Tolna Megyei Népújság, 1981. december (31. évfolyam, 281-305. szám)
1981-12-31 / 305. szám
1981. december 31. \ 'tHEPÜJSÄG 11 r Integrációs törekvések a közművelődésben Senki sem határozhatja meg előre, hol log megszületni: a világvárosi rangjával büszkélkedő Budapesten e, vagy „be kell érnie" valamelyik megyeszékhellyel, középvárossal, esetleg egy csöpp faluval a Bükk lábainál. Köztudott, hogy Magyarország lakosságának jó része úgynevezett kistelepüléseken él. Hogy mekkorák ezek a falvak? Némelyikbe harminc, némelyikbe háromezer ember lakik. S az életkörülmények ugyancsak függenek attól, hány nulla sorakozik az első számjegy után. (Természetesen nem lehet minden községben kihelyezett főiskola, Skála Áruház, és panoráma-filmszínház, de azt joggal várhatja el minden állampolgár, hogy ne kerüljön lényegesen hátrányosabb helyzetbe azért, mert nem nagyvárosban él. Érvényes ez a művelődési lehetőségekre is. Nem véletlen, hogy a hetvenes évekre időszerűvé vált a kistelepülések sorsa. Falvak, egész területek néptelenedtek el a mezőgazdaság csökkenő munkaerőigénye, a falusi lakosság város felé törekvése miatt. Iskolák százait körzete- sitették, kihasználatlanul maradtak jó állapotban lévő, ma is értékes épületek. A körzeti központokban külön- külön kínlódott — vagy kínlódik ma is \— az iskola, a művelődési ház, az óvoda, a sportegyesület. Sajátos gondjaik közös okokra vezethetők vissza: megnövekedett a gyermeklétszám, és nőtt az emberek kulturálódási igénye, ugyanakkor kevés az oktatásra-művelődésre fordítható pénz, kevés a szakképzett népművelő, egyes iskolákban a szakképzett pedagógus, a könyvtáros is. Néhol olyan groteszk helyzet alakult ki, hogy a helyi tanácsnak a fejlesztésre fordítható pénzét egy-egy módosabb községi polgár minden nehézség nélkül meghitelezhetné. Hallottam olyan esetről, hogy a tanév vége felé a szülőknek kellett villanykörtét venniük a falusi iskolába, mert már arra sem futotta a költségvetésből... A kistelepülések oktatási, közművelődési és sportintézményeinek integrációját tehát a szó szoros értelmében a szükség kényszeritette ki. Egyesíteni a szellemi és az anyagi erőket: ez volt a cél a hetvenes evek második felében, s ma még inkább, mint akkor. Az első lépést Heves megye tette: a füzesabonyi járás Sarud nevű községében megalakult az első nevelési központ. A példát számos helyen követték az országban, s ma már nemcsak falun, hanem városban is szaporodnak az integrált létesítmények. A nyolcvanas évek elejére hetven fölé nőtt a számuk. A nevelési központok igazgatóinak első tapasztalatcseréjét Pécsett tartották meg. Itt, az új siklósi városrészben épül az ország egyik legkorszerűbb nevelési központja. A majdan — szinte szimbolikusan — nyolcszög alakú épületegyüttesben úgyszólván a „születéstől a halálig" kívánnak foglalkozni az emberekkel. A hetven-egynéhány intézmény között természetesen nemcsak ilyen vagy a debrecenihez hasonló „csodapalotákat" találunk. Vannak egészen egyszerű, mondhatnánk elemi szinten működő nevelési központok is, ahol az integrációt csupán az iskola, az óvoda és a művelődési ház együttműködése jelenti. Beláthatjuk azonban, hogy már az is nagy dolog, ha nem külön-külön szerveznek ismeretterjesztő előadásokat, nem külön-külön veszik meg a méregdrága audo-vizuális berendezéseket, s ha a pedagógusok az eddiginél nagyobb segítséget adnak a népművelőknek. Természetesen az integráció sokkal fejlettebb formája az, ha már a tervezőasztalon összeszerkesztik a nevelési, a közművelődési és sportlétesítményeket, s azok közös igazgatás alatt összehangolt, sőt szerves egységbe tartozó nevelésikulturális program alapján dolgoznak. Ilyen, úgynevezett komplex intézmény még kevés van, de a fejlődés tendenciája mindenképpen ez kell hogy legyen. Mert mit is várhat a lakosság az ilyen nevelési központoktól vagy komplex intézményektől? Legelőször is azt, hogy megvalósuljon bennük a folyamatos, az úgynevezett permanens oktatás-nevelés. Hogy az az óvodás kisgyerek, aki egyszer megismerte, megszokta az épületet, törés nélkül léphessen át az iskolába, onnan talán a középiskolába, s ha kiszakad ebből a körből mint