, Jacquline Bisset, egy epizódszerep erejéig Dürrenmatt, továbbá egy kétperces ha. lőtt rendőr epizódszerepéig Fellini Casanovájának és Bertolucci Huszadik századának főszereplője, Donald Sutherland. Maximilian Schell művében nyomon követhető az irodaJmi alapanyaghoz való szigorú hűség, a jellemek páratlan hitelessége, a pattanásig feszített, tudatosan kegyetlenségre épített gyilkos játék. S hogy a történetről is szó essék: 1948-ban Isztambulban él két barát. 'Hahs Bärlach rendőr, felügyelő és Richard Gassman, a 'későbbi tömeggyilkos.. Mindketten ugyanabba a lányba szerelmesek. Gassman Barlach szeme láttára - fogadásból — belöki a lányt a folyóba., s a gyilkosságot nem lehet rábizonyíta.- ni. A történet kereken harminc év múlva, folytatódik. 'De egy szóval se többet Friedrich Dürrenmatt novellája levehető o könyvespolcról. Maximilian Sdhell alkotása megtekinthető a moziban.- Szűcs Következő heti filmjegyzetünket az I, mint Ikarusz című színes francia filmről írjuk. Rádió A Sakknovella .Lehet, hogy az alapötlet képtelenség, de a 100 éve született Stefan Zweig elég jó író volt ahhoz, hogy elhitesse az olvasóvá.!, sőt legújabban a hallgatóvá.! is. Börtönben, 150 mesterjátszma alapján meg lehet-e tanulni olyan fokon sakkozni, hogy az ember később (igaz, életében egyetlen alkalommal!) győzelmet érhessen el egy őstehetség világbajnokkal szemben? Továbbmenve, elképzelhető-e a skizofrénia olyan fokú tudatos kialakítása1, hogy az ember önmaga ellen játszhasson? Mindezt természetesen táblák és figurák nélkül, fejben. Félő, hagy ez lehetetlen, de Stefan Zweig talán legjobb írása olyannyira sikerült, amennyire ez csak lehetséges, éppen ezért senki nem töpreng felette. Vasárnap késő délután a Kossuth adón Dobai Vilmos próbálkozását hallgathattuk, aki igyekezett ezt o kitűnő írást rádióra alkalmazni. 'Ennek során furcsa ellentmondás született A „rádióra alkalmazás” tulajdonképpen elég unalmas volt Egy- egy személy túlságosan hosszan beszélt így a hallgató a rendezés révén nem juthatott ugyanolyan élményhez, mint az olvasó. Olvasva jobban el tudjuk viselni a végeérhetetlen monológokat, mint élőszóban. Az embernek óhatatlanul egy önkényesen választott irodalmi párhuzam jut a.z eszébe. A Stefan Zweiggel nagyjából egy „súlycsoportba” tartozó Márai Sándor „Vendégjáték Bolzanóban”- ját is bajos lenne „rádiósítani” . .. Zweiget szintúgy. A furcsa ellentmondás ezek után abban csúcsosodik ki, hogy a színészek többé-kevésbé mégis megoldották o lehetetlent Ami jelen esetben annyit jelent, hogy ők mentették meg a hetvenperces darabot Elsősorban o Dr. B. szerepét játszó, szokás szerint kitűnő Tomanek Nándor. A Sakknovello skizofrén meglehetősen énhasadt, de aki esetről szól, ez az állapot is hallgatta ezt az adást, igazolhatja, hogy így igaz. Persze messze jobb lett volna., ha nemcsak a színészek találnak egymásra, hanem csatlakozik hozzájuk a rendező, a szerkesztő '(Sumonyi Papp Zoltán), sőt netán maga néhai Stefan Zweig is. (ordas) Színházi esték Vigyázat: világsiker! A tényt tudomásul kell vennünk, okait sem érdemes firtatni, a kérdést inkább úgy kellene feltenni, mi húzódik meg a világsiker mögött, érték vagy manipulált középszerűség? A világhírű szerzők — mert itt minden világhírű — Böbe Fosse, Fred Ebbe és a zeneszerző John Kander a Kabaré szerencsés leleménye után a távolabbi múltba mentek vissza, a húszas évek Chicagója, ami készen kínálja a genszterromantikát, s kínálná az amerikai társadalmi erkölcsök határozott rajzát, tehát az alap sok mindenre alkalmas. A darab azonban nem jó, sőt nyugodtan kimondhatjuk, hogy irodalmilag nem értékelhető, Bob Fosse és Fred Ebbe ugyanis egyszerűen nem tud drámát írni: különböző