Tolna Megyei Népújság, 1981. december (31. évfolyam, 281-305. szám)

1981-12-20 / 298. szám

1981. december 20. 'NÉPÚJSÁG 7 Javuló tanácstestületí munka Megyénk tanácsainak munkájában az elmúlt tíz évben további előrehaladást jelentett az 1971-ben hatályba lé­pett tanácstörvény, amely nyomán szélesedett a szocialista demokratizmus, erősödött a tanácsok népképviseleti-önkor­mányzati tevékenysége, meghatározó szerepe, nőtt az ál­lampolgárok részvétele a helyi közéleti tevékenységben. A Minisztertanács Tanácsi Hivatalának 1977. évi ellenőr­zési megállapításai, valamint a Minisztertanács tanácsi koordinációs bizottságának állásfoglalása alapján készült megyei intézkedési terv teljesítéséről legutóbb a megyei tanács végrehajtó bizottságának november 25.-i ülésén tör­tént számvetés. A végrehajtó bizottság ekkor megállapítot­ta többek között, hogy javult a megyei, városi és községi tanácstestületi előterjesztések és határozatok színvonala, s zömében koordinált, a követelményeknek megfelelő beszá­molókat tárgyaltak, olyanokat, amelyek kellően tükrözték a tényleges helyzetet, az elért eredményeket, a meglévő hiá­nyosságokat, és elemezték a szükséges intézkedéseket is.^ A törvény alapján tehát jó irányban fejlődött a tanácsi testületek munkája. Egyre jobban képesek áttekinteni az előterjesztések alapján azokat az összefüggéseket, amelyek még a legkisebb település életében sem egyszerűek, mert az országos és a helyi érdekek, adottságok, lehetőségek felismerését és egyeztetését igénylik. Annak elismerése mel­lett, hogy jagy erőfeszítések történtek a testületek tájékoz­tatásának javítása és a terjengős írásos anyagok vissza­szorítása érdekében, szólni kell arról is, hogy még mindig akadnak túl hosszú, tartalmában kevésbé megfelelő tanács- ülési beszámolók. Az előzetes tanácsi bizottsági véleményeztetés, a napi­rendek anyagának ily módon történő megtárgyalása azon­ban mind gyakoribbá vált, s az előterjésztések többségét széles körű koordinációval állítják össze. Előkészítésükben közreműködnek a tanácsi bizottságok, a tanácstagi cso­portok, s esetenként a népi ellenőrzés szervei is kiegészítő tájékoztatást adnak. Mindezek a téma szélesebb alapokon nyugvó előkészítését segítik elő. A jövőbeni igény az, hogy a különböző vélemények ütköztetése egyre inkább a dön­tésre hivatott testület előtt történjen, s így egyértelműbben maga a tanácsülés határozza meg, hogy mivel ért egyet és mivel nem. A követelményeknek megfelelő munkastílust ki­alakítása és még nagyobb körű elterjesztése időt igényel, de ennek lerövidítésére kell törekedni. Lényeges kérdése a tanácstörvény hatályosulásának a testület és a szakigazgatási apparátus viszonya. Ugyanis a szakigazgatási apparátus a törvényben meghatározott sze­repének túlhangsúlyozásával akadályozhatja a tanácstestü­letek tevékenységének kibontakozását. Ilyen nem kívánatos helyzet alakulhat ki akkor, ha az apparátus túlzottan be­határolt előterjesztéseket visz a testületek elé, továbbá ha beszámolói, tájékoztatói nem teszik lehetővé a testület szá­mára a legcélravezetőbb megoldás kiválasztását. E lehetsé­ges gond kezdettől fogva a megyei vezető testületek figyel­mének homlokterében állott, és számos intézkedés, meg­felelő irányítás és ellenőrzés biztosította, hogy a megyében e téren számottevő torzulás nem következett be, illetve hosz- szabb ideig nem tud fennmaradni. Megyénkben az a jel­lemző, hogy a szakigazgatási apparátusok igyekeznek jól előkészített anyagokat a testületek elé terjeszteni. Az előterjesztéseknél érvényesülnie kell annak a szabály­nak, hogy a problémafelvetés valóságos, a cél konkrét, végrehajtható és ellenőrizhető legyen. Jogos a tanácstestü­leteknek az az igénye, hogy a szakigazgatási szervezet a dön'téselőkészítés során sokoldalúan mérlegeljen, a problé­mákat több oldalról közelítse meg és olyan alternatív ja­vaslatokat készítsen, amelyek