Tolna Megyei Népújság, 1981. december (31. évfolyam, 281-305. szám)
1981-12-20 / 298. szám
1981. december 20. 'NÉPÚJSÁG 7 Javuló tanácstestületí munka Megyénk tanácsainak munkájában az elmúlt tíz évben további előrehaladást jelentett az 1971-ben hatályba lépett tanácstörvény, amely nyomán szélesedett a szocialista demokratizmus, erősödött a tanácsok népképviseleti-önkormányzati tevékenysége, meghatározó szerepe, nőtt az állampolgárok részvétele a helyi közéleti tevékenységben. A Minisztertanács Tanácsi Hivatalának 1977. évi ellenőrzési megállapításai, valamint a Minisztertanács tanácsi koordinációs bizottságának állásfoglalása alapján készült megyei intézkedési terv teljesítéséről legutóbb a megyei tanács végrehajtó bizottságának november 25.-i ülésén történt számvetés. A végrehajtó bizottság ekkor megállapította többek között, hogy javult a megyei, városi és községi tanácstestületi előterjesztések és határozatok színvonala, s zömében koordinált, a követelményeknek megfelelő beszámolókat tárgyaltak, olyanokat, amelyek kellően tükrözték a tényleges helyzetet, az elért eredményeket, a meglévő hiányosságokat, és elemezték a szükséges intézkedéseket is.^ A törvény alapján tehát jó irányban fejlődött a tanácsi testületek munkája. Egyre jobban képesek áttekinteni az előterjesztések alapján azokat az összefüggéseket, amelyek még a legkisebb település életében sem egyszerűek, mert az országos és a helyi érdekek, adottságok, lehetőségek felismerését és egyeztetését igénylik. Annak elismerése mellett, hogy jagy erőfeszítések történtek a testületek tájékoztatásának javítása és a terjengős írásos anyagok visszaszorítása érdekében, szólni kell arról is, hogy még mindig akadnak túl hosszú, tartalmában kevésbé megfelelő tanács- ülési beszámolók. Az előzetes tanácsi bizottsági véleményeztetés, a napirendek anyagának ily módon történő megtárgyalása azonban mind gyakoribbá vált, s az előterjésztések többségét széles körű koordinációval állítják össze. Előkészítésükben közreműködnek a tanácsi bizottságok, a tanácstagi csoportok, s esetenként a népi ellenőrzés szervei is kiegészítő tájékoztatást adnak. Mindezek a téma szélesebb alapokon nyugvó előkészítését segítik elő. A jövőbeni igény az, hogy a különböző vélemények ütköztetése egyre inkább a döntésre hivatott testület előtt történjen, s így egyértelműbben maga a tanácsülés határozza meg, hogy mivel ért egyet és mivel nem. A követelményeknek megfelelő munkastílust kialakítása és még nagyobb körű elterjesztése időt igényel, de ennek lerövidítésére kell törekedni. Lényeges kérdése a tanácstörvény hatályosulásának a testület és a szakigazgatási apparátus viszonya. Ugyanis a szakigazgatási apparátus a törvényben meghatározott szerepének túlhangsúlyozásával akadályozhatja a tanácstestületek tevékenységének kibontakozását. Ilyen nem kívánatos helyzet alakulhat ki akkor, ha az apparátus túlzottan behatárolt előterjesztéseket visz a testületek elé, továbbá ha beszámolói, tájékoztatói nem teszik lehetővé a testület számára a legcélravezetőbb megoldás kiválasztását. E lehetséges gond kezdettől fogva a megyei vezető testületek figyelmének homlokterében állott, és számos intézkedés, megfelelő irányítás és ellenőrzés biztosította, hogy a megyében e téren számottevő torzulás nem következett be, illetve hosz- szabb ideig nem tud fennmaradni. Megyénkben az a jellemző, hogy a szakigazgatási apparátusok igyekeznek jól előkészített anyagokat a testületek elé terjeszteni. Az előterjesztéseknél érvényesülnie kell annak a szabálynak, hogy a problémafelvetés valóságos, a cél konkrét, végrehajtható és ellenőrizhető legyen. Jogos a tanácstestületeknek az az igénye, hogy a szakigazgatási szervezet a dön'téselőkészítés során sokoldalúan mérlegeljen, a problémákat több oldalról közelítse meg és olyan alternatív javaslatokat