Tolna Megyei Népújság, 1981. december (31. évfolyam, 281-305. szám)
1981-12-20 / 298. szám
6 Képújság 1981. december 20. Bockenbauer Púi tv-rendezővel — Vasárnapi beszélgetéseink elengedhetetlen kelléke a fénykép. Ha az én emlékezetem nem csal, olvasóinknak több mint másfél száz eset után az első ízben lesz részük két egymással csevegő szakállas férfi portréjának örömeiben. Tulajdonképpen miért van szakállad? — Viccből. Antarktiszra menet úgy döntöttem, hogy ha áthaladok az Egyenlítőn, felhagyok a borotválkozással. Aztán rájöttem, hogy így kényelmesebb. Utálok borotválkozni. És te miért vagy szakállas? — Antarktisz nélkül, de majdnem ugyanezért. Netán azért is, mert életemnek egy bizonyos szakaszában életbe léptettem az öregedést. Mindez azonban annyira magánügy, hogy ne ezzel untassuk az olvasót. De azt esetleg még megmagyarázhatjuk, hogy nem tudom hány évi barátság után most nem kezdünk el formát bontani és nem magázódunk a műfaj követelményeinek megfelelően, hanem éppúgy tege- ződünk továbbra is, mint idáig. Ami persze nem azt jelenti, mintha nekem ettől könnyebbé válna a dolgom. Áruld el tehát, légy szives, hogy miként lett egy kőbányai illetőségű, tehát aszfalton felnőtt, született fővárosi gyerekből az, aminek teljes joggal nevezni szereted magad: — természet- és tájiilm- rendező? — Aszfalton? Amikor én születtem, 1933-ban, Kőbányán még nagyon kevés volt az aszfalt. Annál több a grund, tehát a mozgás lehetősége. Ezenkívül minden nyáron lenn voltam nagyapámnál, egy öreg juhásznál, Szolnok és Beseny- szög közt, a tanyán... — Aki sok mindenre megtanított? — Azt hiszem, tudatosan semmire sem tanított. Csak nagyokat és jóízűeket hallgattunk együtt, és megszerettem mellette a papsajtot. Tudod mi a papsajt? — Tudom. Azonkívül azt is tudom, hogy nem minden papsajt. Nagyapád tehát nagy hatással volt rád? — Igen. 93 évesen halt meg és 30 foggal. Szép, kun arcú ember volt, pedig Monzéger- nek hívták, ami igazán nem tőről metszett kun név. De nemcsak nála jártam vidéken, hanem apám jóvoltából 6—8 éves korom közt nyaranta 1—1 hónapot Mátrafüreden is. Apámtól, aki reklámgrafikus volt, a mozgás szeretetét tanultam meg, és talán a természetes viselkedést is. — Utóbbi nem mindig könnyű, sőt az sem biztos, hogy feltétlenül előnyös. Milyen tanáraid voltak? — Szerencsére kitűnőek. Csák Máté — csakugyan így hívták! — a magyart tanította, dr. Lange Nándor pedig a kőbányai 'ászló Gimnáziumban a biológiát. Az ő szakköröse voltam, ami nem tanár—tanítványi viszonyt jelentett, hanem valami olyasféle állapotot, mintha fiatalabb munkatársa lettem volna. — Neki köszönhet téged a Magyar Televízió? — A Magyar Televízió engem a véletlennek köszönhet, ha kapcsolatunkban egyáltalán van köszönet. Dr. Lange tanár úrnak én a biológia—kémia szakos tanári oklevelemet köszönhetem, mert az ő indíttatására mentem egyetemre. ; — Tanítottál valaha is? — Nem! 1956 nyarán államvizsgára készültem, amikor táviratilag berendeltek az oktatási osztályra. I-— Amennyire egyete- temistaemlékeimet felidéznem sikerül, ez nem lehetett egyértelmű öröm... — Persze, hogy nem volt az! Én is igyekeztem röptében végiggondolni, hogy akkor éppen milyen zsiványságot kérhettek volna számon tőlem. | -És? — És a Magyar Rádió televíziós osztálya keresett az enyémhez hasonló szakos hallgatókat... Akkor még önálló tv sem volt. Felvettek. Azóta is itt vagyok. — Ez az első munkahelyed? — Igen! Huszonöt