nyomán a testület a lehető­ségekhez képest legjobb döntéseket hozhatja meg. Szükséges, hogy a munkatestületekre jellemző érdemi vi­ta bontakozzék ki a tanácsi testületi üléseken. Mindehhez állandó és folyamatos igény: az élőterjesztések ne legye­nek nehezen áttekinthetőek, túlzottan szakmai zsargonúak, hanem az esetleges feszültségeket reális helyzetelemzéssel tárják fel. A beszámolók nyelvezetében is általában javulás tapasztalható, ez a jellemző és ez a tendencia — az elő­forduló kivételek ellenére. Mindezen elvek következetes érvényesítése esetén bizto­sítható a tanácstestületek meghatározó szerepe, az, hogy a megye, a települések életét alapvetően befolyásoló kérdé­sekben következetesen a tanácsok döntsenek, s határozzák meg a tanácsi szervek konkrét teendőit és tevékenységük fő irányait; döntéseik még jobban feleljenek meg az állami, társadalmi és gazdasági célkitűzéseknek, a megyei és he­lyi lehetőségeknek. A Magyar Szocialista Munkáspárt XII. kongresszusának határozata kiemelten foglalkozott a szocialista demokrácia és ennek keretében a tanácsi demokrácia továbbfejleszté- nek feladataival. Többek között megállapította: „Kiszélese­dett a szocialista demokrácia, társadalmi rendszerünk lé­nyegi vonása. A lakosság javaslataival, kritikai észrevételei­vel fokozódó mértékben vesz részt a közügyekben, a helyi fejlesztési tervek kidolgozásában és megvalósításában... A demokratikus fórumoknak fontos szerepük van a különböző érdekek feltárásában, egyeztetésében, a nézetek megvita­tásában, az egész társadalom alapvető érdekeinek érvé­nyesítésében... Az elért eredmények ellenére még nem ki­elégítő a szocialista demokrácia eddigi szintje. A tanácsok építsenek jobban a lakosság véleményére, cselékvőkész- ségére." A további feladatok tehát adottak — a lehetőségekhez képest legjobb döntések feltételeinek kialakítása, a haté­konyság, a testületek tagjai aktivitásának kibontakozása —, s mindezek megvalósítása többek között a tanácstago­kon, a tanácsi vezetőkön, a szakapparátuson múlik, és ter­mészetesen az e munkában szívesen részt vevő állampolgá­rokon is. V. Z. A nyitott gazdaság veszélyei „Hullámvasút” után bizakadó emberek A fővárosi Vidám Pamk egyik legkedvesebb és keresett játéka a ciklon'. A hullámvasút zakato­ló kocsijai egyszer fent, egyszer lent va'nnaiL Az -ilyen irányú mozgás kedvelői, a.z izgalmakat keresők itt mindig megtalálják szórakozásukat... iDe ha „hullámvasút” műkö­dik egy ipari szövetkezetben, azért senki sem lelkesedik. Min­denki az egyenletes munkatem­póra áhítozik, akkor lehet iga­zán. jól dolgozni. De úgy, hogy egyszer lent, egyszent fönt - na­gyon nehéz. A Bonyhádi Vasipari Szövet­kezet az idei évet hullámvasút- szerűen valahol lent kezdte, az első negyedévet veszteséggel zárták. Később □ kocsi helyze­te megváltozott, egyre feljebb került. A félévi zárásnál már az egyenes vonalú mozgás volt a jellemző, az utolsó hónapokban pedig felfelé haladt a menet. De nincs egyetlen ember sem a szövetkezetben, aki kijelentené, hogy egy újabb menetre befi­zet ... „TÜRHETŐSEN ALAKULT” A fúróműhelyben surrognak a gépek, az asszonyok serényen dolgoznak. Makói József műve­zető ci kis kuckóban ül, tőle ké­rem : — Szeretnék beszélni egy olyan asszonnyal, aki mindig megmondja a, véleményét. — Tessék. Itt mindegyik meg­mondja a véleményét. A fúró- műhelyben egyenjogúság van. ‘Czifra Lajosné az egyetlen, aki nem figyel, a. többiek apró kis pislogásokat eresztenek meg a főművezető felé. Őt kérdezzük: — Milyen év volt az 1981-es? — Tűrhetősen alakult. — És? — Ennyi az egész. Állandóan volt munkánk. Néha időre dol­goztunk, amikor teljesítettük, kaptunk jutalmait. — Miért méltatlankodtak? — Volt, mikor keveselltük a pénzt. Makaii József művezető az anyagellátásról ‘beszél: — Az idei évben nagyon jó volt az anyagellátás. Most az év végén jött be egy kis baki. Késik az exportpartnertől az