Tolna Megyei Népújság, 1981. december (31. évfolyam, 281-305. szám)

1981-12-20 / 298. szám

IA CtnÉPÜJSÁG

1981. december 20.

nilétika 1881 CM.I

SZÜV-kupa

A Számítástechnika és ügy. viteíszervező Vállalat minden évben megrendezi az asztalitenisz SZÜV-kupát. Idén a szekszárdi számítóközpont szervezte a. versenyt a tanítóképző főiskola; tornatermében. Az országiban .működő 17 száimító'köz,pontiból egy-egy férfi és .nő versenyzett egyéni és vegyes páros számban.

Helyezések:

INői egyéni: 1. Péter Istvánná

(Szekszárdi, 2. dr. Nagy László né (Budapest), 3., Bohár La. 'josné (Zalaegerszeg). Férfi egyéni: 1. Csa.rnangó Ferenc (Szeged), 2. Laikatos József (Pécs), 3. 'Péti Imre (Székesfehérvár). Vegyes páros: 1. lakatos József —dr. Nogy Lászióné (Pécs—Budaipest), 2. Rudolf László—Péter Istvánná (Szekszárdi, 3. Kiska- pon.ya .László—Veress Ildikó (Kaposvár—Bé késcsa ba),

Várjuk olvasóink szavazatát!

FÉRFI GÁT- ÉS AKADÁLY,FUTÁS

'Gátfutásban egyértelműen visszaesés, akadályfutásiban fejlődés jellemezte az 1981-es évet, Balogh 'Gyula a felnőtt-, Laimuth Jakab a.z ifjúsági válogatottban állt helyt derekasan, az akadályfutásiban. E rendkívül nehéz ver- sen.yszám máris nagyszerű utánpótlással rendelkezik a serdülő- bajnak GaJlusz személyében.

iGátfutásbain a képzésben is változtatni kellene talán, mert a serdülő B .korosztály összetett versenyeire alaposabban, fel kellene készíteni a versenyzőket ahhoz, hogy eredményes gát- futó válhasson belőlük. A'ka- dályfutásban még további sikerek várhatók 1982-ben.

110 m gátfutás (106 cm): Pálinkás Gábor (Tolna) 16,9, Gergely Pál (Bonyhád) 17,9, Katona András (Szekszárd) 19,1, Bach Antal (Bonyhád) 20,0.

110 m gátfutás ifjúsági (99 cm): Gotrián József (Szekszárd),

16.2, Pálinkás Gábor (Tolna) 16,5, Katona András (Szekszárd) 16,9, Vanya Sándor (Bonyhád) 17,7, Énekes Béla (Bonyhád)

20.2, Völgyi István (Bonyhád) 23,0.

400 m gátfutás: Boch Antal (Bonyhád) 58,97, Pálinkás Gábor (Tolna) 65,0, Burján István (Tolna) 66,2, Katona András (Szekszárd) 68,0.

300 m gátfutás ifjúsági: Pálinkás Gábor (Tolna) 40,9, Gotrián József (Szekszárd) 43,5, Burján István (Tolna) 45,8.

3000 m akadályfutás: Balogh Gyula (Szekszárd) 8:36,9, Molnár Sándor (Szekszárd) 9:48,3, Németh Gyula (Szekszárd)

10:37,5.

2000 m akadályfutás ifjúsági: Lamuth Jakab (Szekszárd)

5:50,50, Molnár Sándor (Szekszárd) 5:57,2/

FÉRFI UGRÓSZÁMOK

Hal nem is büszkélkedhetünk túlságosan nagy eredményekkel, mégis új megyei csúcsot ugrott Kovács Miklós. Az is tény, hogy van 10-es rúd- és hármas listánk is, mert pár évvel ezelőtt nem akadt 10 ugró ezekben a számokban. Szerények az ugróteljesítmények, de néhány egészen fiatal is található a listákon, ami biztató lehet a jövőre nézve, ha vállalják a sok munkát, cimi nélkül nem, lehet már felzárkózni a hazai középmezőnyhöz sem,

Magasugrás: 'Kovács Miklós (Szekszárd) 208, Gergely Pál (Bonyhád) 190, Va.nya Sándor (Bonyhád) 190, Pálinkás János (Szekszárd) 185, Sümegi Tamás (Szekszárd) 185, Bíró Péter (Szekszárd), 185, Fiola József (Tamási) 180, Klein János (Bonyhád) 180, Musch Zoltán (Bonyhád) 180.