éve nem láttam a munkakönyvemet. — Ha pedig most látnád, akkor a főmunkatárs megjelölést találnád benne. — Ami csupán egy munkakönyvi bejegyzés és a világon semmi jelentősége. | • — Ismert ember vagy? — Azt hiszem, nem túlsáqo- san. A rendezőnek nem tartozik a fő feladatai közé, hogy megjelenjen a képernyőn. Akik ismernek, azoknak valószínűleg az érdeklődési köre is rokon az enyémmel. Ha arra akarsz kilyukadni, hogy ez a viszonylagos „ismertség" terhes-e, nemmel kell válaszolnom. Legtöbb ismerősre általában erdőben akadok. Ez eleve nem lehet terhes, hiszen az erdő külön világ. — Ezt, némi fenntartással bár, elismerve sem kötelességem feltétlenül egyetértenem veled. Szerintem épp a természetszereteted révén lettél ismert, tehát olyasminek a jóvoltából, ami, sajnos, nem általánös. Hogyan is állunk mi ezzel Magyar- országon? Előrebocsátom, hogy légy szives és ne mondjad azt, hogy a természetjárás érdekében nem tettünk semmit. Mit igen, és mit nem? — Nem mondom, mert nem lenne igaz. A természetjárás fontosságát hivatalos szinten felismerték. Szerintem ez nem elsősorban egészségügyi kérdés. Más a turizmus és más a természetjárás. Aki felpattan a Zsigulijára és elszáguld a Mátrába, majd a kocsitól harminc lépésre az erdészek által" jól kiképzett tűzrakóhelyen szalonnát süt, alszik egyet, sörözik és megint alszik, az nem tett rosz- szat, de természetjáró se volt. Aki a természetet járja, az vagy gyalogol, vagy önmaga hajtotta, fizikai munkát igénylő járművel, például kerékpárral, vagy csónakkal közlekedik. Ezenközben a saját múltját óhatatlanul éppúgy felkeresi, mint ahogy némely szaktudománynyal akarva-a ka rat lan, de persze inkább akarva, kénytelen megismerkedni. Élményekét szerez, gazdagabb lesz... — Ha már eleve vaskos volt a pénztárcája! — Sajnos! Főleg ha a szálláshelyekre gondolsz. A hazai turistaházak egyre inkább „átmennek" turistaszállóba. Szálláshelyek és netán autó híján, egy átlagos magyar család a természetjárást egyszerűen nem űzheti. A természetjárás ugyanis, minden ellenkező híreszteléssel szemben, igenis „létesítményigényes”. Szó sincs arról, mintha helytelenítenék bármely jó mozgalmat — gondolj az „Aranyjelvényesek az olimpiára" elnevezésűre —, mégis az az érzésem, hogy a fiataloknak elsősorban nem jó programokat, hanem jó lehetőségeket kellene adnunk. Ideértve a felszereléseket is. S — Amelyek nincsenek? — Olykor vannak. Tudok egy zseniálisan tervezett hazai keretes hátizsákmodellről, melyet azért nem fogadtak el, mert a hagyományos bográcsnak nem volt benne helye.-A Szovjetunióban, Csehszlovákiában és az NDK-ban kaphatók pompás, benzinnel működtethető főzőalkalmatosságok. Nálunk ez „nem felelt meg a korszerű követelményeknek", lévén robbanásveszélyes. A Szovjetunióban nem az? Még sorolhatnám... — Ne tedd azt, beszéljünk másról. Valami olyasmiről, amihez én is konyi- tok. Én imádom a hivatásomat, de nem vagyok meggyőződve arról, hogy az újságírás szeretete Magyarországon általános. Attól félek, hogy ez még fokozottabban vonatkozik a tévésekre. Amikor az Afrikai örömeink című sorozatod egy részét Tolna megyében forgattad, a stábodból hiányzott minden nagyképűség. Egyszerűen csak dolgozni akartak. Hogy érted ezt el? — Válogatással. — Maradjunk Afrikai örömeidnél, melynek szöveges részéből egy, s más minden lapot megelőzve nálunk jelent meg. Maga a tv-sorozat nem aratott egyértelmű sikert. Miért? — Ha így