anyag, így 30 ezer kannakiöntőt nem tudunk befejezni. De más munkánk van bőven. „KICSIT FESZÍTETT VOLT" A lakatosműhelyben már na­gyobb zaj fogad. Itt-ott „el­eresztik” a aagykaJapácsot, má­sutt o hegesztőpálcák fénye tör elő a fekete szövetű paravánok mögül. Schuller József lakatos szerint feszített évet zárnak. — Sűrített programok voltaik. Néha nem volt íidő, hogy úgy készüljünk neki o munkának, ahogy kell. — Ez pedig a minőségre volt kihatással' — mondom. — Látszott az is. A sietős mun. kánok ez az óra. Kőiben az el­ső három hónapban nem volt meg a pénzlünk sem. — Veszekedtek is? sű kályhákat nem rubel elszá­molású exportirai. Sajnos, ami­korra ‘legyártották a megrendelt mennyiséget, a partner elállt az üzlettől.,), pedig erre építettük 1981-et. A lakatosok így itt áll­taik munka nélkül. Vállaltuk két nagyberendezés gyártását, de kényszerhelyzet volt ez. Ebből adódott a zavor o műhelyben is. „NYITOTT !A SZÖVETKEZET" ‘Figyeljük meg aiz exportten­denciát a bonyhádi vasiparinál. Az ötödik ötéves terv első évé­ben egymillió forint volt a tőkés export. Ezt a tervidőszak végére 10 millió forintra emelték. A VI. ötéves tervidőszak első évében pedig már 12 millió forint az export. Az 50 millió forintos ter­melési érték mellett ez 20—30 százalékos exportot jelent. Máté Gyulai, a szövetkezet el­nöké mondjál: — Az első négy hónapot ki­mondottan veszteséggel zártuk. A TECHNOCOOP-on keresztül két egyedi gyártmány legyártá­sát vállaltuk el: Az egyik egy cementgyári porleválasztó siló, a másik pedig m ű anyag hu Hám - lemez-gyártó gépsor. Mindkettő elkészült jó minőségben, de veszteséges lett. Akkor volt veszteséges, mert most az év vé­gén kaptunk a TECHNOCOOP közös vállalattól 850 ezer forint visszatérítést. Vállalnunk kellett ezt a munkát több okból is: vé­leményem szerint egy vasipari szövetkezetnek nyitottnak kell lennie. Gyorsan kell reagálni a piacra. — Ez veszélyes is lehet? — Természetesen. A tavalyi évben vállaltunk egy ilyen egyedi gyártmányt. Másfél mil­lió forintot ért, és volt rajta; 900 ezer forint nyereségünk. Ez a kockázat! Nyerni is lehet, meg veszteni is .. . — önnek milyen éve volt az 1981? — Nehéz. Az első négy hónap után kidolgoztuk a veszteség el­leni tervet. Az év végére ez a nyereségnövelés tervévé válto­zott. A Bonyhádi Vasipari Szövet­kezet 1981 -ben 50 millió forintos árbevételt ért el, ebből 12 mil­lió forint a nem rubel elszámo­lású export. A nyereségük hat­millió forint körül alakult és hat százalék 'bérfejlesztést valósítot­tak meg. HAZAFI JÓZSEF Fotó: K. A. Rittberger Ferenc osztályvezető: „A kályhák...” Czifra Lajosné: „Tűrhetős volt az év” Schuller József: „Sűrített programok voltak” Makai József művezető — Előfordult Nem is veszeke­dés az ilyen, hanem munka/helyi vitai. — Mit lehetett volna jobban csinálni? — ??? — De, mégis? — Az anyagellátás, A legna­gyobb gond: néha félig kész munkát ‘kellett abbahagyni, mert nem volt kötőanyag, vagy vala­mi ‘hiányzott. — Mit szeretne, hogy a jövő­ben jobb legyen? — Sok mindent! — jön gyor­san a válaisz. — Egy-kettőt hallhatnánk eb­ből? — A legfontosabb: nyugodtan tudjunk dolgozni. A műhely vezetője, Simó Fe­renc összefoglalja az idei év ta­pasztalatait: — Elég nehezen indult. Az el­ső negyedévet nulla nyereség­gel zártuk, de a félév végére feltornáztuk magunkat. Ez nyo­mon követhető az emberek han­gulatán is. Többen felmondtak, nem várták meg, míg rendbe főnnek a dolgok. Mostanra' meg­állt ez o tendenciái, bizakodó­vá váltak o műhely dolgozói. A termelési osztályvezető minden ‘beszélgetést nem hall­gatott végig. Rittberger Ferenc kísért végig bennünket az üze­men;, de „pártatlan,” maradt a, válaszadóknál. — A lakatosok elé nagyobb követelményt állítottunk, mint az előző években. Ennek az az oka, hogy a kályhaüzlet meghiúsult, (a bonyhádi vasipari 1980-iba.n kezdte gyártani a szilárdtüzelé-

Next

/
Oldalképek
Tartalom