Távolugrás: Pálinkás János (Szekszárd) 686, Szenczi László (Szekszárd) 663, Pálinkás Gábor (Tolna) 660, Gergely Pál (Bonyhád) 639, Sümegi Tamás (Szekszárd) 616, Konrád János (Szekszárd) 612, Vanya Sándor (Bonyhád) 610, Gotrián József (Szekszárd) 602, Szaiutner József (Bonyhád) 602, Homoki István (Dunaföldvár) 601.

'Rúdugrás: Pálinkás Gábor (Tolna) 305, Gergely 'Pál (Bonyhád) 280, Pataki László (Duna-, földvár) 240, Váez Zoltán (Duna- Töldvár) 230, Vanya Sándor 220, Kasza Endre (Bonyhád) 210,

Balogh Gyula (Sz. Dózsa)

Klein János (Bonyhád) 210, Gyulánszky Zsolt (Bonyhád) 200, Sasvári Csaba. (Bonyhád) 200, Steinbach Zsolt (Tolna) 200.

Hármasugrás: Szenczi László (Szekszárd) 13,66, Szauter László (Szekszárd) 13,19, Pálinkás Gábor (Tolna) 12,80, Steinbach Zsolt (Tolna) 12,27, Musch Zoltán (Bonyhád) 12,12, Burján István (Tolna) 12,12, Szautner József (Bonyhád) 11,96, Gyulánszky Zsolt (Bonyhád) 11,79, Katona András (Szekszárd) 11,16, Gurró Zoltán (Bonyhád) 11,13.

FÉRFI DOBÓSZÁMOK

'Férfi dobószámok bam a leglassúbb a beérés szerte a világon, de mi ennek figyelembevételével is nagyon lemaradtunk. Valami csodának kellene

történnie ahhoz, hogy ezt ai nagy lemaradást belátható időn beiül behozzuk, va,gy legalábbis csökkentsük.

'Feltehetően a dobószámokra történő tervszerűbb kiválasztás jelenthetné ae első lépést, majd pedig a nagy munkabírású kiválasztott versenyzők áldozatván olására. volna szükség.

Súlylökés ifjúsági (6 kg): Koch Jakab (Dombóvár) 14,66, Gyulai Tibor (Szekszárd) 14,15, Győri Gábor (Szekszárd) 13,75, Szauter László (Szekszárd) 13,50, Katona András i(Szekszá<rd) 11,25, Bracher Zoltán (Szekszárdi 11,15, István Attila1 (Szekszárd) 11,10, Pálinkás Gábor (Tolna) 10,85, Szenczi László (Szekszárd) 10,79.'

'Diszkoszvetés (2 kg): Síeib Zoltán (Szekszárd) 38,94, Gyulai Tibor (Szekszárd) 38,42, La- cza András (Tamási) 36,80, Tóth István (Szekszárd) 35,70, Gergely Pál (Bonyhád) 34,92, Koppány Csabo (Boniyihád) 31,34.

iDisz,koszvetés (1,5 kg): Gyulai Tibor (Szekszárd) 47,30, Szauter László '(Szekszárd) 42,96, Ferencz József (Szekszárd) 40,06, Probszt József (Szekszárd) 40,02, Kollár Károly (Szekszárd) 39,30, Lázár Tamás (Szekszárd) 36,72, Győri Gábor (Szekszárd) 34,46, Greschner Pál (Dombóvár) 34,30, Katona András (Szekszárd) 34,12, Pálinkás Gábor (Tolna) 33,22.

Gerelyhajítás: Sövényi István (Bonyhád) 59,90, Szauter László (Szekszárd) 58,20, Steib László (Szekszárd) 52,82, 'Freising,er Tibor (Dombóvár) 52,46, István Attila (Szekszárd) 50,22, Stein- badh Zsolt (Tolna) 48,12, Katona András (Szekszárd) 46,82, Kasza Endre (Bonylhád) 46,00, Kaszai Attila (Bonyhád) 45,48, Hegedűs Sándor (Bonyhád) 44,60.