igaz, biztos volt oka. Sokan talán azt hitték, hogy az én gyerekkori könyvélményem, gróf Teleki Sámuel Kelet-Afrikában tett útjáról túl sok pénzébe került a magyar államnak. — És nem? — A negyvennégy napos kintlétünkből 3 és fél napot fizetett a Magyar Televízió, az ösz- szes többit a tanzániai kormány. — A „Másfél millió lépés Magyarországon" sikere viszont egyértelmű. Ismétlem önmagamat: — miért? — Én tudjam? Talán mert érirttésközelbe hozta azt, ami előttünk van, csak észre kell venni. Ebben nagyon sokat se- aített a kitűnő narrátor és aktív természetjáró, Sinkó László. Azt hiszem, mindenkinek másért tetszett. Ózdról például levelet kaptam Vereskői Ilona tanárnőtől, aki azért volt elbűvölve, mert a tájegységére vonatkozó részletet Kodály: Mátrai képekjével festettük alá. A „Másfél millió lépés” ismétlése egyébként december 26-án kezdődik a 2-es csatornán... — Hány országban jártál idáig? — Több mint negyvenben, és valamennyi földrészen, ideértve az Antarktiszt is. — Piacképesek a filmjeid? Például a szerintem egyedülálló „A napsugár nyomában"? — Sajnos, nem és én ezt nem is szeretem különösebben. Jó, ha a felét sikerült megvalósita- nunk előzetes elképzeléseimnek. Az a technika, amivel akkor dolgoztunk, ma már elavult, nem lehet jó kópiákat készíteni. — Ehhez képest elég drága szórakozás lehetett a Magyar Televíziónak! — Két évet töltöttem az életemből külföldi utakkal. Szám- lálhatatlan szerv, szervezet, sőt jó barátom segítségével. Mindez a Magyar Televíziónak összesen 1000 dollárjába se került. | — És ezt leírhatom? — Miért ne? — Rengeteg élménytartalékod lehet. Ezek jóvoltából már a megyében is tartottál egy sor előadást. Én négy könyvedről tudok: „Amiről a térkép mesél", „Szívességből a Mediterránban", „Amiről a jégvilág mesél" és a „Magyarok az Antarkti- szon". Utóbbinak csak társszerzője voltál. Tervezel még következőket? — Igen, bár a megvalósítás változatos sikerű. Én nyakasul csak azt vagyok hajlandó leírni, amit láttam és nem azt, amit látnom kellett volna. Ebből aztán furcsa esetek is adódnak. A „Másfél millió lépés Magyarországon" például eddig négy kiadónak nem kellett. — Rosszul írtad meg? — Lehet. — Maradjunk a terveidnél, amit megkérdezni már azért is szemtelenség, mert én például utálok beszélni az enyémekről, noha vannak. A puding próbája, hogy megeszik; a tervé a megvalósulás, mely utóbbinak sok gátja is lehet. Ettől Jüggetlenül, mesélj valamit a terveidről... — A „Másfél millió lépés"- nek mintegy folytatásául elképzelt Magyarország körbekerék- pározása technikai okok miatt kútbaesett. Az elnökünktől viszont ígéretet kaptam, hogy a Szovjetunióban minden évben megrendezett nemzetközi Pa- mír-expedícióban jövőre részt vehetek. Szeretek hegyet mászni, sőt, sziklát mászni is. Ezt izgalmas lesz 7000 méter feletti csúcsokon kipróbálni és izgalmas. lesz filmet készíteni. Ahogy mondtam, negyedszázada vagyok a Magyar Televíziónál. Ezt egy kicsit a saját „jutalomjátékomnak” is szánom. Utána? Utána megpróbálok csendesedni és sokat írni! — Szép volt a másfél- millió lépést bevezető csángó dal. Hogyan is hangzott? — Indulj el egy úton / Én is egy másikon. / Hol egymást találjuk / Egymáshoz se szólunk. / Az, ki minket meglát / Azt fogja gondolni / Idegenek vagyunk... — Ezt azért jó lenne nem kettőnkre vonatkoztatni, noha évente csak kétszer-háromszor futunk össze. Köszönöm, hogy eljöttél Szekszárdra és kibeszélgethettük