Tolna Megyei Népújság, 1981. november (31. évfolyam, 257-280. szám)

1981-11-29 / 280. szám

1981. november 29.

NÉPÚJSÁG 7

Nagydorogi séta

Mindenki termel szemetet-----------/-------------------------------------------------------------K

evesen vannak köztünk közegészségügyi ellenőrök. Még kevesebben azok, akik a köztisztaság helyzetének és javításának lehetőségeivel elemző módon foglalkoznak.

Szeme azonban - többnyire mintdenkinek van. Különben sem szükséges különös képzettség ahhoz, hogy környezetünkben, utazásaink során vagy az utcákat járva észrevegyük a közterületek esztétikáját rontó hulladékot, szemetet.

Cseppet sem esztétikus látvány a gőzölgő, illegális szeméttelep Nagydorogon

Szemléletváltás

'Nagydorog utcáin járok. A nagyközséget kettészelő 63-as főút környéke tisztának tűnik. Érthető, hiszen az utazó ezen az útszakaszon vet pillantást a településre, az outóablakon keresztül alkot véleményt az itteni emberekről.

'Köztisztaság szempontjából milyen Nagydorog? Közepes. Lehetne tisztább, de jó, hogy helyezése a jelenleginél nem rosz- szabb. Ez persze magánvélemény. Lehet támadni, érvelni ellene, netán mellette.

így vélemény - mindenesetre kevés, igy utánaeredek a többi, nek. A Kossuth Lajos utcában röviddel a déli harangszó után kevesen járnak, Kis ideig várok, mígnem feltűnik egy szemüveges hölgy.

— ön szerint tiszta település Nagydorog? — kérdezem a bemutatkozás utón. Szerencsém van, akivel összehozott a véletlen, nem más, mint dr. Gábriel Ibolya körzeti gyermekorvos. Rendelése végeztével igyekszik haza.

— Lehetne tisztább is — így a doktornő. — Különösen a boltok környékén, öt éve dolgozom itt, azóta van azért változás.

— Látható?

— Igen. A nagyközség egyes részein szeméttárolókat helyeztek el és qz itt lakók szemlélete is változott.

Orvossal beszélek a köztisztaságról. Természetes, hogy megkérdezem:

— Volt-e köztisztasági szabály megsértéséből eredő betegség, netán fertőzés?

A válasz, megnyugtató. - Nem! ~

Igény a kertkapuban

A következő nyilatkozó Hei- decker Péter, a nagydorogi Nagyközségi Közös Tanács elnöke:

— Bármennyire szeretnénk — közli - nem vagyunk tiszta község. Sok problémánk van ezen a. téren. Én a bonyhádi járásból kerültem ide. Ott talán igényesebbek voltak az emberek. Itt, valahogy aiz igény megáll o kertkapu ban. Gyakran kell föl- szólítgatni az embereket, hogy söpörjenek, takarítsanak a por. tájuk előtt. Persze, nem mindenkit. Igaz, a 63-as út is megtermeli a maga szemetét, de- hát...

— Mi a helyzet télen?

— A havat ellapátolják az emberek. A közvélemény nyomására is. A szemét, sajnos kevésbé van útban. Nem vagyok elégedett, szeretném, 'ha sokkal tisztább lenne Nagydorog.

Legyünk tisztábbak!

Nemcsak a tanácselnök szeretné tisztábbnak tudni a nagyközséget, hanem a település lakói és a gazdasági egységek, a szervezetek is. Ennek legjobb példája talán a nemrégiben megtartott, két lomtalanítási akció.

Az első kilenc vállalat tehergépkocsija egész nap hordtavitte Nagydorog hulladékát. Mindenhonnan — az Új barázda Téeszből, o Költségvetési özemtől, az áfésztöl, az OTÁF- telepről, a vegyesipari vállalattól — jöttek dolgozni társadalmi munkában az emberek, a gépkocsik. Mindkét okció sike. rés volt.

Nagyot lendített a köztisztasági helyzeten a településtisztasági mozgalom is. Harminc nagydorogi gazdasági egység és szerv nevezett be. Az értékelő szervek tizenkettőt minősítettek kiválóra.

Terv - papíron

Ez a nagyközség még nem képes arra, hogy teljesen intézményesítse a szemétszállítást.

Asbóth Lajos, a körzeti költségvetési üzem fiatal vezetője a zápor elől az üzem egyik műhelyében keres menedéket. Onnan „térítem vissza” dolgozó- szobájába.

— Kiket érint a szemétszállítás? — kérdezem elsőként.- A tanácsi intézményeket, az állami lakások, a tömbházak lakóit, valamint azokat, akikkel szerződést kötöttünk.