Második alkalommo'l közöljük azt ct szavazólapot, amelynek kitöltésével kedves olvasóink eljuttathatják szerkesztőségünkbe

véleményüket: az 1981, évi eredmények alapján kiket tartanak Tolna megye legjobb sportolóinak.

TOLNA MEGYE 1981. ÉVI LEGJOBB SPORTOLÓI

Név Egyesület

NŐK

1.

2.

3.

1.

2.

3.

FÉRFIAK

Beküldő neve:

Lakcíme:

Beküldési határidő: 1981. december 30.

Tizedik éve „kispados” - a főorvos

Sakk

Feladványrovat

GYŐZTES: FODOR FERENC

A Vili. féladat helyes megoldása : 1. Vf5.

A IX. feladat helyes megoldása: 1. a7.

'Feladványversenyünk ezzel befejeződött. A verseny ideje alatt körülbelül 150 levelet kaptunk. Ez — figyelembe véve, hogy új kezdeményezésről van szó, jónak mondható. A verseny pozitívuma még, hogy a megfejtést beküldők zöme nem versenyző, és ha volt is helytelen megoldás, sikerült a nem ■versenyző, sakkot szerető olvasóinkat „megmozgatni". Reméljük, hogy amennyiben rovatunk 1982-ben is folytatódik — más rendszerben — még többen bekapcsolódnak. Elgondolkoztató viszont, hogy a versenyzők (Tolna megyében kb. 300 van) közül kevés küldött megfejtést.

Köszönjük a versenyen való részvételt, gratulálunk a díjazott versenyzőknek. A versenyen az első hat helyezett részesült díjazásban. Mivel az első hat egyformán 43 pontot (100 százalékot) ért el, sorsolással döntöttük el a helyezéseket. A verseny végeredménye: 1. Fodor Ferenc Szekszárd, Tavasz u. 2., 2. Szmola Vince,

Nagydorog, 3. Szijjártó István, Tengelic, Arany János u. 12., 4. Sakk Szakkör, Györköny, 5. Rudolf László, Bátaszék, Nyéki u. 26., 6. Varga János, Szekszárd, Kölcsey Itp. 16.

A 8. és 9. feladat helyes megfejtői közül különdíjat nyert Kisgyörgy József, Kajdacs, Dózsa Gy. u. 537. A rendszeresen megfejtést beküldők közül Wé- ber József, Szekszárd, Mátyás király u. 51/b.

A könyvjutalmakat, melyet az SZMT központi könyvtára és a Tolna megyei Sakkszövetség ajánlott fel, postán küldjük el a nyerteseknek.

SZUHAI BALÁZS

Kilenc éve múlt szeptember 17-én . . ,

A .labda,rúgó iNiB I B-ibe zöldfülű újoncként felkerült Szekszárdi 'Dózsa együttese a Bp. Spartacus elleni hazai találkozón új edzőt avatott A mérkőzés 2500 nézőjének kutató tekintete a fiiai-fehérek kispadját fürkészte. Azon a cserejátékosok és a. gyúró .közé ékelődve két „civil” is helyet foglalt. A kis,pad mögötti ülőhelyi lelátón 'kérdezz-fel elekbe kezdtek a

szurkolók.

— Akkor 'hát melyikük is Kiss János,, a,z újdonsült mester? Az az őszülő halán,tékú, vagy mellette az alacsonyabbik?

Aztán elkezdődött a mérkőzés és a 8. perc eseménye már tisztázta o kispados civilek szereposztását. Ziefbauer, ,a Dózsa jobbszélsője cselezgetett az ellenfél 16-osánál, a fővárosi védők egyike megelégelte. A hóikéra mért „csomag” fájdalma földre vitte a szélsőt. 'Ekkor ülőhelyéről felpattanva:, a sérült játékoshoz szaladt az őszülő halán,tékú orvos, ,dr. Bíró Imre.