magunkat. ORDAS IVÁN Fotó: B. 1. Múltunkból Történeti értékű irat lett az a kimutatás, amelyet 1945. decem. bér 20-án készített az alispán a megye főispánjának.1 Járási és ezen belül községi bontásban közölte, hogy milyen pártok működtek o megyében, milyen pártokból álltaik a nemzeti bizottságok, s egy-egy pártot hány személy képviselt a bízott, ságiban, - működött-e képviselő- testület, s azokban milyen arányban voltaik képviselve az egyes pártok. Kimutatták azt is, hogy a pártokat tagságuk arányában ké pvi seih ették-e, vagy pedig mindegyik azonos képvi. selői hellyel rendelkezik. A jelentés szerint 4 községben csak a .kisgazdapártnak volt helyi szervezete (Aísónána, Grá- bóc, Szálkái, Várdomb). 11 községben 2—2 pártnak volt alapszervezete (Mucsi, Murga, Be- lecska, 'Kisszékely, IKölesd, Fürgéd, Szedres, Lápdfő, Csibrák, Tabód, Harc és Sárpilis). A felsorolt községek többségében (9) volt kisgazdapárt, az MKP 6 községben volt képviselve. Érdekes megjegyezni^ hogy a birtoktól körülvett Fürgédén sem a kisgazda- sem a parasztpárt nem rendelkezett szervezettel, ők a kommunista és a szociáldemokrata párt helyi szervezetét alakították meg. Ebben, minden bizonnyal szerepet játszott Ozo- ro közelsége, ahonnan a felszabadulás előtt az illegális pártsejt tagjai, és a baloldali szociáldemokraták gyakran felkeresték a pusztai cselédséget, s megtanulták, hogy csak a munkásosztály lesz képes a nagybirtok felszámolásárai, Magyarországon csak a munkásosztály fog földet osztani. Tabódon, Harcon és Sárpiilisen viszont nem tudott szervezetet létrehozni egyik munkáspárt sem. Ezeken a helyeken o kisgazdák és a parasztpárt nyert teret. A megye 35 községében 3 pártnak voltak szervezetei. 18 községben o két munkáspárt dött, 14 községiben az MKP mellett a parasztpárt és a kisgazdapárt tudta megszervezni clapszervezetét, míg, 3 olyan község volt ebben a csoportban, ahol nem volt MKP, a munkásl osztályt az MSZDP képviselte, s a parasztpártnak meg a kisgazdapártnak működtek szervezetei. A községek legnagyobb csoportja az, amelyben mind a négy koalíciós párt létrehozta szervezetét, 36 község tartozott ide. Négy párt működött Alsónyéken is és Cikón is, de itt nem tudott a szociáldemokrata párt szervezetet alakítani, helyette o Polgári Demokrata Párt szervezete jött létre. Keszőhideg- •kúton pedig a négy párt neve között nem találjuk a paraszt- párt szervezetét, i,tt is a Polgári Demokrata Párt hozta létre szervezetét. A Nemzeti Függetlenségi Front 5 pártja (MKP, MSZDP, NPP, Kisgazda, PDP) 16 Tolna megyei községben hoztai létre 1945 végéig szervezetét: Bedeg- kér, Értény, Kányái, iNagyszokoly, Ozora, Regöly, Tengőd, Gyönik, Kalaiznó, Simontornya, Varsád, Bogyiszló, Dunaszentgyörgy, Paks, Döbrököz, Bonyhád. (Megjegyezzük, az MKP a PDP-t 1945 nyarától már nem ismerte el a Függetlenségi Front pártjának.) A megye egyetlen, községében, Szakáiybain — a kimutatás szerint — hat párt működött. A négy koalíciós párt mellett a Demokrata Néppárt és a Radikális Párt hozott létre szervezetet. E két utóbbi szervezetnek létrejötte felettébb rejtélyes, mert ezek a pártok csak későbben hozták létre vidéki hálózatú kát. A fenti tarkasáqot összefoglalva, megállapíthatjuk, hoav 1945 véaére a koalíciós Dártok a megyében is kiépítették szervezeti hálózatukat, létrehozták többé-kevésbé működő alao- szervezeteiket, s ezek beéoül- ve a községi nemzeti bizottságokba, szerves részét képezték