A nagydorogiak nagy többsége kénytelen gondoskodni a háztartásban keletkezett hulladékok szállításáról és elhelyezéséről. Gyakran, a tiltott helyre...

— Nincs lehetőség a teljes intézményesítésre?

— Egy tervezetet készítettem erre vonatkozóan. Az első ütemben Nagydorogot, Bikácsot és Pusztahencsét vonnánk be. Az új szeméttelep megvalósításának költségeiben szerepelne egy Skoda márkájú kukásautó.

Idézet egy tanácsülési anyagból :

„'Legfőbb gondunk az intézményes szemétszállítással van. A költségvetési üzem nem rendelkezik megfelelő szállítójárművel. ...A szakigazgatási szerv elkészítette a szeméttároló hely kiépítésének és az intézményes szemétszállítás végleges megoldásának költségbecslését. Az I. ütemben 800 lakás bevonására lenne léhetőség, majd a későbbiek során folyamatosan bővítenénk Sárszentlőrinc, Györ- köny, Kajdacs községekre. Az első ütem megvalósításának költségkihatása 1 millió 150 ezer forint, melyből a Skoda tehergépkocsi költsége 650 ezer lenne. Ezen felül jelentkezne még az üzemeltetési költség, mely azonban a beszedett díjakból fedezhető.”

Asbóth Lajos folytatja: — Minél több kukát tudnánk bevon, ni, annál olcsóbb lenne a díj. Arról nem is beszélve, hogy valójában nemcsak Nagydoro- gon, hanem a körzet szemét- szállítási gondja is megoldódna.

Heidecker Péter tanácselnök:

— A tervezetet a megyei tanács környezetvédelmi titkárához és az érintett osztályhoz eljuttattuk. Személyesen is eljártam ez ügyben. Közölték, mihelyt lehetőség adódik, foglalkoznak a témával. Mi a szemét- tároló építésében és a szemétszállítás megoldására saját erőből és a lakosság társadalmi munkájával jelentős összeget tudunk vállalni. Gyakorlatilag 800 ezer forintra! lenne szükségünk, hogy lépni tudjunk. Támogatás híján is meg kell csinálnunk magát a szeméttelepet. De attól a jelenlegi helyzet nem sokat változik.

SZŰCS LÁSZLÓ JÁNOS

Fotó: Kapfinger András

Gazdálkodjunk a lakásokkal '

Az ezer főre jutó „lakástermelésben” változatlanul a nemzetközi élmezőnybe tartozunk. Előttünk Finnország, Spanyolország, Csehszlovákia és Franciaország, s jóval mögöttünk Ausztria, Anglia és az NSZK áll. A hetvenes évek elején az európai rangsor 12. helyét foglaltuk el, az évtized közepétől pedig egyetlen évben sem kerültünk hátrább a 7. helynél.

Az újonnan épített lakások átlagos nagyságát tekintve viszont a nemzetközi középmezőnyhöz tartozunk. (Belgium: 156, Svédország: 115, Ausztria: 89, Csehszlovákia: 70, és Magyarország : 65 négyzetméter.)

Lakáselosztási, illetve lakásgazdálkodási rendszerünk pedig alighanem egyedülállóan elavult a nálunk fejlettebb, vagy a hozzánk hasonló fejlettségű országok között. És nemcsak elavult, de bonyolult és áttekinthetetlen is.

E három tényt egymás mellé téve, és együttesen vizsgálva, valamivel közelebb juthatunk egy sokakat izgató kérdés megválaszolásához, amit igy lehetne összefoglalni: Minden erőfeszítés, és minden ismétlődő nagy elhatározás ellenére, miért nem szűnik meg a lakáshiány, miért nem enyhülnek az ezzel kapcsolatos társadalmi gondok?

Több lakást építeni — elsősorban pénzkérdés. Magyarország, az ezzel kapcsolatos teljesítőképességének felső határát valószínűleg 1960 és 1975 között érte el, amikor a tervezett egymillió helyett, annál néhány tízezerrel több lakást épített fel. Ez volt a „minden mennyiségi igényt kielégítünk" jelszóval indított első 15 éves építési program. Ami a tervezett mennyiséget illeti, a célt elértük, a lakáshiány pedig még nagyobb lett. Következett a második 15 éves építési program, ez már 1,2 millió lakás felépítésével számol, s e program időarányos részét ugyancsak jócskán túlteljesítette az építőipar: az elmúlt öt esztendőben, a tervezett 400 ezer helyett 453 ezer új lakás készült el.