Több mint kilenc év múlt el azóta', a megyeszékhely csapata 350 találkozót hagyott maga mögött a Nemzeti Bajnokság második osztályában. A változások vihara vezetőket, edzőket és játékosokat sodort ma'gáva'l, á,m az együttes orvosa szilárdan megőrizte „'kibérelt” helyét a Dózsa-'staidion kis padján.

iBailass'a János Kórház, C-épü- Jet, ortopédiai osztály. A csinos nővér útbaigazít: a folyosó végén találom dr. Bíró Imre osztályvezető főorvost. Jövetelem céljáról előzőleg telefonon beszéltlünk már, így hát a kölcsönös üdvözlések után készséggel válaszol 'kérdéseimre.

— Főorvos úr, mióta dolgozik a szekszárdi kórházban?

— 1957-ben végeztem a szegedi egyetemen, ezt követően sebészként helyezkedtem el.

1962-ben kerültem a szekszárdi kórház sebészeti osztályára,. 1969-ben tettem ortopéd szakvizsgát és 1970-től vezetem az ortopédiai osztályt és a szak- rendelést.

— Sportolt aktívan?

— Igen. Középiskolásként at- létizáltam, de kedveltem a labdajátékokat is. 'Egyetemista éveimben, a SZEAC színeiben 'kézilabdáztam, többször nyert csa patuník megyebajnokságot.

— Mégis labda,rúg ócsap,at mellé szegődött.

— 1972 őszén a Dózsa együtteséhez ikerült áj vezető edzőnek, Kiss Jánosnak volt a javaslata': kerüljön a játékosokhoz egy orvos. Miután, akikor is az ortopédián dolgoztaim és az NB I B-s focisták sérüléseikkel' a szakrendelésre hozzám kerültek, gyógykezeltem őket, így rám esett a szakvezetés választása. Hogy rohan az idő! Az elmúlt kilenc esztendő során több generációs váltás szemtanúja voltom a szakosztály háza, táján,. Változtak az edzők, ha jól számolom,, 'hat edző adta egymásnak az öltözői kilincset. Azután a játékosállomány is alaposan kicserélődött. 'Mindent egybevetve, Farkas Dezső gyúróval maradtunk meg a hajdani „kezdő stábból”.

— Orvosi ,szemmel nézve mi a különbség a jelenlegi NB ll-es, illetve az egykori NB I B-s gárda között?

— Az akkori játékosállománynál az erőfutball dominált inkább — kevesebb felkészítéssel. Most nagyon jó és alapos felkészülési szisztéma alapján a játékosok gyorsabbak, ruganyosabbak, ezáltal jobban elkerülik a, sérüléseket.

— Hogyan, látja a főorvos úr az orvos szerepét a labdarúgóknál?

— Az orvosaiknak tulajdonképpen ugyanaz a feladatuk, mint az edzőknek. A labdarúgókat olyan kondicionális állapotba kell hozni, hogy a gyakori sérülések elkerülhetővé váljanak. A sérült játékost pedig m'i.hai- marabb, minél rövidebb idő után gyógyultan visszaadni a keretnek. Ezen a 'ponton adódtak problémák az elmúlt időben köztem és az edzők között. 'Én megértettem és méltán yo’lt'am az edzők türelmetlenségét, amit egyértelműen az eredményességre törekvés szándéka, táplált. Ö,k viszont kevésbé azt, hogy egy-egy sérült labdarúgót a szükségesnél rövidebb ipihenő idő elteltével csatasorba állítatni naigy hiba,. Volt időszak, amikor szinte csak „toldaztuk-fol- doztuk” a játékosokat;, hogy egyik vasárnaptól a másikig úgy ahogy rendbejöjjenek. Senkinek nem kell' külön magyarázni: mindez sem a 'labdarúgó, sem az edző, de 'legfőképpen az orvos számára nem volt megnyugtató állapot. Az utóbbi egy-két évben tudtam zöldágra vergődni az edzőkkel, hogy elfogadják az orvos tanácsát.

— Melyek p leggyakoribb sérülések?