készítsen, amelyek nyomán a testület a lehetőségekhez képest legjobb döntéseket hozhatja meg. Szükséges, hogy a munkatestületekre jellemző érdemi vita bontakozzék ki a tanácsi testületi üléseken. Mindehhez állandó és folyamatos igény: az élőterjesztések ne legyenek nehezen áttekinthetőek, túlzottan szakmai zsargonúak, hanem az esetleges feszültségeket reális helyzetelemzéssel tárják fel. A beszámolók nyelvezetében is általában javulás tapasztalható, ez a jellemző és ez a tendencia — az előforduló kivételek ellenére. Mindezen elvek következetes érvényesítése esetén biztosítható a tanácstestületek meghatározó szerepe, az, hogy a megye, a települések életét alapvetően befolyásoló kérdésekben következetesen a tanácsok döntsenek, s határozzák meg a tanácsi szervek konkrét teendőit és tevékenységük fő irányait; döntéseik még jobban feleljenek meg az állami, társadalmi és gazdasági célkitűzéseknek, a megyei és helyi lehetőségeknek. A Magyar Szocialista Munkáspárt XII. kongresszusának határozata kiemelten foglalkozott a szocialista demokrácia és ennek keretében a tanácsi demokrácia továbbfejleszté- nek feladataival. Többek között megállapította: „Kiszélesedett a szocialista demokrácia, társadalmi rendszerünk lényegi vonása. A lakosság javaslataival, kritikai észrevételeivel fokozódó mértékben vesz részt a közügyekben, a helyi fejlesztési tervek kidolgozásában és megvalósításában... A demokratikus fórumoknak fontos szerepük van a különböző érdekek feltárásában, egyeztetésében, a nézetek megvitatásában, az egész társadalom alapvető érdekeinek érvényesítésében... Az elért eredmények ellenére még nem kielégítő a szocialista demokrácia eddigi szintje. A tanácsok építsenek jobban a lakosság véleményére, cselékvőkész- ségére." A további feladatok tehát adottak — a lehetőségekhez képest legjobb döntések feltételeinek kialakítása, a hatékonyság, a testületek tagjai aktivitásának kibontakozása —, s mindezek megvalósítása többek között a tanácstagokon, a tanácsi vezetőkön, a szakapparátuson múlik, és természetesen az e munkában szívesen részt vevő állampolgárokon is. V. Z. A nyitott gazdaság veszélyei „Hullámvasút” után bizakadó emberek A fővárosi Vidám Pamk egyik legkedvesebb és keresett játéka a ciklon'. A hullámvasút zakatoló kocsijai egyszer fent, egyszer lent va'nnaiL Az -ilyen irányú mozgás kedvelői, a.z izgalmakat keresők itt mindig megtalálják szórakozásukat... iDe ha „hullámvasút” működik egy ipari szövetkezetben, azért senki sem lelkesedik. Mindenki az egyenletes munkatempóra áhítozik, akkor lehet igazán. jól dolgozni. De úgy, hogy egyszer lent, egyszent fönt - nagyon nehéz. A Bonyhádi Vasipari Szövetkezet az idei évet hullámvasút- szerűen valahol lent kezdte, az első negyedévet veszteséggel zárták. Később □ kocsi helyzete megváltozott, egyre feljebb került. A félévi zárásnál már az egyenes vonalú mozgás volt a jellemző, az utolsó hónapokban pedig felfelé haladt a menet. De nincs egyetlen ember sem a szövetkezetben, aki kijelentené, hogy egy újabb menetre befizet ... „TÜRHETŐSEN ALAKULT” A fúróműhelyben surrognak a gépek, az asszonyok serényen dolgoznak. Makói József művezető ci kis kuckóban ül, tőle kérem : — Szeretnék beszélni egy olyan asszonnyal, aki mindig megmondja a, véleményét. — Tessék. Itt mindegyik megmondja a véleményét. A fúró- műhelyben egyenjogúság van. ‘Czifra Lajosné az egyetlen, aki nem figyel, a. többiek apró kis pislogásokat eresztenek meg a főművezető felé. Őt kérdezzük: — Milyen év volt az 1981-es? — Tűrhetősen alakult. — És? — Ennyi az egész. Állandóan volt munkánk. Néha időre dolgoztunk, amikor teljesítettük, kaptunk jutalmait. — Miért méltatlankodtak? — Volt, mikor keveselltük a pénzt. Makaii József művezető az anyagellátásról ‘beszél: — Az idei évben nagyon jó volt az anyagellátás. Most az év végén jött be egy kis baki. Késik