szituációk laza füzére a Chicago, tények illusztrációja, melyben a szereplőknek nincs egyéni karaktere, s a történetnek sincs logikája. Ha a szerzőkben egy pillanatra is felmerülne a húszas évek Amerikájának abszurd valósága, kiváló dráma válCsákányi Eszter hatnék az alapanyagból, mert azt példázhatná, hogy egy szenzációk által manipulált társadalom hogyan válik minden érték tagadójává. Persze könnyű lenne erkölcsi oldaláról kikezdeni ezt a világsikert, s a szerzőhármas joggal vonogathatná a vállát: nem példázatot akart csinálni. De drámát sem csinált, illetve azt csinálta, amit a Broadway színházi törvénye már régen kodifikált, harsány látványosságot, ahol a szép nők hada azt sugallja, hogy a gyilkosság is jó eszköz a revűsztár sikeréhez. A darab ugyanis mindössze ennyi: Roxie Hart megöli szeretőjét, s ezzel a szenzációval szerencsésen elindul karrierje. Ha elfogadjuk ezt a siralmas tényt, minden természetes lesz, s nincs is más dolgunk, mint bámulni a nőket, akik fáradhatatlanul táncolnak, énekelnek. Paradox helyzet: az előadás jobb mint a darab. Ascher Tamás mindent elkövetett, hogy hamisítatlan amerikai musicalben legyen részünk. Az előadás Básti Juli és Csákányi Eszter vállán nyugszik. Minden tiszteletet megérdemelnek, mert bebizonyítják, hogy ezt is tudják, méghozzá milyen jól! Fáradhatatlanul táncolnak, énekelnek, s kivételes kvalitásaikból arra is jut, hogy esetenként érzékeltessék azt a drámát is, ami a látványos szerep mögött van. Jó Spindler Béla, Lázár Kati, Lukáts Andor. S jó Pogány Judit és Kottái Róbert, csak az a baj, hogy ezzel a két szereppel nem lehet mit kezdeni. A szerzők velük akarják érzékeltetni a Broadway szentimentalizmusát, s az amerikai átlagpolgár valószínűleg ilyenkor veszi elő a zsebkendőjét. Természetesen John Kander zenéje is világhírű, s ezenkívül olyan hangos, hogy az első rész után zúgó fejjel szédelegtünk ki a dohányzóba. A Chicago, amit a kaposvári színház mutatott be, természetesen Szekszárdon is sikert hozott, ami nem a darabnak szól, hanem az előadásnak. Mert jó az előadás, mi pedig elégedetten könyvelhetjük el magunkban, hogy ilyen a világsiker. CSÁNYI LÁSZLÓ Kossuth-könyvek Baracs Dénes: Mitterrand - franciaországi változások 1981. május 10-én Franciaországban 15 714 598-a.n, a választók 51,75 százaléka szavazott Francois Mitterrandra. Győzött a baloldal, Franciaországnak szocialista elnöke lett. A június 14-én és 21-én tartott parlamenti választáson még nagyobb lett a szocialista párt sikere, abszolút többséget szerzett. A 491 tagú parlamentben 283 a szocialista képviselők száma. A kommunista képviselőkkel együtt 326 mandátum a baloldalé. A választások után megalakult kormánynak négy kommunista tagja van. Utoljára 34 évvel ezelőtt vett részt a kommunista párt a kormányban. A két párt közös nyilatkozata leszögezi: elő fogják segíteni annak a politikának a megvalósítását, amely mellett a franciák többsége állást foglalt Mitterrand megválasztásaikor. A lakosság többsége tehát változást aíkair, és a szocialista párt választási politikája találkozott ezzel az igénnyel. Mi lesz ezután? Hogyan alakul Franciaország belső helyzete és külpolitikája? A győzelemben nagy szerepet játszott a szocialista párt korábban meghirdetett programja, amelyben nagy jelentőségű reformok szerepeinek: a tíz legnagyobb vállalat és bank államosítása, a nagy vagyonok adóterheinek növelése, o teljes foglalkoztatottság biztosítása, a kis jövedelműek vásárlóképességének emelése. A választáson szerzett baloldali többség lehetővé teszi o nyugodt kormányzást, azt, hogy Franciaországban valóban változás történjen. Az elkövetkező időszakban az is kiderül, hogy o szocialista párt valóban változást