— Elsősorban a lábsérülések — térden és bokában — aztán a test-test elleni küzdelem utóhatásaként az agyrázkódások, de nem számítanak fehér hollónak a bordatörések sem. A leggyakrabban mégis a térdsérülések fordulnak elő, így a porc- és szalagszakadás. Ezeknek több megyei labdarúgó is áldozatául esett a korábbi években. így Korner, Szentes, Simon, Laki, Kovács a Dózsából, de rajtuk kívül többen a megyei, vagy területi bajnokságban szereplő csapatok játékosai közül is.

— A súlyos sérüléseket tekintve, melyek voltak a legemlékezetesebb 90 percei a lila-fehérek kispadján?

— Vágó Gyula esete, aki három heti kemény téli alapozás után a tavaszi idény első mérkőzésén, az 5. percben lábát törte a Kaposvári Rákóczi ellen. Aztán Lubastyik István esete, aki az egyik találkozó szünetében hasi fájdalmakról panaszkodott az öltözőben. A vizsgálatnál egyértelművé vált a vakbélgyulladás, s mire a társak befejezték a második félidőt, Lubastyikot már meg- műtöttem. Azt a dunaújvárosi meccset sem felejtem el, amikor Korner a szünetben lábfájásról panaszkodott. Azonnal megállapítottam: törést szenvedett. Beraktam az autómba és itthon a szakma szabályai szerint elláttam.

— Akadnak persze kivételek is. Vannak labdarúgók, _ akik több éves pályafutásuk során egyszer sem ismerkedtek meg a főorvos úr rendelőjével.

— Kétségtelen., A régiek 'közül ilyen volt a kapus Li- povszky, azután Csordás, Szlovák, vagy a mostani gárdából Somodi. Ellenpólus viszont Pö- löskei, aki dózsásként három porcműtéten esett át.

— A mai követelmények közepette egy ilyen nagy egyesület — amely több minőségi szakosztályt működtet — ösz- szes orvosi teendőit sikerül egy- személyben ellátnia?

— Nem. A labdarúgók, atléták és a súlyemelők tartoznak hozzám. Egy ilyen nagy létszámú klubnál, ahol ráadásul még sportiskola is működik és a sportiskolái alkalmas- sági vizsgálatoktól kezdve az NB-s sportolókig mindenkit el kellene látni — egyszemélyben lehetetlen. Igen fontos lenne a megelőzés, ám a jelenlegi körülmények között úgy fogalmazhatunk: futunk a sérülések után.

— Mi lenne az ideális megoldás?

— Főfoglalkozású sportorvos beállítása. Ismerve azonban a hazai sportorvosképzést, a sportorvosok alacsony számát, belátható időn belül véleményem szerint erre aligha lesz lehetősége az egyesületnek.

— Visszatekintve az elmúlt kilenc évre, nem bánta meg az 1972. évi döntését?

— Nem bizony. A csapat orvosaként több olyan helyen jártam, ahová civil emberként nehezen jutottam volna el. Nagyon kellemes és örökké szép emlék marad az atléta- és a cselgáncsküldöttséggel Be- zonsban eltöltött tíz nap. A La Manche csatorna partjáig is eljutottunk. Vagy említhetném a Csíkszeredái kirándulásunkat ugyancsak a cselgáncsozókkal, aztán meg a jugoszláviai Ru- mában eltöltött kellemes napokat. Szóval, nemcsak árnyékos oldala volt a kispados éveknek.

— Végezetül egy kérdés: hogyan látja a főorvos úr a Dózsa labdarúgóinak jövőbeni esélyeit?

— Őszintén mondom, hogy képesnek tartom ezt a csapatot a minden korábbihál nagyobb feladat, az NB ll-ben maradást jelentő 1—5. helyek egyikének megszerzésére. Ebben a feszített tempójú idényben öröm volt tapasztalni: száműzték az öltözőből a korábban oly gyakran tapasztalt, pattanásig feszült, vibráló hangulatot. Amikor az edzők úgy vagdalkoztak a sértegetésekkel, hogy az már a játékosok emberi önérzetét is sértette. Most kitűnő a csapatszellem, az „egy mindenkiért, mindenki egyért" elv érvényesül. Egy sikeres téli alapozás után, az őszi mérkőzéseken tapasztalt határtalan lelkesedéssel küzdve, sikerülnie kell a hőn áhított ötödik helyezés realizálásának.

FEKETE LÁSZLÓ