A laikus is beláthatja: ennél többre már valóban nem futja.

A mainál nagyobb alapterületű lakásokat építeni — szintén többnyire pénzkérdés.

De még ennél is nagyobb gond az egész lakásépítési és legfőképpen a lakásgazdálkodási rendszer. A legszélsőségesebb — és ma már csak nehezen érthető — aránytalanságok a különböző társadalmi csoportok lakáshoz jutás esélyeit illetően tapasztalhatók. Sőt: egyes foglalkozási csoportok között is óriási különbségek vannak. Például: kedvezőtlenebb feltételekkel kaphat alacsonyabb összegű anyagi támogatást az, aki a szövetkezeti szektorban dolgozik, mint az, aki az állami vállalat alkalmazottja. Egyébként, hogy mennyire tisztázatlanok a lakáshoz jutási esélyek, s általában az egész építési rendszer, azt mi sem mutatja jobban, mint az idevágó rendeletek szinte állandó — átlagban másfél-kétévenkénti — módosítása. Ezekkel semmi lényeges változást nem sikerült elérni, már csak azért sem, mert a lakásgazdálkodást mindig is befolyásolták a legkülönbözőbb társadalmi, szociálpolitikai, gazdasági, s egyéb szempontok.

A meglévő lakásokkal való gazdálkodásról pedig ennyi jó sem mondható. Magyarországon gyakorlatilag nincs lakásgazdálkodás. Eltekintve a teljesen szabadjára engedett cserepiac valamiféle — és újabb keletű — számítógépes módszerekkel történő áttekintésétől. A cserepiac, központilag már csak azért is befolyásolhatatlan, mert az azonos kategóriájú lakások a legkülönbözőbb anyagi terheket jelentik a lakóiknak. Van, aki a két és fél szobás panellakásért nem túl magas bért fizet; van aki ugyanennek a bérnek a többszörösét fizeti az OTP-nek, ha lakása szövetkezeti öröklakásként szerepel, s van aki még ennél is többet törleszt, ha ugyanez a panellakás OTP-öröklakásként talált gazdára. Egymás- között aligha cserélnek, inkább valamennyien olcsóbb, tágasabb, régebben — tehát jobban megépített — lakásokba kívánkoznak. Ezek a régebbiek javarésze viszont szintén olcsó bérő „tanácsi lakások", bérlőik persze, hogy nem hagyják el. sőt, ők azok, akik kijelentik, hogy „lakótelepi nem érdekel”. Az egyenlőtlen teherviselés tehát önmagában is fékezi a cserepiac kívánatos mozgását. Illetve: amennyiben mozog e piac, az többnyire együtt jár a nem jelentéktelen haszonszerzéssel.

Megannyi gond a lakások építésével, és méginkább a lakásokkal való gazdálkodással kapcsolatban. S e gondok mindeqyike, jelzésszerűen fölfedezhető a Központi Bizottság legutóbbi üléséről kiadott közleményben is. Ebben irányelvekről van szó, amelyek szakmai és társadalmi viták kereszttüzében kristályosodnak majd konkrét javaslatokká. E vitákra nincs túlzottan sok idő, már csak azért sem, mert mihamarabb meg kell teremteni a lakásépítés, -gazdálkodás, -elosztás és -fenntartás eddiginél egységesebb és főleg racionálisabb rendszerét.

A Központi Bizottság üléséről kiadott közlemény idevágó része vitathatatlanul bizonyítja, hogy mindaz, ami eddig volt, sokáig már nem tartható. Az eddigi lakáspolitikával és lakásgazdálkodási gyakorlattal nem érhetjük utol magunkat. VÉRTES CSABA

Havas Hónapok előtt

A TÉL közelsége útjainkon eddig még nem okozott különösebb gondot. Hogy okozhat-e? Erről beszélgetünk Baksai Ervinnel, a KPM Szekszárdi Közúti Igazgatóságának vezetőjével.

iNekik az idén ismételni kell. Elmúlt évi munkájukkal kivívták az elismerést. A messziről jött autós akkor azért imádkozott, hogy érjen már Tolnába, mert „ott tisztábbak az utak.”

Most, a felkészülés heteiben ígéretfélét szeretnék kicsikarni, hogy idén is jó gazdái lesznek az utaknak.

— Az eredményes munka titka az, hogy idejében kinn. vagyunk-e? Mert a sózást abban a pillanatban el kell kezdeni, amint lehullik az első hó. Ügy mondjuk, alászórunk. Akkor ugyanis a vegyszer sokkal hatásosabban olvasztja a havat, mintha a vastag, netán letaposott rétegre kerülne.