akar-e, hiszen programjával igyekezett alkalmazkodni a széles választó rétegek igencsak ellentétes érdekeihez. Világpolitikai jelentősége lesz annak, hogy milyen külpolitikát fog kialakítani az új francia elnök.' A szerző, az MTI párizsi tudósítója o helyszínen kísérte végig a választási harcot. Személyes élményei alapján, riportele. mekkel tarkítva elemzi a választási küzdelmet, o pártok politikáját, a baloldal győzelmének okait. Izgalmas könyvg_ az új kormány megalakulásával fejeződik be. TV-NAPLÓ A Redl-ügy Egon Ervin Kisch neve méltatlanul merült el a feledésben, bár a sors ritkán volt hozzá kegyes. Egy időben őt nevezték a „száguldó riporternek", ami nem valami sokat mond, mostanában pedig a nagy prágaiak között bukkan fel néha a neve, jóllehet Kafka, Rilke, Werfel művészetéhez semmi köze. Vérbeli riporter volt, a Monarchia végnapjainak krónikása, majd a háború utáni Prága titkait firtatta, (Prágai Pitaval című könyve a legjelentősebb), részt vesz a nemzetközi antifasiszta mozgalomban, s csak a háború után tért vissza hazájába. 1948-ban halt meg. Egyik legjobb írása „A Redl-ügy". Alfred Redl ezredes, a prágai hadtest vezérkari főnöke rendszeres kémjelentéseket küldött az oroszoknak, míg 1913. május 24-én a császári kémelháritás le nem leplezte. Az ügyet nem akarták nyilvánosságra hozni, ezért arra kényszeritették Red! ezredest, hogy lője főbe magát. Kisch mesterien bonyolítja le a szerteágazó bűnügy szálait, s érthető, ha Esztergályos Károly kedvet kapott ahhoz, hogy filmet csináljon belőle. A forgatókönyvet is maga irta, ami manapság bevett szokás. A kitűnő nyersanyagból, sajnos, rossz film lett. Egon Erwin Kisch pedig olyan érzékletesen irta meg Red! ezredes történetét, hogy csak át kellett volna tenni filmre, de Esztergályos Károly nyilván más babérokra vágyott. Ám kezében kusza, nehezen érthetővé vált az egyébként világos történet, jelképei pedig esetenként hamis történelmi következtetéseket sugallnak. Redl gyászmenetében a sor végén ott kullog Hitler is, mintha Redltől egyenes út vezetne a fasiszta hatalomátvételig. Ferenc Ferdinánd gonosz, korlátolt ember volt, de nem bohóc, ellentétben Franz Conrad von Hötzendorf tábornaggyal, akit hötzendorii Conrádnak neveztek a háború alatt, s ő lett névadója a magyar „kávéházi Konrádoknak" is. Az iró természetesen szabadon bánik anyagával, de ha a történet elveszti logikáját, vagy hamis következtetéseket enged meg, akkor az egész gyanúba kerül. Mint ez a film is, pedig kár, mert Bárdi György még igy is kivételes lehetőséget kapott kiváló tehetsége újbóli bizonyítására. Cs. L. A gyengébbek kedvéért? Annak idején, amikor Vitray Tamás átadta a Kapcsoltam vezénylőpálcáját Rózsa Györgynek, a tv-nézők kissé vonakodva fogadták az ifjú riportert. Ez érthető is volt, hiszen egy kivételes tv-s egyéniség által elkezdett műsort átvenni igen-igen nehéz feladat. Mindezt tudva, azért mindannyian megelőlegeztük a bizalmat Rózsa Györgynek, s türelemmel vártuk, hogy néhány adás után kibontakozzon egyénisége, s mi pedig felszabadultan, könnyedén látszhassuk kedvelt tv-s játékunkat. Ehelyett — leszámítva a várakozási idő utáni hat-nyolc adást — dühösen játszunk. Mivel Rózsa György nem talált magára, s ez bizony rányomja bélyegét minden egyes műsorra. Vagy mégis magára talált? Lehet. Ugyanis a Kapcsoltam jelenlegi játékvezetője korábban gyerekműsorok ügyes, szellemes irányítója volt a televízióban. S mostanában, mintha a felnőttek játékát — kezdési időpontja este fél tíz körül van — is úgy kezelné, mintha nyolc-tiz esztendős gyerekek vetélkednének. Rendre elmagyaráztatja és magyarázza a teljesen kézenfekvő, s csöppet sem furfangos megfejtéseket, pontosan úgy, mintha a vele