tanuló, találja meg ugyanitt a helyét a szakkörökben, a hobbiszobákban, a sportpályán, az uszodában, a mozi- és színházteremben, a kulturált büfében, étteremben. Természetesen ez volna az idea, de ma még azt is jogosan tarthatjuk eredménynek, amivel például a baranyai Dobszán dicsekedhet: a nevelési központ megszületése fellendítette a felnőttoktatást, a gyerekek egyre több sikerrel csábítják el szüleiket a különböző rendezvényekre, a hirlapolvasóba, a könyvtárba. Egyre több felnőtt merészkedik be az iskolai tornapályákra, s a tantermek esténként öntevékeny együttesek számára biztosítanak próba- lehetőséget. A megnövekedett feladatokhoz természetesen új szemléletű szakemberek szükségeltetnek. A pedagógusnak egyszersmind jó népművelőnek kell lennie, aki a tanításon kivül meg tudja szervezni a tanulók — és szüleik — szabad idejének hasznos eltöltését. A népművelőnek ugyanakkor ismernie kell az iskola rendjét, az alapvető tantárgyi követelményeket és a nevelési célokat, hogy hozzájuk igazíthassa művelődési tervét. Az iskolai előkészítőtől a felnőttek szakmai továbbképzéséig mennyi feladat! A tapasztalatok szerint a megnövekedett munka inkább vonzza, mint taszítja a szakembereket. Főként a fiatalok — tanárok és népművelők — látnak sok fantáziát az új típusú komplex intézményekben. (Új elnevezésük általános művelődési központ; egyedül a pécsi intézmény tartja meg a nevelési központ elnevezést.) Jó volna, ha a régi beidegződések, a hagyományos iskola idealizálása, a személyi torzsalkodások sehol nem akadályozhatnák meg az új szellem térhódítását. Tizennyolc általános művelődési központban kezdődik országos kísérlet, amelyek tapasztalatait 1985-ben összegzik majd! HAVASI JÁNOS Magyarország múzeumai A pécsi Janus Pannonius Múzeum Az Uitz Múzeum épülete A múzeum alapításának gondolata Pécsett az 1870-es éveikben merült feli., 1871 -bem Far- íkcns István negyven nyolcas honvédtiszt és ügyvéd végrendeletében ezer forintot adományozott a „Pécsett fölél lítaindó múzeum és könyvtár” részére. 1898- ban Juhász László ügyvéd felL ajánlotta a városinak, hogy régiséggyűjteményét letétként, kiállításra átengedi. E kiállítás sikerének következtében a város 1899-ben elhatárolta a múzeum létesítését. Két év múlva, 1902-lben állami támogatással, nyolcezer koronáért ímeg is vásárolta Juhász László 150 szekrényben elhelyezett, 6795 darabból állló, a 'korabeli magyar- országi régészeti kutatások csaknem valamennyi korszakát reprezentáló, gyűjteményét. Ezt a törzsanyagot néhány év alatt számos adomány egészítette ki. A légjelentősebb a Zsolnay család letétje volt Az állandó kiállítás (természetrajzi, helytörténeti', régészeti, Zsolnaiy-kerá- miaamyaggal) megnyitására 1904. november 27-én került sor. A múzeumigazgatói teendőket akkor Marosi Arnold középiskolai tanár látta el. A gyűjtés 1907-től a néprajz területén is folytatódott. Ugyanekkor alakult meg a Pécs^baranyai Múzeum Egyesület. 1909- ben Szőnyi Ottót nevezték ki a múzeum igazgatójává. A gyűjtemények gondozásában az igazgatónak külső szakemberek, általában gimnáziumi tanárak segítettek, mint a múzeumi egyesület tagjai. 1921-től Fejes György vette át az intézmény vezetését, mely 1928-ban egyik alapítójáról a, „IMajorossy Imre Múzeum" nevet kapta'. 1936- ban közgyűjteménnyé nyilvánították. A Baranya vármegyei Múzeummal való egyesítéséig (1951) még két igazgatója volt a múzeumnak: Vörös Márton és Török Gyula. A Baranya vármegyei Múzeumot 1939-ben alapították, Dom- bay János vezetésével! Néprajzi és régészeti gyűjteménye volt jelentős. 1940-ben a megye önálló épületet vásárolt múzeuma számára a Széchenyi téren. 1951-ben az ország összes múzeuma állami 'kezelésibe került A pécsi Majorossy Imre Múzeumot és a 'Baranya vármegyei Múzeumot összevonták. Az egyesített intézmény Janus Pannonius Múzeum néven három osztályra tagolódott: régészeti, néprajzi és természettudományi osztályra. Egyidejűleg megindult az iparművészeti osztály szervezése is. 1952-ben megnyílt a Románkori Kőtár, 1955- ben az állandó Zsollnay-'kerá- miafciálJítás: Jelentős esemény volt a múzeum történetében a Modern Magyar Képtár létrejötte (1958). Az intézmény tudományos tevékenységének publikálására 1956-ban indította el a Janus Pannonius Múzeum Évkönyvét, amelyből napjainkig 25 kötet jelent meg. 1958-ban a pécsi Janus Pannonius Múzeum, a mohácsi Kanizsai Dorottya Múzeum, a szigetvári Zrínyi Miklós Múzeum és a komlói Helytörténeti Múzeum a Baranyai megyei Tanács irányításával egységes megyei múzeumi szervezetté alakult. 