— S így lesz?

— így kell lennie. A mi mércénk szigorúbb az országos előírásnál. Abban az áll, hogy egy, másfél órán belül kell megkezdeni a munkát. Mi erre magunknak fél órát adtunk.

— Menni fog?

— Tavaly sem voltunk sokkal lassúbbak, most pedig javult a technikai háttér. Tizenegy új URH adó-vevő került a gépkocsikba, ezzel jóval gyorsabbá válik a kapcsolatfelvétel a központ, s a kintiek között

Akkor egy „cilois” kérdés: — Az autósok azt várják, legalábbis azt szeretnék, hogy mindig legyen ott egy gép, ahol síkosodni kezd az út A takarékosság viszont, ami a 'közúti igazgatóságra is vonatkozik, azt diktálja, hogy feleslegesen ne mászkáljanak a nem is kis ét- kű szóró-, meg hótolóautóik.

Hogy tudnak mindegyik elvárásnak eleget tenni?

— Megint a rádió. Tavaly hajnalonként az ügyeletes szóró- kocsik útnak indultak. Ha. kellett, ha nem. Most o gépkocsivezetők közül egynek-egynek a lakásán van egy mindig bekap, csőit URH-adóvevő, s ha kell, azon riasztják. Ö megy a többiekért, s hamar együtt van a gárda. Egyébként szerződést kö. töttünk a Meteorológiai Intézettel, s onna.n előre jelzik — s általában elég pontosan —, hogy mikor várható kellemetlen idő. így késedelem nélkül indulhatunk.

DE VAN a takarékosságnak egy másik oldala is. Ha mi több sót, más szóróanyagot meg persze üzemanyagot használunk, akkor a többi jármű, mivel'jobb az út, kevesebbet. És máris helyrebillen a mérleg. Még nem beszéltem arról, hogy a biztonságosabb út azt is jelenti, hogy kevesebb a 'baleset. S pláne, ha emberéletekről van szó, nem érvelhet senki a takarékossággal. Ez az álláspontunk. Persze, a baleseteket elsősorban nem mi előzhetjük meg, hanem o többi jármű vezetője. Az óvatos vezetés télen sokkal fontosabb, mint a meleg hónapokban.

— Régebben sokszor mondtuk, a KPM felkészült a télre, de a 'hóra, fagyra, nem. Most milyen időre készültek?

— A tavalyi tél az utóbbi tíz évben a legkeményebb volt. Most úgy érzem, a tavalyinál jobban állunk felkészülésben.

Az igazgató szobájának falán jókora térkép a megye útjairól. Rajta mindenféle színes vonalak, Dombóvár 'környékén is. Ezt azért figyelem meg, mert tavaly csak innen, ébből a térségből kaptunk sok panaszt.

— Egy gépkocsink állandóan Dombóváron lesz, s a város környékén dolgozik. A tanács költségvetési üzemének telepén tárolunk sót, s egyéb szóróanyagot, amit a 'helyet adó cég gé. pe rak a kocsira.

iKérdeznék még banális dolgokat. Például, azt, hogy most is ott lesz az igazgató, ahol a legnagyobb a munka? Mert tavaly többször hallottam a hóekék, hómarók vezetőitől, hogy nekik jól esett, mikor az éjszaka közepén, hóviharban is gyakran találkoztak vele. Mert más volt ez, mintha meleg szobából csak rádión irányítgatta volna őket. De erre biztos nem mondaná, hogy nem megy. Inkább arról faggatom, marad-e a hó, a jég olvasztására tovább is a só.- A magnéziumklorid kevésbé árt a járműveknek, de azt csak oldatban lehet kijuttatni. Ehhez pedig nincs technikánk. Az ára jó ötszöröse a sóénak. De, hogy ne károsítsuk a szükségesnél jobban az utakat, gépeket, több mechanikus hatású csúszásgátló anyagot szórunk az utakra. Homokot, őrölt salakot, fűrészport. S ha már itt tartunk, több hófogót is rakunk az utak mellé, mint tavaly. Úgy alakult a pénzügyi helyzetünk, hogy vásárolhatunk még.

•

TAVALY jó érzés volt visszaérni Tolnába, mert az itteni utakon kevesebb volt a hó-, meg jégrög. Simábban futottak, s jobban tapadtak a kocsi kerekei, mint a szomszédos megyében. ;Ha az idei télen mégsem így lesz, egyedüli oka az legyen, hogy a szomszédok is több gondot fordítanak az utakra...- sz I -