a meave politikai életének. A megyében 1945 végén — akimutatás szerint — leatöbb szervezettel a kisgazdapárt rendelkezett, számszerűen 104 alaoszervezetet tudhatott ma- qáénak. Az MKP a második helyen szerepelt, 94 szervezete volt. Az MSZDP már lényegesen kevesebb helyen járt sikerrel, 78 szervezetet hozott létre. Feltűnően magas a Nemzeti Parasztpárt szervezeteinek száma: 76. Igaz, ezek a szervezetek viszonylag kislétszá- múak voltak, s politikai szerepük nem volt olyan mérvű a megye életében, mint azt a szervezet számából következtethetnénk. Nem jelentett tényleges politikai erőt a Polgári Demokrata Párt 19 szervezete. A párt inkább csak formálisan jött létre, s a szabad pályán tevékenykedő értelmiségieket szervezte. Ezek a szervezetek érdemi politikai tevékenységet csupán néhány nagyobb községben — és a megyeszékhelyen — folytattak. De még a legaktívabb szervezet sem hagyott nyomot a megye politikai arculatán. Ebben az időben nem kell számolni politikai súlyával a Szakályban megjelent Radikális Párttal és a Demokrata Néppárttal. Nemcsak megyei szinten, de még községi szinten sem tudták érdemben befolyásolni a politikai eseményeket. S hogy nemcsak a Nemzeti Bizottság volt a politikai események fontos színtere, hanem a képviselőtestület is, arra jó példa a hivatkozott, összeírás egy-egy megjegyzése. Például a Zomba község adatait tartalmazó rovat megjegyzésében a következőket olvashatjuk: „A képviselőtestület akkor alakult meg, amikor a Nemzeti 'Bizottságban csak a kisgazdapárt és o szakszervezet foglalt helyet. A többi pártok megalakulása után a Nemzeti Bizottság nem adott nekik helyet a képviselő testületben." Ez a megjegyzés arra utal, hogy Zombán hiába jött létre a négy koalíciós párt helyi szervezete, a helyi közigazgatást, a helyi önkormányzatot a kisgazdapárt kívánta kézben tartani. Ezért akadályozta, hogy az MKP, az MSZDP és a parasztpárt képviseletet kapjon a .községi képviselőtestületben. Kisdorogon a Nemzeti Parasztpárt jutott nehezen képviselethez a községi .képviselő- testületben. Cikón a Magyar Kommunista Párt — későbbi alakulás miatt — nem kapott képviseletet a községi önkormányzat szervezetben. Bony- hádon a Nemzeti Parasztpárt küzdhetett a képvseleti jogért, csak azért, mert későbben alakult meg, mint ahogyan a községi önkormányzati szerv megalakult. Regölyben kissé másként alakult a helyzet. A megjegyzés rovatban a következő olvasható: „A Szociáldemokrata Párt később alakult meg. A pártok arányszómát pártközi megegyezés alapján állapították meg, ellene később a szociáldemokrata párt sem emelt kifogást." Megjegyezzük, hogy Regölyben a képviselő testületnek 24 tagja volt: a kisgazdapárt 11, a 'kommunista párt 2, a pa- rasztpárt 8, a szociáldemokrata párt egyetlen, egy sem, a Polgári Demokrata Párt 2, és pártonkivüliek 1 taggal voltak képviselve. Értényben a községi önkormányzati szervben, amelynek 24 taigja volt, a kisgazdapárt 21, az MKP 3 taggal volt képviselve. Az év végéig nem jutottak képviselethez a paraszt- párt, a szociáldemokrata párt, és a Polgári Demokrata Párt. Korábban említettük, hogy milyen sajáos képet mutatott Szakály község politikai arculata. Ehhez a képhez hozzátartozik, hogy a képviselő testületekben csak két párt volt képviselve, mégpedig a kisgazdapárt 10, és a kommunista párt ugyancsak 10 képviselőhellyel rendelkezett. A másik öt párt nem jutott képviselethez 1945 végéig. K. BALOG JANOS