1960-iban főállású múzeoló- gus alkalmazásával megkezdő, dött a széles körű munkásmozgalmi és várostörtóneti gyűjtés. A 'hatvanas évek elejétől egyre hangsúlyosabbá vált a múzeum közművelődési tevékenysége. Az iskolákkal, üzemekkel, más kulturális intézményekkel kialakított kapcsolatok readsze. réssé váltak. Az utóbbi néhány esztendőben az intézmény belső1, szervezeti életében' is fejlődött. A müzeológiai munkát jól felszerelt új műhelyek, laboratóriumok, szakképzett restaurátorok, preparátorák, kiállítósrer». deíők, rajzolók, gyűjteménykezelők, fényképészek segítik. A hetvenes évektől fokozatosan erősödik a múzeum tudományos munkássága. 1980-tól a Művelődési Minisztérium a1 Janus Pannonius 'Múzeumot kutatóhelyé minősítette. A szakterület tudományos munkásságát publikáló évkönyv hat szekcióban (természettudomány, régészeti, történettudomány, réprajz, művészettörténet, muzeológia) 'közöl tanulmányokat, évente 35 —40 nyomdai ív terjedelemben. A „Művészeti kiadványok" sorozatban 1969—1980 között 43 kiállítási katalógus jelent meg, a „Dunántúli Dolgozatok” című kismonográfiákból 1965-től 12 kötet. Jelentősen bővültek, tartalmukban mélyültek a kiadvány-cserekapcsolatok. 1980- bam 480 hazai és külföldi intézménnyel, múzeummal és könyvtárral cseréltek kiadványt, melynek eredményeképpen a múzeum munkássága egyre szélesebb körben válik ismertté. A tudományos munka eredménye a publikációkon kívül a magas szintű kiállítások rendezésében is megnyilvánul. Az állandó kiállítások száma ma Pécsett 12, a megyében 17. A látogatottság folyamatosan növekszik, 1978-tól meghaladja az évi egymilliót. Az utóbbi években lehetőség nyílott a múzeum külföldi 'bemutatkozására is. A Modern Magyar Képtár anya'- gábál — a Nemzeti Galériával közös szervezésben — kiállítás- sorozatot mutatott 'be Nyolcak és Aktivistáik, majd Tendenciák a XX. századi magyar művészetben. címmel. Az első St Etienne, Londoni, Róma, Genova, Párizs, Helsinki, a kettő együtt Stockholm közönsége előtt szerepelt nagy sikerrel. Ezek az országhatárokon túli bemutatkozások igen jelentősek az ország kulturális megítélésében,, egyúttal ú'jabb lehetőségeket nyújtanak további cserekapcsolatok kialakítására. A múzeum pécsi távlati tervei között szerepel a szakmai gyűjtemények további fejlesztése, a feltárt, gyűjtött nagy értékű műtárgyanyag méltó bemutatása. A 'belváros különböző helyein, műemléki épületekben lévő gyűjtemények és kiállítások színvonalának megőrzése állandó munkát és jelentős anyagi áldozatot igényel. Jelenleg is folyamatban van a néprajzi kiállítás épületének teljes felújítása, a Csontváry Múzeum bővítése, a Reneszánsz Kőtár anyagának bővítése, rövidesen elkezdődik a várostörté- neti munkásmozgalmi múzeum épületének felújítása,, majd az új képtár részére kijelölt barokk palota rekonstrukciója, műemléki helyreállítása. Az elmúlt években a történeti belváros -szívében létrejött a ,,'múzeumutca” (Káptalan utoo), A város legrégibb lakóházában itt kapott helyet 1955-ben a Zsoln-ay-kerámiagyűjtemény. A 3. sz. épület Victor Vasarely (Vásárhelyi Győző) szülőháza, 1974 óta műveinek múzeuma. A 4. számú, gótikus épü létélemeket rejtő lakóházból Uitz Béla festőművész emlékmúzeumát alakították ki. A 6. sz. épületben Martyn 'Ferenc Pécsett élő festőművész kapott műtermet és kiáliítáhelyiségeket. A Káptalan utcai múzeumok a székesegyház mellett lévő Románkori Kőtárból! illetve az utca torkolatában lévő Csontváry Múzeumtól a régészeti kiállításig már egy múzeumi negyedet alkotnak. A megyében következetesen folyik a népi műemlékek helyszíni felújítása és megőrzése. Ezek egy része szintén múzeumi funkciót kap. Kiemelkedő példák eddig Mecseknádasd és több falu nemzetiségi tájházai. A Csontváry Múzeum SARKADI ESZTER