szemben ülők — bocsánat a kifejezésért — kissé gügyék lennének. Többször bakizik, gyakran jön zavarba; kezdeti szellemessége már-már erőltetett jópofás- kodásba megy át. Ezért sokan, s egyre többen kapcsolják ki bosszúsan tv- készüléküket már a játék első tíz perce után, sőt vannak, akik a Kapcsoltam idejére eleve pauzát tartanak. A magam részéről egyre jobban sajnálom ezt a műsort. — vhm — Vasárnap délután az Augusz- házi hangversenysorozat nyitó- kontcertjét hallottuk a zeneiskola nagytermében. A műsort Händel e-moll szonátája nyitotta, képviselve a barokk zenét. Körtés József — fuvola — és Kékesi Mária — zongora — stílusosan, megfelelő tempó- választással, meggyőzően adták elő a négytételes művet. Ezt követően Kékesi Mária három Beethoven-bagatellt és egy Chopin-művet játszott. Kékesi az elmúlt hangversenyévadban nem vállalt fellépést, ez időt rendszeres gyakorlásra, hangszertudásának fejlesztésére, repertoárjának bővítésére fordította. Az Op. 33. sorozatból választott három bagatellt jó előadásban hallhattuk. Ezek az „apróságok” csak formájukban, terjedelmükben „kis művek", zenei, technikai szempontból komoly feladatot jelentenek az előadó számára. Kékesi Mária technikája fejlődött, hangszerkezelése biztoszabbá vált, melyeket a nehéz Chopin-scherzo sikeres előadása is bizonyít. Megfontolandó lenne a mű középszakaszának nyugodtabb tempójú, így még líraibb megfogalmazása. A szünet után J. B. Vanhall B-dúr kvartettje következett. Érdekes a hangszerösszeállítás: fuvola, klarinét, brácsa és cselló, tz különleges hangszin- beli hatást eredményez. Az előadók — Körtés József, Fa- lussy Mária, Mártonka Tünde és M. Pálma Ilona — kidolgozott előadása meggyőzött minket arról, hogy Vanhall mester is azok közé a kitűnő muzsikusok közé tartozik, kiknek — szerencsétlenségükre — Mozart és Beethoven voltak kortársai. A lassú tétel meleg éneklése, a zárótétel a mozarti rondák derűjét, könnyedségét hozó hangulata az est szép pillanatai voltak. Dobai Tamásné és Dobai Tamás jóvoltából a közönség megismerkedhetett Ravel Lúdanyó meséi c. művének eredeti, négykezes változatával. A szerző által kiválasztott mesék az európai mesekincs ismert darabjai. (Csipkerózsika, Hüvelyk Matyi stb.) Színes, kitűnő előadásban élvezhettük e kifejező zenét. Sokáig emlékezetes marad a Csúnyácska, a pagodák császárnője tétel keletet idéző varázslatos hangzásképe. A műsort Pecze István — trombita — közreműködése zárta. Gegyike virtuóz elemekre épülő, hatásos Koncertetűdjét játszotta természetes könnyedséggel, Thész László biztos támaszt adó zongorakíséretével. LÁNYI PÉTER Sikerek a Zeneakadémián ,Áradj ránk forró zene, taníts az emberség dalára!” E 'Fodor Andrástól származó gondolat jegyében hetedik alkalommal rendezte meg az Ipari Szövetkezetek Országos Tanácsa, a 'Népművelési Intézet és a Kórusok Országos Tanácsa a bu. dapesti „kamarakórus napodat november 28—29-én a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola kistermében. Két napon át három koncert keretében tizennégy együttes vetélkedett a legjobbaknak járó értékes díjakért. Hetven kórus- mű hangzott el, közöttük öt dalmű bemutatóként, Tolna megyét a Szekszárdi Szövetkezeti Madrigálkórus (karnagy: Jobbágy Valér) és a dombóvári „Kapós” Kórus (karnagy: Pásztor Jánosné) képviselte. A Madrigálkórus a szocialista országok kórusirodalmából választott mű kiváló előadásáért, valamint eddig ismeretlen barokk mű művészi megszólaltatásáért elnyerte a. Népművelési Intézet díját, a „Kapos” Kórus igényesen összeállított műsoráért és annak színvonalas előadásáért az OKISZ Elnökségének különdíját kapta. A díjakat Forrai Miklós, a zsűri elnöke adta át. LEMLE ZOLTÁN t Augusz-házi hangverseny