az exportpartnertől az anyag, így 30 ezer kannakiöntőt nem tudunk befejezni. De más munkánk van bőven. „KICSIT FESZÍTETT VOLT" A lakatosműhelyben már nagyobb zaj fogad. Itt-ott „eleresztik” a aagykaJapácsot, másutt o hegesztőpálcák fénye tör elő a fekete szövetű paravánok mögül. Schuller József lakatos szerint feszített évet zárnak. — Sűrített programok voltaik. Néha nem volt íidő, hogy úgy készüljünk neki o munkának, ahogy kell. — Ez pedig a minőségre volt kihatással' — mondom. — Látszott az is. A sietős mun. kánok ez az óra. Kőiben az első három hónapban nem volt meg a pénzlünk sem. — Veszekedtek is? sű kályhákat nem rubel elszámolású exportirai. Sajnos, amikorra ‘legyártották a megrendelt mennyiséget, a partner elállt az üzlettől.,), pedig erre építettük 1981-et. A lakatosok így itt álltaik munka nélkül. Vállaltuk két nagyberendezés gyártását, de kényszerhelyzet volt ez. Ebből adódott a zavor o műhelyben is. „NYITOTT !A SZÖVETKEZET" ‘Figyeljük meg aiz exporttendenciát a bonyhádi vasiparinál. Az ötödik ötéves terv első évében egymillió forint volt a tőkés export. Ezt a tervidőszak végére 10 millió forintra emelték. A VI. ötéves tervidőszak első évében pedig már 12 millió forint az export. Az 50 millió forintos termelési érték mellett ez 20—30 százalékos exportot jelent. Máté Gyulai, a szövetkezet elnöké mondjál: — Az első négy hónapot kimondottan veszteséggel zártuk. A TECHNOCOOP-on keresztül két egyedi gyártmány legyártását vállaltuk el: Az egyik egy cementgyári porleválasztó siló, a másik pedig m ű anyag hu Hám - lemez-gyártó gépsor. Mindkettő elkészült jó minőségben, de veszteséges lett. Akkor volt veszteséges, mert most az év végén kaptunk a TECHNOCOOP közös vállalattól 850 ezer forint visszatérítést. Vállalnunk kellett ezt a munkát több okból is: véleményem szerint egy vasipari szövetkezetnek nyitottnak kell lennie. Gyorsan kell reagálni a piacra. — Ez veszélyes is lehet? — Természetesen. A tavalyi évben vállaltunk egy ilyen egyedi gyártmányt. Másfél millió forintot ért, és volt rajta; 900 ezer forint nyereségünk. Ez a kockázat! Nyerni is lehet, meg veszteni is .. . — önnek milyen éve volt az 1981? — Nehéz. Az első négy hónap után kidolgoztuk a veszteség elleni tervet. Az év végére ez a nyereségnövelés tervévé változott. A Bonyhádi Vasipari Szövetkezet 1981 -ben 50 millió forintos árbevételt ért el, ebből 12 millió forint a nem rubel elszámolású export. A nyereségük hatmillió forint körül alakult és hat százalék 'bérfejlesztést valósítottak meg. HAZAFI JÓZSEF Fotó: K. A. Rittberger Ferenc osztályvezető: „A kályhák...” Czifra Lajosné: „Tűrhetős volt az év” Schuller József: „Sűrített programok voltak” Makai József művezető — Előfordult Nem is veszekedés az ilyen, hanem munka/helyi vitai. — Mit lehetett volna jobban csinálni? — ??? — De, mégis? — Az anyagellátás, A legnagyobb gond: néha félig kész munkát ‘kellett abbahagyni, mert nem volt kötőanyag, vagy valami ‘hiányzott. — Mit szeretne, hogy a jövőben jobb legyen? — Sok mindent! — jön gyorsan a válaisz. — Egy-kettőt hallhatnánk ebből? — A legfontosabb: nyugodtan tudjunk dolgozni. A műhely vezetője, Simó Ferenc összefoglalja az idei év tapasztalatait: — Elég nehezen indult. Az első negyedévet nulla nyereséggel zártuk, de a félév végére feltornáztuk magunkat. Ez nyomon követhető az emberek hangulatán is. Többen felmondtak, nem várták meg, míg rendbe főnnek a dolgok. Mostanra' megállt ez o tendenciái, bizakodóvá váltak o műhely dolgozói. A termelési osztályvezető minden ‘beszélgetést nem hallgatott végig. Rittberger Ferenc kísért végig bennünket az üzemen;, de „pártatlan,” maradt a, válaszadóknál. — A lakatosok elé nagyobb követelményt állítottunk, mint az előző években. Ennek az az oka, hogy a kályhaüzlet meghiúsult, (a bonyhádi vasipari 1980-iba.n kezdte gyártani a szilárdtüzelé-